Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

1984. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Színházi levél Mi lett volna, ha? [ Egyre inkább lát- [ júk: az Osztrák— Magyar Monar­chia az európai j történelem egyik legkülönösebb képződménye volt.. Népeit tár­sadalmi, szociális, politikai, nemzeti-nemzetiségi és osz­tályellentétek feszítették, s e népek egymással is hasonló feszültségben éltek együtt. Tudjuk — mert mostanában megjelent okos könyvek egész sora tudatja velünk, Jászi Oszkár alapművétől, az A Habsburg-monarchia felbom­lása című kötettől Ormos Má­ria Padovátúl Trianonig cí­mű munkájáig — mennyire egy meggyújtott kanócú pus­kaporos hordóhoz volt legin­kább hasonlatos ez az állam­képződmény. És mégis: ennek a monar­chiának a szellemi élete a XIX. és a XX. század fordu­lóján, s az I. világháború ki­törése előtti másfél évtized­ben is, olyan eredményeket mutatott fel, amelyek párat­lan értékeket jelentettek, s jelentenek ma is. Az más kér­dés. hogy ezek a művészi eredmények, jórészt a monar­chia belső szituációinak, fe­szültségeinek, konfliktusainak a szorításában, azok súlya alatt, azok nyomására kelet­keztek — de keletkeztek. Nem névsorolvasásként, csak a kérdés lényegének érzékel- •tetésére, álljon itt igazán csak néhány meghatározó név eb­ből az időszakból: Becsben Richard Strauss és Arnold Schönberg meg Anton We­bern, Budapesten Bartók, Ko­dály, Dohnányi, Bécsiben George Trakl, Budapesten Ady, Babits, Kosztolányi, Ju­hász Gyula, Tóth Árpád, Mó­ricz Zsigmond, Prágában Ril­ke, Kafka, Werfel, Krakkó­ban Wyspianski, Bécsiben Reinhardt, Budapesiterk Heve­si Sándor, a festészetben a prágai Mucha, Kokoschka, a magyar nagybányaiak; Szi- nyei-Merse és Rippl-Rónai, vagy éppenséggel egy új tu­domány, a pszichoanalízis mestere, Sigmund Freud, Becs­ben. Hallatlanul Izgalmas kor­szák, s hallatlanul izgalmas fikciókat' lehet föltenni vele kapcsolatban. (A tények elem­zése más dolog.) És éppen e fikciókkal éMezünk el a Nem­zeti Színház új magyar be­mutatójához, Hubay Miklós Freud, avagy az álomfejtő ál­ma című darabjához. Ennek az alapja egy fikció, egy „mi lett volna, ha?’’. Hubay a kö­vetkező alapötletből indul ki: mi lett volna, ha a lélekelem­zés apostola, a nagyhírű bé­csi professzor, Sigmund Freud, találkozott volna a monarchia fejével, az agg császárral, I. Ferenc Józseffel, és kezelésbe vette volna — azaz analizáltcC volna, rendelőjének híres dí­ványára fektetve? Befolyásol­hatta volna-e egy ilyen keze­lés (vagy kezeléssotrozat) a monarchia, Európa, a világ sorsát, mart kioldotta volna a császárban lévő rossz ösztönö­ket, felszabadította volna szo­rongásait, elfojtásait, tudat­alattijába lemerült gyermek­kori traumáit, a család ter­heltségéből eredő -labilis ideg­zete ingadozásait, hatalom- féltő agresszivitását, kóros bizalmatlanságát, s azt a töb­bi súlyos tünetet, mely a csá­szár személyiségének vizsgá­latakor ma már eléggé nyil­vánvalónak tűnik. Még vilá­gosabban fogalmazva: ha Freud kezelésbe veszi a csá­szárt, bekövetkezik-e először a mayerlift'gi tragédia Rudolf trónörökössel, aztán Szaraje­vó, Ferenc Ferdinand megölé­sével, majd a világháború ki­törése? Másfelől közelítve: a szellem olyan óriása, mint Freud, hathatósan bele tudott volna-e avatkozni a világ sor­sába, a történelem menetébe? És ha igen, ez pozitív kiha­tással lett volna-e magára a monarchiára, erre a különle­ges képződményre is? A feltételezés, a fikció te­hát roppant izgalmas, és nem is érdektelen, amit Hubay el­mond róla ebben a színpadi műben. S Mivel a téma rég izgatja (első variációját 1971- ben játszotta a Madách Ka­maraszínház, Álomfejtés cím­mel, második változatát a belgrádi Nemzeti Színház mu­tatta be, s tavaly a gyulai Várszínházban Láthattuk a harmadik megoldást, Különös nyáréjszaka címmel), a mos­tani darabon érződik, hogy hatalmas anyagismeretté1!, s ■nem kisebb művészi becs­vággyal íródott. Ez a válto­zat egy ismert ténnyel indít: Sigmund Freud 1938 tavaszán, az Anschluss, Ausztria náci megszállása után, az utolsó pillanatban Londonba mene­kül Anna lányával. A nyolc­vanéves professzor a vonaton elalszik, és álmában (az álom­fejtő álma!) végigéli azt a találkozást a császárral, ami a valóságban sosem történt meg. Ferenc József szeretője, az okos és megfontolt Schratt Katalin szalonjában jön lét­re ez a találkozás, és Freud, miközben megpróbálja anali­zálni a császárt, végigálmod­ja a Habsburgok történetét is egészen az 1848-as szabadság- harc idejétől az I. világhábo­rú kitöréséig. Tanulságos be­pillantást nyerünk a császári ház, Ferenc József és család­tagjai belső viszonyába, meg­ismerjük az események hát­terét, a kulisszák előtt zajló történelem és a kulisszák mö­götti konfliktusok összefüggé­seit. És Freud ebben az álom­ban kimondja: ha nincs Ma­yerling — mint ahogyan nem kellett volna lennie, ha Fe­renc József és fia, Rudolf közt valaki elsimítja az ellentéte­ket — akkor nincs Szarajevó, nincs I. világháború, és nincs Trianon, azaz: a monarchia, ez a csodálatos képződmény, Krakkó és Trieszt között, meg­marad, és létrejön az ' új aranykor, az új felvirágzás. Ezzel szemben .kitört a világ­háború — nem az első, mond­ja Freud, hanem a , világhá­ború, hiszen azóta, kis meg­szakításokkal, folyton háború van valahol a világban. A szellem embere tékát nem te­hetett volna semmit, Freud és Ferenc József találkozása sem oldott volna meg semmit. A „mi lett volna, ha?” kér­dése így valóban fikció ma­rad, s a válasz rá: semmi nem lett volna, mert a kérdést na­gyobb erők döntötték el, mint amekkorát egy öreg lélek- elemző képviselt. S ajnos, a darab témája érdekesebb, mint ma­ga a darab. Hu bay rendkívül epikus mű­vet írt, melyben ráadásul a címszereplő, Freud (Darvas Iván vendégként játssza, sok intellektuális erővel) különö­sen a második részben tíz­percekre eltűnik, noha foly­ton jelen van a színen, s a látomásokban felbukkanó sok­sok figura és sokfajta effek­tus is inkább csak amolyan tupírozásnak hat, s nem se­gíti a tényleges dráma létre­jöttét. így aztán az előadás élményét főként Kállai Ferenc szenilis, ds szenilitásában is veszélyes Ferenc Józsefe és Lukács Margit elegáns, finom, bölcs, okos Schratt Katalinja jelenti. Takács István Szomszédolás Heves megyében Közös kassza egy fedél alatt Tíz esztendeje már, hogy útjára Indult egy kísérlet: megala­kultak az első, a közművelődési és közoktatási funkciót egye­sítő, úgynevezett komplex intézmények. Az elnevezés az idők folyamán többször változott, ma hivatalosan általános műve­lődési központokról beszélnek. A kísérletet tulajdonképpen azok a törekvések táplálták és táplálják ma is, amelyek a közművelődés és a közoktatás tartalmi, módszertani és for­mai megújítását tűzték ki célul. A kísérletsorozat egyik leg­jelentősebb bázisa Heves me­gye. Az új típusú intézmé­nyek 1974-től működnek, első­sorban az egykori füzesabonyi járás községeiben, számuk ma már a tucatnyit is meghalad­ja. A megyei napilap éppen a közelmúltban közölt cikket a témáról a megyei tanács mű­velődési osztályvezetőjének, Lőréi Gyulának a tollából. Az írás megállapítja, hogy a jelenlegi szint a kísérleti jel­leget meghaladja. Az általá­nos művelődési központok megszervezésével egyértel­műen javultak a tárgyi felté­telek, s ezek módot adtak tar­talmi változásokba is. Ezekben az intézményekben gyakorla­tilag sikerült megteremteni a sokat emlegetett esélyegyenlő­séget: a tanulók hasonló kö­rülmények között szerezhetik meg az ismereteket, mint a nagyvárosokban élő társaik. Körülmények Hogy a mindennapi gyakor­lat mennyire igazolja mindezt, azt egy rövid látogatás alap­ján nehéz teljes biztonsággal megállapítani. A Besenyőtel­ken látottak és hallottak azért némi bepillantást engedtek az intézmény működésébe. A háromezer lakosú telepü­lés a 60-as évek végére ki­nőtte az óvodát, az iskola hat épületben szétszórva működött, s gyakorlatilag nem volt meg­felelő művelődési ház és könyvtár. Ügy tűnt, a gondo­kon könnyebben lehet segíte­ni,' ha egy fedél alatt helye­zik el valamennyi intézményt. Így épült föl 1979-re az iskola főépülete mellé az új szárny, megteremtve az általános mű­velődési központ létrehozásá­nak feltételeit. Az új körül­mények közötti munkára az iskola vezetése, a tantestület már évekkel korábban meg­kezdte a felkészülést. Ma a tantermeken kívül 200 négyzetméteres könyvtár, nagyterem, tornaterem, klub­szoba és megfelelő nagyságú óvoda kínál teret a gyermekek oktatásához és a közművelő­dési funkciók ellátásához. A feltételek első látásra is lé­nyegesen jobbak, mint egy olyan településen, ahol mind­ezek az intézmények külön- külön működnek. Gazdaságo­sabb az üzemeltetés, célsze­rűbben használható föl a hat­millió forintos költségvetés, a szakemberek képessege is job­ban kamatoztatható. Kérdőjelek Az előnyök tehát szembetű­nők, legalábbis az oktatás szempontjából. A 12 ezer kö­tetes könyvtár, a technikai eszközök, a hanglemezek, az állandó vetítési lehetőség mind-mind. az oktatási formák gazdagítását szolgálják. Lehe­tővé válik, hogy a gyerekek teljes napját szervezze az in­tézmény. A tanulók többsége Darvas Iván, Kállai Ferenc ás Lukács Margit, a Nemzeti előadásának főszereplői. részt vesz 21 kiscsoport va­lamelyikének munkájában, délutánonként is rendszeresen látogatják a könyvtárat és más szervezett programokat. Mindezt valóban képtelen nyújtani egy elszigetelt közsé­gi iskola. Kevésbé mutatja az előnyeit ez a házasság a közművelő­désben, különösen, ami az is­kolás koron túliaknak szóló kínálatot illeti. Igaz, ezekben az intézményekben közműve­lődési igazgatóhelyettes fele­lős ezért a tevékenységért. S ebből a munkából — amint ezt Besenyőtelken az igazgató álljtja — a pedagógusok ön­ként és szívesen veszik ki ré­szüket. Meggyőződésük, hogy így többet tudnak nyújtani, mint az egyszemélyes műve­lődési házak vagy klubkönyv­tárak. Másrészt viszont meg­kérdőjelezhető, lehet-e egy funkciót önkéntes lelkesedés­re alapozni, még ha a pedagó­gusok ezért némi anyagi el­lenszolgáltatáshoz jutnak is? A tizenkétezer könyvtári kötet szép szám, még akkor is, ha ez az állomány az egész községé és nem pusztán az is­koláé. De az évi 30 ezer fo­rintos beszerzési keretből el­sősorban az oktatást, a tanu­lók önképzését segítő állo­mányrészt kell gyarapítani. Nyilvánvaló, hogy kevesebb pénz jut ezért a felnőtteknek szóló művekre. Tagadhatatlan, hogy a település lakói nincse­nek kirekesztve az általános művelődési központból. Elő­adásokat, műsorokat szervez­nek számukra, s kilenc kiscso­portban ők is találhatnak hasznos időtöltést. Arányok Mindezek ellenére úgy tű­nik, az arányok az oktatás ja vára tolódnak el. Nehezen hi­hető, hogy a pedagógusokra alapozott közművelődési tévé kenység a nyári vakáció ide­jén is zökkenőmentes legyen. Elképzelhető persze, hogy ezek az arányok a valóságot tükrözik, hogy a település la­kói nem igényelnek többet. De ebben a helyzetben csábítóbb a lehetőség a beletörődésré, s kéznél vannak a cáfolhatatlan érvek is: a sok másodállás, gmk és a háztáji miatt az em­berek mind ritkábban láto­gatják a művelődési házakat. Ugyanezekkel a gondokkal az önálló művelődési házak­nak és könyvtáraknak is szembe kell nézniük, de azok­nak létérdeke, hogy mindezek ellenére megkíséreljék becsa­logatni az embereket, hogy ke­ressék azokat a rejtett igénye­ket, amelyek legalább bizo­nyos rétegeket képesek moz­gósítani. Nem megkérdőjelezése ez az általános művelődési közpon­tok létjogosultságának, a be- senyőtelki példából könnyel­műség lenne általánosítani. Az arányeltolódás pedig — amennyiben valóban létezik — viszonylag könnyen helyrebil­lenthető. M. Nagy Péter Gazsó Ferenc Vácott Tegnap Vácra látogatott Ga­zsó Ferenc művelődési minisz­terhelyettes, ahol a város és Pest megye oktatásügyének helyzetét tanulmányozta. Az eseményekről vasárnapi púnkban számolunk be. la­Koszó bácsi milliói Dokumentum­filmek Hamarosan mozikba ikerül Csőke József rendező doku- meníumfrímje, amelyet Ko­szó bácsi milliói címmel ké­szített Koszó bácsiról, a Sze­ged környéki tanyaviliág jól ismert lakójáról a Máíilim híradó- és dokumentumfilm- síúdiójáhan. A Mórahalmon élő mozgáskorlátozott em­ber hiánypótló szakmában dolgozik: használt gépalkat­részek, mások általi már ki­dobásra ítélt felszerelések felújításával és eladásával lett milliomos. Ormos Tibor kamerája előtt a főszereplő sajátos portréja rajzolódik ki, Koszó bácsi életútja az em­beri tennivágyás és akarat­erő értéktermelő erejére hív­ja fel a figyelmet. Pmlus Lajds Hazai kikö­tő című, ■nemrégiben. elké­szült produkciójában, a ma­gyar tengerjáró hajók kikötő­jét, Amsterdamot mutatja be Kiss I. György operatőri köz­reműködés ével. A kikötőben tartózkodó Vörösmarrty nevű hajó munkájának, a hajó: le­génysége életének bemutatá­sával szól a film azokról a gondokról és örömökről, ame­lyek a tengeri áruszállítást 'kísérik. Tv-figyelö Op^ríL a kitűzött határidő­re elkészült a Magyar Állami Operaház felújítása, és ebből a jeles alkalomból a televízió egyenes adásban közvetítette a centenáriumi — lévén a ze­nei és színházi intézmény ép­pen százesztendős — ün­nepséget. Keveset mondunk, ha azt állítjuk, hogy ez a gálamű­sor méltó volt a nagy ese­ményhez, hiszen ebben az új- raavatásban — bátran fogal­mazhatunk így — olyan cso­dálatos pillanatolaat továbbí­tottak a kamerák és a mikro­fonok, amelyekhez foghatók­kal csak egészen ritkán talál­kozni. Nyilván nagyon sokan ültek ott a készülékek előtt, s így föltehetőleg milliók és milliók látták és hallották lenyű­gözve a Hunyadi László cí- rnű Erkel-opera nyitánya után a Bánk bán II. felvonását, s abban azt a Simándy Józsefet, aki a szó legszebb értelmében véve elkápráztatta aáokat is, akik a dalszínház nézőterén foglalhattak helyet, meg azo­kat is, akik a képernyőket fi­gyelték. Az ő nagyura — si­kerekben oly gazdag művész­életének fő-fő szerepe — va­lami, szavakkal nehezen mi­nősíthető tökéletességgel kelt újból életre. Ez az alakítás a történelmi tettek közé illik; a nemzetformáló cselekedete­kért járó díjjal jutalmazható. Eleven szobor volt ez a Bánk, akit — bárki kiolvashatja ezt a lexikonokból — egy hatvan­nyolc éves férfi állított ily páratlan tökéllyel ismét a színpadra. Ehhez a túl nem dicsérhető mutatványhoz természetesen a kiváló partnerek hasonló hevületű és értékű teljesítmé­nye is hozzájárult. Tokody Ilonáé, aki a bán hitvese­ként igazolta, hogy nem vé­letlenül oly szívesen látott vendég ő a világ legnagyobb operaházaiban, és Melis Györ­gyé, aki Tiborcként volt mél­tó partnere nagyszerű kollé­gáinak. Millt fÖíltcbb jeleztük, ez az operarészlet meg a töb­bi látnivaló is egy direkt kapcsolás eredményeként ju­tott el az'otthonokba. Végre Az Operaház 100. születésnapján a Bánk bán második felvonásában Tokody Ilona és Simándy József Ismét egy egyenes adás, s tap­solhatott ráadásként a sok­sok készüléktulajdonos, aki az utóbbi időben szinte csak előre rögzített — panaszol­juk el így — konzervműsort kapott. Az azonnal továbbí­tott programok ugyanis, egy­két kivételtől eltekintve, ki­koptak a kínálatból. Sajnálja ezt maga az együtt-hevülésért lelkesedő nézősereg, és ugyan­így bánkódik emiatt számos televíziós szakember is. Mert­hogy azok az itt és most ma­sinavégre kapott pillanatok egészen mások, mint jólfésült társaik. Ezekben ott sistereg a valóságos élet, ott játszik a véletlen kedvessége. Kék fény. Afféle tematikus számot állítottak össze leg­utóbb a Kék fény gazdái. A sorra vett esetek többségé­nek főszereplője ugyanis o kis- és a nagykamaszok évjá­rataiból került ki. Ilyenfor­mán a fiatalkorúak bűnözé­séről tudhattunk meg egy, s mást. A ballépések és a súlyo­sabb vétségek korrekt és szakszerű tálalásban mutat­koztak meg, ám a nézők egy részének bizonyára hiányér­zete is támadt, amikor az ala­posabb méltatás — karakter- elemzés, sorsmagyarázat — el­maradt. Egy e témakörrel foglalkozó pszichológus, egy Kék fényes Ranschburg Jenő kelett volna még ide, hogy a maga tudományos felkészült­ségével bogozza ki: ez ezért vetemedett arra, amazt . meg milyen buktatók juttatták a rács mögé. Ez a lélektanászí okfejtés bizony erősen hiány­zott! Akácz László A Nemzeti Múzeum pályázatai Gyűjtő- és forrásismertető Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Nemzeti Mú­zeum gyűjtő- és forrásismertetö pályázatot hirdetett meg. Az 1849-től napjainkig terjedő időszak történeti értékű tárgyainak feltérképezésére, illetve begyűjtésére indított pályázatra magánszemélyek és intézmé­nyek jelentkezését egyaránt várják. Szeretnék, hogy a jelentkezők köl­csönzésre, ajándékként vagy vételre felajánlják a birtokukban levő muzeális értékeket, s így azok a múzeum gyűjteményébe, az állandó kiállítások anyagába bekerülhessenek. Elsősorban olyan tárgyak és dokumentumok beérkezését várják, amelyek az újkori magyar történelem valamely kiemelkedő személyi­ségének életútja 10Z kapcsolódnak, a XIX.—XX. századi magyar törté­nelem sorsfordulóinak, jelentős eseményeinek felidézésére alkalmasak, illetve a poiitiítai pártok, a társadalmi és a kulturális szervezetek és mozgalmak történetét, munkásságát dokumentálják. Mindkét pályázatot ifjúsági és felnőtt kategóriában Is meghirdetik. A gyűjtőpályázat anyagát a múzeum munkatársai hétfőn és pénteken 0-tőI 14 óráig az újkori osztályon, illetve bejelentésre a helyszínen be­csülik fel. A forrásismertető pályázatra 8—10 oldal terjedelmű munká­kat várnak, amelyeknek tartalmazniuk kell egy-egy eredeti, korábban nem ismertetett tárgy leírását, keletkezésének körülményeit, az útjára vonatkozó ismereteket, továbbá a tárgy funkcióját. A szöveghez fotót, illetve rajzos iUusztrációt is kérnek. A munkákat szintén a múzeum új­kori osztályára kell beküldeni. Mindkét pályázat határideje 1983. március 31. A legsikeresebb pá­lyamunkák között minden kategóriában — 6900-től 1000 forintig ter­jedő — első, második és harmadik dijat, valamint egyéb jutalmakat osztanak ki. Az eredményhirdetés 1983, :uájus 18-án, a múzeumi világ­napon lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom