Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-18 / 219. szám

4 ^ß&iop 1984. SZEPTEMBER 18., KEDD Fellépnek a pilisszentivániak Nemzetiségi díszhangverseny Szovjet tudományos filmnapok Hétköznap a nagykátai iskolában Egyszerűbb lenne az élet, ha... Tanévkezdéskor adták át a nagykátai új általános iskolát. Ezentúl ide járnak a negyedikesek, a felsősök és délutánon­ként a napközisek. Megoldódtak a tanteremgondok, végre is­mét délelőtt jár iskolába minden gyerek. Gondolom, sokan felsóhajtanak: bárcsak már mi is itt tartanánk! Azonban a szerencsés kevesek helyzete sem mindig irigylésre méltó. Magykátán például az egész iskolában egyetlen tábla van, a többi nem érkezett meg. Bútorból is alig kaptak valamit. Az igazgatóhelyettes szobájában a négy falon kívül. semmi sincs. Ezért az irodát nem tudták átköltöztetni. bal, nézsai, gyulai, pécsi, pi­lisszentiváni és pitvarosi zene­karok, . énekkarok, valamint szólisták lépnek föl. Másnap, 30-án Eleken a rendezvény német és román, Mezőberény- ben pedig a szlovák és a dél­szláv résztvevői adnak népze­nei hangversenyt. Mindkét utóbbi hangversenyen a Gyu­lán bemutatkozókon kívül to­vábbi Békés megyei nemzeti­ségi együttesek is szerepelnek. az űrkutatásig sorozatnak. A vetítésre kerülő filmek betekintést nyújtanak o szovjet tudomány és techni­ka szinte valamennyi fontos területére; az atomenergetikai kutatásokról, a vegyipar, a bá­nyászat, a közlekedés legújabb eredményeiről, az űrkutatás­ról és egyéb területekről több mint hetven filmet vetítenek a hét során. Szerepcsere — nyeregben Nem must teszi a szüretet A (útiakat a mogyoródi asszonykórus dallal csalogatta a mulatságra. A zenei világnap alkalmá­ból szeptember 29-én Gyulán a magyarországi nemzetiségek népzenei együtteseinek dísz- hangversenyét rendezik meg A Kórusok Országos Tanácsa, valamint a vendéglátó Békés megyeiek által szervezett nemzetiségi népzenei hangver­seny a gyulai Erkel Művelődé­si Központban lesz. A dísz- hangversenyen kétegyházi, deszki, budatétényi, békése sa­A vegyipartól Szovjet műszaki-tudományos filmnapok kezdődtek hétfőn az Országos Műszaki Infor­mációs Központ és Könyvtár budapesti székházában. A szeptember 21-ig tartó film- bemutató része a magyar- szovjet műszaki-tudományos együttműködési egyezmény aláírásának 35. évfordulója al­kalmából rendezett program­A tanítványból tanár Hermann Győző igazgató hellyel kínál a két kölcsöp- szék egyikére mutatva. Szem­mel láthatóan fáradt. — Kollégáimmal egész, ég- szaka dolgoztunk. Eldugult a szennyvízlevezető és a víz elárasztotta a mellékhelyisé­geket. Ki kellett bontani a vezetéket. Tele volt beton­törmelékkel. Bennehcgyták. Miközben hallgatom, hal- iom, amint az utolsó gyerek- had végighúz a folyosón. Minden szavukat érteni, ön­kéntelenül is a hang irányá­ba, az ajtó felé fordulok. A küszöb helyén jókora rés tá­tong. A folyosó visszhangzik, minit hajdan a tihanyi ekhó. — A jelek szerint nem ígérkezik könnyűnek az első év. — Nem, de talán segít át- iábalni a nehézségeken, hogy jól összeforrt a tantestület, számíthatunk egymásra. A többség nagykátai. Jómagam is itt születtem, itt jártam ■iskolába, és itt is kezdtem tanítani, huszonhat éve. Négy évig kijártam az egyik ta­nyai iskolába. A közelmúlt­ban kellett statisztikát készí­tenem, akkor derült ki, hogy a kollégák átlag tizennyolc éve tanítanak az iskolában. — Tudja, minden ember egy kicsit rejtély. A gyerekek érdekében fontos tudni, hogy ki jön közénk. Ha hosszabb ideje ismerünk valakit, na­gyobb a valószínűsége an­nak, hogy mint kolléga sem okoz csalódást, ürülünk, ha a volt tanítványaink vissza­jönnek, hiiszen a pedagógus feladata a nevelés. — A mondottakból persze nem az következik, hogy ná­lunk csupa kiváló pedagógus van. Hiszen ilyen testület ta­lán nincs is. A legfontosabb­nak azt tartjuk, hogy a ta­nár szeresse a gyerekeket, és szakmailag felkészült legyen, hogy eredményesen dolgoz­hassunk. Igényesség, önképzés — Milyen elvek szerint irá­nyítja ön ezt a közösséget? — Az évek során kialakult egyfajta munkastílus, mely következetességre, igényes­ségre, szakmai önképzésre épül. Fontosnak tartom, hogy a pedagógus szavának hitele legyen és a nehézségek se szegjék kedvét, mert lelke­síteni csak lelkes emberek tudnak. Mostanában a fakultá­ció és az iskola távlati fej­lesztési koncepciójának kér­dése mindenütt napirenden van. — Novemberig nekünk is ki kell dolgoznunk a munka-“ programot.' A- helyi' ■ igényeket és lehetőségeket ismerve, sze­retnénk ének-zene és orosz tagozatos osztályt indítani, illetve fakultatív tárgyként az angol nyelvet tanítani. A gimnáziumban elismerten szín­vonalas az angol oktatás. A fakultáció megadhatná az alapokat a későbbi nyelvta­nuláshoz. Itt, az új iskolában lesz egy húszszemélyes nyel­vi labor. A berendezést a 'napokban szerelik, így a tár­gyi feltételek is adottak. — Tervezünk ezenkívül mezőgazdasági fakultációt is. Az iskolának szép gyakorló­kertje van. Régebben a gye­rekek a gyakorlati foglalko­záson tavasszal és ősszel ker­Zolfán CS Dani. Már az öt­let is csillagos ötöst érdemel. Nevezetesen az, hogy Kick Nóra és Oláh Gábor elhatá­rozták: bepillantanak a leg­hétköznapibb hétköznapokba, és filmre rögzítik néhány tu­catsors alakulását. A kivitele­zés pedig ... Nos, aki végig­nézte A történet hőse című sorozatuk első darabját, a Zoltán és Dani cimű doku­mentum-történetet, az bizo­nyíthatja, hogy maga a kivi­telezés is kitűnő minősítést kanhat. Mitől volt olyan fölkava- róan közvetlen, olyan testkö­zelien kedves ez a kettős sors­ábrázolat? Éppen attól, hogy az alkotópáros úgy bírta szó­ra, a kamerák előtti viselke­désre ezt a nagykamaszt, meg azt a kiskamaszt, hogy azok a legtermészetesebb önmagukat adták. Legtitkosabb bújukat- bánatukat — azt, hogy apuká­juk otthagyta őket — mórodén leplezés nélkül panaszolták el, és egyáltalán: életkoruknak, családi helyzetüknek megfe­lelően tárták fel karakterü­ket. Zoltán, az idősebb gyerek kedves gátlásossággal, de már legényes céltudattal vette magára a családfő szerepét, s úgy oktatja, védi öcsikéjét, ahogyan azt a csak délutánon, kint feltünedező apukának kellene tennie. Danika pedig Októberben Múzeumi hónap Üj múzeumok nyílnak, nagy­szabású kiállításokat, vala­mint muzéológiai konferenciái­kat rendeznek októberben az országos múzeumi és műemlé­ki hónap eseményeként. A múzeumi hónap idei, or­szágos megnyitóját szeptember 28-án Karcagon, a Győrffy István Múzeumban tartják. A magyar néprajztudomány ■egyik legnagyobb hatású mű­velőjének, a 100 éve született tudósnak szülővárosában új állandó kiállítással tiszteleg­nek, s e napon avatják fel a múzeum előtti parkban a tu­dós szobrát is. Űj intézményt avatnak az immár múzeumvárossá vált Szentendrén: az Amos Imre és Anna Margit festőművész há­zaspár emlékházát. Budapesten október végén rendezik meg a múzeumi néo- művelők országos konferenciá­ját a vizuális nevelés kérdé­seiről, s a Petőfi Irodalmi Múzeumban nemzetközi ta­nácskozáson vitatják meg a szakemberek az irodalmi mu- zeológia legaktuálisabb kérdé­seit. tészked.tak, télen a lányok főztek, varrtaik, a fiúk a mű­helyben dolgoztak. Amióta a technika tantárgyat bevezst- ték, a kertre nemigen ma­radt idő. Ráadásul a lányok­nak is ugyanúgy, mint a fiúiknak, autómodeíleket, so- rompóraodelleket kell készí­teniük. Hasznosítható ismeretek — Az elektrotechnika ok­tatásának gondolata iü fel­merült, hiszen itt a teleicn- gyár, onnan hívhatunk szak­embereket.-Az- T-javaa-lat -js- megfontolandó, hegy a gyors- és gépírás hasznos ismeret lehet a gyerekeknek. Mint látja, a tervek épp most kör­vonalazódnak. Mivel három hetedük osztályunk van, a rendelet értedében hét fa­kultációs csoportot kell in­dítanunk. Szedelőzködünk, hiszen egy óra múlva tantestületi érte­kezlet lesz, és Hermann Győ­zőnek addig vissza kell érnie. Kint az asszonyok vödrökkel szaladgálnak. Megint feljött a víz. Mennyivel egyszerűbb len­ne az élet az ilyen minden­napos epizódok nélkül. Nagy Emőke az örök kistestvérek felsza- badultságával lubickol ebben a védelemben; próbálkozik, de csak annyira, hogy apró kis igyekvéseit elnézze vagy engedélyezze Zolika. E két kis élet háttérvilágá­ban csak afféle statisztaként tűnt fel a fényképezésre! fog­lalkozó — tehát örökösen uta- zió — édesanya. Az ő fanyar fájdalmú megjegyzéseire csu­pán azért volt szükség, hogy az elhallgatott vagy félig ki­mondott sérelmek kellő ma­gyarázatot kapjanak, hogy e csonka família ábrázolata ki­teljesedjen. A meghatott és háborgó lel­kű néző nem tudhatja, hogy miképpen terem'ett olyan testvérien bensőséges légkört a két filmes, de az biztos, hogy Zoli is, Dani is remek körülményeket kapott a kere­setlen rögtönzésekhez. Aho­gyan ott, a kis családi kuckó­jukban hányták-vetették kis­sé félre siklatott sorsukat, hát ez a párbeszéd többet mon­dott minden Íróasztalnál ki­ötölhető jellemzésnél. Egy szó, mint száz: Rick Nóra és Oláh Gábor egy re­mekül indult és remélhétőleg így is folytatódó sorozattal örvendezteti meg mindazokat, akik a mostani létet a maga természetes igazában szeretik látni. Empátiájuk — beleérző képességük — oly tökéletesen Gondterhelten kémlelték az egét a hét végén a fótiak. A felhőket lesték, és azt latol­gatták,. vaípj} „KiáSakj^ak-e, íiora^t- eső áai-Mja-e a tizenha­todszor megrendezett fóti szü­ret vendégeit? Az időjárás kegyesebb volt hozzájuk, mint tavaly. Ami­kor dáltájban a jókedvű me­net elindult a tanácsháza elől, már a nap is előtűnt. A Fáy- présházhoz igyekeztek a lova­sok, a hintók és a szekerek — amelyekről a mogyoródi asz- szonykórus és a fóti menyecs­kék énekszóval csalogatták a vendégeket a szüreti mulatság­ra. Az érdeklődők java része már jóval a menet megérkezé­se előtt a présháznál volt, s mire a délceg lovasok, a dí­szes hintók, a daloló asszonyok működik, hogy erről egyszer külön is meg kellene faggat­ni őket. Ha A történet hőse elnevezésű vállalkozásuk le­fut, bizony célszerű lenne egy afféle műhelybeszélgetés ke­retében vallomásra bírni az alkotópárost. Szomszéílolás. A derék osztrák sógorokkal immár ha­gyományos a televíziós barát­ság. Közös revük és közös ve­télkedők bizonyítják, hogy milyen jól egymás kezére — azaz hogy egymás kamerájá­ra, mikrofonjára — tudnak játszani a bécsi meg a buda­pesti stúdiók alkalmazottai. Legutóbb, szombaton * este Szomszédolás címmel láthat­tunk egy ilyen revüsített ve­télkedőt, amely pontosan úgy zajlott le, ahogyan annak ie kell zajlania. Volt benne te­hát némi ki mit tud. némi utazgatás, és annál több csinnadratta, amúgy wiener módra. És mindemellett alkalom is nyílott arra, hogy megtud­juk: nyugati szomszédaink jobban ismerik Magyarorszá­got, mint mi az ő hazájukat. Könnyebben állították össze azt a falra ragasztható térké­pet, és egyáltalán, tájékozot- tabbaknak mutatkoztak. Meg is nyerték a pontversenyt, mégpedig elég tekintélyes előnnyel. Gratulálunk! Akácz László odaértek, jócskán fogyott az óborból, pecsenyéből. Sorok kí­gyóztak a fóti tsz mesterien Jeldjsz]te,t_t„4r WÍ & sWtt.. A dtoli bászfüzéfek, illatos sonkák, fokhagymafonatok, zamato3 szőlők látványa megtette a magáét. Hoppon maradtaik azonban azok, akik valamilyen szép vásárfiát is szerettek volna hazavinni. Az eseményre oda­gyűlt bazárosok és emlék- tárgyáruso'k portékája nem emelte az egyébként magas színvonalú és gördülékeny program fényét. A mogyoródi asszonykórus fellépésével kéz­dődő műsor rövid idő alatt forró szüreti hangulatot te­remtett, ahol még a must hiánya sem okozott gondot. A fóti menyecskék ezúttal is fel­léptek. Á fóti Vörösmarty Mű­velődési Ház központi népi együttese néven szerepeltek a táncosokkal és a citerazene- karral együtt. Pócsik Dezső citeraművész játéka, aki rendszeres vendége a fóti szüreteknek, ez alka­lommal is nagy élményt nyúj­tott. A művelődési háziak táncházprogrammal kezdtek, mintegy kedvet csinálva a kö­zönségnek is. Pergő műsoruk szinte magyar néptánc-kalei­doszkóp volt, felvillantva a Sárköz, a Palócföd, a Mező­ség ősi mozgáskultúráját. Az előadást a Za’ka Máté Kato­nai Műszaki Főiskoia néptánc- együttesének kitűnő produk­ciója zárta. Amikor a színpad elcsende­sedett, benépesült a présház körüli lanka, s kezdetét vette az estig tartó szüreti vigado- zás, iszo,gatás, kinek-kinek vérmérséklete, kedve szerint. Elporoszkáltak lovaikon a nyalka vitézek, szép pártás, főkötős menyecskék, akiknek a felvonulása nyitotta meg a tizenhatodik fóti szüretet — s akikről ránézésre nehezen de­rült volna ki, nyugatnémet ló­vas turisták, akik minden ál­dozatot szívesen vállaltak ezárt a szereplésért. M. K. Hangolnak a zalkások. Kedvcsináló volt a táncház. Sokan vásároltak a (óti tsz árurtá'ában. Erdősi Ágnes (elvételei Tv-figyelő /

Next

/
Oldalképek
Tartalom