Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

MOST Mf fc If, 1984. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK SZENTENDREI Marfan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Már építik a üisntőállomást Mi sem tanúsítja jobban egy város fejlődését, mint az a tény, hogy szűknek bizo­nyulnak a különböző intézmé­nyek. A város régen kinőtte a jelenlegi mentőállomást, de már nem sokáig kell szoron- gani a tanáccsal szemben lé­vő épületben. Az elmúlt hé­ten ugyanis a Vörös Hadsereg utca 31. szám alatti telken el­kezdődtek az új állomás kivi­telezési munkálatai. Pár szóban az előzmények­ről: a városi tanács 1932-ben nyolcszázötvenezer forintért kisajátította a területet. A ter­veket a helyi városgazdálko­dási vállalat szakemberei ké­szítették, majd kivitelező után néztek. Meglepő módon négy jelentkező is akadt, ami azért furcsa, mert köztudott, koráb­ban milyen nehéz volt ilyen jellegű feladatokra kivitelezőt találni. Mi több: valósággal könyörögni kellett, hogy vala­ki elvállalja egy-egy intéz­mény teljes felépítését. Az egyik vidéki cég 14,2 millió forintért, egy tsz-közi vállalkozás 9,5 millióért, míg a harmadik jelentkező 12 mil­lióért vállalta a munkálatok el­végzését. A negyedik határidő­módosítást kért. Azonban nem volt egyforma az ajánlatok tartalma. Az első és második szervezet az elkészült, tervek­re alapozta költségvetését, a későbbiekben leszállítandó külső közművek részeit külön kívánta értékesíteni. így vé­gül is a beruházási zsűri a 12 milliós ajánlatot tartotta leg­kedvezőbbnek, ugyanis a Bu­dai Építőipari Szövetkezet hiánypótlás-mentes, kulcsra kész átadást ígért 1985. szep­tember 31-i (!) határidőre. Sőt, az előkészítés során ki­derült, hogy bizonyos módosí­tásokkal csökkenthetők a költségek, ezáltal 11,5 millió­ra változott a végösszeg. A szerződés megkötését kö­vető egy héten belül, azaz a múlt héten már el is kezdték a munkálatokat. Ez a hazánk­ban nem mindennapos gyor­saság, üzleti korrektség vér­mes reményekre jogosít fel. Talán nem elhamarkodott ez a kijelentés, s valóban elkészül az ígért határidőre a város új öt kocsiállásos mentőállomása, ahol a szociális helyiségeken kívül pihenőszobák és műhely is segíti a mentősök munkáját. A tanáccsal szemben lévő épületben pedig lakossági igé­nyeket kielégítő szolgáltató egységeket alakítanak ki. Csak gyerekeknek ; , • ' . V. ■' , A jó levegő cs a gyönyörű kilátás mellett új meglepetést is ta­lálhatnak a Visegráűra kirándulók. A Mogyoró-hegyen fából készült játékok várják — a régiek mellett — az erre sétálókat Ismét esők a kenyér Kevés még a szállítóeszköz Javulás azéit tapjssklhafó Ha hozsannázni éppen nem is lehet a szentendrei kenyér- ellátás miatt, azért az elmúlt hónapok borongós pillanatai után úgy tűnik, javulás ta­pasztalható. A felhők közül kisütött a nap. Bár lehet, hogy ezt nem pont most kel­lene leírni, hiszen az előző hé­ten péksütemény-mizéria ütöt­te fel a fejét a városban. De a nagy ABC vásárlóinak köny­ve mintha kevesebbet foglal­kozna a kenyérrel. Vásárlói panaszok Korábban majd minden be­írás ennek az alapvető élelmi­szernek a hiányát rótta fel. Egy nyugdíjas az olcsónak számító, 7.60-as kenyeret ke­reste. Az üzlet vezetősége okulva a panaszból, azonnal rendelt, s azóta 30—40 ilyen veknit kap és ad el a bolt. Volt, aki — bizonyára az optimistább fajtából — az egészséges táplálkozást szol­gáló barna-, szója-, lenmagos kenyeret hiányolta. Egy vehe­mens férfi sürgős intézkedést követelt az üzletvezetővel szemben, mivel véleménye szerint az ő hanyagsága miatt nincs az ABC-ben e létfontos­ságú élelmiszerből megfelelő mennyiség. Mi a véleménye erről Adamsz József boltveze­tőnek? — Közismert, mennyi ne­hézségünk van a kenyérellá­tás miatt az új gyár üzembe lépése óta. De egy pozitívu­mot mindenképpen ki kell emelni: az utóbbi időben ug­rásszerűen javult az áru mi­nősége — korábban ezzel is gondjaink voltak. Most négy­féle közül válogathatnak a vá­sárlók. Gyorsan elkapkodják Valódi problémák ab­ból adódnak, hogy szállítástól szállításig nem tart ki a ho­zott mennyiség. Ha kisül kétr száz darab, s van kocsi, azon­nal küldi a gyár, a következő adag azonban lehet, hogy csak másfél óra múlva érkezik, a meglevőt pedig egy óra alatt elkapkodják. Tulajdonképpen 20—30 percen múlik az egész, s nincs panasz, berzenkedés. A vásárlót nem érdekli, hogy miért nincs, amit ő keres. — Tudnak-e valamilyen szankciót alkalmazni a szállí­tási idő csúszása miatt? — Az áru érkezésének ide­jét bejegyezzük a naplóba, s ha nem felel meg a szerző­désben foglaltaknak, a válla­lat vezetősége követelhet kár­térítést. Ettől azonban még nem lesz kenyér. — Sokan hiába kerestek az elmúlt héten zsemlét, kiflit. Mi volt az oka? — Műszaki hiba miatt 27-én a megrendelt mennyiségnek csak a fele érkezett meg. De szeretném kiemelni, hogy ez kivételes eset volt, s ma már csupán a szállítási késedelem okoz nehézséget. Arról, hogy miért érkezik későn az üzletbe a kenyér, és miért nem volt péksütemény, Fülöp Bertalant, a kenyérgyár üzemvezetőjét kérdeztem. ?;«spi problémák — Kevés a kocsink, kevés az emberünk. Harmincnyolcán vesznek részt a gyártásban, de szükség lenne még tíz-tizenöt emberre. Legjobb volna, ha tizenöten jönnének. De nem: az alig hat kilométerre levő békásmegyeri gyárban 2—3 fo­rinttal magasabb órabért fi­zetnek. A munkásszállítást is csak két hete oldottuk meg. Nyolc kocsink közül van, amelyik teljesen használhatat­lan. Most kapunk ugyan ket­tőt, de le is kell selejteznünk. 3 ráadásul még a transzfor­mátor is elromott, gyári hiba következtében. Szerencse, hogy gyorsan megcsinálták az Elektromos Müvek szakembe­rei. Ezért nem tudtunk ele­gendő péksüteményt kiszállí­tani az üzletekbe. Eirssrsdt dicséret Ráfér már egy kis dicséret a kenyérgyáriakra, hiszen any- nyit, de annyit szidták őket. Mert nem ők tehetnek arról, hogy a város majd minden vállalata többet tud fizetni a dolgozóknak, hogy itt a no­menklatúra nem teszi lehető­vé a békásmegyerivel azonos bérek kifizetését. A munka pedig nehéz, nagyon nehéz. Szombaton és vasárnap is ott kell lenni a kemence mellett, hogy legyen minden család asztalán friss kenyér — s lám még így sincs. Itt a nyári csúcsforgalom, s ugyanakkora szükséges létszámnak csupán a kétharmada áll rendelkezés­re. jobban meg kellene becsülni ezeket az embereket — szidni meg másokat kéne! Vásárhely ás Szentendre Kulturális együttműködés Vasárnap zárult Németh Jó­zsef hódmezővásárhelyi festő- iművész, Munkácsy-díjas, ér­demes művész kiállítása, ame­lyet egy hónapon át nagy ér­deklődés kísért a Művésztele­pi Galériában. Hódmgzővásár- ijely legjellegzetesebb alkotó- Aiűvészét küldte bemutatko­zásra Szentendrére, annak a képzőművészeti és közműve­lődési együttműködésnek a keretében, amely évekkel ez­előtt jött létre a két város kö­zött. Mintegy felelevenítve, felfrissítve és továbbfejleszt­ve addigi kulturális kapcsola­taikat: a Ferenczy Múzeum elvitte kiállításait a hódmező­vásárhelyi Tornyai Múzeum­ba, illetve a vásárhelyi kiállí­tásokat Szentendrén tekint­hették meg. S az időben még távolabbi kapcsolat: Tornyai Jánosnak a Művésztelephez való kötődése, illetve 1953— 1972 között tizenkét szentend­rei művész a mértélyi alkotó­telepen dolgozott. Mindkét város gazdag kép­Nyá?esti pillanatképek Nosztalgia - emeleti páholyból A délutáni meleg megre­kedt a főtéren. A nézőkre váró hatalmas emelvény el­terpeszkedik. A fa magába szívta a napsugaraidat, hogy estefelé kipárologtassa, fo­kozza a kis tér bezártságát. Akárhonnan közelítjük meg, mindenfelől belebot­lunk. A csővázakon nem szívesen pihen meg a szem. % De a másik oldatról sem í csiszolja a szépérzékünket. Elvesz a hangulat Évek óta ez a látvány fo­gadja július elejétől augusz­tusig az erre tévedő idegene­ket. A helybéliek már meg­szokták. De azért mindig ösz- szegyűlik egy-egy kis csoport. Azt latolgatják, miként lehet­ne ötletesen megoldani a né­zőteret, hogy ne vegyék el a tértől sajátos hangulatát. A minden esztendőben vissza­visszatérő polémia közepette megszületett az idei nyár tré­fája is. A miskolci színház társulatának elképzelése sze­rint alig változtatnak a hely­színen, hiszen a tér kínálja a díszletet a maga eredetiségé­ben. A Görög utca torkolatába Székely László diszlettervező mégiscsak odailleszlett egy kis házikót. A külföldiek előszeretettel fotózzák csak akkor lepődnek meg, ami­kor az ajtón belépve az utcába jutnak. A szentendrei gyerekek lesik az alkalmat, mikor lepleződnek le a túlbuz­gó fotósok. Tehát délután van és me­leg. A turisták fáradhatatla­nul köröznek a téren. Hol a tribün egyik oldalán, hol a másikon bukkannak fel ugyan­azok az arcok. Megállnak a szabadtéri előadásra hívogató plakát előtt. Silabizálják a nyári programokat, majd meg­találják a Nosztalgia kávéház felé vezető utat, s nagyot só­hajtva belevetik magukat a nosztalgiaforgatagba. Fővárosból — vidékre Egy emelet magasságból persze egeszen más a látvány. Mihálylovics Miklós és fele­sége ilyenkor estefelé már ott könyököl a borozó fölötti ab­lakban. Nézik a bábeli forga­tagot. Megtárgyaljak a látot­takat. Mindent tudnak, min­denről értesülnek. Ablakuk valóságos páholy. Páholya a szentendreiek mindennapjának és a napról napra újraterem­tődő sokaságnak. Többet je­lent ez, mint egy színházi előadás — mondogatják egy­másnak mosolyogva. Megvál­tozott itt a világ ezerkilenc­százharminchét óta. Akkor egy csendes kis lakásba köl­töztek be, közvetlenül a főtér közelében. Most nagy a zaj, de ők nem bánják. Hozzátar­tozik a nyárhoz, a mai Szent­endréhez. Azért mégse gondoljuk, hogy csak nyüzsgés és turistaforga­tag van mindenütt. Zábránsz- ky Béláné a Szamárhegyről ruccan le a térre. Békásme­gyerre jár vásárolni, az egy­kori ismerősöket a lakótelepen találja meg. Mégiscsak lejön, a szíve idehúzza. Huszár Atti- lánét meg éppen a tömeg, a színes forgatag hozza ide. Há­rom gyermekét kézen fogja, amikor már túl nagy a csend a Pismányban. Mindig akad látnivaló, érdekesség neki is, a gyerekeknek is. Néhány esz­tendeje a fővárosból költöztek vidékre. Ügy gondolták, hogy hegy, víz, jó levegő, rnind együtt van saját maguk és a kicsinyek boldogságához. A mosolygós szemű szőke fiatal- asszony bólogat: még mindig úgy érzi, jól választottak. No persze úgy igazán még nem szentendrei; talán majd a gye­rekek. A munkából hazatérők hoz­zák magukkal a vacsorának valót. Itt, a központban elég hamar zárnak az üzletek. Kü­lönben sem érdemes utolsó pillanatra hagyni a bevásár­lást. Betérnek a zöldségbolt­ba. Az utcára kirakott cse­resznye, meggy csábításának nem lehet ellenállni. Bent a zöldségen, gyümölcsön kívül még sok minden található. Puzsibb gondok Az üzletben rend van. Bog­nár István és felesége még­sem elégedett. Májusban sok­féle elképzeléssel vették át az üzletet. Csak éppen arra nem gondoltak: hógyan jut el hoz­zájuk ilyenkor az áru. A szál­lítók a közértig hajlandóak mindent elhozni. Azon medi­tálnak Bognár Istvánéit, el­képzelhető, kifogy az árukész­let, aztán bezárhatják a bol­tot. A délutáni meleg megrekedt a főtéren A turisták letele­pednek az emelvény lépcsőjé­re. Kólát szürcsölnek és cse­resznyét eszegetnek. A szent­endreiek bevásárlószatyrokkal tartanak hazafelé. Az ablak­ban könyöklő házaspár felülről nézi a világot: kis nosztalgiá­val emlegetik fel a hajdan­volt kisvárosi életet. Titokban büszkék a mostani forgatagra. Késő estére csend ereszkedik a térre, csak a hajókürtök törik meg az éjszaka birodalmát, hogy másnapra minden újra­kezdődjön. zőművészeti múlttal; Iskolá­kat teremtő, alkotó művész- telepekkel, élénk képzőművé szeti jelennel rendelkezik, ezért rendszeresek a tárlatok. A kulturális kapcsolat azon ban bővebb ennél, az évente ismétlődő rendezvények a két város haladó múltját és jele­nét hivatottak reprezentálni Minden páros évben Szent­endre mutatkozik be Hódme­zővásárhelyen, a páratlan években pedig Szentendre ad otthont a vásárhelyieknek. Az évi részletes programok mindkét város és az érdekelt intézmények közművelődési tervében szerepelnek. A ren­dezvényeket előkészítő, lebo­nyolító intézmények rendsze­res munkakapcsolatot tarta­nak. A Szentendrei Nyár rém dezvénysorozatán minden pá ro.s évben tapasztalatcserére kerül sor a két város közmű­velődési szakemberei között Ilyenkor tervezik meg a kö­vetkező két év kölcsönös ren­dezvényeit, a kiállításokat, művészeti együttesek szerep­léseit, tapasztalatcseréket, al kötő művészek találkozását a művésztelepeken, közös ifjú­sági alkotótáborokat. Régi helyett ’újat ..-J&í Bontják az Árpád közt. A ré­gi helyett új betoncsöveket fektetnek le az úttest alá Városi mozaik Üj múzeum. Elkészültek a tervek a Vajda Képtár kiala­kításához, amelyhez a Műve­lődési Minisztérium adott pénzügyi támogatást. Egy meg­levő épület átalakítását a kivi­telező, a Budapesti Építőipari Szövetkezet még ebben az év­ben megkezdi. ★ Megnyitó ősszel. Felgyorsult az Ámos Imre—Anna Margit Múzeum építése, elhárultak a műszaki akadályok. Jelenleg a támfal megerősítésén dolgoz­nak. Megnyitását a múzeumi hónap keretében, október 1-re tervezik. Katonagondok. A Pest Yné-;, gyei Hadkiegészítési és Terü­letvédelmi Parancsnokság ka­tonai főelőadója július 2-től a városi tanács hatósági osztá­lyán tart ügyfélfogadást, hétfői napokon, 13 órától 16.30-ig — minden páros hét hétfőjén 17.30-ig —. szerdai napokon 8 órától 16.30-ig. A város és a környék lakossága az ügyfél- fogadási időben minden kato­nai jellegű problémával — tá­jékoztatás végett — a katonai főelőadóhoz fordulhat. Művészportrék. Molnár Edit fotóművész kiállítását június 29-én nyitoljták meg a Szent­endrei Képtárban. A város képzőművészeiről műtermük­ben. otthonukban készült szép fotókból és a régi művészte­lep életét bemutató archív fel­vételekből rendezett kiállítás augusztus 5-ig tekinthető meg. A TÁRGYALÓTEREMBŐL! Férfi üres babakocsival Tavaly februárban már ült húsz napot közveszélyes mun­kakerülés miatt Dávid Béla 38 éves szentendrei laikos. Szaba­dulása után a BKV-nál helyez­kedett el. Mindössze négy hó­napig bírta a számára kényel­metlen életvitelt, kilépett, s még alkalmi munkát sem vál­lalt. Hogy miből élt, elképzel­hető. Bejelentett szentendrei lakásában nem lakhatott, mert édesanyja sem tűrte csavargó munkátlan életmódját: kitil­totta a közös lakásból. Éjsza­káit a fővárosi pályaudvaro­kon és alkalmi szálláshelye­ken töltötte az egészséges, munkaképes férfi. A két kis­gyermek apja tartásdíjat sem fizetett, ezért is büntető eljá­rás folyik ellene. Csavargásai során ez év áp­rilisában jutott el Szentendré­re, az ismerős terepre. Kisstí­lű, visszataszító megélhetési forrást ötlött ki. A hajnali órákban egy Vásárhelyi Kál­mán téri ház nyitott léncsőhá- zából ellopott egy külföldi gyártmányú babakocsit. Két nappal később a Felszabadu­lás lakótelep egyik épületéből emelt el ugyancsak egy gye­rekkocsit. Néhány nap múlva, hajnalban a Házy Árpád utcá­ban sétált. Nyitott lépcsőház, drága olasz babakocsi... El­vitte ezt is. Budapesten, a Bi­zományiban akarta értékesíte­ni. Erre már nem kerülhetett sor. Szentendrén, a HÉV-állo- máson igazoltatták. A babako­csi visszakerült jogos tulajdo­nosához, Dávid Béla pedig elő­zetes letartóztatásban várta a bírósági tárgyalást, ahol véde­kezésül anyagi nehézségeire hi­vatkozott. Természetesen ezt nem mél­tányolta a Szentendrei Városi Bíróság, egy év és négyhóna­pi szabadságvesztésre ítélte, amelyet börtönben kell letöl­tenie. Kötelezték az okozott kár megtérítésére is. Az ítélet nem jogerős. Az oldalt írták: Erilősi Katalin Fiedler Annamária Kádár Edit A felvételeket készítette: Erdősi Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom