Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-28 / 228. szám

19*4. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK Magyar—cs&briovák Területfejlesztés Csütörtökön Sopronban Jegyzőkönyv aláírásával befe­jeződött a magyar—csehszlo­vák gazdasági ’és műszaki-tu- dorrjänyoä együttműködési ve­gyes bizottság területfejleszté­si állandó munkabizottságának 16. ülésszaka. A négynapos tanácskozáson a munkabizottság megtárgyal- , ta és elfogadta a két ■ ország határ menti területeinek gaz­dasági fejlődéséről, a terülét- és településfejlesztési munká­ról szóló tájékoztatót, s meg­állapította, bogy e területek fejlődése megfelel a kitűzött céloknak. A bizottság, tudo­másul vette a területfejlesztés hosszú távú irányairól szóló beszámolókat. Érkezik a napraforgó A repce után megkezdődött a napraforgó feldolgozása Martfűn, a Növényolajgyárban. Napi 21 órában fogadják a szállító jár­müveket és naponta ezerháromszáz tonna magból nyernek ex­portképes étolajat iáit vérnek a KISZ-tel? Magunkkal keli megksizehnüEtk Fölélénkült a társadalom figyelme az ifjúság Iránt. A kritikus szellemű, újító szándékú tavaszi küldött- értekezleteket követő nyári felkészítő táborok, tanfolyamok során sem csitult a zsongás. Nemrégiben rendezték meg a fiatal értelmiségiek megyei találkozóját és pontosan egy hét múlva ül össze a KISZ Pest megyei Bizottsága, hogy meghatározza 1986-ig szóló programját, feladatait. Általános a vélemény, hogy a KISZ gyakran # túl sokat fog, ám keveset markol. Erről és a mozgalom más aktuális gondjairól szólnak a kerekasztal köré gyűlt fiatalok: Benedek Krisztina, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és óvónői Szak- középiskola KISZ-titkára, Kanev László, az Óbuda Tsz ipari főágazatának főkönyvelő helyettese, a KISZ Pest megyei Bizottságának tagja, Kovács Katalin, a gödöllői Ganz Árammérőgyár KlSZ-bizottságá- ivak titkára és Wetzel Károlyné, a váci Forte KISZ- bizottságának szervező titkára. A kevese&b több Gyakran szélsőséges vélemé nyék. váltakoznak: hol elma­rasztalják, hol magasztalják a KlSZ-t. Szerintetek milyen a mozgalom helyzete, mit kell és mit lehet elvárni tőle? — Már nem vagyak mai gyerek, 1971 írta dolgozom a mozgalomban, de úgy látóra hogy nem nagyon sikerült elő­relépnünk — mondja Kanev László. — Tálén most. az új gazdasági szemlélet hatása lendíthet válamit. Ugyanak­kor az is igaz, hogy miközben ' növekednék a KISZ-szel szem­beni igények, a különböző vállalkozási formák el is von­ják a fiatalokat a mozgalom­tól. Borzongató kimondani: választás elé kerülünk. — Ebben, a helyzetben nehéz Jó alapszervezel-i KISZ-titkárt , találni — teszi, hozzá, Kovács Katalin. Nem szívesen vál­lalják a munkaidőn túli elfog­laltságot. — Mindenkinek kevés és drága az ideje, éppen ezért nem szabad szétforgácsolni — folytatja Kanev László. — Ügy tűnik, hogy túlságosan széles­körű a KISZ tevékenysége. Ha kevesebbet vállalna, többet teljesítene. — Egy kis úttörőmunka, az idősek helyzete, aztán a kör­nyezetvédelem, sosem érünk a végéré — szól közbe Kovács Katalin. — így igaz, ismerjük korlá­tainkát, mégsem tudunk átver­gődni rajtuk — mondja Kanev László. — Mindenbe belefo­gunk, záporoznak az ötletek, amelyeket aztán .meg is- kell valósítani. Ügy, ahogy. Millió igénynek kell .megfejelni, de neküpk • elsősorban a fiatalok gondjaival kell törődni. Rangsorolás — És azon bélül mivel? tlá csak a fiatalokkal törődik a KISZ, akkor iS'széles a skála. — Ott kezdődik,, hogy napvi­lágot lát a KB akcióprogram­ja, amiben minden benne fog­laltatik, ■ hiszen az alapszer­vezeteknek kell eldönteniök, hegy mit - vállalnak — mond­ja Kanev László. — És min­dent vállalnak, holott csak a sajátosságokhoz idomuló fel­adatokra kellene figyelni. — 'Igen ám, de amikor be­számolunk, akkor valamennyi területről információt várnak, s ha valami gyengébben megy, rákérdeznek: na, mi van, gye­rekek? — replikázik Kovács Katalin, — Mégis szelektálni kell — válaszolja Kanev László. — Egy példa: a lakáskérdés meg­oldása szerintem nem a KISZ féladata. A KISZ-titkár nem tud pénzt adni, anyagot sze­rezni. — A váci tapasztalatok ép­pen az ellenkezőjét bizoiíyít­ják — mondja Wetzel Károly­né. — Sikeres a lakásépítési akció, igaz, a társszervek meg­adnak minden segítséget. A feladatok rangsorolásáról pe­dig annyit, hogy a Fortéban a gazdasági munkát segítő te­vékenység a legfontosabb. Min­den más azután következik. — Ha marad rá időtök — teszi hozzá Kanev László. — Nem először kerül szóba az időhiány. Ennyire megha­tározó? — Nálunk a KISZ-titkárok többsége normáiban dolgozik, hogyan, mikor beszéljen a fia­talokkal? —‘‘“kérdez vissza ' Wetzet* ■ Káf oly ne. — Murika közben nem jut rá idő. Jó volna, ha a, vállalat jóváírna hetente két órát erre a célra. — Az Árammérőgyárban már volt példa valami hasonlóra — mondja Kovács Katalin. — Az ifjúságpolitikai intézkedé­si tervben rögzítettük, hogy indokolt esetben munkaidő­kedvezmény, illetve rendkívüli fizetett szabadság jár a . tiszt­ségviselőknek. Egyszer már él­tünk vele. — A középiskolában másolt a problémák, de szerintem mindenütt az emberi kapcsola­tok a legfontosabbak — szólal meg Benedek Krisztina; — Ki­jövünk a KISZ-ta>nácsadó ta­nárral, pedig mm is mi vá­lasztottuk. Szerencsés helyzet, de lehet, hogy másutt másként van. Jó voína, ha ebbe is be­leszólásunk lehetne, s az . sem volna haszontalan, ha nem automatikusan az osztályfőnök volna a patronáló tanár. Mégis, inkább' magunkkal kell meg­kezdenünk. Amikor összeállí­tottuk az akcióprogramot, hiá­ba kértünk, nem kaptunk ja­vaslatokat.. Megcsináltuk ma­gunk, most meg jön a kritika. Talán akkor közelebb kerül­nénk egymáshoz, ha az alap­szervezetek nem osztályok sze­rint, hanem á baráti közössé­gekre, az érdeklődési körre álapozva jönnének létre. Mert most ott tartunk, hogy a ki­ránduláson külön csoportok­ban mennek a gyerekek, ugyanazon az úton. — Ez egyáltalán nem elérhe­tetlen, hiszen még vállalati szinten is van lehetőség a ver­tikális szerveződésre — mond­ja Kanev László. — Ha a KISZ úgy tartaná számon az érdek- védelmet, ahogy kell, akkor nem volna gond az ilyen alap­szervezetek megalakítása. Személyes hang — Mi a legsürgetőbb tenni­való, mit vártok a megyei bi­zottság tanácskozásától? — A formaságokat, a papír­munkát mindenképpen csök­kenteni kellene, mert sok hasz­nos energiát emészt fél — vá­laszol Kovács Katalin. — Ha a KlSZ-blzottságoknak nem kel­lene minden évben küldöttér­tekezletet tartani, az már nagy nyereség volna. — Közvetlenebb kapcsolato­kat szeretnénk az irányító ap­parátussal — mondja Wetze! Károlyné. — Mindig nagy, hangzatos dolgokra gondolunk, holott a valóság sokkal egyszerűbb — feleli Kanev László. — Rá kell jönnünk, hiszen a tapasztala­tok is azt bizonyítják, hogy a rétegekkel, az emberekkel kü­lön kell foglalkozni. A szemé­lyes hang a legfontosabb. Kövess László lépi ellenőrök vizsgálták Nyugdíjasok a munkdielyeken Sok nyugdíjas búcsúztatón vettem már részt, így természetesen sok szép és ipeleg szót hallottam egy-egy érdemes életpálya méltatása közben, Ajz érzelmi liatáskeltésre alkalmas jelzősorostat áltálában két változatban ért véget. Ha idős fizikai munkás volt az ünnepelt, a be­széd szinte mindig így végződött: reméljük, még nagyon sokáig be­jár hozzánk dolgozni. Ha viszont alkalmazotti állományú — vezető vagy beosztott — búcsúzott, a leggyakrabban ilyen fordulatot vett a beszéd: az elkövetkező években se felejtse el a vállalatot, bármikor szívesen látjuk, lia meglátogat bennünket. Megismétlem: leggyakrab­ban, s nem kivétel nélkül torkollott a méltatás ebbe a senkit semmire nem kötelező formalitásba. Síinek az érdeke? Mindezzel csak azért hoza­kodom elő, mert az elmúlt he­tekben Pest megye vállaltai­nál, szövetkezeteinél és intéz­ményeiben hatvan népi ellen­őr éppen a nyugdíjasok fog­lalkoztatásának a helyzetét vizsgálta, s a tapasztalatokból levont következtetéseik néme­lyike megvilágította számomra a már említett beszédfordula­tok gyakorlati jelentését. A nyugdíjas foglalkoztatot­tak nyolcvan-kilencven száza­léka fizikai munkás, vagy leg­alábbis ilyen munkakörben al­kalmazzák őket. A nem fizikai munkakörből nyugdíjba vonu­lók főként akkor számíthat­nak munkahelyük hívó szavá­ra, ha könyvelői, bérelszámo­lói képzettséggel rendelkez­nek. Feltehető a szónoki kérdés: kinek érdeke az, hogy a nyug­díjas is dolgozzon? Mindenkié. Manapság arányuk a vállala­toknál 2,6 és 9,3, a szövetkeze­teknél 3 és 7,4, az intézmé­nyekénél 3,5 és 9,1 százalék között mozog. S legfeljebb el­vétve lehet példát találni ar­ra, hogy valamely gazdasági egység csupán emberbaráti ér­zelmektől vezéreltetve, azaz a helyzetére való tekintettel ad munkalehetőséget. Ellenkezőleg: a gazdasági egységek kerülnének bajba, ha ma a nyugdíjasok hirtelen úgy határoznának; nem dol­goznak tovább. Számos olyan nehéz és népszerűtlen fizikai, továbbá magas képzettséget igénylő szellemi munkakör van ugyanis, amely hosszú időn át betöltetlenül marad­na, ha a nyugdíjasok kivonul­nának. Az őrök, a portások, a takarítók hetven-kilencven százaléka ma már szinte min­denütt a nyugdíjasok soraiból kerül ki; s hány és hány orvo­si státus maradna üresen, ha az idős doktor bácsi vagy néni megelégelné a gyógyító mun­kát. Ha mármost valamiféle idealizált képet festenénk ar­ról, hogy minden nyugdíjas a szakma- és munkaszeretettől indíttatva vállalja a pihenés helyett a fáradalmakat, akkor eltávolodnánk az igazságtól. A népi ellenőrök kérdéseire ők mondták el: túlnyomó többsé­gük célja a munkavállalással az, hogy az aktív keresőként elért jövedelmi 'színvonalukat megtartsák. Ez persze nem akadálya annak, hogy az év­tizedeken át felgyülemlett szakmai tudásukat és tapasz­talatukat a vállalatok, szövet­kezetek és intézmények a tár­sadalom javára hasznosítsák, hiszen éppen ezáltal találkozik össze a köz- és magánérdek. Hivatás, szaksnanevelis Megint csak ismételünk, ne­hogy a félremagyarázható fo­galmazással bárkit js megsért­sünk: a túlnyomó többségről és nem mindenkiről szólunk. Ma a nyugdíjba vonulás — a népi ellenőrök tapasztalata szerint — olyan lehetőség, amellyel általában élni kell, vagy élni érdemes. A szellemi munkakörök betöltőit gyak­ran káderpolitikai megfonto­lások alapján beszélik rá a megfelelő korhatár elérésekor a- pihenés megkezdésére. A fi­zikai , munkások viszont maguk kérik a nyugdíjaztatást, mert kifizetődőbb számukra, ha nyugdíjasként dolgoznak to­vább.- A népi ellenőrök által fel­keresett vállalatok, szövetke­zetek, intézmények munkaügyi tervei kivitel nélkül tartal­mazták a foglalkoztatható nyugdíjasok létszámát vagy az e célra fordítható bérössze­get,, mintegy jelezve ezzel is, hogy szükségük van az idős emberek szakértelmére, mun­kájára. A megyei nyilvántar­tás szerint a mintegy tizen­négyezer, munkát vállaló nyugdíjas többsége a mező- gazdaságban és erdőgazdálko­dásban találja meg ön- és közhasznú elfoglaltságát. Általában megbecsülik Általánosságban elmondha­tó, hogy a gazdasági egységek megbecsülik a náluk dolgozó nyugdíjasokat. Bérrel, külön­féle szociális juttatásokkal, olykor még kitüntetéssel is. Ez így természetes, hiszen mun­kaerőhiányt enyhítő, értéket előállító emberekről van szó. A bevezetőben említett sze­mélyes tapasztalatomhoz még annyi kiegészítést teszek hoz­zá, hogy szorongással és ag­godalommal hallgatom azok­nak a nyugdíjba, vonulóknak a szavait, akiknek a terve ki­zárólag a pihenésre korláto­zódik. Cs. S. .Rttot Békés épitőmunkáaik felett őrködnek A fegyveres erők közelgő napin alkalmából mind többet gondolunk munkás életünk békéjé­nek, nyugalmának őrzön-e: néphadseregünkre, határaink és a közrend védőire, rüurifcásörökre, a polgári védelem aktivistáira. Tisztelettel haj­tunk fejet áldozatos tevékenységük előtt, s leg- jobbjaik munkáját kitüntetésekkel is 'elismerik. Szükebb pátriánkban. Pest megyében is hosz- szan sorolhatnánk a helytállás nagyszerű példáit, bemutathatnánk sok-sok tanulságos, példás életutat, felvillanthatnánk a munkás hétközna­pokat, a kiképzés embert próbáló eseményeit. Mi azonban most csak arra vállalkozhatunk, hogy két ember — egy munkásőr és a polgári 'Véde­lem egy aktivistájának — tevékenységén SBééesz- tül illusztráljuk valamennyiiik életét, áldozatkész munkáját. Lányom ugyancsak a rendelő­ben laboráns. Fiam mérnök. Szépen éiünk. Ha szabad időm van, vagy az autómon büty­kösetek vagy horgászni me­gyek munkésőrtársaimmal. El­árulom, műtőiünk nem sok bántódása esik a halaknak, de ha a mókázásainkat hallaná ott a vízparton, hasát fogná a nevetéstől. gém huszonhét éve dolgozik a gyártelep orvosi rendelőjében, Nagyon szeretem a vidám- s mikor a pfertba belépett, Ságot, a szolgálatban viszont munkásőr volt az ajánlója, nem ismerem a tréfát. Meggyőzni és felkészíteni Ügy beszéltek a polgári védelem Pest megyei pa­rancsnokságán Horváth Ist­ván. ól, mint aki a szemlélte­tő- és védőeszközök beszerzé­sében nem ismeri a lehetet­lent. Persze az átlagosnál kedvezőbb helyzetben van — tették hozzá —, hiszen nyug­díjasként ott irányítja a pol­gári védelmi felkészítést, ahol tizenhét évig elnök volt, vagyis a budaörsi Vegyesipari Szövetkezetben. — Világéletémben olyan ember voltam, aki becsülettel teljesítette, amire vállalko­zott, s most ez a munkám — mondja magyarázatul, mikor megemlítem neki, miként vé­lekednek róla. Az ő szavainak pedig már önmagában az is hitelét adja. hogy kitüntetései között van a Munka Érdem­rend arany fokózata, hiszen azt csak kiemelkedően jó munkával lehet kiérdemelni. — Megfelelő feltételek, esz­közök híján sem az emberek meggyőzésé,, sem felkészítése nem lehet eredményes — foly­tatja gondolatait Horváth Ist­ván. — Vegyük például a meggyőzést. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a polgári védelmi oktatás teljességgel hiábavaló az atombomba el­len. Ha erre csak azt monda­nám el, hogy a második vi­lágháború idején is annak volt több esélye az életben mara­dásra, aki tudta, mit kell ten­nie egy légitámadás esetén, aligha oszlatnám el az emlí­tett tévhiedelmet. De amikor levetítem az embereknek az oktatófilmeket s azokhoz fű­zök magyarázatokat, akkor már megértik, hogy saját jól felfogott érdekükről van szó. Hiszen ipari katasztrófák, ter­mészeti csapások békeidőben is előfordulhatnak, s aki pol­gári védelmi ismeretekkel rendelkezik, az tudatos cse­lekvésével ilyenkor is csök­kentheti a veszteségeket, eny­hítheti a fájdalmat. A Vegyesipari Szövetkezei, dolgozói a honvédelmi verse­nyeken minden évben részt vesznek, s azokon általában jól szerepelnek. A díjakat ugyan ők kapják, de sikerük egyik kovácsa Horváth István. Most a fegyveres erők nap­ja alkalmából rendezett ün­nepségen Fehérváry János Bu­daörs városi jogú nagyközsé­gi Tanácsának elnöke őneki adta át a Honvédelmi Er- demérem 25 éves fokozatát. Cseri Sándor y *1 Kimagaslik társai közül fenntartó gyáregységbe, olyan alapító munkásőrök mellé ke­rültem, mint Czunyi Károly, az akkori párttitkár, Mihály Sándor és a néhány éve el­hunyt Varga János. Az ő hí­vó szavukra azonnal igent mondtam. Égy idő után gép­puskás rajparancsnok lettem, akár a seregben. Aztán, ami­dkor Mihály Sándor századpa­rancsnok lett, én vettem át tő­le a szakaszparáncsnokságot. Alig telt el egy év, őt pártis- Jrolára vitték, s akkor megint nekem kellett a helyére áll- nom. Jó barátom, Orbán La­jos lett a helyettesem a szá­zad élén, s tizenhat éven át szolgáltunk így párosban, re­kordidő volt ez a megyében. Végül aztán én is párt- és egyéb iskolákat végeztem, s most a ráckevei egység pa­rancsnokának társadalmi he­lyettese vág- 'k. Hogy boldog embernek tar­tom-e magam? Igen. Felesé­Könnyen felismerném Do­bozi Lajos parancsnokhelyet­test a ráckevei munkásőrök között akkor, is, ha csak ariy- nyit mondtak volna róla, hogy ő a legmagasabb. Erős sugár­zó termetével ugyanis szem­beszökően kimagaslik egyen­ruhás társai közül. Persze, akik ismerik őt — s ilyenek nagyon sókan vannak a Csepel Autógyárban és Rác­keve térségében — azt is el­mondják,róla, hogy életvidám, őszinte és közvetlen modorú, kiváló kapcsolatteremtő és pa­rancsnoki készséggel megál­dott ember. Ha aztán a már kevésbé közismert tényekre is kíván­csiak vagyunk, akkor meg­tudhatjuk, hogy a ' Csepel Autógyárban, ahol előbb esz­tergályos, majd szerszámrak- tár-vezető volt, most pedig üzemvezető-helyettes, Kiváló dolgozó jelvényekkel ismerték el a munkáját, társadalmi te­vékenységéért pedig a Közbi^( tonsági Érem és a Haza Szol­gálatáért, Érdemérem arany fokozataival, Szolgálati Ér­demérmekkel, Kiváló parancs­noki címmel fejezték ki iránta a megbecsülést. Volt pártcsóportbizalmi. pártvezetőségi tag, s már többször is beválasztották a vállalati pártbizottságba. S ami miatt e sorok íródnak ró­la: huszonkéi éve munkásőr. — A határőrség volt az én igazi nevelőiskolám — kezdte kérdéseimre a választ. — Ott lettem párttagjelölt. Amikor 1960-ban leszereltem és- visz- szajöttem dolgozni az üzem- '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom