Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
1984 JÜttUS 28., SZOMBAT 5 Új vevőket keresnek Nyakukon maradtak a készletek A Pokoftonya titka Itt mulatott Rózsa Sándor Eltűntek a pincében sokra, akik itt szálltak meg Az álmosan változékony időben az ember is lustábbnak érzi magát. Csöndes, kihalt a tanya. Az egyik udvaron öregasszony hajladozik a veteményesben, amott néhányan épp a kocsmába igyekeznek. Az ajtó mellett tábla: segélykérő telefon. Az italbolthoz ragasztott épület ajtajából, a függöny mögül idős bácsi kandikál ki. A hangos madárcsicsergést csak néha nyomja el egy-egy későn eszmélő kakas harsány, harcias kukorékolása. Jó bor, csinos fogadósnc A környék egyik legidősebb embere, a nyolcvanhárom éves Varró Mihály szíves szóval invitál beljebb. Arról faggatom, vajon honnan is ered szülőhelye neve: a Pokoltanya. Hiszen itt minden olyan békés, főleg nekünk, zajhoz szokott városiaknak. — Nagy sora van annak kedveském — ereszkedik le nyögve- aház előtti székre Varró Mihály. — Tudja, amikor én itt, egy Icözeli épületbem megszülettem, húsz portából állt a Pokoltanya. Az apám az uraságnál volt tehenész. Gazdag ember volt a földesúr; háromezer holdat és százhúsz cselédet mondhatott magáénak. Tudja milyen jó szakember volt az én apám? Kétszáz tehenet gondozott egyedül és a‘ siéles e határban senki sem fejt nála jobban. Megnyerte a fejési versenyt, mert akkoriban is volt már. Olyan idős emberre jellemzően, akit ritkán hallgatnak meg a fiatalabbak, csak mesél, emlékezik Mihály bácsi. Nehezen áll rá, hogy arról mondjon valamit, amiről kérdezem. — A Pokoltanya? Látja amott azokat a romokat? Ott volt egy pincesor, meg egy csárda. Jó bort mértek benne, meg csinos volt a fogadósáé, így aztán szívesen jártak oda a betyárok. Még Rózsa Sándor is megfordult itt. Ismertem a cigányt — még gyerekkoromban — aki muzsikált neki. Sokszor szótml tartott bennünket, fiúkat, amikor a nagy dáridókról regélt. Mi meg tátott szájjal figyeltük. Hogy miket mondott? Elég az, hogy kutya mulatság volt itt néha! A csárda a régi sószállító út mellett állt. s a fáma szerint sok kereskedő eltűnt azok közül, akik ott szálltak meg. A kerítés két oldalán A söntésben borozgató férfiak még valami nótát is emlegetnek. ami Rózsa Sán- dorékról szólt volna, meg a betyárok látogatásairól ebben a kis, Tápiószentgyörgy tőszomszédságában lévő helyiségben. Kérem, énekeljék el a dalt, de bárhogy kanacitá- lom őket, nem akad vállalkozó. Azt mondják, már nem emlékeznek rá. Dolgom végezetlen indulok a másik tanyai korelnökhöz, Menkó Lászlóhoz. Gondozott, nagy porta, gondosan zárt, díszes vaskapuval. A csöngetésre szép szál, bajuszos parasztember jön ki a házból, csizmában, feje búbjára tolt pörgekalapban. Bemutatkozunk, mondjuk, mi járatban vagyunk. Ám Menkó László nem szívesen áll kötélnek. Végül, amikor elmondjuk, hogy kocsmáros veje igazított útba minket s ő mondta, keressük meg az apósát is, enged a rábeszélő szónak. Kényelmesen megkapaszkodik belülről a bejáratban s mesélni kezd. A bizalmatlanság engedett any- nyira, hogy szóra bírhatom, de annyira már nem, hogy beljebb invitáljon minket. így a kerítés két oldalán álldogálva beszélgetünk. — Jómagam Tápiógyörgyén laktam és csak 1920-ban költöztem ki a Pokoltanyára — mondja. — De azért sokat tudok a régi öregektől. Birkát, marhát hajtottak errefelé. Meg itt volt a sószállító út is, amelyen ökrös szekérrel hozták a kereskedők Erdélyből a sót. A pincesor melletti csárdába jártak a kupecek. A fogadós pedig kifigyelte, melyiknek tömött a bukszája, oszt’ ha sok pénze volt, hát leesett a rejtett pincébe. Jöttek a betyárok, aztán osztoztak. Sok kereskedőn könnyítettek, aki megállt itt és innya akart. Hát ezért kapta ez a nevét ez a település. Csak a neve a régi Búcsúzunk, köszönjük a történetet. Akaratlanul is az jár a fejemben, hogy vajon van-e köze a rideg fogadtatásnak Pokoltanya betyármúltjához? Sokat változott, alakult a környék, az élet. Ennek ellenére jó néhányan elkívánkoznak innen. Harminc állandó lakos él a tanyán. Varró Mihály bácsi például a lányával hamarosan egy közeli, nagyobb községbe költözik. Idős, beteges, jó lenne állandó orvosi felügyelet alatt lenni. A szomszéd megyében, Szolnokon viszont úgy tartják, nem ártana a sok zaj után némi csönd, a szabadság alatt a teljes kikapcsolódás. Már tizenöt család vásárolt házat, telket, hogy itt nyaraljon, üdüljön. így válik előbb-utóbb talán a béke szigetévé egy hely, amelyen lassan minden új lesz, csak a neve marad a régi: Pokoltanya ... Körmendi Zsuzsa A TRAKIS szövetkezet vezetősége a napokban értékelte a 84-es év első felének gazdasági eredményeit. Az ezeket tükröző számadatokat látván megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy szövetkezeti szinten teljesültek a célkitűzések Ezt fontos ily módon kihangsúlyoznunk, mert amennyiben a gazdasági egységeket külön-kü- lön vetjük vizsgálat alá, minden esetben más képet kapunk. A minket most legjobban érdeklő körösi telepet sajnos félév közben éppen a hosszabbik oldalról érintette a dolgok folyása, ami szám szerint azt eredményezte, hogy az eredeti 135 millió forintra tervezett árbevétel helyett 5 millióval kevesebbet kényszerültek elkönyvelni. Pangó piac A tervek év eleji összeállításánál már számításba vették a múlt tapasztalatait, figyelmeztetéseit, vagyis a meglepetések elkerülése érdekében némileg feladtak eredeti elvárásaikból. A helyzet azonban tovább romlott, mert hiába termeltek, a pangó piaci helyzetből eredően a szövetkezet történetében eddigi legmagasabb raktárkészlet — majdnem 60 millió forint értékben — maradt a nyakukon. Ez egyrészt amiatt fordult elő. hogy júniusra tevődött a nagy félév végi hajrá, mivel a korábban jó ideig elhúzódó kábelhiány visszafogta a termelést, ennek behozására az Az elmúlt pár esztendőben | tovább javult a lakosság és a tanács kapcsolata Gyálon. Ehhez nagymértékben hozzájárul | az is, hogy bővült az apparátus létszáma, s egy-egy ügy elintézésére több időt tudnak szentelni a dolgozók. A közeljövőben tovább szélesedik a tanács tevékenységi köre. Az ősszel ügyfélszolgálati iroda nyitja meg kapuit, így a nap minden szakában rendelkezésére tudnak állni azoknak, akiknek valamilyen vitás kérdésben a tanácshoz keli fordulni. Természetesen többnyire eddig sem küldték el azokat, akik nem a félfogadási időben keresték fel az ügyintézőket, azonban így lényegesen könnyebb lesz a felekkel a kapcsolattartás. Három dolgozó várja az érintetteket, olyan szakemberek, akik elsősorban pénzügyi, igazgatási és műszaki téren járatosak. Az adminisztrációs teendőket egy személy látja el. Az iroda megnyitása a tanács épületének bővítésével vált lehetővé. Felépült az új könyvtár, s a réginek a helyét alakítják át az ügyfelek száutolsó hetek adtak csak alkalmat. Talán még ez sem okozott volna különösebb gondot, amennyiben az érintett kereskedelmi vállalatok nem zárkóznak el fogadásuktól magas készletszintjükre hivatkozva. A TRAKIS életében más vonatkozásban is megnehezültek a körülmények, e jelenségek a külső gazdasági helyzettel hozhatók összefüggésbe. Innen ered tulajdonképpen az a probléma is, hogy mind a hazai, mind pedig a külor- szági piacokon csökkent a transzformátorok iránti kereslet, ráadásul — vagy inkább ennek ellenére — egyre több ipari szövetkezet kezdte el gyártani ezeket tőkés piacra, ahol nemegyszer minden haszon nélkül adják el csupán abból a meggondolásból, hogy továbbra is a nyugati értékesítési területen maradhassanak. Könnyen megengedhetik maguknak e luxust, ha összterméküknek csupán néhány százalékáról van sző, annyi bizonyos, a TRAKIS szövetkezetnek továbbra is számolnia kell eme bosszantó konkurenciával. Jobb kilátások Sajnálatos, hogy az eddig legtöbb hegesztőgépet vásárló NSZK cég is beszüntette a vásárlást, az Elektra Beckum ezentúl maga gyártja azokat. Szerencsére vannak még feltáratlan lehetőségek a gondok orvoslására. Rácz Zoltán elnökhelyettes ugyancsak bizakodással szólt az elkövetkező félévről, s ha belegondolunk, mára. A kivitelezést a gyáli községi tanács költségvetési üzeme vállalta magára. F. A. M. meg van az alapja optimizmusának. — 270 millió forint éves termelési értékünket nem ló juk veszélyeztetve, már felszínre kerülésük előtt keres- • tűk a kiutat a fenti problémákból. Sokat javultak kilátásaink, igaz a tőkés piac gyors változására nemigen számíthatunk. A továbbiakban még nagyobb lépésekre lesz szükség, hogy minél több és jövedelmezőbb értékesítési területet kutassunk fel. Ennek érdekében nekünk is a mind korszerűbb termékek gyártására kell törekednünk, hogy azok versenyképesek legyenek. — Az eddig elmaradt lehívások sorra beérkeztek Most Svédországból várjuk az újabb megrendelést, Svájcnak elkészült a hegesztőgépek első 20 darabos szériája, ugyancsak a hegesztőgépekből 2 ezer darab legyártását kezdtük el angol exportra. — A Szovjetunióba próbaszállítmányt indítunk, ezen túl kínai kiállításra küldünk árukollekciót. A régi osztrák partnerral továbbra is tartjuk a kapcsolatot, a költségmegtakarítás érdekében újabban saját gépkocsival bonyolítjuk le a Bécsbe irányuló fuvarokat. A transzformátorok kényszerű csökkenését részben röntgengépekkel, részben pedig vizsgálókabinok gyártásával pótoltuk. Csökkenő létszám — A nem közvetlen termeléssel foglalkozók létszámát 20 százalékkal csökkentjük. Egyébként az összlétszánr megfogyatkozása is várható 20—30 fővel. A távozókat lehetőleg nem kívánjuk' pótolj ni. A teljességhez tartozik,’’ hogy a 70 főt számláló 8 szak-" csoportunk a termelési érték 12 százalékát hozta. Kooperációnkat a tavalyihoz képest felére csökkentettük. Miklay Jenő H^-v is volt csak? ■ló dolog egy kicsit megállni és A múlt egy darabja ez a megko- beszélgetni pott ajtó és kulcs is Az egyik kocsi a jelen, a másik a már történelem Erdősi Agnes (elvételei Munkakönyv, utánvétellel Emberek és N yolc, sok esetben tíz órát is a munkahelyünkön töltünk. Kollégák, főnökök és beosztottak társaságában. Munkahelyünkön szeretnénk jól érezni magunkat, de ez nem mindig sikerül. Pedig magával a munkával nincs különösebb bajunk, még a keresettel sem, a munkatársainkkal annál inkább. Kevés helyen alakul ki meghitt, egymást segítő közösség. Legfeljebb elviseljük egymást, de az is előfordul, hogy gyűlölködünk. — Ilyenkor lesz kényszerré a munka, ez feszültséget okoz, meg elkeseredést — dohogja barátom, aki az egyik budapesti üzem művezetője. Kesergő szavait meg is toldja. — Meggyűlöljük munkahelyünket, újat keresünk, ám a helyzet ott sem jobb. Ezután következik az, hogy meggyűlöljük magát a munkát, majd a szakmánkat is, amiért pedig évekig tanultunk. Közönyössé válunk minden iránt. Ki az közülünk, aki nem tudná sorolni azokat a sérelmeit, amelyek munka- lyén érték? Tudok műve- lődésiház-igazgatóról, akit az egyik tanácsi vezető kiküldött az irodájából, hogy a bakancsára ragadt havat tisztítsa le, s csak ennek megtörténte után álljon a drága szőnyegre. — Ez iroda s nem istálló! Hallottam panaszkodni takarítónőt. — A főnököm a sárga földig lehordott. Ellopott szódáról, Hypóról szónokolt, miközben vashangnemek kos népi szólásokkal szidta az őseimet. Másnap be sem mentem. A munka- könyVem úgy küldték utánam. Azóta új helyen vagyok, de a helyzet itt sem jobb. Egykori iskolatársam harminc éve traktoros az állami gazdaságban. Betöltötte az ötvenet. Huszonnégy éves csoportvezetője, aki fél esztendeje került vezetői beosztásba, még nem köszönt neki előre. Csak fogadta az idősebb köszönését. — Még jó, hogy fogadta — dörmögi á napbarnított arcú férfi. A leírt esetek nem véletlenül kerültek egymás mellé. Példázzák egyes munkahelyek légkörét, amely nehezen határozható meg. Csak az elemeit ismerjük. S azok között megtalálható á dolgozók hangulata, munkahelyükhöz és szakmájukhoz való viszonya, az egymással és a vezetőkkel kialakult kapcsolatok hangneme, tónusa, az emberek igénye, elégedettsége. É szrevehetetlen, azt hiszem, a jó légkör, természetes mindaddig, amíg van. Csak a hiánya tűnik fel. Hogyan teremthető meg? Türelemmel, megértéssel, humánummal. Tisztelni kell a másikban az érző, gondolkodó,, sebezhető embert. Meg kellene mindezt egymáson, egymásért próbálni. Talán könnyebb, szebb, meg eredményesebb is lenne a munkahelyen eltöltött nyolc-tíz óra. F, M. Javult a lakosság és a tanács kapcsolata Gyáli Ügyfélszolgálat
