Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
.Mftfc »*#] 1984 TŰT IV? 31. IT FDD 4 Galéria Játékszín Zenés színházi nyár Szembenézni a gondokkal Sok az üres katedra a megyében Hatvanban a Galéria Játékszín rendezésében az idén először rendezik meg a hatvani zenés színházi nyár rendezvénysorozatát augusztus 25-től szeptember 5-ig. A Zagyva-parti város 1400 személyes szabadtéri színházában a meghívott színházak legjobb zenés darabjait mutatják be. A legjobb produkciónak, illetve a legjobb alakítást nyújtó művészeknek meghívott zsűri ítéli oda a Hatvani Konzervgyár által felajánlott Aranyfácán dijat. Az idén öt színházi produkciót visz közönség elé a Galéria Játékszín. Augusztus 25-én a szegedi Nemzeti Színház 140 tagú társulata Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című revü- operettjével nyitja a sorozatot. Ezt augusztus 29-én a Népszínház operatársulatának előadása követi, ekkor Donizetti. Az ezred lánya című Artizennyolcadik Nem véletlen, egyszerű oka van a nyár közepi nyüzsgésnek: a Szegedi Szabadtéri Játékok mellett a most tizennyolcadik évébe lépett szegedi ifjúsági napok is rangot szerzett magának. A kettő együtt fokozza a hangulatos város vendégcsalogató varázsát. A Dóm téren a Hunyadi Lászlónak, az István, a királynak vagy éppen a Grúz Állami Népi Együttes vendégjátékának tapsolhat a közönség; ám számos állandó vagy időszakos kiállítás, hangverseny, könnyűzenei koncert, népművészeti műsor, tudományos és sportprogram is színesíti a kínálatot. Az ifjúsági napok eseményeit pedig fel sem lehet sorolni, hiszen hetvenkét óra alatt csaknem hetven rendezvény várja a fiatalokat. vagyis: szinte óránként történik valami. A pop, a rock, a dixieland, a diszkó egyeduralmát filmvetítések, előadások törik meg. nem beszélve a szegedi egyetemi műhely komoly programjairól. A világpolitika is beleszól az eseményekbe: békefelvonulást tartanak a Tiszán, hajókkal, csónakokkal. Miközben a parton szakadatlanul szól a zene a hangszórókból. gyülekezik a koncertek közönsége a szabadtéri színpad környékén, addig a városszéli KISZ-iskolában a rendezőség vezérkara találkozik. Mindenki elégedett, jól mennek a dolgok. Viták kereszttüzében — Az ifjúsági napok sikeres megrendezése nemcsak a város, hanem a megye ügye is — mondja dr. Bari Ferenc, a KISZ szegedi városi bizottságának titkára. — Sokat segítenek a környező üzemek, intézmények, mégis állandóan a viták kereszttüzében formálódik, mert sokan nem nézik jó szemmel a hátizsákos gyerekeket, akik Siófok vagy éppen Pusztavacs után itt is feltűnnek. A többségükkel nincs semmi baj, ha nincs hol aludni, és ezért békésen fekszenek egy pádon, vagy a zöldre telepednek hálózsákjukban, akkor senki sem szól rájuk. Lénárd Béla, az EXPRESS Csongrád megyei kirendeltségének vezetője, korábban pevígoperáját mutatják be. Augusztus 31-én a debreceni Csokonai Színház operatársulata és a MÁV Filharmonikus Zenekar lesz Hatvan vendége; Erkel Ferenc: Bánk bán című operáját mutatják be. Szeptember 2-án a budapesti Józsefvárosi Színház előadásában Eisemann—Szilágyi: Én és a kisöcsém című zenés vígjátéka kerül színre. A záróalőadásra szeptember 5-én kerül sor, a békéscsabai Jókai Színház szintén Eise- mann-művel, a tavaly felújított Bástyasétány 77-tel lép színpadra. A hatvani galériában az előadásokhoz igazodva augusztus 25-én színháztörténeti kiállítás nyílik. Ugyancsak a galéria termeiben állítják ki Kelemen Kristóf szobrászművész 300 portréját; a művek a magyar színjátszás és zenekultúra legjelentősebb alakjait ábrázolják. dig mint-KISZ-aktivista, mind a tizennyolc -ifjúsági napoknak részese volt. Emlékszik arra az időre, amikor még csak a karnevál szórakoztatta a fiatalokat, később társult hozzá az utcabál, a zenei és politikai rendezvények sokasága. Most pedig, az eredetileg az ünnepi játékokra épített rendezvény önálló életet él. — Azt szeretnénk, ha minél több fiatál jönne — mondja. — Két különvonat, negy\en- hét autóbusz hozta ide a gyerekeket az ország minden részéből, de külföldről, az NDK- ból, Jugoszláviából és Franciaországból is. Egyre nőnek a költségek, mégis igyekszünk Mestersége«: színész. ei_ meny volt az a beszélgetés, amelyet péntek este láthattunk Tolnay Klárival. Ha valamelyik kedvelt szerepében láttuk volna, most azt mondhatnánk közhelyszerűen, hogy élmény volt az alakítás. De ez után a beszélgetés- után úgy érzem, ez a közhely nem igaz. Most mindeneseire az volt az élmény, ahogyan nem alakított Tolnay Klári; az őszinte közvetlensége, amellyel beszélt magáról, s az a derűs nyugalom és kiegyensúlyozott kritika, amellyel pályáját, szerepeit, magát látja és lattatta. Igazi „műhelytitkokat” mondott arról, hogy miként küzd meg szerepeivel bemsőleg, hogyan jut el az azonosulásig. S azt hiszem, ebben sejlett föl igazán To'.nay Klárinak, egyáltalán a tehetségnek a titka. Ezért érzem azt, hogy nem igaz a közhely az ö játékára vonatkoztatva, mert az éppen azért élmény, mivel nem alakít. Azt adja elő, ami egy alakítási folyamat végeredménye: amivé — azonosulva a szerepben körvonalazott személlyel — átalakult. Egy másik embert — lett légyen az Júlia vagy Nóra, Lina vagy Blanche avagy bármelyik emlékezetes szerepe. A tehetség, persze, vágyván, vagy nincs. Ahogy ő mondta az egyik kérdésre: adottság, Megnyílt Pécsett TIT—Universitas Hétfőn Pécsett megnyílt a Népek barátsága nyári egyetem, amelyet immár huszonhatodik alkalommal szervezett meg a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat. A tizenkét napos programnak a Janus Pannonius Tudományegyetem tanárképző kara ad otthont. Hatvan hallgatója tíz országból — köztük Pécs külföldi testvérvárosaiból érkezett. A többségük értelmiségi, és a Magyarország iránti őszinte érdeklődés vonzotta Pécsre. E TIT—Universitasnak nincs szűkén vett szakmai profilja, a nevéhez híven a népek közötti megértést és közeledést szolgálja a tudományos ismeretterjesztés eszközeivel. Hallgatói sokoldalú, tárgyilagos képet kapnak a mai magyar valóságról: hazánk gazdasági, társadalmi, művelődési és politikai helyzetéről, valamint nemzetközi kapcsolatairól. forintért háromnapi szállást, étkezest, színházjegyeket adunk és utaztatjuk őket. A Tisza-parton mór javában koncerteznek az újhullámos zenekarok. A nézősereg minden létező helyen ül, átl, fekszik, a színpad előtt sűrűsödnek az események. A íeihevüit rajongók egyike megfeledkezik magáról, társai hiába csi- títják. Ekkor előkerül a két rendező, kivezetik a fiút a tömegből, s bízván a nyugtató szavak erejében, kicsit távolabb elengedik. Éjfélkor horror Nyolc óra körül megindul az áradat a Dóm tér felé: az István, a királyt játsszák. Sokan reménykednek a kapuk mentén, hátha akad eladó jegy. A nézőtéren már arról suttognak, hogy a zugórusok több mint a duplájáért kínálják a belépőket, Az előadás után csitulni kezd a város, benépesülnek a kollégiumi szobák és a hálózsákosok is nyugovóra térnek a parkok sűrűjében. Éjféltől a King Kong című amerikai horrort vetítik az újszegedi szabadtéri színpadon, de ez már kevesek álmát viszi el. Különben sincs itt semmi riasztó — éppen ellenkezőleg. amit ki lehet művelni, de el is lehet rontani. E kiművelés eredménye, de eszköze is az a tárgyilagosság, ahogyan megítéli — ítéli, tehát bírálja is — saját szerepeit. De ugyanígy ítéli meg a színházon kívüli szerepeit, élete eseményeit, fordulatait. Talán ez volt a legrokonszenvesebb — ha egyáltalán el lehet választani a kettőt egymástól. Nyilván. nem. Az adottság bizony- nyál mindkettőben közös — s így válik emberi minőséggé. Ajtmatcv világa. Nézem a Csingiz Ajtmatov-sorozatot, előveszem írásait, s egyre jobban tetszenek ezek a filmek. Ez ő, az első kockától a végső képekig, a látvány és a hangok, még a zene is azt az atmoszférát érzékelteti, azt a világot jeleníti meg, amit 6 mutatott föl. Emberek a természetben, a természet darabjai, részei, a maguk föld- és állatközeli valóságában alig kimondott, jelekben átsütő érzésekei, a dolgok súlyos rendjében megszabott sorsokkal. A Dzsamila szerelme az egyik legnagyszerűbb. Mély emléket vés a nézőbe. S miket idéz föl? A búzamezők mondanivaló súlyú látványa tette-e vagy a nehéz paraszti munkák, a természetben élés vagy a lélek mélységeiből előtörő dalok — nekem Móra FeMár csak egy hónap van hátra és ismét kezdődik a tanév. A megye tizenhárom- ezer volt nyolcadikosa helyére tizenhatezer elsős ül az iskolapadokba. Ügy tűnik, ez az év is komoly gondok elé állítja az igazgatókat, pedagógusokat egyaránt. — Hol és hogyan tudják ezt a háromezer gyereket elhelyezni? — kérdezem Marti- nusz Ferencnétől, a megyei tanács csoportvezetőjétől. — Az 1983—84-es tanévben 30 település iskoláiban volt teljes váltás és 92 iskolában részleges. Különösein nagy volt a zsúfoltság az alsó tagozaton. Idén valamelyest csökken az elsősök létszáma, de így is probléma, hogy nincs elég tanterem. Az említett harminc helységből mindössze hat esetben tudunk a hiányokon új tantermek építésével enyhíteni. Diósdon, Sóskúton, Gyá- lon, Nagykátán szeptemberben átadják a létesítményeket, reméljük Foton is elkészül a tizenkét tantermes oktatási intézmény. Eddig jó ütemben haladtak a munkával a tak- sonyiak is. Nem megoldott viszont a plusz osztályok elhelyezésének kérdése Szigethalmon, tovább romlik a helyzet Vörösváron és Budakeszin. Középületben is Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy eddig nagy létszámú tanulócsoportok csak alsó tagozaton voltak, mégis az iskolák már fölélték belső tartalékaikat. Feláldozták az úttörőszobát, a könyvtárat, tornatermet, néhol a tanárát is, csakhogy ne kelljen teljes váltásra átallniuk. Ennek ellenére sok helyütt számolni kell ezzel a veszéllyel. Pilisvörös- vár, Üllő, Budakeszi ilyen nehézségekkal küzd. Vecsésen is feltétlenül kellene legalább egy-két tanterem, egyébként kénytelenek hármas váltásban tanítani, amire jobb nem is gondolni, olyan lehetetlen állapotokat eredményezne. A megoldás csak az lehet, hogy a középülatek nagyobb helyiségeit átengedik oktatás céljára. Ebben a helyzetben a megyei tanács ott építtet iskolákat, ahol máris teljes vál. tás van vagy ez a veszély fenyeget. Az építkezések üteme azonban lassúbb a kelleténél. — A növekvő gyermeklétszámmal arányosan kellene a pedagóguslétszámot emelni. Mit sikerült elérni ez ügy. bdn? renc regénye jutott eszembe, az Ének a búzamezőkről. Külön világok, de valahol a paraszti élet viselésében ott a rokonság. A szituációban is van közös vonás, de hát ez puszta lehetőség. Aztán egy „történelmi” élmény, egy furcsa pillanat. Az emlékezetből bukkan föl a képsor: a háború kitörésének híre a kis kirgiz faluban. Sa- manisztikus jajveszékelés és igemondás forgataga tör föl az emberekből, s azt hiszem, valami nagyon régi és másfelől közeli jelenet részese lehettem. Sztyeppi lovasnépek ősi folklórjának kései maradványa — mindenesetre megindítja a képzeletet, hogy milyen lehetett hajdani eleinknél egy hadba vonulás előtti átélt szertartás. Különös sajátossága e filmnek egy kettősség. Az elmondott közegben, ebben a természetközeli életben folyik a cselekmény, de a születő művészet távlatába emelkednek egyes képei, jelenetei. A kis sógor, a mügéiteket egyszerre csak képnek látó és megrajzoló fiúcska szemével látjuk meg a valóság égi mását: a folyókban gázoló vagy a legelésző lovak látványa áttűnik szín- és mozgásviláguk képi látványába. A művész vallomása ez világa élményformá- 16 forrásáról. « N. F. — Kilencven új álláshely van az iskolákban, ötvennégy a napközikben. Mégis, a tanárhiány tovább növekszik. A pályázatok nem voltak túl sikeresek. Július 10-5 adataim szerint négyszáznyolcvanhárom állás betöltetlen. Üresen maradt nyolcvankét óvónői, száznegyvenkilenc tanítói, száznyolcvannégy általános iskolai, negyvenegy középiskolai tanári, húsz gyógypedagógusi és hét zenetanári állás, annak ellenére, hogy a pályázóknak negyvenkét lakást, nyolcvanöt szolgálati szállást és tizenegy szolgálati szobát is kínáltak a helyi tanácsok. Kimerült tartalékok Legfőbb gondunk továbbra is a pedagógushiány. Az általános iskolákban tavaly kétszázhetvennel kevesebb tanár volt, idén ez a szám háromszázharmincra emelkedik, ösz- szességében százhusz-százhar- minc iskolát érint ez a probléma. Ha a helyzet nem javul, növelnünk kell a képesítés nélküliek számát. Az előző években a személyi tartalékokat is felélték az oktatási intézmények. A napközikben dolgozó képesített tanárakat átosztották az alsó vagy felső tagozatra. így ez a lehetőség sem adott már az iskolákban. Arra lehet csak számítani, hogy visszajönnek tanítani a korábbiakban nyugdíjba vonult pedagógusok, ha nem, a képesítés nélküliekre kell hagyatkoznunk. Valószínűleg tovább nő a nevelők terhelése is. — Manapság sokat olvashat az ember arról, hogy ideális az lenne, ha az iskola egész nap foglalkoztatná a gyerekeket, ha délután is több program közül választhatnának, ugyanakkor jnintha csökkenne a szülők érdeklődése a napközik iránt. — A napközis gyerekek arányát országos átlagban tekintve az utolsók között vagyunk, bár szám szerint a mi megyénkben vannak a legtöbben. Annak, hogy az érdeklődés nem növekszik, több oka is van: először is, zsúfoltak a napközik, és az ebédlők, konyhai kapacitás ott nincs, ahol igényelnék, s végül de nem utolsósorban közrejátszik az is, hogy a pedagógushiány ezt az oktatási egységet sújtja legjobban. De szólni kell arról is, hogy nem egy szülőnek gond a térítési díj összegének kifizetése. Így a vidéki településeken, ahol egyébként is főznek otthon, kevesebb gyereket íratnak be, és mi nem tudjuk a napköziket fejleszteni az iskoláskorúak létszámnövekedése arányában. Idén pénzügyi keretünk lehetővé tette volna, hogy százhúsz csoportot indít- súmk, de csak ötvenhatra volt igény. A fejlesztést tehát nem anyagi okok akadályozzák. Nem népszerű — Nem értem, miért lett volna jobb több napközis osztály, hiszen így is gond, hogy nincs elég képesített pedagógus a meglevőkbe. — Az általános iskolákban tapasztaltak szerint növekszik a lemaradó gyerekek száma, akik az alapismereteket nem sajátítják el kellőképpen. így több segítségre szorulnának. Fontos lenne, hogy legalább ők bekerüljenek a napközikbe. A következő tanév egyik célkitűzése, hogy az iskola gyarapítsa a tanórán kívüli foglalkozások számát, témakörét és hatékonyságát. El kell érnünk, hogy az iskola olyán hatással legyen a gyerekek életrendjére, hogy szabadidejüket is értelmes elfoglaltságokkal töltsék. Játékdélutánokat, táncházat, filmvetítéseket tervezünk. A lényeg az, hogy a látóterüket növeljük, érdeklődési körükét szélesítsük. Azt hiszem, célokat mipdig, kell kitűzni, akkor is, ha ak adott helyzetben nehézségeink vannak. Nagy Emőke King Kong és István, a király Esy pezsgő szegedi hétvége Kezüket lengető fiatalok várják a jószerencsét a Szeged felé vezető országút mentén. Hozzánk is beszállnak ketten, mások is megkönyörülnek rajtuk, mégsem fogy a hátizsákos sokadalom. Űtitársainkat az ifjúsági napok szólítják a Tisza partjára, s valamelyik kollégiumban remélnek éjszakai szállást. A többség persze nem autóstoppal, hanem busszal, vonattal érkezik a városba, élénk a forgalom a pályaudvarok környékén. Kalandoznak a járdákon, megszállják a padokat, lchcve- rednek a parkok pázsitjára, a zsongásból külföldi szó is kihallik. Akad közöttük rövid cs hosszú hajú, nadrágjuk kopott, vagy vadonatúj Levis, ami mégis közös bennük, jellemző rájuk: a hálózsák a kézben és a felhőtlen jókedv. Kövess László Vasárnap Szentendrén Szabadtéri koncertek Az időjárás az elmúlt vasárnap is a kirándulók kedvében járt, akik most is csapatostul lepték el Szentendrét. Ezen a héi végén sem pusztán a hangulatos város szépségei, a megannyi látnivaló szórakoztatta a sétálókat, hanem a Szentendrei nyár programja is. Sok nézője, hallgatója akadt például a Duna- parton a szentendrei zeneiskola fúvószenekara koncertjének. (Felső képünk.) A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának díszes udvarán egészen másfajta zenének tapsolt a közönség: a Bakfark együttes lépett fel. (Alsó képünk.) Hancsovszki János felvételei
