Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

Lengyelország nemzeti ünnepén Visszafordíthatatlan vívmányok Nagygyűlés Újpesten A Lengyel Népköztársaság felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szerdán ünnepi nagygyűlést rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az újpesti Dallos Ida Művelődési Házban. A megjelenteket Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Örszágos Tanácsának titkára üdvözölte, majd Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese emelkedett szólásra. Beszéde bevezető részében rá- ínutatott: — Negyven esztendővel ez­előtt léptek a sokat szenve­dett ország földjére a fasizmus ellen győzelmesen harcoló szovjet és lengyel hadsereg katonái, s ezzel megkezdődött az a történelmi folyamat, gmely elvezetett a Lengyel Népköztársaság megalakulásá­hoz. A népi Lengyelország lét­rejötte — amint ezt a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizott­ság 1944, július 22-i kiáltvá­nya is aláhúzta — olyan tör­ténelmi szövetség kikovácsolá­sát tette szükségessé, amely — a munkásosztály vezetésével — összekapcsolta a haladó, de­mokratikus erőket. Az ország fejlődésében ugyan voltak ne­hezebb időszakok is, de ezek nem homályosítják el a — nemzetközi összehasonlításban is — kimagasló eredményeket, nem teszik kétségessé a visz- szafordíthatatlan szocialista társadalmi vívmányokat — szögezte le Borbándi János, majd utalt az 1980—81-es évek eseményeire, s részletesen szólt azokról a törekvésekről, amelyek révén a szocializmus lengyelországi híved úrrá let­tek a legsúlyosabb gondokon. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság kapcsolatait méltatva kijelen­tette: népeinket a hagyomá­nyos történelmi barátság szá­lai fűzik össze, olyan barát­ságé, amely történelmünk sok tekintetben azonos vonásaiban, a társadalmi és gazdasági fej­lődés hasonlóságaiban gyöke­rezik. E barátság az elmúlt négy évtizedben tovább fejlő­dött és új tartalmat nyert. Kapcsolataink az élet minden területén felgyorsultak és to­vább mélyültek. Borbándi János ezután épí­tőmunkánk külső feltételeit elemezte, rámutatva, hogy a feszültségek fokozásáért az imperializmus és a NATO szélsőséges körei a felelősek, mert törekvéseik a katonai erőfölény megszerzésére irá­nyulnak. — A Vársói Szerződés tagál­lamai abból a történelmi ta­pasztalatból indulnak ki, hogy a kialakult katonai erőegyen­súly megőrzése egyben a béke MILYEN KAPTAFÁNÁL? C saládi ünnepeken a családi asztal körül ülve, a vita hevében oly sokszor hallottam — hol tréfás, hol meg bosszúi felhang kíséretében: o suszter maradjon a kapta­fánál ... S gyerekfejjel is tudtam e példabeszéd igazságát — mindenki ma­radjon a szakmájánál, an­nál, amihez ért. Ha egyál­talán ért hozzá. S a ha­sonlatnál maradva, tudja, a cipészműhelyben minek hol a helye, mit hol kell és érdemes keresni. Mert nem tudják... A tizedik cipészműhely ajtaját csu­kom be magam mögött, dolgom végezetlenül. Mert spiccvas az nincs. Alig egy órája, hogy ezt a drá­ga szép cipőt megszerez­tem, de szinte már ránéz­ni sem szeretek. Mert kál­váriámnak, megpróbálta­tásaimnak ő, s csakis ő az oka. Igaz, azért, mert oda, a talpra, az orr-rész­hez olyan kis'vékony, sik­kes spiccvgs kellene, hogy egy hónap múlvá né a belső talpbélésen járjak. Azért a nyolcszázhatvan forintért, amibe a cipő ke­rült — tiz, tizenöt forin­tot (maximális árral szá­molva!) érdemes kiadni. Azaz érdemes lenne, ha a suszternek spiccvasa len­ne, de nincs. Sőt, mi több, azt sem tudják, hová ke­veredett el az a bádog­doboz, amiben tartják. Mondogatják egyre-más- ra, kicsit mentegetőzve, iiyen igénnyel ritkán ko­pogtatnak náluk. Inkább az új cipőkollekciót — ami a kezük alól kikerül — mustrálják, viszik. S egy vigasszal is megaján­dékoznak, mielőtt becsu­kom az ajtót: ha tönkre­megy. elkopik, oda takaros kis flekket raknak. Most már megszállottként nyi­tok be — amerre csak já­rok — Pest megyében minden településen a cipé­szek műhelyébe spicc­vagy sarokvas ügyben. Már tudom, hogy hiány­cikk, nem éri meg gyár­tani, s nem is igényük az emberek annyira a cipő javítását, mint valamikor. Hamarabb vesznek újat, divatosabbat. Javításból nehéz megélni. Ezzel az újabb sóhajjal igyekeznek igazolni önmagukat. Vagy talán a lelkiismeretüket nyugtatni? Körbejárva a témát ne­vek, helyszínek sorakoz­nak noteszemben, kava­rognak fejemben. Tény, hogy a jómód, azaz a módi leszoktatott bennün­ket arról, hogy javíttas­suk cipőnket, ruhánkat, bútorainkat. Mondván, egy kihúzható heverő, két fo­tellel, mindössze huszpn- négyezerbe jön, minek a meglévőt javíttatni. Könnyű kézzel pazarolunk, s ha elvétve eszünkbe jut, hogy valamiféle szolgálta­tásra igényt tartsunk, meg­döbbenünk, hogy nem egy esetben, mintha a mester­nek fogalma sem lenne arról, hol keresse a hoz­závaló segédanyagot, ho- gyon fogja meg azt a szer­számot, ami évszázadokon át a szakma gyakorlásá­nak alapvető eszköze volt. Csodálkozni, rácsodál­kozni ezekre a jelenségek­re, ma már felesleges. An­nál inkább érdemes azon elgondolkozni, hogy pazar­lón, két kézzel kell-e ki­szórni áz ablakon mind­azt, amink van. Mondjuk csak azért, mert egy fillé­res alkatrész — "'egy hu­szonöt fillér értékű spícc- vas! — hiányzik. Fillérek­ből lesznek a forintok — régi szólásmondás ez. Az igazán gazdag emberek, nemzetek nemcsak vall­ják ezt a tételt, hanem napi gyakorlatuk, életvite­lük fontos része; sohasem bánni könnyű kézzel az­zal, amink van, amit si­került megszerezni. Nem lenne ezt nehéz megtanul­ni, gyakorlatunkba átültet­ni. Csak akarni kellene, s az úgynevezett hátteret megteremteni hozzá. Bár ebben, a háttéripar kiala­kításában, életrehívásában már vannak eredmé­nyeink. Csakhogy az . igazi megoldástól — tetszik, nem tetszik . — még messze járunk, s herdál­juk azt, amink van. Az egyén éppúgy, mint a kö­zösség; S az sem lenne baj, ha a suszter eközben a kaptafánál maradna. Ne csak szakmai bizonyítvány tanúsítaná, hogy kezelésé­hez ért, hanem a szakmai fogások is. Mert igaz, egy darabig lehet a műhely mélyén segéderőkkel ol­csón dolgoztatni, csakhogy ennek egyszer csak vége szakad. A szolgáltatások iránti igény nemhogy ma­rad, han?m növekszik is! Ugyanígy a szakmai tudás követelményei iránti na­gyobb igény is parancsoló szükségszerűség lesz. Varga Edit megóvásának döntő tényezője — állapította meg, majd mél­tatta a szocialista országoknak a másik fél jogos biztonsági érdekeit is- szem előtt tartó békekezdeményezéseit, és meg­különböztetett fontosságúnak minősítette a KGST keretében megvalósuló gazdasági együtt­működést. Végezetül sok sikert és eredményes munkát kívánt — pártunk, kormányunk és a magyar dolgozók nevében — az'újjászületés 40. évfordulóját 'ünneplő Lengyel Népköztársa­ság népének, kormányának, külön köszöntve a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságát. Ezután Jerzy Zielinsky, a kengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete méltatta a 40 évvel ezelőtti történelmi ese­mények jelentőségét, kiemel­ve a Szovjetunió elévülhetet­len érdemeit a szabadság ki vívásáért, a megújulás felté­teleinek megteremtéséért foly­tatott harcban. A jelenlegi helyzetet elemezve rámutatott: a népi Lengyelország történel­me, akárcsak minden más nemzeté és államé, nemcsak a sikerek sorozatát jelenti, ha nem küzdelmet a különböző társadalmi és gazdasági nehéz< ségekkel. Utalt az elmúlt há­rom esztendőre, amelyet ha­zája történetének egyik leg­feszültebb időszakának minő­sített : — Mi azonban most már in­kább előre tekintünk. Az el­múlt időszak jó és rossz ta­pasztalataiból levonva a szük­séges következtetéseket, pár­tunk elsődleges feladata, hogy gátat vessen a hibák ismételt elkövetésének, s megszilárdít­sa a szocializmus eszmei és er­kölcsi értékeit a nemzeti egyetértés talaján. A magyar és a lengyel nép barátságáról szólva leszögezte, hogy hazájában nagyra értéke­lik azt a politikai támogatást, amelyet a magyar nép a legne­hezebb helyzetekben országá­nak adott. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM Ára: 1,40 forint 1984. JÜLIUS 19., CSÜTÖRTÖK Félév után a MÁV Több az utas — kevesebb az áru Az első félévben a MÁV 116,6 millió utast szállított, valamivel többet, mint tavaly ilyenkor. Áz utasszám növe­kedése elsősorban a nemzet­közi turistaforgalom fokozó­dásának köszönhető: a MÁV 'vonalain 1983 első hat hónap­jához képest 32,5'százalékkal több külföldi utazott. A tapasztalatok szerint az utasok előnyben részesítet­ték a „jobb” vonatokat; ezt jelzi, hogy az első osztályon utazók száma 10,8 százalék­kal. a gyorsvonaton utazóké pedig 8,7 százalékkal volt ma­gasabb, mint az elmúlt év el­ső felében. Kismértékben ja­vult a menetrend szerinti köz­lekedés: a tavalyinál kevesebb vonat késett, viszont az egy késett vonatra jutó időlemara­dás 25,7 percről 27,3 percre növekedett. Ebben benne van­nak a nemzetközi vonatok ké­sései is, melyekről a MÁV többnyire nem tehet. Nőtt a személyvonatok átlagos utazá­si sebessége — 2,2 kilométer­rel óránként —, s némileg csökkent a zsúfoltság is. A MÁV az év első hat hó­napjában 57 millió 900 ezer tonna árut szállított, 1983 el­ső félévéhez képest 5 száza­lékkal kevesebbet. Főként a belföldi áruforgalom esett vissza; ezt a kedvezményes előszállítási akció sem tudta lényegesen befolyásolni. A MÁV a korábbinál több teher­kocsit tudott a keilő időben a Eredményesen alakuld Magyar-japán kapcsolatok Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, s az általa vezetett magyar kor­mányküldöttség szerdán Abe Sintaro külügyminiszterrel s Okonogi Mikoszaburo külke­reskedelmi és ipari miniszter­rel találkozott. Abe Sintaro külügyminisz­ter üdvözölte a magyar kor­mányküldöttség látogatását, s rámutatott:, Japánban nagy érdeklődéssel és egyben elis­meréssel figyelik Magyaror­szág kül-, illetve gazdaságpo­litikáját. Elismerően szólt ha­zánk külpolitikai aktivitásáról, ami a nemzetközi kapcsola­tokban kialakult feszültség enyhítésének célját szolgálja. Faluvégi Lajos köszönetét mondott a magyar kormány küldöttségének meghívásáért. Meggyőződésének adott han­got, hogy a konstruktív lég­körben folyó tárgyalások elő­segítik a két ország kapcsola­tainak további szélesítését. Az Okonogi Hikoszáburo külkereskedelmi és ipari mi­niszterrel lezajlott találkozón a felek kölcsönösen tájékoz- tották egymást gazdaságuk helyzetéről. Faluvégi Lajos utalt azokra a területekre, amelyeket a magyar kormány fontosnak tart a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesz­tése szempontjából. Külön hangsúlyt kapott a Japánba irányuló magyar export növe­lését célzó törekvés, valamint a gazdasági együttműködés fejlettebb formáját jelentő kö­zös vállalatok létrehozása. A japán külkereskedelmi és ipari miniszter ugyancsak hangsúlyozta a magyar—japán gazdasági kapcsolatok bővíté­sének szükségességét. Pontos alkatrészek fuvaroztatók rendelkezésére bocsátani. Kedvezően alakult a nem­zetközi szállítás. Az export­forgalom 5 millió tonna volt, körülbelül ennyit is terveztek, az importforgalom magas volt, 3 százalékkal több a terve- zéttnél, s meghaladta a 10 millió tonnát. A tranzitforga­lom viszont valamelyest elma­radt a várakozástól. A teherkocsik átlagos for­dulóideje csaknem 5 nap volt, s ez mintegy 11 százalékkal rosszabb teljesítmény a tava­lyinál. Továbbra is gyakran egyenetlen a szállítás, a hét­végi rakodások is csökkentek, s a MÁV munkaerő-gondja is kedvezőtlenül hat. A fenntartási munkáknál a járműjavító üzemek és a von­tatási műhelyek teljesítették első félévi tervüket. A mun­kák folyamatosságát azonban a létszámhiány, illetve néhány alkatrész hiánya időnként akadályozta. A helyzet javí­tására vállalati grnk-k ala­kultak. Kedvezőek a pálya­korszerűsítés eddigi eredmé­nyed, s ugyancsak jól halad­nak a pályafenntartási mun­kák is. A vasút beruházási célokra 1984-ben közel 5,9 milüáríj fo­rintot szánt; ennek az összeg­nek — a terveknek megfele­lően — harmadát használták fel eddig. (A nagyobb értékű munkálatokkal, fejlesztések­kel a második félévben ké­szülnek el.) Jó ütemben ha­ladtak a legjelentősebb beru­házások, így például a kelen­földi állomás rekonstrukciója, a Kőbánya-Kispest állomás fejlesztése, a Budapest—He­gyeshalom vonal korszerűsíté­se, valamint Záhony térségé­nek fejlesztése. Hat héttel az évnyitó előtt Javul a tantermek világítása A nyári szünidőből még bő hat hét pihenés vár a tanulókra, ám az iskolahálózatot gazdagító építőipari kivitelezők szű­kebben mérik ezt a másfél hónapot. Igyekeznek minél előbb befejezni a tantermek építését, a régi iskolák csinosítását, hogy maradjon idő a bebútorozásra, a nagytakarításra is. Az építők mellett a szülői munkaközösségek, az ipari és me­zőgazdasági nagyüzemek szocialista brigádjai erőfeszítéseket tesznek, hogy a vállalt társadalmi munkával elkészüljenek. Orsós emelőt esztergál Izsáki István, egyedi darab lesz ez, a Ganz Villamossági Művek megrendelésére. Készülnek ezen kívül kivágó, hajlító, húzószerszámok a vasadi Kossuth szak- szövetkezet szerszámkészítő részlegében Trencsényt Zoltán felvétel« A budapesti iskolaépítke­zéseken a hét elején tartot­tak műszaki szemlét a Fővá­rosi Tanács, az ÉVM, a ki­vitelező vállalatok és a Bu­dapesti Pártbizottság képvi­selői. Megállapították, hogy az építők — a tervéknek megfelelően —, a lakótelepe­ken 124; az egyéb lakóterüle­teken pedig 82 új általános iskolai tantermet adnak át az év végéig, áőt terven fe­lül 8—8 tanteremmel bővítik a Havanna és a Vizafogó la­kótelep iskoláját. Jelentősen enyhíti a zsúfoltságot ez a 222 új tanterem, amelynek csaknem 80 százaléka a szep­temberi tanévnyitáskor fo­gadhatja az elsősöket és a szünidőről visszatérő diáko­kat. A régi iskolákban megfe­lelő ütetnü a nyári karban­tartás. Pest megyében nagyobb szabású felújítási és karban­tartási munkákkal korszerű­sítik a szobi és a budakeszi ' gimnáziumot, az Örkényi és a szigetszentmiklósi szakmun­kásképző intézetet, a gyömrői kisegítő iskolát, valamint s biatorbágyi, a budaörsi és a dánszentmiklósi általános is­kolát. A megyei tanács különö­sen nagy figyelmet fordít ar­ra, hogy az iskolák minél szélesebb körében érjenek el gyökeres változást a tanter­mek megvilágításában. BRG-magnók, alkatrészek A tartós piacnak termelnek A Budapesti Rádiótechnikai Gyár üzletpolitikája számol a kisebb jövedelmű hazai vásár­lók igényeivel, továbbá azzal, hogy importalkatrész csak sze­rény mértékben áll rendelke­zésre. Ezért toVább gyártják az egyszerű kivitelű, hordoz­ható kazettás magnetofonokat mindaddig, amíg a vásárlók igénylik azokat. Az MK—29 tí­pusú monomagnóból az év végéig 30—40 ezer készül. Sztereo kazettás magnó gyár­tását nem tervezik, mert az előállításához szükséges elekt­ronikus egységeket csak drá­ga importból tudnák beszerez­ni. Sztereo rádió-magnókat a Videotonban gyártanak. A BRG ugyanakkor nagy szériában állít elő korszerű magnószeréi vényeket: motoro­kat, magnófejeket és komplett mechanikákat, évente mintegy ötmilliót. Több százezer sze­relvényt szállítanak hazai partnereiknek, ilyeneket épí­tenek be a Videoton rádiókba, autórádiókba is. Legnagyobb külföldi megrendelőjük a Szovjetunió, ahová mintegy hárommillió részegységet ex­portálnak ; néhány százezres tételt a többi szocialista or­szágba, főleg Lengyelországba és pár ezret — egy-egy speciá­lis típusból, például diktafo- nókhöz — a konvertibilis el­számolású ■ országokba - szállí­tanak. Ezeket a részegységeket és alkatrészeket jórészt a BRG mérnökei fejlesztették ki. A magnófejek gyártásához 20 évvel ezélőtt vettek licen- cet, s azóta már többször volt típusváltás. A külföldi partne­rek véleménye szerint a BRG magnetofonegységei állják a versenyt a japán termékekkel is. Az utóbbi időben megjelent az üzletekben a BRG kistelje­sítményű kézi CB-rádiója, Az idén mintegy ötezret gyárta­nak belőle. Elsősorban építke­zéseken, a daruk irányításá­hoz használják, de egymáshoz közel eső munkahelyek között is összeköttetés teremthető a készülékkel. ^Közélet Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke, szerdán a Parlament Nándor- fehérvár-termében fogadta a magyar országgyűlés meghí­vására Dagoberto Lainez Vo- danovic elnök vezetésével, hétfő óta hazánkban tartóz­kodó perui képviselőházi kül­döttséget. A találkozón részt vett Péter. János, az ország­gyűlés alelnöke, s jelen volt Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom