Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

Rejtőzködő hírességek

írói álnevek világa

—--------------; közlünk, íme:

Eg

y névsort | Dalma Füstfaragó, Homonnal, Lator György, Nyesi, Örömfi Vidor, Pönögei Kiss Pál, Sólyom Sándor. Ezeknek az íróknak az életrajzát azonban hiába keresnénk az irodalmi lexikonokban, bizony egyetlen sorra sem lelnénk. A nyolc író ugyanis egyetlen költő: Petőfi Sándor, aki

— mint tudjuk — eredetileg még csak nem is Petőfi, hanem Petrovics Sándor volt.

Mi a különbség Pönögei Kiss Pál meg Petőfi és Petrovics között? A Pönögei Kiss Pál álnév, a Petőfi viszont magyarosított, hivatalosan fölvett név; egyébként a Petrovics pontos megfelelője, mert a Petrovics a szlávbao Péterfit jelent, a Pető a Péter becézett alakja.

Az irodalmi világ talán leghíresebb rejtezkedője Trauen volt, akiről csak hol- , ta után derült ki, hogy kicsoda igazából: német író, aki Mexikóban élt. Az efféle titkolózás, az álnevek használata eléggé gyakori és fölöttébb érdekes. Minden kornak megvan a maga álnév- használati divatja, például a 19. századi magyar irodalomban elég gyakori volt a -fi végződésű álnevek, irodalmi nevek fölvétele, mert akkor azt érezték tősgyökeresen magyarosnak, színmagyarnak.

De hát mióta használnak egyáltalán álnevet az írók? E szokás a humanizmus korában kezdődött. Az első nagy magyar költőt, aki még latinul írt, nem is emlegetjük máshogy, csak Janus Panno- nmsként, holott eredeti neve Csezmicei János. A Janus Pannonius tehát valójában hamis név, álnév.

A pseudonym, vagyis az álnév sokféle lehet. A me- tofwmázia a valódi név más nyelvre való sima szó szerinti fordítása. Petőfi Sándor neve ebből a fajtából való, noha az övé — ismételjük meg

— nem álnév; nagyon furcsa volna a Petrovics nevet igazinaik, a Petőfit, a végső, a hivatalos, tudatosan választott nevet pedig álnak, parókanévnek tartanunk. A 16— 17. században nagyon gyakori volt az eredeti nevek latinra való fordítása. így lett Juhász Péterből Melius, ami szó szerint ugyanazt jelenti. ;

Az álnév másik formája a játékos betűrejtvény. Nos két példa: +y; ssssy. Megfejtése: Kereszty, illetve Négyesy. A következő álnévfölvételi mód

az anagramma, a betűcsere. A leghíresebb anagrammati- kus név Voltaire-é. Úgy hívták: Arouet Le Jeune. Némi szabadossággal ebből alakította ki a Voltaire-t. A palindrom a valódi név megfordítása: Ady — Yda, Gerő Mór — öreg Rom.

Az írói álnévválasztásnak még számtalan módja, formája van, de most már hagyjuk a tudományoskodást, inkább soroljunk föl néhány olyan kisebb-nagyobb világhírű külföldi vagy híres magyar írót, aki álnéven alkotott.

Charles Dickenst ma Charles Dickensként ismerjük, ám a maga korában nálunk is álnéven adták ki regényeit. Irta: Boz.

André Maurois francia író eredeti neve Emile Herzog volt. írói nevét az első világháború frontvonala közeliében húzódó kis faluról — Maurois-ról vette föl. Keresztnevét fronton elesett unokatestvérének, Andrénak emlékére választotta. Hans Fallada, a német regényíró álnevét a Grimm-testvérek egyik meséjében szereplő lovacskának. Faliadénak a nevéből kölcsönözte. Anna Segherset eredetileg Netty Reilingnek hívták. Makszim Gorkijt Peskovnak hívták, a Gorkij (Keserű) ugyancsak álnév, méghozzá beszédes álnév — a szegény, ágrólisza- kadt író miként is írhatott volna másként, ha nem keserűen. Keserű volt az élete, az álnév szinte magától adódott. Ha már az orosz irodalomnál tartunk, följegyzésre méltó, hogy a mi Arany Jánosunk tucatnyi álneve közt -egy orosz is szerepelt: Aka- kievics Akaid, Gogol. A köpönyeg című elbeszélésének a főhőse. (A köpönyeget ma is Arany fordításában olvassuk.) tvtm-------;-------; korától

I A humanizmus | egészen---------------------- napjainkig él az álnevek használatának divatja, sőt oly-, kor — azonos nevek esetében —, a szükségessége. Nagy László első verseit F. Nagy Lászlóként jegyezte: az F. a Felsőiszkázi rövidítése volt. Később az F. elmaradt, s F. Nagy László Nagy László lett, helyette az irodalomtörténész- filmkritikus Nagy László választott magának álnevet, amely azonban csak annyi, hogy neve elé egy B betűt rakott.

G

yőri László

Politikai kiadványok

Hazánk művelődési

leht-e egy ország műveltségét mérni?-Űgy vélem, igen. Természetesen mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági helyzetből, az iskolázottság, az oktatás, a közművelődés viszonyaiból kell kiindulni. Abból, hogy milyen szinten állt az ország korábban, s milyen ma a helyzet ezen a területen. Nagyon sokszor leírtuk, elmondtuk, hogy hazánk az elmúlt negyven esztendő alatt többet fejlődött, mint megelőzően évszázadokon át. Ezt igazolta a minap a televízióban Keresztury Dezső akadémikus költő és irodalomtörténész, aki a magyar művelődésnek fáradhatatlan harcosa. Nyilatkozatában megerősítette a politikusok által sokat hangoztatott tételt, miszerint Magyarországon a felszabadulás óta forradalmi természetű változások történtek ... a műveltség kiteljesedett. Különösen az elmúlt két évtizedben történtek korszakos változások Ezt vizsgálja az a könyv, amelyet a napokban jelentetett meg a Kossuth Kiadó.

A Magyarország művelődési viszonyai I960—1980 című kiadvány — amelynek szövegét és adatait egy munk-.csoport írta. illetve áhította ö?sze — felméri a két évtizedes fejlődést. Tények és dokumentumok

közlésével, statisztikai adatokkal is bizonyítják a szerzők a hatalmas előrelépést, a történelmi jelentőségű fejlődést. Ismert, hogy mennyire elmaradt hazánk a múltban gazdasági és kulturális területen egyaránt a fejlett országoktól, s milyen szegények voltunk, hogy néptömegeknek az alapvető műveltségük sem volt meg. Az iskolák, a művelődési intézmények, az egyetemek kapui csak a második világháborút követő években nyíltak meg a dolgozó osztályok fiai-lányai előtt, nem beszélve arról, hogv a felnőtt lakosság is csak a felszabadulás után tudta megszerezni a munkához, a vezetéshez szükséges ismereteket, legtöbb esetben esti tanfolyamokon, különböző levelező tagozatokon, köz- művelődési rendezvényeken.

A könyv ;s r^mutat hogy

Magyarországon az életmód, a gazdasági és társadalmi körülmények a négy évtized alatt nagymértékben megváltoztak, ezekkel együtt a kulturális fejlődés is nagyot lépett előre. Az 1950-es években hazánk agrárországból ipari-agrár- országgá fejlődött, a mezőgazdaság korszerűsödött, szocialista-szövetkezeti gazdálkodás alakult ki, s a falu is átalakult. A falusi lakosság egyrésze

1981 STFPTEMBFR 9., VASÁRNAP

\

Menedzselő termelőszövetkezet

Itt nem divat a kézlegyintés

— Utoljára a tavalyi szüreti mulatságon voltam a művelődési házban. Azon a napon megpezsdült a saget. Volt itt minden: gyermekműsor, színházi előadás, néptáncbemutató, lovas parádé, popkoncert, és ki tudja még mi.

— Egymást váltják a népművelők. Mire valaki megmelegedne. már megy is tovább.

— Milyen a művelődési ház? Toldozgatják, foltozgatják.

— Nincsen nekünk időnk szórakozásra és hasonlóra. A termelőszövetkezet néha kirándulásokat szervez. Arra mégiscsak elmegyünk.

Vélemények a Szentendreiszigetre vezető úton. Vélemények a község utcáin. Már- már szorongva érdeklődöm tovább, előre tudom a válaszokat. A helyi lehetőségek meglehetősen szűkösek. Néha- néha — egy lelkes népművelő megjelenésekor — nagy port verve történik valami. Aztán megmarad a sziget, szigetnek. Mindenki fut a napi tennivalója után. Ilyenkor reggeltől napestig a földeken vannak, a környező városokba járókat este várja a háztáji, örülnek, ha másnapra kipihenik magukat annyira, hogy újrakezdhessék a hajtást.

*

Évi hatszázezer

A sziget életmódját meghatározza természeti adottsága. Az ipari üzemek a közeli Du- na-parti nagyvárosokban vannak. Itt négy község határain a Kék Duna Termelőszövetkezet gazdálkodik. Az elmúlt esztendőben a mintegy négyezer hektáron termelt érték háromszáz milliós árbevételt

jelentett, amit a termelőszövetkezet vezetői úgy jellemeznek: elég jó.

— Hadd tegyem ehhez még hozzá, hogy 670-en dolgoznak nálunk — tájékoztat dr. Lázár Antal tsz-elnök. — Ami önmagában nem sokat mond, de ha azt is tudjuk, hogy zömmel fiatalok, már valamit jelez. Számunkra legalábbis azt jelenti, hogy nem hanyagolhatjuk el a helyi közművelődést. Sokmindennel próbálkoztunk ezen a területen. Együttműködési szerződést kötöttünk a tahitótfalui művelődési házzal, ami mind ez ideig formális volt. Most máshol keressük a kapcsolatokat.

A termelőszövetkezet elnöke huszonhárom esztendeje dolgozik egy helyben. Jó ismerője a gondoknak. Megszámlálni sem tudja, hányszor cseréit gazdát ez idő alatt a művelődési ház. Most úgy gondolja, jobb ha maguk intézik ezeket a tennivalókat is. Elsőszámú programjuk az oktatás. Nem kis büszkeséggel vallják: a vezetőség java képzett szakember. Többségük helybeli, akik tanulmányaik végeztével hazajöttek. Szakmunkás-tanfolyamokat indítanak, ösztöndíjakkal serkentik a tanulni vágyókat. Az iskolakezdésnél a tagok gyermekeinek százötven forintnyi összeget adtak, az év eleji bevásárlásra. Klubszobát rendeztek be, állandó a kapcsolatuk a községi .könyvtárral. Kirándulásokat szerveznek az ország különböző részébe. Színházbusz viszi az érdeklődőket a budapesti előadásokra.

— Kulturális célokra átlagosan hatszázezer forintot költünk évente — mondja dr. Lázár Antal. — Ebben benne vannak az utazások, a szórakozási lehetőségek finanszírozása és a szakkönyvtár bővítési kerete is. Mindezeken felül számoljuk a Kék Duna néptáncegyüttes kiadásait.

Nem is olyan régen lapunkban hírt adtunk a Kék Duna első bemutatkozásáról. Akkor jeleztük, hogy nem könnyű manapság egy amatőr csoport indulása: Hiába az akarás, a lelkesedés, menedzselő háttér nélkül semmire sem mehetnek. A szentendrei művelődési központ és a termelőszövetkezet közös óhaja találkozott, amikor ez év elején hívó szavukra megalakult a néptáncegyüttes, felvéve a sziget jellegét meghatározó Kék Duna elnevezést.

Kapcsolatkeresők

A gazdálkodó és a művelődési intézmény nyílt kártyákkal játszott. Á szentendreiek nem titkolták, egy valóban ütőképes csoport fenntartásához nincsen megfelelő anyagi fedezet. A termelőszövetkezet pedig úgy érzi, szüksége van a sziget hagyományait továbbvivő lelkes társaságra. Olyanokra, akik képesek arra, hogy színvonalas esteket rendezzenek az itt élőknek.

— Egy évtizeddel ezelőtt, a közművelődési törvény megjelenésekor másként gondolkoztunk — elemzi a változásokat a termelőszövetkezet elnöke. — Akkoriban a kulturális célokra jutó összeget szétosztottuk. Ma már úgy érzem,

elapróztuk. Kapott belőle egy keveset a zenekar, a művelődési ház, az oktatásra is jutott. Most kevesebbet, de jelentősebb dolgokra költünk.

Manapság gyakorta halljuk a gazdasági vezetők véleményét a munkahelyi közművelődésről. Kézlegyintéssel elintézik a kérdést, mondván: nem lát./k a hasznát. A Kék Duna Termelőszövetkezetben úgy látszik még a nehezebb gazdasági körülmények között is tudják, hogy a kultúrába fektetett forintok visszatérülnek.

Kiegyensúlyozottan

— Más a hangulat egy-egy művészi élmény után — zárja szavait dr. Lázár Antal. — Igaz, hogy pénzben nem mérhető a jókedv, de azt hiszem, senkinek sem kell magyarázni, hogy a kikapcsolódás után mennyivel kiegyensúlyozottab- ban fogunk hozzá a mindennapi tennivalókhoz...

Erdősi Katalin

Szentendrei délelőtt

Énekeskönyvből

Édes hazámnak akartam szolgálni címmel Kájoni János énekeskönyvének daliamaiból, verseiből összeállított műsort ad a Bakfark Bálint lanttrió és a Kecskés-együttes szeptember 9-én Szentendrén. A XVII. században élt csíki ferencesrendi szerzetes, orgona- építő és muzsikus Kájoni János azonkívül, hogy összegyűjtötte és feljegyezte a kor zenei dokumentumait, önmaga is szerzett énekeket, dalokat. Énekeskönyvét a szentendrei előadáson Domokos Pál Péter zenetörténész ismerteti. A koncert. vasárnap délelőtt 11 óraikor a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén, a Felső- .Tisza-vidék tájegység mándi református templomában lesz.

AZ ÉLET RÖVID. A nyár mintha száműzte volna az egyik legjellegzetesebb rádiós műfajt, a hangjátékot. Igaz, zeneszó mellett jobban lehet napozni. Kétségtelen, hogy a háttérrádiózás igazi évszaka mögöttünk van.

. Mintha a műsorszerkesztők is megérezték volna a hiányt. Ezen a héten az esti órákban többször találkozhattunk igényesen feldolgozott, ugyanakkor szórakoztató hangjátékkal. A válogatás erénye, hogy bem kívánta azonnal a nyakunkba zúdítani a tragikus hangvételű, nehéz filozófiájú alkotásokat. A főműsoridőből kissé kicsúszva — mintha a televízió adását is figyelembe vették volna az összeállítók — időzítették a Rádiószínház legújabb bemutatóját.

Ügy tűnik, mintha Moldova György eleve hangjátéknak szánta volna Az élet oly rövid című írását. A cselekményvezetés, a szerepelosztás, minden apró részlet ezért a műfajért kiált. Magos György rendező jó érzékkel kihasználta az eredeti műben rejlő mindezen finomságokat. Ily módon vált az adás érdekfeszítővé. Majdhogynem odaültette a rendező a hallgatót a rádió melié. A háromnegyed órás játék négy évtizedet ölel át. Sok minden és mégis oly kevés történik ez idő alatt: éppen eltelik egy rövid élet.

Pisler Edit, a hajdani vasesztergályos egyes szám első személyben meséli el sorsának apró" fordulóit. A hallgatót — mintha a barátnője lenne — beavatja titkaiba. Hol sut- togón, hol csodálkozón, de mindent a legtermészetesebben fogadva vonul végig az .eseményeken. Miközben megjeleníti a férfiakat, akik végigvezették e csipetnyi életen. A filmrendező, a miniszter és sokan mások egyengették útját, akiket cserébe szereimével jutalmazott a csinos leányka. A legősibb fogA/ olvasó ifjúságért

Tábormérleg

Pozitív eredmény

Idén nyolcadik alkalomma! rendezték meg Dabas diákjainak az olvasótáborát. Az első, valamint a tavalyi és az 'dei kimondottan a hátrányos helyzetű fiatalok számára nyújtott szórakozással egybekötött művelődési lehetőséget.

Egyik csapat Veresegyházon a szlovák nyelv szépségeivel ismerkedett; az úttörők úgynevezett vándortábor keretében a körzet különböző pontjait látogatták meg. A másik Tahitótfalu Pokolszigetén az olvasás gyönyörűségeivel randevúzott.

A Hazafias Népfront daba- si bizottságának munkatársai nemrégiben összegezték a rendezvény tapasztalatait. Megállapították“ hogy a tervezett programokat sikerült megvalósítani, s ebben nagy érdeme van annak az összeszokott pedagógusgárdának, amely szinte változatlan ösz- szetételben, immáron negyedik éve irányítja a tábor életét. Ugyanez vonatkozik a diákokra is, akik nem először találkoztak e nyáron egymással; legtöbbjük már a korábbi években is részt vett a rendezvényeken. A közöttük kialakult kapcsolat biztosítéka volt a továbblépésnek.

Természetesen azt is figyelemmel kísérték a pedagógusok hogy mennyit fejlődtek ■íz elmúlt esztendő óta a gyerekek. A vizsgálat pozitív eredményt mutatott, bizonyítja ezt az a tény, hogy idén jóval elvontabb feladatok megoldására is szívesen vállalkoztak a gyerekek. Míg tavaly a hasonlóság és az ellentét viszonya Képezte a foglalkozások alapját, ebben az évben már olyan kérdéseket- elemezlek, högy mf a világ rendje, milyen kapcsolatban van egymással az egyén és a társadalom.

lalkozást kipróbáló Pisler Edittel vágülis nem történt semmi, csak elment az idő. Most méri a kávét hajdani munkahelyén, ahonnan elindult és emlékezik. Hát ilyen rövid az élet, tárja szét karját Moldova a tőle megszokott szatirikus felhanggal. Ily módon felvillantva az el- műit évtizedek egy darabját, A főszerepet megszemélyesítő Margitai Ági hanghordozásával ezer színt hozott. Mindvégig jól érzékeltetve a szatirikus vonal mögött húzódó igazságot. A kiváló színésznő hangadottságaival, játékával tette sajátossá a darabot.

TANAKODÓ. Miért nem tudunk idegen nyelveket? Aggasztó, borzalmas és sorolhatnánk a lehangolóbbnál lehangolóbb jelzőket hazánkfiainak nyelvtudásáról. Természetesen ezek a jellemzések nem először hangzanak el. így tehát semmi újdonságot nem mondott a Tanakodó arról, mennyire nem tudunk idegen nyelveket. Mennyire elavult az egész nyelvoktatási rendszerünk. A műsorvezető Györffy Miklós és a szerkesztő Siílár Emőke mégsem hiába nyúlt ismét a témához. Felvillantottak néhány jó kezdeményezést. így például megszólaltatták a Marcibányi téri nyári nyelvi táborok szervezőit. A szakértők közül Pataki Pál, dr. Szépe György és Tömpe Zoltán nyilatkozott, miként lőhetne hatékonyabbá tenni az oktatást. Mikor kellene kezdeni a nyelvtanulást, iskolai vagy iskolán kívüli módszerek íehetnéhék-e a célravezetők és sorolhatnánk a számtalan e témakörben feltett kérdés*. A műsor szereplői a megoldás lehetőségeit is felvonultatták. A műsorszer- keszlők jól tudiák: egyik pillanatról a másikra éz a gond sem oldódik meg. Azért mégsem árt minél többet tanakodni erről is. Hátha mégis történik valami.

Er. K.

viszonyai

városba áramlott, megindult a szakmunkásképzés, a népesség műveltségének emelése. Ez a folyamat az elmúlt két évtizedben tovább tartott. Ahogyan a termelési, illetve a munkaerőszerkezet, továbbá a népesség lakóhely szerinti összetétele változott, úgy növekedett az iskolázottság, a szakképzettség, s vele együtt az életmód is megváltozott.

A szerzők az iskolázottságot vizsgálva kimutatják, hogy azért még mindig van mit tennünk ezen a területen. A tizenöt éves és idősebb népesség egyharmadának még most sincs meg a nyolc általános iskolai végzettsége, a középfokú képzettségű 27, a felső fokú pedig hat százalék. Bár a hatvanas évektől kezdve a diplomások száma megháromszorozódott, s megközelíti a félmilliót, még mindig van mit tennünk. Az idősebb nemzedéknek ugyanis nincs megfelelő iskolai végzettsége, a hatvan évnél idősebbeknek 78 százaléka hét osztálynál kevesebbet végzett, míg a 35 év alattiaknak csak öt százaléka, akinek nincs meg a nyolc osztálya.

AZ OktätclS helyzetével, a lehetőségekkel is bőven foglal, koznak a szerzők, kimutatják, hogy a viszonylagos gyors fejlődés ellenére sok a termiva A középiskolák nappali tag zatán I960 és 1970 között átl gosan 41 ezren tettek ere menyes érettségi vizsgát, a k vetkező évtizedben már ezren. A középiskolából kik rülő fiatalok közül az 1970- évek közepéig egyharmad i szűk, a közelmúltban már százalékuk felsőoktatásb folytatta tanulmányait.

A közművelődést is so oldalúan elemzik, kimutatj: hogy miként alakult a köny kiadás, a könyvtárak helyze milyen a filmgyártás, aitioz a színházak, a múzeum látogatottsága, a rádió és televízió, valamint a sajtó i terjedettsége.

Saját

területünkön maradva Magyarországon ezer lap jele nik meg, ebből 29 napi példányszámuk egymillió 68 ezer. A tíz évnél idősebbek 8 százaléka vallja magát rend szeres újságolvasónak. A me gyei napilapok példányszám tíz esztendő alatt megkétszere ződött. A legnagyobb példány számú napilap, a Népszabadsá 750 ezer példányban jeleni meg, míg a legelterjedtebb Rádió- és Televízióújság eg.v millió 264 ezer, a Nők Lapj egymillió kétezer példánybar Aki szereti a számokat bőn gészni és azokból következte test levonni, annak nagyo izgalmas és érdekes ez a köte amely méltán illik bele negyvenedik felszabadulási év forduló tiszteletére megjelen sajtótermékek sorába.

Gáli Sándor

Rádiófigyelő'