Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

Változó ügyfélfogadás A Gödöllői Rendőrkapitány­ság ügyfélfogadási rendje szeptember 10-től megváltozik. Útlevelek, személyigazolvá­nyok kérése, érvényesítése, hosszabbítása, valamint közle­kedésigazgatási ügyekben hét­fői napokon 9-től 18 óráig, kedden, csütörtökön és pénte­ken 8-tól 12 óráig, szerdán pe­dig 12-től 16 óráig tartanak ügyfélfogadást. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: A korona a legújabb kuta­tások jegyében, dokumentum- kiállitás, megtekinthető 15— 19 óráig. Nagytaresa, falumúzeum: Onódi Béla festőművész ki­állítása, megtekinthető 10—18 óráig. Emléktáblát avattak Ha élne, most volna hetven­éves az ismert termeszetíiimek világhírű rendezője, Homoki Nagy István. Ebből az alka­lomból tegnap megemlékező ünnepséget tartottak Budapes­ten a MAFILM Könyves Kál­mán körúti stúdiójában, ahol szobrot is avattak. Ezt köve­tően a gödöllői MAFILM-te- lepen, munkássága egykori színhelyén, műterme falánál emléktáblát lepleztek le. A filmitelepre vezető útszakasz a Homoki köz, míg a régi Liget utca Homoki Nagy István ut­ca lett. LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 4.. KEDD Kereskedelmi őrjárat Az őstermelőknél árhiány van? A várost járva ezúttal a János utcai lakónegyed ma­gánkereskedőit néztük meg. A többszintes házak alatt levő, garázsoknak épült helyiségek­ben a János utcában már öt kis üzletet nyitottak az el­múlt hónapokban. Mindezek jó szolgálatot tesznek a la­kosság ellátásában. Sok papíráru A sort Kovács Petemé zöld- ség-gyümölcsboltja kezdi, a János utca 1-es számú házban. Három gyerek mellett vágtak bele az üzleti életbe, az ápri­lisban nyílt zöldségbolt vevő­köre lassan már kialakul, eb­ben szerepe van a viszonylag jó kínálatnak. A J&nos utca túlsó végén, a 36-os szám alatt találjuk Nemecz Jánosné vi­rágkereskedő üzletét, amely­ben a sok szép élő és művirág mellett csokrok és koszorúk Csak jövőre lesz használható A csöveket lefektették Az Aulich és a Valentin ut­cai lakók gáztársulásának szer­vezése már tavaly megkezdő­dött. A felkeresettek többsége aláírta a társulási papírt, pá­ran maradtak ki, jóformán csak az idősebb nemzedék. Mindenki ismeri a gázhaszno­sítás előnyeit. Megbeszélései­ket az Illés István úti iskolában tartották a lakók. Első lépésként minden tag-, nak be kellett fizetnie kétezer forintot. Ez volt az indulási alap. Az OTP-kölcsönt már a. megbízott vezetőség intézte, a tagok 25 ezer forintos összeget vettek fel a pénzintézettől. Volt, aki a második befizetési összeget — közel tizenhatezer forintot — készpénzben fizet­te be. Az első kapavágás július 23- án történt, de csak képletesen szólva, hiszen markológéppel ásták az árkot először a Va­lentin, majd — némi késéssel — az Aulich- utcában. Időköz­ben ugyanis meghibásodott a gép. Azokban a napokban a tár­sulás tagjai újabb megbeszé­lésre gyűltek össze, s a felme­rült gondokat őszintén megtár­gyalták. Műszaki szakember és ellenőr ismertette a gázzal kapcsolatos szabályokat, me­lyeket kötelezően be kell tar­tani. A gáz áldás, de életveszé­lyes is lehet, ha nem megfele­lően körültekintően használ­ják. A házakhoz való beágazás is szabályhoz kötött. Az árok- ásásnál figyelemmel kell len­ni a vízvezeték nyomócsövei­re, a telefonhálózatra, az eset­leges csapadékvíz-elvezető rendszerekre. Mindkét utcá­ban vannak ilyen átereszek. A közösség tagjai azt is meg­tudták, hogy'az idén még senki se számítson a gáztüzelésre, hiszen az országban hiánycikk a gázkészülék, de főleg a nyo­máscsökkentő. Ha valaki tud­ja, szerezze be maga. Az is­mertetésen több szakmai elő­írásról is szó esett, így a ké­mények méreteiről. Mindenki megtudhatta, hogy a kémény üzemeltetéséhez is , engedély szükséges. A belső tervezést csak szakember végezheti el. A tagoknak kellett gondos­kodni arról, hogy a baágazá- sok árkait időben, kellő mó­don elkészítsék, A több hetes szárazság miatt igencsak ke­mény volt a föld. Néhány he­lyen közel száz méterre, belső telekre kellett kiásni az árkot. Mégsem volt kósert riem sehol sem, csupán az. ideérkező szak­emberekre kellett várni. Ez ál­talános dolog hazánkban. Mi­vel több helyen szinte egy idő­ben dolgoztak, a pár emberből álló brigád csak fokozatosan tudta fektetni, szerelni, leágaz^ tatni a csöveket. Az idő azonban ráijesztett az iltlakó emberekre, mert a kiásást követő hetekben bi­zony komoly esőt zúdított a tájra az ég, s hömpölygőit a vízár az egy méter negyven­centi mély árkokban, alámosva itt-ott az oldalát. A Valentin utcai árokban még meg is ült a hordalék, újabb munkát ad­va a lakóknak. Egy hónappal a földmunkák elvégzése után helyére került a 110-es csőrendszer és a há­zakhoz való elágazások véko­nyabb csövei is. Sok idő telik azonban még el addig, amíg megkezdi szolgálatát a laká­sokban a gáz. Szántai Sándor is kaphatók. Az éppen egy hó­napja, augusztus 1-én nyitott üzletet még meg kell ismer­niük a vevőknek. Nyáron va­lamennyi virágosnak nehe­zebb az élete, amikor sok a kerti virág. Nemeczné szomszédságában találjuk Szlávik Kálmánná papír- és írószerboltját. Ó ugyancsak augusztus 1-én nyi­tott és ez számára igen sze­rencsés időben történt, hiszen a diákok és szülők ezután kezdték meg a tanszerek be­vásárlását. Ebben a boltban azonban sok egyéb papíráru is kapható, amint az a bolt nevéből is kiderül; egyebek közt tapéta és poszter. Olcsóbban kínálta Egy lépcsőházzal távolabb, a ,3d-as számú házban újabb zöldségüzletet találunk, ez Lengyel Karolyé. Az ízléslesen, szépen berendezett, tiszta üz­let két ember jó szakmai fel- készültségét igazolja: Lengyel Károly és társa, Schneifer im- re. Korábban mindketten ve­zetőként dolgoztak a Batthyány téri nagyáruházban, de úgy tűnik, meg mondják is, bele­fáradtak egy kissé, így aztán felváltották a nagyot a kis, garázsbéli áruházra. Felfigyel­hetünk rá, hogy náluk jó né­hány áru olcsóbban fogy, mint a piacon, és most is van ele­gendő sóskájuk, spenótjuk, le­csónak való paprikájuk és pa­tisszon is. . i A János utcai kis üzletek sorát Bogár Istvánná háztar­tási boltja zárja, amelyet már­cius 19-én nyitott meg. Nála is jellemző, amit már említet­tünk, a tisztaság, az áruk szakszerű elhelyezése, a rend szinte csábítja a vevőket. Bő­séges a választéka, mosósze­rekből, mindaz megtalálható, ami az egyéb kereskedelmi egységekben, aznap csupán festékekből volt némi hiánya, de hát ez máshol is előfordult A város egyetlen piacán a megszokott kép fogadott. A meglepő csupán annyi vdlt, hogy a Gödöllő és Vidéke Áfész zöldség-gyümölcsboltja előtt nagyobb sorban álltak az emberek. Ennek oka, hogy a fejeskáposztát 2 forintért mér­ték kilónként, míg a többi árusnál 6 forint volt. Az áfész árusa a dinnyét is 2 forinttal olcsóbban kínálta, tehát 8 fo­rintért. Nem igazodnak Tapasztaltuk újra azt is. hogy amíg az állami, a szö­vetkezeti és a hivatásos ma­gánkereskedők az árakat szin­te hiánytalanul feltüntetik, az őstermelők ehhez nem igazod­nak, nem írják ki, hogy mi mennyibe kerül. Piaci őrjáratunk napján a következő árakat jegyezhettük fel: a burgonya kilója 8, a paprikáé 26, a kelkáposztáé 8, a paradicsomé 12, az uborkáé 22, a szőlőé 38, a fokhagymáé 35 és a vöröshagymáé 12—14 forintba került. A zeller da­rabja 8, a tojásé 2,60 forint. Os. J. Munkásgyűlés a Ganz Árammérőgyárban A lét s nemiét kérdése R égi tapasztalat, hogy a vállalatoknál papírról felolvasott 'beszédek többnyire csak mérsékelt érdeklődést váltanak ki.' A múlt hét vé­gén a gödöllői Ganz Áfam- mérőgyár munkásgyűlésén Madarászi László közművelő­dési előadó felolvasta beszé­dét. Szavai mégis drámai csendben, feszült érdeklődést kiváltban hangzottak el. Miről beszélt? A lét s nem­lét nagy kérdéséről, a béké­ről. Nem nélkülözte ez a beszéd az • emelkedetten szárnyaló, nemes szenvedélytől fűtött költői idézeteket sem, a döb­benetét és elszántságot azon­ban láthatóan az értelemre apelláló rideg tények idézték elő. Az Amerikai Űrhajózási Hi­vatal a múlt év végén nem­zetközi tanácskozást rendezett, s azon a szakemberek arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy ha felrobbanna a vilá­gon létező nukleáris rakéta­tölteteknek a fele bárhol — akár a Pápua-Üj-Guinea la­katlan őserdei felett is —, a radioaktivitás, a levegőben felhalmozódó szénmonoxid. az ózon pusztulása' miatt előidé- ződő üvegházhatás miatt fél év múlva már nem lenne élőlény a földön. Ehhez a pontos számításo­kon alapuló megállapításhoz csak annyit lehet hozzátenni, hogy egy nukleáris háború esetén aligha maradna atom­töltet fekobbantatlanul. S mégis, mint jól tudjuk, van­nak az Amerikai Egyesült Ál­lamokban rettenetesen nagy hatáskörrel bíró emberek, akik korlátozott atomháború, má több: megnyerhető atomhábo­rú lehetőségével ámítják a közvéleményt, s megtörténhet mikrofonpróba közben, hogy Keni mosdatják Valójában szeretem. Igaz, mentői több van belőle — már úgy értem: viszonylag .több, nem pedig elegendő — annál nagyobb gondot is okoz. Ha oda nem figyelünk rá, át is vernek minket vele egyes helyeken. Például ott, ahol már masnikat le­het kötni a pénztárgépekből kifolyó blokkszalagból, mert a kisasszony elfelejti letép­ni azt a négy-öt vagy nyolc­tíz centis darabot, ami a fizetnivalónkat mutatná. Arra is vigyázni kell, ha ezressel fizetünk. Most hal­lottam a harmadik olyan esetről, amikor valaki ez­ressel fizetett, de ötszázas­ból adtak vissza neki. Vigyázni kell természete­sen a pénzzel azért is, mert akár papírból, akár fémből van, fertőz. Neki ugyanis az a szokása, hogy nem tisztálkodik, hiába örege­dett ... Valami közVfifíndás ugyan ban a pénz mosdatár sáról, ezt azonban csak az általam mélyen tisztelt tu­dós kollégám tudná ponto­san idézni. Ami tény: az ajtókilincseken, a szerszám- nyeleken, a járművek ka­paszkodóin kivül V semmi sem olyan mosdatlan, mint őfelsége. Nyilvánvalóan észrevet­ték: a pénzről volt szó. Ta­lán hosszasan is. De azt gondolom, manapság, álta­lában érte is többet kell be­szélni, dolgozni. —fi— Évek óta figyelemmel kísé­rem a zsámboki úttörő tánco­sok életét, s adok hírt pró­bálkozásaikról, sikereikről, gondjaikról egyaránt. Az el­múlt év őszén már-már úgy látszott, hogy a hosszú időn át sikert sikerre halmozó pajtá­sod szakítanak a néptánccal Aggódtak a község vezetői, a pedagógusok, a szülők, ám vé­gül sikerült megoldást talál­ni. Az eltávozott vezető, Szép­halmi Pálné helyére állt Sku- czi László egyetemista, a Bar­tók együttes táncosa, s nagy elhatározással, még nagyobb akarással megpróbálta a gyer­mek táncosok országos hírét megőrizni, a néptánc segítsé­gével kialakított közösséget megmenteni, s a táncot a gye­rekek mindennapjának ré­szévé tenni. Zsámboki együttes Mennyi fáradozást, hány órán át tartó elkeseredett és ismétlődő próbálkozást kívánt az új siker, azt nem számolta senki, csak azt látták a tán­cot szeretők; a zsámboki gyer­mekegyüttesért aggódók, a si­kert éveken át kovácsolok, hogy a lányok és fiúk ismét örömmel mennek a próbákra, s amikor a felkészülés úgy kí­vánja. még a késő esti órák­ban is hangos a tanterem a tán­cosok dalától. A nyár elején l^vél érkezett a zánkai úttörovárosból. — Szeretnénk, ha az augusztus­ban rendezendő nemzetközi táborozáson a zsámboki gye­rekek együttese képviselné a magyar gyermekfolklór.t — írták. A zsámbokiak pedig öt világrész gyerekei előtt Megőrzött jó hírnév nem1 késtek a válasszal: Me­gyünk, ott leszünk. Örömmel vállaljuk a munkát, a szolgá­latot, mindazt, amit a magyar néptánc megismertetéséért, megszerettetéséért tennünk kell. A májusi meghívást köve­tően még keményebbek lettek a próbák, fegyelmezettebbek a felkészülés órái. A készülődés izgalma szinte az egész falut lázba hozta. Nemcsak a gye­rekek. de a szülők, nagyszülők is készülődtek. Keményítették a fehér alsószoknyákat, ráncol­tak, hímeztek, újra és újra is­mételgették gyerekeikkel, uno­káikkal együtt a régi zsámbo­ki dalokat, próbálták a tánc- léosseket, felelevenítették az elfelejtett gyerekjátékokat. Skuczl László rjagy szeretettel idézi a készülődés heteit. Hagyományos gazdaság — Való igaz, hogy a paraszt­ság hagyományos életformájá­nak megváltozása szükségkép­pen változtatja kultúráját — mondta. — Ha . nincs fonó, nem lehet fonóbeli játékot játszani. Ha nem rendeznek hagyományos lakodalmakat, értelmüket vesztik a lakodal­mi szokások. A készülődés idején mintha ez a törvény- szerűségnek ható folyamat megállt volna. A gyerekek közvetlen környezete és ro­konsága egy rövid időre szin­te visszafogta az időt. Valami jót, értékeset, szépet akartak az utódoknak megmutatni azok, akik annak valamikori megteremtői, élvezői voltak. SkiJczi László dicséri a szü­lőket, köztük Bajnóczi Jószef- nét és Makádi lstvánnét, akik elkísérték a gyerekeket Zón- kára, hogy ott is vigyázzák népviseletük hagyományos gazdagságát, dalaik tisztasá­gát, táncaik lányokhoz, legé­nyekhez illő virtusát. A hat­tagú Búzavirág gyermek népi zenekar Rónai Lajos zenepe­dagógus vezetésével szolgál­tatta a kíséretet. Népművészeti nap Az autóbuszon együtt utaz­tam Zánkára a gyerekekkel. A tizenkilenc táncos érezte a felelősséget, s azt is tudták a gyerekek, amit Polgár Aranka így fogalmazott meg: — Nagyon ki kell tenni ma­gunkért, mert igaz ugyan, hogy Zánkán táncolunk, de öt vVáarész gyerekeivel is­mertetjük meg falunfc nevét. — Nem volt könnyű a Zán­kán töltött két hét — emlé­kezik a csoport vezetője —, de soha nem panaszkodott egyetlen gyerek sem. Megpró­báltuk sorra őerini a fellépé­seket. a legérdekesebbekkel megismeri,etjük olvasóinkat. A nemzetközi tábornak mint­egy három és fél ezer részt­vevője vnt. A külföldi csopor­tok vezetőinek mutatták be legelőször műsorukat, majd tánctanítás következett. Rö­vid idő alatt kubai, kam­bodzsai, koreai, francia, jemeni, szovjet és más nemzetiségű fiatalok, a zsám- böklaktál ' tanulták el s járták velük együtt a Galga menti csárdást. Felléptek Ba- latonfüred szabadtéri színpa­dán. Táncházat vezettek az ötös tábor közel háromszáz külföldi lakójának. Egyórás műsort adtak a nagyszínpa­don, a tábor főterén rendezett népművészeti nap keretében. Parancsnoki dicséret Meghívták őket a felnőtt út­törővezetők tanácskozására, s itt három táncházat is vezet­tek. A tihanyi pártüdülő ven­dégeinek ajándékműsorral kedveskedtek. Lénárt Béla, Tóth József, Schneider Eva és Lapu Marianna azUjs elmond­ta, hogy a sok fellépés mel­lett pihenhettek is. Többször megmártóztak a Balaton vi­zében. Az ifjú zenészek közül Mezei Piroska és Aszódi Csa­ba társai nevében is nagyon elégedetten nyilatkoztak. Az volt a jó, hogy a pihe­nés, a táncolás tulajdonkép­pen az új esztendőre való fel­készülést! is següette. Érdemes volt Zánkára jönni — állítot­ták a gyerekek, s ezt az állí­tásukat a táborparancsnokság dicsérete is bizonyítja, mely szerint a zsámboki pajtások ,jó szolgálatot tettek a népha­gyományok megismertetésével, a magyar néptánc megszeret­tetésével az úttörők hagyo­mányőrző mozgalmának. Fercsik Mihály egy szuper nagyhatalom veze­tője „viccesen" bejelenti a Szovjetnió bombázását, mit sen} törődve azzal, hogy e „Pice” saját hazájának az el­pusztulását is kilátásba helye­zi a csapásra adandó ellencsa­pás logikája szerint. Mit lehet az ilyen ördögien elvakult ötletekkel szembe szegezni? Tudtára kell adni a világégés minden apostolának, hogy a dolgozó emberek száz- és százmilliói között nem ta­lálnak terveikkel rokonszen­vező, terveiket támogató, se­gédcsapatokra. A munkás, a paraszt, az al­kotó értelmiségi, minden em­ber, aki dolgozik, anyagi és szellemi javakat hoz létre, a- békés holnapra gondol. Mun­kájával, alkotásaival a késői utókornak is jelet hagy1 maga után, s azt nem a nukleáris háború martalékának szánja. Ezért természetes minden egyetértő és támogató reagá­lása a Szovjetunió tárgyalási és leszerelési kezdeményezé­seire, hiszen azokban saját vágyainak és akaratának ki­fejeződését ismeri fel. Madarászi László is elmond­ta: egy közepes nagyságú atombombában annyi energia halmozódik fel, amennyi — villamos energiává átalakítva — Gödöllő fél évi energia- szükségletét fedezné. Egy szu­perszonikus vadászbombázó arából egy kisebb kórházat fel lehetne építeni. Az USA egynapi hadikiadásaiból a főid egymilliárd éhezőjét, egy hó­napon át lehetne jóllakatni. Ezek a tények állásfoglalás­ra késztetnek minden gondol­kodó, önmagáért és utódaiért felelősséget érző embert. A háború és egyben az emberi­ség pusztulása az egyik, a béke, az emberi civilizáció ál­dásainak kiteljesedése a má­sik lehetőség. A dolgozó em­ber Gödöllőn is a béke párt­ján áll. Augusztus 29-én Mogyoró­don, a Dózsa György utca 40. szám alatti ház padlásáról — Madarászi László ebben-—a házban lakik — egy második világháborúból visszamaradt bombát távolítottak el a tűz­szerészek. Ez is egy emléke az immár csaknem negyven éve véget ért, s ötvenmillió halottat követelő borzalomnők'. Egy nukleáris háborúnak már nem lennének emlékei, mert hiányoznának a földről az emlókezők. Ezért van hát értelme a bé­keakarat megismétlődő, töme­ges kinyilvánításának. Ezért van értelme annak, hogy né­pünk a békenagygyűlésekkel, a béke követelésével példát mutat azoknak a népeknek is, amelyek kormányai ma még a szocialista országokkal szem- ben elérhető katonai fölény megszerzésének illúziójában ringatóznak, vagy a büntetle­nül elkövethető nukleáris ag­resszió ábrándjával áltatják önmagukat. Elhangzott egy beszéd a Ganz Árammérőgyárban - mint az ország oly sok mű­helyén is —, s végül a mun­kástenyerek hatalmas tapsra verődtek össze, hiszen a lé­nyege — a költői szóképek e? a tudományos argumentumok mellőzésével — ilyen egysze­rűen foglalható össze: holnap is élni akarunk. r zt a gondolatot fejezte k: ^ aiz a távirat is, amely­nek szövegét a munkásgyűlt’s végén Almássy Sándorné vszb- titkár olvasta fel, s amely a jelen levők teljes egyetértésé­vel találkozott. A Béke-világ- tanácshoz szóló sorok tarta ­ma így hangzott: a Ganz Árammérőgyár dolgozói elíté­lik az USA és szövetségesed ál­tal kik ényszerí tett fegyverke­zési ha jszáit, vágyuk és egy ■ ben követelésük a béke. Cseri Sándor Alkotmány Kupa Második forduló Lejátszották a városi kispá­lyás labdarúgók Alkotmány Kupáért kiírt tornájának má­sodik fordulóját. Szada—Ganz Technológia 3-1, Áfész I—Fän- ta 5-1. Topi—Áfész II. 4-1, öregfiúk—Kun Béla KISZ- szervezet 9-3, Viktória—Spidó 2-5. Gelka—Gyeptipró 4-4 (hétméteresekkel 5-3). ISSN 0133-19C? gtJfldmtö! Hír: /

Next

/
Oldalképek
Tartalom