Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

2 1984. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP I A HJÉl VjAMiMJIMAlJMSMU_______ Nem szavuk, tettek szükségesek A washingtoni találkozó után — Az ammani bejelentés Athéni lépés a Balkán atomfegyver-mentesítésére Magyar vezetők üdvözlő távirata A Kínai Népköztársaság ünnepén V A Kínai Népköztársaság megalakulásának 35. év- í fordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el- | nőké és Lázár György, a Minisztertanács elnöke távirat- | ban üdvözölte Li Hszien-nien államelnököt és Csao Ce- í jangot, az államtanács elnökét. Világszerte rendkívüli ér­deklődés kísérte azt az e heti 'eseménysorozatot, amelynek betetőzését Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Ronald Reagan washingtoni több órás tárgyalása jelentet­te. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, az előző hé­ten érkezett New Yorkba, s azonnal kétoldalú tárgyalások egész sorát folytatta, kihasz­nálva azt . az alkalmat, hogy az ENSZ-közgyűlés 39. üléssza­kának „első menetében” a leg­több ország diplomáciájának legfőbb vezetője áll a küldött­ségek élén. • A héten azután megkezdő­dött az általános vita a világ- szervezet közgyűlésében. Ro­nald Reagan, aki Washington­ból New Yorkba utazott, az ,ÉNSZ-közgyűlés szónoki ©mel­lényéről személyesen fejtette ki az Egyesült Államok néze­teit a legfontosabb világpoliti­kai problémákban. Mivel az amerikai elnök beszéde rövid­del azelőtt hangzott el, hogy külügyminisztere, majd az el­nökjelöltségben demokrata pár­ti riválisa, Mondale, s végül ő maga is tárgyalóasztalhoz ült .Grómikóval, érthető, hogy az általános vitában nagy teret szentelt a szovjet—amerikai kapcsolatoknak. Olyan képet próbált festeni hallgatói elé, mintha az Egyesült Államok kész volna mindent megten­ni, hogy javítsa a két világha- talom jelenleg mélyponton le­vő viszonyát. Sűrű időközön­kén ismétlődő kormányszintű megbeszélések sorát javasolta, s hallgatott arról, hogy a hely­réét „ elmérgesedéséért a wa­shingtoni politika felelős,-mert á ; fegyverkezési verseny új ■fordulóját nyitotta meg. ■ Andrej Gromiko az ENSZ- köagyűlésen elhangzott beszé- . dében, csakúgy, mint Shultz külügyminiszterrel és Walter Mondale-lel folytatott megbe­szélésén rámutatott: az Egye­sült Államok kormányzatát súlyos felelősség terheli azért, hogy a feszültség ily veszélyes, módon kiéleződött. Gromiko megnyilatkozását a legtöbb nyugati kommentátor „rend­kívül keménynek” nevezte, bár sokuk kénytelen volt elis­merni, hogy a reális helyzet­ből indult ki. s az általa el­mondottak tulajdonképpen a valós tényeket tükrözik. HOGYAN ÉRTÉKELIK GRO­MIKO ÉS REAGAN MEGBE­SZÉLÉSÉT? A kommentárok széles ská­lán mozognak, de egy ponton összecsengenek. Nevezetesen abban, hogy a két világhata­lom közötti felsőszintű kapcso­latfelvétel tényé önmagában is üdvözlendő jelenség. Mint rámutatnak: Reagan elnök négyéves hivatali ideje alatt első íziben találkozott magas rangú szovjet államférfival. Abban is szinte általános az egyetértés, hogy mindezt első­sorban két tényező tette lehe­tővé. Egyrészt a szovjet dip- lömáicia olyan körülményeket teremtett, hogy a világ közvé­leménye előtt sikerült bebizo­nyítania: a nemzetközi hely­zet kiéleződése olyan fokot ért el, amikor az amerikai ivá- ■lasztási hadjárat közepette tá­madt szokásos amerikai kül­politikai mozgásképtelenségtől függetlenül is, haladéktalanul szükséges a mag as szintű pár­beszéd. Washingtonnak az a manőverezése, amellyel el akarta kerülni egy ilyen, a Fe­hér Ház számára „kockázatos” tárgyalás felvételét, lehetet­lenné vált. Szovjet részről ugyanis világossá tették: nem Ronald Reagannel, az elnökje­lölttel'. hanem vele, mint az 'Egyesült, Államok elnökével kívánnak megbeszélést folytat- ■ni olyan égetően fontos kér­désekről. amelyek nem tűrnek halasztást jövő január 20-ig, amíg a novemberben megvá­lasztandó legfőbb amerikai ve­zetőt be nem iktatják hivata­lába. Ez a problémakör nem más, mint az, hogy kiterjed-e a fegyverkezési verseny egy teljesen új területre, a világ­űrre, annak minden veszélyes következményével együtt, vagy most még idejekorán meg lehet-e ezt akadályozni. Ronald Reagan korteshadjá­ratának vezetőire mindezek nyomán rendkívüli nyomás nehezedett, mind a rivális de­mokrata párti elnökjelölt, Mondale táborából, mind pe­dig az Egyesült Államok NA- TO-szövetségesei irányából ar­ra, hogy ne zárkózzon el á Szovjetunióval való magas- szintű eszmecsere felújítása elől. Az amerikai elnök eddig folytatott négyéves, élesen kommunista- és szovjetellenes retorikája és politikai irány­vonala most visszaütött reá: Nyugaton is mind többen sze­mély szerint őt tették felelős­sé azért, hogy elmérgesítette nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatokat, hanem az egész nemzetközi légkört. Ez azután oda vezetett, hogy Ronald Reagan az utóbbi időben kény­telen volt mérsékelt beszédek egész sorát tartani, s állandóan hangoztatni azt az óhaját, hogy javítani kívánja kapcsolatait a Szovjetunióval, sőt ennek előmozdítására kész magas szintű párbeszédekre — ha szükséges, csúcstalálkozóra is. Tekintve, hogy szovjet rész­ről nem hagynak ki egyetlen kínálkozó lehetőséget sem ar­ra, hogy előmozdítsák a fe­szültség enyhülését, beleegyez­tek a „washingtoni jelzések” alapján abba, hogy a Gromiko —Reagan eszmecsere létrejöj­jön. A szovjet külügyminisz­ter nyilván azt tartotta fő cé}4 jának a washingtoni Fehér Ház fejével folytatott eszme­cserén, hogy megállapítsa: az enyhültebb és mérsékeltebb hangnem mennyiben csupán választási kortesmeggondolá­sokkal és propagandalépések­kel függ össze, vagy ténylege­sen arról van-e szó, hogy az Egyesült Államok a realitások talaján változtatni kíván az eddigi, a Szovjetunióval szem­ben erőfölényre törekvő, a fegyverkezési verseny újabb fordulóját előkészítő irány­vonalán. A találkozó — mint szovjet részről megállapították — hasznos volt annyiban, hogy a felek elsőkézből, közvetlenül ismerhették meg egymás vé­leményét, s hogy egyáltalán megtörtént a magas szintű érintkezésfelvétel a két fél kö­zött a Reagan-ikormányzat négy éve alatt. De — mint Gromiko a tárgyalás után sum­mázta a történteket — ameri­kai részről e megbeszélésen sajnos semmi jelét sem adták annak, hogy az Egyesült Álla­mok kormányzatának külpoli­tikai irányvonalában bármifé­le kedvező változás történt volna a feszültség enyhítése irányában. Továbbra sincs je­le annak, hogy az amerikai kormányzat hajlandó volna realista Álláspontra helyezked­ni a háború és béke súlyos kérdéseinek lényegét illetően. A Szovjetunió tehát joggal ál­lapíthatja meg: Washington­nak tettekkel kell bebizonyíta­nia, hogy a realitások talajára áll át. Vagyis a puszta békiilé- keny szavak a kompromisszu­mos megoldásokra való őszin­te törekvést egyáltalán nerc helyettesíthetik! MIÉRT KELTETT NAGY VIHART AZ AMMANI BE­JELENTÉS? Az arab világban a héten valósággal „diplomáciai bom­baként” robbant az a jordá- niai bejelentés, amely szerint Amman újra felveszi a dip­lomáciai kapcsolatot Egyip­tommal. Emlékezetes ugyanis, hogy miután Anvar Szadat, Egyiptom néhai elnöke 1979- ben aláírta az Izraellel való különbekéről szóló Camp Da- vid-i megállapodást, az arab csúcsértekezlet az összarab ügy elárulásával bélyegezte meg, s kimondta, hogy Kairó tagságát felfüggesztik az Arab Ligában és megszakítják a Ni- lus-parti országgal a diplomá­ciai kapcsolatokat. Ennek va­lamennyi érdekelt fél eleget is tett. Most Husszein jordán ki­rályt a legtöbb arab főváros­ban árulással vádolják a tör­téntek miatt. A vihar oly nagy volt, hogy a jordán kormány­zat külön közleményt volt kénytelen nyilvánosságra hoz­ni, amelyben fenntartja ugyan döntését a diplomáciai kap­csolat felvételéről Egyiptom­mal, de kimondja: továbbra sem ért egyet az 1979-es Camp David-i megállapodással... Ez „azonban nem szünteti meg azokat az éles támadáso­kat, amelyek a radikális állás­ponton levő arab fővárosokb.ól irányulnak Amman felé. Mint megjegyzik: a diplomáciai kapcsolatfelvétel Egyiptommal azt tükrözi, hogy a jordán uralkodóház bonyolult alku­dozásokat folytat az Egyesült Államokkal és Izraellel egy olyan egyezmény előkészítésé­re, mint amilyen a Camp Da­vid-i volt, s ennek jelenlegi stádiumában nélkülözhetetlen­né vált számára a Kairóval való diplomáciai kapcsolatfel­vétel ... MIT JELENT AZ ATHÉNI LÉPÉS AMERIKAVAL VALÖ SZERZŐDÉS FELMONDÁSÁ­RA? A héten nagy visszhangot keltett az a hír, hogy a görög kormány elhatározta: országa területéről el fogja távolítani az összes nukleáris fegyvert, A lépés. célja* — £M>g kormünyááóviyői Jbangsúiyoíta —, hogy elősegítsék a Balkán atomfegyver-mentesítését. A délkelet-európai ország terüle­tén jelenleg — mivel Hellász a NATO tagja — amerikai nukleáris fegyverek vannak. Még a hatvanas években tör­tént, amikor Athénban jobb­oldali katonai rendszer volt hatalmon, hogy az Egyesült Államokkal megállapodást ír­tak alá nukleáris rendszerek ottani elhelyezéséről. A görög parlament azonban soha nem hagyta jóvá ezt a szerződést, így a Papandreu-kormányzat joggal hivatkozhat most arra, hogy ez a megállapodás nem tekinthető számára kötelező erejűnek. A Balkán-félsziget atom­mentes övezetté való változta­tását a Görögországgal szom­szédos Bulgária kezdeményez­te, s az érdekeltek több kü­lönböző szintű konferencián vitatták meg ennek lehetősé­gét. Mióta a Papandreu-kor- mánygat van hatalmon Görög­országban, Athén is csatlako­zott ehhez az elképzeléshez, fennek megvalósulására most nagy lépás történt előre, s az athéni kormány máris felszó­lítottá Washingtont, hogy tá­volítsa el az atomfegyvereket Görögország területéről. Tíz évi munka után, egy évvel a kijelölt határidő előtt az utolsó sínszakasz is helyé­re került szombaton a Bajkál —Amur vasútvonalon, így a Bajkál-tótól az Amurig 3102 kilométernyi sínpár húzódik. A keletről és nyugatról egy­más felé haladó építőbrigádok a vasútvonal 877. kilométeré­nél találkoztak, itt a sínek asztal simaságú terepen ha­ladnak. — A vasutat a tajga lakat­lan területein, nehéz éghaj­lati és domborzati körülmé­nyek között, építik. A sínek fe­le szeizmológiailag aktív te­rületen és az örök fagy biro­dalmában haliad — mondta el, az eseményt kommentálva Szovjet közös közlemény A Szovjetunió és Finnország közötti jószomszédi kapcsola­tok a két ország és nép alap­vető érdekeivel összhangban fejlődnek. A két ország között széles körű kapcsolatok fej­lődtek ki különböző területe­ken — állapítja meg a Kalevi Sorsa finn miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásáról kiadott szovjet—finn közle­mény. A dokumentum hangsúlyoz­za, hogy miközben a világban tovább nő a feszültség, a gyü­mölcsöző és a nemzetközi helyzet változásaitól nem füg­gő szovjet—finn kapcsolatok és. együttműködés fejlődése szemléletesen bizonyítja a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élése politikájának életké­pességét. Tanúsítja az ENSZ alapokmányában lefektetett el­vek és célok következetes megvalósításának fontosságát, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ál­lásfoglalásainak jelentőségét. Szovjetunió és Finnország kö­zös véleménye, hogy a jelen­legi nemzetközi helyzetben to­vábbra is lehetőség van az enyhülés és az együttműködés politikájához való visszatérés­re. A tárgyalásokon mindkét részről hangsúlyozták: idősze­rű Finnországnak az a javas­lata, hogy hozzanak létre nuk­leáris fegyverektől mentes övezetet Európa északi részén. A szovjet fél ismét kijelentet­te, hogy kész biztosítékokat nyújtani egy ilyen övezet lét­rehozásához, megvizsgálni né­hány, saját észak-európai te­rületeit érintő intézkedést, s a többi érdekelt féllel megvitat­ni a Balti-tenger nukleáris fegyverektől való mentesítésé­nek kérdését. Kalevi Sorsa szombaton be­fejezte a Szovjetunióban tett látogatását és Irkutszkból ha­zautazott. Andrej Gromiko, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek első helyettese, külügymi­niszter, levelet intézett Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtit- kárhoz azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió határozat- tervezetet terjesztett az ENSZ- közgyűlés ülésszaka elé: nyíl­vánítsa megengedhetetlennek az állami terrorizmus politi­káját, valamint az államok bármely olyan akcióját, amely más szuverén államok társa­dalmi-politikai rendjének alá- ásására irányul. — E fontos és sürgős kérdés felvetése azért időszerű, mert bizonyos államok — katonai fölényre és a terrorizmus poli­tikájának bevezetésére töreked ve a nemzetközi kapcsolatok­ban — mind gyakrabban va­lósítanak meg olyan akciókat, amelyek más államok társa­dalmi-politikai rendjének alá- ásására irányulnak, és fegy­veres erők bevetésétől sem riadnak vissza — hangsúlyoz­za egyebek között levelében Andrej Gromiko. A szovjet határozattervezet elfogadásra javasolja az ülés­Konsztantyin Mohortov, az építkezés vezetője, a Szovjet­unió közlekedés-építési mi­niszterének helyettese. — Az évszázad építkezésének tíz év alatt a BAM képzési központ­jaiban 20 ezer szakembert ké­szítettek fel, s közülük sokan életcéljuknak választották a vasútvonal szolgálatát. Mostanra a BAM teljes hosszának egyharmiadán fo­lyik üzemszerűen a szállítás. Eddig több mint 50 millió ton­nányi szállítmány haladt át ezen a szakaszon. Az építke­zés teljes befejezéséig még sok munka van hátra, ám a munkavonatok egy vágányon szombattól a BAM teljes hosszában közlekedhetnek. 1949. október 1. nemcsak Kína számára, hanem világ- történelmi szempontból is je­lentős dátum: harmincöt év­vel ezelőtt ezen a napon kiál­tották ki a Kínai Népköztársa­ságot. Évtizedes, hősies harc után új korszak kezdődött ez­zel a földkerekség legnépesebb országában, hiszen az ünnepé­lyes deklaráció — a hosszú polgárháború befejezése mel­lett — azt jelentette, hogy a hatalmas állam a félgyarmati függéssel végleg szakítva új fejlődési irápyt választott. Nem véletlen a világtörté­nelmi jelző használata sem. A kínai forradalom győzelme ugyanis kétségtelenül serken­tőleg hatott más ázsiai és af­rikai hazafias mozgalmak fel­szabadító küzdelmeire. Kína nagy lendülettel látott hozzá az ország előtt álló korszakos feladatok megoldásához. Az évszázados elmaradottság fel­számolása természetesen hosz- szabb távú teendő, de az első évtized ebben is ígéretes ered­ményeket hozott. Helyreállí­tották az elpusztult gazdasá­got, új gyárak tömegét alapí­tották, megszűntek a generá­ciókon keresztül pusztító gya­kori éhínségek, társadalmi re­formok sorát vezették be. Megkezdődött tehát a szocia­lizmus alapjainak lerakása, s e folyamatban értékes segítsé­get nyújtottak a baráti szocia­lista országok is. Elsősorban a Szovjetunió vállalt fontos sze­repet a korszerű nagyipar meg­teremtésében és az előrelépés­hez nélkülözhetetlen szakem­bergárda kiképzésében. Ám a gyors ütemű fejlődés az ötvenes évek végére meg­szaknak, hogy a közgyűlés az Egyesült Nemzetek nevében: 1. Határozottan elítéli az ál­lami terrorizmus politikáját és gyakorlatát, Ihipt a más álla­mok és népekkel kapcsolatban képviselt irányvonal eszközét; 2. Megköveteli valamennyi államtól, hogy ne tegyen sem­milyen olyan lépést, amely szuverén államok társadalmi­politikai rendjének erőszakos megváltoztatására vagy alá- ásására, törvényes kormányaik megingatására és megdöntésé­re irányul, valamint egyebek Genfben szombaton befeje­ződött az Interparlamentáris' Unió őszi tanácskozása. A 72. világkonferencián száz ország mintegy 450 képviselője, köz­tük a Barcs Sándor vezette magyar delegáció átfogó vitát folytatott a nemzetközi hely­zetről. Az ülésen központi vi­tatéma volt a fajüldöző dél­afrikai rendszer bel- és külpo­litikája. A közösen kidolgozott határozati javaslat éles hangon elítéli Dél-Afrikát csakúgy, mint azokat a nyugati országo­kat, amelyek támogatják. A tanácskozás , napirendjére ke­rültek Közép-Amerika kérdései is. Az ugyancsak egyetértésben elfogadott határozat a térség problémáinak békés rendezé­se mellett, a külső beavatko­zás, az erővel való fenyegetés ellen foglal állást. Amint Pio-Carlo Terenzio, az IPU főtitkára az MTI-nek és a Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában hangoztatta — a szervezet tanácskozásai kü­lönös jelentőséget kapnak a feszült nemzetközi helyzetben, amikor kapcsolatteremtésre, közvetítésre adnak lehetőséget a legkülönbözőbb kérdésekben. Így nagy szerepe volt az IPU- nak a madridi találkozó sike­res előkészítésében is. Az euró­tört: a kínai vezetésben elő­térbe került szélsőséges, na­cionalista irányvonal térnyeré­se az addigi bel- és külpoliti­ka átalakításához vezetett. A súlyos ideológiai és politikai torzulások, az eluralkodó szov- jetellenesség természetesen az ország külkapcsolataira is ki­hatott, tartósan szembefordít­va Kínát nemcsak a Szovjet­unióval, hanem a szocialista közösség más tagállamaival is. A „nagy ugrás”, majd később a „kulturális forradalom” ten­gernyi szenvedést hozott a ki- nai lakosságnak, jelentékeny visszaesést okozva egyben a népgazdaság, a tudomány és a kultúra szinte minden terüle­tén. Az elmúlt esztendőkben szá­mos tekintetben sor került e helyzet felülvizsgálatára. A bel- és gazdaságpolitikában jobban érvényesül Kína mo­dernizálásának szándéka, s megfigyelhető bizonyos — igaz, korlátozott — átértékelés a pekingi külpolitikában is. Magyarország — több más testvérországhoz hasonlóan — mindig is a kapcsolatok köl­csönös előnyökön alapuló fej­lesztésének híve volt. Azt vall­juk, hogy az eltelt évtizedek ellentmondásos korszakai el­lenére megmaradt Kína alap­vetően szocialista jellege, s ké­szek vagyunk a kétoldalú kap­csolatok javítására. A mögöt­tünk álló évek azt bizonyítják, hogy e törekvés (mindenek­előtt az államközi viszony nor­malizálása terén) hozott már eredményeket, s egyre inkább megfigyelhető a kapcsolatok fokozatos bővülése a gazdasá­gi téren, s az élet más terüle­tein is. között azt, hogy semmiféle ürüggyel ne kezdjenek kato­nai akciókat ilyen céllal és hogy azonnal szüntessék ba a már megkezdett hasonló akció­kat. 3. Nyomatékosan felszólít minden államot, hogy szigo­rúan tartsa tiszteiéiben a né­pek jogát arra, hogy szabadon, minden fajta külső beavatko­zástól mentesen választhassák meg társadalmi-politikai rend­jüket, és valósíthassák meg politikai, gazdasági, szociális és kulturális fejlődésüket. pai biztonsággal kapcsolatos kérdésekről Genfben is ta­nácskoztak az érintett orszá­gok, amelyek képviselői leg­utóbb az igen sikeres buda­pesti konferencián találkozhat­tak. Ülést tartott az SKP KB A Spanyol Kommunista Párt rendezni kívánja kap­csolatait az összes testvér­párttal, baráti, gyümölcsöző együttműködésre törekszik a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség más kommunista és munkáspártjával — mondja ki az SKP határozata. A Köz­ponti Bizottság kétnapos, szombat délután véget ért ülé­sén elfogadott dokumentum a többi között leszögezi: „az Egyesült Államok hideghábo­rús, az erőviszonyok megvál­toztatására törekvő, a népek akaratát semmibe vevő politi­kájára, a nemzetközi kommu­nista mozgalomnak az erők egyesítésével, a sorok szoro­sabbra fűzésével kell vála­szolnia”. Árkus István Még sok a munka az évszázad építkezésén Egy vágányon üzemel a BAM Andrej Gromiko levele az ENSZ főtitkárához Ítéljék el az állami terrorizmust / • Befejeződött az IPU tanácskozása Genfben Alkalom veit a közvetítésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom