Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

íViagánkcrcskcdeíem Választékbővítő boltok Gödöllő utcáin járva elég gyakran találkozunk cégtáb­lákkal, amelyekből kitűnik, mögöttük magánkereskedés folyik. A Patak téren egész kis sor van belőlük, de a János ut­cai lakótelep emeletes házai­nak földszintjén is akad, mint ahogy kijjebb szintén. Hogy sok vagy kevés magánbolt van-e, azt a sétákon nem na­gyon lehet megállapítani. Mi­vel ezek zömmel az utóbbi egy-két évben jöttek létre, ér­zéki csalódásunk is lehet. Mintha gombamód szaporod­nának. Valójában mennyi van belőlük? A legjobb, ha a városi tanács hatósági osztályán ér­deklődünk, ahol pontos nyil­vántartás van róluk. Variálás nincs Gödöllőn jelenleg hetvenki­lenc bolt működik a magán­kereskedelemben. A legna­gyobb arányban a vendéglátó- helyeket találjuk. Számuk hu­szonhárom, Rövid- és divat­árut tizennégy, zöldséget tizen­egy üzletben árusítanak. Vas- és műszaki cikkeket, papírt, drogériái készítményeket ösz- szesen tizenöt helyen. S végül a ritkaság: három az élelmi­szerből tok száma. Vannak még mutatványosok és gyűj­tők. Mutatványos a céllövöl- dés, a gyűjtők vas-, textil- és egyéb hulladékot szednek ösz- sze. A boltok léteznek, amiből arra következtethetünk, igény mutatkozik árujuk iránt. Ami feltűnő, kevés az élelmiszer- bolt. Holott ezekből több is elkelne, különösen a külső te­rületeken, például a Blahán. Hogy miért nem nyitnak töb­bet, arra az adózás ad magya­rázatot. Az élelmiszerkereske­dő a húson, a zöldségen és a gyümölcsön kívül kizárólag a nagykereskedelemtől szerezheti be áruját. Ami onnan szárma­zik, az számlán fut keresztül. Adót pedig a forgalmazott áru szerint fizet a kereskedő. Ke­vés tehát a variálási lehetőség. Kicsi az árrés, kicsi a haszon. A hét-nyolc százalékos árrés mellett csak akkor érdemes élelmiszerrel foglalkozni, ha igen nagy a forgalom. Más ágazatokban az úgyne­vezett önbizonylatolás dívik. A vendéglátásban is, ahol főleg az ételforgalomban rejlik sok lehetőség. Nem szabálytalan­ságra gondolunk, hanem az alapanyagok beszerzésére, az elkészítésre, az étlap összeál­lítására. A szabálysértés egyébként nem olyan mértékű, mint más üzletekben. Ritka a hamis mé­rés, számlázás. Érthető, hiszen ezekbe az üzletekbe jelentős összegeket fektettek, meggon­dolatlan lépésekkel nem akar­ják elrontani a boltot. Két év óta három szabálysértést tár­tak fel. Arra a kérdésre, vajon ezek a boltok javították-e az ellá­tást a városban, igennel felel­hetünk. Már azzal is, hogy olyan helyre települtek, ahol az áfésznek nincs üzlete. Bő­vítették a választékot is. Ez elsősorban a zöldségre és gyü­mölcsre, a divatárura értendő. Kísérőjelenségek Ellenérzés a gödöllőiekben a vendéglőkkel szemben mu­tatkozik. Gyakran hallani, hogy már túl sok van belőlük. Ä közelükben lakók pedig a lár­ma és egyéb kísérőjelenség el­len lázadoznak. A hatósági osztályon úgy vélekednek, hogy majd szelektálódnak. Ha va­lóban túl sok van belőlük, ak­kor a vendégforgalom valame­lyiküket bezárásra fogja kény­szeríteni. Eddig vendéglő még nem zárt be. Kenyér- és pékáruüz­let, valamint vegyibolt szűnt meg. Üjabbakat nyitnak-e? Két zöldség-gyümölcsbolt és egy büfé megnyitása van fo­lyamatban. A holt szezonban Munkahelyi bajnokságok Hagyomány, hogy amikor a versenysportban holt szezon van, benépesítik a GSC-pályát a műkedvelők, a tömegsporto­sok. Így volt ez most is, ami­kor több héten keresztül zaj­lottak az üzemi' szabadtéri bajnokságok a Ganz Árammé­rőgyár dolgozói számára. A nők egy napon játszották le a kézilabda- és a labdarú­gó-mérkőzéseket, és ez nem kis megterhelést jelentett szá­mukra. Főleg azoknak volt izomlázuk, akik csak ilyen al­kalmakkor éreznek kedvet a mozgásra. Mégis, lelkesen, él­vezettel és sportszerűen küz­döttek mindvégig. A próbate­rem csapatának idén sem volt komolyabb ellenfele, ismét ők lettek a bajnokok. A sorrend. Labdarúgás: 1, Próbaterem, 2. Műszerész, 3. Barátság, 4. Készreszerelés, 5. Könyvelés. Kézilabda: 1. Próbaterem, 2. Barátság, 3. Műszerész, 4. Könyvelés, 5. Készreszerelés. A férfi nagypályás labdarú­gó-bajnokságra nyolc csapat nevezett A két négyes cso­portból az első kettő jutott az elődöntőbe, ahol az ellentétes nelyezésűek kerültek szembe egymással. Majd a két győztes játszott az első, a két vesztes a harmadik helyért. Az EB francia—dán össze­csapásához hasonlóan, itt is a tizenegyesek döntöttek az Iroda—Forgácsoló élődöntőn, aholis az irodások öt, a forgá­csolók csak négy büntetőt ér­tékesítettek. A döntőben az Iroda azzal a csapattal került szembe, amelytől a legelső se­lejtező mérkőzésen 4-1-es ve­reséget szenvedtek. Kisebb kü­lönbséggel, de kikaptak a tmk Aranyecset tizenegyétől. A döntő eredménye: 2-0. A végső sorrend: 1. Aranyecset, 2. Iroda, 3. Forgácsoló, 4. Pró­baterem, 5. Szerszám, 6. Prés­öntő, 7. Garázs, 8. TMK KISZ. A többségében sportszerű mérkőzéseken hivatalos játék­vezetők öltöztek fekete ruhá­ba: Varga, Katona, és Hor­váth. Szót érdemel a vendég­látó GSC példás hozzáállása, a kissé zsúfolt programot min­den zökkenő nélkül sikerült kiszolgálnia. A bajnokcsapat tagjai Bu­dai, Juhász, Tamás, Ferenczi, Rácz, Pásztor, Kiss, Kaszás, Bara, Csikós, Gólya, Szekeres, Pleiser, Ifjú, Tóth, Várhegyi, Köles voltak. Kiemelhető még a Présöntő csapata. Tagjainak háromműszakos munkarendje ellenére valamennyi mérkőzé­sen teljes csapattal állt ki. A torna legjobb játékosa Tamás Ferenc (Aranyecset), legjobb kapusa Laczkó János (Forgá­csoló), gólkirálya Kiss László (Aranyecset) hart góllal. M. G. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1984. JÜLIUS 29., VASÁRNAP A Szabadság tértől a Dózsa György útig Ismét ligetes, virágos lesz Hadd mondom azt: nem tu­dom, de a továbbiakban felejt­sük is el, ki mindenki volt gazdája átmenetileg Gödöllőn az Erkel Ferenc általános isko­lával szembeni közterületnek, az iskola és a HÉV-pálya kö­zött. Az ott állott épület, kerí­tése, udvara, és környéke — mondjuk ki — évekig a vá­rosközpont legelhanyagoltabb része volt. Nagy tanulság lehet, belül is, a kijjebb eső területeken is, hogy ha a város helyet ad a közterületéből intézményeknek, vállalatoknak, azért követelje meg: úgy használják, hogy ne csúfítsák vele a lakóhelyünket. Még akkor is meg kell ezt kö­vetelni, ha a bérlő vagy az egyszerű használó nekünk épít utat, járdát, iskolát, villany- hálózatot, bármit. Teljes újjáépítés Hát ennyit az évek óta ott csúfoskodó építmény és terü­lete sorsáról, amely szerencsé­re már a múlté. Öröm, hogy a tanács egyre többfelé hozat­ja rendbe a parkokat, tereket igaz sokat kell tenni, hiszen a Stromfeld sétányon, a Sza­badság téri lakónegyed egy részén túl, a többiek gondozá­sában, rendbe tételében nagy az adósság. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk: ami elkészült korábban, nem mindenütt be­csüljük egyformán. A minap láttam, hogy a Magyar—Szovjet Barátság la­kónegyedben nyolc-tíz éve a lakók és a városgazdálkodásiak által elültetett fák milyen szé­pek. Már amelyek, mert azt is látni, hogy mennyi-mennyi hiányzik azok közül a sorból. A Mosolygó Antal utca elején különösen feltűnő a hiány. — Amint látja: szinte telje­sen újjáépítjük ezt a környé­ket — mondja Béresné Palko- vits Katalin kertészmérnök, a Városgazdálkodási Vállalat művezetője. — A Dózsa György út torkolati részétől a Gödöl­lő étterem melletti területen át, az Erkel iskola sportpályá­ján túl egészen az Erzsébet parki HÉV-megállóig, vagyis a Táncsics útig rendbe hoz­zuk a fás, ligetes részt. Közben hozzám érkezik Bag- dány Péter, a városgazdálko­dási kertészet egyik brigádve­zetője, ő is régi ismerőse a gödöllőieknek, kis kerti trakto­rával telenként a városi járdá­kat tisztogatja a hótól, a cég törzsgárdájához tartozik. Termőtalaj — Legelőbb fel kellett szed­nünk az úgynevezett sárközi lapokat, amelyek itt az étte­rem előtt alkottak járdát átme­netileg, amióta a Dózsa György út rekonstrukciója tartott — mondja Bagdány Péter. — De volt erre rengeteg kacat, tör- mélék, nem szólva arról, hogy mintegy 25-30 centiméter vas­tag földréteget is el kellett szállítani, hogy a termőtdlaj- jal pótoljuk. Eddig mintegy négyszáz-négyszázötven köb­méter földet, kacatot szállítot­tunk el a területről. — Kik segítettek ebben? — A nehezebb munkákat gépekkel végeztük, de például az idehordott termőföld terí­tését az építőtáborosoikon kívül a Lati Közös Vállalat, a Hu­mán, a Ganz Árammérőgyár, a-Gyógyért, az Építőipari Szö­vetkezet, a Gövisz, a Volán és az autópálya-mérnökség társa­dalmi munkásokkal segítette. Ne feledkezzünk meg a MÉM Műszaki Intézetről sem, amely gépeket is adott a nagyobb földmunkákhoz. Ahogy hallottuk: a Város­gazdálkodási Vállalatnak egy külön irányítóbrigádja műkö­dik itt: Béresnén, Bagdány Pé­teren kívül Jeney László, a kommunális üzem vezetője fo­gadja reggel hat órakor, azután délután négytől, öttől a későig dolgozó üzemi, vállalati cso­portokat, amelyek munkaidő előtt és után teljesítik, amit vállaltak. Becsüljük meg Hogyan is készül a park? Van-e tervük hozzá? Beszél­gető partnereim egy géppapír nagyságú lapot vesznek elő, amelyen tussal rajzolt vázlat van. — Terv nem készült — mondja Bagdány Péter. — Közműtérképet sem kaptunk, amikor munkához láttunk, egyelőre azt sem tudom, hon­nan csapolunk majd vizet, ha locsolni kell a parkot. — Hogyan jelölték ki a sé- tálóutak, a járdák helyét? — Ahol csak lehetett, figye­lembe vettük a kitaposott nyomvonalakat, a többit egyé­ni elképzelés alapján valósít­juk meg — mondja Béresné Palkovits Katalin. — Egyúttal néhány kiszáradt fától is meg­váltunk, cserjéket, köztük ta­lajtakaró borostyánt is telepí­tünk, meg egy kevés virágra is futja a HÉV-megálló köze­lébe. A Városgazdálkodási Válla­lat Flóra nevű szocialista bri­gádja, amelynek tagjai közül itt van még Födi József és Baranyi József is, a már em­lített segítőkkel így varázsol­ja át a környéket. Jó lenne, ha mi majd valamennyied .megbeq,sülnénk munkájukat, ami végleges formájában augusztus 20-ra mutatja magát helybelinek, idegennek, átuta­zónak. Fehér István Rágógumi külföldre Lassan két éve lesz, hogy megindult a rágógumigyártás a péceli Rákosvölgye Termelő- szövetkezet mogyoródi üzemé­ben. Ma már féltucat formá­ban, más-más ízesítéssel készí­tik a rágógumit, s nemcsak a hazai megrendelő, a Csemege Édesipari Gyárban elégedettek munkájukkal, hanem külföl­dön is hiszen termékeik egy része, például a Szputnyik, a Kalóz, a Párna, a Kémény­seprő fantázianevű készítmény exportra is megy. Az üzemben havonta átlagosan nyolcvan tonna rágógumi készül el; Rendelés a MÁV-fóI Erre az évre mintegy két­millió forintos megrendelést kapott a péceli Gépipari Kis­szövetkezet a Magyar Állam- vasutaktól. A műszaki főnök­ség úgynevezett konténer helyzetmeghatározó berende­zések gyártását rendelte meg tőlük. Az sgráregyetemen Rostások konferenciája Az idén tartják a 12. orszá­gos postáskonferenciát, augusz­tus 24-én és 25-én, amelynek színhelye a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem. A nap programja Július 30-án. Gödöllő, művelődési köz­pont: A Horus Archivum újabb ki­állítása, megtekinthető 15—19 óráig. Mozi Július 29-én. A beszélő köntös. Magyar film. Csak 4 órakor! Bye Bye Brasil. Brazil film. Színes. Csak 6 és 8 órakor! Július 30-án. Hófehér. Magyar rajz-játék- film. Színes. 4 és 6 órakor! Kicsi és pici. Szinkronizált olasz film. Színes. Csak 8 óra­kor! Az aratás félidejében Csak kisebb tűzkár volt Habár az árpa aratása be­fejeződött, s már a búzát arat­ják szerte a környéken, még A focit gólra játsszák. Min­den. ami azon kívül történik a mérkőzésen, lehet szép, öt­letes, de mit sem ér, ha nem zörren a háló. Ezt az igazsá­got a világ bármely részén is­merik és lám, mégis mennyit bosszankodunk egyes csapa­tok gólínségén. Ideig-óráig a felszínen lehet maradni dön­tetlenekkel is, de azután an­nál nagyobb a kudarc. Sok­szor már nem is a játékosok a főszereplők, hanem a takti­kusok. És sosem lehet biztos az első gól szerzője a tartós sikerben, tehát a győzelem­ben. A ziccerek, azok a hely­zetek, melyekben a labdát csak be kell rúgni a kapu­ba, nem követik egymást per­cenként. A labdarúgás az élet sű­rített tükörképe. Egy-egy tele­pülés fejlődésében is vannak ziccerek, forintos labdák. Csak ami a fociban felgyorsulva, kilencven percben történik, az lehet, hogy kilencven év alatt zajlik le egy községben. A kimaradt helyzetet ki tud­ja mikor követi újabb? A bagiak mindig büszkék voltak sportmúltjukra. Sok környező falut megelőztek a labdarúgás művelésével. Az utóbbi években újra szelet fo­gott a vitorla, igaz, már más­képp, mint a legendás hatva­nas évek közepén, amikor nagyobb közösséget láttunk sportolni, s amikor elsősor­ban bagiak viselték a piros­fehér mezt. A megyei II. osztályú baj­nokság megnyerése, a jó sze­replés az első osztályban fo­kozta a lelkesedést a község­ben. A nyári szünetben azon­ban ismét van idő a gondol­kodásra, a jövőbe tekintésre. A szurkolók régóta aggódás­sal beszéltek a sporttelep sor­sáról, hiszen a harmadik fél­évet fejezték be a bagiak idegenben. A júniusi történé­sek után most már kimond­hatjuk, amit eddig csak érez­tünk: előnytelenül sáfárkod­tak a helyi sport egy nagy le­hetőségével. A sporttelep az M3-as autó­pálya építése során olyan te­rületveszteséget szenvedett, hogy világossá vált, a jövő, de a jelen igényeinek sem le­het ott maradva megfelelni. A beruházótól kapott jelen­tős kártalanítás felcsillantot­ta a községi sport új alapok­ra helyezésének reményét. Ez (gy nagyon szépen hang­zik, de mit tartalmaz? A vál­ságból két módon lehetett vol­na kilábalni. Korszerűbben úgy, hogy új helyre költözik a sporttelep, oda, ahol a meg­felelően nagy terület rendel­kezésre áll. Az egyik ilyen községrész a falu déli szélén a Laposok. Az elhanyagolt vi­déken területrendezési mun­kával kellő térséget nyerhet­tek volna a sportnak. A kö­zelben kezdődő dombokon ródli- és sípályát, motocross- terepet lehetett volna kijelöl­ni. Egyébként anélkül is mű­velik a fiatalok ezeket a sportágakat a lejtőkön. Az Egres- és a Galga-pata- kok közötti rét is ideális szín­helynek mutatkozott. Jó a talaj vízháztartása, nyáron sem szárad ki a fű. A víz­folyásokból öntözni lehetne a játékterek gyepét. A mezővé­dő erdősávokat egykor úgy ültették, hogy közéjük szépen elférne a legnagyobb méretű pálya is. A megcsonkított sporttelep az autópálya-építkezésig jó helyen volt, szinte a község szeme előtt. A régi sikerek színhelye iránt érthető von­zalmat éreztek a bagiak. Ezt és nem a holnap igényét fi­gyelembe véve kompromisszu­mos döntés, szükségmegoldás született. A bajnoki mérkőzé­sek pályája maradt a régi helyén. Elvárható volt, hogy a meg­lévő szűk területtel a legtaka­rékosabban gazdálkodjanak, s edzőpályát például a réten jelöljenek ki. Nem ez tör­tént. A klubház jószerivel a sporttelep közepére épült, a még füvesítésre váró lab­darúgópálya három közút szo­rításába került. Egyáltalán, amit az arra járó elsőként megpillant, az a nyilvános illemhely. Bosszankodnunk ezen már fölösleges volt, hiszen a sport­telep úgy alakult, ahogy ala­kult. Vita vitát követett, de az események medre immár megváltoztathatatlan irányt vett: közben a másik oldalon is levonták a következtetést. Kevésnek bizonyult egy terü­let? Nosza, ott a másik, pró­bálkozzunk azzal! Így vágták ki a felüljáró túlsó oldalán az erdőt, hogy edzőpályát épít­senek a liget helyére. A ki­termelt fákat el lehet adni, a bevétel is segíti az építést. ■■■■ Ám kérdezzük: meddig le­het az elődök munkájából él­ni? Bagón emlékezetem óta nem volt olyan fásítás, ami­lyen az ötvenes-hatvanas évek fordulóján dicsérte a községet. Környezetvédelmi és társadal­mi érveinkre nem kaptunk azonos értékű választ. Elsiet­tek egy olyan különböző, de nem különvélemény mellett, amely az érintett erdő kör­nyezetvédelmi szerepét taglal-, ta Tanulságos eset a bagi az át nem gondolt fejlesztésre. A saját hálónkat zörgettük meg. Ezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy a jö­vőben továbbra is játszik egy­két bagi a bagi labdarúgócsa­patban, s a helyi utánpótlás együttesek is elmozdulnak a sereghajtó helyzetből, ha már ennyit áldozunk Balázs Gusztáv koránt sincs vége a nagy nyá­ri munkának. Az arató-cséplő gépek munkáját a szalmabe­takarító eszközökkel követik. Márpedig mindaddig, amíg ga­bona, szalma, illetve tarló van a határban, különös figyelem­mel kell lenni a tűz elleni vé­delemre. Ezzel, mint azt annak idején a gépszemléken, a tűz- és bal­esetvédelmi oktatásokon is el­mondták — de mi is szóltunk róla — terményt és gépeket, tehát nagy értékeket lehet megmenteni az esetleges kár­tól. Most, az aratás idején ar­ra is érdemes rákérdezni, volt-e nagyobb tűzkár a gabo­natáblákon? — Szerencsére nem — mon­dotta a hét közepén Grenács József tűzoltó alezredes, a gö­döllői tűzoltóparancsnokság helyettes vezetője. — Egy tűz­eset volt mindössze, mégpedig a Gödöllői Tangazdaság kartali kerületében, de ez is csak igen kis kárral járt. Hogy mi okoz­ta? Valószínűleg járműből ki­dobott égő gyufa vagy cigaret­tacsikk. Most, amikor túl van­nak a gazdaságok az aratás felén, úgy látjuk, hogy alapjá­ban véve jól felkészültek a tűzvédelemre is, jó lenne, ha a készültség a gazdaságokban to­vábbra megmaradna ezen a szinten. — Egy-egy más jellegű tűz­ről azért, sajnos, hallhattunk az elmúlt napokban. — Igen, sajnálatos, hogy avar- és bozóttüzek több he­lyen voltak, ezeket azonban sikerült idejében megfékezni. Az utazóknak, a kirándulók­nak sokkal jobban kellene fi­gyelniük, hogy ne okozzanak kárt. F. I. ISSN 0133—1957 (Göd&Uöt Hírlap) ) f&ésfél év adegesibesi Kihagyott helyzetek után öngól

Next

/
Oldalképek
Tartalom