Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

Kitüntetett népművelők kiírta A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 194. SZÄM 1984. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Figyelem, kitartás és ügyesség Asszonyok sfélutástes műszakban Évek óta hagyomány, hogy augusztus 20-án a népműve­lőkről megemlékeznek és meg­rendezésre kerül a népműve­lők napja. Az 1984. évi népmű­velők napja alkalmából a Vá­cott és a város környékén mű­ködő népművelők közül ki­emelkedő munkájuk alapján az alábbi elismerésben része­sültek: Szocialista kultúráért kitüntetést kaptak: Agárdy Magdolna, a városi könyvtár könyvtárosa, István Kálmán­ná, a családi és társadalmi ün­nepeket rendező iroda vezető­je, Profent Istvánná, a váci Bartók Bála Zeneiskola taná­ra, Varga József, a perőcsényi művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesült Faze­kas László, a váci Bartók Bé­la Zeneiskola tanára, Lie’o- hardt József, a nagymarosi helytörténeti bizottság tagja, Nagy Istvánná, a váci zeneis­kola takarítója, Szabóky Ju­dit, a váci Bartók Bála Zeneis­kola igazgatóhelyettese. Miniszteri dicséretben része­sültek: Steinekker Erzsébet, a városi könyvtár módszertani előadója, Bodorné Hegedűs Zsuzsa, a váci művelődési központ ügyintézője, Vaszilkó Józsefné, a váci művelődési Kőröst Csorna Sándor szüle­tésének 200. évfordulója al­kalmából írások, kiegészítő tudnivalók, eddig ismeretlen irodalmi és nyelvészeti gondo­latok kerülnek elő az ismeret­lenségből. Csatlakozunk hoz­zá mi is, váciak. A Magyar Nemzet augusztus 3-i számá­ban Ha]ápy Lili írt Baktay Ervinről, aki a legjelentősebb monográfiát írta Körösi Cso­rna Sándorról. De írt Amrita- Sher-Gilről, Baktay Ervin unokahúgáról is. Ez az írás azt is jelezta, hogy a neves keleti tudós, kutató a húszas évektől a „Duna valamelyik -aprócska, lakatlan szigetén amerikai-indián törzsi tábort szervezett — ő volt a törzsfő­nök.’’ Váci vonatkozásai és az év­forduló megköveteld, hogy ezt a szigetet pontosan meghatá­rozzuk. így közünk lesz az évfordulóhoz. Baktay Ervin mint a Magyar Földrajztudo­mányi Társaság későbbi főtit­kára tibeti kutatómunkára in­dult az Estlapok megbízásá­ból, melyben követte Körösi Csorna Sándor életútját a zanglai kolostorig. Hazatérve, a Váctól északabbra levő Kompkötő-szigeten telepedett le. Á hely megfelelő volt szerzett maláriájának a keze­lésére és kutatói eredményei­nek a megírására egyaránt. A sziget valóban lakatlan volt. Mintha Böcklyn festette volna. Csodálatos a fekvése, élénk a madárvilága. Az író A vonat kerekei ütemesen zakatolnak a sínen, amikor a kis piros mozdony elindítja a szerelvényt. Lassan elhagyjuk a városszéli kertes házakat, s a DCM port okádó, égbe nyúló kéményeit is eltakarják a Bör­zsöny fenséges csúcsai. Árnyé­kos erdők, napfényes tisztások, virágos rétek gyönyörködtetik a városi embert, amíg a vonat a hegyek között szerényen meghúzódó Nógrád községet eléri. A vasútállomástól piros nyi­lak mutatják az utat a Ma­gyar Madártani Egyesület el­ső alkalommal megrendezésre kerülő Természetvédők Képző­művész Táborához. A nyilak a Király-rét felé mutatnak, de nem kell annyit gyalogolni a látogatóknak, hiszen a község­től alig félórányi járásra a Meleghegyen verték fel a sátrakat az ifjú képzőművé­szek. A sátrak egy tölgyerdő tisz­tásán hangulatosan illeszked­nek a tájba. A környéken rend és tisztaság van.. Középen tűz- rakóhely, körülötte farönkö­kön ülnek a pajtások. Ismerős arcot pillantok meg; Okolicsá­központ csoportvezetője, Szasz- kóné Felhő Mária, a váci Sztá­ron Sándor Gimnázium könyv­tárosa. A most kitüntetett népműve­lők az elismerést Budaörsön, a megyei ünnepségen vették át, de megemlékezésre került sor a városi tanács tanácstermé­ben is, valamint a Madách Im­re Művelődési Központban. Az ünneplés, a megemléke­zés percei azokat a népművelő­ket köszöntik, akik munkáju­kat hivatásszerűen végzik me­gyénkben. városunkban és a kis településeken egyaránt. Nem könnyű a feladatuk. Te­vékenységükben nincs vasár­nap és hétköznap, s munkájuk eredményessége sem mindig kézzelfogható, érik őket ku­darcok és sikerek, de amit vál­laltak, azt hittel és elkötele­zettséggel végzik. Munkájuk áthatja az egész település szel­lemi életét. Megtaláljuk őket a művelődési házakban, könyv­tárakban, úttörőházakban, ze­neiskolákban, klubokban, mú­zeumokban és az üzemekben. Nem kis feladat amire vállal­koztak. Munkájukkal egy nép, egy nemzet műveltségi szint­jének, kultúrájának felemel­kedéséhez kívánnak hozzájá­rulni. Papp László öt-hat sátrat állított fel a szi­geten, indiai szőnyegekkel leiszerelve, értékes gyűjtemé­nyekkel kiegészítve. Kora ta­vasztól a tél beálltáig élt itt. Megkereste őt Cnolnoky Jenó, id. Lóczy Lajos, egy alkalom­mal gróf Teleki Pál, a föld­rajztudós, a későbbi minisz­terelnök is. Ezen a szigeten írta meg Baktay Ervin a főművét, Kö­rösi Csorna Sándorról írt élet­rajzát, a „Háromszéktől a Hi­malájáig”. (Ö így írta, mert szanszkritül a himá az havat és a laja birodalmat jelent és így a hó birodalmáról van szó. A Himalája r*emmit sem je­lent.) Dé itt írta meg a „Diadalmas Yoga”, a „Világ tetején”, a „Hjndusztánia” cí­mű müveit is. Baktay Ervin egészen a má­sodik világháborúig élt a szi­geten. A háború során a né­met fasiszta hadsereg fészkel­te be magát, később a Duna szabályozása során a part kö­ré sarkantyú került, vége lett az idilli állapotnak. Az elismert tudóssal úgyne­vezetten „jó viszonyban” vol­tam. „Vándor” nevezetű bár­kámon számtalanszor eveztem fel a szigetre, hol az ő, hol a vendégei számára. Bizony nem ártana, ha a különböző Körö­si Csorna Sándor iskolai szak­körök emléktáblával jelölnék meg a helyet, ahol az egyik legtökéletesebb életrajzot ír­ták Körösi Csorna Sándorról. Petővári Gyula nyi Lóránt, a Vác városi Ha­zafias Népfront környezetvé­delmi munkabizottságának ve­zetője, most mint táborvezető mutatkozik be. öt kérem meg, meséljen a táborról. — A Magyar Madártani Egyesületnek több mit tízezer tagja van és sokan jól kezelik a ceruzát, az ecsetet. Így adó­dott a gondolat a képzőmű­vésztábor létrehozásához, ahol szakemberek irányításá­val fejleszthetik készségüket, rajztudásukat a résztvevők. A táborba igyekeztünk tehetsé­ges fiatalokat meghívni. Ezért előzőleg mindenkinek négy-öt munkát ej kellett küldeni Mu- ray Róbert grafikusművész­nek, aki egyesületünk propa­ganda-bizottságának vezetője. A rajzokat egy bizottság érté­kelte, és a legjobban rajzoló harminc fiatalt hívtuk meg a képzőművésztáborba. A táborba Soprontól Nyír­egyházáig, Kőszegtől Vác- hartyánig az ország egész te­rületéről érkeztek természet- védő fiatalok, akik a képző­művészet iránt érdeklődnek. A tábor művészeti életét Muray Még egy utolsó figyelmezte­tés a gyereknek, hogy jó le­gyen, még egy sietős utasítás, hogy vacsorára mit egyen, s aztán indulás a munkába — délutános műszakban. Útköz­ben ezer kérdés és gondolat tolakszik egymás elé: vajon mindent sikerült elintézni a délelőtt? A férj nem felejti el, hogy ma este fel kel hívni az ismerőseiket? És a fogorvos — oda is el kellene vinni a gye­reket ... Az autóbusz döc- cenve megáll: most már mesz- sze az otthon és közel a gyár. Rutinosan — Jelenleg hét asszony dol­gozik délutános műszakban — tájékoztat Somogyi László, a Magyar Selyemipari Vállalat váci bélésszövőgyárának igaz­gatója —, ők egyenként hu­szonnégy szövőgépet kezelnek. Régen, a rekonstrukció előtt csak nyolc gépre felügyeltek, s bizony sokkal nehezebb kö­rülmények között dolgoztak, örömmel mondhatom, most olyan az üzem, mint egy, a mai korszerűbb követelmé­nyeknek megfelelő munkahely — s ha a szövőnők változatla­nul nagy fizikai megterhelés­nek vannak is kitéve, ezek a feltételek már elfogadhatók. Tisztaság i és világosság, tá­gas termek és korszerű gépek — minden a rend és rende­zettség benyomását kelti az érkezőben. A laikus szemlélő is észreveszi: itt már új tech­nikát reprezentálnak a beren­dezéseik. ^ — A rekonstrukció első üte­mében nyalcvannyolc, majd a második ütemben nyolcvan gé­pet állítottunk üzembe — tájé­koztat az igazgató •—, ezek jellemzője, hogy a’régi vetélős berendezésekkel ellentétben légsugaras gépek. Kezelésük nagy könnyebbséget jelent, ugyanis a csévét a műszak alatt nem kell cserélni, s a vetülök- és láncfonal-őrszer- kezetek nagy biztonsággal ál­lítják le a gépet szálszakadás esetében. Ha baj van, lámpák jelzik: a zöld fény a vetülékfonal, a sárga a láncfonal szakadásá­ról ad hírt, s a fehér fény ak­kor gyullad ki, ha megtelt az áruhenger. A piros fény nagy Róbert grafikusművész irá­nyítja, s egyes napokon meg­hívott vendég előadók színe­sítik a programot. Hogy milyen munka folyik a táborban? Íme néhány kira­gadott példa a tíznapos prog­ramból; előadás a grafikai technikákról, a rajzról, a kép­zőművészeti munka alaptör­vényeiről. Gipszforma másolá­sa ceruzával, ytána anatómiai előadás, majd“ ezt követően a rajzba színnel vagy tussal az anatómiai szerkezet berajzo­lása. Szó lesz a színekről, fes- téstechnikáról (aikvarell. tem­pera stb.). Színes ábrázolás növényekről, fákról, állatok­ról. Lesz szabad kompozíció, alkotás, és krokizás szénnel, ecsettel helyszíni modellel, vagy állatokat keresve — nyáj, baromfiudvar — kis kirándu­lás formájában. Szakemberek beszélgetnek a plasztikáról, szobor, plakett mintázásáról, sokszorosító technikáról, gipsz- öntésről. Végül művészettör­téneti áttekintés lesz, különös tekintettel a természet- és ál­latábrázolásokra.­A tábor végén rendezik az anyagot és a legsikeresebb munkákból szeptemberben ki­állítást rendeznek a váci mű­velődési központban. A rajzo­kat előzőleg Nógrád község­ben is bemutatják. Dénes János bajt jelez: ekkor már javítani kell a gépet. A fények most is ki-kigyulladnak, hol a zöld, hol a fehér, hol a sárga. De az ügyes asszonykezek gyor­san elhárítják az akadályt: rutinos mozdulatokkal össze­kötik az elszakadt szálat, hogy aztán nagy zakatolással újra indulhasson a masina... A te­remben nincs sok asszony, de ők állandóan mozognak: a hosszú gépsorokat járva állan­dó figyelemmel vigyázzák a munkát. — Tudja, mi már megszok­tuk a körülményeket — mond­ja mosolyogva Dián Istvánná szövőnő —, én például huszon­nyolc éve dolgozom itt. Min­dennek megvan az előnye — ennek a munkának is. A mű­szakpótlék például szépen ki­egészíti a keresetet, s aki eb­be szokott bele, annak már nem is olyan fárasztó, És most, az új gépek üzembe he­lyezése óta különösen így van, hiszen többet, jobb minőség­ben és lényegesen nagyobb könnyebbséggel termelhetünk. Az asszony brigádvezető, a Felszabadulás szocialista kol­lektíva irányítója. Szerényen mondja: sóik szép sikert mond­hatnak magukénak, több alka­lommal elnyerték az aranyko­szorút, illetve egy-egy ízben vállalat és a szakma kiváló brigádja címet is. Új gépek A délutános műszak — ért­hető módon — a legkevésbé kedvelt az asszonyok körében. Ennél még az éjszaka is jobb, mert magasabb —* ötven szá­zalék — a pótlék, s mert cél­szerűbben lehet a munkahelyi és az otthoni dolgokat össze­hangolni. — Mire bejövünk — mond­ja Dávid Oszkárné szövőnő — már el is fáradunk ... Ma pél­dául délelőtt bevásároltam, főztem, mosogattam, vasaltam; mire leülhettem volna egy ki­csit pihenni, már indulni kel­lett munkába. És most itt is elég fárasztó: van egy új ter­mékünk, amely elég nehezen szőhető — gyorsan szakad, jobban kell figyelni, több dol­got ad. Aztán a meleg ... Szin­te kiveszi az emberből a? erőt, s este nyolc felé már érezzük, hogy bizony hosszú volt a nap ... Ennek ellenére én is csak azt mondhatom, szép mesterség a miénk — én sem adnám fel a könnyebb mun­káért. Ügy tartják a szakmabeliek, hogy a szövőnő akkor igazán jó szakember, és akkor keres, ha nem dolgozik. Azaz: ha a gép az ő hibájából, szálszaka­dás miatt keveset áll. A bélés­szövőgyár rutinos asszonyai jól ismerik a szakma fortélyait, a hosszú évek alatt kitapasztal­A körzeti labdarúgó-baj­nokság első őszi fordulójának mérkőzései szombaton: For­tuna II.—Vei Amatőr és Gal- gamácsa—Göd II. 18 órakor kezdődnek, vasárnap Szob— Kösd, Márianosztra—Vámos- mikola, Letkés—Ipolydamásd, Kemence—Kóspallag, Váchar- tyán—Dunakeszi, őrbottyán— Csővár, Vácrátót—Püspökszi­lágy és Rád—Vácduka szintén 16 órai kezdettel. Az ifjúsági csapatok vasárnap 14 órakör kezdik mérkőzéseiket: Szob— Kösd, Márianosztra—Vámos- mikola, Váchartyán—Dunake­ták, miként lehet minőséget javítani. — Amióta az új gépeken dolgozunk — magyarázza Je- hodek Andrásné —, azóta a minőség is jobb. És ez nagyon fontos szempont, mert például a differenciálás alapjául is szolgál. Igaz, nálunk a legtöb­ben hosszú évek óta itt van­nak, régi törzsgárdatagok, is­merik és értik a szakmát — de azért az egyéni képességeknek is nagy a szerepük. Figyelem­re, állóképességre, ügyességre, van szükség; csak a rutin nem elég. És persze szeretni kell ezt a szakmát, különben nehéz lenne vállalni a három műsza­kot, az ezzel járó életmódot. Az asszony szavaiban egy kis büszkeség: mint bizalmi, a kollektíváról is beszél. Jó a légkör — mondja — nemcsak kollegiális, de baráti kapcso­latok is kialakultak az asszo­nyok között. És magukénak érzik a gyárat is — csak körül kell nézni, ragyog az üzem, ha egy kis idejük van, szépí­tik, rendezgetik a környezetü­ket. Háttérben Dolgozzanak az asszonyok délelőtt, vagy délután, a ter­melés hátterét, a feltételeket biztosítani kell. Ezt hivatottak megoldani a mesterek és se­gédmesterek, a szerelők és ki­segítők. — Ez a mai műszak átlagos­nak nevezhető — veszi elő mindentudó jegyzetfüzetét Gu­lyás József művezető — nincs sok géphiba, csupán egyetlen olyan probléma adódott, ame­lyet ma délután nem tudunk kijavítani, csak majd holnap a délelőttös műszakban. Segéd­munkásunk is van. s jóllehet többre lenne szükség, azért az asszonyoknak ez is nagy segít­ség. Talán az időjárásra lehet panasz, nagy a meleg: ami jó a nyaralóknak, az teher a dol­gozóknak ... S hogy mit kívá­nok a műszak hátralevő órái­ban? Legyen olyan mint ed­dig, csendes, nyugodt — hogy az asszonyok, ezek a nagyon jó kollégák és kedves munka­társak eredményesen befejez­zék a napot... Vasvári Éva Állatorvosi ügyelet Augusztus 18-án, 19-én és 20-án az alábbi állatorvosok tartanak ügyeletet: Északi rész: dr. Zsombokos András 10-404, 20-án dr. Kalácska La­jos Szob 36. Déli rész: dr. Dóczy Ödön Főt 11. Az ügyelet ideje szombat reggel 8 órától, hétfő reggel 8 órá’g tart. szí, őrbottyán—Csővár és Rád—Vácduka. A serdülőcsapatok bajnok­sága szeptember 1-én, szom­baton kezdődik. * A korábbi hagyományokhoz híven az idei évben is megren­dezik a városi kispályás lab­darúgó-bajnokságot. A népsze­rű sportesemény augusztus 21- én indul, amikor is a csapatok 15 órakor állapodnak meg a mérkőzések lebonyolításának rendjében: a Vác városi Ta­nács művelődési és sportfel- ügyelőségén. Ki£zlf@n A telefonhoz nyúlunk, s nevetünk. Dolgozol? Elvég­re szabadságon vagy — mondogatjuk egymásnak. Jómagam túl vagyok azon az első napi babonás tar­tózkodáson, mely szerint nem érdemes felhívni a kollégákat, hátha egy olyan hírt tudok meg, ami­vel elrontják a közérzete­met, szabadságom további napjait. De hát a fontos­kodás szelleme ennél is erősebb. Elvégre meg kell tudni, mi van odabent, tör­tént-e valami fennakadás, amíg én a strandok hul­lámain tempóztam. Tisza és Berettyó partokon sétál­gattam, gátak magasából néztem gondtalanul a vég­telen kékségbe. Fontossá­gom tudatát csak a drót végéről hangzó válaszok hervasztják le. Nincs sem­mi különös — mondják —. dolgozgatunk „megy a verkli”. Megy. Nélkülem is. te­hát nem vagyok pótolha­tatlan. Hamarosan belátom, jobb, ha újra átadom ma­gamat a barangolás örö­mének. Két hét alatt perszenem lehet átváltozni, mássá len­ni, mint év közben. A ha­sonló méretű kisvárosban is azt keresem, mi hason­lít benne a mienkhez, mi jobb itt, mi különb otthon a mi városunkban. Ahogy tapasztaltuk, a tatai öreg­tó étterem önkiszolgáló rendszerű, bár nagyon han­gulatos. Van egy kávézó, intim hangulatú eszpresszó övezete is, ahol délben megváltoztatják a szoká­sokat. A mi kedvünkért ez is étteremmé változik át. s kivételesen a pincér is odajön az • asztalokhoz. Előre bejelentett csopor­tunkat megkülönböztetett figyelemben részesítik, pe­dig nem különleges dele­gációként, hanem mint az egyik váci textilgyár ki­rándulói érkeztünk a vá­rosba. — Ez igen — mondogat­juk a kellemes benyomások hatására. Bárcsak nekünk is lenne már egy ilyen kulturált önkiszolgáló ét­termünk valahol a «áros­ban/ Egyelőre nincs. A ven­déglátás különféle epizód­jairól viszont a félbesza­kított üdülés utáni első es­tén is hallhatunk baráti vacsora közben. Ez arról szól, hogy /az egyik privát eszpresszó megnyitása napján, szinte ötpercenként járult vende­gei asztalához a tulajdo­nos, s szüntelenül kérdez­gette: — Hogy érzik ma­gukat a kedves vendégek? ízlik-e a sütemény a gye­rekeknek? Néhány hónap után viszont ez az esz­presszó sem különbözött a többitől. Lélektelenül szol­gáltak fel itt is, kinézték, aki csak üdítő italt kért, s legfontosabb mozzanat­nak, a kasszírozást tekin­tették, a számlák egyre nagyobbak lettek. — Mert mindenki gyor­san akar gazdagodni — hangzik végül a konklú­zió —, mégpedig a másik rovására, úgy, hogy a vas­tag pénzért keveset kell­jen nyújtani. Hát ez idege­síti az embert. Lehet, hogy rosszmájú a híresztelés, de sokan tudni vélik, hogy a városban mostanság terjedő vicc is az említett vendéglátó- helyről származik, vagy legalábbis itt kezdte élni reneszánszát. Eszerint az újonnan ér­kezett vendég fölényesen végigméri a pincért és megkézdezi: — Mondja, kérem, van még a tegnapi borukból? 1— Van, válaszolja a kér­dezett, s várja a rendelést. — Akkor hozzon egy üveg sört — hangzik a vendég kívánsága. . Viccnek minden jó — szoktuk mondani a poén után, ha nem akarunk ve­le bántani. Ne is tegyük, inkább kívánjuk azt, ami gyakran teljesülhet is. Más tájakon járva fedezzük fel olykor a saját itthoni ér­tékeinket. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Törzsfőitek a Kompkötő-szigsten Emlékezés, életrajzíróra Első alkalommal Képzőművészeti tábor Labdarúgó bajnokság Hagy és kis pályán is I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom