Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

Héhány rossz bicskával és egy vésővel I Fából maradandó emléket farag A nyugdíjas vasutasok szak- szervezete gyömrői csoportjá­nak székházában ismerked­tünk meg az idei első köz­gyűlés alkalmával Duka La­jossal. Lelkes társaság maradt együtt a közgyűlést követően: vezetők, aktív tagok, szenve­délyesen barkácsoló ezermes­terek, amatőr művészkedők, vagy egyszerűen csak jó ötle­teket adók. Arról beszélgettünk akkor, hogy a székház' felújítása után egy füves, virágos kis parkot hoznának létre a nyugdíjas vasutasok, ahová pingpongasz­talokat. s más szabadtéri játé­kokat helyeznének ki, ám nem annyira saját maguk szó­rakoztatására, mint inkább a fiatalok becsalogatására. Kiállítás Könyvtáruk van, biliárdasz­tallal, televízióval, s más tár­sasjátékokkal szerelték fel a kultúrszobát. És amiről olyan izgatottan tárgyaltak: amatőr művészeti alkotásaikból vagy más barkácsolt műveikből ki­állításokat rendeznének, a nők hímzéseket, horgolásokat, kötéseket állítanának ki. Szak- és közönségzsürizés után szerény, inkább tisztelet­beli pályadíjakkal, vagy akár helyszíni árusítással egybekö­tött kiállításokat hoznának létre, hogy így a bevétel egy részét a székház további szé­pítésére és parkgondozásra fordíthassák. A lombos és virágos kertek­től tarka és üde Csokonai ut­cában csak annyit kellett mondani, hogy a fafaragót ke­ressük, s máris készséggel megmutatták az utcabeliek, hogy pontosan hol is lakik, akit keresünk. Saroképület, a készülő Jó­zsef Attila utca felől van a bejárat, itt is sok a zöld, a vi­rág, a szép lugas, hátulról a kertből vendégek nevetgélé'-e hallatszik, egyébként kellemes csendbe burkolódzik a családi ház és környéke. Szenvedély Lajos bácsit nem találjuk otthon, elment valahová ke­rékpárral. Amíg várunk rá, felesége bevezet a barátságos otthonukba, leültet a kellemes hűvösben, ablakon, ajtón jó illatú, friss levegő árad be a szobába. Mindjárt lelkendez­ve mondja vendéglátónk, hogy szerencsénk van, az utolsó pil­lanatban kerestük meg őket, mert másnap, azaz vasárnap Erdélybe utaznak, az ő testvé­réhez látogatóba. Természetes, hogy az otta­ni, gyermekkori emlékekkel kezdi a bemutatkozást. Aztán előveszi férje egyik munká­ját egy szépen faragott, lak­kozott, nyers fából készült fo­gast, igazi székely motívu­mokkal. Majd a falra függesz­tett sík tölgylapba faragott két pávát mutatja meg érthető büszkeséggel, s nem győzi ma­ga is csodálni, hogyan van ennyi türelme férjének az ilyen aprólékos munkához. Hogy mivel készíti, milyen szerszámokkal dolgozik? Ne­vetve mondja, akár hisszük, akár nem, néhány rossz bics­kával és egy favésővel dolgo­zik Lajos bácsi. Végszóra megérkezik, akit várunk, Duka Lajos és bekap­csolódik a beszélgetésbe. Már hozza is bűvös szerszámait, kicsomagolja, s az ember nem akar hinni a szemének, hogy ilyen egyszerű felszereléssel egyáltalán lehet dolgozni. Be­hoz hitetlenkedésünket látva eg-- faragott széket, s kellő megcsodálás után ráül, mint­egy mutatva: nemcsak szép, masszív is, valószínűleg mind­kettőjüket túléli a kemény tölgyfába munkált bútorda­rab. Aztán ügyes és ravasz szak- mai fogásokat mutat be, ho­gyan kell használni szerény szerszámait, hogyan lehet egy lecsapott hegyű, X alakban befűrészelt szöggel rézdombo­rításhoz hasonló, szép háttér­mintát csinálni. A' egyetlen igazi fafaragó szerszámáról, a vésőről kiderül, hogy Er­délyben vette egy cigány ko­vácstól, most már sajnálja, hogy nem vásárolt belőle töb- get. Es magyarázza, hogy a szé­kelykapukon alig fordul elő lefelé hajló tulipánt, mert az a néphit szerint nem hoz sze­rencsét. őseiről, a székelyek­ről szólva megemlíti, hogy van még egy Duka Lajos, aki Szo- vátafürdőn szép székelykaput faragott a századfordulón, s azt meghagyták az ottaniak műemléknek. Egyébként a fa­ragás a Duka családban apá­ról fiúra szálló mesterség, szenvedély. Közben papírra rajzolt min­tákat vesz elő, a sógora mun­káit, majd sógora és maga egy-egy szép faragványát hoz­za elő felesége az előszobából. A Nők Lapja példányaiban színes fotókat nézegetünk, amelyeken régi népviseletek csodálatos mintái, színei lát­hatók, s egyiken a gyönyörű faragott szék díszeleg. Lajos bácsi nagy álma, hogy egy­szer majd elkészíti és így szép, maradandó emléket hagy mg- gá után,. , . '.'hí ' j ,j,. Váltókezelő önmagáról is kérdezzük a nyugdíjas vasutast. Elmondja, hogy 1913-ban született Pa- rajdon, Udvarhely megyében. 1967-ben költöztek Gyömrőre. Vasutas 1941-ben lett a leg­nehezebb időkben. Édesapia, aki 14-ben bevonult katoná­nak, s csak 20-ban került ha­za figyelmeztette fiát: állami vállalatnál helyezkedjen el, mert nagyon háborús ' szelek fújnak. Lajos bácsi megfo­gadta a tanácsot, s váltókeze­lő lett a vasútnál. Végülis en­nek a szakmának köszönhe­tően találkozhattunk vele ott a székházban, s azzal búcsúz­tunk el tőle és feleségétől, hogy remélhetőleg első kiállí­tásán találkozunk. Aszódi László Antal Jegyzet vy Szigorúbb feltételek jl/l inden monorí örült, *'•* amikor a gázbeköté­sek témája szóba került a településen. Országosan is kiemelt program a drága fűtőolaj kiváltása a hagyo­mányos fűtőanyaggal, il­letve a jóval olcsóbb gáz­zal. Az illetékesek sem gondoltak olyan tömeges érdeklődésre, mint amely megnyilvánult a gáz iránt. A körzetközpontban az 5,1 kilométernyi gerincve­zeték viszonylag hamar megépült állami beruhá­zásként. A további 600 métert a lakosság önerő­ből valósította meg. A jö­vőben az a cél, hogy mi­nél több gzadasági egy­ségbe jusson el a gáz, így a lakossági bekötések szá­ma is emelkedhet. Termé­szetesen erre csak akkor lesz lehetőség, ha az érin­tett utca lakóinak túlnyo­mó többsége vállalja a költségeket. A nagyközségi tanács MÜTEF-osztályának fő­előadója szerint még hosz- szú évekre van - szükség, amíg minden igényt ki tudnak elégíteni. Sajnála­tos, hogy a háttéripar sem készült fel időben és meg­felelően. Ily módon például a lakásokba szükséges gáz­bojlerek, gázkonvektorok a hiánycikkek listáján sze­repelnek már jó ideje. f^sak átgondolt fejleszté- si ütemmel lehet a gázprogramot megvalósíta­ni Monoron is. Erre töre­kednek az illetékesek, ki­alakult már a négy ütem, amely keresztülhálózza majd az egész települést. G. J. Megyei vízispcrtnap Gyomron ■ A medencében és a parton A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 192. SZÄM 1984. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK Gyarapodó javaik [ / Az else lépés a rekoisstrukdó J „Monori-erdö dinamikusan fejlődik” — így fogalmaz £ sommásan a Monor városi jogú nagyközségi közös ta- £ nács végrehajtó bizottsági ülése elé került jelentés, és ez igaz is, hiszen aki nem túl sűrűn jut el a Monorhoz í tartozó településre, azt tapasztalja, szinte minden újabb j alkalommal: megint változott valamit, járda épült, üz- í let nyílt, s az új házakkal tűzdelt utcákban is mindig v, újabb otthonok nőnek. Nyáron a kemping, a strand, a f hétvégi házak átutazóival nő a létszám, amellyel szá- £ molni kell, s akiknek jelenléte bizonyos közösségi ten- £ nivalókkal jár. A végrehajtó bizottsági ülésen mindezek- röl a tanács monori-erdei szakigazgatási kirendeltségé- '• nek tevékenysége kapcsán esett szó. A kirendeltség a hivatalos fogalmazás szerint összetett feladatkörű, területi alapon szervezett tanácsi államigaz­gatási szerv. Az Idén január elsejétől az új városi jogú szervezetben a titkársági osz­tályhoz tartozik. Tevékenysé­géről tanácsciklusonként leg­alább egy alkalommal a ta­nácsnak, legalább kétéven­ként a végrehajtó bizottság­nak tartozik beszámolná. Régi gondok Legutóbb éppen két eszten­deje tárgyalta végrehajtó bi­zottsági ülés önálló napi­rendként a kirendeltség te­vékenységét, s akkor azt álla­pította meg: a település fej­lődése elfogadható, de sür­gető feladat egy szemétlera­kó hely megteremtése, s a piac létrehozásához szükséges fel­tételek felmérése. E felada­tokkal kapcsolatban azonban csak a felmérésig jutottak el — a megvalósításra nem ju­tott 'pénz. Pedig a település rendjével, tisztaságával jócskán akadnak gondok, ám igaz az is, hogy ezek megoldása nem kizárólag a szeméttelep létrehozásától függ. Ugyancsak az illegális szemétlerakók, az esti akciók „csak ideiglenes eredményt” hoznak, mintha a Monori-er- dőn élőknek, az ott megfordu­lóknak is ismeretlen lenne, hogy a környezetszennyezés bírsággal is sújtható. A köz­területek egy részének tisz­tán tartása, takarítása a mono- ri költségvetési üzem felada­ta, az intézményes szemétszál­lítással ugyanolyan nehezen birkózik Monori-erdőn, minta körzetközpontban. A strand — a most már csak hideg vízzel szolgáló, ki­csi, semmit nem változó, de mégis oly népszerű, strand — üzemeltetésével, működési színvonalával kapcsolatban is­mét azt állapíthatták meg, mint szinte minden alkalom­mal, ha szóba kerül: netn fe­lel meg az igényeknek, de csak annyi pénz van, ameny- nyi a szinten tartására ele­gendő, a felújításra, a kor­szerűsítésre egyelőre gondolni sem lehet. Ez érthető, az azonban már kevésbé, hogy miért kell fel­tétlenül minden évben to­vább élnie a fürdő területén a kocsmának, mely az utcára is kiszolgál, s lehetővé teszi kü­lönféle „látványosságok" meg­tekintését a vendég számára, aki lassan már meg sem le­pődik, ha az alkalmi kabinos a földön fekve kéri a kulcsot, s többszöri próbálkozássá! tud­ja csak kimondani ezt a ka­cifántos „kulcs" szót... Gazdag időszak Az elmúlt két esztendőben, ha egyre s másra nem is jutott pénz, jó néhány dolog megvalósulhatott. Orvosi la­kás céljára házat vásárolhat­tak, bővítették, korszerűsítet­ték a rendelőt, régi helyéről elköltözhetett az anya- és cse­csemővédelmi szolgálat. Befe­jeződött a kirendeltség épüle­tének felújítása, áthelyezték a posta telefonközpontját, ki­alakítottak egy ifjúsági klu­bot. Többszöri határidőmódosí- tássaJ bár, de elkészült az élelmiszerbolt bővítése is. az idén. átadhatták a lakóknak 'a kívül-belül felújított, tága­sabb épületet. Bekötő út épült az ABC parkolójához, aszfal­tozták a sáros iskolaudvar jó részét, s a járdaépítésben is elismerésre méltó eredmé­nyekről adhatnak számot: kö­zös összefogással, a tanács ál­tal biztosított anyagból 700 folyóméter járda készült el a Rózsa és a Csillag utcákban. A település nagy részén be­fejeződött a közvilágítás kor­szerűsítése, három utcában hálózatbővítésre is sor került, s a vasútállomásnál lévő gya­logátkelőhely ugyancsak kor­szerű világítást kapott. Ha a létesítményeket, fel­újításokat összegezik, a mo- nori-erdeiek elégedettek le­hetnek: a javak teremtésében ilyen gazdag időszakuk még nem volt. A munkák szervezé­sében, kivitelezésében nyúj­tott segítségért külön dicséret illeti a településen rendkívül aktívan működő tanácstagi csoportot. Közreműködésükre bármikor lehet számítani — s lesz is dolguk, hiszen van még tennivaló. A kiskereske­delmi hálózat a jól értékelhe­tő fejlődés ellenére sem tud­ja kielégíteni a növekvő igé­nyeket. Nagy szükség lenne égy ruházati boltra, a gázcse­retelep bővítésére, a meglevő egységek árukészletének, vá­lasztékának javítására. A vendéglátóegységek -Jé»* lenlegi Színvonala is hagy maga után bizonyos kívánni­valókat, az Autóscsárda idei kezdettel tervezett rekonstruk­ciója lesz az első lépés a gon­dok megoldásában. Tanterem­gondok várhatók az idei tan­évben az iskolában, keresni kell a lehetőségeket ennek or­voslására is. Szaros kapcsolatok Monori-erdő fejlődésében a jövőben is jut szerep min­denkinek, aki magáénak érzi a települést. A tanácskiren­deltségnek egyebek között to­vább kell erősítenie együtt­működését a közös tanács vb osztályaival szorosabbá tenni, kapcsolatait a nem tanácsi szervekkel, s azon igyekezni, hogy feltárják a szépen buz­gó, helyi erőforrásokat. K. Zs. Nyári nateszEapak Szemmel, vakén, geadstlamil Most már hagyománynak számít, hogy minden év au­gusztus 20-án a gyömrői tó­fürdő a helyszíne a Pest me­gyei vízisportnap rendezvé­nyeinek. A kulturált, kellemes környezetben minden feltétel adott a jó szórakozáshoz, a ver­senyszámok zökkenőmentes le­bonyolításához. Csupán az idő­járáson múlik, hogy a meden­cében vagy a parton érzik-e majd jobban magukat a résztvevők. Az első versenyszámot, a halfogó horgászversenyt már jóval a hivatalos megnyitó előtt megrendezik s értékelik. A pecások ugyanis reggel 6-tól 8.30-ig apríthatják a keszege­ket, nevezni a helyszínen lehet. A többi program fél ti­zenkettőkor kezdődik. Lesznek úszóversenyek a 10 év alattiak, a 10—14 év közöttiek és a 14 éven felüliek számára, külön- külön a fiúknak, lányoknak, illetve férfiaknak, nőknek. Aki nem túlságosan biztos az úszó- tudományában. az az úszógumis viadalon arathat babérokat. A parton a tollaslabdázók, valamint a kispályás labdarú­gás hívei mérhetik össze tudá­sukat az ellenfelekével. Aki azonban' csak egyszerűen mo­zogni vagy kocogni akar, az szabadon használhatja a strand mögötti erdei tornapályát. Déli egy órakor kezdődik a hajók felvonulása, természete­sen csak a kisebb-nagyobb modelleké, amelyekkel az MHSZ nagykőrösi Kinizsi klubjának tagjai tartanak be­mutatót. Délután is egymást váltják a vízi és a szárazprogramok. Lesznek fejelőverseny, lengő­teke, 11-es rúgó versenysakk- szimultán. vízi kézilabda és családi vetélkedők. Fél négy­kor a Monori Tömegsport Egyesület karatézői tartanak látványosnak ígérkező bemu­tatót. Ezután kerül sor a különbö­ző díjak, nyeremények átadá­sára, majd 17 órától a labda­rúgópályán a gyömrői csapat játszik bemutató, illetve edző­mérkőzést. V. J. Gombán, az autós kertmozi­ban, 21 órától: Ellopták Jupi­ter fenekét. Gyomron, a kertmoziban, 20-tól: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Maglódon, 16.30-tól és 18.30- tól: Kisapák és nagyapák. Monoron, 18-tól és 20-tól: Megtalálni és ártalmatlanná tenni. Monori-erdőn, a kertmozi­ban, 20-tól: Napló gyerme­keimnek. Az aratás befejeződött, vál­tozik a határ képe. Az arany­sárga szín már nem dominál. Lehúzták a tarlókról a szal­mát, tárcsa fo.rgatja a földet. Az arra illetékesek elkészítet­ték a nagy nyári kampány- munka mérlegét, a kombájno- sok már ki is pihenték magu­kat. Ok már az őszre készül­nek. gondolnak. Mi. króniká­sok igyekeztünk hű képet ad­ni a kenyérnekvaló betakarí­tásáról, az abban részt vevők helytállásáról. Jegyzetfüzetemet lapozgatva utólag mégik hiányérzetem tá­mad. Régebben sokat bíráltuk a szemek szállítóit, a gondat­lan gépkocsivezetőket. Megír­tuk, hogy egy-egy elszóródott búzacsík szinte jelzi az utat a táblától a magtárig. Másik he­lyen a szelíd, úts?élen szemez­gető fácánok csaknem balese­tet okoztak. Az élesebb kanya­rokban, ahol rendszerint meg­billentek a kocsik, söprűs, kis- lapátos, zsákos férfiak, nők, gyerekek jelentek meg. Nem a károsult téesz dolgozói. \z idén hiányoznak jegyzet- füzetemből az ilyen példák. Annál több azonban — a ja­varészt — fel sem használt-in­formáció arróL, hol hogyan tet­ték érdekeltté vagy szorították rá a gépkocsivezetőket a gondo­sabb szállításra. S eszembe jut az a sofőr, aki a tábla széién várakozva a platót borító fó­liát igazgatta, toldozgatta. Vagy a másik, aki nem volt rest. s nem sajnálta az időt in­dulás előtt, hogy lapáttal igaz­gassa el az IFA-n az arányló szemeket. A jutalom, a jó szó számukra utólag is jogos. No persze a gépkocsivezetők sem egyformák. A közvéle­mény sokféleképp osztályozza is őket, különböző jelzőkkel felruházva. A legtöbb gúnyos megjegyzés, vicc poénja az úrvezetőkön, o mazsolákon csattan. Igaz, ők a leggyakor­latlanabbak, legvédteleneb­bek is az utakon. Mostanában gyakran volt olyan felhőszakadásszerű zá­por, zivatar, hogy néhány perc alatt szinte bealkonyodott. Megesett, hogy az ablaktörlők alig győzték a szélvédőkről el­terelni a vizet. A gépkocsik többsége kényszerűségből és a KRESZ előírásai szerint nap­pal is tompított világítással közlekedett. Nem így néhány monstrum vezetője, ők talán abban bízva, hogy egy teher­autót hamarabb észre lehet venni, mint egy kis Trabantot, Polskit, vagy csupán flegma- ságból. kikapcsolt lámpákkal száguldoztak. Egy ilyen KA­MAZ szélvédőjén láttam a jól olvasható feliratot: Mindenkit hazavárnak! Okos jelmondat — gondoltam —, kár, hogy ez nem mondható el a mögötte ülőről is. A nyár a magánépítkezések szezonja is. Egy-egy betonke­verő ilyenkor kincseket ér. Keresnek is vele szépen az élelmes bérbe adók — vagy kőművesek. Nem is túl nagy teljesítményű masina az, ame­lyért egy napszámnyi bért is elkérnek. Mennyit érhet akkor az a monstrum, amelyik hetek óta gazdátlanul árválkodik Bá­nyán egy kis utcában félre­állítva. Felépítéséről, méretei­ről látható, hogy gyári — na­gyobb igénybevételre készí­tett — berendezés. Nap süti, eső veri, igaz, annak veszélye, hogy ellopnák, nem igen fe­nyegeti, ahhoz erős vontató jármű kellene. A környéken korábban a nagykátai Tápió—Hajta Víz­gazdálkodási Társulat munká­sai dolgoztak. Igaz, nem vé­geztek minden munkával, de mivel a tanács pénze elfo­gyott, elvonultak. Az ottfe­lejteti betonkeverő lehet, hogy reményt, biztatást .jelent — visszajönnek még. De a táro­lás ilyen módja inkább ha­nyagság, felületesség. S példa rá: a vagyonvédelem az ak­tákban, jelentésekben köny- nyebb, mint a gyakorlatban. Vcrcszki János Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, hagyapánk, Fekete Sándor temetésén Monoron megjelentek és részvételükkel bá­natunkat enyhítették. A gyászoló család.-----------------------------------j»*. fS SSN 0iaS~-2£51 (Monori Hírlap) V»

Next

/
Oldalképek
Tartalom