Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

j'utís előtt Jegyzet Az energia nem alakul át Azt mondják az Állami Biztosító monori fiókjá­ban: észrevették, hogy vége a vakációnak, jönnek sorban a „fájdalomdíjért” a tanulóbiz­tosítással rendelkezők. Kinek a keze, kinek egyebe törik, az első hetekben, mintha az élet- randvdltozás valamiféle szer­telenebb, „na, még egy utolsó vihdncolás” mozgásformával járna, amelyben a csontok is roppannak. Nagyobbik fiam törött orr­csontja révén magam is érin­tettje vagyok a dolognak, nem hagy nyugodni a téma. Meg aztán nap mint nap alkalmam van figyelni huszon-egynéhány lányt és fiút közvetlen kör­nyezetében, akik a legkülön­félébb korosztályokban kép­viseltetik magukat a csoport­ban, háromévestől a 17 éve­sig. Hogy a legteljesebb kö­zöttük az egyetértés, az alig­hanem az egyetlen közös tu­lajdonságnak köszönhető: na­gyon szeretnek mozogni. A legkisebb számolni sem tud, de rendkívüli átérzéssel ro­hangál a bújócskában, ugyan­úgy, mint a legnagyobb, aki diszkóba jár és jelentőségtel­jes pillantásokat vet a formá- sabb lányokra, de a lapos te­tőről diadalordítással veti ma­gát a méteres parajok közé, hogy hamarabb az ipi-apacs- falhoz érjen, mint a hunyó. Rohangálnak, kerékpároznak, a déli kánikula sem gátolja őket abban, hogy focizni in­duljanak a sportpályára. Ren­geteg bennük az energia, ezt orvosi statisztikák is támogat­ják, hiszen köztudott, hogy egy hatéves gyerek tíz kilo­métert is képes futni meg­erőltetés nélkül. Ám ha ennek az energiának egy részét munkára kellene összpontosí­tani — már bajok vannak. — ... tessék őket munkára nevelni! — mondja az évnyitó szülői értekezleten az egyik legnagyobb monori óvoda ve­zető óvónője, egész biztosan nem alapok nélkül. — Nincs Olyan dolog, amire, ha meg­kérjük és rávezetjük őket, ne lennének képesek elvégezni. Megtérítenek, átrendezik a a feladatok­szobát, örülnek nak! Alem tudom, hányán érez­1 ’ zük „találva” magunkat a jóindulatú figyelmeztetéstől. Jut-e időnk a saját munkánk mellett arra, hogy prédikációk és kifakadások helyett gya­korlati példákkal nevel­jünk ...? Amíg kicsi, kiszol gáljuk, a kezét is megmossuk, gyorsabb az, mintha piszmog­ni hagyjuk a mosdó felett, s amikor nagyobb és megpró­báljuk összesöpörtetni vele a kapu előtt kollektiven szét­szórt szekér der éknyi tökmag- héjat, azt mondja: — Csak nem röhögtetem ki magam a söprűvel meg a la­páttal az utcán? Anyuka mossa a lépcsőhá­zat, nagy lánya a diszkóban frissen vásárolt új felvételt hallgatja a szoba szőnyegén, a magnó mellett. A cipőbolt­ban a nagymama ott görnyed nyolc év körüli unokája lá­bainál, hogy befűzze az új sportcipőt, hogy vajon beköt­ve nem túl szoros-e? Pompá­zatos táskákat cipelnek a cse­meték az iskolába — de egész nyáron elvétve ha látni lehe­tett bevásárlószatyros gyere-' két a Forrás áruházban.., Magától értetődővé válik, hogy kíméljük őket, hovato­vább mindentől, amit a mun­ka jelent. Nekünk kevés több­letteher, nekik több idő a kö­tetlenségre. És későn döbbe­nünk rá — esetleg a pályavá­lasztáskor —, hogy a munka örömének, jó ízének megis­merésétől is „megkíméltük”, ki tudja, talán örökre. S a gyerek azt mondja, utálja az olyan szakmát, ahol a húsvá­gó bárd kezelésétől, a kőmű­veskalapácstól meg kell sza­kadni, a kollégiumot . eleve azért „rühelli”, mert vele akarták egyszer felmosatni a folyosót, holott a takarítónő azért kapja a fizetését... C az energia — az a hatal- más energia, amellyel a játékba vetik magukat há­rom- és tizenhét évesek — nem alakul át.___ Sőt, esetleg minden fizikai'törvény ellené­re, talán örökre elvész ... Koblencz Zsuzsa A gyerekek (csak) tudják ŐRI Nyílt és őszinte tisztik! 'Méri baj, ha szeretik „ Üllői iskola, délután négy óra. Üttörőegyenruhás gyere­kek jönnek ki az iskolából, beszélgetnek. Amikor közelebb érnek, megszólítom őket: nap­köziben voltak? Legyintenek: nem ők, sajnos már nem nap­közisek, s kedves tanár nénijük is az elsősökkel van már az idén. Bemutatkoznak, s azt is elmondják, amit nem kérde­zek: most már ötödikesek, de alsó tagozatban Petrányi Mar­gitka nénihez jártak napközi­be. — Tetszik őt ismerni? A mi tanár néninket mindenki ismeri a faluban. Nagyon sze­rettük, pedig szigorú volt, de olyan jókat tudott velünk ját­szani is ... Sajnos, ennek most vége, mert már az első­sökkel van. De jó is az első­söknek! — mondják, és még azt is hozzáteszik: — De azért mi nem felejt­jük el őt. S a tanár néni is megígérte, hogy ha valami problémánk van akár a ta­nulásban, akár másban, a ka­puja mindig nyitva lesz előt­tünk. S amit ő négy év alatt ér­tünk tett. azt azzal szeretnénk meghálálni, hogy nem 'ront­juk le az eredményünket. Elbúcsúztak tőlem a gyere­kek és ahogy távozó alkju­kat néztem, azon tűnődtem: vajon ez csak ..gyerekbe­széd”, vagy igazi tisztelet Pet­rányi Béláné Margitka néni­nek volt tanítványaitól. .. ? Azt hiszem, az utóbbi, öröm, hogy ilyen gyerekek is van­nak.” Eddig tart a levél, mely Ül­lőről érkezett szerkesztősé­günkbe. Megjegyzést nem ér­demelne, hiszen önmagáért beszél. Egy a baj: névtelenül érkezett, a következő meg­jegyzés kíséretében: „Nevem nem közlöm, mert nem akarom, hogy rám is­merjenek, és azt gondolják az emberek, hogy egy idős peda­gógusért vannak ma oda még a szülök is." 'f Nem értjük, mi van £ azon szégyenkezni való, % hogy egy pedagógust — ^ akár idős, akár fiatal — 6 tisztel a közösség, követ­et kezésképp benne külön-kü- % lön az egyes ember is? í A tisztelet viszont, ha i. valódi, egyben nyílt és ^ őszinte is. A gyerekek, úgy '■ látszik, ezt jól tudják. ?8Ha MoziBgfssi Gyömrőn, a strand kertmozi­ban, 20 órától: Zsaru vagy csirkefogó. Maglódon, a művelődési ház­ban, 16.30-tól és 18.30-tól: Feketeszakáll szelleme. Manoron, 18-tól és 20.30-tól: King Kong. Vecsésen, 17.30-tól: Egy zseni, két haver, egy balek. A kertmoziban, 19.30-tól: Kincs, ami nincs. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 213. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 11., KEDD Vizsga el©tf G gépek és emberek Útépítők: nélia még félnek is Űfrafesfük a burkolati jeleket Jól emlékezhet rá mindenki, hiszen egy évtized sem telt el azóta, hogy a körzet úthálózatában jelentős vál­tozások történtek, A 70-es évek közepéig jóformán csak a 4-es és a 31-es számú főközlekedési útvonal minősége felelt meg a követelményeknek. A többi települést be­hálózó szakaszok balesetveszélyesek, kátyúsak voltak, komoly gondot okoztak a közlekedőknek. A volt MÁVAUT nemegyszer fenyegetett azzal, hogy megszünteti egyes járatait. Az illetékesek többszöri közbenjárására aztán változott a helyzet, több kilo­méteres út bitumenfelületet kapott. Mérföldkő volt ez az intézkedés, máig áldják a közlekedők. Néha majdnem elütik a terelőket, többen nem riadnak vissza a gúnyos megjegyzések­től sem. Pedig a karbantartás az ő érdekükben történik. Egy ideig óvatosabban kell vezet- niükj mert a kavicsok felpö­rögnek, s ezek balesetveszélyt jelentenek. Néhány napon belül azonban megállapodik a felü­let, s mér nem lesz akadálya a korábbi tempónak. — Felfestik a burkolati jele­ket is? — Mint már említettem, néhány napot várnunk kell, de a héten már megkezdjük a felező- és záróvonalak felfes­tését, továbbá a zebrákat. Megértjük a közlekedők nehéz helyzetét, hiszen jelenleg még hiányoznak a jelek az útfelü­letekről. Különösen az éjszakai órákban je'anthet ez belátha­tatlan veszélyt. — Honnan szállítják az anyagot? — Az emulziót a CHEMlKÁL-tól kapjuk, a ka­vicsot Nógrádkövesdről szállí­tottuk az útépítések közelében kialakított ideiglenes depókba. Az útépítő munkások Vác kör­nyékéről érkeztek a körzetbe, Olcsóbb technológia Amit szabad volt akkor, azt nem szabad most. Röviden így sommázhatnánk azt a nehéz helyzetet, .amelyben az át­építő és karbantartó vállalatok vannak az utóbbi években. A beruházási stop rájuk úgy vo­natkozik, hogy keresniük kel­lett egy olcsóbb technológiát az útjavítások megoldására. Ilyen például az úgynevezett érdesítő emulziós felületi zárás amely megakadályozza a régi burkolatok repedését, amolyan megelőző karbantartásnak mi nősül. Az elmúlt hetekben a KM Budapesti Közúti Igazgatóság monorí üzemmérnökségének dolgozói a fentebb említett karbantartásba kezdtek a kör­zet útjain. Elsőként a 31-es úton a Sülysáptól Budapest határáig tartó szakaszt öntöt­ték le bitumennel, majd szór ták fel zúzott kővel. — Mi tette szükségessé az ilyen útfelújítást? — kérdez­tük Vaszari Imrétől, az üzem­mérnökség vezetőjétől. — Anyagi lehetőségeink ne­künk is korlátozottak, így kénytelenek voltunk kiszélesí­teni ezt a karbantartást. A bitumen pontosan ötször drá­gább a mostani eljárásnál, így nem tudunk újabb réteget fel­hordani a 70-es évek közepén megépült szakaszokra. — Általában tízévenként kerül sor az aszfaltszőnyege., karbantartására, a néhány hete kezdődött munka csaknem 60 kilométer hosszan érinti a körzet útjait. A 31-es után Maglódra és Gyömrőre költöz­tek útépítő munkásaink, a hé­ten elérik — Péterin áthalad­va — Mondr határát.í Utána következik az üllő—ácsai és a vecsés—gyűli út, végül a Monort Csévharaszttal össze­kötő szakasz. Felpörgő kavicsok — Mire hívná fel a gép­kocsivezetők figyelmét? — Arra törekszünk, hogy minél gyorsabban haladjunk, s lehetőleg ne okozzunk nagyobb fennakadást a közle­kedésben. Erre a célra külön­böző ideiglenesen elhelyezett táblák szolgálnak, továbbá terelőőrök. A gond az, hogy sokan semmibe sem veszik intézkedéseinket, s a megenge­dettnél is gyorsabban hajtanak. Ivyugdíjasok Kirándulást szerveznek lcütközéseket elfogadnék M«. Nem szűnik a monori nyug­díjasklub kirándulókedve. Az elmúlt hetekben lezajlott si­keres országjáró kirándulások után újabbat szerveznek a hónap végén Salgótarjánba és környékére. A résztvevők szeptember 30-án, vasárnap reggel 6 óra­kor indulnak a nógrádi me­gyeszékhelyre. Természetesen megtekintik a környék neve­zetességeit is, így ellátogatnak Szécsény be, Bujákra, Salgó- várra és Hollókőre. A kirándulás részvételi díja 300 forint. Jelentkezni le­het id. Soproni József laká­sán (Monor, Wesselényi u. 21.) egész nap. szinte valamennyien régi ki­próbált mesteremberek Nekik is köszönhető, hogy az eredeti­leg tervezett napi 23 tonna anyag felhasználását 30 tonná­ra emelhettük, így még a rossz idő beállta előtt befejezhetjük a 60 kilométeres szakasz fel­újítását. — Az idén merre dolgoztak még? — Ellátási területünkhöz tartozik a nagykátai körzet is. Tápiószentmárton, Tápió- bicske, Tápiógyörgye és Szent- lőrinckáta körzetében végez­tünk bitumenes felületi zárást. Ezek a szakaszok igen baleset- veszélyesek voltak, ezért ott még a régi, de drágább tech­nológiát alkalmaztuk. Nagyjá­ból már körvonalazódott jövő évi programunk is, Sülysáptól Szolnok felé haladva folytat­juk a 31-es út aszfaltszőnyeg­gel való borítását. Téli gépszemle — Hogyan készülnek a télre? — A mostani felújítás lénye­gesen csökkenti a baleset- veszélyt az érintett szakaszo­kon, hiszen érdesebb marad a felület. Tcbb helyen kel] még a vízelvezetést megoldanunk, továbbá rendezni szükséges a padkákat. — A korábbi évekhez hason­lóan november első napjaiban tartjuk meg a téli gépszemlét, amelyen vizsgáznak nemcsak a gépeink és berendezéseink, ha­nem a velük dolgozó emberek is. Gér József Skrgda és Béres három találata Nagy fölényben Játszottak LABDARÚGÁS, MEGYEI II. OSZTÁLY, A-CSOPORT: Pilis—Jviskuulacháza 3-0 (1-0), Pilis, 300 néző, vezette: Holló (jói). A helyi együttes már az el­ső perctől kezdve nagy fö­lényben játszott, s a 10. perc­ben jogos büntetőből Borgula vezetést szerzett. A félidő vé­géig további helyzeteket dol­goztak ki, de azok értékesíté­se nem sikerült. Szünet után az 54. percben ismét Borgula talált a hálóba. A szórványos vendég-ellentá­madások is veszélyesek vol­tak. A 83. percben egy kezezés után ismét 11-eshez jutott a Pilis, s megint Borgula talált a hálóba. Mesterhámas! A pilisiek megismételték múlt heti jó játékukat, s Bor­gula remek gólérzékenységé­vel vívták ki megérdemelt győzelmüket, ö volt a mezőny legjobbja, de a többiek is di­cséretet érdemelnek. IFI: Pilis—Kiskunlacháza 2-0. G. F. Monor—Iklad 4-0 (2-0), Mo­nor, 400 néző, vezette: Keglo­vics. A 3. percben Jarábik átadá­sából az újonnan igazolt volt sülysápi Béres mesteri góllal mutatkozott be a hazai közön­ségnek. öt perc múlva Ohát ragyogó labdával indította Gáspárt, aki pár lépés után nagy erővel rúgta a labdát a hálóba. A két kapott gól fel­ébresztette az ikladi csapatot, mert az első félidő hátralevő 30 percét végigtámadta, sok­szor a szerencse mentette meg a monori csapatot a gól­tól. A második félidő úgy foly­tatódott, mint az első. A me­zőnyben a vendégcsapat bir­tokolta többet a labdát, ennek ellenére a hazaiak rúgták a gólokat A 75. percben Ohát indította Gáspárt, akit a 16-os előtt csúnyán felvágtak, de a labda Béres elé kerüJt, aki szorongatott helyzetből a jobb alsó sarokba helyezett. Ennél az akciónál a játékvezető jól alkalmazta az előnyszabályt. Egy perc múlva Bíró nagysze­rű labdával indította Gáspárt, a szélső elviharzott és a 16- oson belül gólhelyzetben fel­vágták. A 11-est Béres nagy nyugalommal helyezte a bal sarokba. Gáspár olyan sérü­lést szenvedett, hogy nem tudta folytatni a játékot. A mérkőzés hátralevő részében a monori csapat tíz emberrel az eredmény tartására össz­pontosított. Ezen a mérkőzé­sen az ikladi csapat szemre tetszetősebben játszott, többet birtokolták a labdát, de a helyzeteiket jobban kihasználó hazaiak megérdemelten sze­rezték meg a győzelmet. JÖ: László S., Hortobágyi, Ohát J., Jarábik, Gáspár. IFI: Monor—Iklad 1-0 (0-0). GÓLLÖVÖ: Hermann Csa­ba. F.J. Nagykáta—Gyömrő 2-1 (0-0), Gyömrő, 400 néző, vezette: Temesvári (mintaszerűen). Nagy elszántsággal készü­lődtek a gyömrőiek. Némi za­vart csupán az okozott, hogy Kanyó későn érkezett meg, így kimaradt a csapatból. Az első félórában kifejezetten jól futballoztak a helyiek, de a Felkészültek Még garanciális Pillanatképek a nyárból: itt- ott rozsdafoltok a hideg radiá­toron, hörgő vízcsap, amelyből csepp sem szivárog, de miután elfelejti elzárni a lakó, egy­szer csak bőséggel kezdi locsol­ni a lakást. Aztán valami üvöltő szerkezet, amely a laikus szerint a víz­vagy fűtőcsövekkel lesz kap­csolatban, de kiderül, hogy a koemoly éjszakai zajártalom a központi elszívóberendezéstől ered és tart már hetek óta ... Mindez semmiség ahhoz ké­pest, ha egy hűvös szeptembe­ri hajnalon az jut eszébe Mo­nor tömbházai lakóinak: va­jon mi lesz a télen? Megismét- lődik-e a Deák Ferenc utcai 24 és 26 lakásban élők egyhe­tes kollektív didergése? Klics Gyula, a monori építé­si költségvetési üzem vezetője csupa jó hírrel szolgál: — Minden épület kazánját, amely hozzánk tartozik folya­matosan vizsgál és javít az UNICALOR szövetkezet — A Deák Ferenc utcai lakó­tömbök közös kazánjába új szivattyúrendszert építünk be, ez tetemes költséggel jár ugyan, de mivel még garan­ciális munka, az építőipari szövetkezet felé számlázzuk. t — A Kossuth Lajos utcai, az OTP és a gyógyszertár feletti lakásokban a melegvíz-háló­zatot is megjavíttatjuk, ezzel az utóbbi időben különösen sok gond adódott. — Mindenhová beszereztük egyébként a pótszivattyúkat is, lelkiismeretesen igyekeztünk felkészülni a fűtési szezonra. Felújítás Hétfőn: zárva Az OTP monori fiókja — az ügyfelek türelmét és elnézését kérve — közli, hogy szeptem­ber 17-én, hétfőn, felújítási munkák miatt zárva tart. szerencsével már ekkor hadi­lábon álltak. Szűcs és Varró is gólt érhetett volna el, de a rossz talaj megtréfálta őket. A félidő utolsó negyedórájá­ban a Nagykáta beszorította a helyieket, de az önfieláldo- zóan játszó védetem jóvoltá­ból ekkor még nem rezgett a háló. Szünet után is a gyömrőiek kezdtek jobban. A 61. perc­ben egy váratlan ellentáma­dásból viszont a vendégek lőttek gólt. A jobbszélsőt les­gyanús helyzetben ugratták ki, s közelről nem hibázott. Két perc múlva remek kom­bináció végén Szűcs egalizált. Egy perc múlva Szűcs nagy­szerű beadását Greznár a ka­putól két méterre mellégurí­totta. (Ez volt a meccslabda!) A 69. percben Csirkó S. indí­totta (!?) a kátai csatárt, aki­nek lövése a bal kapufáról ki­pattant, a labda ismét a csa­tár elé került, aki másodszor már nem hibázott. A vendé­geket fellelkesitette, a hazaia­kat elkeserítette a gól, az eredmény már nem változott. Kifejezetten balszerencsés mérkőzésen, a gyömrőiek leg­alább az egyik pontra rászol­gáltak volna. JÖ: Dusek, Varró Gy., Si­mon. Szűcs S. IFI: Nagykáta—Gyömrő 3-0 (2-0)- Jobbak voltak a vendé­gek. G. J. Gödöllői EAC—üllő 6-1. A durva mérkőzésen az üllői Tóth B. bordatörést szenve­dett. Köszönetét mondunk mindazok­nak, akik szeretett tériem, édes­apánk, Cyarmathy László temeté­sén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család. (ISSN 0U>—ZC51 (Monori Ki (lap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom