Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV ill. ÉVFOLYAM. 174. SZÁM 1984. JŰHUS 26., CSÜTÖRTÖK/ Akitek az elfogadó szerepe jutott Előítéletek korlátái között A közlekedés naponta okoz megpróbáltatást — A közelmúltban részt vettem az egyik vidéki egyesület összejövetelén, ahol különféle ügyekben szavaztak a sorstársak — meséli dr. Chi- kán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesülete Országos Szövetségének Pest megyei elnöke. — Volt egy fiatalember, aki minden alkalommal ellenszavazatot adott, függetlenül attól, hogy miről kellett dönteni. Nagyon jellemző példa ez a mozgássérült emberek sajátos lelki problémáira. ö, akit helyzete mindig hátrányba kényszeríteti, akit az élet mindig sarokba szorított, ezzel törlesztett. Nehéz helyzetben vannak a mozgásukban korlátozott emberek, azt mindenki tudja és elismeri. Még azt is, hogy esélyeik a tudás megszerzésére, az anyagi jólétre, a kiegyensúlyozott életre, sokkal kisebbek az átlagosnál. Ennél többet azonban már csak kevesen tudnak róluk, és gondjaikról. Ezek néha egészen speciálisak, olyan látszólag apróságoknál kezdődnek, hogy nem jók nekik a * konfekcionált fehérneműk, vagy ruhák, tolókocsiból nem érik el a villanykapcsolót, vagy az ablak kilincsét, egészen az olyan nagy dolgokig, hogy leküzdhetetlen akadály lesz három lépcsőfok, és megközelíthetetlen á karnyújtásnyira lévő fürdőkád. Így aztán a mozgáskorlátozottnak az emberi kapcsolatokban legfeljebb elfogadó szerepe lehet, s nem alakító. Kezdeményezések Baj van a sérült emberekkel kapcsolatos társadalmi megítéléssel, ezért boldogulásuk akadálya sokszor már nem is a testi állapot, hanem az általa kiváltott társadalmi gondolkodás. Az egészséges feszeng a beteg mellett, és ha akar, sem tudja, hogyan segítsen. Dr. Fejes András pszichológus kandidátus, maga is tolókocsiba kényszerült súlyosan mozgássérült, évek óta foglalkozik a testi fogyatékosok lélektanával. Elmondta, számos kísérlet bebizonyította, hogy már a csecsemők is megkülönböztetik a torzult arcú felnőttet a többitől. Nem mosolyognak rájuk, némelyik csöppségből félelmet vált ki a látvány. Ezt a reakciót hordozzuk magunkban felnőtt korunkig, és a megkülönböztetésből lassan előítélet lesz. A mozgássérült emberek nagyon eltérő körülmények között élnek. Társadalmi helyzetüket, életük minőségét nehéz összevetni. Van néhány adat, amely utal fogyatékosságuk mértékére. Ilyen például az önellátás foka, a közlekedőképesség, lakáshelyzet, anyagi ellátottság, iskolázottság, vagy a társadalmi aktivitás. Amikor néhány évvel ezelőtt egyesületekbe tömörültek, hogy sajátos problémájukon maguk próbáljanak enyhíteni, tulajdonképpen még azt sem tudták, mennyien vannak. A Mozgáskorlátozottak Pest megyei Egyesületének jogelődje az elsők között, még 1979-ben alakult, és alig két évvel később vált megyei hatáskörűvé. Azóta Vácott van a központja, de a megye Számos más városában és nagyközségében — például Dunakeszin, Érden, Gödöllőn, Mo- noron, Nagykátán, Ráckevén, Százhalombattán, Szentendrén, Szigetszentmiklóson — működnek helyi szervezeteik. A kisebb községekben — elsősorban a budai körzetekben — pedig aktív klubélet folyik. Patthelyzetben Meg lehet érteni, hogy azok az emberek, akiknek a mun- kábajárás és egyáltalában a közlekedés mindennapos megpróbáltatást jelent, nem nagyon törődnek a testedzéssel. Számukra pedig 'az kondíciójuk megőrzését, esetleg javítását jelenthetné, örvendetes, hogy ma már sok helyen van gyermektorna, a felnőtteknek kondicionáló foglalkozás és egyre népszerűbb a rokkantsport, például az ülő röplabda. Remény van arra is, hogy Vácott, a felépült új tanmedencében heti két órában elkezdődhet a mozgássérült gyermekek úszástanítása és rendszeres vízi tornája. Az egyesületek számos olyan akciót, felajánlást szerveztek, amelyek enyhítik a betegek ónellátási gondjait. Házhoz megy a fodrász, és a pedikűrös, megszervezik a nagy bevásárlásokat, elviszik nekik a könyvet. A közlekedőképesség elengedhetetlen feltétele annak, hogy a sérült ember munkál végezzen, s ez nemcsak a jövedelemszerzés és a megélhetés miatt fontos: önbecsülést, emberi kapcsolatokat jelent. Rendkívül nagy igény volna a motoros utcai tolókocsikra, amelyek főként vidéken alkalmasak a Hycoma- tok pótlására. Megyénkben a Csepel Autógyár KlSZ-esei ajánlották fel, hogy részt vennének e jármű hazai fejlesztésében. A kismotorvezetők gondja, hogy tanfolyamszerű oktatásban kell részt venniük, ha vezetői engedélyt alkarnak. Sokszor azonban az oktatáson való megjelenésük lehetetlen mindaddig, amíg nem a saját- magúk által vezetett motorral járnak. Ez patthelyzet, amelyből a kiutat az jelentené, ha az oktatást a rászorulók lakásán tartanák. A külvilággal való kapcsolattartás fontos eszköze a telefon. E kérdésben a mozgás- sérültek helyzete elkeserítő. A Pest megyei egyesület tagjai közül mindössze harminchatnak van telefonja. Dolgozni akarnak A mozgásukban korlátozott emberek számára a lakásnak a megfelelő otthonnak — sokkal nagyobb a jelentősége, mint az egészségeseknél A megfelelő szót itt hangsúlyozni kell, hiszen az ajtók szélessége, vagy a lift, döntő a tolókocsiban élőknek. A beteg emberek számára a korszerűnek tekinthető lakás átlagos alapterülete 78 négyzet- méter. Az egyesület tagjai negyedének sem haladja meg a lakása a 60 négyzetmétert. Pesthidegkúton a közelmúltban elkészült 56 — a mozgássérültek számára ideálisnak mondható lakás —, s bár még 40 megépítésére volna hely és közmű, az építő- anyagárak emelkedése, Illetve az adakozási kedv csökkenése folytán, az előtörlesztés rendkívül magas volna — csaknem 300 ezer forint. A mozgássérültek lakótelepének bővítése azért sem célszerű, mert meglehetősen elzárt a külvilágtól, és a segítséget nyújtani képes egészséges emberektől. Sokkal járhatóbb útnak látszik az, hogy a tanácsok segítsenek olcsó telkek juttatásával. Erre Pest me> gyében már több jó példa is akad. Móza Katalin Az idei nyár örömei közül ez a legdivatosabb. Sokan próbálják ki a váci strand új szabadtéri medencéjét. A meleg napokon kétezer fölött alakul a napi forgalom. Hancsovszki János felvétele Nyári ügyek A nevető kukac és társai A közelmúltban megjelent plakátra szoktak hivatkozni ismerőseim, a környezetvédelemről folytatott beszélgetések során. A rajzon egy almából kibúvó kukac mondja nevetve: „Én nem vegyszeren nőttem fel’’. A plakát azt népszerűsítené, hogy az olyan gyümölcs, amelyben kukac van, nyugodtan fogyasztható, mert abban biztosan nincs „visszamaradt” az egészségre ártalmas anyag. Ha jól tudom, a plakát nyugati eredetű. Azt azonban nem tudom: milyen üzleti érdek húzódik mögötte? Kinek lehet érdeke a kuka- cos gyümölcs eladása? Az ugyanis, hogy egy gyümölcsben kukac található, egyáltalán nem bizonyítja azt, hogy a gyümölcstermő egyedetnem kezelték vegyszerrel. No és a fogyaszthatóságnak ugyanolyan feltétele az undormentes külalak, mint az hogy a gyümölcsben, vagy az élelmiszerben ne legyen _ a megengedhetőnél nagyobtí mennyiségű vegyszermaradék. Ezt vegyvizsgálattal ellenőrzik. A nagyüzemű gazdálkodás feltételei között, egyszerűen kizárt és nélkülözhetetlen a különféle vegyszerek ésszerű felhasználása. A vegyszer a termelő segítségét szolgálja. Olyan munkaerőt is pótló valami, amely a mennyiségi termelés feltétele. Már ükapáink is használtak vegyszereket. Dédapáink is permetezték a gyümölcsösöket. Miért? Hogy szebb, jobb és több legyen a termés. Szakma és bizonyítvány A dolgozók általános iskolájának igazgatósága szeptember 1-ig fogadja azokat, akik esti tagozaton szeretnék pótlólag elvégezni, s megszerezni a nyolc általános iskolai végzettséget. A nyolc általánossal rendelkezőknek kéthónapos targoncavezetői, valamint egyéni szakmunkásvizsgára előkészítő kőműves és vízvezetékszerelő egyéves szakmai tanfolyamot rendez. A jelentkezési lapokat a Gábor József utca 3. szám alatt működő iskola irodájában lehet beszerezni. Az érdeklődőket naponta 8-tól 12- ig, személyesen, vagy a 11- 179 számú telefonon tájékoztatják. De-ők sem fanyalodtak arra, hogy gusztustalan, kukacos gyümölcsöt egyenek. Mert volt kukac akkor is. Ahogy a vegyszervédelem fejlődött, úgy a kukac ellenállóképessége is kialakult. Ez tette indokolttá a vegyszerfajták változtatását is. Csak egyetlen példát. Mikor a tudósok a déli sark pingvinjeinek zsiradékéban is találtak DDT-t, amely ugyancsak hosszú táplálékláncon keresztül került oda, betiltották a DDT további felhasználását. A DDT nagy szerepet játszott az emberiséget sújtó maláriaellenes küzdelemben, mert a betegséget terjesztő maláriaszúnyogot kiirtotta. A malária terjedése jóformán megszűnt. Furcsa módon a hetvenes években újra megjelent. A betiltott DDT helyett, sokkal erősebb szert, a malathiont kellett alkalmazni, mert kiderült, hogy az újonnan kifejlődött maláriaszúnyog egyedek. .ellenálló- képessége döbbenetes módon megnőtt. Bebizonyosodott az is, hogy nem a növényvédő szerektől kell félni, hanem az emberi ' iátlanságtól és hanyagságtól. A védőszerek által okozott veszély, nem a felhasználás után a termelésben, hanem a felhasználás során — permetezés, szórás, locsolás stb. — a legnagyobb. A felelőtlenek, a használati utasításokat sem- mibevevők számára jelent főleg veszélyt. Radányi Lajos Vác a hazai lapokban A Nógrád című megyei lap érdekes portrét közölt Kovács Dénesről, a hegedű mesteréről, aki Vácott született, hat- gyermekes családból és már iskolás kora előtt megismerkedett kedvelt hangszerével. A Népszava hírben közölte, hogy fokozatosan felújítják Vác legrégibb műemléképületét, a Siketek és Nagyothallók főtéri épületét. A rekonstrukció befejezése 1990-re várható. A Szövetkezet arról tudósított, hogy a Váci Áfész évek óta eredményesen intézi az áruházi cserét NDK-beld és szlovák partnereivel. Idén élt nagykereskedelmi jogával, önállóan bonyolítja le a cserét. Az Egészségügyi Dolgozó júliusi számában adta hírül, hogy a váci Szőnyi Tibor Kórház és Intézményeinek 15. évfordulója alkalmából háromnapos tudományos üléssorozatot rendeztek, szép eredménnyel. A Népszabadság bemutatta Mezőii Józsefet, a metró déli pályaudvari állomásának diszpécserét, aki váci lakásáról jár be munkahelyére, naponta három órát utazik, és szereti felelősségteljes munkáját. A Magyar Nemzet ismertette az országos közúthálózat-fejlesztés — széles körű szakmai vitát kiváltó — koncepcióját, s ennek kapcsán megírta, hogy elsőrendű főút megépítését tervezik a Budapest, Vác, Parassapuszta vonalon. A Kertészet és Szőlészet példamutató kezdeményezésnek tartja a Vácott rendezett természet- és környezetvédelmi napokat, kérve: évente ne csak egy alkalommal foglalkozzanak ezzel a fontos kérdéssel. P. R. Szerény szavak a hivatásról Az emberiesség az életformája A mozgássérültek nem adományt, rokkantnyugdijat várnak, hanem olyan munkalehetőséget, ahol tudásuk legjavát adhatják. Trencsényi Zoltán felvétele A csendet időnként szétharangozza a falióra. Egyébként minden nyugodt, rezdületlen a főorvos lakásában. Ma, hétfő van, nincs rendelés, s ez a nap a pihenés napja lehetne. Már amennyire az orvos pihenhet, hiszen bármelyik pillanatban felberreghet a telefon, megszólalhat a kapucsengő. Ez a kötelessége, erre számított, amikor a hivatást vállalta, s ezt tisztázta közös életútjuk kezdetén a feleségével is. Ketten ülnek mellettem a kényelmes fotelekben, mint ahogy ketten fogadják a pácienseket a rendelőben is, hiszen a felesége szintén az egészségügyi pályát választotta egykor, s a gyógyultak kettejükre gondolnak vissza igen jó érzéssel, nagy tisztelettel. Berregő kismotor Messze, Nógrád megye egyik kis falujában mesélte vendéglátóm: — A szomszédom orvostól orvos'g járt a panaszával, állandóan fájt a mellkasa. Azt ajánlotta valaki, hogy menjen el Vdcra, dr. Kenéz Zoltán főorvoshoz. Járt is hozzá valameddig, s azóta teljesen rendbe jött. A Szarvas utcai házat időnként csehszlovákiai turisták is felkeresik. Besztercebányán ajánlották nekik, hogy Kenéz főorvos úrhoz menjenek a panaszukkal, az biztosan tud segíteni és még pénzt sem kér. Vác városában a legtöbben talán a gyerekekhez hívják, s kismotorján azonnal indul, akár éjjel kettőkor is. A város képéhez úgy hozzátartozik, a nagy járványok idején robogó kis masinájával, vállán átvetett táskájával, mint a házak, üzletek. Éjszakai találkozásaink idején, latyakos utakon, szitáló esőben, de sokszor néztem én is utána tűnődve; Vajon mikor pihen ez az ember, s hogy bírja erővel? Meg kellene írnom, gondoltam ilyenkor, hisz annyira kell ma a pozitív emberi példa, s most már azt mondhatom: meg kellett volna írnom, mert körmömre égett a dolog. Azzal is kezdtem a beszélgetést, hogy gratulálok a nagy népszerűséghez, mert közkívánatra jelentkeztem be, s kértem helyet a naptár sűrű bejegyzései között az élet és pályatárs feleségtől. Olyanok sarkalltak erre a látogatásra, akik lapunkat, mint olvasók tisztelik meg a figyelmükkel. Nyugdíjas, akit meggyógyított, s hálapénzről itt szó sem lehetett, családapa, aki lázas gyermekéhez hívta éjszaka, s miután az orvos dolga végeztével elköszönt, az apa kisvártatva kinézett az ablakon, s azt látta, hogy a főorvos úr a kismotor kormányára borulva szundít pár percet. Ez sem tartott sokáig, újra berregett a masina, indult más betegekhez. Napi öt óra cm— g—BOMJKIMC. lés. Gondolnám, ehhez nagyon rugalmas, gyors hely- változtatás kell, de mint megtudom, csak időnként érkezik haza autóval, mivel az autóbusz a rendelő közelében áll meg, s gyakrabban azzal utazik. A fő kérdés tehát az lenne — hogyan bírja évtizedeken át, mennyit alszik, hogyan él, miféle életmódot folytat? De mint már annyiszor, ha hozzá hasonló em-' berekkel találkoztam, különös dolgokról itt sem hallhatok. A válasz olyan szerény, hogy szinte hihetetlennek tűnik. Jártam egyszer nála én is. Vasárnap volt, gondoltam, ha magánrendelésre megyek, kevesen lesznek az orvosnál. Ezzel szemben hosszú sor végére kerültem, majd ezt kivárva, az alapos vizsgálat után 40 forintot fizettem. Akkor. Mert most úgy hallom, még ennyit sem kell, s nem kíséri rosszalló pillantás azt, aki még szerény díjjal sem jutalmazza a törődést. Nem könnyű az én küldetésem, mert az övé az a tudomány, amiről a legkevesebb ismeretet sikerült szereznem, s még a magam panaszait is nehezen tudom megfogalmazni. Meg aztán szeretném is elkerülni a sablonos kérdéseket, melyeknek nincs közük a lényeghez. Dr. Kenéz Zoltán gyermekkorának színtere Szeged volt, de a gimnáziumot már Vácott járta ki. A felszabadulás óta Budapesten teljesít szolgálatot. Napközben a XIII. kerületi szakrendelő intézet általános sebész főorvosaként, este pedig itthon kezdődik a rende— Rutinból csinálom. Hosz- szú ideje megszoktam, s az lenne a szokatlan, ha nem ezt csinálnám. Azt hinnénk, úgy él az ilyen ember, mint a gép, ám ebben az esetben másokért, s épp ezért tiszteletre méltóan. De mint kiderül, közös ol- vastnányokról is beszélgethetünk, s a főorvos úr időnként a hegedűt szólaltatja meg pihentetőnek, vagy a dzsesszorgona elé ül. Azt mondja: napi öt órát alszik. Nem kérdeztem meg, hogy hány részletben. Csak jót lehet Az utolsó sorokat írom, amikor vendég érkezik. 1— Min dolgozol? — kérdezi fölöttem megállva. — Dr. Kenéz Zoltán főorvosról írok. — Róla csak jót lehet. Kovács T. István ISSN ClU-lTM (Váci Hirt«»» A meleg napok örömei
