Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

Jegyzet Gyümölcs Megjelent a görögdinnye, s ha jól láttam, har­minc forinton felül adják kilóját. Ilyenkor ezen még mosolyog az ember, bár­mennyire szereti is ezt a finom nyári gyümölcsöt, s arra gondol: ennyiért még vegye, akinek telik rá,' megvárjuk a szezon köze­pét. Kérdés persze, hogy az idei esztendő kedvez-e majd a termésnek, s elfo­gadható áron adják-e a kereskedők. Azaz elfogad­ható lesz-e az a törvény, amit a kereslet és a kíná­lat diktál. Egyelőre tehát a héten már sárguló, sót helyenként a kertekből pi- roskásan kandikáló barack felé kacsingat az ember. — Én jobban szeretném, ha kevesebb teremne — mondta az egyik termelő, s mindjárt hozzátette: — nem az értékesítés miatt, hanem hogy nagyobbra nőjön. A környékbeli szőlősgaz­da, aki büszkén kínált meg a termés tevével, csak mellesleg említette, hogy sok a gyümölcsfája is. Így hát kikívánkozott belőlem a kérdés, hogy könnyű dol­ga van-e az értékesítéssel? Erre vonatkozólag csak le­gyintés volt a válasz, s azt mondta ki hangosan: nem érdemes eladni, olyan ke­veset adnak érte. Ezért aztán maga is hozzájárul az alkoholizmus terjeszté­séhez azzal, hogy cefrének szedi le a fáról is, kádba, főzdébe kerül a városiak számára különben drága vagy hiányzó gyümölcs. Merthogy az italt korlát­lan mennyiségben el lehet adni. Így szépen kiegészül a kis nyugdíj, nem kell segélyekért kilincselni mindenféle bizottságoknál. Ideje igaz van gondozni a fákat, volna arra is, hogy gondosan kosarakba szed­je, vigye az átvevőhöz, de még egyszer hangsúlyozza; nem éri meg. A mai ember pedig már számol, s aki nem kénytelen a nagyobb hasznot nézni, ha nincs fil­léres gondjai, -az pusztán azért marad passzív a piaccal' szemben, mert ad magára. Volna okom, hogy a zse­bem miatt is izguljak az árakért, de még nagyobb az okom, hogy a termelői kedvet féltsem, s tűnődjek azon, hogy akár kis téte­lekben is, de épp olyan át­vételi gyakorlat valósulhat­na meg a város- és falu­széli kertek közelében, mint a bogyós gyümölcsök begyűjtése során kialakí­tott gyakorlat szerint. Meg­éri vagy sem, ezt a keres­kedők tudnák megmonda­ni, de hogy a fák magas ágain ott maradt az idén a sok cseresznye, s még annyi meggynek is ez lesz a sorsa, annyi bizonyos, s ezt van miért sajnálni. Biztosan felmásznának rá­juk a nagyobbacska gyere­kek, tavaszonként jobban gondjukba vennék, ápol­nák redves törzseiket a kertes gazdák, ha könnyeb­ben adhatnák el, jobb pén­zért a termésüket. Közgazdász dolga, hogy megtalálja a módját, s ezért is fizethetnének újí­tási díjat. Kérdezem is tő­lük gyakran, hogy mikép­pen lehetne közelebb hoz­ni egymáshoz az oly nagy távolságra eső termelői és kereskedelmi árat? Azt mondják: Sok a közvetítő, drága az energiaköltség, sokat utazik az áru. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg, hogy én megértem: a válla­lat gazdaságilag elkülönü­lő önálló egység. Így hát ha Szabolcsból is 4 forin­tért hozzák a sárgarépát, meg a harmadik faluból is, a nagykereskedésbe az ke­rül, amelyik szebb, jobban eladható. A rengeteg kilo­méter többlet viszont, amit a szabolcsiak fogyasztottak, mindenhogy a közös kész­letet fogyasztotta, s ettől, valahol, valami drágult. 11 indenki megérti azt is, hogy ma olyan a vi­lág gazdasága, hogy időn­ként drágítani kell. Csak­hogy nem a legegyszerűbb megoldásként, hanem a legutolsó lépésként. Kovács T. István Nyomtatványok szériában 7 v Évente több millió nyomtatványt készítenek a Pest megyei Nyomdaipari Vállalat váci üzemében. A grafopress berendezé­sen óránként 2 ezer darab feladóvevényt készít el Dömöri Sá dómé. Hancsovszki János felvétele Az évforduló tiszteletére Felajánlás a DCM-ben Szaporodnak a híradások, amelyek arról tudósítanak, hogy a felszabadulás 40. év­fordulója és a XIII. pártkong­resszus méltó köszöntésére és megünneplésére a vállalatok és az üzemek sorra munka- felajánlásokat tesznek. Nem­régiben a Cement- és Mész­művek váci gyára csatlakozott az országosan kibontakozó szocialista munkaverseny-moz- galomhoz, így jelezve, hogy a kollektíva — azonosulva a párt politikájával — tettekkel s munkasikerekkel kívánja gazdagítani a szocialista építő­munka eredményeit. Többet és jobban, azaz a cél: a hatékonyabb és a jobb minőségű munka. Ennek szel­lemében a DCM vállalja, hogy a fogyasztói igények válto­zásához rugalmasan alkal­mazkodva, hiánytalanul kielégíti azokat, a terme­lés és a gazdálkodás mi­nőségi. mutatóit javítja, illetve ennek alapján nagyobb nyereségéi realizál. Kiemelt feladat továbbá a be­rendezések intenzívebb kihasz­nálása, a takarékosság: anyag­gal és energiával, a tőkés im- pontból beszerzett tartalék­alkatrészek kiváltása, a ce­mentgyári rekonstrukció elő­készítő munkáinak bonyolítá­sa, s a környezetvédelmi be­rendezések fokozott karban­tartása. Lényeges momentuma e programnak, hogy nem csupán a termelési feladatokat fogja át, de a közművelődési és a társadalmi tevékenységben is újszerű és értékes feladatok vállalására mozgósítja a dol­gozókat. A felszabadulás 40. évfordulójáról például meg­emlékeznek majd a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti ok­tatások, majd a résztvevők fel­dolgozzák a pártkongresszus dokumentumait is. A felszaba­dulás tiszteletére rendezett gyári ünnepséget — a városi KlSZ-kórus, a zeneiskola ka­marazenekara, illetve egy szovjet alakulat művészeti cso­portja részvételével — hang­versennyel teszik emlékezetes­sé, s a két esemény jegyében kiállításokat is szerveznek. A Ságvári Klubban bélyegkiállí­tás lesz, a gyárban a város felszabadulására emlékeztető anyagot láthatják az érdeklő­dők, a politikai könyvhónap keretében könyvkiállítás és -vásár lesz, majd április 4. tiszteletére plakátkiállítást rendeznek. A közművelődés egyéb prog­ramjait szintén az ünnep je­gyében szervezik. Sor kerül majd vetélkedőre, szavalóver­senyre és politikai totóra, s ugyancsak a felszabadulási év­forduló és a kongresszus kap­csán TIT-eJőadásra. Hasonló­képpen tartalmasabb lesz a Petőfi iskolával és a Kossuth Lájós - Katonai Főiskolával, ki­alakult ‘ hagyományos együtt­működési kapcsolat is. A felajánlások sora gazdag, s számos újszerű elemet is tar­talmaz. Kitűnik: a DCM párt-, társadalmi és gazdasági vezetői, vala­mint a dolgozók méltókép­pen kívánnak tisztelegni az ünnep és a kongresszus előtt. A termelési vállalásoktól a gyári tervek sikeres teljesíté­sét, s ezen keresztül a népgaz­daság gondjainak enyhítését, a kulturális felajánlásoktól pedig a gyári közművelődés szélesítését remélik. Természe­tesen nem kevés munka szük­séges a program megvalósítá­sához, de minthogy a kollek­tíva — élén a szocialista bri­gádokkal — folyamatosan te­vékenykedik, így megvan a fe­dezet a sikeres teljesítéshez. VÁCI xJdíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1984. JÜLIUS 28., SZOMBAT Cölöpvár a szobi gyerekeknek Gyökeret ereszteni, mint a fák Olvasom a névsort: Raul Montoye, üutaná Sámán, Orozco Jorién, Margarita Hoang Khane Hoa... a ma­lomvölgyi úttörőtáborban. Ahol a hét elején nemzetkö­zi szolidaritási tábor nyitot­ta meg kapuját. A résztvevő­ket az erkezes napján, a szo­bi vasútállomáson a kubai, vietnami, Sri Lanka-i, szíriai, cnilei, csehszlovákiai, iráni, nigériai, libanoni, palesztinai, szudáni, ghánai nemzeti zászlócskákkal köszöntöttek. Kézzd-lábhal Hét agra süt a nap. Az ég olyan kék, hogy over állt le­hetne varrni belőle. Az Ipoly- völgyi táj is a legdeicegeob mosolyát mutatja. A bőven csordogáló meleg meglazítja az öltözékét. Furdőruhas fia­talok segítségevei találom meg a táoorvezetőt. — Mintegy nyolcvan fiatal tölt el itt uz napot — mond­ja Gycliy íamus, a parancs­nok, aki civilben népművelő. — A találkozóra hatvan kül­földi érkezett. Akiknek több­ségé magyar egyetemeken kezdi meg a tanulmányait. Eddig a Nemzetközi Előké­szítő Intézetben tanulták a nyelvet. A Népek Barátsága nevet viselő szolidaritási tábor programját is ennek jegyeben állították össze a szervezők. Csupa olyan dolog, ami ön­magában is vonzó, hát még csokorba kötve. Általában a délelőtti foglalkozások he­lyünk a világban címszó alatt zajlanak. Ennek keretében többek között az emberi kap­csolatokról, a nemzetek kö­zötti együttműködésekről, az internacionalizmusról és az ifjúság világpolitikai szerepé­ről esik szó. Természetesen a fiatalok hazájukról, önma­gukról, terveikről is beszél­nek. Az esetleges nyelvi ne­hézségeket különböző képző­művészeti jellegű tevékeny­ségekkel igyekeztek könnyí­teni a rendezők. — Egy ilyen csodálatos környezetben csak jól érezhe­ti magát az ember — mond­ja ötvös Tünde, keramikus, aki Debrecenből jött el, hogy szakértelmével segítsen a fia­taloknak. — Nem találok ab­ban semmi különlegeset, hogy a chilei, vagy a kubai fiata­lokat, úgy kell terelgetni egyik kis csoportos foglalko­zásról a másik esemény szín­helyére. Mindezeknek csúcsa ter­mészetesen a kommunikáció, ami folyik tört magyar nyel­ven, zajlik fcézzel-lábbal, arc­játékkal, de ami a legfonto- satn. teljes megértéssel. Köz­ben persze mindenről szó esik. Békéről, 'barátságról, szolidaritásról, ifjúságot fog­lalkoztató kérdésekről. A ter­vek szerint, földbe kerülnek majd a találkozás emlékét őrző facsemeték is. — Az ilyen nemzetközi ta­lálkozások meghatározó je­lentőségű történelmi öröksé­gek minden nemzet fiataljai számára — mondja Gychy Gabriella, a szobi KISZ-bi- zottság titkára. — Olyan élő, eleven erő ez, mely a bé­kéért vívott közös harcban születhet csak meg. Ezt sze­retnénk szolgálni ezzel a tá­borral is. A barátság szálai A magas termetű, szemüve­ges fiatalember, Dulana Sá­mán vibráló egyéniség. Mi­kor nem értem a nevét, ki­veszi a kezemből a tollgt és 'leírja a papírra formás.i. la tin betűkkel. — Tavaly szeptembertől ta­nulom a magyar nyelvet — mondja. — Hamarosan Deb­recenbe költözöm, ugyanis az ottani egyetemen leszek or­vostanhallgató. Amikor a barátság fogal­máról faggatom, így felel: — Az emberi kapcsolatokat az együttes élmény formaija. Ehhez jó alkalmat teremt ez a tábor. Hiszek abban, hogy az ilyen találkozásokra nagy szükség van. — Szavai hite­léül személyes tapasztalatait emlegeti. — A Nemzetközi Előkészítő Intézetben csali keveset láthattam a magya­rok életéből, akárcsak egy turista akit múzeumokba cif p^nek. Itt az élményeim se­gítségével nemcsak kívülről szemlélődhetek. Afrika — Beszélnél egy itteni él­ményedről? — kérdezem a ghanai Ricardót. — Tegnap fürödtünk a Du­nában és ott összebarátkoztam a szobi gyerekek egy csoport­jával, akik azt kérdezték tő­lem: Afrikában tényleg van olyan ember, aki megeszi a másikat? Nagyon örültem an­nak, hogy mesélhettem ne­kik a hazámról. Boldog va­gyok, hogy megismerhettem azokat, akiknek társadalmi munkában cölöpvárat .fogunk építeni. ' Surányi János Gycgyiidülés Nyugdíjasok a Körösön A váci pedagógusklub ugyanúgy szolgálja a tagjai­nak szellemi érdeklődését az ismeretterjesztő előadások ré­vén, vetítésekkel, valamint érzelmi életük gazdagítását, s honismereti kirándulásaival, történelmi emlékhelyek fel­keresésével, mint például a A hajdúk földjén című vagy az Ópusztasperen tartott meg­emlékezéssel. A gyomaendrődi üdülések, melyek 5 év óta egyre nö­vekvő számú nyugdíjas peda­Számára a legszebb ének Szép élet, legszebb hivatás A kórházak újszülöttosztá- lyaín egyszerűen rácsodálko­zunk a születésre. Az újszü­lött kisemberekre, aikik néhány napja vagy talán órája kapták életüket. A váci Szőnyi Tibor Kórház III. emeleti újszülött­osztályán kerestem a találko­zás lehetőségét azzal az em­berrel, akinek hivatásszerete- téről nemcsak kismamák, de egy boldog nagymama is így fogalmazatt: — A hivatás jó értelemben vett megszállottja, aki munká­ja révén részesévé válik egy teremtő, gazdag belső boldog­ságnak, ami meghatározza egyéniségét. Czmorek Ilona, az újszölött- osztály főnővére szabódva bár, de enged kérésemnek. Fehér köpenyt ad a kezembe és sietős léptekkel tessékel be a főnővéri szobába. Vörös diplomával A kép, ami odabent fogad, nem mindennapi. Az üvegfa­lakon keresztül látom a fehér pólyás Péterek, Orsolyák, Ani­kók és Gáborok tekintetét. Né­melyik versenyt sír a szom­szédjával, s hogy saját hang­ját véli kihallani, megnyugod­ni látszik. — A legszebb ének fülem­nek — mondja mosolyogva a főnővér. Érthetően és jogosan sírnak, hiszen már éhesek. Hallaná őket hajnalban, mit tudnak koncertezni! Jó volna tudni, mivé válik mindegyik kis embercsemete? A 16 év alatt több mint 25 ezer újszü­lött csecsemő fordult meg ke­zem alatt. Visszagondolva gyermekkoromra — heten vol­tunk testvérek —, szüntelenül foglalkoztatott azok sorsa, akik betegek, akik a segítség vala­mely formájára rászorulnak. Szerettem volna ilyen hivatás­nak szentelni az életemet. — Akkor még nem tudtam biztosan, milyen formában valósul meg az álmom. To­vábbtanulásra sajnos nem volt módom, így kerültem 1961- ben a Bélésgyárba, ahol há­rom műszakban dolgoztam. Itt határoztam el, hogy ápolónő leszek. Jelentkeztem a csecse­mő- és gyermekápolónői szak­iskola nappali tagozatára, ahol vörös diplomával végeztem. 1968-ban Vácra, a régi kórház újszülöttosztályára kerültem. Itt olyan emberek szakmai tu­dásán, emberségén és hivatás- szeretetén nevelődtem, mint Bihari Eszter és Hetényi Mar­git ápolónővérek. Tőlük ren­geteget tanultam. Belső nyugalom — Közben 1973-ban leérett­ségiztem a gimnáziumban. 1970-től dolgozom az új kór­házban, s vagyok az újszülött­osztály főnővére. Tizenkét szakképzett nővér végzi lelki- ismeretes, nem könnyű mun­káját az osztályon Közülük Kiss Lászlóné 21 éve, de a töb­biek is mind 10—20 éve dol­goznak már itt. Hártó Zsuzsan­na 12 éve van ezen a helyen, s most kapott miniszteri di­cséretet az egészségügyben végzett eredményes munká­jáért. — Szép és életet gazdagító hivatás ez — folytatja a főnő­vér — szolgálat, amely az oda­adás, a szeretet, a fájdalomban való részvét, az örömben való együttérzés formájában nyil­vánul meg. Ilyen pici örömök­ből tevődik össze egy nagy csokor, s születik meg bennem újra és újra az az érzés, hogy érdemes, mert van értéke és értelme az életnek. — S érdemes magunkban is sok mindenen javítani. Mi nem loholhatunk a betegágyak mellett, mintha futószalag vin­ne. nekünk le kell pillanatni a beteg ember, a síró gyermek arcára és segítenünk kell Át kell éreznünk a másik életét a magunkéba. Nem könnyű harcomba került, amíg kiala­kítottam magamban azt a bel­ső nyugalmat, amely a beteg- ápoló-nővér számára a beteg vagy a síró kisgyermek szen­vedéseivel való minden együtt­érzés mellett is lehetővé teszi, hogy uralja szellemi és idegi energiáit. Adni kell — A napi munka minden formáját igyekszem értékelni, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Azt tartom: boldogok azok, akik számára a hivatás- tudatból fakadó cselekvés évei bőségesen mérettek — mond­ta Czmorek Ilona. — Persze nem szabad magától értetődő­nek elfogadni ezt sem, hanem adni kell érte valamit. Ugyan­is az ember nem mindig az­által lesz vagy lehet több, amit kap — köszönet, megbe­csülés. elismerés —, hanem még inkább azáltal, amit ön­magából ad. Szórád Ágnes gógusnak jelentenek gyógyu­lási, írissufést. Ezen a uga­ron három turnusban mint­egy 120 megiaraat pedagógus eiveznetíe a remek összeiexe- lű termálvíz regeneráló hatá­sát. De egyéb lehetőséget is bőven kínait a nagyközség. Igen hangulatos déiutánuna volt a nagy lap ősi Birkacsár- daban. Ilyen volt a hangulatos sé­tahajózás a Hármas-Körösön. vagy az a kiállítás, mely a helyi es környékbeli kézi­munka-szakkörök gazdag ter­mését mutatta be. Megcsodál­hattuk alkotóik ízlésbeli fi­nomságát, s a technikai kivi­tel szépségét egyaránt. Ezen felül volt lehetőség még olyan magas, színvonalú műveszi él­ményre is, mint a református templomban rendezett orgo­nahangverseny. Láthattuk e templomban a valóban polihisztor-művész-, nek: Papp Zsigmond presbi­ternek keze munkáját, ajtók fafaragásait, az általa terve­zett orgonát, es egyéb deko­rációs kivitelezést. Sokoldalú és gazdag alkotásaiból most rendeznek állandó kiállítást, hogy neve s emléke az egész ország számára még ismer­tebbé és maradandóvá vál­jék. Meglátogattuk a Nyomda­ipari Múzeumot, az ország egyetlen nyomdatörténeti in­tézményét is. A Kner Nyomda joggal tett szert nemzetközi hírnevére, az ott létrehozott könyvművészeti remekeivel, magas ízlésre és nagy igé­nyességre való bibliofil ki­adásaival. Valamennyien nagy hálá­val gondolunk azokra, akik lehetővé tették klubunk tag­jai számára, hogy főszezon­ban, s igen jutányosán él­vezhették a gyomai gyógyvi­zet. Nagy Károly a pedagógusklub tagja ISSN 0133—373» (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom