Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

1984. AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK 3 Mérik a kenyér tésztáját Naponta több mint 80 mázsa kenyeret sütnek az Észafc-Feai megyei Sütőipari Vállalat dunakeszi üzemében. A pékség min­den évszakban a meleg munkahelyek közé tartozik, de külö­nösen kánikulában teszi próbára a dolgozókat. Felvételünkön Karakó Lászlóné méri, majd a formázó gépbe adagolja a köz­ismerten jó dunakeszi kenyér tésztáját i . Hancsovszki János felvétele Baromfihús, szója, zöldségfélék A szokás még kényszerítő erő Az elmúlt években — főleg a legutóbbi áremelés óta — alaposan megváltozott a fo­gyasztók magatartása, s ma­napság többen keresik az ol­csóbb húsárukat a boltok­ban. A termelők azonban — köztük a Pest—Nógrád me­gyei Állatforgalmi és Húsipa­ri Vállalat is — kettős szo­rításban dolgoznak. Mint minden gazdálkodónál, náluk I?. munkájuk mércéje a nye­reség, miközben érthető meg­fontolásokból a kevésbé jö­vedelmező, s többnyire olcsó termékek gyártását is köte­lességük vállalni. Persze, mondhatnánk: sok kicsi sok- lía megy, ám ez az egyszerű okoskodás ä vsloáágbátt'fiém i? annyira egyszerű,. Hogy mégis hogyan sikerig a PE- NQMAH-nál ezt a cseppet sem könnyű, a pénzügyi egyensúlyt kockáztató kötél­táncot járni, erre kerestünk választ. Pontos tájékoztatás A húsipariak mindjárt egy termékbemutatóra hívtak meg, amelyet a jó üzlet re­ményében szakemberek szá­mára szerveztek meg. Ezút­tal hét új készítményüket láthattuk, köztük például a paprikás-petrezselymes húske­nyeret, a sárgarépás pácolt sertésnyelvet, a baromfivirs­lit és a tyúkpástétomot. Az utóbbi időben különösen a baromfis készítmények ki- fejlesztésében léptek nagyot előre. A kezdetektől eddig 22 gyártmányuk jelent pieg a boltokban. Tavaly 12 ezer ton­na ilyen jellegű szalámit és más baromfis terméküket si­került értékesíteni, bár az utóbbi időben némileg háttér­be szorult a tyúk- és a csir­kehús felhasználása. A bemutatón a jelenlévők természetesen minden szem­pontot igyekeztek figyelembe venni, mielőtt a konkrét üz­let szóba került volna. Mert hiába felel meg mondjuk a baromfivirsli a korszerű táp­lálkozási igényeknek — fe­hérjében az átlagosnál gazda­gabb, némi szóját is tartal­maz, ezért olcsóbb, kilója mindössze 72 forint —, ha például a boltokban a nagy forgalom miatt szívesebben foglalkoznak az egységcsoma- gös termékekkel. Egy új cik­ket bevezetni ugyanis a szak­emberek véleménye szerint nagyon nehéz, ha a kereske­dőknek többletmunkát je­lent a méricskélés és a cím­kézés. Az pedig a vásárlók miatt fontos, hogy a csoma­gok súlya igazodjon az igé­nyekhez, mert például fél ki­lót kevesebben vesznek, min! húsz vagy harminc dekát. A másik, amire felhívták a fi­gyelmet, az a pontos tájékoz­tatás. Ma ugyanis többféle baromfivirslit készítenek az országban, ezek kisebb-na gyobb mértékben eltérnek egymástól, bár küllemiles azonosnak látszanak. A vá­sárlók így könnyen zavarba jöhetnek, ha két azonosnak tűnő terméknek eltérő' az ára. Kísérlet a gyárban Felmerült az is, hogy a köz­vélemény drágának tartja a baromfis készítményeket. — Én nemrég jártam Pá­rizsban, ott a baromfis fel­vágott fele annyiba karül, mint a sertéshúsból gyártott — jegyzi meg a bemutató egyik résztvevője, dr. Kovács Lajos, a Baromfi Nagykeres­kedelmi Vállalat igazgatója. — No, perszé nálunk a nagy állami árkiegészítések miatt szinte lehete't’W' az cffeszeha- sonTítá.s. Egyébként ami az itt látható termékeket illeti: azt tapasztaljuk, hogy a vevők csak azt az új készítményt fo­gadják el, amelynek sajátos arculata van. Ezt értem az ízre és a csomagolásra is. A baromfimortadella például nem jött be, a ceglédiek sörkolbásza, amit most kóstol­hattunk meg,-szinte biztos siker lesz. v? Részt vett a bemutatón Cserháti Pál, a Kaposvári Ál­lattenyésztési Kutatási-Fej­lesztési Egyesülés igazgatója is. — Fő profilunk az állatte­nyésztés és a takarmányozás fejlesztése, de bekapcsolódunk az exportárualapok növelésébe is — mondja. — A PENO- MAH-hal a kölcsönös igény szülte az együttműködést. Mi különböző húsipari gépeket adtunk a -vállalatnak, mint­egy 1,5 millió forint érték­ben, s ennek fejében új ter­mékeket fejlesztünk ki. A PENOMAH-nál Mester A z ötéves háború és a ti­zenegy éves náci rém­uralom végéhez közeledik. Ma­gyarok! Ne kövessük a fasiz­must a gya'ázat és a pusztulás útján!... A németek hanyatt- homlok menekülnek a fron­tokon és maguk helyett rosz- szul felszerelt honvédeink százezreit hajtanák a Vörös Hadsereg ellen, a biztos pusz­tulásba. Ebben a súlyos hely­zetben a demokratikus pár­tok szövetsége, a Magyar Front cselekvésre szólítja a nemzetet!... A veszély órá­jában a Magyar Front harc­ba hív minden magyart, bár­hol is állt, bármit is tett ed­dig. Ezek a drámai sorok röp­cédulákon jelentek meg szer­te az országban, 40 esztende­je, ezekben az augusztusi na­pokban. Az aláíró az a Ma­gyar Front volt, amely alig két hónapja, 1944 júniusában alakult meg az antifasiszta demokratikus erők összefogá­sa révén. Ideológiai, szellemi vezetője az akkor Békepárt nevet viselő kommunista párt volt, a nemzet egyetlen olyan következetes ereje, amely A hatékonyság javításának útjai Egy kerék nem jut messzire A konstruktőr a műhelyben most csak jelkép Tudományos tanácskozás A magyar zsidóság a XX. században címmel tudományos tanácskozás kezdődött szerdán a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi In­tézetében. A kétnapos konfe­rencián — amelyen Izraelből érkezett tudósok is részt vesz­nek — a zsidóság és antisze­mitizmus kérdéskörét, vala­mint a magyar zsidóság 1944-es deportálásának körülményeit vizsgálják. Az ülést Ránki György aka­démikus, az MTA történettu­dományi intézetének igazgató- helyettese nyitotta meg. Mint mondotta, történelmünk egyik legsúlyosabb tragédiájának, a magyarországi zsidóság depor­tálásának 40. évfordulója jó alkalom arra, hogy a történet- tudomány kísérletet tegyen a magyar holocaust történetének átfogó feldolgozására. * A tanácskozás első napja az előadások és korreferátumok megvitatásával zárult. György termelésszervezési osztályvezetőtől kaptunk tá­jékoztatást: — Vállalatunk rendszere­sen vásárol olyan apróhúso­kat — az idén például több mint ezer tonnát —, amelye­ket a szalámik készítéséhez használunk fel. Külön gyárt­mányfejlesztési osztályunk ugyan nincs, de valamennyi gyárunkban folynak kísérle­tek. A legsikeresebbek vé­gül eljutnak a gyártásig. Sze­rencsére most már nagyobb a mozgásterünk, hiszen az utóbbi időben lényegesen rö- videbb lett az engedélyeztetés útja, manapság 1—2 hét alatt el lehet intézni & dolgot Évente 4—5 termékkei jelent­kezünk, ezek között túlsúly­ban vannak az olcsó, tehát 70 forint alatti áruk. Ezek aránya jelenleg a teljes kí­nálatunk 65 százalékát teszik ki, jóval többet, mint az or­szágos átlag. Eredeti újdonságéit A PENOMAH idei gazdál­kodása azt jelzi, hogy minden erőfeszítésükre szükség lesz a terv teljesítéséhez. A felvá­gottak forgalma ugyanis va­lamelyest csökkent, és még más gondok is nehezítik mun­kájukat. Mester György azon­ban megfogalmazta a tovább­lépés útját is, amely világo­san megrajzolja a feladato­kat. Eszerint a jövőben még több termékkel kell kísérle­tezniük, s nem változatokat, hanem valóban eredeti, az idehaza elterjedt ízekhez kö­zelálló. tetszetősen csomagolt árukkal kell a vásárlókat megnyerniük. F, Z. Ha évente tízezer új cikk kerül — felhasználói és fo­gyasztói — forgalomba, az még mindig az összesen gyártott árufajtáknak csak egy, nem tévedés, egy százaléka, mivel az országban a különböző ter­mékek száma — amelyeket a termelők egymás között for­galmaznak, illetve a közületi és lakossági fogyasztásban fel­használnak — körülbelül egy­millió. Sokszoros összefüggés Meghökkentően nagy szám­nak látszik ez, de persze van olyan terület — így a megye ruházati ipari vállalatai és szövetkezetei —, ahol három esztendő alatt a teljes gyárt­mányválaszték kicserélődik, s olyan is, mint például a ce­mentgyártás, a malomipar, ahol az áruösszetétel nagyon lassan változik. Az azonban egyaránt igaz minden népgaz­dasági termelőterületre, hogy gyorsan növekszik a tudomá­nyos kutatás, a műszaki fej­lődés jelentősége. Az MSZMP Központi Bizottsága 1984. áp­rilis 17-i ülésének állásfogla­lása — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól — így rögzítette ezt: „Gazdasági tevékenysé­günk középpontjában az elkö­vetkező években is a minőségi tényezők kibontakoztatása, a gazdaság jövedelemtermelő képességének és nemzetközi versenyképességének fokozása áll. Gyorsítani kell a műszaki fejlesztést, csökkenteni a faj­lagos anyag- és energiafel­használást, ésszerűsíteni a ' munkaerő hasznosítását.” Nem árt emlékeztetni egy szállóigére, Franklin Benjá­mintól származik, mert amikor megkérdezték tőle, mi a hasz­na tudományos kutatásainak, így felelt: Uram, mi a haszna egy újszülöttnek? A szellemes válasz egyben nyomatékos in­telem is; sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad azt, amit lehetőségként a kutatás teremt. Nehéz feladat lenne ma a megye iparában * olyan terméket találni, amelyhez valamilyen formában a tudo­mányos kutatásnak, gyakorla­ti alkalmazásának nincs köze. A korábbiaknál sokkal terme­lékenyebb kötéstechnológia, amelyet a Váci Kötöttárugyár­ban használnak, a Szerszám­gépipari Művek fejlesztő vál­lalatánál, Halásztelken előál­lított korszerű — számiegyve- zériésű — fém-megmunkáiló gé­pek éppúgy a kutatók és gyárt­mányfejlesztők seregének te­vékenységét sűrítik, mint a Pest megyei Műannagipari Vállalat Pemüflon márkanevű árui, a Csepel Autógyár önjáró padlóvázai. S ez csupán a fel­szín, hiszen mögötte ott áll — sok mással egyetemben — a PEMÜ és a műanyagipar ku­tató, fejlesztő vállalatának szabadalmakban is testet öltő együttműködése, vagy a Cse­pp1 Autógyár és az autóipari kutató, fejlesztő cég térna- koncentráilt, illetve licencia-- honosításra támaszkodó kap­csolata. A kutatás, a fejlesztés és a termelés sokszoros összefüg­gése természetszerűen magá­val hozza, mind szorosabbá kell válnia fejlesztők és elő­állítók együttműködésének. Ami nemcsak úgy igaz, hogy napjainkban már termelő­üzemek sokaságának van szer­ződése kutató- és fejlesztő in­tézetekkel, vállalatokkal, ha­nem úgy is, hogy a kutatók, a konstruktőrök, „másodállásá­nak” színhelye az üzem, a műhely lesz. Ami esetleg szo­katlan, de egyre inkább elen­gedhetetlen. Végül is, jogos igény, a szülő legyen ott gyer­meke felnőtté érésénél...!, Hatalmas sereg ez Világszerte terjed az a mód­szer, hogy a fejlesztők a ter­mék, az eljárás — a technoló­gia — üzemszerű előállításá­nál, alkalmazásánál vállalják a művezetést, azaz a tömeg- gyártás első lépéseinél ők az irányítók. Nemcsak a felelős­ség — helyes — értelmezése ez, hanem nélkülözhetetlen tapasztalati forrás is! Egyrészt a kialakított termék, niódszer értékeiről, hibáiról a sorozat- gyártásban — ami egészén más, mint a laboratóriumi. előállítás, próba, s nem azono­sítható az ún. kísérleti szériá­val sem —, másrészt e tapasz­talati lehetőség fontos isme­retekkel szolgál a további fej­lesztéshez. Azt, hogy a képzési felada­tok jelentős terheket rónak a társadalomra — és ezeket vál­lalnia kell, éppen a későbbi kamatok érdekében —, bizo­nyítja: a felsőfokú oktatásban az egy hallgatóra jutó költ­ségvetési kiadás 19~ezér fo­rint volt 1960-ban, most rjiár 70 ezer forint felett van. Nap­jainkban összesen ötvenhat felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szakembere­ket, többségüket természettu­dományos képzettséggel. Az 1960. évi 5600-ról 25 400-ra nőtt az e helyeken egy esz­tendőben oklevelet ’ szerzők tábora. Más területre tekintve: 1982-ben a nemzeti jövedelem 3,7 százalékát tették k> a ku­tatási ráfordítások, összeg­szerűen ez 24,8 milliárd forint, s hogy a mérték változását ér­zékeltessük, leírjuk: 1960-ban a kutatási kiadásokra még csak 2,3 milliárd forint jutott. Nagy befektetések megté­rüléséről van szó tehát, s ha­talmas az a sereg is, mely- e megtérülésen szorgoskodik. A megyében a népgazdaság kü­lönböző területeinek kutató­helyein majdnem nyolcezer ember tevékenykedik, s ezek­ről a helyekről több szabadal­mi bejelentés érkezik, mipt minden más területről együtt­véve. Ezeknek a találmányok­nak — már amelyik szabadal­mat kap közülük — a gyakor­lati hasznosításánál azonban már sajnálatosan sok a kérdő­jel, holott fejlesztés és terma* lés szoros összefonódása a gaz­dasági növekedés bizonyos ha­tára után — amit hazánknak mostanában kell átlépnie— nem csupán kívánalma, ha­nem feltétele a haladásnak« •Nélkülözhetetlen feltétel, a nemcsak átfogó méretekben, hanem helyben, egy-egy ter­melőegységnél is. Belemarkolva a példatárban A megye gépipari üzemeiben jelentős tartalékokat szabadít­hat fel a gépek, a gépi beren­dezések utólagos automatizá­lása, amire korábban erőtel­jes törekvések voltak a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában, az Ipari Sze­relvény és Gépgyárban, az Egyesült Izzó váci fényforrás­gyárában, ám a lendület adta példa a vállalatok, a szövet­kezetek döntő részét hidegen hagyta, még annyit sem tet­tek, hogy felmérjék esetleges lehetőségeiket. A könnyűipar­ban ahol jelenleg huszonnégy licenciát alkalmaznak további korszerűsítést kívánnak az plyah gyártási területek, mint pamutáruk kikészítése, a útorgyártás felületkezelési technológiái, a nem szőtt tex­tíliák arányának növelése a teljes termelésen belül. A Du­nai Kőolajipari Vállalatnál a szénhidrogének komplex hasz­nosítása áll a figyelem közép­ontjában, ennék kereteibe elefér a benzin kinyerésénél!; fokozása éppúgy, mint a vegy­ipari ún. közbeeső anyagólt mennyiségének, minőségének, növelése. Ismeretlenből ismerős Bárhová tekintünk tehát, azt láthatjuk, nem maradnak, a kutatók, a fejlesztők munka nélkül. Teendőiket azonban csak akkor tudjak igazán si­keresén megvalósítani, ha tu­datosan és következetesen vál­lalják az üzem-, műhelybeli ,,másodállást”. Azaz nem is­meretlenként alakítják embe­rek ezreinek, tízezreinek hoÍ- papi munkafeladatát, hanem fölkészítik őkét erre, s ugyan­akkor — mert van mit! — maguk is tanulnak a gyakor­lati tapasztalatokból, abból a régi bölcsességből, hogy egy kerék nem jut messzire. Ma még meglehetősen bátortalan törekvésék láthatók a megyé­ben grre, erősítésűik, hatósu­garuk bővítése lényeges elem« a hatékonyság javításának. A konstruktőr a műhelyben most még csak jelkép, holnap ter­mészetes jellemző lesz; ahogy végbement ez a mérnök a mű­helyben valamikori kívánal­mával. Másfél évtized alatt ugyanis a felsőfokú végzettsé­gűek aránya a közvetlen ter­melésirányítók között a megye gazdaságában ötszörösére nö­vekedett ... Mészáros Ottó mmmmmmsmmmmmmmmmmmérn Negyvea éve fortén! Közös front a függetlenségért nemcsak a kibontakozás útját volt képes fölvázolni, hanem cselekvési programot nyújtott a jövőre nézve is. Augusztus 15-én a Magyar Front a honvédtisztekhez for­dult felhívással abból az al­kalomból, hogy aznap az an­gol, amerikai és francia csa­patok sikeres partraszállást hajtottak végre Marseille és Nizza között. „Cselekednünk keli, amíg nem késő!” — hív-’ ták fel a tisztikart a röpcé­dulán. Mint tudjuk: később mégis alakult az illegális katonai Felszabadítási Bizottság és működött a Kommunista Párt Katonai Bizottsága is, mártír­áldozatokat hozva az ügyért. Ám az erős demokratikus honvédség csak később szer­veződött. Abban az időben ugyan, amikor hazánk egy ré­sze még a hitleristák és a nyi­lasok elnyomása alatt szenve­dett, mégis eléggé megkésve. Az okok közismertek, amint­hogy az egyik korabeli felhí­vás is rámutat erre: „A bűnö­sen lelkiismeretlen, a magyar nép érdekeit semmibevevő kormányzat.” A történelem bizonyította mindezeknek a szavaknak az igazát. Ezért is érdekes és idő­szerű olvasmány az a kötet, amely „A Magyar Front” cím­mel — Kállay Gyula, Pintér István, Sípos Attila átgondolt összeállításában — most je­lent meg a Kossuth Könyv­kiadónál. A 40 év' előtti au­gusztusi, e könnyen sorsfor­dulóvá válhatott napok való­ságát is idézik é kötet doku- -mentuma.i. Igen, szerencsésen nyúlnak vissza az előzmények bemutatására. A leghitelesebb okmányok felvonultatásával ismerhetjük meg a Magyar Front létrejöttének politikai és szervezeti feltételeit, amelyek tulajdonképpen a Kommunis­ták Magyarországi Pórija Központi Bizottságának 1941. áprilisi határozatában gyöke­reznek. A háborúba lépés után. 1941 szeptemberében a Központi Bizottság az ország összes Hitler-ellenes erőit körlevél­ben igyekezett mozgósítani. Ezzel egy időben bontakoztak ki az 1941 őszi antifasiszta tüntetések, majd megjelent a Népszava híres karácsonyi száma a népi-nemzeti összefo­gás jegyében, 1942 elején lét­rejött a nemzeti erők első kö­zös szerve, a Magyar Történel­mi Emlékbizottság. Üjabb és újabb állomások követték e folyamatot, miközben a dol­gozók körében országosan, a baloldali pártok és szerveze­tek tevékenységben konkrét megnyilvánulásokban is nőtt a németellenesség és a háború­ellenesség. Különösen nagy jelentőségű volt a Békepárt­nak 1944 januárjában a köz­életi személyiségekhez eljut­tatott nagylélegzetű memoran­duma, melyet ezúttal telje» terjedelemben olvashatunk a kötetben. Hasonlóképpen á Magyar Front memorandu­mát, amelyben felszólítottá .Horthy Miklóst a fasiszta Né­metországgal való szembefor­dulására és a fegyverszünet megkötésére a szövetséges ha­talmakkal. M ost, a 40. évforduló al­kalmával megjelenő kö­tetek között kétségtelenül ez az egyik legjelentősebb tema­tikus gyűjtemény, amelynek értékét az is megadja, hogy» közölt anyagok jó része ma már nehezen, vagy alig hoz­záférhető, e többségük csak közgyűjteményekben talál­ható. Emellett a dokumentu­mok, határozatok, illegális la­pok. röpcédulák sajátos nyel­vét és egymásutániságát meg­értve, mélyebbről' ismerheti meg az olvasó é korszakot és vonhatja le következtetéseit. Lőkös Zoltán >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom