Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1981. JÜLIUS 7., SZOMBAT Pályakezdők reflektorfényben Visszaszerezni a tekintélyt tííkaparás vagy környezetvédelem? Ingyen is megéri Várnai Zoltán célja, meg- Gyürky Tünde egész éle- Alig várom a szeptembert őrizni a nyitottságot tében tanárnak készült — mondja Stiller Zsuzsa ‘f Még néhány pere, és kézhez kapják a diplomát. Mától hivata- í losan képesített tanítók, de hogy | valójában azzá válnak-e, az csak ^ évek múlva derül ki. Az érték ^ próbája mindig az; mit tudnak ^ magukból szétosztani a gyerekek- í nek. Három újdonsült tanítóval ^ beszélgettem. Mindhármukat ter- $ veikről faggattam, arról, hogyan í képzelik el a jövőt most, hogy a í zsámbéki tanulóéveknek vége. Ami nem kötelező — Kicsit félek, hogyan sikerül kapcsolatot teremteni a kollégákkal és a gyerekekkel — vallja meg őszintén Stiller Zsuzsa. — Mégis, alig várom, hogy szeptember legyen. Budapestre megyek, a Róbert Károly körúti nevelőotthonba, alsó tagozatos fiúk mellé nevelőtanárnak — Ez elég bátor döntés: fej est a mélyvízbe... — Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy ezt az utat kell választanom. Nekik van legnagyobb szükségük a szeretetre. A szülők ritkán — ha egyáltalán — meglátogatják őket, elviszik a cukrászdába, egy torta, egy kóla, és letudják o gyereket ... Ismerem a helyzetet, van egy kis védencem Bicskén, hasonló sorsú kislány. — Honnan a barátság? ——- Első év után nyáron táboroztat- tunk, az egyik gyerekcsoport intézeti volt. ö különösen ragaszkodott hozzám, én is megszerettem. Ma úgy látom, hogy az ott szerzett élmények döntötték el, mi legyek. — Ismered azt a helyet, ahova kerülsz? — Egyik volt csoporttársunk, Har- vas Feri ott tanít. Beszélgettünk, sok mindent elmesélt a gyerekekről. — Hol fogsz lakni? — Ha minden igaz, a nővérszálláson kapok helyet. Elképzelhető, hogy néhány órában taníthatok a nevelős- ködés mellett, ha nem, szakkörvezetést vállalok. Szeretnék minél több közös programot a gyerekekkel; — Pesten nincsenek se rokonaim, se barátaim. Mint látod, mindent elölről kell kezdenem. Szeretnék jó barátokat, szeretnék sokat olvasni, végre azt is, ami nem kötelező, moziba, színházba járni, és amennyit csak lehet, utazni... Haza, Aszódra — Nekem talán annyival lesz könnyebb a pályakezdés — folytatja Gyürky Tünde, hogy hazamegyek, Aszódra. Ott laknak a szüleim, ott jártam általános- és középiskolába is. A gimnáziumban Hódi Gyuláné magyar—orosz szakos tanárnőm volt a példaképem. Nagyon szerettem a némettanárunkat, Bátonyi Lászlónét is. — Nemrégiben beszélgettem az aszódi gimnáziumban érettségiző diákokkal, ők is nagy szeretettel emlegették Hódi tanárnőt. — Biztos vagyok abban, hogy sok tanítványa ugyanezt mondaná. — Szóval a gimnáziumi tanáraid nyomdokain szeretnél járni. — Igen, de az igazat megvallva én mindig tanárnak készültem. Alig kezdtem iskolába járni, folyton iskolásat játszottam a pajtásaimmal, én voltam a tanító néni. Ezt a játékot élveztem a legjobban. — És milyen tanító néni szeretnél lenni? — Olyan, akihez bármikor bizalommal fordulhatnak, és aki bízhat a gyerekeiben. Ez a kölcsönös bizalom mindennek az alapja. Ha ezt a légkört sikerül megteremteni, a gyerekek megnyílnak. Csak szeretettel lehet formálni őket. A kicsik csodálják a tanítót, de ha nem érdemli meg, az iszonyú törés. A szerete- tüket nem lehet elkockázni. Ügy indulok az első évnek, hogy szeretnék megfelelni a pályán, és szeretném a gyerekeknek a tőlem telhető maximumot nyújtani. Februárban ebben j^.jskplábaii, töltöttem az egyhóna- pos pedagógiai gyakorlatot. Kedvesen fogadtak, mondhatom, befogadtak és partnernek tekintettek, ez önbizalmat ad. — Tehát most hazaköltözöl a szüléidhez. — Igen. Egyelőre otthon fogok lakni. A vőlegényem is tanító, Perbálon. Most éppen katona. Ha leszerel és kapunk lakást Aszódon, otthon maradunk. — Manapság sok szó esik arról, hogy helyre kellene állítani a megcsorbult tanári tekintélyt... — Szerintem tanárnak lenni rangot jelent. Más kérdés az, hogy sokan nem tudják felmérni; ez a hivatás mekkora felelősséggel jár. Petőfi, a kedvenc — Természetesen szülőnek lenni is felelősség — szól közbe Várnai Zoltán. — Jó lenne, ha a szülők nem hárítanának minden nevelési feladatot az iskolára. Én a fóti Gyermek- városban nevelkedtem négyéves koromtól. A tanáraimnak köszönhetem, hogy eddig jutottam. Medényi Klára volt alsó tagozaton a tanítónk. Nagy türelemmel nevelt rendszeres munkára, önfegyelemre. Szerencsés embernek tartom magam, mert sok jó tanárom volt a középiskolában is. A főiskolás évek alatt is visszajártam a régi iskolákba. November 15-én, a Gyermekváros alapításának évfordulóján nagyon sokan eljönnek az ünnepélyre. A kicsiktől a negyven-öt- ven évesekig minden évjárat megtalálható. Sok barátom van Foton, nem félek, hogy gond lesz a beilleszkedés, otthon vagyok. A fót-kisalagi iskolában fogok tanítani. Hárman, egykorúak lakunk majd egy másfél szobás szolgálati lakásban. Később talán kaphatok a fiataloknak épülő házban egy garzonlakást. Számomra a diplomával nem fejeződik be a tanulás. Szeretném később a biológia—testnevelés szakot elvégezni. Ha lehetőségem lesz, fogr lalkoznék természetvédelemmel. Remélem, marad időm önképzésre, olvashatok kedvem szerint. — Kiket olvasol legszívesebben? — Petőfi kisiskolás korom óta kedvencem, számomra ő az értelmes lázadás szimbóluma. Azt hiszem, egy tanítónak mindig meg kell őriznie a tőle tanult nyitottságot, lendületet, akaratot. Mert igenis szembe kell szállni azzal, ami idejét múlta és kerékkötő. ★ Többé-kevésbé választ kaptunk tehát a kérdésre: milyen tervekkel indulnak útnak a fiatal tanítók. Jó lenne egy-két év múlva ismét találkozni, elbeszélgetni velük arról, hogy mit sikerült a szándékokból valóra váltani. NAGY EMŐKE ÍJ Egy fiatalembert a fához kötöz- £ tek. Fényes nappal, a Balaton ( partján. Legalább húszán rohan- í ták le, fiúk és lányok vegyesen. ^ Minden védekezés fölöslegesnek Jj bizonyult volna. A csoport kö- 'f rülállta a foglyot, s különböző ^ bűnöket olvasott a fejére. Sza- í badon bocsátását súlyos feltéte- z lekhez kötötték... Sátrak a strandon Tíz színes sátor áll közvetlenül a vízparton, szép egyenes sorban. Eszembe sem jutna, hogy itt keressem a Pest megyei fiatalok környezetvédő építőtáborát. Egészen más kép él bennem az ilyen táborokról. Különösen szokatlan a helyszín: a badacsonyi strand egy félreeső része. Péntek délelőtt van, a sátraknál néhány fiút találunk csak, és az egyik táborvezétőt, Király Emőkét, a KISZ Pest megyei Bizottságának munkatársát. — Harmincán vagyunk, a gyerekek többsége Ceglédről, Ráckevéról és a szigethalmi szakmunkásképzőből jött. Az első hét vége felé járunk, eddig nincs mire panaszkodnunk. A badacsonyi tanács először fogad most táborozókat, minden kívánságunkat igyekeznek teljesíteni. Az elnök naponta többször megkeres bennünket, s kérdezi, nem kérünk-e valamit. Ide vezették a sátrakhoz a villanyt, hogy tudjunk vetíteni, diszkózni. A kedvünkért két villanybojlert is fölszereltek a zuhanyozókba, ahol csak hideg víz volt. Amíg ez elkészült, autóbusszal vitték a gyerekeket fürödni. És természetesen munkát is adnak bőven. Valóban, a munka. Mit is takar ez a szépen csengő elnevezés: környezetvédő építőtábor? A Balatonnal összefüggésben valami rendkívülire, újszerűre gondolok a környezetvédelemről hallva. De gyerünk, nézzük meg, mit csinálnak a gyerekek! Prága napszám Az országút szélén találunk a csapatra. Szerszámuk gereblye, lapát. Az árokpartot, az utat szegélyező sövény alját tisztogatják a gaztól, kupacokba gyűjtik, hogy a teherautó elszállíthassa. Környezet- védelem? Tulajdonképpen az, még ha a mi időnkben másképpen is nevezték ezt a munkát. — Ránk azért van itt szükség — mondja Varga András, a másik táborvezető, aki ma egyben munkaparancsnok is —, mert környezet- védelmi területről lévén szó, itt vegyszerrel nem lehet irtani a gazt. A napszámbér pedig itt a Balatonnál közismerten magas, azt a tanács nem tudja megfizetni. Mi pedig ingyen elvégezzük ezt a munkát. Ingyen? Ez valóban újszerű. A gazdaságok, üzemek eddig megfilettárat, amelyet csak át kell lapozni, s mint egy kiskáté, megfelelő hozzáértéssel máris a klubélet te- rüljasztalikáját jelentheti. Mások tárgyakkal jeleskednek, újabb csapatok meg szórakoztatásra adták a fejüket: sportvetélkedőket, tábori ki mit tud?-ot, táncházat, gúlaépítést, filmvetítést tartanak. Nem hiányoznak az örömzenészek sem: a legújabb stíl képviselői éppúgy megjelennek, mint a hagyományőrzők. A tavalyi találkozón ötnegyedszá- zan voltak Sződligeten. Most éppen a duplája, s még egyszer annyian a nógrádiakkal együtt. Akár élő módszertannak is mondhatjuk ezt a majd két teljes napot. S valószínűleg nemcsak hagyományt őriznek, hanem teremtenek is ezzel a határtalálkozóval. i——i---, -rj—11 veresegyházi klubI A Koránul | találkozók ugvan's------------------ még élénken élnek az idősebbek emlékezetében. Az ifjabbak most alapozhatják a maguk emléktárát. Ne kételkedjünk a fundamentum mmőségében, hiszen ők maguk akarják gazdagítani hétköznapjaikat. s mindez elszántság, nekibuzdulás nélkü' aligha menne. E kétnapos klubköztársaság alaptevékenysége éppen elég muníciót jelenthet a továbblépéshez. Katalizátor lehet, hogy a klubokban aztán döntsenek, mit hasznosítanak. A hi- deg nyárban megtartott tábori kis trakták szellemét és ötletgazdagságát remélhetően a melegebb időkre is megőrzik. M. Zstói elválaszthatatlan kettőse határozta meg a kisközösségek életét. De hol vannak azok az idők? — sóhajtanak az egykori résztvevők. A dagály után természetszerűen apály következett. Stílszerűen azt mondhatnánk, hogy leült a hajó. Eluralkodott az érdektelenség, a közömbösség. A búslakodás idestova öthat esztendős, s ezzel együtt a nosztalgiázás is azóta tart. Pest megyében kétszáz klub tevékenykedett a fénykorban, jelenleg százhúsz. Ám ———------- módszervásárokat tar1 TÍZ éV'C I tottak a klubosok. -------------- Budapesti, hódmezővásárhelyi, székesfehérvári, s az azokat megelőző megyei találkozókon ötletet cseréltek ötletért, s a résztvevő klubok tagjai feszítő mellel térhettek haza. Valamennyien úgy vélték: nemcsak megjelentek, ott voltak, hanem adtak és kaptak is. Száz és száz ötletet, batyut és fejet megtöltő tárgyi és szellemi termékét. Ezeket azután már csak adaptálni kellett, azaz figyelembe venni a helyi sajátosságokat és zakatolhatott tovább a klubosok vonata. A k koriban rangja és tekintélye volt egy-egy ifjúsági klubnak. A közakarat és a tennivágyás eg/más. közülük is mintegy félszáz működik úgy, ahogyan azt a nagykönyvekben megírják. Persze, sietve meg kell jegyezni azt is, hogy az utóbbi két esztendőben növekedett a magukra valamit is adó klubok száma. Mintha kedvezőbb idők járnának rájuk, azaz az újabb korosztályok immár nem azt nézik, mit lehet mástól és máshonnan leakasztani, hanem ők is akarnak valamit tenni saját szórakozásukért. értelmes szabadidős tevékenységükért. Most, hogy kezd felszállni a semmittevés ködje, meeannvi klub ébredezik Csipkerózsika-álmából. A klubéletért felelősök meg többet tesznek azért, hogy a megyében mind többen érezzék meg a hasznos együttlétek izét, savát-borsát Tegnap este például Pest és Nógrád megye határán, Kenyeresforrásnál húzták fel ötszáz klubos sátorból álló miniköztársaságának képzeletbeli zászlaját. Nem akarnak ők vasárnap délig semmi mást, mint azt, hogy jól érezzék magukat, s a jelenlevő ötven-hatvan közösség tagjai ötletbörzét tartva, megismertessék egymással a kiscsoportok életét színesítő és dúsító elképzeléseket és te. vékenységüket. Ezért aztán már hetek óta készülődtek. Egyesek paksa- métákat hoztak magukkal, valódi ötKIS (KLUB) IRAKTA zették a diákmunkát is, örültek, ha volt elég munkáskéz, ha nem is a leggyakorlottabb. Manapság viszont egyre kevesebb helyen igénylik a gyerekek munkáját. Meg kell barátkozni a gondolattal, hogy egyre több lesz a fizetség nélküli tábor. A Pest megyeieknek ez az első ilyen próbálkozása. A tábor felé ballagva Hársfalvi József jön velünk szembe, a badacsonytomaji tanács közületi szolgáltatóüzemének munkatársa. Azt jött megbeszélni, mikorra küldjék a buszt a másnapi kiránduláshoz. — Az eddigiek alapján igazán elégedettek vagyunk a gyerekekkel. Mással valóban nem végeztethetnénk el ezt a munkát, nagy segítség ez nekünk. Egyáltalán nem közömbös, hogy egy ilyen látogatott üdülőhely, mint Badacsony, menynyire tiszta és rendezett. A fiatalok már szépen megtisztították a Kisfaludy-házhoz vezető utat. Ha itt az országúttal is végeznek, találunk újabb feladatot;- Jut meg tennivaló a következő három turnusnak is. Sőt, valószínűleg a jövőben is érdemes lesz ilyen tábort szerveznünk. Az ellátás csuda Elégedettek a táborvezetők és a munkaadók is. És a legilletékesebbek, a gyerekek? Az évek során nem jártam olyan táborban, ahol valamire ne panaszkodtak volna, itt ez is elüt a szokásostól. Csehi György Tökölről érkezett, karosszérialakatosnak tanul. — Jól érzem magam. Sokan jöttünk együtt a suliból. Egyébként jó a társaság, annál is inkább, mivel vegyes tábor, vannak lányok is. Az ellátásra pedig tényleg nem lehet panaszkodni, talán reggel adhatnának picit többet. Igaz, a munkában nem kell megszakadni, néha kicsit unalmas, de reggel héttől kettőig ki lehet bírni. Major Ildikó és Laczi Agnes, a ráckevei gimnázium tanulói. Egymást kiegészítve alkotnak véleményt. — össze sem lehet ezt hasonlítani azzal, ami tavaly Vaskúton volt. Az ellátás egyenesen csuda! — Kicsit korán kell fölkelni, de érdemes, mert így több idő marad a programokra. Mindennap van valami: vetítés, vetélkedő, disco vagy kirándulás. És természetesen fürdés a Balatonban. — Éppen ezért nem számít, hogy ingyen dolgozunk. A munkánkért tulajdonképpen nyaralunk itt két hétig. Ennyit igazán megér! — Annál is inkább, mert tényleg nem nehéz, amit csinálunk. Azt ugyan nem tudom, mi értelme van, de ha a tanácsnak ez kell, rajtunk nem múlik. Kompromisszum A fogoly — aki nem más, mint a táborvezető. Varga András —, végül is megszabadul a kötelekből, amint beleegyezik, hogy péntek lévén, fél órával később lesz takarodó. Az engedmény hosszabb-rövi- debb alkudozás eredménye. Amikor ismét szabadon mozog és a menekülés útját is felmérte, Andris ártatlan arccal közli: társával, Emőkével reggel egy órával tervezték későbbre a takarodót, M. NAGY PÉTER
