Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-03 / 154. szám
Gázmérés A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ______ __________ I XX VI. ÉVFOLYAM, 154. SZÁM 1984. JÚLIUS 3., KEDD Napközi télen, nyáron Ha a gyerek otthon a gazda IVI Összecsukják a tárcsát Sokfajta szolgáltatással áll az autósok rendelkezésére a Monori Állami Gazdaság szervize. A javításokon, kárrendezéseken túl személygépkocsi-vizsgáztatással is foglalkoznak. A követelmények közé tartozik, hogy az autó kipufogógáza ne szennyezze a megengedettnél jobban a levegőt. Orbán Pál csoportvezető — felvételünkön — egy okos műszerrel, az lnfralyt—8 típusú berendezéssel méri az egyik gépkocsi kipufogógázának CO- értékét. Gyomirtás A MÁV szolnoki pályafenntartási főnökségétől kapott tájékoztatás szerint július 2. és augusztus 15 között a Maglódtól Szolnokig tartó pályaszakaszon gyomirtást végeznek. A vegyszer 30 napig emberre és állatra veszélyes, ezért kérik az érintetteket, hogy a vasúti átjárók ’ két oldalán 500-500 méterre ne legeltessenek, ne kaszáljanak. Itt a nyár, a vakáció — kigondol az iskolára? A gyerekek közül biztosan kevesen. Nekik igazuk is van, hosszú, nehéz tanévet tudnak maguk mögött. Ami ilyenkor még hátra van, az a felnőttek dolga. A pedagógusok még dolgoznak. összegzik a tapasztalataikat, leltároznak, készülnek a táborokra. S beosztják ki. mikor dolgozik majd a nyári napköziben. Szűk a hely Ilyen csoportok persze nem mindenütt lesznek. Káván és Bényén például mindössze öt szülő jelezte, hogy szeretné, ha gyerekére nyáron is a pedagógusok ügyelnének. Gombán ezzel szemben 15—20 iskolás is jelentkezett. ezért a két iskola közötti jó kapcsolat, illetve a közös tanácsi irányítás révén lehetővé válik, hogy a két kisebb településről a nagyobb nyári napközijébe járjanak a gyerekek. Az említett társközségekben egyébként mindössze néhány Olvasóink tették szóvá Busz nincs, de igény se? Akinek még soha, semmi dolga nem volt a kerepestar- csai kórházban — hányán lehetnek vajon ilyenek a monori körzetben ... ? — nemcsak azért mondhatja szerencsésnek magát, mert elkerüli a betegség őt és a hozzátartozókat is, hanem mert nem kell résztvennie a bumliban, ami a Kerepestarcsára való utazással jár. Mindeddig azt hittem, hogy ami többeket érint igen érzékenyen, az már közügy, az már orvoslásra vár. Most azonban azt kellett megtudnom egy fülsiketítőén recsegő telefon közvetítésével a Volán 20. sz. Vállalat monori üzem- igazgatóságának egyik vezetőjétől, Török Szilvesztertől, hogy az ügy egyelőre nem képvisel „tömegigényt”. Ha majd képvisel, akkor persze meg kell oldaniuk, de ez idáig senki nem szólt a komolyabb változtatást sürgetve. Arról van szó, hogy a kere- pestarcsai kórházban bevezették a pénteki látogatást, nyilván nem ok nélkül. A látogató ebből arra következtet, hogy akkor ő buszra szállhat, hogy odaérjen, s megy — például — a monori buszpályaudvarra. Ahol — mint a szerkesztőségünkben panaszkodott szavaiból, s a megyei tanácstagok legutóbbi csoportülésén elhangzott kifakadásból is kiderül — nem egy ember várakozik, de nem is kettő. És akkor kiderül, hogy csak látogatási nap van, de busz nincs. A beteg hozzátartozóiért ag- dó, evégből már csak emiatt sem nyugodt embercsoport vágtatni kezd a több kilométerre lévő vasútállomáshoz, hogy vonattal, HÉV-vel. érjen be a kórházba. — Nem hiszem, hogy nagy érdeklődés lenne a péntek délutáni járataink iránt — mondja Török Szilveszter. Egyik panaszos viszont, aki a fiához sietett volna, döbbenten tapasztalta, hogy kismamák, idős emberek, aggódó szülők rohantak kétségbeesetten a vonathoz egyik péntek délután. Hét végén, igaz, van „látogató járat.” Központi jegykiadás viszont nincs, emiatt, húsz, huszonöt percet is késik a busz már az indulásnál, hiszen a vezető tömegnyi jegyet ad, pénzt számlál, érvényesíti a nyugdíjasok kedvezményes utazási szelvényeit... Megesett, hogy a két óra öt perckor induló járat már elindult, az egy óra ötven perces még bent állt, mert több „adminisztrációja” volt a vezetőnek. Előfordult az is, hogy az úton új, járatlan emberként közlekedő sofőr Cinkotára vitte az utasokat... Mármost ha mindez nem közügy, nem szóltam semmit. De ha igen. s ha a Volán nem kívánja tovább ajzani az amúgy sem nyugodt kórházba igyekvők kedélyét, talán elkezdhetünk reménykedni a változásban. Koblencz Zsuzsa Mindennapos dolog Csak éppen egy pillanatra állított meg az utcai jelenet, az is azért, mert „forgalmi akadályt” okozott a monori Hangulat presszó előtt, egyébként már meg sem hökkentett volna. Minde nnapos dolog. Egy kortalan asszony rángatott, taszi- gált egy ugyancsak kortalan férfiembert. Lehettek férj és feleség, anya és fia, egyszerűen megállapíthatatlan volt alkohol áztatta vonásaikon, hány évesek. A rikácsolás, üvöltözés: „takarodj haza, hogy nézel ki, tegnap vettél fel tiszta ruhát!”, meg az érthetetlenül eltorzult szavakból formált válasz az ajtóba csalogatta a vendégeket. — Ezt kell megírni! — szó-, lított fel egyikük erélyesen. — És még mi mindent láthatnának az újságírók, ha az éjszakai életben is részt vennének, hajjaj! De ezzel bezzeg nem foglalkoznak, csak amivel nem kellene! < — Foglalkozunk mi azért ezzel is ... — próbáltam válaszolni, aztán rájöttem, hogy nem lehetnek érveim. Nálam csak egy olvadó fagylalttölcsér volt. Náluk meg nagy poharak. Vörösborral. K. Zs. Monoron a Kossuth Termelőszövetkezetben kapta fotósunk lencsevégre azt a pillanatot, amikor munkája végeztével Fekete György összecsukta a Rába-Steiger vontatta IH-tárcsát Hancsovszki János felvétele Szaksnunkásavató Á nagyapa nyomdekain éve sikerült megteremteni a napközis csoportok beindításának feltételeit. A tanácsnak nem kis erőfeszítésébe került előteremteni a szükséges anyagiakat, s a folyamatos korszerűsítés, karbantartás azóta is nagy terhet jelent. A napközik működtetésével kapcsolatos tapasztalatok viszont rendkívül vegyesek. Gombán négy évvel ezelőtt az új hat tantermes iskola megépítése tette lehetővé két csoport megszervezését. A tanács a legrégebbi épületét, az úgynevezett kisiskolát tette alkalmassá — önerőből — az egész napos foglalkoztatásra. Ezt jelenleg körülbelül nyolcvan gyerek igényli, ennyi diák számára viszont szült a hely. Akik kimaradnak A berendezés, a felszereltség megfelelő, de a környezet, az udvar annál kevésbé. Ha esik térdig sárban, ha süt porban játszhatnak csak a gyerekek. Jó gondolatként vetődött fel a szomszédos tanácsháza mögötti hatalmas park hasznosítása. Az ötlet azonban még megvalósításra vár. Két éve a harmadik napközi otthonos csoport létrehozására is módja nyílt az iskolának, így agy-egy pedagógusnak mindössze 20—25 gyerekkel kell foglalkoznia. Ez főleg azért jó, mert mindegyik diákra több ideje, energiája jut akár a tanulásról, akár a pihenésről, kikapcsolódásról van szó. Az elmúlt tanévben az egyik álláskeretet nem tudták szakképzett pedagógussal betölteni, ősztől azonban már nem lesz ilyen gondjuk. A nyári napközi megszervezése sem jelentett problémát a tantestület számára, mindenki szívesen vállalta, hogy egy bizonyos időszakban a vakációban is dolgozzon. örökzöld témáiként vetődik fel a napközik működésével kapcsolatban másutt is a gyeÉvek óta mondjuk, mondogatjuk, a környezetvédelmi operatív bizottság fogadatlan prókátoraiként: ne legyenek hirdetőtáblák a monori közterületeken levő fák! Ne szenvedjenek szögektől, rajzszö- g éktől, nem azért ültették őket, hogy helye legyen törzsükön a kecskét, matracot, lakást kínáló cetliknek. Most megmozdult ez ügyben az állóvíz. A Családi Iroda leendő helyén, a volt tanács- épület földszintjének Kossuth utcai frontján, a kirakatablakban megjelent egy tetszetős hirdetőtábla. Jól olvasható betűkkel, normális szövegezésben böngészhetők rajta a hirdetések. Ez sem kis dolog ám! Nekem például mindjárt az jutott eszembe, hogy itt legalább nem arról igyekeznek meggyőzni az olvasót, mint a vasbolt kapuján levő hirdetés, hogy a „Nyillik a Kugli ven- déglő"-ben az állítmányt feltétlenül Ikét 1-Iel kell írni, vagy a Fészek vendéglő kirakatában a „házias ételek” felirat, mely homlokon vág minden magyartanárt, másokat meg töprengésre késztet: mitől házias egy pörkölt? Tud sütni, főzni, és ránc nélkül vasal inggallért? Szóval: a Családi Iroda, hirdetési szolgáltatásával áttört egy álló frontvonalat. Mint rekek étkeztetése. A gombai, bényei, kávai iskolások a MEZŐGÉP Vállalat konyhájáról kapják az ebédet. A mennyiséggel általában nincs baj, a minőséggel viszont gyakrabban. Lehet, hogy a szakácsokat is szorítják a különböző normák, mégis kevésnek tűnik a főzelék, a gyümölcs, soknak a szénhidrát. A tanács évekkel ezelőtt tervbe vette egy központi konyha építését, de a megígért támogatások elmaradása miatt arra még várni kell. A pedagógusoknak pedig jelenleg beleszólásuk nincs az étrend összeállításába. A helyzet a napközikben sajnos egyértelmű: „eszi, nem eszi, nem kap mást”. Az iskolában a tízóraik változatossá tételével próbálnak javítani a gyerekek étkeztetésén. A tárgyi feltételek Bényén, Káván is hasonlóak a gombaihoz. Náluk ugyan képesítés nélküliek foglalkoznak délután a gyerekekkel, de az igazgató szerint értik, szeretik, amit csinálnak. Mindhárom településen gondot jelent, hogy a napközibé épp azokat a gyerekeket nem íratják be a szülők, akik erre különböző okokból a legjobban rászorulnának. Különösen felsős korukban a kiskamaszok is nehezen viselik már el a kötöttségeket. Több a hátránya Különösen tavasztól nagy a lemorzsolódás. Ez azonban csak részben tulajdonítható a jq időnek. A fő ók, hogy a gyerek ilyenkor már többet tud otthon segíteni, sőt olyan példával is találkoztak a pedagógusok, hogy egy háztáji gazdaság szinte teljes mértékben a gyerek munkájára épült. Ennek azonban — bármennyire "nntos a munkára nevelés — több a hátránya, mint az előnye. Vereszki János Burján István irodavezető elmondta: várják a lakossági és egyéb hirdetéseket, melyeket ingyen hajlandók a városközpontban közszemlére bocsátani. A fák megkönnyebbülten felsóhajthatnak. A jövőben talán hagyják őlket élni. Büszke lenne a mérföldkő, ha tudná, hányán emelgették. A sorsfordító pillanatok ösz- szegző jeleként használt fogalom valóban többször is elhangzott azon az ünnepségen, szakmunkásavatón, melyet a Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézet, ahová Monorról és környékéről is sokan járnak, tartott frissen végzett autószerelő, autóvillamossági műszerész, karosszérialakatos és vasúti járműszerelő tanulói részére. A kedves esemény színhelyéül az 1/11-es Volán Vállalat ceglédi telephelyének díszterme szolgált. Pontos helyzetelemzés, avató. komoly útravaló volt. amit Fekete Gyula, az intézet igazgatóhelyettese mondott el a hatvannégy fiatalembernek, akik láthatóan feszengtek a jól szabott öltönyökben. Hosszú az út a pályaválasztástól a pályán maradásig — fogalmazta meg intelmét a ssóbok. S a folyamat csupán az előzmények és következmények állomásaival együtt lehet teljes. Sokan vannak, akik a tanulmányok befejeztével nem térnek vissza a beiskolázó vállalathoz. vagy hamarjában pályát változtatnak. A vállalatok tanulmányi ösztöndíjakkal igyekeznek szakmunkásgárdájuk színvonaláról gondoskodni. az utánpótlást megteremteni. Ez a lehetséges eszközök egyike, önmagában azonban kevés az üdvösséghez. További módszereket kell keresni ahhoz, hogy a vállalati igények, elképzelések és a képzett munkások egymásra találjanak. Kezükben jutalomkönyvet s „diplomát" szorongatnak, mindkettőjüket autóvillamossági műszerésszé avatták néhány perce. Lakatos Feri így mesél: — Édesapám villanyszerelő, s engem mindig is vonzott az ő szakmája, eredetileg villany- szerelőnek szerettem volna tanulni. De apám lebeszélt róla. Hogy mivel? Főleg az anyagiak szűkösségévéi győzött meg, no és azzal, hogy bizony a legkeményebb télbe» is fel kell mászni a karóra. így végül is azzal a rokon mesterséggel ismerkedtem meg, melyről az imént kaptam meg a bizonyítványt. Ha rajtam múlik, itt maradtam volrta a Volánnál, de hát nem volt már hely. Sóti Zsolt veszi át a szót. — Azt hiszem, a pályaválasztásban nagyapám segített leginkább, aki műszaki zseni volt. Gyermekkoromban mellette csellengve kedveltem meg igazán a gépeket. Az iparista gyakorló időszakot én is a Volánnál töltöttem, s ez a vállalat lesz az első munkahelyem. Az elmúlt esztendőben alaposan megismerkedtem az itteni tanműhellyel, és természetesen az idősebb munkatársakkal is sikerült jó kapcsolatát kialakítani. Semmi sem lesz idegen, ha majd munkába állok. Bóbis László, a Volán művezetője patronálta a most végzett évfolyamot. — Idén tizénkét autóvillamossági műszerészt bocsátottunk útjára — mondja. — Nagyon jó, fegyelmezett kis gárda volt. Akadt közöttük néhány kiváló is. A tanév derekától kezdve két ‘tanulót már teljesítménybérben tudtunk foglalkoztatni, szépen kerestek a gyerekek. — Ügy tapasztaltam, hogy akik nálunk töltötték a gyakorlóidejüket, azokat tárt karokkal fogadják bármely munkahelyen. Hiszen megfelelő alapot szereztek a szakmához, ráadásul a legtöbb kocsitípust ismerik," mert időközben más vállalatokhoz is bebekukkantottak tapasztalatot gyűjteni. V. S. A tizenkilemedtk Siokszeiveieti találkazó A közalkalmazottak szak- szervezetének monori bizottsága az idén is megrendezi a hagyományos szakszervezeti találkozót. A rendezvény helyszíne a gombai Fáy András művelődési ház parkja lesz, július 28-án. A nap programja reggel 9 órakor kezdődik rövid titkári tájékoztatóval, jutalmak átadásával, a bényei általános iskola citerazenekarának műsorával. Tíz órától a nyári munkahelyi olimpia versenyeit rendezik meg. Lesz tenisz bemutató, női, férfi mezei futóverseny, lövészet és természetesen labdarúgás is. Az ebédszünet után pihenésképpen benevezhetnek majd a jelenlevők a szellemi totó kitöltésébe, vagy pedig megnézhetik a „Halló itt vagyunk!” című vidám szórakoztató műsort. Természetesen a gyerekekre is gondoltak a rendezők. Számukra is sok érdekes játékot találtak ki. Ha az idő is kegyes lesz a szervezőkhöz, valószínűleg mindenki jól szórakozik majd a XIX. szakszervezeti találkozón. (ISSN 81Í3-K51 (Monori Hírlap) Elosztóvizsgálat a sarkon A helyi telefonbeszélgetések zavartalan lebonyolítása érdekében rendszeresen átvizsgálják Monoron a Kossuth és a Petőfi utca sarkán levő 400-as szabadtéri elosztót. Képünkön a posta dolgozója, Walter Károly kábelszerelő, szigeteléssel látja el az egyik kábelt az elosztóban. Hancsovszki János felv. A házias psrkclt Megmenekülnek a fák
