Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

Rendelés egérz évre Sok szép terméket bocsá­tott ki az elmúlt években a tural Galgavidéke Áíész aszó­di konfekcióüzeme. A ruháza­ti nagykereskedelmi vállala­tok és más cégek egész évre szóló megrendelésekkel látták el az üzemet. A konfekció­üzem ez évi árbevételét negyvennégy millió forintra tervezték. Jobb oldali képünkön: Sá­pi Zoltánná raktárvezető az anorákok alapanyagait készí­ti elő. Alsó felvételünkön: Tóth Józsefné, Varga Tünde, Sőregi Józsefnc és Jakus Jánosné egyrészes bébioverállokat varrnak a szalagon. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 153. SZÄM 1984. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Várcsszépítők köre Üsszejöveíe! A városszépítők körének legújabb ülése július 2-án, hétfőn lesz a művelődési köz­pontban, délután fél 5-kor. Témája: beszélgetés a rend­őrkapitányság képviselőjével a rongálások, a vandalizmus megfékezésének módjairól, valamint a városközpontban és a Patak téren felállítandó díszkutak terveinek vélemé­nyezése. A kör minden ér­deklődőt vár. Stromfeld sétány LakófetepS félék Elénk forgalom a piacon Saját bajunkon és másokén, hogy segítsünk, sokszor beté­rünk a gyógyszertárak vala­melyikébe. Gödöllőn 1945 eiőtt kettő volt. Petriczkí Tioor Szent Antal és Szentgdlyi Dá­niel Szent Korona nevű pa­tikája. A fele akkora lakosú falunak elég volt. Ma három van. Egy a Dózsz György úton, egy Mária oes- nyőn, egy pedig az egyetem lakótelepén. Forgalmát tekint­ve az első a legnagyobb. A hazai gyógyszerek mellett ez kisebb mennyiségű külföldi gyógyszerek árusítására is ki­jelölt hely, hasonlóan az egye­temihez. A Dózsa György úti patika egyre kisebbnek tűnik, a gondok pedig megnőttek, kü­lönösen mióta a ház előtti út­építés folyik. Sokat tudna me­sélni erről Károlyi János gyógyszertárvezető, aki hu­szonötödik éve van a szakmá­ban. Rajta kívül 30-an dol­goznak itt. Hét közben két műszakot nyújtanak, továbbá este nyolctól reggel nyolcig éjjeli ügyeletet tartanak. Hét­végeken is hozzájuk lehet for­dulni, olyankor a környező községekből is jönnek gyógyírt keresők. Nemcsak a kis tételeket vá­sárló egyéneket szolgálják ki hanem rendelőintézeteket, körzeti, üzemi orvosokat is el­látnak, s a szociális otthonok szükségleteit is ők elégítik ki. Zsúfolt a gyógyszertár, ezt mindenki tudja. Ára nemcsak a kiszolgálótér kicsi, raktáro­zásra sem elegendő a nely. Várható-e változás? Bamber­ger Károly tanácselnök-he­lyettes semmi biztatót nem tudott mondani, amikor meg­kérdeztem. Nincs messze a patikától a piac, aki az egyiket felkeresi, könnyen lehet, hogy a mási­kat sem hagyja ki. A piacon is élénk a forgalom, sok az eladó és az áru. A cseresznyéi 24. az epret 45, a tojást 2,40— 2.50 forintért árusítják. A borsó ára 5—8 forint között mozog, 17—18 forint az ubor­ka. A burgonya 12, a saláta 3 a paprika 30 forint (kilója), a kelkáposzta 10, a szemes ku­korica 7 forint. 30—40 forintért kaoható a cserenes muskátli, 7-ért a szegfű szálja. Cs. J. A télen voltam utoljára a galgamácsai Galga-parti Ösz- szefogás Tsz aszódi telepén, ahol akkor egy kazán besze­relése késett, így az ott dolgo­zók fáztak, és meleg vizük sem volt a tisztálkodáshoz. A gond azóta megoldódott, s annyi­ban is változó a kép, hogy az állattartó és a borsófeldolgozó telepen most nagy a sürgés­forgás. Folyamatos hordás Emberek, gépek tucatja se­rénykedik. Egyszerűen nem is lehet eljutni a telep belső út­ján a tehenészethez: az úton keresztben áll két Ladex ete­tőgép, előttük egy-egy Hams­ter rendfelszedő traktorral. A Hamsterekről az etetőkre, azokról a négy fejtőgépre ara­szol a tábláról frissen beho­zott száras zöldborsó. Itt a borsószezon! A mun­kálatokat vezető szakemberrel beszélgetünk: — Két E—301-es NDK­gyártmányú kaszálóval vágják rendre a borsót traktorosaink, s amikor a borsófejtők dol­goznak, öt önfelszedős pótko­csival hordjuk be folyamato­san a termést — mondja Ku- rucz József, a Galga-parti Tsz növénytermesztési ágazatveze­tője. — A borsó kaszálását, rendrevágását június 22-én kezdtük meg, s azóta csak az eső okozta szünetben hagytuk abba. — Éjjel-nappal megy most itt a munka, azért vagyok én is szolgálatban — húzza ki ma­gát némi büszkeséggel Braun Dániel, aki hét éve nyugdíjas, egyébként 1959 óta tagja a szövetkezetnek. Raktáros volt a téeszben, most Itt azért is szükség van rá, mert a váltó­társa éjszakai műszakban, ő nappal méri a hídmérleggel a beérkezett borsót, s ellenőrzi a termés minőségét is. — Nem mindegy, milyen minőségben adjuk át a terményt — teszi még hozzá, aztán a kedvünkért is bemutatja, hogyan ellenőr­zi a keménységmérővel. — Látom: a mellékterméket is hasznosítják. — így van, minden évben silóba jut nálunk is a fehér­jében gazdag borsószár — mondja Kurucz József. — Ter­mészetesen, ide a tehenészeti telepre kerül a zöld. A fejtőgépekről lejövő bor­sószárat egy szállítószalagra irányítják, ez a pótkocsira ej­ti, amivel a silókazalba vi­szik. Ottjártunkig ötven hek­tár termését hordták be a táblákról, amiből mintegy négyszáz tonna szárat silóztak le. Hozamok — S milyen a szemtermés? — Egyelőre nem büszkél­kedhetünk. Az első 22 hektá­ros tábláról behozott Cresten- sen florita körülbelül tizenhét mázsával fizetett. Az időjárás is oka, hogy csupán az alsó három-négy hüvely érett be, a többi még nem, de meg kel­lett kezdeni a vágását, mert akkor meg emez öregszik el. Braun Dániel a zöldborsó mi­nőségét műszerrel ellenőrzi Hancsovszki János felvétele iS«».. Timm tejhez mazsolás kedá:s ,/ Vadgesztenye és vulkáni erő — ön a hegedűs? — Nem. Éh kérem a Horák vagyok! Ezzel a szóváltással kezdő­dött a nap. A hűvös reggelen egyedül indultam a faluból a bagi elágazáshoz, hogy ott csatlakozzak a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a városi szakmaközi bizottság szervezésében indított kirán­dulás résztvevőihez. A nagy izgalomban, hogy el ne késsek, összetévesztettem a hangszere, két, így került sor a fenti fur­csa bemutatkozásra. Horák Zoltán ugyanis a kirándulók harmonikása volt A két szervezet titkára. Föl­di Sándor és Tamási László már az elágazás előtti domb­tetőn, a Détári-tetőn Németh Pálhoz, az autóbusz vezetőié­hez sietett, nehogy elrobogjon mellettünk. Az egész napos kirándulás — melyen a népfrontban és a szakmaközi bizottságban tevé­kenykedő aktivistákat látták vendégül — jórészt az Agrár, tudományi Egyetem Tangaz­dasága jóvoltából jöhetett lét­re, vezetőik rááldozták szom­bat délelőttjüket, s egy kicsit a délutánjukból is elloptunk. Az első helyszín Kartalon a borsószárító telep volt. Itt ala­pos szakmai ismertetést kap­tunk Európa egyik legkorsze­rűbb üzeméről. Érdekesség, hogy az óriási tartályokat, amik mégiscsak megtelnek a borsóval, csupán két dán szak­ember szerelte össze. A csoportban sok mezőgaz­dasághoz is értő gödöllői volt, így senkinek sem tűnt fárasz­tónak a szárító megtekintése. Utunkat folytatva Kiskartalra értünk. Sándor András főva­dász elmondta, hogy az ottani kastélyt a Podmaniczkvak épí­tették a múlt században. A csodálatos őspark közepén ál­ló, folytonosan szépülő épület­ben értékes vadásztrófeákat őriznek. Kiskartalnak tudo­mánytörténeti jelentősége is van Egykor híres csillagdája jövőre lesz százéves. Az évfor­dulót szép ünnepséggel kíván­ják majd emlékezetessé tenni! ::::: Pár száz méterre ettől a tan­gazdaság dámvadtelepét te­kinthettük meg. Negyedik éve, gazdasági társulás keretében, egyéb célra használhatatlan területen tartják az állatokat. Fő céljuk az export, a selejte­zett példányok húsát viszont szállodáknak adják el, kilón­ként kétszáz forintért. A kéri. tésen kívülről mi is láttunk pár dámvadat. A nagygombosi kerületbe autóbuszozva áthaladtunk Fe- nyőharaszton, ahol még a múl­tat idéző lakásokban élnek emberek. A közeli sertéstele­pen egészségügyi okokból nem tehettünk látogatást, de meg­tudtuk, hogy az ezerkétszáz koca évente húszezer malacot ellik. Igen magas a nyeresége ennek az üzemnek. Nagygombos már Heves me­gyei birtoka a tangazdaságnak. ££::: A műemlék majorokat min. dig szívesen mutogatják a vendégeknek, s mi örömmel hallottuk, hogy míg a műem­lék-felügyelőség másképp nem rendelkezik, nem nyúlhatnak hozzá a régi épületekhez. Az üzemi utakat szegélyező cso­dálatos vadsesztenvesorokat a természetvédelem óvja, s meg­elégedésünkre szolgált, hogy láttuk: az elhalt fákat pótol­ják. A nagygombosi tehenészeti telep alighanem felejthetetlen élményt nyújtott a kirándu­lóknak. Nem azért, mintha nem láttak volna még tehenet. A kísérők lelkesedése sem egyedülálló, bár nem is álta­lános. A nagy meglepetés a felszolgált friss, pasztőrözött tei ízében rejlett. Boltokban hiába is keresnénk ilyet. S hozzá a finom mazsolás ka­lács! Napestig ettük volna. De ha e kívánságunk teljesül, va­jon milyen sors várt volna a Nagygomboson számunkra ké­szített kiadós ebédre? A kora délutáni étkezés már a szakmai program befejezését jelentette. Németh Pál tovább repítette az Ikarust a Mátra felé. Az autóbuszt a Volán 20. számú vállalatának gödöllői főnöksége társadalmi munká­ban bocsátotta a szervezők rendelkezésére. ::::: Mátrafüredi séta után Aba- sáron időztünk hosszabb ideig. A régen elhalt vulkáni erők most a hegyoldalon nevelt szőlőtőkék termésében lakoz­nak. Ügy lehet azokat előhívni, ha bor készül a szőlőből. Ezt ízlelgették a kirándulók, mi­közben vigyázó szemeikkel délre is tekintettek. Már csak pár száz méter választja el Abasárt a Gagarin Hőerőmű­vet tápláló külszíni szénfejtés­től. A pincében és hazafelé a bu­szon sokan énekeltek Horák Zoltán harmonikamuzsikájára. Jól szórakoztak a meghívot­tak, akiknek a közért végzett munkáját így tudták megkö­szönni a szervezetek vezetői. Balázs Gusztáv Jobban jártunk a valamivel későbbi fajtával, a Sparklével, ez megadja a huszonhat-hu­szonhét mázsát. A nappali műszakban most Hollányi Mihály villanyszere­lő és Pálinkás József gépsze­relő lakatos kezeli a négy bor­sófejtőgépet és a kiszolgáló eszközöket. — Az a jó, ha kevés a kar- bantartanivaló — mondja Ho- lányi Mihály. Jöhet az aratás — Mit csinálnak, ha nincs borsószezon? — Az ikladi műhelyben dol­gozunk mindketten — így Pá­linkás József. — Vagy éppen a Bábolna típusú szárítót ke­zeljük. Szóval: csupa értékes gépet bíznak rájuk. No és a min­denkori új termést. A borsó pedig folyik a gépekből, s két gépkocsival folyamatosan hordják a Hatvani Konzerv­gyárba. A munka egy jóda­rabig még eltart, hiszen zöld­borsóból 150 hektárja volt a téesznek. Egyébként sincsenek munka nélkül. Befejezték a búza fe­hérítő elleni vegyszerezését. E permetezés repülőgéppel folyt. A dúsan termő rétek kaszálá­sa, a széna bálázása és behor- dása a végé felé -járr Aztán — mondják —, jöhet az ara­tás, és a magra érő borsó két­száz hektárja! F. I. Hétfőn, július 2-án a Strom­feld sétányon folytatódik a gödöllői nyári lakótelepi prog­ram. Délután 5 órától várják a gyerekeket a vándorjátszó­ra, gyöngyfűzésre, papírhaj­togatásra, póklábkészítésre. Egy órával később kezdődik a koka-kólás diszkó, Baráz Mik­lós vezetésével. Este 7-től KRESZ-vetélkedő minden korosztálynak, tesztkérdések, szlalomozás kerékpárral. És este 9-kor a sämlimozi. Mű­soron a Rendőrök háborúja című francia film. á msp programja Július 2-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: Kertmozi. Majmok bolygója. Amerikai film, 21.30 órakor, SÜ? fóÖXIKSÉ'' Vasárnap: Két fiú gitárral. Színes, ze­nés brazil film. Csak 4 órakor! Gyónás gyilkosság után. Szí­nes, szinkronizált amerikai krimi. Csak 16 éven felüliek­nek. 6 és 8 órakor. Hétfő: A kicsi kocsi újra száguld. Színes, szinkronizált amerikai filmvigjáték. 4, 6 és 8 órakor. Röplabda A férfiak is maradnak Lehet-e fél kézzel röplab- dázni? Nem tudom. De a fér­ficsapat ügyében olyan állás- foglalást hozott a Gödöllői Sport Club elnöksége, amely éppen azon igyekszik, hogy e kérdésre ne kelljen választ keresni. Körösfői András csapata második éve szerepel az NB II-ben. Az első évben a kilen­cedik helyen végeztek, az idei bajnokságban az első hat közé várták magukat. Kettővel több vesztett játszma az oka annak, hogy nem sikerült az ötödik hely megszerzése. A csapat az őszi félév után öt győzelemmel a hatodik he­lyen várta a folytatást, s a tavasszal kivívott újabb öt győzelemmel sikerült megőriz­ni ezt a pozíciót. A kilences megfordítása szép eredmény, holott a játékosállomány semmit sem erősödött, a ta­vasszal sérülések zavarták a felkészülést, akadályozták a jobb szereplést. De egyéb gondok is nehezí­tették a helytállást. Szerelés, labda, háló és egyéb eszközök minimális mértékben álltak rendelkezésre. Hosszú huzavo­na után rendeződött a terem­használat ügye. Két vidéki mérkőzésre viszont előzetes értesítés nélkül nem kaptak buszt, késve érkeztek a ta­lálkozókra. Bemelegítés híján, különböző izgalmakkal terhel­ve vereségeket szenvedtek, holott esélyük volt a győze­lemre. Amikor Romhányba kellett személygépkocsikkal utazniuk, végig korcsolyapá­lyán haladtak, s két autót já­tékos vezetett. (A harmadikat az edző.) Az ifistákat már nem tudták elvinni. Továbbra sincs szakosztály- vezető, az ahhoz kapcsolódó, valamint a szertárosi felada­tok a trénerre hárulnak. Az intéző pedig a női csapat egyik játékosa. A GSC elnök­ségéből Pacs István és Adóm István nyújtottak segítséget, de ettől több más kellene. Csak van egy röplabdát sze­rető, s azért időt is áldozó gödöllői sportrajongó, aki a szakosztályvezető társadalmi tisztségét vállalná! Mégis, miért kellene fél kézzel röplabdázniuk a gö­döllői férfiaknak? Anyagi megfontolásokból szóba ke­rült, hogy átadnák a szakosz­tályt az egyetemi klubnak, a GEAC-nak. Ám ők csak a felnőtt csapatot akarják át­venni, hiszen a kiírás szerint sem kötelező egyetemi sport­egyesületnek ifjúsági gárdát indítania a bajnokságban. A GEAC más forrásból kíván az utánpótlásról gondoskodni, hangzott el a GSC elnökségi ülésén. Nyilvánvaló, hogy ilyen engedményt a GSC részéről erkölcsileg nem lehetne iga­zolni. A jelenlegi felnőtt együttes játékosállománya 15 főből áll, közülük hét egyete­mista, nyolc helybeli. Három ifjúsági korú és még az ificsa­patban rendszeresen játszó gyerek került a keretbe. Nem igaz tehát, hogy már ma is egyetemista csapat a GSC férfi röplabda együttese. A város fiataljaitól nem sza­bad elzárni a röplabdázás le­hetőségét. Ezért döntöttek úgy a városi sportegyesület vezetői, hogy csak akkor ad­ják át a szakosztályt, ha a GEAC vállalja az ifjúsági csapat istápolását is. Néhány szó az 1984/85-ös bajnoki év céljairól. További tehetségeket kell bevonni a keretbe, különös tekintettel az ifikre. Hatékonyabbá kell tenni a tartalékjátékosok sze­replését. A felnőtt gárda ma­radjon az első hatban, úgy, hogy lehetőleg rukkoljon előbbre egy-két lépcsővel. B. G. ISSN 0133—1957 (GödöUfll Hírlap) fFJsaerrel mérik es keménységet ^ Kaszálnak, báláznak fislpmácsán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom