Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-08 / 159. szám
4 1984. ItLIUS 8., VASÁRNAP Lemezről hallgathatjuk Előkészületek a Liszt -évre Két év múlva 1986-ban lesz Liszt Ferenc születésének 175 , halálának századik évfordulója. A magyar zenei életben már megkezdték a felkészülést az évforduló méltó megünneplésére. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat három nagy vállalkozásba fog Már az idén lemezre kerül Liszt egyik nagy oratóriuma, a Szent Erzsébet legendája. Az oratóriumot júliusban veszik majd fel, a Sefel Records, kanadai céggel koprodukcióban. Liszt másik nagy oratóriumából, a Christus-ból a jövő ősszel ismét felvételt készít a Hanglemezgyártó. A harmadik nagy vállalkozás: hatlemezes albumban jelentetik meg Liszt összes szimfonikus költeményét. Ebből egyetlen teljes felvétel van a világon: a 60-as évek végén készítették az amszterdami Concertgebouw zenekarral, Bemard Haitink vezényletével. Bár nem ilyen nagyszabású, mégis különleges vállalkozás lesz néhány, eredeti Liszt-kézirat nyomán készülő lemez felvétele. Ilyen például Liszt egyetlen befejezett operája és a Faust-szimfónia első változata. SRadiofigyeló KEI ÖTÖDIK SEBESSÉG. Egy sorozatműsorral szemben, mely évek óta hetente többször is jelentkezik, az ember nem állít magas mércét. Különösen nem, ha a tizenévesek számára készül, akikről pedig hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy csak a felszínes dolgok iránt .vonzódnak. E hiedelmet gyakran meg is erősítik az e korosztály számára összeállított zenés magazinok, melyek inkább hasonlatosak egy lemezlovas jól-rosszul sikerült öss^ekötőszövegéhez, mintsem rádiós publicisztikához. Bevallom, az ötödik sebesség hallatán is Sokszor megfordultak a fejemben ilyen gondolatok, s eszembe sem jutott, hogy egy felnőtt mércéjét használva írjam le véleményemet. Eddigi álláspontomat most szívesen adom fel. Az e heti pénteki magazin ugyanis valóban megfelelt az alcímnek, mely így szól: Ifjúság — politika — kultúra. Hol könnyed, hol nagyon is komoly hangon hallhattunk •véleményekét a ■ mai iskolarendszerről, a felvételi vizsgákról, az önmegvalósítás lehetőségeiről. Különösen jól sikerült az az összeállítás, amely a sztárkultusz természetrajzát járta körül. Alapos történelmi megközelítésű elemzést hallottunk arról, hogy mi módon. vált az ifjúsági, a társadalmi, egyszóval a közgondolkodás részévé a bálványimádásnak ez a mai válfajta. Valóságos karrierrecept, ahogyan az elemzés feltárta: mai világunkban az olyan sikerember felel meg ideálnak, aki viszonylag köny- nyen jut el a csúcsra. S végül, azt hiszem észhez és szívhez egyaránt utat talált a popénekes haláláról szóló műrészlet, melyet Boros Lajos írása alapján ördög Csilla rádiósi- tott. A kitűnő műsort — melyben a számos közreműködő most alighanem tehetségének javát mutatta meg — Baráti Éva vezette. KORÍIO KERETBEN. Ezt a dokumentumriportot fiatal hallgatóknak és riportereknek (is) szívesen ajánlanám. Nemcsak azért, mert Bognár Rezső vegyészprofesszor pályája, nem szűnő tudósi szenvedélye igazán példaként állítható az ifjúság elé, hanem azért is, mert a riporter Rádai Eszter nem elégedett meg egy plasztikus portré megrajzolásával és a nyugdíjba vonuló proíesz- szornak valóban kijáró tisztelgéssel. A szerző arra is vállalkozott, hogy a nagyra.be- csült életút kapcsán egy kicsit vitázzon, s kimondatlanul is feltegye a kérdést: vajon a mgi fiatal tudósoknak vannak-*'KX^tmló lehetőségei az önmegvalósításra, a szakmai sikerekre. Igaz-e, hogy a most induló tudósnemzedéknek olyan könnyű az élete? A válasz — nemcsak a tudomány munkásaira, hanem többé-kevásbé az egész értelmiségre érvényes — legalábbis elgondolkoztató. Annak, aki most ezt a társadalom számára olyan fontos, jövőt meghatározó, nagy értéket létrehozó életutat választja, annak anyagilag hátrányos helyzetre, sok Lemondásra és meglehetősen alacsony társadalmi presztízsre kell felkészülnie. Csulák András MŰREMEK A Blagovescsenszkij szé- kesegyház — az orosz cárok názuempioma — a moszkvai Kreml központi templomterének egyik legszebb építészéit maemieke ismét megnyitotta kupuit a Látogatók előtt. A resiauiá- toruic öt évig dolgoztak a gyönyörű templom XVI. századi freskóinak, kilenc aranyozott kupolájának és kapuinak felújításán. A korai moszkvai és pszkovi építészét elemeit egyesítő székesegyház belső tereben mindenekelőtt az ikonosztáz vonja magára a belépő tekintetet; ez a legrégibb a XV. században divatba jött „több emeletes’’ ikonosztázok közül, s kepei között megtalálhatók Andrej Rubljov és Feofan Grek alkotásai. A mostani restauráció során felújították az ikonosztáz leheletfinom csipkére emlékeztető zománccal és máriaüveggel díszített színpompás aranyozott keretét. Az egyes ikonokat alaposan megvizsgálták, s a vizsgálatok eredményei most újabb szakvéleményre várnak. Amit a tehetségesekért tehetünk Ne rejtsük véka alá, ha van Külföldi mezőny Bábostalálkozó A bábosok 33. találkozója kezdődött szombaton a csehszlovákiai Chrudimban. Az egyhetes eseménysorozaton kilenc csehszlovák és több külföldi bábjBgyüttes mutatkozik be, köztük a zalaegerszegi Bajazzo. Cesh földön a bábjátszás- nak több mint háromszáz éves hagyománya van, amely szorosan kapcsolódik a vándor népi bábosokhoz. Századunk elején ^kezdtek alakulni az amatőr bábegyüttesek, amelyek sokat merítettek a népi hagyományokból. A ló és a fo"at Gyermekraj zok A Szilvásváradon augusztus 17. és 20. között megrendezendő heted'k fogathajtó világ- bajnokság alkalmából a szervező bizottság és a Heves megyei múzeumok igazgatósága A ló és a fogat téma feldolgozására országos gyermekrajz- pályázatot hirdetett az általános iskolásoknak. A pályázaton nem várt siker születeti: ezer pályázó küldött be rajzot, gipszplasztikát, metszetet, és tűzzománcot. A beérkezett munkákat a zsűri elbírálta, Pest megyei siker nem született. Előbb csak egy kislánnyal beszélgetek, de odaszivárognak a többiek is. Néhány perc és már annyian vagyunk, mint a kicsi a rakás játékban: egymás válla fölött kukucskálva, egymás hátán csimpaszkodva próbálja ki-ki a maga élményeivel megtoldani a beszámolót. kunk, de hogy tenger volt a város helyén, azt soha nem gondoltam volna. Biztosan meglepődnek, ha ezt otthon elmesélem — magyarázza lelkesen Orsi. — De az is jó volt — vág közbe Ági —. hogy megismertünk mindenféle népi hangszert: a tekerőt. a nyenyerét, a dorombot, a szöghegedűt, a faxilofont —. még játszhattunk is azokon. Voltak mindenféle ősi hangszerek, amiket kagylóból, csigából készítettek. — Szerintem a legjobb a magyar volt — így Judit. — Igen! — Mindenünnen'záporoznak az igenek. — A tanár úr nemcsak mesélt a színházról, el játszotta a színdarabot. Pont olyan volt, mintha ott lennénk a színházban. — Voltunk az öregek napközi otthonában és néprajzi emlékeket gyűjtöttünk — kiáltja be valaki hátulról. — Lakodalmi szokásokat és hiedelmeket kérdezgettünk. — Én annyira megszerettem az egyik bácsit, hogy elhatároztam, mindig fogok neki le- levelet írni, ne legyen egyedül — toldja meg csendesen egy szöszi kislány. — Sokáig beszélgettünk még a kirándulásról, a lepkegyűj- tésről, a játékmúzeumról, a kecskeméti Kodály Intézetben látott ritkaságokról, a gyur- mázásról, a Ki mit tud-ról. Fel a fejjel! Ontják a sztorikat. Aztán arra terelem a szót, ki mi szeretne lenni. Lesz itt kérem csecsemőgondozó, fodrász, réy gesz, tanár, kereskedő. Az egyik kislány arról panaszkodik, hogy ő is tanár szeretne lenni, de otthon állatorvost akarnak faragni belőle. — Fel a fejjel — biztatom — van még idő meggyőzni a szülőket. Hálásan ragyognak őzikeszemei. — Kezdődik a délutáni foglalkozás, indulni kell. Mintha csak véletlen volna, mellém sodródik egy kislány. — Nekem azért honvágyam volt. A szobában is húszán voltunk, sose tudtam elaludni. Csak ne tessék megmondani a többieknek, azért rendesek. Indulf.6 előtt megnéztem a kiállítást. Rajzokkal van kitapétázva a négy fal. Az agyagfigurák között akadnak tehetségre valló munkák: remekül Furuiyaiacke sikerült a hullámos, pikkelyes Tábori történetek — Azt is tessék megírni, a tanárnénik nagyon kedvesek! — Jó — ígérem —, de kezdjük az elején. — Hogy kerültetek ide a nagykőrösi táborba? Németh Mari annról és Sáfár Anitáról tudom, hogy Leányfaluról érkeztek. — Az osztályfőnökünk kihirdette, hogy van ez a tábor és lehet jelentkezni. Itt mindenki hetedikes. — Nálunk az úttörőmunka alapján választották ki, hogy kik jöhetnek — teszi hozzá Karas Judit. Engem azért küldtek — mondja Kamarás Orsolya —, mert eddig jól ment a földrajz. — Ügy hallottam, sok mindennel foglalkoztok itt. — Van magyar, történelem, néprajz, földrajz, biológia, földtan, ének, zene, festünk, fotózunk is — sorolja Judit. — Egy csomó új dolgot tanultunk. olyasmit, amiről az iskolában nem is hallottunk. Az Alföld kialakulása kapcsán a tanár úr például beszélt a földtörténeti korokról. A nevüket latinul is elmondta és elmagyarázta. mi mit jelent. — Tessék elképzelni, az Állóidon valaha a Pannon-tenger volt. Kiskunlacházán vulkáni kupoík emelkedtek. Mi ott laEzt a képet én csináltam hátú őshüllő, de nem rossz a múlt századi lady portréja sem! A fotókat — készült egy csomó — csak ezek után állítják ki, hogy a szülők is megnézhessék, ha a gyerekért jönnek, mit tanult a tíz nap alatt. Sokan eddig nem tudtak fotózni. Az első kísérlet Először szerveztek ilyen tábort a nagykőrösiek, ismeret- terjesztő, készségfejlesztő céllal. a tehetségek felkarolása érdekében. A beszélgetések és a látottak meggyőztek arról, hogy a legkiválóbb szakembereket nyerték meg az ügynek. A Németh László-i komplex oktatási modellt láttam itt megelevenedni. Más kérdés, hogy jobban örülne az ember, ha ilyen órákat végre-va- lahára az iskolában látna, hogy nem gügyögve mesélnek a tudományról és művészetről, hanem partnernek tekintik a gyerekeket. Igaz az is, hogy a jelenlegi foglalkozási formákon van mit javítani, oldottabbá kellene tenni azokat. Pillanatnyilag kevés a pedagógus és sok a gyerek ahhoz, hogy egyénileg is komolyabban lehessen foglalkozni velük. Gond a zsúfoltság. A munkát nehezíti, hogy nagyon eltérő felkészültségű gyerekek kerültek össze az idén. Remélem, nem tekintik Tel- kendezésnek. ha azt mondom mégis olyan kezdeményezés ez. amire nemcsak odafigyelni érdemes, hanem támogatni is kell. Nagy Emőke A Cllíl!)6!1 szereplő kérdésre igyekszik választ adni az a könyv, amely a napokban jelent meg a Kossuth Kiadónál a Vélemények, viták sorozatban. A városépítést veszi bonckés alá a kötet. Neves építészek, szociológusok, tele- püláspolitikusok, írók és szakemberek mondják el véleményüket, írják meg tapasztalataikat, vitatkoznak a település- fejlesztés jövőjéről, a városépítés jelenlegi helyzetéről. Pest megyét is érinti ez a vita, hiszen hét város is van a területén. A régi, hagyományos mezővárosok (Cegléd, Nagykörös) és ipari (Vác), kereskedővárosok (Szentendre) mellett új, most városi rangra emelkedett települések is vannak Pest megyében. Különösen az utóbbiak, amelyek falvakból (törd, Százhalombatta, Dunakeszi) lettek városokká, küszködnek gondokkal: hogyan alakítsák ki a városmagot, a központot, milyen legyen a település formája, elrendezése? Emellett még egy sor nagyközség, mint Budaörs, Monor, Abony és más település várakozik arra, hogv szintén városi rangra emelkedjen. Tehát joggal érdekelheti az olvasót, hogy a városépítés problémáiról, gondjairól hogyan vélekednek a szakem'oerek, a politikusok s mindazok, akiknek mondanivalójuk van ebben a témában. Hadd idézzem Erdei Ferencet, aki a város és vidékéről könyvet írt, s ebből egy részletet közül a gyűjteményes kötet. Korunk mindent összesü- rítő jelensége a városok no védésé és a városiasodás kiterjedése, egyszóval az urbanizáció. Ez az, aminek a mindenütt szemmel látható áradása folyvást nyomon követhető — írja Erdei. Városa minden civilizációnak volt, de eddig benne az ország lakosságának kisebb része élt. Most. napjainkban következett el az az idő, amikor már nemcsak tömegesen települnek le a városokban az emberek, hanem a nagyobb települések is városi rangra vergődnek, kinövik eddigi kereteiket, úgy modernizálódnak, hogy birtokában kerülnek azoknak a gazdasági, kulturális javaknak, amelyeket uralva, kialakíthatják, a városi életformát. Időszerű tehát a kérdés: milyenek legyenek ezek a városok? A városépítésnek, a városrendezésnek, a városfejlesztésnek, illetve a településnek nagyonis meghatározóit feladatai vannak. A keretek kitöltése a városban lakók feladata, de hogy milyen legyen egy város arculata, illetve az ott élők közvetlen környezete, az mégiscsak az emberek felfogását 31, ku.turálts igától f gg. Érdemes tehát ezt a könyvet lapozni, hiszen megtudjuk belőle, hogy ma Magyarországon milyen a településpolitika cs a- településfejlesztés. E témakörben különösen Enycdi György vet fel tanulmányában nem egy új dolgot. Kiáll a falu népességmegtartó jellege és szerepe mellett. Szerinte nem a lakosságnak kell elhagynia a községeket, hanem a településeket kell úgy modernizálni, hogy azok a huszadik század végén is lakhatók legyenek, meglegyen bennük mindaz, amit a városban megtalál az ember. A kötet egy másik fejezete Budapestet és agglomerációját tárgyalja. Granasztói Pál Budapestet . és más európai fővárosokat veti egybe, Gerő Balázs a Belváros építészetét vizsgálja, míg Fodor László a budapesti agglomeráció fejlesztési gondjait boncolgatja. Szűcs István és Preieich Gábor az elképzeléseket és realitásokat vetíti az olvasó elé. Füle Lajos az improvizáció megmutatkozását bírálja, míg Perényi Imre a hazai városiasodás és városépítés kérdéseiről írt tanulmányt, Gerle György a város és környezet- védelem elemeit vizsgálja. Perényi Imre egy másik írásában városépítésünk eredményeit és fogyatékosságait összegezi. Szerinte a városépítés csoport- munka. Ez volt a múltban, ez ma, ós lesz a jövőben is. Hangsúlyozza azt is, hogy a városépítésben növelni kell a tudomány szerepét, ráhatását a városfejlesztésre. Figyelmeztet arra is, hogy történelmi múltunkat meg kell óvni, illetve helyére kell tennünk. Vannak jó hagyományai a magyar városépítésnek, s ezt meg kell tartanunk. A városépítészet több generáció munkája, s ezt az örökséget megfelelő alázattal kell kezelni, ha meg akarjuk őrizni történelmünk, kultúránk örökségének színhelyét: a várost — írja Perényi. A fcÖny V röviden foglalkozik íalvaink és a tanyák sorsával, a lakás, a lakótelep és városfelújítás problémáival, s végül a várostervezés és az urbanisztika néhány aktuális kérdését tárgyalja — elemzően és szenvedéllyel. Az 510 oldalas könyv terjedelme ellenére cseppet sem unalmas, hiszen a városépítés nagyon is élő valóság. A tanulmányokat kiegészíti az, hogy a könyv végén a szerkesztő válogatást adott az utolsó évtized magyar nyelvű szakirodalmából. Gáli Sándor Agyagozni jó! Áruló volt Görgey vagy sem? Ezt vitatják a történelemórán Trencsényi Zoltán {elvételei Velemények, viták Milyenek legyenek városaink?
