Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. JÜLIUS 7., SZOMBAT Pályakezdők reflektorfényben Visszaszerezni a tekintélyt tííkaparás vagy környezetvédelem? Ingyen is megéri Várnai Zoltán célja, meg- Gyürky Tünde egész éle- Alig várom a szeptembert őrizni a nyitottságot tében tanárnak készült — mondja Stiller Zsuzsa ‘f Még néhány pere, és kézhez kapják a diplomát. Mától hivata- í losan képesített tanítók, de hogy | valójában azzá válnak-e, az csak ^ évek múlva derül ki. Az érték ^ próbája mindig az; mit tudnak ^ magukból szétosztani a gyerekek- í nek. Három újdonsült tanítóval ^ beszélgettem. Mindhármukat ter- $ veikről faggattam, arról, hogyan í képzelik el a jövőt most, hogy a í zsámbéki tanulóéveknek vége. Ami nem kötelező — Kicsit félek, hogyan sikerül kapcsolatot teremteni a kollégákkal és a gyerekekkel — vallja meg őszintén Stiller Zsuzsa. — Mégis, alig várom, hogy szeptember le­gyen. Budapestre megyek, a Róbert Károly körúti nevelőotthonba, alsó tagozatos fiúk mellé nevelőtanárnak — Ez elég bátor döntés: fej est a mélyvízbe... — Már régóta foglalkoztat a gon­dolat, hogy ezt az utat kell válasz­tanom. Nekik van legnagyobb szük­ségük a szeretetre. A szülők ritkán — ha egyáltalán — meglátogatják őket, elviszik a cukrászdába, egy tor­ta, egy kóla, és letudják o gyere­ket ... Ismerem a helyzetet, van egy kis védencem Bicskén, hasonló sor­sú kislány. — Honnan a barátság? ——- Első év után nyáron táboroztat- tunk, az egyik gyerekcsoport intézeti volt. ö különösen ragaszkodott hoz­zám, én is megszerettem. Ma úgy látom, hogy az ott szerzett élmények döntötték el, mi legyek. — Ismered azt a helyet, ahova ke­rülsz? — Egyik volt csoporttársunk, Har- vas Feri ott tanít. Beszélgettünk, sok mindent elmesélt a gyerekekről. — Hol fogsz lakni? — Ha minden igaz, a nővérszállá­son kapok helyet. Elképzelhető, hogy néhány órában taníthatok a nevelős- ködés mellett, ha nem, szakkörveze­tést vállalok. Szeretnék minél több közös programot a gyerekekkel; — Pesten nincsenek se rokonaim, se barátaim. Mint látod, mindent elöl­ről kell kezdenem. Szeretnék jó ba­rátokat, szeretnék sokat olvasni, végre azt is, ami nem kötelező, mo­ziba, színházba járni, és amennyit csak lehet, utazni... Haza, Aszódra — Nekem talán annyival lesz könnyebb a pályakezdés — folytatja Gyürky Tünde, hogy hazamegyek, Aszódra. Ott laknak a szüleim, ott jártam általános- és középiskolába is. A gimnáziumban Hódi Gyuláné magyar—orosz szakos tanárnőm volt a példaképem. Nagyon szerettem a némettanárunkat, Bátonyi Lászlónét is. — Nemrégiben beszélgettem az aszódi gimnáziumban érettségiző diákokkal, ők is nagy szeretettel em­legették Hódi tanárnőt. — Biztos vagyok abban, hogy sok tanítványa ugyanezt mondaná. — Szóval a gimnáziumi tanáraid nyomdokain szeretnél járni. — Igen, de az igazat megvallva én mindig tanárnak készültem. Alig kezdtem iskolába járni, folyton isko­lásat játszottam a pajtásaimmal, én voltam a tanító néni. Ezt a játékot élveztem a legjobban. — És milyen tanító néni szeretnél lenni? — Olyan, akihez bármikor biza­lommal fordulhatnak, és aki bízhat a gyerekeiben. Ez a kölcsönös biza­lom mindennek az alapja. Ha ezt a légkört sikerül megteremteni, a gye­rekek megnyílnak. Csak szeretettel lehet formálni őket. A kicsik cso­dálják a tanítót, de ha nem érdem­li meg, az iszonyú törés. A szerete- tüket nem lehet elkockázni. Ügy in­dulok az első évnek, hogy szeretnék megfelelni a pályán, és szeretném a gyerekeknek a tőlem telhető maxi­mumot nyújtani. Februárban ebben j^.jskplábaii, töltöttem az egyhóna- pos pedagógiai gyakorlatot. Kedve­sen fogadtak, mondhatom, befogad­tak és partnernek tekintettek, ez ön­bizalmat ad. — Tehát most hazaköltözöl a szü­léidhez. — Igen. Egyelőre otthon fogok lakni. A vőlegényem is tanító, Per­bálon. Most éppen katona. Ha lesze­rel és kapunk lakást Aszódon, ott­hon maradunk. — Manapság sok szó esik arról, hogy helyre kellene állítani a meg­csorbult tanári tekintélyt... — Szerintem tanárnak lenni ran­got jelent. Más kérdés az, hogy so­kan nem tudják felmérni; ez a hiva­tás mekkora felelősséggel jár. Petőfi, a kedvenc — Természetesen szülőnek lenni is felelősség — szól közbe Várnai Zol­tán. — Jó lenne, ha a szülők nem hárítanának minden nevelési felada­tot az iskolára. Én a fóti Gyermek- városban nevelkedtem négyéves ko­romtól. A tanáraimnak köszönhetem, hogy eddig jutottam. Medényi Klára volt alsó tagozaton a tanítónk. Nagy türelemmel nevelt rendszeres mun­kára, önfegyelemre. Szerencsés em­bernek tartom magam, mert sok jó tanárom volt a középiskolában is. A főiskolás évek alatt is visszajártam a régi iskolákba. November 15-én, a Gyermekváros alapításának évfordu­lóján nagyon sokan eljönnek az ün­nepélyre. A kicsiktől a negyven-öt- ven évesekig minden évjárat megta­lálható. Sok barátom van Foton, nem félek, hogy gond lesz a beillesz­kedés, otthon vagyok. A fót-kisalagi iskolában fogok tanítani. Hárman, egykorúak lakunk majd egy másfél szobás szolgálati lakásban. Később talán kaphatok a fiataloknak épülő házban egy garzonlakást. Számomra a diplomával nem feje­ződik be a tanulás. Szeretném ké­sőbb a biológia—testnevelés szakot elvégezni. Ha lehetőségem lesz, fogr lalkoznék természetvédelemmel. Re­mélem, marad időm önképzésre, ol­vashatok kedvem szerint. — Kiket olvasol legszívesebben? — Petőfi kisiskolás korom óta ked­vencem, számomra ő az értelmes lá­zadás szimbóluma. Azt hiszem, egy tanítónak mindig meg kell őriznie a tőle tanult nyitottságot, lendületet, akaratot. Mert igenis szembe kell szállni azzal, ami idejét múlta és ke­rékkötő. ★ Többé-kevésbé választ kaptunk te­hát a kérdésre: milyen tervekkel in­dulnak útnak a fiatal tanítók. Jó lenne egy-két év múlva ismét talál­kozni, elbeszélgetni velük arról, hogy mit sikerült a szándékokból va­lóra váltani. NAGY EMŐKE ÍJ Egy fiatalembert a fához kötöz- £ tek. Fényes nappal, a Balaton ( partján. Legalább húszán rohan- í ták le, fiúk és lányok vegyesen. ^ Minden védekezés fölöslegesnek Jj bizonyult volna. A csoport kö- 'f rülállta a foglyot, s különböző ^ bűnöket olvasott a fejére. Sza- í badon bocsátását súlyos feltéte- z lekhez kötötték... Sátrak a strandon Tíz színes sátor áll közvetlenül a vízparton, szép egyenes sorban. Eszembe sem jutna, hogy itt keres­sem a Pest megyei fiatalok környe­zetvédő építőtáborát. Egészen más kép él bennem az ilyen táborokról. Különösen szokatlan a helyszín: a badacsonyi strand egy félreeső ré­sze. Péntek délelőtt van, a sátraknál néhány fiút találunk csak, és az egyik táborvezétőt, Király Emőkét, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársát. — Harmincán vagyunk, a gyere­kek többsége Ceglédről, Ráckevéról és a szigethalmi szakmunkásképző­ből jött. Az első hét vége felé já­runk, eddig nincs mire panaszkod­nunk. A badacsonyi tanács először fogad most táborozókat, minden kí­vánságunkat igyekeznek teljesíteni. Az elnök naponta többször megke­res bennünket, s kérdezi, nem ké­rünk-e valamit. Ide vezették a sát­rakhoz a villanyt, hogy tudjunk ve­títeni, diszkózni. A kedvünkért két villanybojlert is fölszereltek a zu­hanyozókba, ahol csak hideg víz volt. Amíg ez elkészült, autóbusszal vitték a gyerekeket fürödni. És ter­mészetesen munkát is adnak bőven. Valóban, a munka. Mit is takar ez a szépen csengő elnevezés: kör­nyezetvédő építőtábor? A Balaton­nal összefüggésben valami rendkí­vülire, újszerűre gondolok a kör­nyezetvédelemről hallva. De gye­rünk, nézzük meg, mit csinálnak a gyerekek! Prága napszám Az országút szélén találunk a csapatra. Szerszámuk gereblye, la­pát. Az árokpartot, az utat szegé­lyező sövény alját tisztogatják a gaztól, kupacokba gyűjtik, hogy a teherautó elszállíthassa. Környezet- védelem? Tulajdonképpen az, még ha a mi időnkben másképpen is ne­vezték ezt a munkát. — Ránk azért van itt szükség — mondja Varga András, a másik tá­borvezető, aki ma egyben munka­parancsnok is —, mert környezet- védelmi területről lévén szó, itt vegyszerrel nem lehet irtani a gazt. A napszámbér pedig itt a Balaton­nál közismerten magas, azt a tanács nem tudja megfizetni. Mi pedig in­gyen elvégezzük ezt a munkát. Ingyen? Ez valóban újszerű. A gazdaságok, üzemek eddig megfi­lettárat, amelyet csak át kell lapoz­ni, s mint egy kiskáté, megfelelő hozzáértéssel máris a klubélet te- rüljasztalikáját jelentheti. Mások tár­gyakkal jeleskednek, újabb csapatok meg szórakoztatásra adták a fejü­ket: sportvetélkedőket, tábori ki mit tud?-ot, táncházat, gúlaépítést, film­vetítést tartanak. Nem hiányoznak az örömzenészek sem: a legújabb stíl képviselői éppúgy megjelennek, mint a hagyományőrzők. A tavalyi találkozón ötnegyedszá- zan voltak Sződligeten. Most éppen a duplája, s még egyszer annyian a nógrádiakkal együtt. Akár élő mód­szertannak is mondhatjuk ezt a majd két teljes napot. S valószínű­leg nemcsak hagyományt őriznek, hanem teremtenek is ezzel a határ­találkozóval. i——i---, -rj—11 veresegyházi klub­I A Koránul | találkozók ugvan's------------------ még élénken élnek az idősebbek emlékezetében. Az if­jabbak most alapozhatják a maguk emléktárát. Ne kételkedjünk a fun­damentum mmőségében, hiszen ők maguk akarják gazdagítani hétköz­napjaikat. s mindez elszántság, ne­kibuzdulás nélkü' aligha menne. E kétnapos klubköztársaság alaptevé­kenysége éppen elég muníciót je­lenthet a továbblépéshez. Katalizá­tor lehet, hogy a klubokban aztán döntsenek, mit hasznosítanak. A hi- deg nyárban megtartott tábori kis trakták szellemét és ötletgazdagsá­gát remélhetően a melegebb időkre is megőrzik. M. Zs­tói elválaszthatatlan kettőse hatá­rozta meg a kisközösségek életét. De hol vannak azok az idők? — sóhaj­tanak az egykori résztvevők. A da­gály után természetszerűen apály következett. Stílszerűen azt mond­hatnánk, hogy leült a hajó. Elural­kodott az érdektelenség, a közöm­bösség. A búslakodás idestova öt­hat esztendős, s ezzel együtt a nosz­talgiázás is azóta tart. Pest megyé­ben kétszáz klub tevékenykedett a fénykorban, jelenleg százhúsz. Ám ———------- módszervásárokat tar­1 TÍZ éV'C I tottak a klubosok. -------------- Budapesti, hódmező­vásárhelyi, székesfehérvári, s az azo­kat megelőző megyei találkozókon ötletet cseréltek ötletért, s a résztve­vő klubok tagjai feszítő mellel tér­hettek haza. Valamennyien úgy vél­ték: nemcsak megjelentek, ott vol­tak, hanem adtak és kaptak is. Száz és száz ötletet, batyut és fejet meg­töltő tárgyi és szellemi termékét. Ezeket azután már csak adaptálni kellett, azaz figyelembe venni a he­lyi sajátosságokat és zakatolhatott tovább a klubosok vonata. A k koriban rangja és tekintélye volt egy-egy ifjúsági klubnak. A közakarat és a tennivágyás eg/más. közülük is mintegy félszáz működik úgy, ahogyan azt a nagykönyvekben megírják. Persze, sietve meg kell je­gyezni azt is, hogy az utóbbi két esz­tendőben növekedett a magukra va­lamit is adó klubok száma. Mintha kedvezőbb idők járnának rájuk, az­az az újabb korosztályok immár nem azt nézik, mit lehet mástól és máshonnan leakasztani, hanem ők is akarnak valamit tenni saját szóra­kozásukért. értelmes szabadidős te­vékenységükért. Most, hogy kezd felszállni a sem­mittevés ködje, meeannvi klub ébre­dezik Csipkerózsika-álmából. A klubéletért felelősök meg többet tesznek azért, hogy a megyében mind többen érezzék meg a hasznos együttlétek izét, savát-borsát Teg­nap este például Pest és Nógrád me­gye határán, Kenyeresforrásnál húz­ták fel ötszáz klubos sátorból álló miniköztársaságának képzeletbeli zászlaját. Nem akarnak ők vasár­nap délig semmi mást, mint azt, hogy jól érezzék magukat, s a jelen­levő ötven-hatvan közösség tagjai ötletbörzét tartva, megismertessék egymással a kiscsoportok életét szí­nesítő és dúsító elképzeléseket és te. vékenységüket. Ezért aztán már he­tek óta készülődtek. Egyesek paksa- métákat hoztak magukkal, valódi öt­KIS (KLUB) IRAKTA zették a diákmunkát is, örültek, ha volt elég munkáskéz, ha nem is a leggyakorlottabb. Manapság viszont egyre kevesebb helyen igénylik a gyerekek munkáját. Meg kell ba­rátkozni a gondolattal, hogy egyre több lesz a fizetség nélküli tábor. A Pest megyeieknek ez az első ilyen próbálkozása. A tábor felé ballagva Hársfalvi József jön velünk szembe, a bada­csonytomaji tanács közületi szolgál­tatóüzemének munkatársa. Azt jött megbeszélni, mikorra küldjék a buszt a másnapi kiránduláshoz. — Az eddigiek alapján igazán elégedettek vagyunk a gyerekekkel. Mással valóban nem végeztethet­nénk el ezt a munkát, nagy segít­ség ez nekünk. Egyáltalán nem kö­zömbös, hogy egy ilyen látogatott üdülőhely, mint Badacsony, meny­nyire tiszta és rendezett. A fiata­lok már szépen megtisztították a Kisfaludy-házhoz vezető utat. Ha itt az országúttal is végeznek, ta­lálunk újabb feladatot;- Jut meg tennivaló a következő három tur­nusnak is. Sőt, valószínűleg a jövő­ben is érdemes lesz ilyen tábort szerveznünk. Az ellátás csuda Elégedettek a táborvezetők és a munkaadók is. És a legilletékeseb­bek, a gyerekek? Az évek során nem jártam olyan táborban, ahol valamire ne panaszkodtak volna, itt ez is elüt a szokásostól. Csehi György Tökölről érkezett, karosszérialakatosnak tanul. — Jól érzem magam. Sokan jöt­tünk együtt a suliból. Egyébként jó a társaság, annál is inkább, mivel vegyes tábor, vannak lányok is. Az ellátásra pedig tényleg nem lehet panaszkodni, talán reggel adhatná­nak picit többet. Igaz, a munká­ban nem kell megszakadni, néha kicsit unalmas, de reggel héttől ket­tőig ki lehet bírni. Major Ildikó és Laczi Agnes, a ráckevei gimnázium tanulói. Egy­mást kiegészítve alkotnak véle­ményt. — össze sem lehet ezt hasonlítani azzal, ami tavaly Vaskúton volt. Az ellátás egyenesen csuda! — Kicsit korán kell fölkelni, de érdemes, mert így több idő marad a programokra. Mindennap van valami: vetítés, vetélkedő, disco vagy kirándulás. És természetesen fürdés a Balatonban. — Éppen ezért nem számít, hogy ingyen dolgozunk. A munkánkért tulajdonképpen nyaralunk itt két hétig. Ennyit igazán megér! — Annál is inkább, mert tényleg nem nehéz, amit csinálunk. Azt ugyan nem tudom, mi értelme van, de ha a tanácsnak ez kell, rajtunk nem múlik. Kompromisszum A fogoly — aki nem más, mint a táborvezető. Varga András —, vé­gül is megszabadul a kötelekből, amint beleegyezik, hogy péntek lé­vén, fél órával később lesz takaro­dó. Az engedmény hosszabb-rövi- debb alkudozás eredménye. Amikor ismét szabadon mozog és a mene­külés útját is felmérte, Andris ár­tatlan arccal közli: társával, Emő­kével reggel egy órával tervezték későbbre a takarodót, M. NAGY PÉTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom