Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

I 6 1984. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Családi tragédia Gyálon Szerettem, nem akartam bántani A ragasztós rangja Ma már alig van anyag — a papírtól a ián, a fé­meken és műanyagokon át emberi szervekig —, amely így vagy úgy ne ke­rülne kapcsolatba ragasz­tókkal. , Vegyük csak a re­pülőgépet: kinek nem fut végig a bétán a hideg, ha egy gépmadárban ülve, né­hány ezer méter magasság­ban megtudja, hogy a légi jármű részeit nem csava­rok, szegecsek vagy hegesz­tés tartja össze, hanem ra­gasztó? Hogy ilyképp né­hány tonnával könnyebbre lehetett konstruálni a gé­pet, az aligha nyugtatja meg az ijedős utast, akit elsősorban az érdekel,, hogy tart-e a ragasztó? És ki ne vélné szolidabb meg­oldásnak a sebészetben a tű és a fonál használatát a ragasztóénál, amellyel pe­dig a tüdő és vese vágott sebeit is össze lehet ragasz­tani? Pedig nem kétséges, hogy amit összeragasztot­tak, az nem ritkán tartó- sabb, mint az, ami termé­szetes úton nőtt össze. A ragasztókkal szemben támasztott követelmények persze sokfélék. így nem csodálható, hogy a nyolc­százat is meghaladja a kü­lönféle kis- és nagyipari, illetve háztartási célokra készülő ragasztók száma. Az állandóan folyó kutató­munkák eredményeként előállított új ragasztók kö­zé tartoznak azok a vulka­nizáló hatású, önragasztó szalagok és masszák, ame­lyeket szintetikus kaucsuk- ból nyernek. Ezeket autó­karosszériák tömítésére használják. Az elektronikus Iparban, a műszeriparban, a számítógépgyártásban — az apró alkatrészek beépí­téséhez — megint más ra­gasztók szükségesek. A je­lenlegi „szuperragasztó­nak” a „Sicomet” márkájú tekinthető, amelynek egyet­len cseppje elegendő gép- részek tartós összeilleszté­séhez. A tragikus esémény színhe­lye Gyái egyik most benépese­dő lakónegyede. Az utca felőli részen szép, modem ikerház látszik, de a hátsó fronton le­vő melléképületben sufniszerű kis lakásokban élnek az albér­lők. Finom étet, drága szappan Július 14-én este a sürgős hívásra érkező mentőket, a melléképületbe irányították Szamosvári József ékhez. A szolgálatukat teljesítő embe­rek szennyes edényekkel tele­rakott aprócska konyhán ke­resztül jutottak be a szobába. Egymásra dobált férfi és női ruhadarabok hevertek a fotel­ben, az asztalon hirtelen félbe­szakadt evés-ivás maradékai: egy szelet zsíroskenyér zöld­paprikával, melyből csak né­hányat haraptak, üres boros- és sörösüvegek. Az ágyon hu­zat nélküli virágmtntás paplan vérfoltokkal, és vérnyomok a lakás többi részében is. A mentők az akkor még eszmé­leténél levő, súlyosan sérült Szamosvári Józsefet azonnal kórházba szállították. Nem sokkal ezután az ügye­letes rendőr letartóztatta a 34 esztendős Szamosvári József- nét, aki hasba szúrta 25 éves férjét egy konyhakéssel. A bűnjelként szolgáló eszköz, mellyel rövid Idővel korábban még leszelte és megkente a kenyeret, a földön hevert. A nő korábban egy fővárosi nagy áruházban dolgozott. Munkatársainak véleménye szerint csöndes volt, visszahú­zódó természetű. A munkáját rendesen elvégezte, de gyak­ran küszködött pénzzavarral. Ilyenkor kölcsönkért — és ad­tak is neki, mert mindig ha­táridőre visszafizette az adós­ságot. Tudták róla azt is, hogy az első házassága nem sikerült. Két gyereke közül az egyiket örökbe adta, másikat a hozzá­tartozói nevelték. Második fér­jét pedig múlt év őszén lopá­sért letartóztatták, börtönbün­tetésre ítélték. Szamosváriné, aki akkor már terhes volt, rendszeresen láto­gatta. Minden alkalommal fi­nom ennivalókat, drága külföl­di szappanokat is vitt neki, pe­dig szűkösen állt pénz dolgá­ban, és az albérletet is nehezen tudta kifizetni. A csecsemő 8 hónapos volt, mikor az apja a börtönből szabadult. Az asszony ekkor félbesza­kította a gondozási szabadsá­got és munkába állt, mert kel­lett a pénz a megélhetésükhöz. Betanított dolgozó lett egyik helybeli ipari szövetkezetben, ahol a korábbiakhoz hasonlóan jó véleményt adtak a munká­járól, szorgalmáról. Többet ke­resett, mint a férje, aki ráadá­sul fizetésének nagy részét el­itta, és ha részeg volt durván bánt a feleségével. A kisgye­rek sokat betegeskedett, kór­házba került. Szamosváriné szerette a nála 9 évvel fiatalabb férfit. Július 14-én délután együtt mentek bevásárolni az ABC-áruházba, közösen vitték haza a holmi­kat és utána leültek beszélget­ni a teraszra a főbérlőjükkel. Sör is került az asztalra, és mikor az elfogyott, az albérlő meghívta a házigazdát a kocs­mába egy italra. Meghívta a házigazdát — A férjem pártfogói fel-' ügyelet alatt állt, nem lett vol­na szabad szórakozóhelyre mennie. Elkísértem őket, mert féltem, hogy baj lesz — val­lotta újólag az asszony. — Én csak két fröccsöt ittam, és igyekeztem őt minél előbb el­hozni. Valóban hamar hazatértek, bár a kocsmában hozzájuk csatlakozott egy másik albérlő­társ, Bállá István is, aki ma­rasztalni’ igyekezett őket. Az­után valamivel később, amikor már ő is hazaérkezett, beko­pogtatott a házaspárhoz, hogy folytassák a mulatságot. Hozott két üveg sört, bor is került az asztalra, amit a nő már nem akart felbontani; ezen kezd­tek el vitatkozni. Szamosvári József már erő­sen ittas volt, és mint máskor is ilyen állapotban szokta, megpofozta a feleségét. A ven­dég pedig még biztatta is őt ilyenformán: A szomszéd uszította — Nagyon tanuló vagy te még a nevelésben. Azt sem tu­dod, hogy az asszony verve jó... — Lehet, hogy tényleg mondtam ilyesmit — ismerte be utólag Bállá István —, de akkor már sokat ittam, és ter­mészetesen nem is gondoltam komolyan. Csak vicc volt az egész. A részeg ember tovább ütöt­te a feleségét, aki át akart menni a szomszédba, de a fér­je kulcsra zárta az ajtót. — Maradj békén, ülj le — próbálta csillapítani, azután hirtelen elöntötte valami az agyát, felragadta az asztalról a kést és t.ljes erejéből bele­szúrta a férjébe. Szamosvári József nem vesz­tette el azonnal az eszméletét, egy pohár vizet kért, de már nem tudta meginni. Bállá Ist­ván az SZTK-ba rohant segít­ségért, az asszony pedig egyik szomszédhoz, akiről tudta, hogy telefon van a lakásán. — leu néni, tessék hívni a mentőket, mert megszúrtam a férjemet! — A szomszéd, aki egyéb­ként orvosírnok az SZTK-ban, és terhesrendelésről ismerte Szamosvárinét, első pillanat­ban nem akarta elhinni a tör­ténteket. — De azért azonnal telefo­náltam a mentőknek, mert lát­tam, hogy komoly baj lehet. Sírt és a kezét tördelte, hogy orvos kell minél előbb ... A mentők perceken belül megérkeztek. Szamosvári Jó­zsefet beszállították a kórház­ba, de azonnali műtéttel sem tudták megmenteni az életét. Két nappal a történtek után belehalt sérülésébe."'' — Szamosvári József né férje halála óta 15 kilót fogyott, ál­landóan sír és azt hajtogatja: — Szerettem a férjemet, nem akartam bántani... Gál Judit Egy szélhámos kalandos élete — Ede vagyok, megismernek? — több esetben is elhangzott különböző Baranya megyei falvak és pécsi la­kások ajtajában 1981 őszén ez a kér­dés, amelyet egy megnyerő külsejű, 55—80 év közötti férfi tett fel. Per­sze előfordult néhányszor, hogy az arca ugyan ismerős volt, d$ hirtelen nem ötlött fel a háziakban, hogy hon­nan is ismerhetik. Ekkor készségesen segített, támpontot adott, közös isme­rősökre hivatkozva. Ajándék gépkocsi Ezután mindenütt kinyíltak az aj­tók, és a régi ismerősök is emlékezni kezdtek. Természetesen sok év után, mi másról lehetett beszélgetni, mint az eltelt időről, életük alakulásáról. A vendéglátók eldicsekedtek Csáki Edének, hogy miként gyarapodott a család az elmúlt évtizedekben, mi tör­tént gyermekeikkel, hová kerültek ro­konaik, ismerőseik, Csáki Ede sem fukarkodott a történetekkel, és kide­rült róla, hogy nevét Eduárdra változ­tatta, és jelenleg osztrák állampol­gár. A meghitt beszélgetést általában né­hány napos meghívás követte, így Csáki Ede szinte ingyen lakott hosz- szú ideig Magyarországon. Egyre töb­bet beszélt arról, hogy miután több európai nagyvárosban, Párizsban, Becs­ben, Prágában és Münchenben is ta­nított, jelenleg nyugdíjas, és pihenés­képpen végiglátogatja a fiatalkorából jól ismert baranyai tájat, és azokat az embereket, akiktől barátsággal vált el, több mint harminc éve. A szíves vendéglátást viszonozva, megígérte a háziaknak, hogy rövidesen gépkocsit fog ajándékozni nekik. Az emberek hittek is az ígéretnek, meg nem is, azonban a kilátásba he­lyezett ajándék gépkocsit, senki sem i/tasitotta vissza. Csáki Ede egyre in­kább szélesítette ismeretségi körét Baranya megyében, újabb barátokat, illetve barátnőiket szerzett. Felismer­te, hogy egy magafajta, tisztesnek tű­nő külföldi férfiú perspektívát jelent­het a nőiknek, és ezt nem akarta ki­hagyni. Többekkel összeköltözött, de azért az újabb lehetőségeket is megra­gadta. Már meglehetősen hosszú időt töltött el hazánkban, azonban senki sem kérdezte meg tőle, hogy létfenn­tartását miből fedezi. Hirtelen halál Anyagi helyzetéről először az a nő kezdett el érdeklődni, akivel Pécsett ismerkedett meg, majd akinek a Pest környéki, diósdi lakására költözött. Ám válasz helyett Csáki «ingerült lett, és visszautasított mindenféle érdek­lődést személyes körülményei, anyagi helyzete felől. Ö ugyanis tudta, hogy ha feltűnik valakinek hosszú magyar- országi vendégeskedése, és esetleg a hatóságok a tartózkodási engedélye felől fognak érdeklődni, véget ér ' a kellemes időtöltés. A kíváncsi höl­gyet el is hagyta, visszatért Pécsre, anal már várta az új kapcsolat. A sors azonban kiszámíthatatlan, és a sok kellemes élmény után Csáki Edével megtörtént az, amire a legke­vésbé készült. 1983. június 24-én, Pé­csett, az egyik általa még alig ismert nő lakásán rosszul lett, es a kihívott orvos már csak a halál beálltát álla­píthatta meg. A helyszíni halottszemle lefolytatá­sakor derült ki, hogy a természetes haiallal elhunyt, Csáki Edének ismert személy semmilyen okmánnyal nem rendelkezik. Találtak viszont nála egy Nagy József névre kiállított csehszlo­vák útlevelet, valamint számtalan cí­met, leveleket, feljegyzéseket. A szak­értőik megállapították, hogy Nagy Jó­zsef útieveiében a fényképet utólag ragasztották be, feltehetően a valódi kép cseréjével, így szükségessé vált annak tisztázása, hogy miként is ke­rült az ismeretlen személy birtokába ez az útlevél. A Bárány megyei Rendőr-főkapi­tányság által megkezdett azonosító tevékenység első lépéseként, országos körözést rendeltek el. A körözés azon­ban eredménytelen maradt. Hazánk­ban a megadott neveken és személy- leírással nem találtak azonosítható személyt. Az elsődleges intézkedések után a főkapitányság életvédelmi alosztályá­nak vezetője, tervszerű adatgyűjtést határozott el. S a nyomozótisztek előtt rövidesein ismertté vált egy csaló ka­landos élete, aki áz emberekben an­nak ellenére, hogy becsapta őket, nem hagyott rossz emléket. Talán ez vbl-t a titka. Közben beszereztek a nyomozók Csákival kapcsolatos egyéb anyago­kat is, amelyek között volt a bécsi Szövetségi Rendőrigazgatóság megke­resése Is. Ebből kiderült, hogy Ma­gyarországon Csáki több személytől nagyobb pénzösszeget csalt ki, akik gépkocsik igen előnyös vásárlása re­ményében fizettek neki. A hiszékeny áldozatok a megjelölt időpontokban Becsbe utaztak . a gépkocsiátvételre, de csalódniuk kellett. Az osztrák rend­őrség minden erőfeszítése ellenére sem talált hasonló nevű személyt a nyilvántartásban, így a károsultak 10 —20 ezer forinttal, valamint az utazás költségeivel szegényebben érkeztek vissza. A fénykép segít Az Ismeretlen személyazonosságú férfi ügyében, már-már holtpontra ju­tott a felderítő munka, amik or a csehszlovák belügyminisztérium kérte, hogy kutassanak fel Magyarországon egy Eduárd Svobodnik nevű férfit, akinek Csehszlovákiában többrendbeli csalásért bíróság elé .kell állnia. A nyomozás megkönnyítése érdekében, mellékelték a körözött személy fény­képét. Ismerősnek tűnt a rajta lévő személy a magyar nyomozótisztnek, ezért a BM körözési alosztálya kutat­ni kezdte az azonosságát. Rövidesen kiderült, hogy az ismeretlen 'szemé­lyek között, nyilvántartott Csáki Ede fényképével mutat nagy hasonlóságot. A további tevékenység már. csak ru- tinmuka volt, igy került pont egy rej­télyes ügy végére. Kétségtelenné vált, hogy a Csáki Ede nevet Eduárd Svo- bodnik használta. __________ __ Z. A. EG YÜTT ül utMgn ■■■■■■■■—— i ni ii 1mmm mmmtmammmmmmmi AZ BT1NFORM JELENTI Herbszt Ritái — Dunakeszin a 2. számú főút átkelési szakaszánál a csatornaépítés sok gondot okóz a közlekedésben a gépjárműveze­tőknek, illetve a gyalogosoknak. Különösen nagy a gépjárműforga­lom, ezért a kétirányú terelőúton haladva állandóan torlódásra szá­míthatnak. Emiatt fokozott óvatossággal közlekedjenek a gyalogosok is. . „ Katalinpuszta térségében szintén a 2. sz. főközlekedési úton tám­falépítést végeznek, ezért időszakos, félpályás lezárás lassítja a for­galmat. , Pest megye területén az utópályákon egyéb forgalomkorlátozásra nem kell számítani a hétvégeken. A 441. számú főközlekedési úton Nagykőrösnél útépítés miatt teljes lezárással a forgalmat terelőúton biztosítják. 1113. számú út 9,8—10. km, Szentendre—Kisoroszi között útépítés mellett teljes lezárás van, ezért a forgalom itt is terelőuton halad. 2102. számú út 7—8. km között, Veresegyháznál burkolaterősíté­si munkálatokat végeznek, emiatt félpályás lezárás van, a tercloutat kihelyezett táblák mutatják. 1116. számú visegrádi Panoráma úton csa­tornát fektetnek. Előreláthatólag a munkálatok az év végéig tartanak. Itt is félpályás lezárás mellett haladhatnak a járművezetők. 81 109. szá­mú főközlekedési úton Érd térségében útépítési munkák miatt fél­pályás lezárás nehezíti a közlekedést. EGY BALESET ANATÓMIÁJA Az embernek az az érzése, hogy hovatovább így kell kez­deni egy hét baleseti össnesítését: ezen a héten nem ütközött vonat közúti járművel. Ám ezen a héten nem éz volt' a hely­zet, a Kisterenye és Kálkápolna között közlekedő személyvo­nat és egy Volán-teheraütó randevúzott. Ez ma már — sajnos — nem szenzáció. Nézzük hát az e heti baleseti .példát. Döm- södön tehergépkocsival elütötték K. J.-t, aki kivilágítatlan ke­rékpárral közlekedett. Még szinte meg sem száradt a nyomdafesték múlt szom­bati lapunkon — aibban írtunk a kivilágítatlan kerékpárok­ról, és arról a veszélyről, amelynek így közlekedve kiteszik magukat a felelőtlen emberek — máris egy ilyen balesetről kell hírt adnunk. Ebben az esetben is egy irányban haladt a szabálytalan kerekező és a vétlen gázoló. Nem vehette idejé­ben észre a kétkerekűt, s miire feltűnt a fantom, már késő volt. , ... Rí Ez a baleset sincs tanulság nélkül, s ez ilyen egyszerű: saját magát vécli, aki idejében bekapcsolja járműve fényeit. BÜBAP&STEN A RAPID A csehszlovák Motokov Külkereskedelmi Vállalat elhoz­ta a BNV-re a Skoda család legújabb tagját, a Skoda Rapid 130-ast. A szériagyártást jövőre fogják megkezdeni. Mint a csehszlovák szakemberek elmondták, nemcsak elegánsabb, kényelmesebb elődeinél, hianem biztonságosabb is, és többet is tud, a teliesítmón.ve is jobb. SEBESSÉG ÉS LÁTÁS J2.) A sebesség és távolság megítélésének problémaköréhez tartozik a megvilágítás kérdése is. Ha a megvilágítás mérté­ke például hatszáz luxról kettőre csökken, akkor a becslési hiba tizenegyszeresére nő. Tovább romlik a helyzet, ha a vezető nem kifejezetten a szembejövőre néz, hanem csak a szeme sarkából figyeli azt. Ugyancsak rontja a becslés pontosságát a piszkos, poros szél­védő, vagy a hepehupás út, amelyen zötykölődve nem alakul ki folyamatos kép a környezetről. A fáradtság is csökkenti az éleslátó képességet, ezáltal is csökken a becslés pontossága. A közúti közlekedés térben és időben zajlik, ezért is fon­tos. megismernünk, hogyan érzékeljük, hogyan becsüljük meg a sebességet és a távolságot, ezt a rendkívül bonyolult ténye­zőpárt, amely lényegesen befolyásolja mindennapi közlekedé­sünket. Ma még nincs olyan oktatási módszer, amellyel elsajátít­hatnák a járművezetők — még a tanfolyamon — a megfelelő sebesség és távolság becslését. A szakemberek szerint az átla­gos képességű vezető mintegy hét év alatt {évi 15 ezer kilomé­tert vezetve) jut el arra a szintre, amikor biztonságosan képes megítélni ezt a két tényezőt, hogy kialakítsa magában a járművezetéshez szükséges speciális látásmódot, amelynek bir­tokában lehetősége lesz az optimális döntési stratégiát kidol­gozni. IDEJÉBEN KAPCSOLJUK BEÍ Az elmúlt héten arról írtunk, hogy a kerékpárosok vajon bekapcsolják-e idejében fényeiket, hogy ezzel is elősegítsék balesetmentes közlekedésüket. A másik veszélyes jármű az ugyancsak kétkerekű mo­torkerékpár. Bár a módosított KRESZ előírja, hogy még nap­pal is bekapcsolt fényszóróval kell közlekedniülk — még tart ugyan a türelmi idő —, mégis sok ilyen járművet láthatunk Pest megyében, is sötét lámpákkal. Az egy nyomsávon köz­lekedő járműveknek és utasaiknak keskeny a sziluettje, ke­vésbé észlelhetők, mint például egy teherautó. Ezért írták elő, fényükkel is segítsék, hogy időben észrevegyék őket. Fo­kozottabban igaz mindez, amikor romlanak a látási viszonyok, elsősorban hajnalban és estefelé. Az autósok körében elsősorban a megszokás az, ami miatt nemigen kapcsolják, be a fényeket. A legtöbben azonos idő­ben mennek el otthonról és térnek haza, s néhány hete még korábban kelt fel a nap és később nyugodott le. A szürkület nem hirtelen, egyik napról a másikra jön, alig van különbség a tegnapi és a mai világosság között, s nem is nagyon töp­reng ezen egyetlen autós sem. Megszokta; hogy nem kell fény­szórókkal közlekednie bizonyos napszakokban, és nehezen áll át az új helyzetre. Egyik veszélye — s bizony, visszatartó is —, hogy könnyen bekapcsolva felejti az ember a világítást, amikor kiszáll a kocsiból. Világosban alig láthatók a legtöbb autóban a visszajelző fények a műszerfalon, s ha néhány órát bekapcsolt fényszórókkal áll a kocsi, bizony, nehezen indul be, ha egyáltalán beindul, nem is .beszélve a másnap reggeli hidegindításról! Ezért is jó megszokni, hogy kiszállva a járműből, visszanézünk, mintegy regisztrálandó, hogy min­den rendben van. Balesetmentes közlekedést és kellemes hétvéget kíván gya­logosoknak és járművezetőknek egyaránt: Roóz Péter i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom