Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

Origód a székháznál Szaporán kopogó kalapácsok ■■ ■» A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1984. JÚLIUS 28., SZOMBAT Imherek, gépek között ca határban A jövő évi kenyerünkért dolgoznak — Jé, rámesett egy csepp eső, ez nem is igaz — mondja meglepődve a monori főtéren egy fiatalasszony. Feltekintve az égre, akár lehetne több is, mert alapo­san beborult. Egy óra múlva azonban már nyoma sincs a felhőnek, szétoszlott, tova vonult. Pedig nem bánták volna a hét közepén az aratók sem, ha egy-két napos kényszerszünetet kellett volna tartaniuk. Nagyon hiány­zik az eső, különösen a kukorica, a kertészeti kultúrák sinylik meg a szárazságot. Az aratásnak kedvez az idő, ezt állapíthatjuk meg mi is azon a határszemlén, ame­lyen részt vett Zubor György, a monori városi jogú nagy­községi pártbizottság politikai munkatársa és Fűlőp Jó­zsef őrnagy monori tűzoltóparancsnok. Napfény, hűvöskés meg- meglóduió szél, porfelhők, csengő-bongó kalapálás, vidám nevetgélés, szorgos munka .. . A múlt hét péntekén vonult fel az ÉSZKV a nyugdíjas vasutasok szakszervezete gyömrői székházának renová­lásához, s hétfőn már munká­hoz is látott egy egészen fia­talokból és középkorúakbol álló brigád. Szakái István brigádvezetővel beszélgetünk a székház nagytermében, ahol a régi ablakokat már nagyrészt kiemelték, hogy helyükre úja­kat, moderneket építsenek be. A bontókalapácsok szaporán kopogtak a téglákon, az öreg malteron. — Augusztus 4-ig tart a ked­vezményes tanszervásár, de nem biztos, hogy az utolsó na­pokra is maradnak füzetcso­magok — tájékoztat Trasser Antalné boltvezető. — Egyezer 200 általános iskolai csomagot készítettünk, s Vecsésen mi árulunk egyedül ilyet. A kör­nyező községekből is érkeznek vevőink, s rohamosan fogy a készlet — A középiskolásoknak nem készítettünk csomagokat, de a meglevő lista. alapján tetszés szerint vásárolhatnak füzete­ket. Nincs hiánycikkünk, hi­szen megfelelő az ellátásunk más tanszerekből is, Van elég ceruza, toll, festék, gyurma, színeslap, vonalzó, stb. Nyolc­fajta táska és hétféle tolltar­tó várja a kisiskolásokat és természetesen szüleiket. A táskák nagyon szépek, mo­dernek. Van köztük örkános külsejű, lemosható, fényvissza­verővel ellátott, amit idén műanyag talppal! szereltek fel. Ennek segítségével könnyeb­ben megáll és az alja sem pisz­kolódik olyan gyorsan. Súlya Öröm az új iskolatáska Páré János {elvétele — Négy kőműves dolgozik itt, a többi segédmunkás, de olyanok, akik, ha itt marad­nak a vállalatnál, ötesztendei szakmai gyakorlat után beta­nított kőműves képesítést kapnak — kezdi Szakái István, amikor embereiről kérdezzük őt, majd sorra bemutatja a tapasztaltabbakat, Nagy Ti­bort, Pető Jánost, Mészáros Lászlót, akik zömmel húsz év körüli munkaviszonnyal ren­delkeznek. Benn a teremben éppen a fiatal Pássá Tamás kíváncsiskodik, nemcsak a szakma csínját-bínját igyek­szik ellesni, hanem az időseb­bek róluk alkotott véleményét is. nem haladja meg a 70 deka­grammot. — Csütörtökön és szombaton a két piaci napon van nálunk is a legnagyobb forgalom. Ilyenkor 6-700 vásárlónk mint­egy 30-40 ezer forintot költ áruinkra. A nyár elejei úgy­nevezett uborkaszezon után most már fokozatosan növek­szik a forgalmunk. Ezt gyorsan megrendelt beszerzéseinkkel és árleszállításainkkal érjük el. Ha vevőink kérik és üzletünk­ben nem található, nyakunkba vesszük az országot. Addig já­runk, amíg nem kapunk! Általában két nap alatt hoz­zuk a kívánt terméket. Külö­nöséül a játékáruknál van így. Az ébresztőóra is a keresett cikkek közé tartozik, s előfor­dul, hogy nekünk is 1-2 hétig kell utánajárnunk. Nagy siker volt nyár elején úszóövakciónk, mely keretében 50 százalékkal olcsóbban tudtuk vásárlóinkat hozzájuttatni. Jelenleg kerá­miáinkat és üvegáruinkat ad­juk 20 százalék engedménnyel. —* Hetente 250-350 nyulat veszünk át a lakosságtól — tá­jékoztat Balogh Géza az ócsai Vörös Október Tsz vecsési fel­vásárló telepének vezetője. — Ez a szám jelentősen kisebb, mint amennyi az előző évek­ben volt. Sajnos negatív irány­ba hatott az új minősítés be­vezetése. Eszerint a selejt öreg nyúlért, illetve a három és fél kilogramm feletti állatért kilónként 27 forintot fizettek, s ma sem többet 32-nél. A súly­határt is megemelték. Amíg régen 220 dekagramm volt az átvehető alsó határ, addig ma 240 dekagramm. A táp is drá­gább lett hat forint 70 fillér. A minősége azonban nem ja­vult. — Havonta változik a tapsi­fülesek átvételi óra is. Most a fehér színű nyúl kilójáért 45 forintot, a színesért 43 forintot fizetünk. Ez ugyan nem ked­vezőtlen, de az emberek nem bíznak abban, hogy a későb­biekben is hasonló összegért vesszük át tenyészállataikat. Kérésre a környei telepről te­— Állják a sarat ezek a fia­talok, éspedig annyira, hogy sok, 5—10 éves szakmai gya­korlattal bíró felnőtt nem ké­pes arra — veszi mindjárt vé­delmébe embereit Szakái Ist­ván, amikor a fiatalok szor­galmára célozgatunk, s az ab­lakon túlra mutat. Kinn a szabadban a 17 éves Papp Attila és Száméi János, valamint az esztendővel fiata­labb Kovács Zoltán lapátolja a sittet, s talicskázza az ideig­lenesen kijelölt depóhoz. Ké­sőbb ők folytatják a vízóra­akna ásását, de addig még a brigádvezetőt és Nagy Tibort faggatjuk tovább. Elmondják, hogy van még a brigádnak további négy tanulója, akik most éppen szabadságolnak, a fiúkról pedig kiderül, hogy már második éve dolgoznak a brigádban. A várható munkálatokról is kérdezünk, válaszuk szerint körülbelül egy hónapig tart majd a felújítás, természetesen az anyagellátás függvényében, s mintegy 500 ezer forint az előzetes költségvetési terv (nem hivatalosan, hiszen nem arra illetékes szakembertől kaptuk a tájékoztatást.) A kő­művesmunkán kívül lesz fes­tés, mázolás, burkolás, lambé­ria-visszahelyezés és más asz­talosmunka, az elektromos hálózat kicserélése. Amikor a két évtizednyi egy helyben letöltött munkaviszo­nyok felől faggatódzunk. Mé­száros László és Nagy Tibor szinte megrökönyödve mondja: — Hát ha egyszer megfize­tik a munkánkat, s nem ije­dünk meg a lapáttól, csákány­tól sem. ugyan miért mennénk el innen?! Nos. ez a szemlélet, úgy gondoljuk, azt sejteti, jó ke­zekbe került az öreg székház épülete... A. L. A. nyésznyulákat helyezünk ki házhoz. Ezek minimum három kilogrammosak, s áruk egysé­gesen 150 forint. — A korábbi környékbeli 5-600 család helyett csupán 50-60 tenyészt nyulat. Köztük sok az új tenyésztő, aki most próbálkozik, hogy mennyire jövedelmező. Számításaink sze­rint egy anyanyúl átlagban 5-600 forint hasznot hoz. Mun­kaigényes állatok, hiszen min­dig kell etetni, pároztatni, gon­dozni. Aki azonban megfele­lően tenyészti annak megéri. Én személy szerint is foglal­kozom nyulak szaporításával és hizlalásával. Nálam bevál­tak a környei tenyésznyulak is. — Az átvételt vasárnapon­ként végezzük, hogy ne okoz­zon senkinek se kiesést mun­kájában, utazásában. Innen a környei kisállat-vágóhídra ke­rülnek a tapsifülesek, ahonnan szinte valamennyien más or­szágba utaznak. U. G. A sülysápi Tápióvölgye Tsz- ben Virág István, a közös gaz­daság elnöke arról tájékozta­tott, hogy 11 kombájnjuk arat. Ha az időjárás nem szól köz­be, a hét végén befejezik az aratást. Ä ^aranka hálás — Három-négy kombájnt akár kölcsön is adhatunk a rászorulóknak, ha igénylik. Mindezt bejelentettük a me­gyei operatív bizottságnak is. Igazán szervezetten halad a munka, 1 ezer 400 hektár ter­mését kell(ett) betakaríta­nunk. Biztatóak a terméskilá­tások, az eddigi mérleg 58,3 mázsa hektáronként. — Melyik fajta adta a leg­többet? — Eddigi megfigyeléseink szerint a Baranka hálálta meg a legjobban a gondoskodást. Volt olyan táblánk, ahol 75,7 mázsa termett, de a leggyen­gébb minőségű táblákon is 46 mázsa felett volt. Sűrűpusztán Vermes Győző elnökhelyettes arról beszélt, hogy megfelelően haladnak az aratással párhuzamos tenniva­lókkal is. Egyelőre időben el­végeztek minden aktuális ten­nivalót. ötszáz vagonos mag­tárukban bértárolást is vé­geznek a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak. Fülöp József, a tűzvédelmi előírások betartását ellenőriz­te a kombájnoknál és a gép­kocsiknál. Rendben talált majdnem mindent, a kisebb hiányosságokat azonnal meg­szüntették, A Rákosmezeje Tsz maglódi Wodiáner-telepén Müller Fe­renc termelési elnökhelyettes csatlakozik hozzánk, s máris Ecserre indulunk, az ottani gabonaszárítóhoz. Amikor be­lépünk a műszerszobába, Lojs Jenő megbízott üzemvezető (a beteg munkatársát helyettesíti) készségesen elmagyarázza a Bábolna-típusú szárító műkö­dését. Megtudjuk, hogy tavaly tértek át a gázüzemelésre, amely jelentős megtakarítást eredményezett. A két torony kapacitása olyan nagy, hogy még bérszárítást is tudtak vál­lalni, így például a fói Vörös­marty és a vecsési Ferihegy Tsz-nek. A műszerfalon követni tud­juk a szárítóba kerülő búza útját. Olyan biztonsági beren­dezéssel van felszerelve, amely a legkisebb üzemzavar esetén azonnal leállítja a szárítót. Ez az egyik legmodernebb beren­dezés, amit az is bizonyít, üzemzavaruk még nem volt ebben a szezonban. A legopti­málisabb (és olcsóbb) szárítási hőmérséklet plusz 75—80 fok, ritkán megy ennél feljebb a hőmérséklet. Zubor György közben el­mondja, hogy ez a termelő- szövetkezet mindig élen jár az új technológiák alkalmazásá­ban. Ezt alátámasztja a folyé­kony műtrágyázás, amelyet a körzetben itt vezettek be elő­ször. Itt van a keverőte­lep, két Graboplast tárolójuk­kal, amelyben keverik a masz- szát. Innen kerül a tartályko­csikba, s utána a földekre. Meglehetősen sima, egyenle­tes úton haladunk a szalma­bálázók felé. Egy-egy traktorra egyszerre 24 darab két és fél mázsás bálát képesek felpakol­ni, s szállítani a központi te­lepre. Kísérleti tábla Egy táblával arrább, az út túlsó oldalán találunk rá a tarlóhántóra. Nagy András, a Rába-Steiger nyergében szór­ja a folyékony műtrágyát. A lészóró a traktor elejére van felszerelve, hátul a tárcsák pedig bedolgozzák a talajba. Ezt is a termelőszövetkezet fiatal szakemberei kísérletez­ték ki, az ő javaslatukra vezet­ték be a technológiát. Nagy András fia, az ifjabb Nagy András édesapja keze alá dol­gozik, ő hordja tartályokban a műtrágyát. Róluk tudni kell, hogy már reggel öt órakor kint vannak a földeken. Nagy ■ András így szokott fogalmaz­ni: ekkora ez a terület, ezt ma el kell felejteni. Dolgoznak szorgalmasan, amíg be nem sötétedik. Volt olyan nap, hogy még este 10 órakor is dolgoz­tak ... Kombájnkeresőbe indulunk. A 31-es út mellett rátalálunk a Claas Dominátorokra, amelyek igazán klassz masinák. Egyet az idén vásárolt a Rákosmeze­je Tsz, kettő tavaly debütált, a másik kettő hétéves. Győzik a munkát, meglehetősen gyorsan falják a gabonát. — A hét végére mi is vég­zünk az aratással, már csak a kísérleti táblák maradnak, de hát azt nagy körültekintés­sel kell learatni — mondja kí­sérőnk, Müller Ferenc. Ezt elfelejtjük Egy óra, a kombájnosok ebédelni indulnak a telepre. Tíz perc múlva már indulnak vissza a táblára, pedig dupla ebédadagot fogyasztottak. Úgy tűnik a gyors evéshez hozzá szoktak Fűz László, Boti Gé­za és társai, meg aztán külön­ben is ez magyar szokás... A vecsési Ferihegy Tsz- ben a négy darab E 516-os NDK- kombájn a rozsot vágja. A 360. hektár búzát már elfelejtettek. 46,1 mázsa termett hektárón- • ként. Müller László, a pártbizott­ság titkára és Tomasovszky András ágazatvezető arcán, látszik az aggódás, esőt vár­nak ők is. Káposztájuk, sárga­répájuk, paszternákjuk szom­jazik. De hát az égi áldás úgy tűnik késik, pedig nemcsak a vecsésieknek lenne rá szüksé­gük .,. Ebben a közös gazdaságban-, az aratást mindössze 791 hek­táron kell elvégezni. Ezeknek a kombájnoknak kisebb a tel- . jesítménye, de idejében végez­nek ők is. — Három termelőszövetke­zetben jártunk, mindenütt jól szervezett munkával találkoz­tunk — összegzi véleményét Zubor György. — Az emberei: lelkiismeretes, szorgalmas munkája nyomán hamarosan biztos helyen lesz a jövő év- kenyerünk. Gér József SK ' fi v wvp» ujj* > Most még könnyű a táska Tapsifülesek exportra Baiack a szezen e'oft Titok nélkül, tiszta szívvel Amikor Fábián Józsefet, a monori labdarúgó-szakosztály vezetőjét (aki a Sportbüfé ve­zetője) arra kértem, vállalna-e egy őszinte beszélgetést, elő­ször vonakodott. H:::: Később azonban meggyőz­tem: nem kell eltitkolni a jó eredmények eredőjét, feltéte­lét. Kötélnek állt, mondván, nem volt neki a bajnokságot nyert labdarúgócsapat kiváló szereplésében olyan említésre méltó szerepe, hiszen csak tet­te a dolgát, igaz, azt szívvel, sportszeretetből. Ez az, mondtam, pont ez kell nekem. Erről alkarok hallani, mert manapság nem ritka a sport különböző pénzforrások­ból adódó menedzselése, fi­nanszírozása. — Nálunk ilyen nincs, s ezt tiszta lelkiismerettel, jő érzés­sel mondhatjuk. Gulácsi Sán­dor edzővel olyan kapcsolatot alakítottunk ki a játékosokkal, amelynek alapja a baráti, mondhatni családi közösség. — Hogy érti ezt? — Nézze, amikor én tavaly márciusban átvettem a szak­osztály vezetését, akkor egy- egy mérkőzés után mindenki betért ide, megitta az egy üveg sörét, aztán elment haza. Most itt marad, pontosan itt marad­nak a játékosok menyasszo­nyaikkal, feleségestől, ameddig jól érzik magukat: megvitat­juk, megbeszéljük a mérkőzé­sek történéseit, tanulságait, őszintén, spontán, érti ugye? Nincs ebben különös. — S mit kapnak a játéko­sok? — Pénzt semmit, nálunk nem pénzért fociznak. A csa­patban majdnem mindenki monori, még Tóth Gyula, Richter György is, akik már szinte lokálpatrióták. Az igaz, és ezt a jogszabály nem tiltja, szolidan a zsebünkbe nyú­lunk, mi, sportbarátok: egy­egy üdítő, .üveg sör, szendvics, úgy gondoljuk, jár ezeknek az amatőröknek. Hiszen a lehető­sége mindig fennáll, hogy megsérül, betegállományba ke­rül egy-egy játékos. Mi marad akkor emlékezetében: az’elke­seredés?! Nem, mit ott va­gyunk, ez lemérhető volt a bajnokság során. Ez a baráti szellem, jó közösségi kapcsolat eredményezte végül is, hogy felsőbb osztályba léphettünk. — Az edzőnek mennyit fi­zetnek? — Ami előírás! Gulácsi Sán­dorral sokat nyertünk, ö a Pest megyei Labdarúgó Szö­vetség edzőbizottságának elnö­ke. Szigethalomról jött, idén januárban vette át a csapatot. Korrekt szakember és jó peda­gógus ... Sokat köszönhetünk neki. — A Sportbüfét ki üzemel­teti? — A Monorvidékl Áfész. Az épület a nagyközségé, a beren­dezés az enyém. Évente több százezer forintot fizetek az Áfésznak, ők pár tízezer fo­rintot az épület bérlemé­nyéért ... — Ez rendhagyó, nem? Miért van szükség egy közbe­iktatott láncszemre? Miért nem adja bérbe önnek a ta­nács a Sportbüfét, s a nyere­ség a tanácsé lenne? Ez nem jogellenes, sőt... — Nézze, ez nekem is, pon­tosan nekünk, a szakosztály­nak is fáj. Bízunk benne, hogy a tanács ismeri gondjainkat, pénzügyi nehézségeinket és felülvizsgálja e szerződés elő­nyeit, hátrányait. Itt tartottunk, amikor Fá­bián Józsefet keresték. Igazo­lásügyben, mert erősíteni sze­retnének egy-két labdarúgóval. Elnézést kért, ment. Mert szív­vel, önzetlenül teszi, a játéko­sokért, akikkel (Kécskeivel. Jarábikkal, Lászlóval) együtt rúgta ő is a labdát 1967-től 1971-ig. Innen ez az ambíció, igazi sportszeretet. Hörömpő Jenő Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács­háza), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70), Monoron, Monori-crdőn, Vasadon, Csév- haraszton és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, a ren­delőintézetben), Maglódon és Ecscren: dr. Móczár István (Maglód). Pilisen és Nyáregy­házán: központi ügyelet (Pi­lis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: dr. Cser- nyk Zoltán (Mende), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Csajbók Ferenc, Monor, Kistói u. 12. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a lő­téri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. •(ISSN 0133—2851 (Monori Hírlapi t

Next

/
Oldalképek
Tartalom