Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

wrvr « MKúrri] ( 1984. JÚLIUS 22., VASÄRNAP fCöyaietkímélő műtrágya Pétről Környezetkímélő műtrá­gyát fejlesztettek ki a Péti Nitrogénműveknél, és meg­kezdték a kísérleti gyártását is. A talajerőpótló szer lassan bomlik el, s 2-3 évig is ellát­ja nitrogénnel a növényeket. A jelenleg alkalmazott nit­rogénműtrágyák ugyanis gyorsan oldódnak, s ha egy­szerre nagyobb mennyiségben alkalmazzák őket, kiéghet a növényzet, vagy a kelleténél erőteljesebb növekedésnek in­dul, és fagyérzékennyé válik. Gyakori jelenség, hogy a szó­rást követő esőzés a talaj mé­lyebb rétegeibe mossa a ható­anyagot, így a növény nem tudja hasznosítani. Mindezek miatt világszerte megnőtt az érdeklődés a lassan ható nit­rogénműtrágyák iránt. Másodvetés Ráckevén A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben az árpa be­takarítása után 250 hektáron vetnek rövid tenyészidejű kuko­ricát. ECozségszéfiitési akció Péselen A tét akár a járda Is leket Igazán szerencsés helyzet­ben vannak a péceliek. Nem nyomasztják őket olyan gon­dok, mint a vezetékes ivóvíz ügye, vagy a szennyvízcsator­na, a gázhálózat kérdése. Van és kész. Pedig számtalan ma­gyar — lakói számát akár vá­rosnak is tekinthető — nagy­községben jócskán akadnak még ilyen problémák. Azon­ban Oravecz József községi párttitkár mégis elégedetlen: — Ha Pécelt járja az em­ber, azonnal szembetűnik, hogy az utcák, a házak környéke és maguk a porták nem elég tisz­ták, a lakók pedig kevés időt fordítanak rendbehozatalára, gondozására. Itt van tőlünk nem messze a Galga vidéke: Galgahévíz, Galgagyörk, Gal- gamácsa. Mennyivel szebbek, gondozottabbak, mint a mi la­kóhelyünk! Legyen szebb! Csak mi vagyunk ilyen elhanyagoltak. 1975-ben köz­zétettünk ugyan egy felhí­vást a tiszta Pácéiért, de szal­malángnak bizonyult az egész. Most szeretnénk feléleszteni ezt az elhalt mozgalmat. A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozni szeret­ném, hogy nemcsak a Galga- völgy vagy Budapest közelsé­ge inspirál bennünket. Szép fekvésű a községünk. Miért ne lehetne még szebb? Ilyen és ehhez , hasonló té­nyezők motiválták a helység vezetőit, mikor a hónap elején összehívtak egy tanácskozást a község környezetvédelmi teen­dőinek megvitatására. Volt egy másik apropója is: szeretnék méltóképpen megünnepelni hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját. A megbeszélésre, amelyre a helyi tanács, pártbizottság, KISZ, népfront és Vöröske­reszt szervezésében került sor, kétszázhúsz pécelit hívtak meg. Olyanokat, akik szív­ügyüknek tekintik a falu sor­sát. Százhúszan mentek el, s ez nem is nevezhető rossz arány­nak. Az ő feladatuk lesz fi­gyelni, hogyan alakul az ut­cák képe, egyáltalán van-e változás. Házhoz viszik — Milyen módon hozzák a lakosság tudtára, hogy létezik ez az akció? — Úgy gondoltuk, a posta segítségével szórólapot kül­dünk szét. Talán a postások társadalmi munkában házhoz viszik a felhívást. Ha felbé­lyegzett borítékban juttatnánk el a családokhoz, akkor min­den levél két forintba kerülne. Ez durván 9-10 ezer forintot tesz ki, márpedig a péceli ta­nács költségvetésében minden forintnak tíz helye is lenne. Bemondatjuk a hangoshíradó­ba is. Remélem, így mindenki tudomást szerez róla. — Mi a biztosíték arra, hogy valóban történik változás? Be­vallom és naivitásnak tartom, hogy egy szórólap tárgyilagos felhívására egyszerre meg­mozdul minden péceli, eltűnik az utcákról, az udvarokról a szemét, az árkok partján le­kaszálják a füvet. Van-e vala­mi eszközük, hogy érdekeltté is tegyék a lakosságot? — A tanács hozott olyan rendeletet, amelynek értelmé­ben háromezer forintig terje­dő bírságot szabhat ki arra, aki nem vigyáz környezetére. Szeretnénk az írott szónak végre érvényt is szerezni. A legtöbb ösztönző azonban Szennyvíztisztító Műanyag berendezés A Fővárosi Műanyagipari Vállalat a hazai gyártók rá­zott elsőként alakított ki kom­munális szennyvíztisztító be­rendezést vasbeton vagy fém helyett műanyagból. Az üveg­szál erősítésű poliészter tar­tály és a hozzátartozó mű­anyag vezetékek könnyen szál­líthatók és telepíthetők akár a föld felszíne alá vagy fölé, s nagy előnyük az is, hogy nem korrodálnak. A műanyag berendezés — teljesítményétől függően — napi 5—100 köbméter szenny­víz tisztítására alkalmas. Ez elegendő egy kisebb település, vagy üdülők, különféle intéz­mények szennyvíztisztítási gondjainak megoldására. A berendezést olyan helyekre terv. zték, al cl nincs csatorna, s a szennyvizet eddig emész­tőben gyűjtötték, majd elszál­líttatták. A berendezés a ha­gyományos biológiai tisztítók­hoz hasonlóan működik; elő­ször leülepítik a szilárd anya­más. Az első három leggondo­zottabb utcát — a lehetősé­geknek megfelelően — jutal­mazni fogjuk. Az összeget pe­dig járdaépítésre, vagy más hasonló célra fordíthatják a lakók. Ez annál is inkább csábító, mert a járdák hossza a falu nagyságához képest mi­nimális. x — Mi van akkor, ha az el­hanyagolt portán idősek lak­nak, vagy olyanok — például gyermekeit egyedül nevelő szülő —, akik önhibájukon kí­vül nem tudnak foglalkozni a házukkal? Aktivisták segítsége — Ilyenkor igyekeznek segí­teni a KISZ- és a népfront­aktivistáink. Bizonyításul el­mondok egy esetet. Ott, ahol az Áfész irodaháza áll, példás a rend. Mellette, egy elhanya- goltabb portán öregek laknak. Nem tudják, nincs már erejük szépen tartani a házat. Az áfészesek segítenek időnként. Valahogy így szeretnénk más­hol is megoldani. Van miért tehát seprőt, la­pátot, pemzlit ragadni a páce- lieknek. Hiszen senkinek sem mindegy, járdán csattog-e ví­gan reggelenként munkába, vagy bosszúsan dagasztja a sarat. Az eredményhirdetésre a jövő esztendő augusztusában, az alkotmány ünnepén kerül sor. Reméljük, lesz is eredmé­nye! Fiedler Anna Mária Tarfiák a gazdálkodás színvonalát Egyensúlyozás új ötletekkel Alkalmazkodnak a változó köriifményekltez • Az ismert mesében úgy kezdődött a kiskakas gazda­sági fellendülése, hogy talált a szemétdombon egy gyé­mánt félkrajcárt. Amikor a török császár elvette tőle, ő visszaszerezte. Átvitt értelemben talán ez a kép illene a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezetre. Az egykoron buk­dácsoló gazdaság — 1968-ig 13-szor szanálták — meg­találta a maga félkrajcárját, amikor hozzákezdett ipari tevékenységének kiépítéséhez. Azóta érnek el kiemelke­dő eredményeket a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben is. Az alaptevékenység fejlesztése folytán változatlan áron számolva most háromszor-négyszer any- nyi a termelés, mint volt 16 évvel ezelőtt. Ugyanis az ipari ágazatban keletkező jövedelem egy részét a mező­gazdasági termelésre fordították. Dömsödön tehát meghonoso­dott az ipar. Szerteágazó vál­lalkozásukat mutatja, hogy van rovarirtó, kazán-kemence ja­vító, vegyesipari szolgáltató és textilüzemág. A legutóbbi vállalkozásukat, a dunaföldvá- ri híd korrózióvédelmét is a megrendelő megelégedésére végezték el. Ugyanakkor a vi­lágpiacon is jelen vannak. Ciprusnak 20 bortartályt szál­lítottak és szereltek össze. A dánokkal élesztőgyárat építe­nek közösen. Maguknak is bi­zonyítani akarják, hogy egy szövetkezet, ha körültekintő munkát végez, képes helytállni a nemzetközi piacon. — Az országút erősségű be­tonhordókat is tönkretette a bor — magyarázza Juhász Já­nos. — Ezekből is kibéleltünk néhányat saválló acéllemezek­kel, a ciprusiak megelégedésé­re. Most várjuk az újabb meg­rendeléseket. A cél, hogy ne csökkenjen a nyereség, újabb és újabb öt­leteket présel ki a gazdaság vezetőitől. Példaként Vehetjük az úgynevezett átfolyásmérőt. Kelendő portékák Mondhatnám, az ipar nem téeszbe való, de a portékáik kelendősége bizonyítja, hasz­nos tevékenységet folytatnak. A termelőszövetkezet nyeresé­gének nagyobb része a mellék­üzemágakból, jórészt a saválló élelmiszertartályok készítésé­ből adódik. Ráadásul nem cse­kélységre vállalkozik a gazda­ság. A legutóbbi esztendőben is tartották és ezután is tar­tani szeretnék gazdálkodásuk színvonalát. Igaz, ők sincsenek könnyű helyzetben. A gazda­ságok jó részében romlott a jö­vedelmezőség, s ezzel a nyere­ség. Drágább lett a munka­erő, a növényvédő szer, a mű­trágya, az ipari alapanyag, a gép és más termelőeszköz. Dömsödön mégis megfogad­ták: nem engedünk a negyven- nyolcból, foglalja össze elhatá­rozásuk lényegét Juhász János elnökhelyettes. — Azt, hogy 15 százalék alá csökkenjen a nye­reséghányad. Mit tehetnek? Először is megszívlelik a so­kat hangoztatott intelmet, al­kalmazkodnak a körülmények­hez. Sok minden kínálkozik ehhez, s ami lehetőséget meg­ragadhatnak, azt nem szalaszt- ják el. Az élelmiszergazdaság máshol nem gyártott berende­zéseit, eszközeit készítik im­már egy évtizede a szövetke­zetben. Tírctó edények — A folyékony élelmisze­rekhez azonos típusú edények kellenek — állítja Szekeres György igazgatási osztályveze­tő. — Ez a felismerés vezetett oda 1973-ban, hogy ráálljunk a piacon keresett saválló acél­tartályok készítésére. Ezekbe ugyanúgy lehet tárolni tejet, mint allkoholt, vagy esetleg vizet. Az ország bortáro­lóinak egynegyede Dömsö­dön készült. Az iparban ma gyártott folyékony élelmiszerek tartályának pedig mi készít­jük a háromnegyedét. Ha ezt a nyugateurópai orszá­gokból vásárolnánk, százezer forintba kerülne darabja. A szövetkezet harmincezer forin­tért elkészíti, aminek import^ anyag-tartalma csak ötezer fo­rint. Kisszériás üzlet — Azért boldogulhatunk, mert olyan termékeket gyár­tunk, amilyenekkel az ország­ban nem, vagy kismértékben' foglalkoznak — mondja Sze­keres György. — Mi robbantó gépeket is készítünk, 19 ezer forintért darabját, amit ha külföldről kellene megvásárol­ni, 60 ezer forintba kerülne. Nekünk így is megéri, hogy az importált eszköz harmadáért adjuk a gépet. Igaz, nem olyan szép kivitelű, mint a nyugati masina, de minőségben felve­szi vele a versenyt. Ha hoz­zánk valaki bekopog, hogy egyetlen darabot kér, bármer lyik termékünkből, nem moso­lyogjuk meg. Mindenkit ko­moly megrendelőnek tekin­tünk, s az egyezség szerint le is gyártjuk a terméket. Azt meg kell vallani, hogy a kis­szériás üzlet nekünk sem öröm, de ha élni akarunk, nem mondhatunk le róla. A dömsödiek azt vallják, hogy legalább olyan jó keres­kedők legyenek, mint amilyen jó termelők. Vagyis, teremtsék meg a biztos piacot minden termékük számára. Ez eddig sikerült és úgy tűnik, hogy nem is rosszul. B. Z. Ivóvízügyek Bugyi községben Házak és gémeskutak gokat, majd a baktériumok le­bontják a szennyeződéseket, s végül összegyűjtik az isza­pot. Mindezt azonban már a hasonló konstrukcióknál - ke­vesebb energia felhasználásá­val végzi el az új berendezés, mert kompresszor helyett mű­anyag propellerrel juttatják be a baktériumokat éltető oxigént. A Fővárosi Műanyagipari Vállalat a hatvani Lenin Mgtsz-szel közösen kísérletek­be kezdett a berendezésben megtisztított 'szennyvíz hasz­nosítására. Azt vizsgálják, hogy milyen hatékonysággal lehet az öntözést földalatti csővezetékben, a megtisztított vízzel helyettesíteni. Ezt a kí­sérletet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is támo­gatja anyagiakkal, a szenny­víztisztító rendszer alkalma­zására pedig a vízgépészeti vállalattal társult a Fővárosi Műanyagipari Vállalat. VASÁRNAPI GONDOLATOK MÉRLEGELÉS / f1 létünk mérlegelések sorozata. Jó döntésekből har- - mánia, téves megfontolásokból zavar támad. Min­dig, minden esetben, minden közegben. Magas férfi száll fel az 59-es villamosra, beveri a fejét az oldalsó fogód­zóba, az Ikarus buszokon meg a gyerekek nem érik el a jelzőgombot. Nyújtózkodnak szegények a kanyarban, ha egyáltalán nem dőlnek el, vagy akad helyettük, aki elvégzi a műveletet. Mikor tervezték, mikor átvették a járműveket — senki nem gondolt erre? Más. A Déli pályaudvaron négy forintért körözöttes zsemlét ad az automata. Pompás. Az már nem, hogy poshadt, romlott szendvicsbe haraptam a múltkor. Be­kopogtam a készítő csoporthoz — ellenőrizzék az anya­got, nehogy mérgezés történjen. Köszönettel vették a fi­gyelmeztetést, s bár nem kértem — friss süteményt ad­tak a penészes helyett. Ellenszolgáltatás nélkül. Ez min­denképpen jó mérlegelés volt. igaz, hiba után, de leg­alább hibaszüntető szándékkal. Sokszor a jogos intézkedés is lehet tapintatlan, mert nem megfelelő a mérlegelés. A távolsági busz éppen Ócsárol érkezett, s az egyik utas éppen még fel tudott szállni a Ráckevére induló HÉV-re Soroksáron. Jött az ellenőr a kalauzzal. Példát statuált. 100 forintra büntet­te meg az óvatlan asszonyt, aki csalni semmiképpen nem akart, tudta, hogy jön a kalauz, s venni is akart jegyet. Meg — félórával előbb érhet haza, ez sem utolsó szempont. Ki tudja, ki várta? Gyerek, beteg apa? Egy biztos: a szigorú ellenőr jogosan cselekedett. Hogy hu- mánusan-e, ebben már kételkedem. Mindenképpen hiá­nyos volt a mérlegelése. Az ellenpontja is igaz a meg­történt esetnek. Más irányú liberalizmus révén a metrón sokan „blicceltek” az elmúlt időszakban. Senki nem el­lenőrizte a bérleteket. Jól mérlegelt a hivatal, hiszen májusban, júliusban már ott állnak a peronokon a zöld­kabátosok és hullanak a forintosok a perselyekbe. Losonci Miklós Bugyi község lakosai már megszokták, az idegen azon­ban rácsodálkozik árrá a por­tára, ahol a modern, többszin­tes lakóházak mellett ásott kút van az udvaron. S e víz­adó berendezésnek több faj­tája honos a községben. Van ott kis kút, kerekes kút, s persze a' klasszikusnak mond­ható alföldi darab — gémes- kút is. Pedig nem sorolható a szegény településeik közé Bu­gyi. Lakói jól megélnek a fó­liázásból, a különböző szövet­kezetekből, ipari, szolgáltató tevékenységből. Vízvezeték még sincs. Kohut József né, vb-titkár, magyarázatként a következő­ket mondja: — Már azt hittük, megol­dódik a falu vízellátása. 1980- ban elkészült az öt környező község regionális vízprogram­ja: Gyálé, Felsőpakonyé, Alsó- némedié, Öcsáé, és Bugyié. A kutak helyét a Duna-Tisza csatorna mellett jelölték . ki, és 1983-ban meg is kezdődött az építésük. Azután jött a beruházási stop, s kiderült, hogy nincs pénz. Végül az öt községből egy, Gyál kapott vi­zet, valóban ott a legrosszabb a helyzet. — S egyáltalán milyen ki­látások vannak? — Talán az ezredforduló tá­jékán történik valami. Pedig előzetesen felmértük a lehe­tőségeinket. Megkérdeztük a lakosságot, mennyivel tudná­nak hozzájárulni a hálózat ki­építéséhez, s kiderült, hogy több, mint ötven százalékkal támogatnák az akciót. Ez-az összeg elegendő a társulat megalakításához. Hiába tehát az aíkarat, az anyagi áldozat, állami támo­gatás hiányában egyelőre még mindig nem lehet nekiállni az árokásásnak. Pedig nagyon foglalkoztatja az embereket, annak ellenére, hogy koráb­ban szép ősszeget kellett fi­zetni a kútásásért, a szivaty- tyúért. Nincs.olyan falugyűlés, amelyén nem vetődne fel vala­milyen formában a vízügy. Mindenesetre a tanács dol­gozói, a község lakói bizako­dóak. Nem is engedélyezik olyan ház felépítését, amely­be nem terveztek fürdőszt)- bát. Addig, amíg elkészül a vezetékes víz, marad a házilag ásott kút, a szivattyú. A kis­gyermekesek mehetnek a Pap­rika csárdába és a presszóba vízért, mert egyébként olyan nitrátos a kutak terméke, hogy életveszélyes lehet csecsemők számára. És legfeljebb az idegen szá­mára furcsa a modern lakóhá­zak mellett megbúvó, vagy ágaskodó kutak látványa. F. A. M. Nem rltktv a modem épület és a gémesküt együttese. Trencsényi Zoltán {elvétel* A

Next

/
Oldalképek
Tartalom