Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

6

PKST m

.VH)£7]

1984. JÚLIUS 4., SZERDA

■ Jogi tanácsok ■

Munkaközi szünetre nem jár pótlék # Benne van a bérben Tévedésből vette fel — nem kell visszafizetni

Legfelsőbb Bíróság:

Fizet a tsz

Nagyon sokba került a gondatlanság az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezetnek. Megbízásából egy hazai vállalat külföldről ötszáz te- nyésznutriát szerzett be részére. Az állatok megérkezése után rövidesen kiderült, gyógyíthatatlan betegek. Nagy részük elhullott, a többit meg kellett semmisíteni. A tsz véleménye az volt, hogy a vállalat a külkereskedelmi szerződés megkötésekor, majd az eladóval szemben a kárigény érvényesítésénél, mulasztást követett el. ezért kétmillió-kilencszázezer forint megfizetéséért pert indított ellene.

Mind az első fokú, mind fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság megállapította: nem vitás, hogy a külföldi cég beteg állatokat küldött, de ennek a szerződésszegésnek súlyos következményeit a tsz időben nem mérte fel. Bár a külföldi céggel levelezett, a magyar vállalatot csak a szállítmány megérkezése után fél évvel később bízta meg, hogy az eladónál kártérítési igényét jelentse be. Ez meg is történt. A vállalat még választott bírósághoz is fordult, és többször kérte a tsz-től a perlési megbízás megadását, valamint a perköltség letétbe helyezését, de a felhívások eredménytelenek maradtak. Tehát a tsz saját mulasztásának következménye, hogy a kárigény ennyi idő eltelte után, ma már nem érvényesíthető. A magyar vállalat ügyviteli mulasztást nem követett el, és így a szövetkezet keresetét, mint alaptalant, el kellett utasítani.

A magánkereskedő Tüzép- telepekről történő árubeszerzéséről a Kereskedelmi Értesítő 10. száma tartalmaz fontos tájékoztatót.

A gazdasági társulásokkal

kapcsolatos számviteli elszámolások módosításáról kiadott pénzügyminisztériumi irány- mutatást a Pénzügyi Közlöny 9. száma tartalmazza.

Az állami vállalatok és a

szövetkezetek, valamint a pénzintézetek évközi beszámolójáról, ugyanitt jelent meg a 934/1984. PM. XII. számú iránymutatás.

• Nem jár túlóra pótlék a munkaközi szünet idejére.

Olvasónk rendes munkaideje a pénteki napot kivéve, reggel 8 órától 16 óráig tart. Rendszeresen túlórázik, még pedig munkakezdés előtt általában egy, a munka befejezése után két órát. Ezeken a napokon összesen tehát 3 óra túlmunkát végez. A túlóra- pótlékot illetően nincs is problémája levélírónknak. Sérelmezi azonban, hogy a törvényesen őt megillető munkaközi szünet idejére nem kap túlórát. Olvasónkkal szemben nem követtek el mulasztást. Abban igaza van, hogy a dolgozót megilleti az étkezésre, tisztálkodásra szolgáló munkaközi szünet. Az is igaz, hogy a túlórapótlék számítása szempontjából a dolgozó rendes napi munkaideje előtt és után végzett munkák egyfolytában végzett túlmunkának számítanak. A munkaközi szünet idejére azonban sem túlórapótlék, sem a heti pihenőnapon végzett munka után — amint ezt egy másik olvasónk sérelmezi — pótlék nem jár, mert e pótlékok csak az említett címen végzett munka díjazását célozzák.

• A havidíjas dolgozó munkabére magában foglalja a

A Magyar Nemzeti Bank jelentős közleménye is itt található, a gazdálkodó szervezetek deviza (valuta) fizetési megbízásaihoz szükséges forintfedezet biztosításáról.

Kérdésre közöljük, hogy a másodállás, mellékfoglalkozás és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatásról szóló módosított és kiegészített 1/1976. (I. 31.) Mü.M. sz. rendelet, egységes szerkezetbe foglalt szövege, a Munkaügyi Közlöny 8. számában jelent meg.

munkaszüneti napok díjazását is.

Olvasónk tehergépkocsi-vezetőként áll alkalmazásban havi 4500 forint munkabérért, amelyhez 500 forint havi egyéb munkavégzési pótlékot kap. Sérelmezi, hogy a munkáltató a munkaszüneti napokra járó díjazását évekre visszamenően a személyi alapbérrel számolta el. Véleménye és a kapott tájékoztatás szerint, a munkaszüneti napra átlagkeresetet kellett volna kapnia. Olvasónk arra alapítja jogosultságát, hogy az említett 500 forintot a havi ledolgozott órákon felül további tíz órára, tíz óra munkavégzésre fizetik.

A Munka Törvénykönyve szerint a jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon a dolgozónak nem kell munkát végeznie, és az emiatt kiesett munkaidőre átlagkereset illeti meg. Ennyiben igaza van olvasónknak, azonban van olyan rendelkezés is, amely kimondja, hogy a munkaszüneti napok díjazását a havidíjas dolgozók munkabére magában foglalja. Olvasónk havidíjas dolgozó, és az, hogy munkabérén felül még munkavégzési pótlékot is kap, nem teszi megalapozottá sérelmét, ezért igényét alaptalannak tartjuk.

• A téves kifizetésről a dolgozót 30, illetve 60 napon belül kell írásban értesíteni.

Olvasónk szülési (szabadsága idején a részére számfejtett 2200 forint munkabért átvette. A szülési szabadsága lejárta után gyesre távozott, és ezt követően csak a gyermeke 3 éves korának betöltése után lépett újból munkába. Munkahelyén most visszakövetelik a felvett munkabért, mondván azt, hogy téves kifizetés történt. A jogszabály szerint munkabér vagy egyéb díjazás téves kifizetése esetén a dolgozót erről 30, a kollektív szerződésben meghatározott esetekben pedig 60 napon belül kell írásban értesíteni. Ennek elmulasztása esetén, a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott. vagy a téves kifizetést maga idézte elő.

Olvasónk esetében a munkáltató arra hivatkozott, hogy a kifizetés helytelenségéről a dolgozónak tudomása volt. mert már ezt az összeget korábban felvette. Olvasónk ezt tagadja, bár elmondta, hogy az összeg felvételét megelőzően, emlékezete szerint hasonló nagyságú pénzösszeget részére kiutaltak. Ö nem tudott a kettős kifizetésről, a munkáltatónak kellett volna odafigygelnie.

Olvasónknak igaza van, hogy a munkáltató nagyobb gonddal járhatott volna el, és nem a dolgozónak kötelessége Számon tartani — különösen gyerekszülés idején —, hogy adott esetben jogosulatlanul kiutalt pénzösszeget folyósítanak a részére.

Annak elbírálása, hogy olvasónk a pénz felvételénél jó- vagy rosszhiszemű volt-e, ténykérdés. Van azonban itt valami más is. ami olvasónk mellett szól. Bár olvasónk a levelében a kifizetés időpontját nem írta meg, de az a véleményünk, hogy amikor a munkáltató azt visszakövetelte, a kifizetéstől számított 3 év már eltelt. Ugyanis olvasónk a gyes letelte után lépett munkába, ezért — véleményünk szerint — a munkáltató követelése, még ha a rosszhiszemű pénzfelvétel megállapítható is lenne, elévült. A munkaviszonyból származó igény ugyanis — a bűncselekményből eredő kárért fennálló anyagi felelősség kivételével — 3 év alatt évül el. Az elévülés pedig akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel ki- kényszeríthetövé válik. Olvasónkat a munkáltató az ősz- szeg visszafizetésére sem a szülési szabadság, sem a gyes idején nem szólította fel az összeg visszafizetésére, csak a munka felvételétől számított 6 hónap után, ezért a munkáltató arra sem hivatkozhat, hogy igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni.

Dr. M. J.

Ha a szabályok ellentétesek..;

Vitás ügyek—salamoni döntések

< Bírósági tárgyalásokon, J államigazgatási eljárásokig ban néha nagy gondot okoz, ^ hogy a vitás ügyre vonat- £ kozó jogi rendelkezések ^ egymással ellentétben áll- 4 nak. Vajon melyik alapján jf kell határozni? A válasz so- ^ hasem egyszerű, s a bizony- talanság tükröződik a dön- á tésekben.

A vitából per lett

Megtörtént például, hogy az OTP beruházásában épült társasházba kijelölt házfelügyelőt nem találták megfelelőnek a lakók, s nem alkalmazták. Ügy vélték, ehhez joguk van, hiszen a házelügyelői lakás is az ő pénzükből épült. A vitából per lett, s ennek során kiderült. hogy — amint az az OTP által 'kiadott alapszabályban állt —, a közös képviselő a kijelölt házfelügyelővel — a lakók nevében — köteles lett volna munkaszerződést kötni. Az alapszabály egyszerre mond ellent a tulajdonjogra és a szerződéskötésre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, ám tény, hogy az alapszabályt a jogot kevéssé ismerő lakók korábban aláírták. A perben már igyekeztek felvértezni magukat az alapvető jogi ismeretekkel, és azzal érveltek: az alacsonyabb szinten kibocsátott alapszabály nem lehet ellentétes a magasabbrendű jogszabályokkal, az OTP-rendelkezés a törvénnyel. A bíróság azonban úgy döntött, a felek által

aláírt alapszabályt érvényesnek kell tekinteni, s a munika- szerződést meg kell kötni.

A lakók érvelése nem volt egészen szakszerű, hiszen az alapszabály voltaképpen nem jogszabály, hanem az OTP és a lakók között létrejött megállapodás. Ám abban csakugyan hasonló a jogszabályokhoz, hogy feltétlen engedelmességet kíván a lakóktól. Éppen ezért a döntés nemcsak a pervesztesek szerint vitatható, hanem a munkajoghoz értők körében is megoszlottak róla a vélemények; sokuk szerint a törvényi rendelkezések alapján kellett volna eldönteni a vitát.

Fonák helyzetek

Ám akadnak olyan esetek is, amelyek azt mutatják; a ma- gasabbrendű jogszabályt sem lehet mindig, minden aggály nélkül irányadónak tekinteni. Egy gépkocsijavító üzemben — igazgatói utasításra — 30 kilométeres óránkénti sebességgel végezték az üzemi fékpró- bálkat. A KPM rendelkezése szerint viszont 50 kilométer a szükséges sebesség, ezért a műszaki ellenőr megtagadta a javításokról szóló munkalapok aláírását. Fegyelmit kapott, majd a bírósághoz fordult, amely igencsak nehéz helyzetbe került. Végtére is a munkajog egyik alapvető szabálya, hogy a munkahelyi vezető utasításának teljesítését a beosztott csak akkor tagadhatja meg, ha bűncselekményt követne el az engedelmességgel. Márpedig, ha a beosztott köteles végrehajtani az utasításokat, akkor az ezekkel ellentétes felsőbb szintű szabályozós őt nem köti, s airra jogokat sem alapíthat. Minden más álláspont fonák helyzeteket teremtene. Mert gondoljuk csak el, hova vezetne, ha a beosztottat, miután fegyelmezetten végrehajtotta a rá nézve kötelező utasításokat, utóbb el lehetne marasztalni az utasításoknak homlokegyenest ellentmondó felsőbb szintű szabályozás alapján például kártérítésre kötelezni az utasítás teljesítéséből következő károkért.

Csakhogy a műszaki ellenőr ügyében az utasítási jog primátusa alapján sem lehetett megnyugtató döntést hozni. Ezen az alapon ugyanis helyben kellett volna hagyni a fegyelmi határozatot, pedig az ellenőr végül is nem tett mást, csak a múvsztériuimi szabályozást és lelkiismerete parancsát követte, amikor megtagadta a szerinte balesetveszélyt előidéző utasítás végrehajtását.

Ellentmondások

Így vagy úgy, a jogvitát el kellett dönteni, s a bíróság végül salamoni döntést hozott. Az ellenőr éppen beteg volt, amikor felmondtak neki, s mert az ilyen felmondás jogellenes, ezen az alapon hatályon kívül helyezték a vállalati döntést.

Az említett esetekben tapasztalható ellentmondásos, bizonytalan jogalkalmazási gyakorlat azonban csöppet sem megnyugtató. Főként akkor nem, ha tudjuk, hogy aggasztóan szaporodnak az egymásnak ellentmondó jogi rendelkezések. Ennek egyik oka minden bizonnyal a gyakorta ostorozott túlszabályozás, amely ellen, úgy tűnik, egyelőre nem sok sikerrel folyik a küzdelem. A hatályos jogszabályok gyűjteménye három évvel ezelőtt egyetlen — bár igaz, hogy terjedelmes — kötetbe, azután már csak kettőbe, legutóbb pedig már három kötetbe került. Nem is csoda, hogy egyre nehezebb áttekinteni az érvényes, s az élet gyors változásainak megfelelően gyakran módosított rendelkezéseket, megteremteni, megtartani közöttük az összhangot. Tovább bonyolítják a dolgot a gombamódra szaporodó irányelvek és körlevelek, amelyek ugyan nem jogszabályok, de a gyakorlatban igen gyakran a hatályos jogi rendelkezéseket kérdőjelezik meg. azokkal helyezkednek szembe

Az ellentmondások lehetőségét hordják magukban az alapjogszabályok nagyszámú végrehajtási utasításai is, amelyek alkotóit nem egvszer éppen az alap’ogszabálv hatalmazza fel a tőle eltérő szabályozásra. Nyilván a társadalmi érdektől különböző ágazati vagy más csooortérdekek szülik az ilyesfajta felhatalmazásokat. Mindez azonban szemben áll a törvényesség követelményével, jogbizonytalansághoz. és amint láttuk, felemás hatósági döntésekhez vezethet

Szöghy Katalin

Tallózás

Üzemi lapokban olvastuk

A tulajdonosi jogok és kötelességek erősödésével egyre nehezebb és felelősségteljesebb feladat hárul a Pest megyében .megjelenő üzemi és szövetkezeti újságokra. Az eddigieknél őszintébben és pontosabban kell tolmácsolniuk a korábban, többnyire csak a vezetők rendelkezésére álló információkat, de ma már a közösségre tartozó gondokat és sikereket. S fordítva is eleget kell tenniük az igényeknek: fórumot adni a demokrácia szellemében születő javaslatoknak, bírálatoknakMennyire felelnek meg ma ezeknek az igényeknek a Pest megyei kiadványok? Akadnak, melyek már eddig is ebben a szellemben dolgoztak, mások most próbálnak megfelelni az újszerű feladatoknak, míg néhány szerkesztőségnek talán éppen ez az összeállítás segíthet megtalálni az új szerepkört.

villa MÓLCT/tiúu. eavesOUEtixt

A GANZ ÁRAMMÉRŐGYÁR DOLGOZÓINAK UPM

A gödöllői Ganz Árammérőgyár dolgozóinak lapja alapos, elemző összeállítást közöl a vállalat versenyképességéről, s ezzel összefüggésben a jövőbeni értékesítési lehetőségekről. A szerző, dr. Hegyi József mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy reális önértékelés alapján vállalatuk a hasonló gyártmányokat előállító cégek között valahol a 10-15. helyen áll, így megfelelő közgazdasági és kereskedelmi munka esetén — mindenekelőtt a fejlődő országok piacain — gazdaságosan értékesítheti termékeit. Energiagazdálkodási műszereik megközelítik a világszínvonalat, sikeresen eladhatók a szocialista országok piacain.

Ehhez azonban mindenekelőtt hatékonyabb gyártmányfejlesztési és kereskedelmi tevékenységre van szükség, s ennek körvonalai már ki is bontakoznak a Pest megyei üzemben. „G” típusú mérőiket a fejlett országok piacain is kedvezően fogadták, de a késlekedés miatt elmulasztották a kedvező értékesítési lehetőségeket. Hogy az ilyen fiaskókat elkerüljék, kockázatot is vállalva jelennek meg a vadonatúj termékekkel Európa, Dél-Amerika, valamint a távol-keleti országok piacain.

0JEWSZORŰ

A Csepel Autógyár dolgozóinak lapjában érdekes elemzés olvasható az ipari robotokkal, manipulátorokkal folyó kísérletekről.

Ha máshonnan nem, hát a különböző filmbeszámolókból értesülhetett róla az olvasó, hogy a fejlett tőkésorszá- gokban, de a Szovjetunióban és Csehszlovákiában és az NDK-ban is egyre több robot segíti az autógyártást. A Csepel Autógyárban egyelőre az elején tartanak a kísérletezésnek. Az I-es számú gyárban működik egy próba-berendezés, de csak kevesen bíznak alkalmazhatóságában. Döntés született azonban arról, hogy ugyanitt nemsokára munkába állítanak hegesztőrobotokat.

Az ipari robotok széles körű alkalmazásának azonban egyelőre nemcsak a hiánvos beruházási háttér állja útját, de az is, hogy nincs olyan osztály, felelős vezető, aki a kezébe venné ezt a fontos ügyet.

A Pest megyei mezőgazda- sági szövetkezetek, a szövetkezetekkel szoros kapcsolatot tartó vállalatok és intézmények számára terjesztett kiadvány egyebek mellett a Termelőszövetkezetek Pest megyei Területi Szövetsége ellenőrzési irodájának vizsgálatairól számol be. A számos vizsgálat során kiderült, hogy ezekben a gazdaságokban többnyire hiányzik az évközi ellenőrzés. még inkább a folyamatos elemzésen alapuló köz- gazdasági munka. Nehezen terjednek a gazdaságokban az önelszámoló rendszerek, s ennek legfőbb oka az, hogy ezekben a tsz-ekben hiányoznak a megfelelően képzett szakemberek.

Máshol túl bonyolult az irányítási rendszer. Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportok túlságosan naivan adnak hitelt a szóban elhangzó megrendeléseknek. Máskor a hiányos írásbeli megállapodások, szerződések adnak iehetőséget a partnernek a szövetkezeti közösség megrövidítésére. A bedolgozók foglalkoztatásánál pedig sok helyen található a hatályos jogszabállyal ellentétes gyakorlat.

„Kereskedelemből elégtelen”. Ez a címe a Rákos Mezeje Termelőszövetkezet dolgozói számára kiadott újság egyik írásának. A cikkből egy targoncavásárlás történetét ismerhetjük meg. A szövetkezet nem csekély összegért, 460 ezer forintért rendelt egy dízel meghajtású villás targoncát. A rendelés alapján küldött gép szinte darabokra törve érkezett meg. Természetesen a szállítóeszközt a szövetkezet nem vette át. A visszaküldött helyett azonban sokáig nem csak másikat, de még választ sem kapott a szövetkezet. Végül hosszas fenyegetődzés, acsarkodás után kaptak egy masinát, mely néhány napi munka után szintén jobblétre szenderült. A garanciális targonca javítására a kereskedelmi vállalat azonban csak 20 napos várakozási idő után vállalkozik. S amikor megjött a szerelő, akkor is csak néhány órára tudta életre kelteni a gépet

A tsz szakemberei elunták a dolgot. Kérték, ha már használható targoncájuk nincs, legalább árengedményt kapjanak. De a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat a javaslatot habozás nélkül visszautasította.

„Árengedményt! Az ember nem tudja, hogy sírjon, vagy nevessen!” — folytatódik az írás. — „Nem árengedményt, kártérítést kellene fizetni, hiszen holt gépekért, hulladékért kinek jár fizetség? ... Egy halott, vagy pontosabban haldokló gépért 460 ezer forintot kérni, ezt mindennek lehet nevezni, csak kereskedelemnek nem.”

Mit fűzhetnénk a cikkíró véleményéhez? Csak azt, mélységesen egyetértünk.

f||ÍÉ ROZMARING

híradó 2

A termelőszövetkezet népszerű kiadványa többek között azt a kérdést igyekszik megválaszolni, miért csökkent a tsz-ben a brigádmozgalomban részt vevők száma. A válasz így hangzik: „Termelőszövetkezetünk versenymozgalmában az 1983-as év nem szerepelt a kiugró esztendők között. Az 1984-ben értékelt szocialista brigádok közül értékelhető tevékenységet 1983-ban csak 35 brigád végzett. Nem lehet ezt a visszaesést a brigádmoz. galom irányításában bekövetkezett változással (decentrali. záiással) magyarázni, sem pedig a tsz nehezebb gazdasági helyzetével. A visszaesés okait a közeljövőben a versenybizottságnak fel kell deríteni.”

Cg. A.