Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

/Ildiméi ni cifogodó szerepe jutott Előítéletek korlátái között A közlekedés oapoata ekoz megpróbáltatást ff fgfBiff ü — A közelmúltban részt vettem az egyik vidéki egye­sület összejövetelén, ahol kü­lönféle ügyekben szavaztak a sorstársak — meséli dr. Chi- kán Csaba, a Mozgáskorláto­zottak Egyesülete Országos Szövetségének Pest megyei elnöke. — Volt egy fiatalem­ber, aki minden alkalommal ellenszavazatot adott, függet- lenül attól, hogy miről kellett dönteni. Nagyon jellemző példa ez a mozgássérült em­berek sajátos lelki problémái­ra. Ö, akit helyzete mindig hátrányba kényszeritett, akit az élet mindig sarokba szorí­tott, ezzel törlesztett. Nehéz helyzetben vannak a mozgásukban korlátozott emberek, azt mindenki tudja és elismeri. Még azt is, hogy esélyeik a tudás megszerzésé­re, az anyagi jólétre, a ki­egyensúlyozott életre, sokkal kisebbek az átlagosnál. Ennél többet azonban már csak kevesen tudnak róluk, és gondjaikról. Ezek néha egé­szen speciálisak, olyan lát­szólag apróságoknál kezdőd­nek, hogy nem jók nekik a konfekcionált fehérneműk, vagy ruhák, tolókocsiból nem érik el a villanykapcsolót, vagy az ablak kilincsét, egé­szen az olyan nagy dolgokig, hogy leküzdhetetlen akadály lesz három lépcsőfok, és meg­közelíthetetlen a karnyújtás­nyira lévő fürdőkád. így az­tán a mozgáskorlátozottnak az emberi kapcsolatokban legfeljebb elfogadó szerepe lehet, s nem alakító. A mozgássérültek nem adományt, rokkantnyugdíjat várnak, ha­nem olyan munkalehetőséget, ahol tudásuk legjavát adhatják Trencsényi Zoltán felvétele Kezdeményezések Baj van a sérült emberek­kel kapcsolatos társadalmi megítéléssel, ezért boldogulá­suk akadálya sokszor már nem is a testi állapot, hanem az általa kiváltott társadalmi gondolkodás. Az egészséges feszeng a beteg mellett, és ha akar, sem tudja, hogyan se­gítsen. Dr. Fejes András pszicho­lógus kandidátus, maga is to­lókocsiba kényszerült súlyo­san mozgássérült, évek óta foglalkozik a testi fogyatéko­sok lélektanával. Elmondta, számos kísérlet bebizonyítot­ta, hogy már a csecsemők is megkülönböztetik a torzult ar­cú felnőttet a többitől. Nem mosolyognak rájuk, némelyik csöppségből félelmet vált ki a látvány. Ezt a reakciót hor­dozzuk magunkban felnőtt korunkig, és a megkülönböz­tetésből lassan előítélet lesz. A mozgássérült emberek nagyon eltérő körülmények között élnek. Társadalmi helyzetüket, életük minőségét nehéz összevetni. Van néhány adat, amely utal fogyatékos­ságuk mértékére. Ilyen pél­dául az önellátás foka, a közlekedőképesség, lakáshely­zet, anyagi ellátottság, isko­lázottság, vagy a társadalmi aktivitás. Amikor néhány év­vel ezelőtt egyesületekbe tö­mörültek, hogy sajátos prob­lémájukon maguk próbálja­nak enyhíteni, tulajdonkép­pen még azt sem tudták, mennyien vannak. A Mozgáskorlátozottak Pest megyei Egyesületének jog­elődje az elsők között, még 1979-ben alakult, és alig két évvel később vált megyei ha­táskörűvé Azóta Vácott van a központja, de a megye szá­mos más városában ■ és nagy­községében — például Duna­keszin, Erden; Gödöllőn, Mo- noron. Nagykátán. Ráckevén, Százhalombattán, Szentend­rén, . Szigetszcntmiklóson — működnek helyi szervezetek. A kisebb községekben — első­sorban a budai körzetekben — pedig aktív klubélet folyik. Patthelyzetben Meg lehet érteni, hogy azok az emberek, akiknek a mun- kábajárás és egyáltalában a közlekedés mindennapos meg­próbáltatást jelent, nem na­gyon törődnek a testedzéssel Számukra pedig az kondíció­juk megőrzését, esetleg javí­tását jelenthetné, örvendetes, hogy ma már sok helyen van gyermektorna, a felnőtteknek kondicionáló foglalkozás és egyre népszerűbb a rokkant sport, például az ülő röplab­da. Remény van arra is, hogy Vácott, a felépült új tanme­dencében heti két órában el­kezdődhet a mozgássérült gyermekek úszástanítása és rendszeres vízi tornája. Az egyesületek számos olyan ak­ciót, felajánlást szerveztek, amelyek enyhítik a betegek önellátási gondjait. Házhoz megy a fodrász, és a pedikű­rös, megszervezik a nagy be­vásárlásokat, elviszik nekik a könyvet. A közlekedőképesség elen­gedhetetlen feltétele annak, hogy a sérült ember munkát végezzen, s ez nemcsak a jö­vedelemszerzés és a megél­hetés miatt fontos: önbecsü­lést, emberi kapcsolatokat je­lent. Rendkívül nagy igény volna a motoros utcai toló­kocsikra, amelyek főként vi­déken alkalmasak a Hycoma- tok pótlására. Megyénkben a Csepel Autógyár KISZ-esei ajánlották fel, hogy részt ven­nének e jármű hazai fejlesz­tésében. A kismotorvezetők gondja, hogy tanfolyamszerű oktatás­ban kell részt vénniük, ha vezetői engedélyt akarnak. Sokszor azonban az oktatáson való megjelenésük lehetetlen mindaddig, amíg nem a saját- magúk által vezetett motor­ral járnak. Ez patthelyzet, amelyből a kiutat az jelente­né, ha az oktatást a rászo­rulók lakásán tartanák. A külvilággal való kapcso­lattartás fontos eszköze a te­lefon. E kérdésiben a mozgás- sérültek helyzete elkeserítő. A Pest megyei egyesület tagjai közül mindössze harminchat­nak van telefonja. Dolgozni akarnak A mozgásukban korlátozott emberek számára a lakásnak — a megfelelő otthonnak — sokkal nagyobb a jelentősé­ge, mint az egészségeseknél. A megfelelő szót itt hangsú­lyozni kell, hiszen az ajtók szélessége, vagy a lift, döntő a tolókocsiban élőknek. A be­teg emberek számára a kor­szerűnek tekinthető lakás át­lagos alapt'erülete 78 négyzet- méter. Az egyesület tagjai negyedének sem haladja meg a lakása a 60 négyzetmétert.­Pesthidegkúton a közelmúlt­ban elkészült 56 — a moz­gássérültek számára ideális­nak mondható lakás —, s bár még 40 megépítésére vol­na hely és közmű, az építő- anyagárak emelkedése, illet­ve az adakozási kedv csök­kenése folytán, az előtörlesz­tés, rendkíyül magos volna — csaknem 300 ezer forint. A mozgássérültek lakótelepének bővítése azért sem célszerű, mert meglehetősen elzárt a külvilágtól, és a segítséget nyújtani képes egészséges em­berektől. Sokkal járhatóbb útnak látszik az, hogy a ta­nácsok segítsenek olcsó telkek juttatásával. Erre Pest me­gyében már több jó példa is akad. Móza Katalin Mindent a vásárlóért Szombaton délelőtt tizenegy óra lehetett, amikor Aszódon akadt dolgom. Gyorsan vé­geztem, s eszembe jutott fe­leségem kérése: a vasárnapi ebédhez hozzál trappista saj­tot. Tizenkét óra előtt mint­egy húsz perccel bementem a középső népboltba — így emlegetik Aszódon és környé­kén ezt a nagy élelmiszerüz­letet —, hogy a kérést telje­sítsem. Néhányan cselleng­tünk a polcok között. Eladó az egész üzletben nem volt. A pénztárosnő számolta a napi bevételt. A pult, amelyen máskor többféle sajt és fel­vágott kínálja magát, teljesen üresen tátongott. A tejtermé­kek hűtőpultja is meztelenül kínálta magát. Egy idősebb hölgy — aki szintén vásárolni szeretett volna — lemondóan súgta: — Mindent elrámoltak már a hű­tőbe. itt már nem kapunk semmit! Hitetlenkedve és egyben reménykedve is hall­gattam. Talán téved. Erélyes női hang szólalt meg, amely­nek tulajdonosát nem láttam. — Mit kér? Eldadogtam. Húsz deka trap­pistát. — Nincs! Kiballagtam az üzletből. Az ajtón olvashatatlan a nyitva tartási időt jelző tábla. Felfe­deztem a plakátot, olvashat­ja bárki: kiváló vállalat. Dühöngök. Még nyitva kel­lene lenniük, mert a déli ha­rangszó sem hangzott el, Meg­állók Bagón, az állomás mel­letti szerződéses áfész-üzlet- nél. Benyitok. Megelőznek a köszönésben. Az elárusítónő mosolyogva kérdez. — Mivel szolgálhatok? Elmondom. Pontos mérés. Aztán igyekszik a kasszához. Blokkol. Fizetek. Kellemes hétvéget, jó pihenést kíván. Megkönnyebbülök. Nem első­sorban a vásárolt áru miatt, nem azért, hogy megbízatáso­mat teljesítettem. Megköhy- nyebbülök az emberi szó, az udvarias kiszolgálás miatt, s azért, mert érzem, hogy van­nak üzletek, amelyekben min­den értünk, a vásárlókért tör­ténik. f. m. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1984. AUGUSZTUS 1., SZERDA Valkói változások Iskola és egészségiiái épül Csökkentik a lemaradást, kár kevesebb a pisi A településeiket a letelepe­dett nép százados munkája alakítja ki. Nincsenek egyfor­ma faluk vagy városok, min- deniknek sajátos, egyéni arcu­lata van. Ugyanazok a ténye­zők különböző települések éle­tében más és más hatóerővel bírnak. Minden falunak, Vá­rosnak megvan a maga sajátos történelmi fejlődése, amely ugyan nem választható el az egész ország történelmétől, de mégis annak egy külön része. Mind sárga A helytörténet megtanítja az embereket nyitott szemmel járni saját falujukban; bemu­tatja, hogy mennyi küzdelem árán érték el azokat az ered­ményeket, amelyeket a mai kor embere már magától ér­tetődőnek tekint. írásunk bevezető sorait Valkó egykori tanácselnökétől kölcsönöztük. Gelybó András ezeket a gondolatokat a falu­ról 1969-ben megjelent szép kiállítású könyv előszavában írta meg. A valkói tanácsház előtt el­sietve, két fiatal lány beszél­getésére figyeltem fel. Azon duzzogtak kettesben, hogy miért van az, hogy a falubeli középületeket mind sárgára »festették. Megszólítottam őket, szakítanának-e időt arra, hogy elmondják nekem is a vélemé­nyüket. Jó, de csak ha gyor­san kérdez, mert sietős az utunk, egyeztek bele. A két Kati — éppen most maradtak ki a nyolcadik osz­tályból — igen kritikus szem­mel figyelik a lakóhely min­dennapjait. Ez a tizenévesek természetes magatartása. Vi­szonyítanak, összehasonlítják saját községüket a környék te­lepüléseivel, hiszen sűrűn jár­nak szomszédba. Taglalják a szórakozási lehetőségeket a Zöld elefánttól — így becézik az egyik vendéglátót — a Jú­lia cukrászdáig. Igazán az utóbbival elégedettek, mert ott jó a fagyi is. Csemetekert Ha azt kéne felsorolni, ami nincs, rájuk bizton számíthat­nánk. Valamit azonban ők is éreznek a valkói változások­ból, melyek már ehhez az év­tizedhez fűződnek. Említik az új iskolát, melynek alapozá­sa kész és a betont locsolják, hogy minél előbb ott is emelni lehessen a falakat. Kezükkel Már ki lehet nézni az épülő egészségház ablakán. Az előre­gyártott áthidaló gerendát Fekete István, Rácz László és Vi- dák Bertalan méri be, rakja helyére. kenti lemaradását a kényel­mesebb településeiktől. A csa­ládi otthonok lakályossága ter­mészetesen már össze sem ha­sonlítható a másfél-két évtize­de mérttel. Ám a község köz­épületei jószerivel még azok, melyek az említett könyvben is láthatóak voltak. De na­gyot tévednénk, ha nem ven­nénk figyelembe például azt,' hogy amikor a kötet szerzői — Papp Gábor, Radóczy Gyu­la és Tóth Imre — a nyomdá­ba adták kéziratukat, még nem volt a községnek állandó óvodája. Ma pedig városi szín­vonalú csemetekertje van Val- kóriak, KRESZ-parkkal. Őrülhetünk A labdarúgás havában Rajtol az Alkotmány Kupa A kiemelt csapatok még várnak A sportrajongók augusztust a labdarúgás havának tartják. Nem véletlenül, hiszen a leg­több bajnoki osztályban ebben a hónapban kezdődnek a küz­delmek. Sokan igencsak vár­ják már, a vasárnapi kilenc­ven perceket, hogy legytn végre miről vitatkozniuk a oa- ráti körben. Szerintük a va­sárnapi ebédek is jobban es­nek, ha utána labdarúgó­mérkőzésre siethetnek., Bemelegítésül szolgálhat a gödöllőieknek a ma kezdődő Alkotmány Kupa kispályás torna mérkőzéssorozata. Au­gusztus elsejétől hatodikéig a selejtezők első fordulóját tart­ják meg. A mai program: MÉMMl—KKMV, Gépgyár 11 —Viktória. Szadai T.—ÁTK. Csütörtökön vívják a Ganz T —TEFU, a Fanta—Agronovo és a Gövisz—Ganz KISZ találko­zókat. Pénteken az Állami Biztosító az Áfész II., a Tan­gazdaság a Kun Béla KISZ, az Áfész I. a Korvin Ottó KISZ csapatával mérkőzik meg. A találkozók kezdési idő­pontjai a fenti sorrendben 16.30, 17.30, illetve 18.30 óra, mindhárom napon. Hétfőn csak két mérkőzés lesz, délután öt órakor a Spi- dót fogadja a Híradótechnika, hatkor pedig a Gyeptiprókat a Szadai Adidas. A továbbiak­ban a kiemelt gárdák, a HTÜ, a Lőrinc SE, a Topi, az öreg­fiúk és a Gelka is pályára lép. Már az is ismeretes, hogy a továbbjutók mely találkozók győzteseivel mérkőznek meg. De hát addig még sok gyep eltipródik, sok csuka elkopik. Hamarosan elkészülnek az el­ső szint falazatával, szerelhe­tik a födémet. A szerző felvételei mutatják, amit mindennap látnak, merre épül az egész­ségház. Remélik, ezeket az új középületeket már más színű­re festik. Színezzék egyébként bármi­lyenre, ezek már tükrözik, hogy Valkó is mozdul, csök­Szinte egymással szemben épül most az új iskola és az egészségház. Voltak; évek, amikor ez nem volt ilyen nagy érdekesség, több pénz volt- a beruházásokra. Ám akkor nem Valkót fejlesztették. Mit tud erről a két kislány? Nem is tudhat semmit. Annak vi­szont örülhetünk, hogy ér­dekli őiket a község sorsa. B. G. Veresegyház vendégei Masíroznak, koncertezések Dániából, Horsens városból vár vendégeket a veresegyhá­zi tanács, a Váci Mihály Mű­velődési Központ és a Cante- mus Kórus: a Horsens Garden zenekart. Az együttest 1942- ben a város centenáriumára alapították, azóta megszámlál­hatatlan hazai és külföldi fel­lépésével bővölte el hallgatóit. A Horsens Garden rézíúvó- sokbói, dobosokból áll, a ze­nekarnak ötvenegy tagja van, 10—21 éves' fiúk, akik a dán királyi gárda uniformisának másolatát viselik. Programjuk masírozásból és koncertből áll. Veresegyházon augusztus 3-án este hat órától mutatkoznak be. A település főútvonalain, a Köves utcá­ban, a Fő úton, a Mogyoródi úton és a Találkozók útján menetzenét szolgáltatnák, majd a strand teraszán adnak koncertet. Magyarországi tartózkodá­suk alatt gazdag programban lesz részük, a vendéglátók a veresegyházi fellépésen kívül két alkalommal teremtenek bemutatkozási lehetőséget számukra, augusztus 1-én Bu­dapesten, a Halászbástyán 18 órakor, és Szentendrén a Templom téren augusztus I 2-án 16 órától lesz koncertjük. I A vendégszerepléseken kívül ellátogatnak Visegrádira és Vácra. Jé! működik Szakcsoport Nemrégiben szakcsoporttá alakult a Pécel-Isaszeg Áfész szállítási ágazata. A mintegy három-négy hónapos tapaszta­latok azt mutatják, hogy a szakcsoport jól működik: bevé­teleik fedezik a kiadásokat. Feladataik elsősorban a szö­vetkezeten belüli anyagmozga­tás, ők szállítják a boltok árui­nak egy részét, de a vásárlók­tól is vállalnak házhozszállí­tást, gépeket, eszközöket, épít­kezési anyagokat visznek ké­résre. 1 W M ti— Hófehér. Magyar rajzjá- tékfiljn, 4 és 6 órakor. Kicsi cs pici. Szinkronizált olasz film. Csak 8 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllőt Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom