Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

1984. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP Ev végére átadják Áruház épül Két esztendővel ezelőtt kezdték meg az új szigetszent- miklósi áruház építését. A generálkivitelező, a Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­lat jóvoltából, a munkálatok a tervezett ütemben haladnak. Jelenleg a belső szakipari szereléseken dolgoznak. Vár­hatóan már ez év végén sor kerül a műszaki átadásra. A Taksonyi ÁFÉSZ kezelésében megnyíló áruházat a jövő év elején veheti birtokba a nagy- közönség. Háromhónapos előny Mórkushegpn A tervezettnél három hó­nappal korábban, már a jövő év márciusának végére befe­jezik a hatvanmillió tonna szén kiaknázására tervezett márkushegyi bánya építését. Az ötmilliárd forintos állami nagyberuházás már csaknem 95 százalékos arányban készen van. A 360 méter mélységű bánya föld alatti térségeit ki­alakították, most a vágatokat véglegesítik. A még elvégzés­re váró munka többsége sze­relés és maga az üzembe he­lyezés. Gyorsfabzás y©!kk®kkal I m t „ ■ -;-V, r,'. ' • v- : « "v ^ »■ - fv-- . ■ ­. * s N > , ' w ■ *- Iá“ * : mmm Kettős társasházat építenek fel Székesfehérvárott az Agroker tervei alapján. A falakat az osztrák Durizol cégtől átvett nád- hulladckból készült falazóblokkból készítik. A jó hőszigetelő anyagból igen gyorsan és lényegesen olcsóbban lehet felhúzni a családi ház falait. Kabáczy Szilárd felvétele új ember a tanács élén Törtei tartja, amit megígért Áthidalják a fejlesztés nehéz időszakát A törteli tanácselnök mind­össze harminchét esztendős. Nem sértődik meg, ha az új mechanizmus gyermekének mondják, hiszen pályafutása ahhoz kapcsolódik, a hatvanas évek végén indult. Meghatá­rozó, sok tapasztalatot adó volt számára az első munka­hely, a Róna Vendéglátó Vál­lalat, ahová közvetlenül a külkereskedelmi főiskola el­végzése után került. Beruhá­zási előadóként bőven volt munkája, hiszen a cég felíveiő korszakában évente tucatnyi új üzletet nyitott. Felettesei — látva rátermettségét — hama­rosan belső ellenőrként foglal­koztatták a központban. Változó megbízatások Czeróczkl János szívesen maradt volna továbbra is en­nél a vállalatnál, ám az átszer­vezés közbeszólt, s 1971-ben már a járási tanácsnál műkö­dött kereskedelmi felügyelő­ként. Ettől kezdve ismerke­dett a tanácsi munkával, ám 1977-bén őt szemelték ki az Abonyi Afész elnökének, ahol bőven akadt feladata. Épp­hogy csak rendet csinált mun­katársaival, két és fél év múlva már az egyesült Dél- Pest megyei Áfész-ban találta magát, ahol egy évig függet­lenített szakszervezeti titkár volt. Ekkor hívták vissza a járási hivatalba a régi poszt­ra, ahol egészen az intézmény megszűnéséig munkálkodott. Közigazgatási teendői közül szívesen említi, hogy még a hetvenes években egy darabig kirendelt tanácselnök is volt Kocséron. A sok átszervezés, kénysze­rű pályamódosítás mellett még a továbbtanulásra is maradt ereje, energiája, egy évet az Amerikai úton pártiskolai ta­nulmányokkal töltött. Mind­ezek az évek úgy teltek, hogy otthonától távoli munkahe­lyekre kellett nap mint nap utaznia, lévén törteli. Így ti­zennégy éves kora óta ismerte és élte az ingázók életét. Hosszú évek sora után most érkezett e! oda, hogy nem kell autóbuszbérletet vennie. A ta­vasszal megválasztották a tör­teli községi tanács elnökévé Fodor Imrétől vette át a hi­vatalt, aki jó elődje volt, régi barátság fűzi össze őket. s így az új elnök bármikor beko­pogtathat a régihez megbe­szélni valamely közérdekű té­mát, mert tudja, hogy a segít­ség, a jó tanács sohasem ma­rad el. Az ötéves tervben megfo­galmazott célok folyamatos végrehajtása nem szenved csorbát a stafétabot átadásá­val. Tudják tartani, amire vállalkoztak, és Örülnek, ha minden megvalósul. Minded­dig hitel felvétele nélkül sike­rült gazdálkodnia a tanácsnak, s ez a mai pénzszűkében nem kis dolog. Az új elnök elmondotta, hogy a legfontosabb beruhá­zást most indítják; a József Attila utcai iskolaépülethez ragasztanak négy tantermet. Hamarosan elkészülnek a ki­vitelezési tervek, és 1985 tava­szán hozzáfognak az építke­zéshez. Mindez nem lenne le­hetséges a lakosság példamu­tató anyagi hozzájárulása nél­kül. Tavaly ősszel a népfront aktívái és a tanácstagox fel­kerestek minden törteli csalá­dot, és támogatást kértek az iskolabővítéshez. A legtöbb helyen megértésre találtak, amely háromszázezer forint összegyűjtésében nyilvánult meg. Ez a pénz körülbelül fe­dezi a tervezés költségeit. Folytatják a társadalmi segít­ségnyújtás szervezéséi, mert csak így remélhetik a hiányzó pénzösszeg előteremtését. Társadalmi munkában Nagyon kellenek az új tan­termek. Akkor szűnhet meg a jelenlegi két műszakos taní­tás, és áttérhetnek a szaktan­termi oktatásra. A társadalmi munka egyéb­ként sem idegen a törteli em­berek számára. Az idén a Fűz­fa és a Helmeczy utcában 700 méter járdát építettek. Az anyagot és a betonkeverőt a tanács adta. Akkor találkozott elnökként először a falube­liekkel az új ember, és jól­esett neki, hogy hallgatnak a szavára, egykettőre elké­szült a gyalogjáró. A villa­mosítás az új utcákat érintet­te, s a központi pénzalapot vagy százezer forinttal kellett megtoldania a tanácsnak. Az év végéig befejeződik ez a munka. Vége felé jár az egész­ségház és a gyermekorvosi rendelő felúiítása. Az első feladata, amivel si­kerrel megbirkózott Czeróczki János, a gyermekorvosi körzet visszaállítása volt Ezt ugyanis — egy korábbi állásüresedés­kor — elvették a falutól. A méltánytalanságot, a felettes szervek is belátták, visszaad­ták a státust, amelvet hamaro­san egy helybeli születésű, je­lenleg még vidéken dolgozó gyermekorvossal töltenek be. A tervek és tények egybe­vetéséről szólva a tanácselnök elismeréssel szól a gazdálkodó szervekről, a Dózsa Tsz-ről, a tnnqazdqsáq erdészetéről és az Áfész-ról Főleg a termelő- szövetkezet bőkezű mecénás Az üzemi fürdő nagy jótéte­mény, amelynek már egy szabvány szerinti gyermek- medencéje is van. Megrendel­ték a környék részletes rende. zési tervét, tíz hektár parcel­lázására lehetőséget- kapott a tanács. Az ebből befolyó pénzt visszautalják a tsz-nek az építkezés folytatására. Akad tennivaló A tanács terveiként sorolja Czeróczki János az öregek napközi otthonának jövő évi megnyitását, majd az annyira áhított tornaterem felépítését a következő tervciklusban. Elégedetten említi, hogy van elegendő építési telek, óvodai hely, megoldódott a vezetékes vízellátás, tavaly korszerűsít tették a piacot, pavilonokat állítva fel. A környezetvédelem terén is megtalálják a tennivalót. Bekerítették a szeméttelepet, és arra ösztönzik a lakosságot, hogy oda hordja a szemetet, de ne a kerítésen kívül, ha­nem belül rakja le. Őrt is ál­lítottak, aki irányítja a lera­kodást. Vett a tanács egy pót­kocsis traktort tolólappal, s ezzel szervezi meg az intéz­ményes szemétszállítást. Vá­sárolnak egy szippantóautót is, mert erre is van igény. Gyorsan megtérülő beruházás, ami még hasznot is hozhat. Az új törteli tanácselnök úgy látott munkához, mint aki révbe ért. Szeretné leg­jobb tudása szerint, hosszú éveken át szolgálni szülőhelye közösségét. T. T. Van megoldás, meg is találják Ráfizetnek, mégis vállalják üem válogathatnak a megrendelők A számítások még amolyan becslések csupán, ám ha a fülesek igazak, s jövőre alapvetően megváltoznak a szabályozók, a Nagykátai Építőipari Szövetkezetnél szép csendben lehúzhat­ják a rolót. A számok ugyanis azt mutatják, hogy akkor mind­össze 796 ezer forint lenne a nyereségük a mostani árbevétel mellett. Ez pedig, valljuk be őszintén, semmire sem elég, pedig munkájuk van bőven. A szövetkezet jelenleg is két nagy be­ruházáson dolgozik, kettőt pedig nemrég adtak át: a tápióbics- kei százszemélyes óvodát és az átalakított régi épületet, vala­mint a pándi kétszáz adagos gyermekélelmezési konyhát. Haszon nélkül — Ez a mi nagy gondunk — kezdi beszélgetésünket Sipos Pál műszaki vezető, aki Georgi László szervizvezetővel, pártalapszervezet titkárával vállalkozott a tájékoztatásra. — A farmosi iskolában le­het tanítani, s a nagykátai áruház bővítésének befejezése is közeli. Csakhogy! Amíg az egyik oldalról öröm, hogy sok — az utóbbi időben egyre több — megbízást kapunk a taná­csoktól, a másik oldalról ezek hátrányt jelentenek számunk­ra. Ezeken a beruházásokon ugyanis vagy egyáltalán nincs hasznunk, vagy ráfizetünk. A nincsből pedig nem lehet meg­élni! Még mielőtt bárki a tények egyoldalú értékelésével vádol­ná a szövetkezetieket, mond­juk meg mindjárt: igazuk van az építőknek. Ma már szóbeli elismerésért senki nem vállal­kozik, bármely gazdálkodónak létérdeke, hogy ne kongjon üresen a kassza. S ezt sok he­lyen — nemcsak Nagykátán és környékén — nem veszik fi­gyelembe. A megrendelők amikor végre összegyűlik pénz egy-egy nagyobb beruhá­zásra, sokszor minden eszközt felhasználnak, hogy. a maxi­mált ár ellenére valamelyik vállalatot vagy szövetkezetei rákényszerítsék a kivitelezés elvállalására. Nagykátán a volt járás terü­letén az elmúlt tíz esztendőben egyre kevesebb jutott új léte­sítményekre, amelyek közül nem egy már nagyon hiány­zott, a munkálatok kezdése te­hát halaszthatatlanná vált. Az utóbbi években a megyei ta­nács támogatásával sikerült a már említett beruházásokat el­indítani. S mert a környéken egyetlen építőipari cég van, a szövetkezet, óhatatlanul rájuk esett a megrendelők válasz­tása. A szabadáras másé Persze, egyoldalú lenne a kép, ha nem mondanánk el, hogy más gondok is nehezítik helyzetüket. Érdemes meghall­gatni a műszaki vezető véle­ményét a tanácsokkal kiala­kult kapcsolatról: — A szerződések kötésekor még nem kalkulálhatunk a költségnövekedésekkel, az al­Mi van a diósdi ivóvízzel? Már fertőtlenítették A Diósdi Csapágygyárban dolgozó érdi olvasónk, Bakos Zoltán érdeklődött, mi van az ivóvízzel Diósdon, mert gya­koriak a hasmenéssel járó betegségek, s a lakosság fer­tőzésre gondol. Kérdéseinkre dr. Hídvégi Margit, a Pest megyei KÖJÁL orvosa válaszolt. — Mi történt az ivóvízzel? — A községben gázcsöveket fektetnek, s ennek során a markológépek megsértették a vízcsővezetéket, ezért az ivó­víz valószínűleg szennyező­dött. — Fertőzött-e a víz? — A lakosság körében meg­szaporodtak a gyomor-és bél­panaszok, amelyek egy-három napes megbetegedéseket okoz­tak. Kórházi ápolásra azonban senki sem szorult. A vizsgála­tok még folynak. Eddig nem tudtunk kórokozót kimutatni: az általános szennyezettségre jellemző baktériumszám-emel- kedést is csak néhány vizsgá­lati pont mutatott. Hasonló a helyzet az ellenőrzött betegek­kel is. — Mit tett a KÖJÁL azért, hogy a viz minősége újból ki­fogástalan legyen? — A vízhálózat fertőtleníté­sét — a földből bekerült bak­tériumok miatt — már a múlt hét végén megkezdtük. Ez je­lenleg is tart, mindaddig, amíg megfelelő vízminőséget nem kapunk. Addig is — a községi hangosbemondón ke­resztül — felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy a közvetlen fogyasztásra használt ivóvi­zet forralással fertőtlenítse Egyébként a vízhálózat fertőt- ’enítése óta minimálisra csök­kent a megbetegedések száma A. P. vállalkozók azonban csak az utolsó pillanatban, az akkor érvényes árakon hajlandók aláírni a szerződést. A mosta­ni nagyberuházások szinte ki vétel nélkül vitték a pénzűn két. Rendben van, megértjük, hogy kevés a forint, s a ta nácsok csak ránk számíthat­nak. De az már nemigen tet­szik, hogy ugyanakkor a sza badáras munkákat másra bíz­zák! Szakcsoportokra éS más, távoli szövetkezetekre. S kép­zelje el: ott dolgozik a mi kő­művesünk, aki egy négyzetmé­ter vakolásért húsz forintot kap, mellette a szakcsoport tag kilencvenet! Ezek után nem csodálkoztunk, hogy egy szerre tizenheten adták be i felmondásukat... Nem jobb a helyzet a szol­gáltatásokkal sem. A legutóbbi vezetőségi értekezleten ultimá­tumszerűén fogalmazták meg vagy találnak megoldást és megszüntetik a veszteséget, vagy... Néhány példa — A felszámolás nem került szóba — veszi át a szót Geor gi László, aki a szerviz vezető­jeként maga is érdekelt a do­logban. — Tudjuk, nagy űr maradna utánunk, tehát ezt egy kicsit politikai ügyként is kezeljük. Ára a tény így is tény marad: az idén az első félévben 475 ezer forintot fi­zettünk rá a szolgáltatásokra. Legutoljára néhány éve volt általános tarifarendezés, ám az, hogy a szolgáltatások szin­tén maximált árasak, behatá­rolja a lehetőségeket. — Az áremelés talán segíte­ne, de ez az a kérdés, amely nem hozhat egyértelmű ered­ményt — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Sípos Pál. — Mert például a női fodrászat­ban hiába emelték az árakat, közben nőttek a költségek is, és csökkent az ügyfelek szá­ma. Tehát alaposan meg kel­lene fontolni, hogy mi legyen a következő lépés. Hiszen van előnyünk is abból, hogy szol­gáltatunk: 0,75 százaléknyi bérfejlesztést adómentesen hajthatunk végre, s az így megtakarított pénz éppen el­lensúlyozza a ráfizetést. Egyébként az a véleményünk, hogy a központilag kiadott preferenciákkal lehetne diffe­renciáltan segíteni a nehéz helyzetben levő szövetkezete­ken. Gondjaikra példákat is em­lítenek. Kákán működik be­dolgozó részlegük, amelynek huszonöt alkalmazottja a VILTESZ Autóvillamossági Szövetkezetnek különböző ter­mékeket gyárt bérmunkában. A nagykátaiak nem tagadják, annak idején a bérszínvonal­gazdálkodás kiskapujaként hozták létre, hiszen a bedolgo­zók alacsony bére lehetővé tet­te, hogy más fontosabb mun­kakörökben az átlagosnál töb­bet kapjanak az emberek. Am most bajban vannak, mert a megbízó nem hajlandó emelni az árakat, a Pest megyeiek vesztesége így tetemes. Azon törik most a fejüket, hogy a részleget szakcsoporttá szerve­zik át, hátha így jobban jár­nak az emberek, meg a szö­vetkezet egyaránt. A felszámo­lás nem került szóba, az otta­ni asszonyokat, lányokat sem­miképpen nem akarják szél­nek ereszteni. Ha ennyi a ráfizetés, vajon miből élnek meg a szövetke­zetiek? — Nemrég kiszámítottuk, hogy az idei 8 és fél milliós nyereségtervünket nem tud­juk teljesíteni, jó ha 6 és fél milüó kerül a kasszába — tá­jékoztat a műszaki vezető. — A 240 dolgozónkból mindösz- sze 98-an, a szakszerelőipari részlegbeliek hozzák a hasz­not. Képzelheti, mennyire rossz a hangulatuk, hiszen majdnem igaz: ők tartják el a többieket is. Ám különösebb vita eddig nem volt, tudomá­sul vették, hogy átmenetileg ez a helyzet. Most már viszont egyre gyakrabban kérdezik, miért vállalunk el újabb ma­ximált áras megrendeléseket, ha ezek számunkra vesztesé­gesek? Szolgáltatni kell Nem könnyű válaszolni. A magyarázkodás nem lehet megoldás, ezt tudják a szö­vetkezet vezetői is. Lépni kell. De hogyan? A már említett legutóbbi vezetőségi ülésen határozottan állást foglaltak a költségek csökkentése mel­lett is. Ez valóban járható út, ha következetesen számon ké­rik valamennyi részlegtől, minden dolgozótól a takaré­kosságot. Vannak már kezdeti eredmények is: az elektromos szerviznél például megszüntet­ték az egyik legnagyobb költ- ségforrást, és más területre irányították át onnan a drága üzemanyaggal működő mikro- buszt. Segíthet valamit a munkafegyelem javítása és a szervezettség növelése is, ám még mindig marad egy ördö­gi kör, amiből nehéz lesz ki­lépni. Az ugyanis, hogy mivel viszonylag kevés szabadáras megrendelést kapnak, ezeket a munkákat — a más területe­ken jelentkező veszteségek' mintegy ellensúlyozásaként — kénytelenek meglehetősen drágán elvállalni. Ha több lenne az ilyen üzlet — s ez a környező tanácsokon is múlik —, olcsóbban is dolgozhatná­nak. Keresik jövőjüket Ám mert most drágák, a megrendelők többsége, érthe­tően, inkább más építő után néz. Így viszont... és kezd­hetjük elölről: kénytelen a szövetkezet az átlagosnál ma­gasabb nyereséggel kalku­lálni. Lépni kell — írtuk, s ez a kényszer halaszthatatlanná tesz egy sor intézkedést. Ám, hogy merre és hogyan fejlő­dik majd a Nagykátai Építő­ipari Szövetkezet, az ezekben a hónapokban dől el. Egy kö­zösség keresi a jövőjét... Furucz Zoltán Novotrade Rt Számítógép-parádé Az őszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron számítógépes be­mutatót rendez a Novotrade Rt. A bemutatót a vállalat szakemberei szeptember 14. és 23. között a C-pavilon mel­letti kiállítőhelyiségben ren­dezik meg. Bemutatják a kü­lönböző teljesítményű Com­modore személyi számítógé­peket. A komputerek mellett kiállítják a hozzájuk tartozó perifériákat és bemutatják a Novotrada által fejlesztett soft- ware-eket. Kiállítják azokat közelmúltban kifejlesztett pr9gramokat és számítógép­részegységeket is, amelyeket az NSZK-ban, Angliában, az USA-ban és más fejlett tőkés államban értékesítenek. Tervezik, hogy a helyszínen a Novotrade tulajdonában le­vő számítógépek és egyéb berendezések kikölcsönzésére lizing-szerződéseket kötnek. Keresik azoknak a vállalko­zóknak a jelentkezését is, akik exportmunkához progra­mozó kapacitást ajánlanak fel, s emellett ötleteket és kész, értékesíthető programokat is szeretnének vásárolni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom