Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-05 / 208. szám

Jegyzet Ismerősök A .beszámoló megírása egy tv óta késik, mert amit elkezdtem, annak folytatása következett vol­na, részletesebben. A kéz­iratot várta, s hogy még ma is várja-e a pesti szer­kesztő, azt nem tudom. A már megjelent írások for­dítását Szófiában, Botev- grádban, Szamokbvban is várják. Néhányszor már be is írtam nagy betűkkel a naptáramba, hogy el ne felejtsem; el kell kezdenem a munkát. Csakhogy az idő, mint minden szándék megvaló­sításának korlátozója, most is kevés. Napok múlnak, újabbnál újabb feladatok halmozódnak. No meg a té­makör újabbnál újabb megírni való eseményekkel bővül. Tavaly olyan talál­kozások sorozata kezdő­dött el bolgár barátaimmal aminek úgy látszik, nincs, nem is lesz vége, s vala­mennyien azon vagyunk, hogy ez a szándékunk tel­jesüljön. Szép, napos délelőtt volt tavaly, amikor leszállt a gépünk Szófia repülőterén, s különös zöld színbe von­ta a kanyargó út mentén kitárulkozó völgyeket a fény, amint pár perc múl­va már a fővárost körül­ölelő Szófia megye telepü­lései felé gurult az autó­busz. Zaharij Ivanovval is akkor találkoztam először, s az első eszmecserénk a juhtenyésztésről zajlott le. A téma az ablakon túli vi­lágból kínálkozott, szinte minden fordulónál birka­nyájat legeltettek a füves lankákon. Ivanovval, s persze a többiekkel, a bo- tevgrádi mérnöknő Szta- menka Boskovával, Dora Saharieva szamokovi taní­tónővel, a nagyon intelli­gens botevgrádi tanár Sto­re Nikolovval persze nem­csak a gazdaságról beszél­tünk. Italaik, ételeik közül emlékezetes maradt az elő­ételként szinte elmaradha­tatlan sopszka és a külön­leges sajtok íze, melyet nemegyszer maga a ven­dégfogadó csoport egy-egy tagja készített a tisztele­tünkre. * Vác, Zebegény, Nagyma­ros, Törökmező. Szófia, Sza­mokon, Botevgrád, Bor- vecz a bolgár síparadicsom. Budapest, csereüdülésre érkezett bolgár gyerekek a gödi és a pokolszigeti úttö­rőtáborban. Ezt már mi szerveztük. Alig több, mint egy kerek esztendő ered­ményei. Többször is talál­koztunk. A találkozások mindegyike csak mélyítet­te azt az emberi érzést, melynek neve barátság, s amihez nem illenek az el­koptatott, sokat ismételt szavak. Már az első napon azt éreztük, hogy régen is­merjük egymást. Sok és sokféle a hasonlóság kö­zöttünk, mint a történel­münkben is. Szavakat ke­restünk és találtunk a plovdivi óváros sikátorai között. A balkon neve er­kély, sátor sátor, de azért tudtuk mindig; mégsem a nyelvünk rokon, hanem az érzéseink. Marin Marinovról azt mondják: több már a het­vennél, de ahogy elnéztük, nagyon fiatalos. Ö kalau­zolt bennünket tavaly Szó­fia megyében, ő irányítot­ta az autóbuszt Malo.cerk- vába, ahol még a kólót is megtanulhattuk, s ■ 6 muta­tott rá először a helység- névtáblára, amelyen ezt olvashattuk; Madzsare. La­kói erösítgetik, hogy' ők magyar származásúak, őseik még a török időkben vándoroltak erre a földre. Kies, szép hegyvidéken él­nek, fenyves erdő alján hangos csobogással mossa köveit a hegyi folyócska. A barátság nemzetközi nyelvén, eszperantóul be­szélgetünk találkozásaink alkalmával. Szándékunk, hogy eggyel több fórumot, formát, lehetőséget teremt­sünk igy is a kölcsönös barátság elmélíjítésére. Nem szürkülnek el . az emlékek, nem fogyunk ki az élményekből, s tudjuk; nem múlik el a barátság. Kovács X. István VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 5., SZERDA Bérfejlesztés után Jól időzített, szükséges lépés A pénz furcsa szerzet. Nehe­zen jön, könnyen megy; meg­takarításához évek, elköltésé­hez percek kellenek. A pénzből soha nincs elég, ezért amikor híre jön egy béremelésnek, az mindig az érdeklődés előteré­ben álló esemény. Mennyi lesz és mikor várható, az elosztás­nál milyen elvek az irányadók — ilyen és hasonló kérdésekre várnak választ a dolgozók. Aztán amikor megtörténik a nagy esemény, elcsitulnak a kedélyek és lassan mindenki reálisan összegzi a bérfejlesz­tés hatásának tapasztalatait. A kereskedelmi dolgozók köré­ben ennek jártunk utána mi is. Ennyire futotta — Jól és idejében jött a köz­ponti bérfejlesztés — mondja Alscher Sandorné, a Vác es Környéke Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat 124. számú, nagymarosi élelmiszerboltjá­nak vezetője —, mert megítélé­sünk szerint nincs a munkánk megfizetve. Sok a tennivaló, mostohák a körülmények, s kü­lönösen így van ez nyáron, az üdülőszezonban. Ez a kétszáz­háromszáz forint, amit legutóbb kaptunk, nem sok ugyan, de mégis valami. Legalább abban fontos, hogy egy kicsit jobb közérzettel dolgozzunk. A pénztárosnő». Bückler Ká- rolyné szavaiból ítélve nem olyan egyértelmű ez a jó köz­érzet ... ő huszonnégy éve van a szakmában, s minden bér­emelés ellenére is csak 2600 fo­rint az alapfizetése. S hogy a forgalom után magasabb is lehet a pénze? Az igaz., Csak hát munka is sok van. — Nemrég bejötf hozzám egy volt kolléganőm — meséli —, s örömmel újságolta, hogy egy gyárban, lényegesen könnyebb munkával hatezer forintot ke­resett a múlt hónapban. Kér­dezem én, ne érezzem ezt igaz­ságtalanságnak? Hiszen mi egész nap talpon vagyunk, ci- pekedünk, fárasztó fizikai munkát végzünk, pénzzel bá­nunk, s nemegyszer késő es­tig is itt vagyunk. Azt hiszem tehát, nem ezzel, de még az elkövetkező béremelésekkel sem leszünk megfizetve. A következő helyszín Kós- pallag, a szobi Áfész 35. szá­mú vegyesboltja. Most éppen nincs sok vásárló, Drexler Vilmosné üzletvezető és két kolléganője délutánra várják a nagyobb forgalmat. — Örültünk a központi bér­emelésnek — mondja az üzlet­vezetőnő —, ezáltal azt is érez­tük, hogy figyelnek ránk, fog­lalkoznak a helyzetünkkel. És gondolom azért kaptunk csak kétszáz forint körül, mert eny- nyire volt lehetőség, ennyire futotta a központi erőből. Nem sok ez a pénz, mivel azonban a forgalom arányában ljapjuk a fizetést, így nincs okunk pa­naszra. A kolléganők helyeselnek — ha ennyi van, hát jól van, ez a pluszpénz is jelent valamit a családi kasszában. De azért azt hozzáteszik, ehhez a bér- fejlesztéshez nem lehet nagy reményeket fűzni, ettől még nem lesz több kereskedő... Aki ezen a pályán marad, bi­zonyára azért tart ki, mert sze­reti a mesterségét. És aki így gondolkodik, az igyekszik jól és udvariasan, becsülettel és tisztességesen dolgozni. De mindez nem a bérfejlesztésen múlik. Differenciáltan Mint minden bérfejlesztést, az illetékesek ezt is igyekeztek jól előkészíteni, ez esetben ugyanis joggal remélhették, hogy az eredmény — az anya­gi eszközök mozgósító és ösz­tönző hatása — nem marad el. A szobi Áfész bér- és munka­ügyi .csoportvezetője, Kékesi Jánosné így összegzi tapaszta­latait. — Köztudott, hogy a mun­kaerőhelyzet nem megnyug­tató a kereskedelemben, ezért amit várni lehetett: ez a dol­gozók megtartása volt. Meg kell mondani, ez a pénz való­ban nem elegendő nagy vál­tozáshoz; azt nem remélhetjük, hogy ez a bérfejlesztés vonzó­vá teszi a szakmát, de azt igen, hogy jelezze: dolgozóink meg­becsülése és helyzetük javítá­sa országos érdek. Egy keres­kedőre átlagosan 335 forint ju­tott, de minthogy a rendelke­zésre álló keretet differenciál­tan osztottuk el, így volt aki többet, s volt aki kevesebbet kapott. Figyelembe vettük a szakmai végzettséget, a pályán eltöltött időt, s a betöltött munkakört. A differenciálás elvét az Élel­miszer-kiskereskedelmi Vál­lalatnál is érvényesítették, el­sősorban azoknak a munkáját ismerve el, akik jól dolgoztak, akiknél leltárhiányt nem ta­pasztaltak, illetve akiknél a munkafegyelemre nem merült fel panasz. v — Nagyon körültekintően és a szakszervezeti illetékesek be­vonásával történt a bérfejlesz­tés előkészítése — mondja Laczkó Tibor, az ÉKV szak- szervezeti bizottságának elnö­ke —, így a vezetők és helyet­teseik béremelésére a hálózat- irányítási előadó és a bizalmi, illetve a beosztottak bérére a boltvezetők és ugyancsak a bi­zalmiak tettek javaslatot. S persze a kiemelt szempontok között az is szerepelt, hogy az agglomerációs övezetekben és az üdülőterületeken tevékeny­kedők munkáját jobban méltá­nyoljuk. S hogy mit várunk? Mindenekelőtt jó, jobb' mun­kát; fegyelmet és rendet, ud­varias kiszolgálást és pontos mérést, azaz mindenkitől be­csületes hozzáállást. Nemcsak a vállalat, de az üzletek vezetői is abban bíz­nak, hogy e bérfejlesztés segít a létszám megtartásában. Igaz, ők. már óvatosabban fogal­maznak, azt is hozzáteszik: mindez csak feltételesen igaz... Még nem mérhető — Azt hiszem, túl korai még a tapasztalatokról beszélni — móndja Steinhäuser Ferenc, az ÉKV 10. számú ABC-jének ve­zetője Vácott —, én legalábbis ma még lemérhetetlennek íté­lem a hatásokat. Egyrészt épp hogy a bérrendezés megtör­tént, másrészt nem olyan a nagyságrend, amely jelentős lenne. Mert ha őszintén beszé­lünk a kérdésről, azt is fel kell •vetni: mit jelent a mai világ­ban két-háromszáz, vagy akár négyszáz forint? Ha ezerről lenne szó — talán hatása is lenne. Így azonban csak azt mondhatom: egy szükséges, jól időzített, de alapjában véve ki­csiny lépésnek érzem. Vasvári Éva Arcok a Forte gyárból Mindig elismert emberként A FORTE GYÄR filmki­szerelő üzemének előterében várakozók. — Most ment ka­zettáért, rögtön jön — mond­ják többen. Nem. zavarom a raktárban, türelmes vagyok, amíg a kocsit megrakják, hi­szen a munka nem állhat meg. Már jön is, feltűnik alakja a folyosó végén. Megtért Be­lőné a Leica kisfilmkiszerelés csoportvezetője. — Látom, sok a munka — kezdem a beszélgetést. — Most már túl vagyunk a sűrűjén, de a féléves terv tel­jesítése érdekében bizony so­kat túlórázunk. Minden perc számított. De szívesen csinál­tam én is, a munkatársaim is, mert szeretjük ezt a szép, tiszta munkát. — Hogyan kezdte a munkás­életet? — Kislányként, 14 évesen. Először a Kodakná.1 dol­goztam, a piros és fekete cso­magolóanyagok párosítását bízták rám. Azután jött a há­ború, a gépeket leszerelték, a munkásokat elküldték. A bőr­iparban kaptam állást, de a szívem visszahúzott a fotóter­mékek közé, így 1951-ben új­ra jelentkeztem, most már a Fortéban. Kezdetben is a film­gyártásnál dolgoztam, 1952-től pedig , a filmkiszerelőbein a rollfilm-tekercselésen, később átkerültem a Leica kisfilmki- szereléshez. 20 éve vagyok itt csoportvezető. KOLLÉGANŐI szeretik, tisz­telik, Becsületesen ellátja fel­adatát, a jó szervező készsége a kiszerelöi munka gördülé- kenységét segíti. Nem részre­hajló, az asszonyok között elő­forduló kisebb-nagyobb súr­lódásokat igyekszik elsimíta­ni. Az üzemben működő „Pe­tőfi Sándor” szocialista bri­gád vezetője. — Mikor alakult a brigád­juk? — 1967-ben, munkabrigád­ként kezdtünk bekapcsolódni a munkaverseny-mozgalomba, a következő évtől már szocia­lista brigádként dolgoztunk. Mindig teljesítettük vállalá­sainkat, sok társadalmi mun­kát végeztünk. A Forte és az NDK-beli ORWO-gyár között fennálló együttműködési kapcsolat ke. rétében brigádunk a német Angela Davis szocialista bri­gáddal is munkaversenyben áll. Több ízben is elnyertük a Forte-alapítású vándorzászlót és vándorserleget. A Petőfi brigád nyolcszoros vállalati kiváló brigád. Az elmúlt év különösen kiemelkedő gazda­sági és társadalmi eredményei alapján megkaptuk a „nem­zetközi munkaverseny élenjá­ró brigádja” címet. CSILLOG A SZEME, ami­kor a brigádjáról beszél. Büsz­kén sorolja az eredményeket, a terveket; de megemlíti a gondokat, bajokat is. A 23 asszony biztatása, vezetése nem kis feladat számára. En­nek ellenére aktív szakszerve­zeti munkás is. Először mint műhelybizottsági tag, jelenleg a segélyezési albizottság tagja­ként dolgozik. Egy évvel a nyugdíjazása előtt kicsit elfáradt, de boldo­gan gondol vissza a 34 évre. hiszen anyagi és erkölcsi elis­merés övezte. Hatszoros vál­lalati kiváló dolgozó. Kétszer kapott a kiváló munkájáért miniszteri kitüntetést, a „munkaverseny győztese” nemzetközi .kitüntetés tulajdo­nosa és ebben az évben a Munka Érdemrend bronz fo­kozata koronázta meg tartal­mas életútját. Bakóné Tóth Piroska Vác., Pf. 32. Búcsú, de két hétig? Az értelmező szótár szerint a búcsú egyik jelentése: „Templom vagy egyházközös­ség védőszentjének, vagy templom fölszentelésének ün­nepe. (Az ezzel kapcsolatos szórakozás, mulatság.)” A Mária-napi búcsúnak most közeleg ideje, jól tudják ezt a váci vásártér közelében lakók. Hogy miből? Abból, hogy már augusztus utolsó napjaiban megjelennek az első búcsúsok, majd számuk napról napra növekszik, hogy több mint két hétig, ha tetszik, ha nem, „szó­rakoztassák” a környék lakóit. Naponta délután négytől késő estig (szombat-vasárnap több órán át) bömbölnek a hangszórók, s ahogy közeledik a valódi búcsú két napja, úgy növekszik a hangerő, annál erőszakosabbak a „szórako­zást” kínálók megafonhangjai. Mindezt a céllövöldét, hintát látogatók valóban élvezik. De mit tegyenek a négy- és tíz­emeletes házak nyitott abla­kainál (még nyár van, ha utó­ja is) más szórakozásra, pihe­nésre vágyók százai? Dühöng­nek, telefonálgatnak, ez ideig mindhiába. Évek óta csak annyit változott a helyzet, hogy a Gábor J. Általános Is­kola bővítésével a felére szo­rult a búcsúsok működési te­repe. Hangtechnikájuk viszont fejlődött. Ha szép hagyomány, ám legyen, ha szórakozás, mu­latság, nosza, de miért két hé­tig? S miért ekkora hangerő­vel? Talán azért, mert össze­tévesztik a búcsút a.búcsúz­kodással? Ez . utóbbinak ugyapis a jelentése: „Hossza­san (körülményesen) búcsúzik. Alig néhány százan szeretnék csak, hogy ez másképp legyen. F. J. Mas vendégeink Bolgár népművészet Weisz György tanácselnök köszönti ma este városunk vendégeit. A Madách Imre Művelődési Központ színpadán Szófia me­gyei bolgár együttes vendég­szerepei, mint ahogy lapunk más helyén is hírt adtunk ró­la. A belépés díjtalan. Vakok és gyengeláiók taggyűlése A vakok és gyengelátók vá­rosi körzeti csoportja szep­tember 8-án tíz órakor rende­zi idei taggyűlését. A műve­lődési központban Nagy Lász- ló, a csoport vezetője számol bé a tavalyi munkáról, majd Áuerweck Imre elnökségi tag tart politikai tájékoztatót. ——'n Mozi— Kultúr Filmszínház (Lenin út 58.): szeptember 6-tól 9-ig az Arany a tó fenekén című új-zélandi kalandfilmet játsz- szák mindhárom előadáson. Rendező: a Nagyítás főszerep­lőjeként. ismertté vált David Hammings. Főszereplők: Ken Wahl és Lesley Ann Warren. Madách Filmszínház (a mű-' velődési központ nagytermé­ben): szeptember 5-én délután 5 és este 7 órakor — a bol­gár filmhét alkalmával — a Kunyhó a nádasban című szí­nes bolgár filmet vetítik. — Szeptember 7-én, csak délután 5 órakor a Keresztapa című színes, szinkronizált amerikai film első és második részét vetítik, csak 16 éven felüliek­nek.' Váci Kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): szeptember 6-tól 9-ig, este fél 8 órai kezdettel felújításként a Hét merész kaszkadőr című színes amerikai kalandfilm a szabadtéri mozi műsora, III-as helyáron. A 27-es körzet Távhívások Az új Vác körzeti telefon­könyv már tartalmazza a kör­zet új, közvetlen hívású tele­fonszámait. Ezek közül egye­lőre még a régi számon, in- terurbán ■ kapcsolással hívha­tók Dunakeszi, Főt, Ipoly- tölgyes, Kóspallag, Letkés, Nagybörzsöny, Vámosmikola állomásai. Legközelebb, előre­láthatólag az év végéig D'iie- keszi és Főt állomásait kap­csolják bé a távhívó hálóza;- ba. üégy tanterem 19§5-r© A város és vonzáskörzeté­nek általános iskoláiban az utóbbi években jelentősen ja­vultak a tárgyi feltételek. En­nek ellenére még mindig több intézmény nem iskolai célokra épített helyiségek, épületek igénybevételével tudott csak munkához látni az új tanév- benwA Juhász Gyula Általá­nos' Iskola tanulód közül l is több osztály a közeli úttörő­házban tanul. — De már csak ebben a tanévben, mert építjük az új épületszárnyat — mondja De- me lstván_ a Rétsági Építőipa­ri Szövetkezet művezetője.. — A tizenkilenc tagú komplex- brigád július közepén kezdte meg a munkálatokat. A tervek szerint a következő tanévben már a négy új tantermet is birtokba vehetik a diákok. Űj konyhát is kap az intéz­mény, megoldva ezzel a ta­nulók helyben étkeztetését. — Mi hátráltatja a munká­latokat? Erdős! Ágnes felvételei — Jelenleg nem kapur kis méretű téglát. S. J. issN cisa-ayg} fvád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom