Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

4

1984. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP

Hungaroton

Lemezfesztivál

A Hungaroton hanglemez- hetek rendezvénysorozatáról tartott tájékoztatót Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója a zeneművészek klubjában. Elmondta, hogy a sorrendben immár hetedik hanglemezhetek szeptember 14-én kezdődnek, s hagyományosan a zenei világnapon, október 1-én érnek véget. A rendezvény célja a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is az, hogy felkeltsék, illetve fokozzák a közönség érdeklődését a komoly és népzene, az irodalom iránt. Ezt a szándékot szolgálja, hogy most is ár- kedvezményt ad a vállalat.

Az idei lemezfesztiválra tizennégy kiadványt ígér a hanglemezgyártó vállalat. A repertoár a közismert és népszerű, valamint a különlegességeknek számító régebbi és új felvételeket öleli fel. A rendezvény sajátos magyar aktualitása az Operaház centenáriuma. Ez alkalomból „A magyar operaszínpad csillagai" címmel gyűjteményes album jelenik meg, amely 100 év mintegy százharminc énekesének hangjával köszönti az új Opera megnyitásának ünnepét.

A Hungaroton hanglemezhetek alkalmából két hangversenyt tartanak. A nyitó koncert szeptember 14-én este fél 8-kor lesz Szegeden Kocsis Zoltán és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével. Budapesten szeptember 17-én ad koncertet Kocsis Zoltán a Zeneakadémia nagytermében este fél 8-kor. Ezen az eseményen adják maid át „Az év hanglemeze 1984" díjat is.

Moziban, tv-ben

Film az Operáról

„Te mindenem — epizódok a 100 éves Operaház történetéből” címmel Deák Erzsébet és Pölhössy István filmet forgatott a magyar Operaházról, zenei életünk e rangos intézményéről. A MAFILM híradó- és dokumentumfilm-stúdiójá- ban készült produkció operatőre Ónodi G. György volt. A film archív felvételek, régi és újabb előadásokból kiemelt részletek, valamint jeles operaházi művészekkel készült interjúk, beszélgetések segítségével mutatja be ötven percben az Opera történetét, az énekesek, karmesterek, rendezők, balett-táncosok, illetve a díszlet- és jelmeztervező és mások munkáját. Pályakezdésre emlékezik többek között Osváth Júlia. Simándv József, Palánkay Klára, d megszólal Me'is György, Vermes Jenő, Ágay Karola, Ben- de Zsolt, Kórodi András, La katos Gabriella, Fülöp Viktor. Dózsa Imre, Pongor Ildikó. A film tragikus aktualitása hogy ebben nyilatkozik utoljára Házy Erzsébet Kossuth- dijas kiváló művész és Fe rencsik János kétszeres Kos suth-díjas kiváló művész.

Az Operaházról készült produkciót nemcsak a mozikban mutatják be, hanem a megújult Opera megnyitásakor televízió is műsorára tűzi.

Először a művelődési házak történetében

Rugóbaba, kakukksíp, poszter

A hazai művelődési házak történetében először fordult elő, hogy saját üzletet nyitottak Gödöllőn. Hírek keringtek készülődésről. Sokan gratuláltak az ötlethez, de nemigen hittek a megvalósíthatóságában. Mások nem éppen a legjobb akarattal megkérdőjelezték szükségességét. A művelődési központ népművelői pedig tették a dolgukat: engedély után kilincseltek, szám- bavették az igényeket, felkeresték az iparművészeket és sorolhatnánk, hogy a közel egy esztendős szervezés alatt mi mindent csináltak.

Hiánypótló

Tegnap reggel kilenc órakor megnyitották a Csiribiri bolt kapuit. A gyerekek .ráncigál- ták szüleik kezét. Egyik játéktól a másikhoz szaladgáltak: szerették volna egyszerre felvásárolni az egészet. Mert nem akármilyen játékboltba szabadultak be. A szokványkínálatnak itt híre nvoma sincsen. Minden darabot iparés népművészek készítettek, kedvében járva a legkisebbek játékosságának.

— Hogyan született az ötlet? — kérdez vissza Kecskés József, a művelődési központ igazgatója. — Igyekszünk minél több szolgáltatást nyújtani a helybélieknek és a környékbelieknek. Mintegy a hiányokat szerettük volna az órajavítástól az adatbankig pótolni. Ilyen jellegű, elsősorban gyermekeknek szóló boltot nemigen lehet találni a környéken. Csak szép tárgyakat rakunk a polcokra. Aki az utóbbi néhány esztendőben szemmel kísérte munkánkat, láthatta mennyi műsort szerveztünk a kicsinyeknek. Az üzlet hgngu’ata ugyanakkor a mindennapok kultúráját gazdagíthatja.

RugÖDab'it nézeget az egyik kislány, mesefigurákát ‘ ábrázoló posztereket lapoz a má sik. Kis csoportba verődve fújják a gyerekeik a kakuk- sípot. Képeslapok, könyvek, ruhák, különféle textíliák sorakoznak egymás mellett. A kisbútorok és a szobaberen- dezásek tervei előtt tanakodik Lili Jánosné óvónő:

Feladványok

— Már a nyitás előtt itt voltam — mondja. — Zugló

íból, a Csoki óvodából jöttem. Kaptunk egy kis pénzt az óvoda berendezésére, abban reménykedtem, hogv itt mindent megtalálok. Nagyon szépek a tervrajzok, csakhogy ez nekem nem elég.

— Miként lehetne segíteni? — fordultunk a tervrajzok készítőjéhez, Rainer Péter belsőépítészhez.

— Szívesen tervezek kérésre belső- és külső tereket. Sajnos ritkán keresnek meg ilyen kéréssel a gyermekintézmények. Egyik pillanatról a másikra nem tudom a kívánt bútort produkálni, mert azt elő is kell állítani. Gyártó híján a közeljövőben egy kis műhelyt szeretnék létrehozni, s akkor már nem csupán rajzlapon láthatóak a gyerekbú- torterveim.

íme máris az első feladIgy szól

vány. Ilyen esetben a művelődési központ népművelője miként közvetítsen a vásárló és az előállító között? Hogyan hozza be a házba a rég keresett hiánycikkeket? Igaz, hogy sokan csak körülnézni jöttek. De már az első napon érkeztek konkrét igénnyel is. Márpedig a kéréseknek elegét kell tenni, ez a záloga a későbbi jó hírnévnek, az üzlet hitelének.

Bizománybán

— Sajnos nem vagyunk szakemberek — tárja szét a karját Varga Kálmán, a művelődési központ munkatársa, az ötlet megvalósítója. — Bennünket elsősorban a ki^l- turális elképzelések vezéreltek: minden eddiginél többet adjunk a legkisebbek..ek. Időközben beletanultunk a gazdálkodásba is. Szerencsére könnyen kaptunk engedélyt az üzlet létrehozására. Annál nehezebb volt a további ügyvitel. Hadd említsem például azt, hogy a mintegy hét-nyolcszázezer forint értékű készlet bizománybán van nálunk. Nemigen lelkesednek ezért a formáért a tárgyak előállítói. A mostani készlet csupán íze-_ lítő. Szeptember végére reméljük még több minden lesz.

— Ezt a rugóbábut kérem — szó’al meg mellettünk Braun Emese. Addig, kérleli anyukáját, míg boldog tulajdonosként indul további kuta- tóútjára.

kakukksíp?

Uancsovszki János! felvétele

— A kislányomnak minden nagyon tetszik — mosolyog Braun Mihályné, a művelődési központ gazdasági munkatársa.

— Nem találja kissé borsosnak az árakat? /

— Együtt mérlegeltünk a népművelőkkel — válaszol. — Az egyes tárgyakra a termelői árra csupán a megengedett kiskereskedelmi százalékot tettük rá. Első látásra lehet, hogy a látogató soknak találja. De még mindig olcsóbb mint a butikokban ta látható többnyire gyenge minőségű áru. — Nem szabad azt sem elfeledni, hogy itt minden zsűrizett ipar- és népművészeti termák. Egyediek és nagyon gondos kidolgozásúak — kapcsolódik a beszélgetéshez Horít Petemé üzletvezető.

— A művelődési intézmények új gazdálkodási lehetőségeit érhetjük tetten Gödöí- lőn — összegzi az esgmény jelentőségét Aradi Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia pénzügyi osztályvezetőhelyettese. — A lehetőséget megteremtő nevezetes 118-as rendelettel ez ideig kevesen éltek. A gödöllői példa mutatja, hogy az eléggé szűk keretek között munkálkodó kulturális intézmények miként tehetnek azért, hogv továbbra is tartalmasán működhessenek.

Erdősi Katalin

R'Á D I ÓFIGYELŐ'

Őrükké a világ sem

ÁLL. Jópofa kabarétréfákat s legalább ilyen hatású tudományos igényű előadásokat szép számmal hallani az alkoholellenes küzdelem jegyében. Jól tudjuk, ezek különösen a társadalomnak azon szűk rétegére gyakorolnak igen kedvező nevelő hatást, akik eddig is undorodtak mindenféle szesztől. Lukácsi Béla az absztinensek táborában nem fog aratni ilyen sikereket, mert bár igen alaposan körüljárta a témát, egy szóval sem mondta, hogy ne igyunk. Egyrészt hangulatos szemelvényekkel, beszélgetésekkel dolgozta fel a kedvderítő po- harazgatás, az iszogatás és a vedelés történetét, másrészt annak igyekezett utánajárni, melyek a társadalmi okai az egyre terjedő alkoholizmusnak, s ennek szelídebb, de szintén veszélyes öccsének, az alkalmankénti, de mértéktelen ivásnak.

Végül szelíd szóval arra biz- totta hallgatóit, hogy „igyanak szépen”, azaz a poharaz- gatásnak is terjedjen el emberibb, szebb, hangulatosabb formája. S hogy a célt nem lehetetlen elérni, arra biztató példával is szolgált. Néhány észak-európai országban sok évtizedes propaganda eredményeként — bár most sem isznak keveset — mégis egyre kevesebb a részeges ember.

MAJOR MÁTÉ. A rádió ez alkalommal a Kossuth-díj — korhű keretben című műsorában Major Mátét szólaltatta meg Rádai Eszter. Nemcsak ct hallhattuk, hanem korabeli hangfelvételek révén a díjkiosztás néhány percét is, amikor Major Máté 1949-ben átvette a magas kitüntetést az újjáépítésben betöltött szerepéért.

Az adás sajnos csalódást keltett bennem. Igaz, az idős professzor ez falómmal sem tagadta meg önmagát és igyekezett kendőzetlenül beszélni eddigi • élet út járói, kivételes é'etpálvájáról, ám a beszélgetés során — minden bizonnyal a szűkre szabott idő terhe miatt — kevés alkalom nyílt arra, hogy színes egyénisége teljesebben kibontakozzék a hallgatók előtt.

Pedig Major Máté, aki nemrég töltötte be nyolcvanadik születésnapját, mindenképpen átgondoltabban szerkesztett műsort érdemelt volna. Emlékszem egy évekkel ezelőtt sugárzott rádióbeszélgetésre, melyben a mostani kurtára fogott mondatok kiteljesedtek és ezek nyomán életének sorsdöntő pillanatai érzékieden idéződtek föl. Például, hogyan lett a polgári család gyermekéből az illegális kommunista párt tagja a harmincas évek derekán, majd hogyan dolgozott, milyen törekvések vezették, mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkárát.

Esett szó arról ugyan a műsorban, hogy a Bauhaus és Le Corbusier elkötelezett híve az ötvenes években milyen éles támadások pergőtüzébe került, de arról már nemigen hallottunk; milyen kemény szívóssággal állta a sarat még a nagy tekintélyű Révai Józseffel szemben is. Belső hitéből fakadó makacssággal védte azt az álláspontját, hogy a szocializmusnak tágas környezetet kell teremteni az emberek számára. Mint ahogy a mostani szavaiból is kiderült: a nagy előregyártóit elemekből készült építkezés végső fokon nem vezet célra. Ennek eredménye egyhangúság, be-, ionba zárt életforma.

Adósunk maradt a műsor írói munkásságával is. Említés sem történt háromkötetes építészettörténetéről, mely a maga nemében páratlan munlca. Mint a mű egyiik kiadód munkatársának, alkalmam volt hallani tőle, hogy tulajdonképpen a kényszer vitte rá a megírására. Az egyetemen, ahol tanszékvezető tanárként dolgozott, nem volt a hallgatók keze ügyében valamilyen marxista szemléletű egyetemes építészettörténet. Ennek hiánya sarkallta arra, hogy egyedül nekigyürkőzzék ennek a feladatnak. Több éves kitartó munka eredményeként láttak napvilágot az egyes kötetek. Sokágú elfoglaltsága mel- > lett mindvégig győzte kedvvel és energiával. Könyvtárának polcairól hazai és külföldi lexikonok seregét mozgósította, hogy megfelelő képanyaggal is szemléltesse mondanivalóját.

A mostani beszélgetésből kiderült, ma is fáradhatatlanul' dolgozik tovább az Akadémián Major Máté, aki eddig is példát és mértéket mutatóét a politika és a tudomány területén egyaránt.

Cs. A.—Sz. E.

Múlt, jelen, jövő

Amit hazánkról tudni kell

A magyar fejlődés kiállja a próbát

Kiállítás a MOM-ban

A művészeti aukoió anyaga

Szombaton a Bizományi Áruház Vállalat rendezésében 84. alkalommal nyitották meg a MOM-ban a művészeti képaukció kiállítását. 181 alkotás látható összesen 3 millió forint értékben.

Az aukció anyaga gazdagabb a korábbiaknál, több nagy értékű festmény szerepe! a képek között. Így egy 15 századbeli spanyol festőtől származó alkotás, 25Ö ezer forint kikiáltási áron, vagy egy — Murillónak tulajdonított — 17. századbeli kép. Sok ritkaság látható hazai művészektől is. Három Aha Kovák Vil- mos-kép is eladásra vár, s

nagy érdeklődés előzi meg Nyilasy Sándor tájképeit.

A képek mellett ékszereket, numizmatikai ritkaságokat is bemutatnak. Utóbbiak között jó néhány kuriózum is található: az első magyar pénzekből, a dénárokból pár példány

I. Istvá-i király idejéből.

A kiállítás szeptember 9-ig tekinthető meg; naponta délelőtt 10 órától,este 6 óráig a XII., Csörsz utca 18. szám alatt. A képek és az ékszerek árverésére szeptember 11-én és 12-én kerül sor délután 5 órakor, a numizmatikai árverést pedig '•zeptember 13-án 5 órakor rendezik.

A könyv felvázolja hazánk társadalmi struktúráját, megmutatja, hogy miiként fejlődött az ország a felszabadulás óta eltelt negyven esztendő alatt. Sorra veszi a munkásságot, a parasztságot, a szellemi dolgozók — az értelmiség fejlődését, jelenlegi helyzetét, smeg-' állapítja, hogy azok jó irányba fejlődne!?, az osztályhatárok egyre inkább elmosódnak, s kialakul az egységes szocialista nemzet. Rámutat a szerző arra is, hogy társadalmunk fejlődése során újabb jelenségek alakulnak ki, amelyek — éppen újdonságuk miatt — feszültségeket, konfliktusokat okozhatnak, s erre a társadalomnak fel keld készülnie.

Az államszervezet, a társadalmi szervezetek, egyházak működésének áttekintése után a könyv bőven foglalkozik a gazdasági élettel. Ebben a részben a szerző értékeli az elmúlt negyven esztendő eredményeit. számba veszi a hibákat, s meghatározza, hogy most hol tart a magyar gazdaság. Vizsgálja az életszínvonal, az életkörülmények, jövedelmek alakulását, megállapítja, hogy hazánkban a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 1983-ban 2,3-szerese volt az 1960. évinek. Ezen belül az egy főre jutó munkajövedelmek 82

V ajon ismerjük-e eléggé

' hazánkat, földrajzát, történelmét, társadalmi berendezkedését, gazdasági, tudományos, kulturális, művészeti életét, tudjuk-e, hogy hol a helyünk a világban? Valószínűleg, hogy nem megfelelően, hiszen még az általános iskolában, de még a középiskolákban is hiányos az oktatás, kevésbé mutatja meg, hogy Magyarországnak hol a helye, milyen szerepe van a világ országai között. Ezen segít most a Kossuth Kiadó, amikor megjelentette a Mit kell tudni? sorozatban Magyarországról szóló könyvét. Ez már a második, bővített kiadás, s valóban átfogóan tárgyalja az ország helyzetét, múltját, jelenét és megmutatja a fejlődést is.

Neves tudósak, történészek és közgazdászok, a kultúrával foglalkozó közírók alapos ismeretanyaggal, bő terjedelemben vizsgálják az ország helyzetét, s mutatják me^ hogy hazánknak milyen szerepe van a világban. Érdekes a földrajzi környezeti adottságokról szóló rész, amelyben a szerző sorra veszi, hogy milyen országunk földje, hogyan tagolódik, milyen tájtípusokat különböztethetünk’ meg. melyek a népesség- és telepü’ősföldrajzi jellemzői. Tudjuk-e, hogy hazánk lakossága jelenleg 10,7

millió, s hogy össznépessége az elmúlt harminc év alatt igen lassan, alig 1,5 millióval gyarapodott, sőt az utóbbi két évben a magyar népesség természetes fogyása mutatható ki. Ezt nemcsak a csökkenő születési arányszám, hanem az elöregedő korosztály halálozásának növekedése is okozza.

A történelmi részben az őshazától a honfoglalásig, majd az ezer esztendő vérzivataros századain át napjainkig ismerkedhetünk elődeink életével, múltjával. Külön fejezet tárgyalja a népi demokratikus Magyarország helyzetét, a felszabadulási éveket, a sokat emlegetett ötvenes esztendőket, amikor a politikai és gazdasági vezetők súlyos mulasztásokat követtek el, amikor eltorzult a gazdaságpolitika, s lábra kapott a törvénysértés. A változást az MSZMP körültekintő, a marxista—leninista elveket maradéktalanul alkalmazó politikája, az élet reális felmérése hozta meg. S immár több mint negyedszázadon át ez a politika érvényesül, s napjainkban is mutatja a járható utat. Napjaink békéért, jövőnkért folytatott küzdelmének meghatározó programját pártunk XII. kongresszusa fogalmazta meg, amelynek alapiján napjainkban is alakítjuk politikánkat.

százalékkal emelkedtek, a pénzbeli társadalmi jövedelmek 5,9-szeresre, a természetbeni társadalmi jövedelmek pedig 2.9-szeresre nőttek.

A tudomány, az oktatás, a kultúra hatalmas mértékben fejlődött, kibontakoztak a művészeti, irodalmi lehetőségek, a testnevelésbe és a sportba nagy tömegeket vontak be ez e'rrlúlt negyven esztendő alatt. Ezeken a területeken sincs mit szégyellnünk, mert a magyar fejlődés kiállja a próbát, sok tekintetben a világ élvonalában halad országunk.

Végül a szerzők-könyvükben azt vizsgálják, hogy hol a helyünk a világban. A népesség _ sűrűsége tekintetében a világ* kilencedik állama vagyunk, míg az élveszüleíés, halálozás és a természetes szaporodás tekintetében huszadikak, vagyis a magyarság jelenleg apad. A fejlettségi színvonal, gazdasági szerkezet tekintetében is jól állunk, különösen a szocialista országokat vizsgálva, a bruttó hazai termék évi átlagos növekedését tekintve pedig meghaladjuk Japánt, az1 Egyesült Államokat is. A mezőgazdaságot illetően Magyar- ország a világ élvonalában van a gabonafélék, főként a búza és kukorica egy lakosra jutó termelésében, valamint az egy hektárra jutó termelésben is. Hústermelésben a világon negyedik, az export növekedésében szintén negyedik a világon hazánk.

Mindent összevetve: nagyon J‘T'* jó könyv a Mit kell tudni Magyarországról? Érdemes a kötetet lapozgatni, a számokat böngészni. Sok mindent megtudunk belőle.

Gáli Sándor