Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

1984. SZEPTEMBER 15., SZOMBAT 5 Odahaza készülnek c ruhák Késő estig zümmög a varrégáp Két esztendő nem nagy idő egy ipari vállalkozás életé­ben, de ha ügyes a gazda, sok mindent beleszoríthat, a ter­vezést, szervezést, a gyakor­latot, sőt még a jó piac meg­szerzését is. Ez utóbbihoz ugyan szerencse is kell, s ilyen távon már tulajdonkép­pen sikernek is felfogható, hiszen az alapos előkészítés mit sem ér, ha a tevékenység­hez nem kapcsolódik azon­mód értékesítési lehetőség, a megfelelő vevőkör kialakulá­sra olykor sokat kell várni. fluktuáció A nagykőrösi Arany Já­nos és a Mészáros János termelőszövetkezetek Divat­cikk elnevezésű gazdasági társulását úgy látszik, el­kerülték ezek a gyakori gondok, a termelés meg­kezdését követően aránylag gyorsan szert tettek a piacra, s az annyira kibővült azóta, hogy kielégíteni egyenlő a le­hetetlenséggel. Legalábbis egyelőre ez a helyzet. No per­sze, ez még mindig jobbik eset, mint a fordítottja — mondhatnánk —, de a dolog mégsem ilyen egyszerű, mert a magára hagyott kereslet hosszabb távon káros követ­kezményekkel járhat. Mi hát a gondjuk a ruha- gyártóknak? Valójában sem­mi más, mint az, hogy a le­hetőségekhez, a technikai fel­szereltségekhez képest, keve­sen vannak. A Gál-féle kas­télyban lévő varróüzem vo­nalrendszerű termelésében 8, maximum 10 fő vesz részt, s akikre a termelés nagyságát tekintve javarészt számítani lehet, az a 30 bedolgozó, akik odahaza varrják meg a kész- reszabott ruhákat. S a fő gond éppen itt van, mert igaz ugyan, hogy fixált .-id ip imuidteUesi tméms,, i.xw*. riak kötelezve, de az idősza­konkénti — tavasszal, nyá­ron —, teljesítményingadozá- sok lehetetlenné teszik a pon­tos tervezést. Ráadásul igen nagy közöttük a fluktuáció, aki beleun, otthagyja, akik meg jelentkeznek, általában kisebb gyakorlatot, ügyessé­get hoznak magukkal, s ez bizony érezhető hátrányára van a termelésnek. Schnabel Imre, a gazdasági társulás műszaki és gazdasá­gi irányítója szerint is mint­egy 30—40 százalékosra teher tő az elmúlt 8 hónapi lema­radás, az év hátralévő részére is csupán háromnegyed részét tervezik annak a teljesít­ménynek. amit elvileg produ­kálni kellene. A szabóknak, varróknak sorsa soha nem volt irigylés­re méltó, de a csökkent mun­kaképességűeknek, nyugdíja­soknak, gyesen lévő kisma­máknak kevés más olyan munkalehetőség adódik, amit haza lehetne vinni, s a csa­lád gondja mellett el lehetne végezni. Idővel persze, mint említet­tük, mégis sokan felhagynak vele. mert ahhoz, hogy^ a munkára fordított időhöz méltányos pénz is párosuljon, nagy csomó ügyességet, von­zalmat kell az illetőnek ma­gában hordoznia, amit hosz- szabb-rövidebb idő alatt le­het csak megszerezni. Oda a nap, mondja áz, aki 4 ezret keres a varrással, de iófor- ; mán ugyanígy vélekedik az A beérkezett kész ruhákat hozzáértő átvevők ellenőrzik. A kifogástalan darabokat gondosan kivasalva, csomagolva kül­dik a megrendelőhöz. Varga Irén felvétele is, akinek csak kétezerre fut­ja idejéből, tehetségéből. Mert bizony igen ritka az olyan ügyes kezű varró, mint Erdödi Istvánná — tegyük hozzá kitűnő rendűén végzett szakmabeli —, aki 5, de volt amikor 6 ezret is megkere­sett a szövetkezeti iparban szerzett privilégiumában, a gomblyukazással, ami ugye olyan kényes munka, hogy másra nemigen bízzák. Meg kell hagyni, ennyi pénzért már ő is alaposan megdolgo­zik, a Kossuth Lajos utcai lakótelep emeleti otthonában bizony néha késő este is züm­mög az automata varrógép. Cérnáz, gomboz — Napi 30 kiló ruhaanyag, felhozni is alig bírom — mondja, amikor a teljesít­ményről érdeklődöm —, ma­gam meg sem tudnám min­dig csinálni, ha a férjem nem segítene, ö mozdonyvezető, ■ s ha pihenőideje engedi cérnáz, gomboz, igaz, biztos ami biz­tos, a jelölést már nem csi­nálja. Soha nem fordult még elő, hogy visszadobták volna az anyagot, pedig az átvevők igen szigorúak. — Mi parányi összegekben számolunk, egyetlen gomblyuk elkészítése 15 fiLlérbe kerül, gondolhatja, mi munkát je­lent ez havi 4—5 ezer fo­rintért, 8 órába semmiképp nem fér bele. Mindenesetre szeretem csinálni, végül is ez a szakmám, s számítok rá, hogy e munkalehetőség sokáig megmarad, így menet közben elláthatom a két gyereket, a háztartást. Erdődi Istvánná esete tudá­sából, helyzetéből eredően, ugyan éppen az ellenpéldát szolgáltatta a valóságos la­bilis helyzetre vonatkozóan, ami a Divatcikk gt. és a be­dolgozók pillanatnyi viszo­nyát jellemzi, de arra min­denképp jó, hogy bizonyítsuk, lehet-e munkában találni fan­táziát, s ezt rajta kívül még jó néhány asszony is alátá­masztaná. A gazdasági társulás a jö­vőben is számít rájuk, de méginkább a biztonságosabb szalagtermelés fejlesztését tartják legfontosabbnak, hogy a Munkaruházati. Népművé­szeti. és az Uránia nagykeres­kedelmi vállalatoknál, tovább erősíthessék a jó pozíciót. — A technika mellett az alapanyag is mindig bőséggel Épül a nagykátai áruház Még az Idén megnyitják Nagykáta kinőtte már 1600 négyzetméter alapterületű ABC-áruházát is. Ezért kezd­tek hozzá tavaly az ABC-áru- ház és bazársor közötti terüle­ten új, egyemeletes, ezer négy­zetméteres áruház építéséhez A munkák jó előrehaladásával az új létesítményt még az idén megnyithatják a vásárlók előtt A korszerű, szép épületbe költözik a jelenlegi ABG- áruházból az iparcikkrészleg. Itt árusítják majd a lakástex­til-, műszaki, ruházati termé­keket és a különböző kultúr­cikkeket. A felszabaduló területen — az ABC-ben korszerűsítik a raktárakat, újabb hűtőtárolót és mélyhűtő kamrát létesíte­nek, megteremtik a konténeres áruszállítás feltételit, új teher- liftet építenek. Az épületrészek korszerű, modern bútorai és a világítás- technika teszik nagyvárosivá a modern áruházat, amely külső megjelenésében szerve­sen kapcsolódik majd a bazár­sor műemléki jellegéhez. K. Z. rendelkezésre áll, csak az kellene, aki kézbe is veszi — folytatja Schnabel Imre. — Legalább 70 fős létszámot szeretnénk kialakítani, a je­lentkezőknek minden segítsé­get megadunk. Varrókurzust is hajlandók vagyunk indíta­ni, ahol szakképzett munka­társak tanítanák be őket, aki­nek meg gépre van szüksége, adunk, arra se legyen kiadás. Híre megy A Rákóczi úti átvevőtele­pen a hét minden napján élénk munka folyik, nagy gondjuk, hogy kicsi a helyi­ség a két interblokkozó mel­lett, alig fér el a három va­salóasszony, akik egyben cso­magolják a kész köpenyeiket, blúzokat, szoknyákat, ágyne­műket. A kirakatban egyelőre csak kínálgatják magukat a tet­szetős. női, és, gyermekruhák, de úgy hírlik, rövidesen hely­ben is értékesítik majd a körösi lányok, asszonyok más vidékeken már jól ismert munkadarabjait. S ha az áraik is olyan kedvezőek lesznek, amint azt tervezik, bizonyá­ra hamar híre .megy a bolt­nak. : I Mlklay Jenő Bő termést adnak Új hagymefajták A korábban egyetlen faj­tára alapozott termelés már a múlté; megőrizve a makói vöröshagyma kiváló tulajdon­ságait, jelenleg 12 hazai faj­ta közül válogathatnak a ter­melők. Ezek egy része magról is termeszthető. Ilyen például a makói bronz, amely bőter­mő, művelése gépesíthető és ami a legfontosabb: kitűnően tárolható. A fehér héjú makói hagymának az ipari feldolgo­zásban van nagy jelentősége, mivel a héjmaradványok nem színezik az őrleményt, a szárítmányt. A legújabb fajtajelölt ellenáll a beteg­ségeknek és dughagymája nem igényli a téli hőkezelést, amit az egyéb fajtáknál a felmagzás megelőzésére kell elvégezni. Hcrceghalmon kezdték Nemcsak ízesít, tartósít is A szocialista országokban, így hazánkban is a 60-as években kezdődött meg az aromakutatás a kiváló ma­gyar mezőgazdasági termékek élvezeti értékének megőrzé­sére, állandósítására. Az or­szág sajátos természeti adott­sága is kínálja ehhez az al­kalmat, mivel az itteni klí­maviszonyok között szinte va­lamennyi gyümölcs-, zöldség- és fűszernövényféle sok illat- anyagot gyűjt, ami gyakran veszendőbe megy a feldolgo­zás során. Ugyanakkor az aromaipar megteremtésével számos új termék születhet, s lehet adalékanyaga az édesiparnak, egyszerűsítheti a gyümölcslevek készítését, az alapanyag-tárolást. Nemcsak a kertészeti- ter­mékekre terjed ki az aroma­kutatás, hanem a húsok íze­sítésére, tartósítására is. így például az egészségre káros füstölést majdan aromával pótolja a húsipar. A Herceg- halmi Kísérleti Gazdaságban már hozzá is fogtak a füst­aroma előállításához. Több gazdaságban a Központi Élel­miszeripari Kutató Intézet ké­miai és analitikai osztályán kidolgozott aromagyártási módszerekkel kezdik meg az üzemi gyártást. A természe­tes aromagyártással letűnik majd a szintetikusan előállí­tott aromák kora. Humán intézet Megemelték a tőkés exportot Néhány évvel ezelőtt nem kis leckét kaptak vállalataink és szövetkezeteink. Egysze­rűen szólva azt, hogy próbál­ják meg növelni tőkés export­jukat, méghozzá úgy, hogy — hacsak lehet — közben csök­kenjék a termékeikhez fel­használt importált, behozott anyagok, alkatrészek, alkotó­részek mennyisége. Döntő for­dulatot hozott sok cég törek­vésében az az ösztönzés, ame­lyet az MSZMP Központi Bi­zottsága 1982. júniusi határo­zata tartalmazott, hogy a vál­lalatok szabad kapacitásukat az export fokozására haszno­sítsák. Nem egyszerű Erre törekedtek a határo­zat megjelenése óta a gödöllői Humán Oltóanyag Termelő és Kutató Intézetben is, mert ahogy ők fogalmazták: a ve­lük szemben támasztott ilyen irányú követelmények, vala­mint a népgazdasági célkitű­zések vállalati érdekeiket egyaránt szolgálja. Ez derült ki legutóbb abból az értéke­lésből is, amelyet az MSZMP Gödöllő városi Bizottsága elé került jelentés alapján meg­tárgyalt. Sőt az is figyelem­reméltó, hogy a Humán tőkés exportja már 1979-től tavalyig több mint három és félszere­sére növekedett, vagyis a 12,6 millióról csaknem 45 millió forintra! Erre az évre eredetileg 53 millió forint nem rubel elszá­molású bevételt irányoztak elő, amit azonban az elmúlt hónapok szívós szervező, piac­kutató munkájával alaposan megemeltek, méghozzá 72 mil­lió forintra. Ügy is mondhat­juk: a jelentős különbözet — amely persze az év hátralé­vő részében újabb nagy erő­feszítéseket igényel tőlük — jelentős felajánlás pártunk közelgő XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulása 40. év­fordulója tiszteletére indított munkaversenyhez. Érdemes persze itt azonnal felidézni dr. Aradi Lajosnak, a Humán igazgatójának meg­jegyzését, amely valahogyan azt fejezte ki, hogy ezzel a teljesítménnyel, amelyben -az idén egy kínálkozó lehető­séget is meg kell ragadniuk, viszont nem esnek a terme­lés mennyiségi mutatójának bűvöletébe. A kiugró iered- mény elérése később a szin- tentartást nehézzé teszi és a visszaesés kockázatát hordoz­hatja magában. M últam egy rövid, de annál emlékezetesebb korszakát szeretném fel­eleveníteni, s akkori ta­pasztalataimat megosztani az olvasóval. Nagykorú­ságom hajnaláról van szó, amikor az alkotmány ér­telmében választó és vá­lasztható lettem, s gyako­rolhattam számos más ál­lampolgári jogot. így pél­dául azt is, hogy beírtam a panaszkönyvbe. E lehetőség magával ra­gadott, erősen hittem, hogy a panaszkönyvek demokra­tikus fórumán tehetek va­lamit a világért, az embe­riségért. Ha rosszul mér vagy számol a kereskedő, udvariatlan a vasúti ka­lauz, csalnak a vendéglő­ben, eldugják az árut az áruházban, bürokraták, ér­zéketlen irodakukacok in­tézik az ügyemet a tanács­nál, szóval minden olyan esetben, amikor állampol­gári mivoltomban bánta­nak meg, észrevételeimet beírom a panaszkönyvbe, s a dolgok azonnal jobbra fordulnak. Amit vállaltam, be is tartottam. Beírtam, ha töb­bet számoltak a közért­ben. szóvá tettem, ha csak pohárnyi volt a korsó sör. írásban tettem panaszt, ha időnként nem hozta a pos­tás az újságot, nem vol­tam rest jegyzőkönyvezni; hogy a vonat hideg, nem égnek a lámpák, s térdig járunk a koszban. Az igazság feltárásának ez a sajátságos módja nem maradt eredménytelen. Mindenekelőtt gazdagabb lettem egy gyűjteménnyel. Majdnem teljesen egyfor­ma, gyakran indigóval sok­szorosított rövidke válasz­Panaszkönyv levelekkel, amelyekben vagy azt hozták tudomá­somra, hogy a kereskedők, pincérek, vasutasok, ügy­intézők stb. egyöntetű vé­leménye szerint tévedtem, a dolog nem úgy történt, ahogy én állítom. S ha véletlenül ilyen körülírt formában nem neveztek hazugnak, az értesítés ar­ról szólt, hogy az illető dolgozót szóbeli figyelmez­tetésben részesítették. Amíg fal és borsó van a világon, van értelme a pe­dagógiának — emlegette gyakran az oktatással hi­vatásszerűen foglalkozó apám, s én se adtam alább. Ha valami szúrta a sze­mem, újra és újra szó­vá tettem. Legalább Is egy darabig. K özben ugyanis meg­változott az életem. Egyre ritkábban fogadták a köszönésemet. Az üzlet­ben nekem valahogy min­dig kőkemény kenyér ke­rült a kosaramba, hús he­lyett csontot kaptam, s már nemcsak ritkán, jófor. mán sohasem kaptam új­ságot. A vonaton — bár mindennapos utas voltam — alaposan, részletesen, lehetőleg többször is meg­vizsgálták a bérletemet. A büfében, ahol pedig egy pohár sörnél többet so­hasem ittam, azt híresztel- ték, hogy alkoholista va­gyok. Mindennek már vagy húsz esztendeje. Most sze­retnek az emberek. Az új­ságos néhjj szól, hogy van még egy eldugott lapja, a .vonaton hónapszámra nem kérik a jegyemet. A fűsze­resnél német sört is kapok. Két évtizede nem volt a kezemben panaszkönyv. Egészen mostanáig, ami- koris két helyen nyom­tak a kezembe ilyen füze- tecskét. Az egyik azt bizonyítot­ta, hogy a Keleti pályaud­varon dolgozók, valamint az összes ideérkező vonat és személyzetük munkája ellen mindössze néhány ki­fogás merült fel idén. A másikat egy nagy élelmi- , szerüzletben hasonló meg­jegyzésekkel mutatták. E tényből két dologra követ­keztethetek. Az egyik, hogy két évti­zed alatt olyan hatalmas fejlődésen ment keresztül ez az ország, oly mérték­ben javultak a szolgálta­tások, hogy panaszra iga­zán semmi okunk. A másik, hogy hozzám hasonlóan másoknál is mű­ködik a pavlovi reflex. Ügy tapasztaltuk, hogy pa­naszainknak semmi foga­natja, s leszoktunk a be­írásról. A zért néha még most is elábrándozom. Mi történne, ha egyik napról a másikra én és valamennyi fogyasztó társam vissza­nyernénk a rég tovatűnt virtust. Nem rettennénk meg a fűszerestől, a csa­postól. a kalauztól, az ügy­intézőtől. Ha sérelem ér, ha a dolgok nem a kívánt rendben folynak, vala­mennyien beírnánk a pa­naszkönyvbe. A tornyosuló kötegek, a töméntelen mennyiségben fogyó paoír és írószer riasztó látv’ánya, talán mégis jobbá, emberibbé formálná kapcsolatainkat. Csulák András De vajón miképpen sikerül­het ilyen biztató helyzetről számot adni valamivel túl az év felén. Onnan indultak el, hogy felmérték: az export le­hetőségeinek kihasználása ér­dekében milyen szervezeti változást kell végrehajtaniuk. Náluk korábban a termelés- irányítási osztály intézte az exportot is. Ahogy ma mát mondják: ez csak kis export mellett vezethetett ered­ményre, ezért jónak látták kereskedelmi osztály létreho­zását, amely már a vállalat valamennyi piaci kapcsolatát ápolja. Önellátóak A részletes piacfelmérő munkát 1983 második felében végezték el, méghozzá a Me- dimpex Gyógyszer Külkeres­kedelmi Vállalattal, amely legfőbb partnerük az export­ban. Kiválasztották azokat a legfontosabb gyártmányokat, amelyekre a termelést kon­centrálva a legnagyobb for­galmat érhetik el külföldön is. Nem volt ez egyszerű, hiszen elmondható, hogy a Humán alapvető feladatának a ma­gyar közegészségügy számára készítendő termékek előállí­tását tekinti, az export, így a tőkés export is szabad kapa­citása terhére megy. Azért sem volt persze egy­szerű kiválasztani a külföl­dön is versenyképes készít­ményeket, mert igaz, hogy az intézetben több mint négy­száz féle cikket állítanak elő. ám közülük csupán néhány tartozik a nemzetközileg kere- settek közé. Ezt a tények is­meretében becsülettel bevall­ják, a tények ugyanis például azt mutatják, hogy a vakcinák és szérumok színvonaluk alap­ján ugyan a versenyképesek közé tartoznak, de ezekből egyetlen fejlett szocialista ér- tőkés ország sem szorítkozik mások segítségére, mert önel­látásra rendezkedett be. A harmadik világ piacain pe­dig igen kiélezett a verseny, az árak alacsonyak. Törekednek arra, hogy az exportpiacon is jobban elad­ható, egyedi kiszerelésű, ter­mékekkel jelentkezzenek, ezt az elképzelést az úgynevezett tetanusz toxoidnál már meg is valósították. A közeljövő­ben harmadik termékként a Diperté egyedi kiszerelésétől várják a forgalom felfutását. Az infúziós oldatokból a hazai szükségletek kielégítése volt a legnagyobb teendője az intézetnek. Néhány éve még ennek mintegy' 65—70 száza­lékban feleltek meg és csak a teljes hazai ellátást követően gondolhattak exportra. Mára már ezt is elérték. Törzskönyvezés előtt Tavaly nagy- erőfeszítést tettek az Irix-Naksol külföl­di bevezetésére, bár több or­szágban a siker küszöbén áll­nak. a hazai törzskönyvezés elhúzódása miatt egyelőre az export lehetősége is akadá­lyokba ütközik. Így aztán csak abban bízhatnak, hogy ha az idén nem is, jövőre nagyobb forgalmat bonyolíthatnak le e rendkívül keresett termékből r. i. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom