Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

1984. AUGUSZTUS 1., SZERDA 5 KovényvédeSem Az állomásba vezető alagút Az észak—déli metróvonal III/A szakaszán rövidesen megin­dulhat a forgalom. Az építők a felszínen és a föld alatt egy­aránt a terveknek megfelelően haladnak az egy kilométeres szakasz építésével. Felvételünk a Dózsa György úti állomáson készült, ahol már a kőfaragók és a Fémmunkás Vállalat dol­gozói az aluljáró és a metróállomás burkolását készítik Ä népi ellenőrök vizsgálták Aruk, árak, hiánycikkek Gyermekek a tilosban Kulcs fityeg a nyakukban Az ember bemegy az üz­letbe és nemegyszer bosszan­kodik. Vásárolni szeretne, nem pedig bosszankodni. A polcok kivétel nélkül minden boltban, áruházban dugig vannak töm­ve kelmékkel, élelmiszercik­kekkel, sokféle portékával, de gyakran éppen az nincs, amire a vevőnek szüksége volna. A népi ellenőrök immár fél évtizede folyamatosan vizs­gálják, hogyan alakul a lakos­ság áruellátása. Megjelennek az üzletekben, a nagykereske­delem raktáraiban, a kereske­dők és termelők központjában, hogy a helyzetet elemezve fel­tárhassák a fogyatékosságokat kiváltó összefüggéseket. Az ár­emelkedések* nyomán kialakult fogyasztói-vásárlói szokások természetszerűleg indokolták, hogy az úgynevezett napi cik­kek körén belül is dz olcsóba áruk kínálatára fordítsanak nagyobb figyelmet. Tavaly hozzávetőlegesen 140 ezer négyzetméternyi eladó­térrel, raktárral bővült aj or­szág kiskereskedelmi hálózata. Sok új vendéglő, áruház, szál­loda nyílt és jóval több a ma­gánkiskereskedő Is, mint akár egy esztendeje. E számszerű gyarapodás mindenképpen ja­vította a vásárlási feltételeket. Egyúttal jó néhány vállalat törekedett arra. hogy a koráb­binál jobb szervezéssel, a szol­gáltatások bővítésével is ja­vítsa a kereskedelem munká­ját, a vevők lehetőségeit. Mi a megoldás? A közelmúltban ismét volt fogyasztói áremelés. Nem az első az utóbbi években, s nyil­ván nem is az utolsó. Az ár­emelés nem titkos, tud róla a lakosság. S ha tud, magától értetődően felkészül rá, bizo­nyos cikkek iránt megnő a ke­reslet. Természetes emberi tu­lajdonság, hogy aki teheti, megvásárolja azokat az áru­kat. amelynek felfelé megy az ára. Ám bármennyire legyen is ez természetes emberi ma­gatartás, tudatlanul — igaz — azokat sújtja, akik szerényebb anyagi helyzetük következté­ben nem tudnak tartalékolni. Vagyis hibás a gyakorlat. Ten­ni ellene persze aligha lehet Lega’ábbis úgy nem. hogy bárminemű korlátozás állná útját az áremelés előtti vásár­lásnak. Mi is a gond? A kereskedő vállalat képtelen az áremelés után a korábban befolyt pénz­ből a korábbinak megfelelő mennyiségű árut beszerezni. S mivel az árucikkek átfutási ideje — a rendeléstől számít­va az üzletekbe jutásig sajnos amúgv is hosszú, egy darabig pontosan azok keresik hiába valamelyik olcsóbb cikket, akik a drágábbat nem tudják megvenni. A népi ellenőrök javaslata a helyzet orvoslásá­ra: nyújtsanak rövid időre szóló kedvezményes bankhitelt a kereskedőknek. Az 55—60 ezer állami és szövetkezeti üzlet mellett je­lentősen növekszik a magán- kereskedők száma. Míg 1975- ben tízezren voltak, napjaink­ban a számuk meghaladja a 25 ezret. Igaz, mondják a népi ellenőrök, az üzletek többsége szatócsbolt (tehát a konjunk­túrát inkább kiaknázó), nem pedig élelmiszerüzlet, de azért mind több van az utóbbiból is. Felemás gyakorlat Sok a disszonáns jelenség. Ve­gyünk egy általánosítható pél­dát:' míg az állami üzlet húsz százalékkal adja drágábban a készletből a csészét, ezt visz- Szaadja a tariff arának mér­séklésével. Ugyanakkor a ma­szek csak a csészét árulja, vagy más olyan terméket, amiből nagyobb a haszon. Az is gyakori, hogy a magánke­reskedő nem veszi figyelembe a Belkereskedelmi Miniszté­rium rájuk vonatkozó állás- foglalását. miszerint ők a bolti kiskereskedelemből kizárólag további feldolgozással forgal­mazott cikkeket szerezhetnek be. Ez a szabályszegő lánc­kereskedelem természetesen nem növeli az árualapot, vi­szont drágítja a terméket. Zöldség-gyümölcsből rom­lott az állami-szövetkezeti szektor kínálata. Az okok kö­zött az időjárás hatása mellett felsorolható a rossz szervezés, a helytelen tárolás, a szaksze­rűtlen kezelés, a termelői ér­dektelenség, az áru útját nem­egyszer indokolatlanul meg­nyújtó áttétel. E jelenség a választékban, a minőségben, az árban egyaránt megmutat­kozik. Megfelelő versenytárs hiányában a magánkereskedők igencsak felsrófolják az álta­luk kínált szebb portékák árát. Emlékezetes, hogy tavaly almából a termelők értékesíté­si gondokkal küszködtek, ám most tavasszal mégis méreg­drágán lehetett hozzájutni eh­hez a gyümölcshöz. A gyümöl- csöt-zöldséget árusító üzletek közt sok a szerződéses, ami •egyik lehetősege az érdekelt­ség elterjesztésének. Elvileg tehát ezek a boltok egyértel­műen hasznára vannak a la­kosságnak. A gyakorlat azon­ban felemás: az Országos Ke­reskedelmi Felügyelőség ta­pasztalatai szerint a szerződé­ses üzletekben több a vissza­élés, mint az állami-szövetke­zeti szektorban. Jogosan kifogásolható A felmérések szerint ez idő tájt mintegy kétezerre tehető a hiánycikkek száma. Tavaly a kereskedelem 450 millió fo­rint értékben gyártatott belő­lük: a különféle alkatrésztől kezdve egészen a mindenna­pos szükségletet jelentő szegig. Összefogtak ruházati kereske­delmi vállalatok is. hogy köz­vetítsék a lakosság igényeit az ipar számára. Van tehát több­féle kezdeményezés. Viszont jogosan kifogásolható, hogy például műszaki cikkekből, A változékony időjárás kedvez a kórokozóknak, kár­tevőknek. Különösen erős volt már korábban is a levéltetü- fertözés, amely továbbra is veszélyezteti a kapásnövénye­ket és a gyümölcsösöket. Erő­teljes védekezésre van szük­ség a nagyüzemekben és a kiskertekben egyaránt. A nap- raforgótáblákon különösen szi­gorú most az ellenőrzés. Két évvel ezelőtt jelentős termés­kiesést okozott az úgyneve­zett barna szárrothadás. Ez­zel a veszedelmes fertőzéssel tavaly szerencsére nem volt dolguk, feltehetően azért, mert az aszályos, száraz idő­járás nem kedvezett neki. Idén a bőségesebb csapadék következtében újra számolnak vele; a déli országrészben már észlelték az első fertőzést. A mezőgazdasági nagyüzemek korszerű vegyszereket vetet­tek be, és ezekkel igyekeznek megelőzni a jelentős termés- kieséssel járó növénybetegség terjedését, eluralkodását. néhány ruházati cikkből jó, ha a két végletet: a nagyon ol­csót, ám kis értékűt, vagy a nagyon drágát találja a vevő. A választék gazdagítása im­portból egyértelműen áremelő hatású. Kifogásolható, hogy többnyire éppen az olcsónak mondható cikkek hiányoznak az üzletekből. Nehezen elfo­gadható az a magyarázat, hogy a hazai ipar kevéssé ér­dekeit ezek előállításában. A külkereskedelem igyekszik be­hozatallal bővíteni a választé­kot, ám a munkamódszere hi­bás, Mert maguk járják a vi­lágot, ahelyett, hogy — miként az másutt szokás — idehívnák az eladót. A problémát még tetézi, hogy nem ritkán, mondhatni, hasznavehetetlen terméket Vásárolnak. És mit ígér a belkereskede­lem? Mindenekelőtt azt, hogy élelmiszerből, vegyes iparcik­kekből az idén a vevők na­gyobb választékot kapnak, s igyekeznek tovább javítani a hét végi, hét eleji ellátást. Ja­vul az ellátás háztartási gé­pekből. nem lesz hiány színes televízióból, s az ipar a tava­lyinál több építőanyagot gyárt... Fejér Gyula A ráckevei tanács vb-tit- kárának szobájában ülünk és arról tudakozódom Kátay Incéné dr.-tól, hogy sikerült-e megoldani az iskolás gyerekek nyári foglalkoztatását, van­nak-e napközis táborok, sza­badidős-programok. Nem népszerű a tábor — Év vége előtt az üzenő­füzetben megkérdezték a szülőket, hogy kérik-e a nap­közit nyárra — mondja. — Nagyon kevesen jelentkeztek. Szinte minden családban van nyugdíjas nagyszülő, akár helyben, akár vidéken. S ha nincs, megteszi az idősebb testvér is. A gyerekek sem rajonganak a nyári napkö­ziért, hiszen akármilyen izgal­mas programokat ígér, mégis csak emlékeztet az iskolai fe­gyelemre, kötöttségre. Ebben a pillanatban kivá­gódik a párnázott ajtó. — Anyu, kérünk pénzt vas­fűrészre! — felkiáltással két kisfiú ront a szobába. A hú­szas mellé az illetlenségért nénii fejmosást is kapnak, majd ahogy jöttek — akár a szélvész — hagyják el az iro­dát. — Ne haragudjon — men­tegetőzik a vb-titkár. — A fiaim. Itt lakunk szemben, el­vesztették a kerékpár zárjá­nak a kulcsát, ezért kell a fűrész. — Egyedül vannak otthon egész nap? — Nem, a nyolcadikos nagylányom vigyáz rájuk, de ma elment a strandra. A ráckevei körzetben mind­össze két helyen, a közpon­ton kívül Dunavarsányban indítottak napközis tábort. Hiába a sok színes program: strand, kirándulás, múzeum, ezt a lehetőséget alig néhány alsó tagozatos kisdiák veszi igénybe. S hogyan töltik napjaikat a többiek? Az kiderül, ahogy Végigautózunk Ráckevén. A Strandra igyekezett az a tíz év körüli kislány, aki csak­nem a kocsink alá került. A bizonytalanul kerekező gye­rek, miközben hátranézett, hogy kanyarodhat-e, elvesz­tette uralmát a bicikli fölött s felborult. Egy perc alatt mindent tu­dok róla. Nemcsak azt, hogy az ijedtségen kívül más ba­ja nem történt. — Ez a kertkapu, ez a ve­randa, ez meg a ház kulcsa. A nagy a kocsibejárót nyitja — sorolja a nyakában lógó vaskos kulcscsomóról. Kide­rül, hogy hétvégi házuk van Ráckevén. Egy hónapot itt töltött a szüleivel, de a sza­badságuk letelt, most napon­ta bejárjak HEV-vel az er­zsébeti papírgyárba. — Mióta biciklizel? — kér­dem gyanakodva, látva az előbbi bukást. — A bringa már két éve megvan, de Erzsébeten, a la­kótelepen nem enged az anyu kerekezni, mert nagy a for­galom. Könnyelmű fürdőzők Legalább annyi gyereket látni a Duna-parton, mint a szép strand medencéjének környékén. Csónakból, stégek­ről ugrálnak a vízbe. Látha­tóan minden idegszálukkal él­vezik a nyarat, a szabadságot, a gondtalanságot. De vajon mit éreznek szü­leik? Akik biztosak abban, hogy a gyerek tud úszni, bi­ciklizni, de látni, sose látták. És soha nem győződtek meg róla, hogy ismeri-e a csemete a KRESZ-táblákat, tudja-e mikor, kinek van elsőbbsé­ge, tudja-e egyenesen tarta­ni a kormányt, miközben hát­ranéz, meg tudja-e tartani egy kézzel a bringát, ha irány­jelzésre kerül a sor. — A Ráckevei-Duna-ág öt­vennégy kilométer hosszú. Három csatorna és harminc­öt bányató van a körzetünk­ben — sorolja a potenciális veszélyforrásokat, amelyeket a vizek jelentenek, Nagy Ká­roly százados, a Ráckevei Rendőrkapitányság közbizton­sági és közlekedési osztályá­nak vezetője. — Sajnos, az idei nyáron is követelt már áldozatokat a Duna. A kö­zelmúltban például Dömsöd- nél fulladt vízbe egy négyéves kisgyerek, aki mutatványos szüleitől kószált elpuijp A taksonyi hídig kevés für- dőző akad, a KÖJÁL Buda­pesttől idáig ném ajánlja a fürdést, lejjebb azonban szinte mindenhol szabad a strandolás és a BRFK vízi­rendőrei gyakran találkoznak vétkesen könnyelmű fürdő- zőkkel. — Van olyan iskola a kör­zetben, amely előtt tanítási időben nyolc-kilencszáz ke­rékpár áll — folytatja a szá­zados. — Ilyen például Kis- •kunlacházán a Munkácsy Mi­hály úti bázisiskola. Ezek a diákok tudnak is kerékpároz­ni és a felnőtteket szégyení- tő pontossággal ismerik a KRESZ-t. Elmeséli, hogy néhány éve az egyik gazdálkodó egység szállítással foglalkozó dolgo­zóinak továboképzést szer­veztek. Előtte kitöltettek ve­lük egy tesztlapot. Vala­mennyi hatvan pont alatt volt: a gyakorlott gépkocsive­zetők mind megbuktak vol­na. Ugyanezt a feladatot fel­ső tagozatos gyerekek kivétel nélkül jobb eredménnyel tel­jesítették. A történethez tar­tozik még, hogy a felnőttek a tanfolyam után már jól töltötték ki a lapokat. Tehát a helybeli bicikliző gyerekekkel nincs sok baj — ennek ellenére a forgalma­sabb községekben Dunaha- rasztin, Taksonyban ők sin­csenek túlzott biztonságban az utakon. Szétverték a megállót A nagyobb gyerekek szá­mára már nemcsak a közle­kedés vagy a vikek jelentenek veszélyt. A2 unatkozó, csel­lengő fiatalok gyakorta una­loműzésből is, a hecc ked­véért követhetnek el meggon­dolatlanságot. — Ehhez az is hozzájárul, hogy a főváros közelsége miatt, nagy az átmenő gye­rekforgalom. Intézetből szö­kött fiatalok jönnek, akik itt éltek, vagy innen származ­nak. Csöveznek, bujkálnak, s ez még a jobbik eset. Ám gyakran betörés, lopás is ke­rül a listájukra — mondja Nagy Károly. A közelmúltban fiatalkorú társaságot csíptek el, akik Budapestről Szigetszentmik- lósra jártak kerékpárt lopni. A nyár, a szabadság né­hány üveg sör után, még na­gyobbnak tűnik, s ez nem ke­vés munkát ad hétvégeken a rendőrségnek. A diszkóból kitóduló fiatalok esténként randalíroznak, s ha nem jön elég gyorsan a HÉV, az Is előfordult, hogy szétverték a megállót. A táborozás — szerencsé­seknek — a balatoni nyara­lás is véget ér egyszer. Lete­lik a nagymamánál töltött két hét, a szülők szabadsága is véges. S a gyerek egyedül marad. Kulccsal a nyakában. Csak magára ne maradjon ... Móza Katalin A mikor hazament, még egyszer fel­lapozta az újságot. Elolvasta egy­szer, aztán még egyszer a piros ceruzá­val megjelölt részt. Majd hirtelen le­dobta, felugrott. Arca vörös volt, nya­kán kidagadtak az erek. — Hallatlan! — kiáltotta — Hallat­lan ! De lecsukatom, esküszöm, hogy le- csukatom. Van egy tiszt barátom a rendőrségen. Lecsukatom. Az asszony, aki a szekrényben ren­dezgetett, megfordult, s csodálkozva nézett férjére. — Mi történt? — kérdezte. — Mi? Hallatlan! Tessék, olvasd csak el — kapta fel az újságot a férfi és a fe­leségéhez szaladt. — Tessék, olvasd csak el. Az asszony feljebb emelte a kezében tartott fehérneműt. — Azonnal, drágám, csak elrakom. — Csak élrakod ? Persze, téged nem \ érdekel, hogy engem ... — Mi'történt? A szekrény polcára tette a fehérne­műt és elvette iférjétől az újságot. A férje mérgesen mutatott a tárcára. — Olvasd csak el. Az asszony leült és nyugodtan elol­vasta az írást, ami férjét úgy felinge- relte. Néhány perc múlva ölébe eresz­tette az újságot, felnézett. — Elolvastam. A férje megállt előtte, kezét hátra rejtette. — Mit szólsz hozzá? Hallatlan, mi?! — Én nem találom rossznak. — Tessék? Miről beszélsz? Kit érde­kel. hogy jó-e vagy rossz az írás. Hol­nap rajtam röhög a város. — Ugyan — mosolygott az asszony. — Hiszen nem rólad van szó. Ez csak úgy általában ... A férfi az ablakig lépkedett, aztán vissza a fotelig, ahol a felesége ült cso­dálkozva. — Hogyhogy általában? — Igen, általában, hogv vannak mág olyan gyerekek, akiknek jól megy a so­ruk, de szüléikről megfelédkeznek, Bába Mihály: nfjaacíra iámért akik nem látogatják, esetleg szégyellik is őket. Nincs ilyen? — Van vagy nincs, az most nem ér­dekes. Most nem erről van szó. Az a csirkefogó engem írt meg. De majd én elbánok vele, majd én megmutatom, hogy nekem is vannak összeköttetéseim. — Ne beszélj szamárságokat. Miért írt volna meg téged? Nem rólad szól. Ez valami .. . — A név nem számít — csapta a ma­gasba kezét a férfi. — A név nem je­lent semmit. A tények, a tények ... — Milyen tények? — az asszony fel­állt és fürkészve nézett férje arcába. — Kérlek, akkor te nem olvastad el figyelmesen. — Dehogynem. — Ugyan! Akkor észrevetted volna, hogy milyen csúnyán oldalba döfött. — Ne túlozz, kérlek. — Figyelj csak ide: ebben a kisváros­ban dolgozom? Ebben. Most neveztek ki vezető állásba? Nemrégen. Voltűnk Franciaországban? Voltunk. Olaszor­szágban? Ott is. Bulgáriába készülünk? Oda! Benne van ez? — Benne — bólintott az asszony. — Mikor láttam utoljára az apámat? Három éve. Ez is benne van, igaz? To­vább megyek: írt az apám, hogy jön? írt. Vártuk? Nem vártuk, mert nem ír­ta meg pontosan, hogy melyik vonattal érkezik. Mindem stimmel, igaz? — Csakugyan. Jesszusom. Most jut eszembé, hogy a mamának még mindig nem vettem meg a magas szárú torna­cipőt, pedig tavasz óta kéri. mert ott náluk a faluban nem lehet kapni. — Hagyd most a mamádat, most ró­lam van szó, érted? Róóólam! — Lehet. De nem szerepel a neved. — Nem számít. Mindenki tudja, hogy ez én vagyok. Most majd ujjal muto­gatnak rám, hogy ime, felkapaszkodott a létra magas fokára, de nem törődik az édes szüleivel. Hallatlan! De majd én megmutatom ennek a firkásznak. Fel­jelentem! — Még rosszabb lesz — zökkent visz- sza a fotelba az asszony töprengve. — Vizsgálat. Tárgyalás, Tanúk kihallga­tása. Megkérdezik apádat is, hogy mi­kor látogattad meg. Nem fog hazudni, azt mondja majd, hogy tán három éve is elmúlt annak. Ügy kell tenned, mint­ha nem olvastad volna. M egállt a szoba közepén, a férfi ál- lához kapkodott. Dühe nehezen csillapódott. — Hm. Talán igazad van. Nagyvona­lúnak kell lenni. Igazad van. Kár ezzel foglalkozni. Csak tudod, amikor elol­vastam, nagyon felbosszantott, mert mit tagadjam, magamra ismertem. — Ugyan, te csacsi — szökkent fel nevetve a felesége és megsimogatta fér­je arcát. — Nem vagy te olyan, ami­lyennek leírtak. — Ugye, nem! — nevetett most már a férfi is és átölelte felesége pámás vállát. — Nem ám! Hanem százszor rosz- szabb. Nemcsak apádat hanyagolod el. hanem engem is... — Baj van — bontakozott ki felesé­ge sürgető öleléséből. — Felhívtam. — Kit? — Hát azt, aki írta. — És? — Megbeszéltem vele egy találkozót. Gondoltam, felpofozom és menjen a rendőrségre. — Ja — kacagott fel hangosan a fe­lesége, — Te kis kakas. Verekedni akarsz? Nem mégy el a randevúra, drá­gám, hanem leutazunk apádhoz. A ma­mának is megveszem a cipőt. Most pe­dig hallgass. Foglalkozz azzal, hogy leg­alább engem ne hanyagolj el! — súgta. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom