Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-14 / 190. szám
4 TW AUGUSZTUS TT.. KEDD Múzeum és közművelődés Életre kél itt a holt anyag 4 Még ma is, ha egy népiművelő művelődési házból í múzeumba megy dolgozni, | könnyen megkaphatja a ^megjegyzést: olyan öregnek ^ érzed már magad, hogy ^nyugdíjba mész? Jó ideje ^ beszélünk már múzeumi ^közművelődésről, annak Je- ^ lentőségéről, a köztudat- \ ban mégis az él, hogy a i múzeumok csendes, nyu- |godt helyek, ahol kevés j dolga akadhat a népműve- £ lőnek. ^ Feladatuk éppen az, hogy ^ a gyűjtemények ne csak ff passzív szemlélődésre készei tessék a betérő látogató- ff kát, hogy a holt anyag í életre kelve kapcsolódjon | be a művelődés, az isme- | retterjesztés, az oktatás fo- # lyamatába. Négyezer iskola A Vajdahunyad várában lévő Magyar Mezőgazdasági Múzeumról kedves emlékeket őrzők, gyermekként szívesen jártam végig termeit a kitömött állatokat nézegetve. Most, felnőttként az első, ami megragad: a gazdag anyag rendkívül ízléses, kulturált elhelyezése. A sok-sok tárgy, állat, fotó, tabló és makett nem kelti a zsúfoltság érzetét, mindez egy nagyon logikus rendszerré áll össze. A mezőgazdasági múzeumot jna is kedvelik a gyerekek. Míg más kiállításokra általában magukkal viszik a szülők a gyereket, ide éppen az ő kedvükért jönnek el. A múzeum közművelődési szakemberei — két népművelő, egy pedagógus — is erre alapozzák munkájukat, az iskolákkal igyekeznek szoros kapcsolatot kiépíteni. — Mintegy négyezer iskolával van kapcsolatunk — qjppdja Darvas Lászlóné, a közművelődési osztály munkatársa —, a fővárosiaknak rendszeresen megküldjük múzeumi foglalkozásaink programját. A vidékieket pedig bejelentkezés alapján várjuk az általuk kért témájú előadással, filmmel. Kínálatunkat az egyes osztályok tananyagára építve állítjuk ösz- sze. Gazdag dia- és archív filmtárunk van mezőgazdasági ismeretterjesztő és természetvédelmi témákban. Vetítőtermünkben 100—120 fős csoportot tudunk fogadni. — A múzeumi foglalkozásokat szerdán tartjuk, általában szakköröket várunk — mondja Rogna Emília múzeumpedagógus. — A foglal- kozáissorozat célja kialakítani a gyerekekben egy környezet- és természetvédelmi szemléletet. Tavasszal kimegyünk a szabadba, a főváros környékére, például a budakeszi vadasparkba szervezünk természetvédelmi sétákat. Zárásként a környezetvédelmi világnapon egész napos programra várjuk csoportjainkat a Pilisi Parkerdőgazdaságba. Ez a sorozatunk egyre népszerűbb, mind több Budapest környéki iskolából jelentkeznek csoportok. Nyári hangverseny A témakínálat valóban változatos és érdekes. Néhány példa: Madarak a téli madárA kiállítás egyik becses darabja: a Magyarországon elsőként használt mezőgazdasági gőzgépek egyike. etetőnél, A sivatagok világa vagy Nemzeti parkok Afrikában. A múzeum fölkészült az óvodások és a napközis csoportok fogadására is a legkisebbek életkorához és a környezetismeret tantervéhez igazodó előadásokkal és filmekkel. Sőt, gondolnak magukra a pedagógusokra is. — A múzeum kiállításai önmagukban is fontos pedagógiai szerepet töltenek be — mondja Rogna Emília —, a városi gyerekek többsége itt ismerkedik az állatokkal, az élővilággal. A pedagógusok szívesen el is hozzák osztályaikat. Mi abban kívánunk a segítségükre lenni, hogy otthonosan mozogjanak kiállítási termeinkben, hogy szakszerűen elmagyarázhassák tanítványaiknak a látottakat. Ezért nyújtunk a pedagógusoknak továbbképzési lehetőséget. Idén jelentkezett a Pest megyei^ Pedagógus Továbbképző Kabinet is; szeretnének bekapcsolódni ebbe a rendszerbe. A múzeum programfüzetét lapozgatva kiderül, korántsem kizárólag gyerekekre számítanak. A felnőtt érdeklődők és szakember látogatók is találhatnak kedvükre való programot. Szombaton és vasárnap a legkülönbözőbb témájú előadásokkal és vetítésekkel egészíthetik ki a múzeumlátogatást a betérő nézelődők. Vasárnap délelőttönként a Vajdahunyad vára romantikus udvarán nyári hangversenyeket is szerveznek. Nem unatkoznak Darvas Lászlóné naptára sűrűn teleírva előjegyzésekkel. Különböző külföldi és hazai csoportok érkezési idejét regisztrálják a beírások. Az előzetes bejelentés alapján érkező látogatóknak kívánság szerinti programot állítanak össze. Mást adnak a szakembereknek, mást az érdeklődő laikusnak és megint mást a külföldi vendégeknek. — Minden bejelentkező csoport kívánságát igyekszünk teljesíteni. Vannak visszatérő vendégeink, mint a rendszeresen hozzánk járó kertbarát- körök, kisállattenyésztők, vagy a múzeum baráti körei a fővárosból és vidékről. Terveink között most azt szerepel, hogy a munkásszállók lakóit és a A múzeum másfél évtizede minden évben meghirdeti a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című gyermekrajzpályizatpt. Trencsényi Zoltán felvételei szocialista brigádokat is nagyobb számban csalogassuk be a múzeumba. Feladat, terv, lehetőség bőven van. E közel sem teljes ismertetésből is kiderül, hogy a múzeumok közművelődési szakemberei — ha komolyan veszik feladatukat — nem unatkoznak. Nem kell magukat nyugdíjasnak érezniük. M. Nagy Péter Ezt az óriás barnamedvét 1907-bcr kapták puskavégre. Külföldön turnéznak Szeptemberben ismét számos magyar művész és együttes vendégszerepei külországokban. Operaénekeseink közül Szűcs Márta angliai turnéra utazik, a Rigoletto Gildája- ként lép színpadra. Tokody Ilona két alkalommal énekel Bécsben a Pillangókisasszonyban, Kelen Pétert ötször hallhatja a francia közönség a naneyi Faust-előadásokon, Kováts Kolos Amszterdamban vendégszerepei. Seregi László az NSZK- beli Oberhausen-ben állítja színpadra A cirkuszhercegnőt, Bánki Zsuzsa színművésznő pedig az 1984—85-ös évadot- tanévet Jugoszláviában tölti, a Növi Sad-i színészakadémián oktat majd. Sebestyén János csembalóművész Csehszlovákiába utazik tv-felvételre, Ránki Dezső zongoraművész Franciaországban -két, Svájcban egy hangversenyt ad. Elekes Zsuzsa orgonaművész az NSZK- beli Lübeckben lép két alkalommal koncertpódiumra, Jandó Jenő zongoraművész, az olaszországi Citta di Cas- tellóbain koncertezik a Kodály és a Takács-vonósnégyessel együtt. A Takács-vonósnégyest ezenkívül a franciaországi St. Jean-de-Luzbe is várják, a Kodály vonósnégyes pedig a Festival de Musique Besan- con meghívására, franciaországi turnéra utazik, majd a hollandiai Heerlenben lép fel A Bartók vonósnégyes NSZK- beli turnén vesz részt. A Budapesti Rézfúvós ötös és a Magyar Rádió Fúvósötöse az NSZK-ban ad egy-egy hangversenyt. A Postás Szimfonikus Zenekar Vasadi Balogh Lajos karmester vezetésével NSZK-beli, hollandiai és ausztriai turnéra utazik. Pantomimestek Szentendrén Negyven perc varázslat Végefelé közeledik a Szent- • endrei nyár rendezvénysorozata. Nem jelent ez azonban kifulladást. Nem túlzás talán a nyár egyik legsikeresebb produkciójának nevezni a Corpus együttes pantomim előadásait a megyei művelődési központban. A Corpus pantomim csoporttal több ízben találkozhatott a közönség Visegrádon, ahol középkori lovagi játékot mutattak be elnyerve a gyerekek és felnőttek tetszését egyaránt. Közreműködtek a tanácsháza udvarán előadott komédia színpadraáliításában is. Ezúttal egészen már produkcióval várták a publikumot. Thomas Mann Mario és a varázsló című művét állították színpadra pantomim változatban. Bizonyára nem én voltam az egyedüli, aki nehezen tudta elképzelni, hogyan lehet egy ilyen alkotást egyetlen szó nélkül, némajátékkal megeleveníteni? Mit lehet visszaadni szavak nélkül Thomas Mann körmondataiból, árnyalt fogalmazásából? Bertold Brech írta: A pantomim mindent beszéd nélkül fejez ki, magát a beszédet is. Ha ez egy némajátéknak sikerült, az már nem kevés. A Corpus együttes azonban ennél is többre volt képes. Negyven perc az egész játék. Negyven perc feszültség. A színpadra lépő szereplők az első pillanatban megragadják a néző figyelmét, s egy másodpercre sem engedik lankadni azt. A pergő képek, az ellentétes hangulatok rendkívül dinamikus ritmusú előadássá állnak össze. A társulat szinte ugyanúgy hatalma alá vonja a közönséget, amint Cipói,la, a varázsló teszi ezt az olasz fürdőhely vendégeivel. A legapróbb mozdulatok, arcrándulások is pontosan kidolgozottak. Egyetlen gesztus sem cél nélkül való, mindennek funkciója van. Mindez a találóan válogatott zenével és a hatásos fényeffektusokkal együtt nemhogy kifejezi magát a beszédet, többet mond annál. A nyitó ■ képekből tökéletesen érzékelhetjük a tengerparti üdülőhely hangulatát, s azt a várakozást, ami a varázsló produkcióját .megelőzi. Pontról pontra nyomon követhetjük a változást, ami az emberekben végbemegy Cipolla mutatványai Láttán — a kíváncsiságtól kezdve a kéjes borzongáson keresztül a félelemig, a rettegésig, aminek majd Mario pisztolylövése vet véget. Thomas Mann sorait olvasva megérzünk valamit abból, mivé teheti az embert egy sátáni hatalom, miként képes megalázni, tehetetlen bábbá formálni, gonosz szándékoknak kiszolgáltatni. Megérezzük ezt olvasás közben, a színpadon viszont borzalmas látomásként elevenedik meg mindaz, amit az író szavakba formált. M. Kecskés András, Cipolla alakítója — egyben az előadás rendezője — hátborzongatóan tudja érzékeltetni a gonoszságot, a bűnös szándékot, az ember megalázása fölött érzett kéjes örömet. Egyetlen néma kiáltás az előadás. Tiltakozás mindenféle hatalom torzulásai ellen. A pantomim varázslata, amit a színpadon látunk. Szavakkal talán el sem mondható az, amit a szereplők mozdulataikkal, testükkel kifejeznek. Keserű a felismerés: mennyire képesek a szavak néha elfedni a lényeget, a beszéd sűrűn font hálója mögé rejteni azt, amiről szólni kellene! M. N. P. A maga nemében páratlan Lemezek magyarul, bolgárul Bulgária felszabadulásának negyvenedik évfordulójára két hanglemez készült, amelyek megvalósításában részt vehettem. Az egyik hanglemez lly- lyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában című nevezetes ciklusát tartalmazza, a másik bolgár népdalokat, s azok magyarországi feldolgozásait. Kezdem az utóbbival: a népzenét tartalmazó lemezzel. Bolgár barátainknak sokszor elmondtuk, eldicsekedíük, hogy nálunk a bolgár népzene beépült a fiatalok zenei világképébe, nemcsak a színpadokon hangzik fel, de jelen van a táncházakban, a közhasználatú zene része lett. A folklór új hulláma azt .az elementáris, mély és tiszta szépséget szereti benne, amely egész tájékozódását a meghatározta. Hódításában nagy szerepe volt Nagy Lászlónak, aki varázslatosan mai versekben adaptálta a bolgár folklór időtlen ereTv-figyelő Eleitől fogva... Ha valamely tollforgatóról el lehet mondani, hogy nem író a toronyban, akkor az Mocsár Gábor, annyi izgalmas, szellemi viharokat kavaró szociográfia, regény és novella szerzője. Igen, jelenkori irodalmunknak, ez a fővárostól szinte irtózó, de az országos közéletbe mégis mindig érdemBen beleszóló munkása mióita csak fogalmazásra adta a fejét, azóta gyalogol, vonatozik, hajtja alkalmasint a kerékpár pedálját, s mindezt azért, hogy testközelből ismerje meg azt, ami határainkon belül történik. A kerítésekre támaszkodva társalog, a tanyai parasztemberekkel, amikor pedig az alföldi olajmezők feltárásában talál témát, hát akkor meg a fúrótornyok tövében, azt a vendégmarasztaló sarat taposva jegyzetel... A televízió szegedi stúdiójának munkatársai jó szemmel fedezték fel ebben a, hajdani riporterben a riportalanyt, s egy igen tanulságos beszélgetést rögzítettek róla, amelyet Eleitől fogva... címmel sugároztak vasárnap késő este. (Ez a két szó áll majd Mocsár Gábor készülő önéletrajzának élén.) Akik a Marco Pólóról szóló sorozat utolsó előtti részének befejezése után is ott maradtak a készülékek előtt, azok tételesen is megtudhatták, hogy mi hajtja, mi készteti újbóli és újbóli véleménynyilvánításra a nyilatkozót. Nos, nem más, mint az, hogy ő tudja, mikor s miben van igaza. Ezt az igazságot pedig képtelen elhallgatni. Végesvégig tudta például, hogy egyszer újból jó szelek fognak fújdogálni a tanyák fölött. Hiába kiáltották ki az elmaradottság megszüntetendő színtereinek, mégsem tűntek el végleg a határból, hanem új rendeltetéssel ismét benépesedtek, hiszen csak ott kint élve művelhető meg alaposabban a föld és nevelődhet annyi állat. Ebben a tanyakérdésben oly annyira bízott a maga érveiben Mocsár Gábor, hogy még az agrártudományokban nagy tekintélynek számító Erdei Ferenccel is szembe szállt, pedig ha valaki, ez a tudósunk igazán jártas volt a mezőgazdaság legapróbb ügyeiben is. Hányatott sorsa úgy hozta a vallomástevőnek, hogy két várost is magáénak mondhat. Élete első és meghatározó felét Debrecenben pergette le, de immár húsz esztendeje Szeged ad neki otthont. Mint jelezte, ott is, itt is megtalálta a maga kis világát, tehát sQha sehol nem sorvasztotta a társtalanság, a magára maradottság. A Tisza-parti város például oly annyira magához ölelte, hogy az egyik legmuta- tósabb eszpresszóját Égő aranynak nevezték el az író hasonló című, az olajkutatással foglalkozó szociográfiája nyomán. (Igaz, a szerző előzetes beleegyezése nélkül ment végbe ez a keresztelő, dehát ettől függetlenül mégis azt a jelképesen szép köteteimet villogják szerte a vendégcsalogató neonbetűk...) A fentiekből is kitetszhetett, hogy egyáltalán nem valami szépliteratúrai jellegű társalkodás töltötte ki a szóban forgó szűk félórát, hanem nagyonis izgalmas társadalmi, sőt politikai érdekű megnyilatkozások sorjáztak abban. Emiatt akár példaképül is állíthatnánk a szegedi tévéseknek ezt a vállalkozását, mondván: lám, ilyen személyiségek is odatelepedhetnek a kamerák elé, akik ugyan ai irodalom munkásai, de akik — mert Veres Péter példájára népben, nemzetben gondolkodnak — sok-sok megszívlelendő szentenciát tudnak továbbadni a köz dolgait illetően. Fotográfia. Nyolc egymást követő szombat délután sugározták A fényképezés úttörői című angol filmsorozatot. A maga nemében nagyszerű vállalkozás volt ez, hiszen Ann Turner rendező és társai számba vették és elénk tárták mindazt, -amit a fotografálás- ról tudni lehet és kell. Vállalkozásuk egyszerre volt érdekes és szakszerű. Sajnálhatja, aki nem figyelte végig. Akácz László jét, s annak, hogy Nagy Lászlót a hazai folklór új hullámához a szövetség szoros szálai fűzték. Bátorította és szerette e mozgalom kezdeményeit, korszerűségének bizonyításához épp a bolgár nép- költészetből merített és mutatott fel érvekét. így történhetett, hogy a mozgalom vezető muzsikusai, mikor nagy költőink verseit megzenésítették, többször bolgár dallamokhoz folyamodtak. S természetesen játszották ezek a zenészek és zenekarok eredeti mivoltukban is a bolgár dalokat. Eredeti mivoltukban, de Igazodva saját hangszereik lehetőségeihez, tehet önmagukhoz is alakítva az eredetit. A másik lemez Illyés Gyula Tizenkét nap Bulgáriában című versciklusát tartalmazza. Mint ismeretes, Illyés — egy írószövetségi küldöttség tagjaként — 1-874-ben járt Bulgáriában. A háború keserves kenzekvenciáit még idegeiben hordta. Ezé-rt érte felvillanyozó, gyógyító ajándékként a bolgárok őszinte készsége a testvériségre. Ez az élmény végigkísérte egész útján, s átszövi a riportszerű ciklus minden darabját. Reá vall, hogy a jó érzés, amely eltöl- tötte, nem párolódik el a vendégség mámoraiban, hanem fogékonyabbá teszi képzeletét. Élményei nemcsak megejtik, de_ lehatolnak világképe mélyére, s így a versekben már együtt kél életre látvány, történelem és filozófia. A költő gazdag és sokrétű életművébe tagozódva eddig nem keltett méltó figyelmet ez a maga nemében kivételes versciklus. A lemez sajnos csak a magyar szöveget hozza,^ de Sinkovits Imre kiérlelt előadásában, s ez azért fontos, mert Illyés tekervényes, prózainak tetsző v e rámond a tálban az élmény elevenségét, s a mégiscsak létező versszerűséget Sinkovits remekül tudja érzékeltetni. Az ő interpretálása talán a fordítók számára is közvetítheti, amit különben csak magyar,fül érzékelhet. Kiss Ferenc irodalomtörténész
