Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
1984. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK Sokat jelent a DKV Rrakkiizeme Ä vegyipar első féléve A vegyipar az esztendő első hat hónapjában a tervezettnél nagyobb mértékben növelte termelését. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva a vegyipari vállalatok termelésének értéke folyó áron összességében több mint 6 százalékkal emelkedett. Az előállított áruk mennyisége átlagosan ennél kisebb, de a tervezettet így is meghaladó ütemben, 3,5 százalékkal gyarapodott. Legnagyobb mértékben a kozmetika- és háztartásvegyipar termelése nőtt, a tavalyi év első feléhez képest — változatlan áron számítva — most csaknem 16 százalékkal több árut kínált. Ugyancsak jelentősen bővült az előállított termékek mennyisége a szerves és szervetlen vegyiparban, a műanyag- és a vegyi- szálgyártás területén, valamint á gyógyszeripari vállalatoknál. Értékesebb termékek A vegyipar termelésének a tervezettnél gyorsabb fejlődését segítették a javuló export- lehetőségek, valamint a kapacitások bővítése, s az, hogy tovább nőtt a magasabban feldolgozott, értékesebb termékek aránya. Egyebek között a II. negyedévben megkezdték a próbaüzemet a Dunai Kőolajipari Vállalat új katalitikus krakküzemében. amely, lehetővé teszi, hogy a kőolajból az eddiginél jóról több, értékes, úgynevezett fehéráru készüljön. A krakk- üzero melléktermékei pedig a külföldi értékesítésre szánt áruk mennyiségét bővítik. A DKV új üzeme volt a petrolkémiai központi fejlesztési program utolsó nagyberuházása. A hivatalosan a múlt év végén befejeződött központi program célkitűzései azonban változatlanul érvényesek; a vállalatok az eddigiekhez hasonlóan bővítik a hazai alapanyagok feldolgozását, főként a pvc-ből, a polietilénből és a polipropilénből készített termékek körét szélesítik. A gyógyszer-, növényvédőszer- és intermediergyártás központi fejlesztési programja — amely már eddig is jelentős eredményeket hozott — tovább folytatódik, bár az eredeti elképzeléseknél kicsit visszafogottabb ütemben. A vállalatok változatlanul növelik azoknak a gyógyszereknek és növényvédő szereknek a gyártását, amelyek külföldön is jól értékesíthetők, s az eddig más országokból vásárolt intermedierek közül is mind több készül majd itthon. Kedvezően alakult a vegyipar exportja is az első félévben; vállalatai a hazai értékesítés növelése mellett a múlt év hasonló időszakához képest folyó áron mintegy 9 százalékkal több árut szállítottak a szocialista országokba, tőkés kivitelük pedig forintban számítva összességében több mint 20 százalékkal bővült. Msgy érdeklődés A magyar vállalatoktól a szocialista országok külkereskedői főként aromás termékeket, gumiipari árucikkeket, olefin termékeket, valamint gyógyszereket vásároltak növekvő mértékben. A tőkés országok érdeklődése a gyógyszerek és a gumiipari termékek mellett a műanyag alapanyagok és a növényvédő szerek iránt nőtt. Koszorúzás! ünnepség Sós Gyfórgy emlékére Tegnap délelőtt a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában koszorúzás! ünnepség volt Sós György, a magyar forradalmi munkás- mozgalom harcosának sírjánál, 75. születésnapja alkalmából. Sírjára a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára és Vincze Lukács rendőr vezérőrnagy, a budapesti pártbizottság tagja helyezte el a tisztelet koszorúját. A Belügyminisztérium nevében Pál Antal rendőr-vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes és Benkö Ferenc rendőr alezredes koszorúzott. A Pest megyei Rendőrkapitányság részéről dr. Szabolcsi János rendőr ezredes megyei főkapitány-helyettes vett részt az ünnepségen. ★ Sós György 1927-től volt szervezett munkás. 1933-tól, mint a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja, részt vett a szakszervezeti ellenzék munkájában. Hazánk fel- szabadulása után a párt megbízásából a Belügyminisztériumban dolgozott. 1957-től vezérőrnagy, Pest megyei, majd a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője volt. Mindvégig az MSZMP Budapesti Bizottságának tagja, a Magyar Partizán Szövetség aleinöke. Sós György 1972-ben hunyt el. Több eisr rafia, szoknya A PEVDI nagykátai üzemében több ezer ruhát és szoknyát készítenek bérmunkában a Dauber és Déiger nyugatnémet cég nek. Képünkön Bajáik Éva bélelt ruhát állít össze Erdősi Agnes felvétele i hatékonyság javításának átfess Furcsa számtanból levizsgázva A kgfőbb termelési tényező maga az ember A negyedik ötéves terv időszakában — 1971 és 1975 között — a termelés 37 százalékos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egyszázalékos bővülése kísérte. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről szóló törvény pedig — a tervgazdálkodás történelmében első ízben! — egyenesen kimondta, „a termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége, így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének emelésével kell elérni.” Kimondják a kontrát A törvény elfogadásakor, 1975. decemberében a megyében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak létszáma harminchét fővel haladta meg a kerek százezret. Tavaly, az esztendő végén 88 700 személy tartozott az ipari foglalkoztatottak táborába. A mínusz: több, mint 11 ezer. A termelés viszont — ugyan erős hullámzásokkal, átmeneti visszaesésekkel tarkítottan — nem vethető össze az 1975-ös teljesítménnyel, sem áruösszetételben, sem értékében, sem műszaki színvonalában. Vállalati, iparági, népgazdasági méretekben egyaránt bebizonyosodott tehát, a termelés- bővítésnek, korszersítésnek nem elengedhetetlen feltétele a létszámnövekedés. Sokan azonban áz üzemekben úgy gondolkodnak, ami igaz népgazdasági körben, meg általában vállalati körben is, az nem érvényes náluk, az ö vállalatukra, az 6 iparágukra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, náluk, nálunk kellene húsz, ötven, száz, ezer... A vállalati középtávú tervek értékelése — az Országos Tervhivatal elemzése szerint — azt mutatta, még mindig irreális létszámszükséglettel kívánják feladataikat megoldani a termelőks ez a magatartás napjainkra sem változott lényegesen. A termelők kimondják tehát a kontrát a foglalkoztatottak ágazati, megoszlására, s ezzel azt is akadályozzák, hogy az egészsúA zöM növényeik a leveleikben levő zöld festékanyagokkal, a klorofílokkal megkötik a nap energiáját és ezzel a levegőben levő szervetlen anyagot, a széndioxidot nagy molekulájú szerves vegyületekké alakítják át, testüket ezekből építik fel. A növények életének alapja a fény, a hö, a viz, a levegő és az ásványi anyagok megfelelő mennyisége. Ha ezek optimális mértékben rendelkezésre állnak, akkor a növények a szervetlen anyagokból értékes szerves anyagokat, szénhidrátokat, fehérjéket, zsírokat, szerves savakat, vitaminokat és még sok más nélkülözhetetlen anyagot hoznak létre. A kiskertekben is táplálni kell a főidet Megtérül a talajvizsgálat éra kritikus állapot, mert a legyengült, satnya növény sokkal érzékenyebb az időjárási változásokra, a kártevők és a károkozók is könnyebben megtámadják. Ha a talajban nincs elegendő ásványi tápanyag, akkor ezt pótolni kell. A növények szá: mára nélkülözhetetlen, a talajban szükséges elemek — a nitrogén, a foszfor, a kálium a magnézium, a kalcium, a kén, a vas, a réz, a cink, a mangán, a molibdén, a bór a klór és a nátrium — pótlásáról a trágyázással gondoskodnak a mezőgazdaságban. A gondot az okozza, hogy eltérő a növények tápanyagigénye. Ahhoz, hogy szakszerűen juttassunk nekik tápanyagokat, feltétlenül ismernünk kell talajunkat, a növények igényeit. A nem megfelelő mennyiségben kijuttatott trágya megzavarja a növények életfolyamatait, s például ennek hatására a termés csak rövid ideig lesz tárolható, könnyen romlik. Gondoljunk csak a nem megfelelően kezelt almáskertekre, amelyek termése gyorsan foltosodik, , rosszul tárolható. Ahhoz, hogy a trágyákat a növény számára a legkedvezőbb mennyiségben dolgozzuk a talajba (még a különféle szerves trágyák tápanyagtartalma is eltérő!) nem nélkülözhető a talajvizsgálat. Ez pontos választ ad arra, milyen a talaj kémhatása, tápanyag-ösz- szetétele, szükséges-e javítani, s ha igen, milyen módon. Nem szabad takarékoskodni a talajvizsgálaton, hiszen ennek költsége csupán töredéke a gyümölcs- és szőlőtelepítés, a zöldségtermesztés egyéb költségeinek. Ilyen vizsgálat általában a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomások laboratóriumaiban rendelhető meg. Ha nem akarjuk, hogy kertünk termőereje csökkenjen, a növények által évente kivont tápanyagot rendszeresen pótolnunk kelll. A legértékesebbek a szerves trágyák, mert ezekben a növények és a talajlakó élőlények számára egyaránt nélkülözhetetlen összes ásványi tápanyag megtalálható, még a mikroelemek is. A műtrágyákban egy vagy legfeljebb három ásványi tápelem van (nitrogén-foszfor-kálium), amelyek a növények számára nagyon fontosak, hátrányuk, hogy nem tartalmaznak szerves anyagot. A szerves trágyák nagy értéke, hogy a talajlakó élőlények energiaforrásául is szolgálnak, miközben a talaj kedvező sajátosságainak a kialakításában olyan fontos szerepeit játszó humusz is keletkezik. A túlzás káros A szerves trágyák lazítják a talajt, javítják szerkezetét, növelik víztartó képességét, segítik a hasznos mikroorganizmusok szaporodását. Bár a műtrágyák nem aktív mérgek, de általában erősen maró hatásúak és sok hasznos talaj lakó mikroorganizmust elpusztítanak, Túlzott és ötletszerű felhasználásuk egyértelműen káros. Hatásukra köny- nyen megbomlik a növények termőegyensúlya, a szükségesnél nagyobb mértékű lesz a növekedés, a szövetek fellaE növények révén, az ember közvetve vagy közvetlenül hozzá juthat ezekhez az élet szempontjából nélkülözhetetlenül fontos anyagokhoz. Tehát döntő jelentőségű, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy növényeink a lehető legjobban fejlődjenek, jó minőségű és bőséges termést hozzanak. Az egyéb feltételek biztosítása mellett nagyon fontos, hogy növényeink hozzájuthassanak a számukra nélkülözhetetlen ásványi tápanyagokhoz is. Hiánybetegségek A növények szöveteik felépítéséhez a legkülönbözőbb szervetlerí tápanyagot használják fel. Az oxigént, hidrogént és a széndioxidot a levelek veszik fel a légkörből, a többi tápanyagot a növények a gyökerek segítségével a talaj' ból veszik magukhoz. A létfontosságú ásványi tápanyagokból ha csak egy hiányzik, a növény nem fejlődik megfelelően, legtöbbször el is pusztul. Ha pedig kevesebb van belőlük, mint amire szükség volna, a növények gyengén fejlődnek, úgynevezett hiány- betegségben szenvednek. * Ez zulnak, az ilyen növény hajtásait könnyebben megtámadják a kórokozók, a kártevők. A termés víztartalma megnő, szárazanyag, cukor, sav, stb. tartalma, tárolhatósága csökken. Bioaktív trágyák A szerves trágya kijuttatásával sakkal könnyebb a növényeket termőegyensúlyban tartani. Kiskertben, kistermelői területen elsősorban szerves trágyát használjunk. Ha nehéz érett istállótrágyához hozzá' jutni, célszerű — a már általánosan ismert módon — kom- poszttrágyát készíteni. Ennek elősegítésére ma már kétféle bioaktív humusztrágya is a kertészkedők rendelkezésére áll. A Szuperkomposztot a Füzesgyarmati Szálastakar- mány-termesztési és Juhte- nyésztési Rendszer gyártja és forgalmazza (Békéscsaba, Kinizsi út 4.). A Cofunát a Badacsonyi és a Kiskunhalasi Álla mi Gazdaság készíti és a megyei Agroker Vállalatok forgalmazzák. Ezek a talajéletre kedvező hatású, mikroszervezetekben gazdag humusztrágyák kiválóan alkalmasak, hogy felélénkítsék a leromlott vagy pangó talajéletet. Ahhoz azonban, hogy. szaporodásuk és aktív tevékenységük a későbbiekben is akadálytalanul érvényesüljön, szükséges, hogy a talaj már rendbehozott és szerves anyaggal feltöltött legyen. A komposzthalomba keverve mindkét humusztrágya kiválóan alkalmas az érési folyamatok meggyorsítására. Szent-Miklóssy Ferenc ges, szükséges létszámátcso- portqsítás mielőbb végbemenjen. A népgazdaság és az ipar különböző területein — részterületéin — ugyanis valóban hiányoznak az emberek, a jogos, társadalmilag indokolt munkaerősziikségletet csak a már dolgozók újraelosztásával lehet kielégíteni. Ennek az újraelosztásnak csupán az óhaja létezik hosszú ideje, gyakorlata nincsen. S azért nincsen gyakorlata, mert termelők számára a termelési feladatok megoldásánál még mindig — a különböző terhek, így a társadalombiztosítási járulék növelése ellenére is — a legolcsóbb lehetőség az új munkaerő megszerzése, az átmenetileg fölös létszám bármi áron történő megtartása. Ennek érzékeltetésére egyetlen, de szinte mindent közlő adat: a megye nehézipari vállalatainál a termelési költségeknek a három százalékát, nem tévedés, csupán a három százalékát teszik ki a bérek... örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben a megye néhány nagy termelővállalata — főként a technikai korszerűsítéssel párhuzamosan —, mint a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Csepel Autógyár, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat, a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalat, felülvizsgálta létszámfejlesztési, -.gazdálkodási terveit, s úgy döntött, bővítés néikül, belső átcsoportosításokkal oldja meg lényegesen változó termelési teendőit. Hasonlatunknál maradva, ha az előbbiekben kontrát említettünk, most leírhatjuk, elhangzott tehát a rekontra is. bizonyságául annak, varrnak tartalékok a foglalkoztatásban, nem okvetlen :a több ember kínálja a megoldást a feladatok végrehajtásánál. A nagy baj az, hogy e törekvések hasznát az. említett, érintett cégek —‘ a mai Szabályozás mellett — egyáltalán nem, vagy csak minimális mértékben élvezik. Inkább Káron gyenge Furcsa metódust diktál a szabályozás némely eleme, azaz furcsa számtant művel a termelőhelyek jelentős csoportja. Ügy adnak össze, vonnak ki, osztanak és szoroznak, hogy többjük van és mégis kevesebbjük,' érthetőbben fogalmazva, a létszám mennyiségi jellemzőire és nem összetételének minőségére jut a fő figyelem. Holott mennyire igaz, nyeletlen fejszének csorba sarló a társa; nem ritka eset, amikor egy rátermett embert három gyenge képességű sem pótol! Mégis, a termelőhelyek döntő részén ezért a háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szemrebbenés nélkül útjára bocsátották ... Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan negatívra értékelt s az utóbbi két évben sokát változott — erősen megkötött bérszabályozásnak van köze, hiszen ott sem lett sokkal különb a helyzet — tisztelet a kivételnek —, ahol az úgynevezett kísérleti bérszabályozási módszerek tetemesen kitágították a határokat, sőt, akadt több cég, nemcsak ipari, hanem mező- gazdasági is, ahol a jelentős bérnövelést a termelési érték tetemes visszaesése kísérte Azért nem lett a kísérleti cégeknél sem sokkal különb az átlagosnál a helyzet, mert a félsz, az akarjuk is, meg nem akarjuk is ködébe vész bele az átlagosnál jobb munka átlagosnál nagyobb megbecsülése. Előbbi véleményünk tapasztalati igazolását adja, hogy a megye sokat szereplő, gyakran ünnepelt, viszonylag korszerű állóeszközállománnyal dolgozó ipari, mezőgazdasági termelőhelyein is kétszer, háromszor — de bizonyos tevékenységi területeken hatszög nyolcszor! — akkora létszámmal állítanak elő ugyanannyi terméket, mint a fejlett tőkés országok hasonló műszaki színvonalú üzemeiben! Gondoljunk bele akkor abba, a jóval korszerűtlenebb technikai, technológiai adottságú cégeknél mi a helyzet... Ha mélyebbre ásunk — az okokat keresve —, meghökkentő következtetésre jutunk; nem a közvetlen termelők létszáma a túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatoTZat ellátóké, illetve a különböző alkalmazottaké. Nem kevésbé lényegtelen az a tapasztalait seim, bogy a technikai, technológiai változásokkal a megyei ipari és mezőgazdasági üzemeinek többségében nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvalifikációjának — szakmai képzettségének, hozzáértésének, a több területen alkalmazható ismereteknek — a színvonala, Utalásnyi, de sokatmondó példa: a megye mezőgakdaságl üzemeiben a főiskolai végzettséget követelő munkakörökben többségükben olyanok dolgoznak, akiknek nincsen meg ez a képzettsége ... A Savina alá állnak Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert; ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, a gép mellett álljon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenységének emelése. Azért kerül elérhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy 'emberrel, gépalkatrészként nem cserélgethetek. A legfőbb termelési tényező ugyanis rfia- ga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen hogyan és milyen eredményeket ér el. A lavina alá állnak azok az irányítók, akik csakis a létszámjelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a lavina. A bérpolitika következetlenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni elvének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vonta- tottsága, ellentmondásossága mind-mind közrejátszik abban, hogy a munkahelyek tekintélyes részén többre tartanak egy kitűnően képzett, embernél három gyengét. S mert ez így van, a három gyengében, a sok ezerszer három gyengében föl sem merül, hogy ügyesebbnek, képzettebbnek, igyekvőbbnek kellene lennie. Mészáros Ottó Vízzel jövesztik a sódert Bérelhető kotrógépek A hernádnémeti Hernád- völgye Termelőszövetkezetben felkészültek a szolgálati találmánynak elfogadott HHK—100 típusú hidraulikus kotró gyártására. A kotró prototípusa jelenleg az ongai kavicsbányában üzemel. Nagynyomású tiszta vízzel „jöveszti” a homokot, a kavicsot, azzal végzi az osztályozást, az iszaptala- nítást és' a szállítást, méghozzá igen jelentős, 30—40 méteres mélységben is. A hidraulikus kotró teljesítménye óránként 100 köbméter. Az új típusú kotró második darabját most gyártják a szövetkezetben. E gyártmány iránt is nagy az érdeklődés. A szövetkezet elképzeléseiben az is szerepel, hogy igény esetén bérbe is adják a gyártott kotrókat, avagy előnyös részlet- fizetésekkel teszik megvásá- rolhatóbbakká azokat.
