Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-29 / 202. szám

1984. AUGUSZTUS 29., SZERDA Prsr , wnt/1 5 így bőrről sok szőrme A nyulal; nemcsak a bőrüket, hanem a szőrüket is vásárra vi­szik. A Galga menti Magyar—Kubai Barátság Tsz nyúlbőr- feldolgozó üzemében'lényegében a szőrt fejtik le a nyúl bőré­ről. Ebből aztán később keresett és jó minőségű fonal lesz. A képen látható pucclógépen is jó néhány nyuszibunda kapasz­kodik meg a napi 150 kilogrammos termeléshez Trencsényi Zoltán felvétele Örömök, pnM a nagy családban Délelőtti párbeszéd a konyhában Ahol minden fillérnek helye van Szolgáltatások a Csepel Autógyárban Borítékon kívüli juttatások Az álláshirdetéseket olvasgatva természetesnek vesszük, ha a fizetés mellett munkásszállást, üdülési lehetőséget, esetleg utazási költségtérítést, lakástámogatást is kínálnak a jelentke­zőknek. S ahol ilyen még nincs, ott előbb-utóbb számon kér­jük. A szociális és kulturális feladatok éppúgy részei a válla­lati tervnek, mint a termelési célkitűzések. S a kettőt nem is szabad szétválasztani, hiszen csak abból költekezhetünk, amit megtermeltünk, és csak a jobb munkakörülmények megterem­tésével várhatjuk el dolgozóinktól a hatékonyabb termelést. v Valamikor, anyáink, ^nagyanyáink korában ter- ^ mészetesnek számított a sok ^gyerek. Valami különös ^hangulata van a nagy csa- j ládoknak, amelyekből ma jjmár mind kevesebb lesz. ^ Igen. Ma már egyre keve­sebben vállalják a sok ^ gyermekkel járó gondokat, ^lemondást. És azok, akik á mégis, vajon hogyan élnek? Kevesen vállalják Erre a kérdésre akartam vá­laszt kapni mikor elindultam Kiskunlacházára. A tanácsnál Hoffmann Józsefné gyámügyi előadó vázolta a helyzetet: — Húsz nagy családunk van. Számon tartjuk őket, tudunk a problémáikról, gyakran látoga­tunk el hozzájuk. — Hogyan tudják anyagilag támogatni a családokat? — Sokan kapnak rendszeres napközis térítést, évente két­szer rendkívüli segélyt folyó­sítunk. Többnyire tanévkezdés előtt, és a karácsonyi vásárlá­sok megkönnyítésére. Ez álta­lában ezer-ezerötszáz forint. Mindenki szeretne kapni, de sajnos csak kevesen részesül­nek belőle, összesen tizenegy gyermek. 580 forint a rendsze­res nevelési segély. Ezt nem mi adjuk, hanem a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, mi csak javaslatot teszünk. Vannak olyan esetek is, mikor meg kell vonnunk, a már egyszer kiutalt pénzt mivel a kisdiák nem jár rendesen iskolába, vagy abbahagyja a tanulást, de dolgozni nem akar. Mások meg nehéz körülmények kö­zött is igyekeznek, hogy gyer­mekeik ne szenvedjenek sem­miben sem hiányt. Nézze meg például a Boros családot! Nyolc gyerekük van, de na­gyon szépen gondoskodnak ró­luk a szülők! Nyoíc gyermekkel Így indultam el a Botond utcába. Az 5-ös szám alatt ta­láltam a Boros-portát. Az ud­var elején külön álló épület, ott él az anyós, özvegy Boros Ferencné, hátrébb két lakrész, egyikben az általam keresett család. A kertben elöl vetemé­nyes, oldalt ólak, fásikamra, előtte kacsák imbolyognaik. A háziasszony nyolc gyer­mek édesanyja, Boros Ferenc- né. Magas, fiatalos, csinos asz- szony. Rövid fekete fiús haja oldalt elválasztva. Kék kö­penyben sürgölődik a konyhá­ban, ahol az egyik kislány. Eníícő az asztalnál ülve for­gatja az új tanév pirosba kö­tött füzeteit. A legkisebb fiú egyéves. — Most jöttem a mezőről. A sógornőm bolgárkertész, gyak­ran segítek neki, ha ráérek. Ad egy kis pénzt érte, meg kaptam egy vödör krumplit is. Most gyesen vagyok, s itthon vannak a nagyobb gyerekek, vigyáznak a kicsikre. Az apróságok a szobába me­nekülitek a meleg elől, és ép­pen All Baba kalandjait izgul­ják végig a tv jóvoltából. Köz­ben megérkezik a tizenkét esz­tendős Ági, húzott kék-fehér fodros szoknyában, ugyanolyan színű kistrikóban. Ösztönös mozdulattal a kicsi felé nyúl, átveszi édesanyja karjából, és leül ő is a tv elé. — örülsz ennek, hogy sok testvéred van?.— kérdezem tőle. — Persze, jó hogy sokan vagyunk. — Te is sok gyereket akarsz majd? — Á. csak kettőt — Miért? — Nálunk sok a gond, a munka. — Bizony, ilyen nagy csa­ládban mindenkinek van dol­ga — mondja magyarázatként Boros Ferencné —, de ha még egyszer kezdeném az életemet, megint sok gyermekem lenne. Igaz nem úgy, mint most. Az első házasságomban öt gyerek született, pedig az az ember nem érdemelte meg. Ilyennek még egyszer nem szülnék. Nem ötöt, egyet sem! A mos­tani uram áldott jó ember. Mindegyik gyereket egyfor­mán szereti, és sokat dolgozik értük, pedig beteg.' Gyenge a szíve. A tanács foglalkoztató­jánál dolgozik, a Hélia D krém használati utasítását kell haj­togatnia. Én is ott voltam ko­rábban. / Beosztott forintok — Mennyi pénzből gazdál­kodnak egy hónapban? — A gyes, a családi pótlék, az uram fizetése összesen úgy ötezer-ötezerötszáz forintra jön ki. Tartok állatokat, a kertben megterem a zöldség, gyümölcs, ha segítek a sógor­nőmnek, ő szintén ad valamit. Gyakran kapunk a tanácstól segélyt. Mégis nagyon be kell osztani. De nem szeretném, hogyha a gyerekek hiányt szenvednének valamiben, ha az öltözetük miatt szégyellni kellene magukat. Fontos, hogy rendes ételt kapjanak. Tegnap Gazdát cserélő ötletek Újítási börze Nagy érdeklődés kísérte az idei országos cipőipari újítási börzét, amely a napokban zaj­lott le a martfűi Tisza Cipő­gyárban. A rendezvény most elkészült összegzése szerint ötvenöt újítás cserélt gazdát, talált új hasznosítóra. A leg­több szellemi munka, alkotó ötlet a hatékonyabb termelést, a jobb minőséget, az anyag- és energiatakarékosságot szol­gálja. Több közülük az egyes importanyagok. ragasztók, vegyszerek hazai termékekkel való helyettesítését oldja meg. A Tisza Cipőgyár újítá­sai közül például sikert ara­tott az automata ringlizőgép és az új típusú hidraulikus szabászkés. Az ország legna­gyobb cipőipari üzeme a test- vérváHalato'któl tizenöt újí­tást vásárolt meg. ezek közül jelentős és a munkát teszi ter­melékenyebbé az éksarokvágó és a sarokmélyítő gép. A börze tanúsága szerint a módosított újítási jogszabály hatékonyan ösztönzi a dolgo­zókat. nagyobb teret ad a vál­lalati önállóságra, az alkotó­munka megbecsülésére, az újí­tók anyagi és erkölcsi elisme­résére. este például birkapörköltet főztem, este rántott hal lesz és halászlé. Valahogy mindig megoldjuk a dolgokat. Az uram nem isziík, nem dohány­zik. ilyesmi nem viszi a pénzt. Egyelőre két szoba konyhás lakásban él a család. Szeret­nék bővíteni fürdőszobával, ami azonban még várat magá­ra. A gyerekek jobbára még tanulnak, bár a legnagyobb már férjnél van. Aztán felnő­nek a legkisebbek Is, s idővel ők is a családalapításra fog­nak gondolni. Lehet, hogy ne­kik i$ sok gyerekük lesz. Ha nem is mindegyiknek... Fiedler Anna Mária Kultúra, oktatás A Csepel Autógyárban az idei szociális tervet a lehető­ségek és az egyes üzemek, osztályok által megfogalma­zott igények összehangolásá­val készítették el. Abban egy­részt meghatározták a dolgo­zók művelődésével, szakmai oktatásával kapcsolatos fel­adatokat, másrészt az élet- és munkakörülmények szinten- tartását, egyes területeken a dolgozók szociális helyzetének javítását jelölték meg. Ebben az évben az autógyáriak szá­mára a tavaly átadott mun­kásszálló és az új sportcsar­nok magas színvonalú üzemel­tetése a legfontosabb feladat. Az idén kulturális célokra eddig 400 ezer forintot fordí­tott a vállalat. Bővítették a művelődési ház könyvtárát és a fiókkönyvtárakat. Ugyan­akkor az üzemfenntartó gyár­egység megkezdte a művelő­dési ház karbantartását, a munkálatokat most a második félévben fejezik be. Oktatóter­mek korszerűsítésére, üze­meltetésére, az előadók óradí­jára és más, az oktatással kapcsolatos kiadásokra egész évre két és fél millió forintot terveztek. Körülbelül a felét költötték el az első hat hónap alatt, s ennek révén 230 fizi­kai dolgozó számára tették le­hetővé szakmai tanfolyamok elvégzését, és több mint 370 nem fizikai dolgozó vehetett részt továbbképzéseken, illet­ve-tevékenykedett a Gépipari Tudományos Egyesületben. A leendő szakemberek számára 750 ezer forint tanulmányi ösztöndíjat fizetett ki a Csepel Autógyár, abban a reményben, hogy az iskola befejezése után ezek a fiatalok náluk kamatoz. tátják majd tudásukat. Bár az autógyár dolgozóinak átlagéletkora emelkedett, így is sok közöttük a fiatal, kis­gyermekes szülő. Éppen ezért a gyárba látogatóval nem kis büszkeséggel ismertetik meg az új, korszerű óvodát. A törzsgyári két óvodába és a 2-es számú gyár óvodájába, Illetve a tanácsi óvodákba — itt a vállalat helyet biztosít dolgozói gyermekeinek — minden kicsit felvettek, az idén egyetlen kérelmet sem utasítottak el. A vállalat saját óvodáinak karbantartását egyébként már megkezdték, s terv szerint ezt is a második félévben fejezik be. Szódavízautomaták öt konyhában 3000 ember számára főztek naponta meleg ebédet. Az étkeztetés 2 millió 700 ezer forintba került a vál­lalatnak, s ebben még nincse­nek benne a konyhák és a bü­fék felújítási költségei, s az a 15 szódavíz-automata sem, amit az első félév során sze­reltek fel az üzemekben. Vonyarcvashegyen és a szi- getszentmártoni meg más hét­végi házakban üdülhetnek a Csepel Autógyár dolgozói. Nemcsak a még aktívak, ha­nem májusban-júniusban a nyugdíjasok is, és a gyerme­kek a frissen festett gyermek- üdülőben. Az első félévben 25 'törzs- gyári dolgozó kapott lakáski­utalást. Huszonegyen a válla­lati kölcsönt igénybe véve fi­zették be az OTF-nek az elő­törlesztést, és öten a minősé­gi cseréhez kaptak munkahe­lyüktől támogatást. A lakás-, építési kölcsönt is figyelembe véve az idén 77-en vásároltak, illetve építettek otthont ma­guknak vállalati segítséggel. Kötelező szűrés A szociális szolgáltatások közül talán a legfontosabb az üzemorvosi ellátás. Az autó­gyári rendelőintézetben a ko­rábbi évekhez hasonlóan az idén is folyamatosan hívták be szűrővizsgálatra a veszé­lyes munkakörben foglalkozta­tottakat. Január 1-től immár a Tökölön és Halásztelken élő vállalati dolgozókat is az üze­mi orvos írja ki táppénzre. A betegek számára ez minden­képpen kevesebb utánjárást jelent. A 4-es számú gyár or­vosi rendelőjébe pedig a na­pokban érkezik meg egy új EKG-készülék, régóta várják. El. E. Leányfalutól Visegrádig Elosztó szerepet tölt be A Szentendrei-sziget közsé­geinek gyógyszerellátását dön­tően megjavította az alkot- mánynap tiszteletére, „átadott t ahitótfalui patika. Eddig ugyanis magánházban műkö­dött a gyógyszertár, s a fejlesz­tése emiatt gondokat okozott a Pest megyei Tanács Gyógy­szertári Központjának. A léte­sítmény alapterülete kicsiny, épülete elavult és korszerűt­len volt. Az új objektum elosztó sze­repet is betölt a Leányfalutól Visegrádig terjedő térségb«fi. Raktárában megtalálhatók mindazok a gyógyszerek, jijne- lyeket hazánkban forgalmaz • nak. Így sürgős esetekben nerfl kell arra várni amíg a fővá­rosból kiszállítják az esetleg életet mentő szereket, hanem a beteg, illetve orvosa azonnal megkapja. A község központjában fek­vő létesítménynek megnyitásá­tól kezdve nagy a forgalma. Úgy érezte, hogy másodszor is rév­be ért: Ildikó válása gyorsan lezajlott, a közös szerzeményeken hamar meg­egyeztek, a lakást sikerült elcserélniük. Tulajdonképpen már mindent közösen Intéztek leendő élettársával, Péterrel. Amikor az új lakás festésére, berende­zésére került sor, Ildikó a gyerekével lement szülei nyaralójába, sütkérezett a napon, játszogatott a gyerekkel, egy­szóval élvezte szabad élete első örö­meit. Nem zsörtölődött vele senki, nem kért kávét, sört, ebédet, vacsorát sen­ki. nem kellett mosogátni, bevásárolni, mert ott volt az anyja, a húga. tettek- vettek helyette. Sajnálta, hogy letelt a fizetés nélküli szabadsága és vissza kell ülnie hamarosan a rajzasztalhoz. Anyjánál hagyta a gyereket néhány napTa, hogy egyedül lehessenek addig is az új lakásban. Az izgalom, a kíván­csiság hajszolta oda, nem várta meg, hogy Péter kocsival menjen érte. A kulcs a táskájában volt, de csen­getett. Péter néhány pillanat múlva nyitott ajtót. Meglepetten kiáítotit fel. — Ö! Gyere — ölelte meg Ildikót. — Épp a virágokat rendezem. Végigsétált a lakáson, bekukkan­tott minden zugbk. Különösnek, fur­csának találta, pedig majdnem minden úgy volt elrendezve, ahogy megbeszél­ték. Majd megszokom, gondolta. Talán a feszes rend zavarta, mert a régi laká­sában elég lezserül volt összedobálva minden, egy-egy ruhadarab napokig hevert a székre, fotelre dobva, a poha­rakat, csészéket, tányérokat sem rakta el a vendégek után még másnap sem. Különös, hogy az nem zavarta úgy, mint most ez a rend, ez a precízség, vagy hogy is mondjam. Töprengéséből Péter zökkentette ki. — Gyere — mondta —, most lecsü­csülünk. iszunk egy pohár konyakot és iszunk egy jó erős kávét. Hogy oldód­junk. Ildikó rögtön észrevette a kis tálkát. — Ez mi? — kérdezte, amikor Péter mellé lehuppant. — Ez? Mandula. Bába Mihály l/yjanduict — Keserű. — De a konyakhoz nagyon jó. Én sze­retem. Koccintottak, ittak, nevettek, hogy végre szabadon együtt vannak. — A gyereked meddig maradhat a mamánál? — Néhány napig. — Kár — mondta Péter mandulát rágcsálva. Ildikó csak többszöri unszo­lásra vett ki egy szemet, de csak ujjai között forgatta, mint egy alkoholista az üres poharat. — Kár — ismételte meg Péter —, mert jó lett volna, ha minél tovább maradunk kettesben. — Nem vehetem igénybe annyira mamáék&t sem — simogatta meg Péter arcát Ildikó. — Hamarosan úgyis hosz- szabb ideig ott lesz náluk, tudod, ha megyünk Angliába. — Angliába? — Igen. Hát megbeszéltük. Péter ivott a konyakból, újabb maú- dulaszemet dobott a szájába. — Igen. igen. Csakhogy ezt meg kell gondolni. Annyi kiadásod, kiadásunk ' volt, hogy nehéz lenne rövid időn belül megvalósítani. — Az mondtad, hogy ezt te intézed — mondta csalódottan Ildikó. — Igaz, igaz. Intéztem is. Majd meg­beszéljük. Most úgyis annyi más teen­dőnk van. — A papírokat azért be kellene adni. — Rendben van. beadjuk — egyezett bele Péter. — De akkor, már ma vagy holnap beszélned kell a mamáddal, hogy maradjon ott a gyerek arra az időre is, amíg felkészülünk az útra. — Mennyi időre? — Néhány hónapra. Vasárnaponkint meglátogatnánk, vinnénk egy üveg bort az öreg úrnak — nevetett—, mert tu­dom, hogy szereti. — Az apámra gondolsz? — Aha. Mert a mamád áldott ió lé­lek, az akár örökbe is fogadná a gye­reket. ha tudja, hogy neked úgy na­gyobb boldogságban lesz részed. Apád az más, azt nem veszed le ä lábáról ér­zelmekkel. Annak sírhatsz, ríhatsz, még konokabb lesz és még jobban ostoroz és csipkelődik jobbrg, balra. Vele kel­lene jóba lenni. Ha közel lehetne hozzá férkőzni... — állt fel és töprengve sé­tálgatott a szobában. Melázva kísérte tekintetével Pétert. Van abban igazság, amit mond. A föl­dön járó apja mindig lehozta a felle­gekből már kicsi korában, is. Ha kel­lett. hideg zuhanyként ható szavakkal hűtötte le.. Például akkor, amikor az angol nyelv mellé felvette a spanyolt is, mert az akkor divatos volt, aztán az olaszba kapott, meg amikor ilyen-olyan tanfolyamokra jelentkezett. Homokot, még mindig homokot akarsz markolni, pedig észrevehetted volna már, hogy az hamar (kihullik az ujjaid közül. Mi­re felocsúdsz, egy. két év múltán, üres lesz a markod, ostorozta, ahogy Péter mondta, és kapkodhatsz valami más után. de meddig? Esztendőnkint nem lehet új meg új szenvedélye, foglalko­zása, de még hobbyja se senkinek, mert azt mindenki kiröhögi. A szellemi szer­telenség és a rögeszme — kevés kivé­tellel — egyformán veszedelmes az em- • bér számára, jutottak eszébe apja sza­vai. Péter már ismét ott ült mellette, át­ölelte vállát. — Minden rendben lesz azért — du­ruzsolta Ildikó fülébe —, most az a legfontosabb, hogy fejezzük be a lakás berendezését, vegyük meg a hiányzó apróságokat. Aztán csinálunk egy szép tervet. — Milyen tervet? — Mondjuk, két évre az utazásaink­ról, a nagyobb kirándulásainkról, a nagyobb vásárlásainkról, hiszen ki kell cserélni a kocsit is, szóval mindenről, de fontossági sorrendben, amit szépen betartunk, és akkor soha, de soha nem fogunk veszekedni... — A fejem, fáj a fejem. — Ne töprengj annyit. Gyere, te­gyünk rendet a szekrényekben. Húzta, Vitte magával Ildikót, aki úgy érezte, hogy az angliai utazás ho­mokszemként csúszik ki életéből. Ká­bult volt, már nem érezte szabadnak magát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom