Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

2 1984. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Gromiko tárgyalásai az ENSZ-közgyűlés alkalmával Közei- és távol-keleti kérdésekrei Csemyenko a szovjet—finn kapcsolatokról Megbízható partneri viszony Az erőszak világa Legalább negyven • fekete ború dél-aíriiKai vesztene eietét az elmúlt két neiüen Sharpville-ben és Johannes- ourg más elóvárotíaioan — es Washingtonban senki sem vett fontodéra szaracciókat, az ENSZ-ben nem szoLitottan jel cselekvésire a Biztonsági Tanácsot, a világ fővárosai­nak utcain nem tüntettek. A snarpvilie-i összetűzések a tápok címoldalaira kerulten ágyán, de a híradások ru­tinszerűen bántok a véres eseményekkel. Amikén kívül, a dél-aíriikaiaik sokaik számá­ra csak egy arctalan tömeg, s megszokott esemény a név­telen fekete bőrűek erőszakos halála. — A Newsweek ame­rikai hírmagazinban olvasha­tók ezek a keserű sorok. író­juk, Hilary Ng’Weno, egy kenyai lap főszerkesztője megkísérli, hogy egy afrikai szemlélő optikáján kérészitől láttassa a külvilággal a dél- afrikai fekete bőrűek tünteté­sei mögött felgyülemlett ér­zelmeket. A külvilág nem le­het közömbös^ a halottakért nem hibáztathatja a tüntető­ket, nem tarthatja szándékos öngyilkosságnak az elkesere­dett tiltakozásit — írja Hilary Ng’Weno — hiszen látnia kell, hogy a fehér bőrű ki­sebbség erőszaka készteti erőszakra a jogfosatott feke­te bőrűeket. — Azok a feketék — foly­tatja a kenyai újságíró —, akik a tüntetések után ha­lottaikat temetik, ha névte­lenek és arctalanok is a kül­világ számára, de nem azok annak a több száz, több ezer dél-afrikai fekete gyermek­nek, akik még nem vehetnek részt a tüntetésekben, de már ott vannak az erőszak áldo­zatait végső útjukra kísérő gyászmenetekben. Ezek a gyermekek abban a tudatban nőnek föl, hogy érdemes meghalni azért, amit szeret­nek. Desmond Tutu püspök mondta a minap, hogy a dél- afrikai feketék őrülten szere­tik' országukat, és készek meghalni ezért a szerelmü­kért. Vajon mennyi idő telik el addig, amíg ezek a dél-af­rikai fekete gyermekek meg­tanulják, hogy hazájukért nemcsak meghalni, hanem öl­Reagan elnök, Weinberger hadügyminiszter és Shultz külügyminiszter csütörtökön egyaránt elzárkózott az elől, hogy nyilatkozzék: tervez-e az Egyesült Államok valamiféle „megtorló intézkedést” a bej- ráti merénylet elkövetői el­len. Az elnök korábban arról beszélt, hogy az Egyesült Ál­lamok a jövőben „gyors és határozott” lépésekkel vála­szol minden ilyen akcióra. Egyes értesülések szerint ugyan amerikai flottaegységek' úton vannak a libanoni fővá­ros felé — Így azok a hajók, amelyek a Szuezi-csatorna térségében ténykedtek —, a jelentések azonban arról szá­molnak be, hogy az amerikai felderítés nem tudja, kik és hogyan követték el a nagykö­vetségi épület elleni robban­tást. Több képviselő és szenátor szóvá tette a biztonsági intéz­kedések lazaságát. A külügy­minisztérium szóvivője, majd maga a külügyminiszter cá­folta ezt. Shultz azt mondta, hogy sikerült megakadályozni a nagyobb kárt, a szóvivő sze­rint pedig a nagykövetség nem katonai tábor vagy erő­dítmény. Reagan mindenesetre kije­lentette: ha a terrortámadások azt akarják elérni, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki A ENSZ-közgyűlés 39. ülés­szaka alkalmából New York­ban tartózkodó Andrej Gromi- ko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak első elnökhelyettese, kül­ügyminiszter, csütörtökön Szpirosz Kiprianu ciprusi el­nökkel, Sah Muhammed Doszt afganisztáni és Jakub Han pa­kisztáni külügyminiszterrel ta­lálkozott. A ciprusi elnökkel tartott megbeszélésen Gromiko a két­oldalú kapcsolatokról és az ENSZ-közgyűlés ülésszakának napirendjén szereplő kérdé­sekről tárgyalt. Megerősítette: a Szovjetunió támogatja az el nem kötelezett politikát foly­tató Ciprusi Köztársaság füg­getlenségét, területi egységét és szuverenitását. Hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió síkra- száll az idegen csapatok kivo­násáért, a külföldi katonai tá­maszpontok felszámolásáért, azért, hogy a ciprusi kérdést a két közösség érdekeinek íigye­Pénteken több szocialista ország küldöttségének felszó­lalásával folytatta munkáját a stockholmi konferencia. Jevgenyij Kutovoj, a konfe­rencián részt vevő szovjet de­legáció tagja a többi között a Szovjetuniónak azokra a je­lentős javaslataira hívta fel a figyelmet, amelyek felszólítják a konferencián részt vevő és nukleáris fegyverekkel rendel­kező országokat: vállalják, hogy nem alkalmaznak első­ként ilyen fegyvert, kössenek szerződést a katonai erő köl­csönös kiiktatásáról és a bé­kés kapcsolatok fenntartásá­ról. Bírálta az Egyesült Álla­mok és legközelebbi szövetsé­gesei negatív álláspontját és rámutatott, hogy ezek az álla­mok akadályozzák az. emlí­tett javaslatokkal kapcsolatos megállapodások kidolgozását. Varga István nagykövet, a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy jelentős hozzájárulás lenne a konfe­rencia céljainak megvalósítá.- sához, ha megállapodás szü­Libanonból és hagyjon fel közel-keleti politikájával, ak­kor ez hiábavaló kísérlet. AMIKOR a szovjet hadsereg egységei elérték hazánk hatá­rát, kevesen hitték, hogy né­hány évtized múlva a történé­szek vitákat folytatnak majd az akkori események részletei­ről. A történelem ugyan harc­kocsik lánctalpainak dübörgé­sével, lövegek tüzének moraj­lásával érkezett, de tulajdon­képpen mégis észrevétlenül. A szovjet hadsereg, amely a Vol­gától űzte vissza a náci hadse­reget, s a Don mellől a velük szövetséges horthysta katona­ságot, ebben az időben, 1944 őszén már nem kilométerek­kel, s nem is községekkel mérte hadi útját, hanem or­szágrészek, sőt országok jelez­ték felszabadító meneté. Felszabadulásunk 15. évfor­dulójának előestéjén a Szov­jetunió fegyveres erői minisz­tériuma vezérkarának doku­mentációs osztályához fordult egy magyar riporterekből ala­kult munkaközösség, amely­nek — ma is örömmel, sőt né­mi meghatódottsággal emlék­szem rá — magam is tagja voltam. Kértük, bocsássák ren­delkezésünkre az egykori do­kumentumokat. A szovjet hadsereg hadtör­ténészei e dokumentumokból állapították meg, hogy a 18. szovjet harckocsi-hadtest kö­telékébe tartozó Brjuhov had­nagy harckocsi-különítménye lépte át elsőnek Battonya tér­ségében a magyar határt Az alakulat hadinaplójában feljegyezték a pontos időpon­lembevéte,lével, külső beavat­kozástól mentesen rendezze*. Többek között az afganisz­táni helyzetről volt szó And­rej Gromiko és Bah Muham­med Doszt megbeszélésein. Gromiko leszögezte, hogy a Szovjetunió támogatja az af­ganisztáni kormánynak a szom­szédos államokkal való kap­csolatai javítását célzó konst­ruktív kezdeményezéseit. Az afgán külügyminiszter meg­erősítette, hogy kormánya kész további erőfeszítéseket tenni a politikai rendezés érdekében. A délkelet-ázsiai helyzet normalizálását akadályozza az Afganisztán elleni, hadüzenet nélküli háború, amelyet első­sorban pakisztáni területről folytatnak — mondotta a szov­jet diplomácia vezetője Jakub Han, pakisztáni külügyminisz­terrel folytatott tárgyalásain. Kiemelte, hogy az utóbbi idő­ben fokozódott az Afganisz­tánban'történő fegyveres be­avatkozást elősegítő, ellensé­letne azokkal a nagyszabású kezdeményezésekkel kapcso­latban, amelyeket a szocialis­ta országok vetettek fel Stock­holmban. Megalkuvásra kényszerült a Feher Ház és a Pentagon a törvényhozással a jövő évi katonai költségvetés ügyében. Annak érdekében, hogy a képviselőház elfogadja a jövő évi költségvetést, Reagan és Weinberger kénytelen volt be­leegyezni az első csapás mé­résére alkalmas MX-rakéták építésének korlátozásába, és a Pentagon nem kap akkora összeget, mint amennyit ere­detileg akart. A demokrata többségű kép­viselőház és a republikánus befolyás alatt álló szenátus kétféle költségvetést fogadott el, s az egyeztető tárgyaláso­kon most végül is 292,9 mil­liárd dolláros összegben álla­podtak meg. Ez 28,7 milliárd dollárral több, mint az előző költségvetési évben megszava­zott összeg, s az inflációs ár­emelkedések leszámítása után körülbelül ötszázalékos növe­kedést jelent. A Pentagon nagy vereséget szenvedett az MX-rakéták ügyében. A kép­tot is: „1944. szeptember 23., 10 óra 30 perc.” Battonya 14 000 lakosa vol­taképpen észre sem vette, mi­lyen történelmi esemény zaj­lott le a község határában. Ek­kor már napok óta teljes zűr­zavar uralkodott a községben, s egyben — ha ilyesmiről há­ború idején, a front közeledte­kor beszélni lehet — teljes nyu­galom. A battonyai lakosok már régen tudták; csak napok kérdése, hogy bevonulnak — ahogy mondták — az oroszok. Az elsősorban nincstelen föld­munkásokból álló lakosság úgy vélte, hogy nincs mitől félnie. Pedig a negyedszázados kommunisaelienes propaganda, s különösen a háború idején iszonyú erővel harsogó szav- jetellenes uszítás mindent megtett, hogy szinte babonás félelem töltse el az embere­ket. Battonyáról el is menekül­tek azok, akik elhitték a hazug híreszteléseket. A hatóságok vezetői, a főjegyző, a jegyző, a rendőrbiztos, a végrehajtó, a járásbíró, a földbirtokosok, a katonatiszt-feleségek szekéren vagy kézikocsival — ki, ho­gyan tehette — futottak. Attól féltek, hogy az első szovjet járőr megnézi a tenyerüket, s ha az nem kérges, nem tanús­kodik kétkezi munka nyomai­ges pakisztáni tevékenység, amely kihat a szovjet—pakisz­táni kapcsolatokra. Leszögezte, hogy a Szovjet­unió a jövőben is megadja a szükséges támogatást Afga­nisztán népének és kormányá­nak a külső agresszió vissza­veréséhez. Gromiko reményét fejezte ki, hogy Pakisztán olyan álláspontra helyezkedik, amely lehetővé teszi az ENSZ- főtitkár személyes képviselő­jének közvetítésével folyó af­ganisztáni-pakisztáni tár­gyalások eredményességét. Véget ért a KGST VB ülése Jegyzőkönyv aláírásával pénteken Moszkvában véget ért a KGST végrehajtó bizott­ságának 111. ülése. A kétnapos tanácskozáson, amelyen magyar részről Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettes, hazánk állandó KGST- képviselője vett részt, többek között áttekintették a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának október végén Havan­nában megtartandó XXXIX. ülésszaka elé kerülő anyago­kat. A végrehajtó bizottság ülé­séről a hét végén közleményt hoznak nyilvánosságra. viselőház csak 15 rakéta épí­téséhez járult hozzá, s ezt is ahhoz a feltételhez kötötte, hogy tavasszal újabb szavazá­son kell döntenie a pénz fo­lyósításáról. A képviselők ez­zel akarják rábírni a kor­mányt, hogy vegye komolyan a fegyverzet korlátozására vo­natkozó tárgyalásokat. Bemard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka pénteken elis­merte, hogy az Atlanti Szövet­ség vegyi fegyvereket tárol Nyugat-Európában. Felszólí­totta a NATO-országok kor­mányait, hogy , tisztázzák és pontosan határozzák meg e fegyverek alkalmazásának fel­tételeit. Rogers az NSZK-ban folyó nagyszabású NATO-hadgya- korlatot szemléli meg. Hildes­ról, akkor falhoz állítják és agyonlövik őket. De hát mitől féltek volna a battonyai földmunkásak? A község a Viharsarokban fekszik. A régi közigazgatási beosztás szerint Csanád vár­megyéhez tartozott, amelynek Makó — ez Battonyával egy napon, szeptember 26-án sza­badult fel — volt a székhelye. A battonyai ^parasztok sokat szenvedtek a foldnélküUségtől és a földbirtokosok kapzsi ön­kényétől. Nem csoda hát. hogy a magyar agrárszocialista moz­galom első lépéseinél a batto- nyiak együtt meneteltek mun­kástestvéreikkel, 1891. június 21-én lázadás tört ki, amely­ben együtt vettek részt ma­gyar, román és szerb föld­munkások. A csendőrsortűz négy halálos áldozatot köve­telt, s a „rend helyreállítását” követő bírósági tárgyalások egyformán sújtottak minden nincstelen. Battonyán ettől kezdve megerősített csendőr­különítmény vigyázott a rend­re. Kegyetlenül bántak el 1919 után is azokkal, akik Tan ács- Magyarország harcosai voltak. Ss fényesen éltek, hin tóikból gőgösen szemlélték birtokaikat az urak. A legnagyobb földbir­tokos, Purgly Emil országszer­te ismert potentát. 1800 hold­jával nem tartozott ugyan a Konsztantyin Csemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke televízió­beszédet mondott a szovjet— finn fegyverszüneti szerződés aláírásának 40. évfordulója alkalmából. A finn televízió számára készített és a szovjet televí­zióban pénteken este sugár­zott beszédében Csemyenko hangsúlyozta, hogy a szovjet- finn kapcsolatoknak lényegévé vált az egymás iránti barát­ság. a kölcsönös bizalom, a gyümölcsöző együttműködés.. A két ország viszonya nincs kitéve a világpolitikai légkör ingadozásainak. Ennek oka az — hangsú­lyozta Konsztantyin Csernyen- ko —, hogy a hosszú távon ható, elvi jelentőségű, szilárd tényezőkre épülő szovjet- finn kapcsolatokban a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élésének valamennyi előnye A tagországoknak ésszerűen és takarékosan kell felhasznál­ni anyagi és munkaerőforrá­saikat, az eddiginél jobban hasznosítani az álióalapokat és a tudományos-műszaki poten­ciált — hangsúlyozta Jurij Sirjajev a SzociaKszticseszka- ja Industrijának abban a nyi­latkozatában, amelyben a KGST-országok júniusi, felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok végrehajtá­sát, a szocialista gazdasági in­tegráció intenzív fejlődésének útjait elemezte. Jurij Sirjajev, a szocialista világrendszer gazdasági problémáit kutató nemzetközi KGST-intézet igaz­gatója. Jurij Sirjajev az intenzivebb gazdasági fejlődés egyik fel­tételeként említette azoknak a gazdasági szerkezeti problé­heimben tartott sajtóértekez­letén a tábornok kijelentette, hogy a politikai vezetésnek kulcsszerepet kell játszania a vegyi- fegyverek alkalmazásá­ban. Rogers szerint olyan konzultációs rendszer létre­hozására van szükség, mint amilyen az atomfegyverek be­vetésével kapcsolatban már létezik. Hozzátette, hogy a fő- parancsnoknak nincs felhatal­mazása tömegpusztító fegyve­rek bevetésére. Feste ti ebek, Esterházyak, Zi- chyk közé, de magának vitéz nagybányai Horthy Miklós kor- ma'nyzó úrnak volt a sógora. S egyben üzlettársa is, mert ő kezelte Horthy Miklósné 508 holdnyi bérelt földjét. A felszabadulás előestéjén a magyar katonák már szep­tember 25-én reggel eltávoz­tak a községből, de egészen másnap délutánig nem vonul­tak be a szovjet alakulatok. Az idegtépő várakozást elviselhe­tetlennek érezték az emberek, szerettek volna már mindenen túl lenni. Szerették Volna meg­tudni, milyen lesz az új világ, amelyet vártak, de amelytől azért tartottak is. Szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy valójában milyenek is a szovjet katonák. Szeptember 26-án már dél­re járt az idő, s az ablakok mögül leselkedő battonyaiak még mindig nem láttak egyet­len szovjet katonát sem. Dél felé aztán elterjedt a hír, hogy a szovjetek üzenték az embe­reknek. Még egy kis türelmet, elnézést kérnek, de nem akar­nak piszkosan, - szakállasán a község lakóinak szeme elé ke­rülni. A katonák előbb tisztál­kodnak, mert sárosak, mint az ördögök, és nem szeretnék, ha valaki ördögnek nézné őket. Legyenek csak a battonyaiak nyugodtak, délután bevonulnak a faluba, senkinek nerp esik semmi bántódása. Ez az első legenda, amely hazánkban a felszabadító szov­jet csapatok útjáról született. érvényesül. Á hét ország jó partneri viszonyát megbízha­tóan garantálja az 1948-ban aláírt es a közelmúltban meg­hosszabbított barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés. A ked­vező viszony biztosítékai közé tartozik a két ország állami vezetői, közötti kölcsönös poli­tikai megértés és az a széles körű támogatás is, amelyet a barátság politikája a szovjet és a finn nép körében élvez. A Szovjetunióban tudják, hogy a Szovjetunióval való barátság és együttműködés erősítése a finn külpolitika egyik központi eleme. A ma­ga részéről a Szovjetunió is változatlanul a jószomszédság politikájának folytatására tö­rekszik Finnországgal. A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy a világ sokat nyerne az­zal, ha ugyanilyen szellemben alakulnának a kapcsolatok va­lamennyi állam között — mu­tatott rá televíziós beszédében Konsztantyin Csemyenko. máknak a megoldását, amelyek a korábbi években keletkeztek a szocialista közösségben. Ne­gatívan hat például, hogy a többi KGST-országban még mindig megvan az újraterme­lés egy korábbi szakaszában kialakult ipari szerkezet, amely csak gyengén kötődik e saját forrásokhoz, s főleg im­portból beszerezhető források felhasználására épít. A nyers­anyagok és fűtőanyagok kiter­melési költségeinek növekedé­se a Szovjetunióban túlnő a külkereskedelmi árak kérdé­sén. Újságíró-szeminárium „Az újságírók szerepe és fe­lelőssége az új nemzetközi tá­jékoztatási rendszerért és a há­borús veszély elhárításáért Ví­vott harcban” címmel nemzet­közi újságíró-szeminárium kezdődött pénteken Űj-Delhi- ben. A szemináriumot a Nem­zetközi Újságíró Szervezet és a Dolgozó Újságírók Indiai Szövetsége szervezte. Kaarle Nordenstreng, a Nemzetközi Újságíró Szerve­zet elnöke ugyancsak síkra- szállt egy új, egyenjogú nem­zetközi tájékoztatási rend megvalósításáért. Hangsúlyoz­ta, hogy az újságíróknak nagy szerepet kell vállalniuk az atomháború elhárításáért, il­letve a faji megkülönböztetés ellen vívott harcban. A parasztember, aki azt állí­totta, hogy maga a szovjet, generális küldte ót a tanyáról az üzenettel, meg is esküdött rá, hogy igazat mond. Egysze­rű tanyasi ember volt, ma már a nevét 6em lehet megállapíta­ni. Azt azonban igein, hogy mint a népmesék virágában á- talában, e legenda szülőatyját is a szíve vezette. A képzeletbeli üzenet min­denesetre megnyugtatta BaUo- nya lakóit Most már kevesebb kétséggel várták a szovjet ka­tonákat, akik délutánra meg is érkeztek. Igaz, hogy némelyi­kük sáros volt, mint az ördög, s legtöbbjüknek nem volt mód­ja megborotválkoáii. Ez azon­ban cseppet sem vett el a je­lenet pátoszából. Battonya neve úgy íródott be a magyar történelembe, mint az elsőnek felszabadított magyar község. A még újabb kutatások szerint azonban Csanádpalot-a volt az, amely először üdvözölhette a szovjel katonákat. A harcok váltakozó szerencsével folytatódtak, Bat­tonya határából a szovjet har­cosok még' ideiglenesen vissza­vonultak, de nemhiába vár­ták őket Battonyától Nemes- medvesig. NÉGY ÉVTIZED múltán el­mondhatjuk: történelmi igaz­sággá vált immáron a Vörös Hadsereg parancsnokságának felhívása: „A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyar- országra, hanem mint a ma­gyar nép felszabadítója a né­met fasiszta iga alól.” F t ni is tudnak...? P. M. A bejrúti merénylet utón Libanonban Washington nem vonul ki Magyar felszólalás a stockholmi konferencián Szerződést a kapcsolatokról! Negyven éve történt SZEPTEMBER 23. FÉL fi Kevesebb MX-rakéiát építenek A Pentagon vereséget szenvedett Rogers tábornak beismerése Vegyi fegyverek Nyugaton Sirjajev a határozat végrehajtásáról Az integráció fejlődésének útjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom