Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
4 •se*»*7« 1984. SZEPTEMBER 87., CSÜTÖRTÖK Ha jó Don Giovannit akar hallani Világhírű karmesterek, énekesek Európai rangra emelkedett a balett Múzeumi hónap Uj gyűjtemény Szentendrén Györffy István, a néprajztudomány korszakos jelentőségű, mindmáig iránymutató egyénisége születésének centenáriuma jegyében nyílik meg pénteken az országos múzeumi és műemléki hónap, amelynek eseményeiről tegnap délelőtt tájékoztatták az újságírókat. Kiállítások, tárlatvezetések, előadások, filmvetítések, zenés programok váltakoznak a több mint egy hónap során — mondotta dr. Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője Múzeumokat, kiállítóhelyiségeket avatnak: Szentendrén október 6-án nyílik Anna Margit és Ámos Imre gyűjteménye, Kaposváron Martyn Ferenc, Pécsett Nemes Endre és Amerigo Tot munkáit láthatják a látogatók, míg Budapesten Molnár C. Pál hagyatékából rendeznek kiállítást. Az idén hetvenöt esztendős Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállítással emlékezik névadójára Kásádon és Pásztón tájházat avatnak. Pest megye tizenöt településén harmincnál több rendezvény várja az érdeklődőket. Nyíregyházán és Békéscsabán kiállításokkal köszöntik hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóiét Szentendrén ebből az alkalom ból rendezik meg a Pest meggyei tárlatot. Az Operaház évszázada Több mint száz éve, 1872- ban vetődött fel első ízben, hogy a Nemzeti Színház épületében mind kevésbé fér meg a prózai és az operatársulat. Egy évre rá pályázatot hirdettek az Operaház palotájának megtervezésére. A zsűri Ybl Miklós tervét fogadta el. A munkák 1875 őszén kezdődtek, 1878 novemberében álltak a falak is, az építési munkák azonban — pénzhiány miatt —* elhúzódtak. A megnyitó előadásra 1884. szeptember 27-én került sor, Erkel Hunyadi László nyitánya, a Bánk bán, és V/agner Lohengrinjé- r.ek I. felvonása volt a színházavató díszelőadás műsorán. A főváros ékessége volt A Színpadot különben a legmodernebb technikával, hidraulikus emeloszerkaiéttel látták el, s már 1895-bén bevezették a villanyvilágítást. Ybl Miklós palotája, amelyet a magyar képzőművészet jeles személyiségei díszítettek freskóikkal, szobraikkal, valóban ékessége volt a századvég rohamosan fejlődő fővárosának. Az előadásokat eleinte másodnaponként tartották, fokozatosan vitték át a Nemzeti Színház operarepertoárját az új épületbe. A művészi színvonalat 1888-tól három évig a karmesternek is zseniális Gustav Mahler, majd 1893-tól két évre a világhírűvé vált magyar karmester. Nikisch Artúr szavatolta. Mahler korszakáról mondotta Johannes Brahms, hogv Budapestre jón, ha jó Don Giovannit akar haVani. Fénykora volt a társulatnak végre a népé lett, kapui megnyíltak a munkások előtt. A fénykor után mélypont 1919 őszétől a felszabadulásig a műfaj ismét a tehetősek passziója volt. A Tanácsköztársaság bukásától 1925-ig Operaházunk mélypontra jutott. Nem volt jelentős irányitó karmestere, tehetségtelen igazgatók kormányozták, a szubvenció pedig oly csekély volt, hogy 1924-ben ismételten sztrájkolt a zenekar. mert nem kapta meg a bérét. 1925-ben P,adnai Miklós zeneszerzőt nevezték ki direktornak, akinek volt művészi és szervezési koncepciója ehhez a munkához, ö vezette be a bérleti rendszert, biztosítva ezzel a polgári közönség résztelét. Vállalkozott egy sor magyar és külföldi bemutatóra (Kodály: Háry János 1928, Székely fonó 1932, Stravinsky Petruska 1926, Milhaud, Hindemith, Respighi művei). Szándéka, hogy bemutassa Bartók pantomimjét, A csödájatos mandarin-t, megfeneklfett a magyar reakció ellenállásán. A Radnai- érában, ':fá30-ban került az együtteshez Ferencsik János, az ő idejében bontakozott ki Oláh Gusztáv díszlettervezőrendező és Nádasdy Kálmán rendező tehetsége. Harangozó Gyula balett-táncos és koreográfus munkássága. Egy sor nagyszerű, a felszabadulás utáni operajátszásban is meghatározó jelentőségű énekes és Sergio Failoni karmester szerződtetése is revéhez fűződik. Utóda, Márkus László, a neves prózai rendező igaz- gatőkánt sz értekek legmagasabb művészi színvonalon tartotta műsoron. Igazgatása alatt fejlődött — a szovjet tapasztalatok elsajátítása alapján — európai rangúvá a magyar balett. Kivételes érzéke volt a tehetség iránt, ő fedezte fel például Házy Erzsébet, Melis György képességeit. Múlhatatlan ,er- deme, hogy az ötvenes évek szűk látókörű művelődéspolitikájának ellenállva, meg■> ■■ ■ tátta a magyar ősbemutatók sorozatát. 1977-ben Mihály András zeneszerző vette át a társulat vezetését. Ekkor azonban már felhők gyülekeztek az Ybl Miklós tervezte palota fölött. Az 1884-től üzemben lévő pompás, teljesen zajtalan színpadi gépezet, amelyből már Budapesten kívül egy sem volt használatban, tönkrement. A hetvenes években fokozatosan le kellett mondani különböző színpadi hatásokról — pedig az opera és a balett látványos műfaj —, mígnem 1979 őszétől az épület teljesen használhatatlanná vált színi előadások tartására. Új fejezet nyílik Az anyaszínház bezárása után Operaházunk eddigi legnehezebb korszaka következett, hiszen az Erkel Színházban jóformán minden feltétele hiányzik az önálló opera- és balettjátszásnak. E nehéz mentette Operaházunk roppant becses alap-repertoárját. Tóth Aladár igazgatása idején nyílt meg az Operaház a dolgozó tömegek sokasága előtt, neki köszönhető, hogy az Erkel Színház második fővárosi operaként működik, s ő hozta létre a Gördülő Operát, amely egész sor városunkat kereste fel előadásaival. 1959—1965 között Nádasdy Kálmán irányította az együttest. Igazgatása alatt került műsorra egy sor jelentős modern külföldi opera, s nevéhez fűződik az új magyar operák fellendülése. Utóda, Lukács Miklós elsősorban a Wagner- lzultusz felélénkítése terén ért el nagy'eredményeket, s folyesztendőket mindazonáltal művészi kompromisszum nélkül vészelte át az együttes, miközben Ybl Miklós palotáját az építők vették birtokukba. Az Operaház rekonstrukciója a mostani 5 éves terv egyik legnagyobb kulturális beruházása. A KGST előnyeit élvezve valósult meg, hiszen az új. legkorszerűbb szín padtechnikát az NDK szállította, az építők között számos lengyel munkás is akadt. Ma, a megnyitás centenáriu mán, ismét elfoglalhatja a közönség az újjávarázsolt Operaház nézőterét S ezzé újabb fejezete nyílik zenekultúránknak. Breuer János a tízes években, amikor a rendezés oly kiváló mestere munkálkodott az Operában, mint Hevesi Sándor. A zenei színvonalról a zseniális olasz karmester, Egisto Tángo gondoskodott. A forradalmakba tartó ország magáénak vallotta az új magyaf zene forradalmát is. 1917-ben színre került Bartók táncjátéka, A fából faragott királyfi, egy évre rá A kékszakállú herceg vára. A Tanácsköztársaság rövid időszakában az Opera Tren2GCuyi Zoltán felvételei védelmét s magas színvona- Ion tartotta az előadásokat. Az ostrom alatt az Opera- ház tagjainak menedékül szolgált, 1945. március 15-én pedig már meg is nyílt. Legfényesebb korszakai közé tartozott az a tíz év — 1940— 1956 —. amikor Tóth Aladár, a zseniális zenekritikus volt rz igazgató. Budapestre hívta Otto Klemperert, a korszak legnagyobb karmesterinek egyikét. Mozart, Beethoven. Verdi, Wagner alkotásait a iHeti FILMTEGYZETK Angyali üdvözlet Az Angyali üdvözlet gyermek Adámja és Évája Jeles András filmje még meg sem jelent a mozikban, s mar különös jelek mutatkoztak körülötte. A éilmszem című, a filmek megtekintéséhez keuvet csináló, információkat közlő, fotókat bemutató havi musorújsagoan az Angyali üdvözletről oiyan dicsérő — s egyben minden ellenvéleményt eieve irodalmi csószködésnek, műfaji haUurórködésnek, irodalmi siratoasszonyok jere- mtaaázásának tituláló — lei- kenaezes jelent meg, hogy hasonlóra e napban nem is igen emlékszem. De ezt is túlszárnyalta az a (napnál világosabban egy irányba mani- puiait) vélemény-kurkep, mely a már komoly szakmai folyóiratnak számító Filmvilág szeptemberi száma adott a filmről. Nyolcán — kritikusok, írók, irodalomtörténészek, publicisták, rendezők — mondtak el véleményüket az Angyali üdvözletről, és a nyolc véleményből csak egy akadt, amely felháborodottan elutasította, egyről kis jóindulattal azt mondhatjuk, hogy tárgyilagos így ekez*té-lenni, a többi hat viszont minimum zseniálisnak, a magyar , filmművészet remekének, revelációnak tekintette. Es a film ekkor még mindig nem került a közönség elé. Amikor pedig a bemutatót megelőző napilapkritikák megjelentek, azt kellett olvasnunk,, hogy egyáltalán nincs szó remekműről, sót, az egész vállalkozás merő tévedés, utánérzés, ügyeskedés, manipuláció, blöff, fel- tűnéskereses stb. Időközben az is tudottá vált (az egyik napilap kritikája is megírta), hogy a film a velencei film- biennáíén, a világszemlék eme egyik legrangosabbján, a magyar filmművészet egyik reprezentánsaként szerepelt, s egyben le is szerepelt, mert a nemzetközi kritika is elutasította, sőt azt is vitatta, hogy be kellett-e egyáltalán mutatni. Már most 1. nem szeretem, ha előre rám akarnak tukmálni valamilyen véleményt, ha eleve bebizonyítják nekem, hogy ha ez vagy az nem tetszik, vagy más a véleményem, akkor csökkent szellemi értékű, debil, imbecillis stb. vagyok. Ezt úgy nevezik mindközönségesen, hogy ízlésterror, aminek már nagyon-nagyun szomorú példáit láthattuk; köszönjük, nem kérünk belőle. 2. Különösen nem rokonszenves ez az ízlésterror abban az esetben, ha olyan műről van szó, melyet az adott időpontban legfeljebb csak néhány tucat, vagy egy-kétszáz néző láthatott. 3. És az is irritáló, ha kiáltó értékarány-tévesztésekről van szó, mert ha ezt a i'elmagasztaló írások megjelenésekor még szinte ismeretlen filmet ekkora hallalíval fogadjuk, mit kell írnunk-monda- nunk egy már tudottan remekműről, egy Bergman- vagy Eellini-filmrol például? Azokat akkor meddig kell feldicsérnünk, ha az Angyali üdvözlet egyszerűen és tömören zseniális? Azt hiszem, végül is ázon- ban nem ez a lényeg. Nagy kár, hogy egy ilyen előzete1 — és ízléstelen, lehengerlő modorban előadott — zsenidiplomát adtak a filmhez, de most már mindegy. Azt is csak a dolog iróniájaként érdemes említenem, mert lehet véletlen is, hogy a MOKEP nropagandaosztálya, mely a filmek ismertetőit, háttéranyagait én sajtóközlésre szolgáló kis fotóit küldi (már amelyikről, mert gyakran hagy ki filmeket), most bezzeg (legalábbis az én paksamétámba) hét, azaz hetes darab fotót rakott az Angyali üdvözletről, vélhetőleg ezzel is nyomatékosítani óhajtván a film értékeit. A lényeg tehát, ennyi méltatlankodás és morgolódás után, talán a következő. Jeles András, akinek eddig egy mozifilmje készült, A kis Valentino, most azt találta ki, hogy gyerekszereplőkkel eljátszatja Madách Az ember tragédiájának egy általa átformált változatát. Hangsúlyozom: nem a Tragédiát, hanem annak egy Jeles-féle variánsát. A gyerekszereplők ötlete nem új, ezen kár ájul- dozni; Shakespeare korában is működött már gyerekszínház Londonban, nálunk a két háború közt Lackner bácsi gyerekszínháza aratott sikereket, tavaly Kecskémé'-n gyerekszereplőkkel játszi.ták el Kodály Háry Jánosát —, de azért ez a gyerekekre adaptált Tragédia-variáns mégis más egy kicsit, mert itt nem a gyerekek spontán játékosságát látjuk érvényesülni, hanem a dresszúra csodáját: Jeles pompásan idomította a kis szereplőket a maga elképzeléseihez. Ezek az elképzelések viszont olyan történetfilozófiai és létfilozófíai pesszimizmust vagy inkább már nihilizmust sugallnak, amelyet nem lehet szó nélkül elfogadni. mert ez sem a madáchi műből nem következik, sem korunk nem sugallja — bár persze azt sem állíthatjuk, hogy mondjuk * az 1980-as évek a folyamatos majális hangulatát keltenék bennünk. Adva van tehát egy film, amely csak távolról emlékeztet Madách müvére, s egyfajta kísérletnek tekinthető. Iszonyatosan vontatott és ásításra késztetöen unalmas részletek váltakoznak benne pár perces felvillanásokkal. Nyomasztó, lehervasztó, reménytelen hangulatot keltő film, ilyen is volt már, sőt, még nyomasztóbb, lehervasztóbb, még reménytelenebb film is. Legfeljebb azokban több volt a meggyőző erő, s nem egy meghökkentőnek szánt ötletre (gyerekszereplők) épültek. Azt hiszem, kár túl nagy hűhót csapni az Angyali üdvözlet körül, kár azzal is felmagasztalni, hogy túlságosan nagy jelentőségei tulajdonítunk neki. Láttunk már enné! sokká! tehetségtelenebbül megcsinált rossz filmeket is: ezen legalább érződik a tehetség. Nem feltétlenül gyalá zat, hogy elkészült (mint a Filmvilág egyik véleménye mondja), de az sem lett volna túl nagv baj, ha nem készö: el. Mindenesetre aki Mad á c b Tragédiájára kíváncsi, az inkább nyúljon fel a könyves polcra. T ehet. hogy nem mindenben fog egyetérteni Ma- dáchcsol. de legalább a műve' vitatkozhat, nem pedig a mű ürügyén létrehozott kivonattal, moly ugyan — a Filmszem szerint — ,.a mai emberi lehetőségeket foglalja össze” —, cie inkább csak az: közli hogy egy Jeles András nevű magyar filmrendezőnek mi a magánvéleménye az ember és az emberiség sorsáról Kell-e mondani, hogy a kél dolog nem azonos? Takács István
