Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. SZEPTEMBER 1., SZOMBAT PKsr « MK. \ f/j Emlékezés Bcjfi Emiére Böjti Imre alezredes — aki az 1958-os ellenforradalmi lá­zadás leveréséért vívott fegy­veres harcban, a munkás-pa­raszt hatalomért áldozta életét — születésének 75. évforduló­ja alkalmából pénteken koszo­rúéi ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben le­vő sírjánál. Az 1956-os ellenforradalmá­rok elleni harcokban elesett hősök sírkertjében a Himnusz hangjait követően a Honvé­delmi Minisztérium nevében Fazekas László és Paál György vezérőrnagyok, a Belügymi­nisztérium képviseletében Sik­lói György és Győrök Ferenc rendőr vezérőrnagyok, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének részéről Tiha­nyi Sándor, az elnökség tagja és Szilágyi László, az országos bizottság tagia helyezték el a tisztelet, a kegyelet virágait. A sírt megkoszorúzták Böjti Imre családiénak tagjai. A megemlékezés az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Sportesemények szereplői Több mint egy évtizede gyártanak a Texelektro Szövetkezet budaörsi üzemében eredményhirdető táblákat. Ezek az elektro­nikus berendezések hirdettek eredményt többek között a mexikói és a müncheni olimpián is. Erdősi Agnes felvétele Ä munka danája szeptemberben Csikkéit a ¥§tés területe A hetvenes évek végén meg volt olyan esztendőnk, amikor 340 hektárnyi földet foglalt el ez a növény. S bár az Űj Világ határa a kisebbek közé tartozik, a paradicsom­ban nagy hatalomnak mond­hattuk magunkat. Aztán jöt­tek a nehéz idők, árviták a konzervgyárakkal: 1981-ben es nyolcvankettőben veszte­séggel zárt az ágazat. Tavaly ugyan két és fél millió nyere­séget hozott, de ebben szere­pet játszott az a körülmény is, vetőmagot termeltünk az árunövény mellett — vezet be az Űj Világ Tsz paradicsom­történetébe Mihály József el­nökhelyettes. — Es az idei kép? — Annyit sikerült elérnünk, hogy a konzervgyárak a minő­séget a kialakított árakban legalább részben elismerik, s így talán már nem fizetünk ra a boltra. De ez kevés. — Mekkora jelenleg a terü­letük? i — Hetven hektár a közös és 80 a háztáji. Ez utóbbiban a tagok 25 százalékos haszon­nal dolgoznak, ám az ered­ményt csak úgy tudják elér­ni, hogy a közös gazdaság ad­ja a palántát, a tsz gépei mű­trágyáznak, művelik a talajt és a nagyüzem szállít, bizto­sítja a növényvédő szereket. Szóval a szövetkezet ebben az esetben is ráfizet, de a háztá­jihoz nem nyúlhatunk hozzá. Több mint 200 embert érint a dolog, s hogy megmaradnak a közös gazdaságban dolgozóink, egyebek között az itt szerzett kiegészítő jövedelemnek is köszönhető — beszél őszintén gondjaikról az elnökhelyettes, s ajánlja, nézzünk körül a földeken. Kalauzként Molnár József kertészeti ágazatvezetőt kapjuk. — Még ugyancsak a szezon elején vagyunk, a munka dandárja szeptember közepén lesz — mondja a szövetkezet kertésze, s a bizonyítékért nem szükséges messzire men­ni. — öt esztendő alatt nagyon sok mindent megtanultam a paradicsomról. Meggyőződé­sem, hogy nagyon hálás nö­vény s engem még sohasem csapott be — állapítja meg rezignáltan az ágazatvezető. — Mit tehet saját hatás­körében a mostani helyzetben egy szakember? — A technológiai fegyelmet szigorúan betartatja, mert a legkisebb melléfogás is tönk­reteheti akár egész éves mun­kánkat. Sürgeti a gázprogram megvalósítását, hiszen a leg­drágább művelet, a palántane­velés válik ezáltal olcsóbbá. S töri a fejét, érdemes-e tovább növelni a , tőszámot, új faj­tákkal kísérletezik. Sajnos a soroksári paradicsomtermesz­tési rendszer — ott is egvre kevesebb a pénz — csak rész­ben tud eleget tenni felada­tának. Évcnfe kellene korsze­rűbb eljárásokkal, gépekkel előrukkolniuk, e^o'ye'.t c'avult és drága masinákat ajánlanak — fakad ki a kertészeti ága­zatvezető. — És a jövő? — állítom meg a panaszáradatot. — Minden azon múlik, emel­kednek-e a termelői árak, s legalább nem kerül-e többe a •gép, a vegyszer. Járjuk a határt. Mindenütt olyan szorgalommal találko­zunk, ami szinte ritkaság- számba megy. Beszélgetünk Pál Antalnéval, aki három lá­nyával — a legkisebb kilenc- esztendős — szedi kora reggel­től késő estig a paradicsomot. S mint elmondja, odahaza még két hízóbika és három fejős­tehén ellátása is a gondja. Mi lesz ha ők a fogyó terület miatt egyszer felhagynak mos­tani foglalatosságukkal, s vég­leg hűtlenné válnak a mezei munkához. Egy bizonyos, na­gyon nehéz lesz őket erre a ke­mény munkára újra rávenni. Az Abonyban tapasztaltak mindenesetre annak kimon­dására késztetnek bennünket: sürget az idő. S ezúttal jó lenne a késlekedés okozta ká­rokat elkerülni. A lépések megtételéhez elegendő szám­ban figyelmeztető jel mutat­kozik. Valkó Béla Budapesti Műszaki Egyetem Tairévnyito ünnepség Tanévnyitó ünnepséget tar­tottak pénteken a Budapesti Műszaki Egyetemen. Polinsz- ky Károly rektor köszöntötte az egyetem professzori karát, oktatóit, köztük az egyetem új polgárait. Beszédében emlé­keztetett arra: a nagy múltú felsőoktatási intézményben a 202. tanév kezdődik. Hazánk legnagyobb tanintézetében csaknem tízezer a hallgatók száma, közülük nappali tago­zaton 6150-en tanulnak. Az egyetemen mintegy 1600 ok­tató tart előadást, vezet gya­korlatot. Polinszky Károly szólt arról is, hogy a Buda­pesti Műszaki Egyetemen 58 ország fiataljai tanulnak, és az öt évfolyamon számuk meghaladja a 700 főt. Idén 125, külföldről érkezett fiatal kezdi meg tanulmányait. Ezt követően Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács el­nöke üdvözölte a tanévnyitó ünnepség résztvevőit. A FIP kongresszusa elolt Az orvosság ás a társadalom Wáhsszds di. ioyer István professzor Szeptember 3—7. között Bu­dapesten tartja 44. kongresszu­sát a Nemzetközi Gyógyszeré­szeti Szövetség, a FIP. A föld­kerekség 70 országából két­ezernél több résztvevőt várnak a tanácskozásra, mely főként az új gyógyszerek bevezetésé­nek feltételeit taglalja, tapasz­talatait értékeli. Az első napi nyitóprogram és a hazánk gyógyszerészetét ismertető öt előadás után kerül sor az em­lített kérdéskör megvitatásá­ra. Erről tart bevezető előadást a kongresszuson dr. Bayer Ist­ván professzor, az Országos Gyóigyszerészeti Intézet főigaz­gatója. öt kérdeztük az ese­mény kapcsán, elsősorban elő­adásának tárgyáról. e Professz úr! Sokféle nézet él arról, hatásosak-e egyálta­lán a gyógyszerek. Ml az igaz­ság? — A ma ismert mintegy harmincezer féle kórkép egy- harmadánál lehetséges a gyógyszerelés, s egytizedánél ennek segítségével meg is le­het szüntetni a betegséget. Az orvosságok hatása alapvetően háromféle. Az első változat az úgynevezett szubsztituciós te­rápia, ennek lényege a hiány­zó anyag helyettesítése, legis­mertebb változata az inzulin­adás. A másik a tüneti kezelés. Az erre szolgáló szerek nem állítják vissza a betegséget megelőző állapotot, de csök­kentik a fájdalmat altatnak, nyugtatnak, hasat hajtanak, s így tovább — tehát a tünete­ket tüntetik el. A harmadik csoport a piac ebóké, amelyek­kel hatóanyag nélkül lehet ki­váltani, felerősíteni a szervezet ön.gyógyító folyamatát, például pontosan meg nem határozóit, definiálatlan betegségeit ese­tén. 9 Köztudott, hogy a fejlett országok gyógyszertermclése, -fogyasztása nagyobb, mint a fejlődőké. A betegségek pedig az utóbbiakban fenyegetnek több emberéletet. — Így igaz, az orvosságok 80 százalékát a föld lakosságá­nak egynegyede fogyasztja, s a háromnegyednek jut a mara­dék 20 százalék. A harmadik világ országainak egészségügyi helyzetét nem javítja különö­sebben, ha a fejlett államok gyógyszeripara a magas vér­nyomás ellen hatvanféle szert dob piacra, míg a malária el­len — ez ma is milliók életét veszi el — mindössze 2—3 faj­tát. Hasonló aránytalanság, hogy a világ lakosságának fe­le 20 éven aluli, ugyanakkor Európában és Észak-Ameriká- ban a 60 esztendősnél időseb­bek száma nő a leggyorsabban, s a gyógyszeripar ezt veszi fi­gyelembe a fejlesztéseknél is. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fejlődő országok szűkös pén­züket nem mindig használják célszerűen: vitaminkombiná­ciókat importálnak (ez divat), s népbetegségek elleni orvossá­got esetleg nem. 9 Van-e megoldás? — Igen, az ENSZ egészség- ügyi szervezete, a WHO kidol­gozott egy gyógyszerlista kon­cepciót, mely minden esetben figyelembe veszi az adott or­szágra jellemző megbetegedési arányokat. anyagi lehetősége­ket, s kevesebb féle, de na­gyobb mennyiségű, alapvetően fontos szert javasol. Bangla­des ben például több ezerről kétszázra redukálták az orvos­ságok számát, s ezeknek a fe­lét is csak szakorvos rendelhe­ti. © A gyógyszer piaci áru. El­térő a különböző országok törzskönyvezési gyakorlata is. Mi jellemzi az új szerek beve­zetését? — Tarka a kép. Európában például hasonló a betegségek száma s eltérő — olykor szél­sőségesen — a készítményeké. Ahol ez utóbbi magas, ott sok az orvosságkombináció, s az azonos hatóanyagú szinonim­szer. Svédországban például nem törzskönyveznek gyógy­szerkombinációkat, Spanyolor­szágban a szerek 56 százaléka ilyen. A magyar törzskönyve­zési politika továbbra sem áll a kombinációk, a szinonimsze­rek mellé. Az oka egyszerű: ha számos gyógyszer lényegé­ben azonos, csak a neve más, előfordulhat tévedés. Az or­vosnál is, hát még a nagykö­zönségnél. Az összetett készít­mények veszélye hasonló, mert egy beteg rendszerint többféle orvosságot is kap, s ha a kom­bináció már tartalmaz egy bizonyos hatóanyagot, s ugyanilyen tartalmú másik szert is szed az illető, mérge­zés, túladagolás lehet a követ­kezmény. Egyik külhoni kísér­let során orvosokat teszteltek ismert márkanevű gyógysze­rekről, s riasztó volt a tájéko­zatlanságuk. Jobb tehát, ha áttekinthető a helyzet. 9 S mit tesznek ezért ha­zánkban? — Legutóbb 1970-ben jelent meg nálunk törzskönyvezési rendelet, azóta nagyot válto­zott a világ, fejlődött a tudo­mány, a gyógyszeripar. Az új rendelet tervezete már elké­szült, megjelenése rövidesen várható. Akad néhány említést érdemlő részlete. Nem tesz például különbséget a magyar és a külföldi készítmények kö­zött, így módunk nyílik az utóbbiak ellenőrzésére is. Bár eddig nem volt súlyosabb probléma, de az emberen való kipróbálás engedélyezését is szabályozza, s nemcsak eti­kailag, hanem a feltételek ol­dalán is. A gyógyszerek humán kipróbálásánál ugyanis kissé nehéz a tervezés: a legalapo­sabb előkészítés, az állatkísér­letek ellenére sem tervezhető minden hatás, érhetik meglepe­tések a kutatót... © Professzor úr! Az ENSZ kábítószer-bizottságában ön képviseli Magyarországot, s a kővetkező ülésig ön a bizott­ság elnöke. Szól-e a kongresz- szuson erről a témáról? — Nem, ez alkalommal más a tanácskozás iránya. Ami a kábítószer-használatot illeti, annyit elmondhatok: más or­szágokhoz képest jól áll hazánk. Még nem öltött társadalmi mé­reteket a kábítószerek, pszi- chotrop anyagok fogyasztása. A „még" azonban fontos, ugyanis nem vagyunk teljesen védettek. Ahol ilyen szereket szállítanak — márpedig ha­zánk tranzitország — előfor­dulhat, hogy bizonyos mennyi­ség „lecsöpög”. Ezen túl gond az egyes szerekkel való vissza­élés. a kombinált alkohol­gyógyszer fogyasztás. Bizonyos érdeklődés tapasztalható a ke­ményebb szerek iránt is — in­tő jelek ezek. A megelőzést szolgálja (például a receptek­kel való visszaélést), a leg­utóbbi gyógyszerrendelésre vonatkozó szabályozás. Vasvári G. Pál A szakszervezet megvitatta Egészségügyi alapellátás Tegnap a SZOT székházá­ban tanácskozott az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezete A Becsöngetés az iskolába háború utáni öt esz­tendővel rácsodálkoz­tunk a nagy fekete táblára, s eigy kicsit remegő térdekkel kezdtük el az is­kolát. Gyomrunkat az első napokban megviselte az olajjal átitatott padló sza­ga, s csak Gajdos taní­tó néni tenyerének fény­lő melege feledtette fé­lelmünket. Akik akkor, abban a bányatelepi iskolá­ban elkezdtük a tanulást, azaz nekigyürkőztünk az életnek, neki köszönhetjük a felszabadult örömet. Szi­gorú volt és mégis ember­séges: nála játéknak tűnt a betűvetés, s azt is tudta, melyik családnál mi tör­tént. Ö már akkor túllé­pett az iskolán: nem intéz­ménynek. hanem egy nagy- nagy családnak tartotta és aszerint nevelt minket. Vajon hány gyerek megy ma remegő térdekkel a leendő alma materbe? Fiam egy hónapja iskolás- dit játszik, készül arra, hogy elinduljon az alkotó emberré válás útján. A tás­kát a párna mellé helyezi úgy tér nyugovóra. S talán még álmodik is. Egy gon­doktól mentes iskoláról, ahol — a mi felnőttes sza­vainkat mondva — az ok­tatás-nevelés a legfonto­sabb és nem a még mindig tartó tatarozás s az admi­nisztráció; ahol az azonos szakot tanítók műhelyt al­kotva dolgoznak, s a veze­tés is nemcsak a papíron és a kijelentéseiben de­mokratikus, hanem valójá­ban a tanulók és a pedagó­gusok egyéniségének a ki­bontakozását tartja egyik alapfeladatának. Tartok tőle, az idén nem lesz mindenütt ekként. Ám nehogy azt higgye bárki, hogy pesszimista vagyok. Csupán az illúzióimból fa­ragtam le, mert a nagy fo­gadkozások és nekibuzdu­lások közepette (talán) már annak is örülni fogok, ha a megszaladó tanulócso­portok és osztálylétszámok mellett megőrizzük az el­múlt esztendők átlagnívó­ját, azaz a ma iskolája megtarthatja jóindulattal közepesnek mondható ered­ményességét. Tisztában va­gyok azzal: rengeteg össze­tevője van annak, hogy megváltozzanak a feltétel- rendszerek. De aligha (mindenekelőtt) attól az össztársadalmilag belénk rögződött előítélettől kelle­ne megszabadulnunk, amely lekicsinylőén kezeli a peda­gógust, s ezáltal az iskolát amely inkább csak kritizál és hibahegyeket reklámoz, mintsem a család, a sző­kébb közösség megértő és ösztönző hátterével pró­bálna segíteni, s egyetér­tésre jutva programokban, együtt próbálna társadal­milag igényt teremteni a megújulásra. Idézhetnénk az imama- lcmként szajkózott szava­kat: pályaorientáció, kivá­lasztódás, hivatástudat, megbecsülés, fizetés ... Kö­zülük ezúttal az utóbb em­lítettnél történnek változá­sok. A szeptember elsejétől esedékes béremeléssel vala­mi megint megindult. Pe­dagógus szaklapunkat idéz­ve bizonyára azért, mert benne rejlik az a nem tit­kolt felismerés, hogy az is­kolai munkának vissza kell adni a régi rangját. Per­sze, aligha hiszem, hogy csak a pénz tesz vonzóvá egy hivatást. Aki erre a pályára szegődik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy élete örök szolgálat, egy társadalom, egy nép lelkiismeretének megteste­sülése. Ezért kívánom azt fiamnak és minden újólag iskolába lépőnek, hogy rob­banjanak be a kapukon, s felejtsék el a remegő tér­deket. Ne vegyék észre, hogy a pedagógust nemcsak a tanítás, hanem másfajta gondok is gyötrik. Azt, hogy neki is van családja, önálló élete, s annak elle­nére. hogy népet, nemzetet nevel, csak nagy nehézsé­gek árán képes felülemel­kedni a mindennapi buk­tatókon. A becsöngetéskor persze idézhetnénk számadatokat százalékokat a tagadhatat­lan fejlődésről. Lapunkban is beszámoltunk már ezek­ről, s mindig örömmel adunk hírt új iskolákról, tantermekről. Figyelembe véve azonban a demográ­fiai hullámot, azt kíván­hatjuk az iskolákba érke­zőknek, hogy közülük sok­kal többen kedveljék meg intézetüket, mint am,eny- nyien netán kedvüket ve­szítik. Az oktatás minősé­gének emelkedése egy nemzet javát szolgálja. Ha egy társadalom előbbre akar lépni, márpedig akar, mert célja, berendezkedése, érdeke ezt kívánja, akkor az iskolaügyet belülről kell szemlélni. Nem a hallot­takból ítélni, hanem segí­tőkészen tenni; nem a ta­nárt megszólni, hanem egyként felsorakozni mö­géje és támogatni. i árva az első csengőszó­ra bízom abban, hogy a magyar társadalom ebben a tanévben érzéke­nyebben reagál majd az is­kola jelzéseire. Reményke­dem abban, hogy ismét lesznek alma materként em­legetett intézmények. Meg­győződésem az is, hogy egy­re kevesebb tanteremből hiányzik majd a tábla, s a pedagógus már a szeptem­ber elsejei találkozástól kezdve tanítványai nevelé­sével lesz elfoglalva. Ezt várom a ma és holnap fel­csendülő Himnusztól, s azt, hogy felszabadulásunk negyvenedik esztendejében töretlenebb lesz az a lelke­sedés. amely áthatja neve- lőintézmányeinket. M. Zs. V Pest megyei Bizottsága. A tes­tület Szabó Katalinnak, a bi­zottság titkárának elnökleté­vel elsőként a megye egész­ségügyi alapellátásának hely­zetét vitatta meg — a beszá­molót dr. Zádor András, a Pest megyei Tanács egészség- ügyi osztályának vezetője ter­jesztette elől Mint ebből ki­tűnt: 7 év távlatában valame­lyest csökkent a körzeti orvo­sok napi betegforgalma, nőtt a lakáson meglátogatott bete­gek, s a szakrendelőbe, kór­házba utaltak, valamint a gon­dozottak száma. Az új közpon­ti körzeti orvosi ügyeletek ta­valy a megyében 106 ezer 849 alkalommal fogadtak, illetve látogattak betegeket. 1967 óta 65 körzeti, gyermékkörzeti, il­letve fogorvosi rendelőt avat­tak megyénkben. A táppénzes napok száma ugyanez idő alatt évi 6,9 millióról 8 millió fölé emelkedett. A testület napirendjén sze­repelt még az állami vezetők gazdasági tevékenységének vé­leményezéséről szóló beszámo­ló — Szabó Katalin előterjesz­tésében —, s ez ügyben hang­súlyozták: a feladat még új, tavaly a 25 alapszervezet kö­zül csak 8-ban éltek a lehető­séggel, ám az máris nyilván­való, hogy egységes megyei gyakorlatot kell kialakítani ez ügyben. Végül a testület jóváhagyta az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei Bizottságának következő tan­évi oktatási tervét, s munka- bizottságainak II. félévi mun­katervét. »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom