Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

Országjáró dpkkHrök A Margitén át Veresre Tanultak, hogy taníthassanak ILLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1984. JŰLIUS 18., SZERDA Miért pares o Peres? R _B Krónikák idő soktői, fiatalé! ktol Sokgyermekes családok fiait nevelték A középiskolás évek való­színűleg az utolsó lehetőségét nyújtják annak, hogy valaki­ből rendszeresen túrázó, egészséges életmódra törekvő ember legyen. Bár magam nem vagyok híve a felülről szervezett kirándulásoknak, a jelvényszerző akcióknak, el­ismerem: ezek is egyféle módjai a természettel való barátkozásnak. S ha a túravezető nem az! tartja céljának, hogy nagy létszámmal sok pontot gyűjt­sön ilyen-olyan versenyben, hanem azt, hogy a kirándu­lás minden tagja tanuljon valamit a megtett kilométe­rekből, akkor nagyon hasz­nos mozgalom az országjáró diákkörök — rövidítve az ODK — mozgalma. Már apák A gimnazisták, szakközép- iskolások, szakmunkástanu­lók diákköreinek kirándulá­sait tanárok vezetik. Ám elő­fordulhat, hogy egy-egy al­kalommal nem ér rá a pe­dagógus, ilyenkor is nagy se­gítség, ha van tanult túra­vezető a közösségben. Ebből a megfontolásból rendeznek a diákok számára táborokat, ahol elsajátíthatják a túrave­zetés fortélyait. A napokban Gödöllőn volt ilyen munkatá­borozás. Igaz, nem sátrak­ban, hanem a szakmunkás­képző intézet kollégiumában. Pest megyei középiskolások jöttek városunkba, fiúk, lá­nyok vegyesen. — A Pest megyei Tanács művelődési osztálya segítsé­gével találkozhattak itt a fia­talok — mondta Tóth József táborvezető, aki igen sok környékbeli ismerőse, hiszen számos kirándulást szerve­zett, olyanoknak is, akik ma már apák. — Egy százast fi­zettek ezért a két hétért, de költségeink ennek természe­tesen a többszörösei voltak. Általános ismeret Kérdezhetik, mit kell tud­ni a kiránduláshoz. Nem elég a két láb, a jó tüdő és a szív? Ezek szükséges felté­telek, de nem elégségesek! A túra nem akkor kezdődik, Városunk nagy részére ki­terjed az intézményes szemét- szállítás. Ehhez a munkához csatlakozik minden tavasszal a lomtalanítási akció, amikor ütemterv szerint a tömbhá­zaktól és a magánlakásőktól a nagyobb' kimustrált holmi­kat is elviszik. A munkák le­bonyolítója a Városgazdálko­dási Vállalat. Különösen a la­kótelepen élők a megmondha­tói, mit is jelent számukra a rendszeres szemétszállítás. Va­laha bizony nagy gondot oko­zott, hogy felhalmozódott a sok háztartási hulladék. Hol vagyunk már ettől? Ma már korszerű, nagy teljesítményű Skoda gépkocsin menetrend- szerű pontossággal történik a szemétszállítás. amikor kilépünk házunk aj­taján, s nem is akkor feje­ződik be, amikor hazatérünk A kirándulás egy valóságos kis csata, verseny — önma­gunkkal. A legfontosabb a helyes célkitűzés. Tudnunk kell, mi­re vagyunk képesek. Távol­ságban, szintkülönbségben. Az évszakkal, a napi időjárással is számolnunk kell. Ajánlatos tartalékidőt hagyni, váratlan akadályokra, akár arra, ha ismeretlen szépségekkel ta­lálkozunk. A tábori feladatok között szerepelt ezért a túraterv­készítés is. Mindenkinek ösz- sze kellett állítania egy- és több napos kirándulás prog­ramját. Ez nem sikerüíhet menetrend vagy térképisme­ret nélkül. Ezekről is szó volt tehát az előadásokon. Nem maradtak ki az is­mertetésekből a természetjá­rás általános ismeretei, az egészségügyi teendők, a ma­gatartási követelmények sem. Ezek közül sok nem fér be egyetlen iskolai tantárgy anyagába sem, ha valaki szert kíván rá tenni, akkor ma­gánúton, vagyis saját tapasz­talatai alapján sok tanuló­pénzt fizethet érte. Vizsgát tettek A puding próbája az evés, a természetjáró ismeretek célja is a felhasználás. A tú- ravezető-képző tábor résztve­vőinek két kirándulást szer­veztek. Az első Gödöllőről a Margitén át Veresegyházra vezetett, a második a város­ból Isaszegre. Az utóbbiról menet közben térképet is ké­szítettek a diákok. Érdekes, hogy a szakmunkásképző in­tézet kollégiumának ötödik emeletéről — itt voltak az elméleti foglalkozások — el­látni Isaszegre. Így szinte ma­dártávlatból vehették szem­ügyre indulás előtt az utat és annak terepviszonyait. A táborozás végén vizsgát tettek a középiskolások, a tá­bor nevelői és a Pest megyei Természetbarát Szövetség ok­tatási vezetője, Georgiadesz Gábor előtt. Ezután nincs más hátra, mint hogy ők is feladatokat kapjanak az or­szágjáró diákkörökben. A gépkocsikat kezelő embe­rek korán kelnek. Már reggel 5 órakor jelentkeznek a telep­helyen és a szükséges forma­ságok elintézése után elindul­nak szerte a városba és kör­nyékére. A vállalatnak 4 Sko­dája van, ezekből 3 dolgozik, 1 pedig állandó tartalék, tu­dom meg beszélgetőtársaimtól. Kora reggel érkeznek a mi la­kótelepünkre is, ezt ha más- .ból nem, abból tudom, hogy olykor bizony "csattog, kattog a gépük és a szemétgyűjtő konténer. Gyakran nézegetem ezeket a fürgén mozgó embe­reket, akik a konténereket ke­zelik. Az egyik gépkocsi vezetője, Lipták János három éve jötf el Aszódról, a Tüzép-teler A pályázat Másodéves ipari tanuló ko­romban egyik reggel azt mondja az oktatónk, készül­jünk. mert rövidesen újí­tási napot tartanak. Igyekez­zen mindenki, sok ötletet ad­junk be, versenyben vagyunk a többi csoporttal, s pénzt is adnak, helyben, azonnal. Né- hányan furcsállottuk a dol­got, mondván, alig konyítunk valamit a szakmához, hogy tudnánk mi újítani. Az oktató leintett. Nem kell azt olyan komolyan venni. Megvolt az újítási nap. díjazás, verseny­győztes egyén, csoport, jutal­mak. Senki nem vette komo­lyan. Később az életben, az üzemben is gyakran tapasztal­tam ilyesmit. Az új fogalmá­tól mérföldre levő úgynevezett ésszerűsítési javaslatokat ad­tak be. s ha megfelelő volt az összeköttetés, kaptak érte pénzt. Amikor a minap a Ganz Árammérőgyár pályázatáról értesültem, első pillanatban tamáskodtam, eszembe jutot­tak a fentihez hasonló élmé­nyeim. De megtudva a pályá­zatért kapható összeget, nyom­ban javítottam. Az ugyanis túl nagy ahhoz, hogy komolytala­nul vegyék a kiírást. Százezer forint is ütheti annak a mar­kát, aki a feltételeknek legjob­ban megfelelő új gyártmányt ajánl bevezetésre. Érdemes te­hát törni a fejet. Azért is lát­szik jó kezdeményezésnek az árammérőgyári, mert most elő­állhatnak a bizonyára ott is található emberek, akik foly­ton azt hangoztatják, ha vala­mi nem stimmel, bezzeg rá­juk nem hallgatnak. Igazából azonban nyilván a jóindulatú többségre számíta­nak. Ezt látszik alátámasztani a viszonylag rövid határidő. Föltehetően abból indultak ki, hogy akik a gyár jövőjén gon­dolkoznak, nem a vállalat pro­filbővítési pályázatának nyil­vánosságra hozatalakor kezde­nek el töprengeni. Mindig azt teszik. A határidőig rendelke­zésükre álló néhány hét arra viszont elegendő, hogv be­nyújtható állapotba hozzák öt­leteiket. Ha sok munka van is vele, s még a gépesítésén is van ja­vítanivaló: az egyik legtermé­szetesebb föltiműves munka a talajok szerves trágyázása. Ezt' főképpen azokban a gazdasá­gokban tehetik meg, ahol na­gyobb létszámú Sertés vagy szarvasmarha van. Ilyen tekintetben nincs gond a péceli Rákosvölgye Termelő­dolgozott. Két segítője: Pesti István, tíz. Mészáros Andor négy éve végzi ezt a nem könnyű munkát. Keresetük fe­lől érdeklődöm. Az ember azt hinné, szemetesnek lenni ki­fizetődő, hogy ez jól kereső munkakör. Sajnos nem így van, mondják, bár munka bő­ven akad. Külön gond, hogy sok a rossz konténer: van, amelyiknek a kerekei estek ki, másiknak a füle szakadt, a harmadiknak a tetejét tépték le. Némelyikkel valóságos ak­robatamutatványt kell végez­ni. A lakótelepi konténerekhez általában másnaponként tér­nek vissza. Sajnos, mdndják, a szemétgyűjtőbe nemcsak ház­tartási anyagok kerülnek. Mindenféle kérés és felhívás ellenére gyakran követ, téglát, Lengyel József krónikájá­nak a címbe is belefoglalt mottója: Voltunk — vagyuna. Az államosítással nem álla­mosított, hanem felszámolt Gödöllői Szent István Fiúott­honról szól a történet. Szovjet látogatók a magyar Makaren- ko-intezetnek nevezték: sok- gyermekes családok fiait ne­velték itt 1935-től 1950-ig. A gyerekek szakmát tanultak, vagy középiskolát végeztek, és gazdálkodtak. Kezdetben ugyan az alapító Szentimrei László szerzett adományokat, de aztán az intézet földet bérelt, álla­tokat tartott, önellátó volt. Lengyel József egészen a je­lenig írta meg a történetet: ma is népes összejöveteleket rendeznek családjuk tagjaival együtt, összetartanak, tehát még mindig vannak. Ady sora: Ki ma nincs, az nem Is volt soha... Füstfellegben Megnéztem az idei gödöllői 30 krónikát ebből a szempont­ból. Biztató, hogy 12 króniká­nak tárgya a jelenkor. Így re­szövetkezetben, ahol ezekben a napokban is hordják a trá­gyát a sertéstelepről a kije­lölt táblák szélére. Az anyagot egyelőre úgynevezett trágya­szarvasokba rakják, s ezekből a nagyobb rakatokból a növé­nyek lekerülése után hordják a táblákra. A Rákosvölgye Tsz-ben az idén háromszáz hektárt trágyáznak így. betondarabokat, deszkákat, lé­ceket, autókerekeket dobálnak bele. Sokan nem tudják, hogy a gépkocsi tartályába egy fel­hordó szerkezet viszi az anya­got, és az imént említett ke­mény, nehéz tárgyak a szer­kezetet elakasztják, ha beszo­rulnak el is törik. Amikor gépkocsijuk meg­telt, a szemétlerakó helyre in­dulnak. Egyébként nem egy­szer fordult elő már velük, mesélik, hogy valaki azzal állt elő: nem találkoztak-e tegnap ezzel vagy azzal a véletlenül kidobott holmival, mert az nekik még értékes volna. Volt olyan, aki aktatáskáját ke­reste, mondván, abban fon­tos iratok voltak. Sajnos ezt sem találták meg napok múl­va. Van még a várost járó má­sik két kocsi, ezeket Skabó László és Nagy Sándor vezeti. Velük csak kora reggel vagy délután találkoznak. Egy kis eszmecserére. mélhetőleg jogos, hogy 18 kró­nikaírót a múlt érdekelt: a múlt csak a jelenhez viszo­nyítva él és hat. Ilyen témák fordulnak elő a jelenkorról. Szántai Sándor: Az április 4. lakótelep. Kollár Anikó: A mai Gödöllő településtörténeti, földrajzi kialakulása. Három tanuló: Akócsi Tibor, ifj. Hel- tai Miklós, Vajda Tamás Gö­döllő levegőjéről írtak. Észre­vették, hogy hiába vonja el az ólom- és a benzingőzt az M 3- as sztráda, ha bizonyos időben a máskor szerves trágyává alakított növényzetet elégetik, s ilyenkor füstfellegbe borul egész Gödöllő. Major Tamás (tanuló) ezt választotta: Bábát ma. Kiment, megnézte, beszélt az emberek­kel. Babatról eltávoztak az egykori lakosok. Nemrég bolt­ja, külön autóbusza volt, ma csak a menetrendszerű járat köti Gödöllőhöz. Ma már csak az ATE lúdtelepe van ott s a vadbiológiai intézet. Éppen szarvasfejet főztek, puhítottak német vadászok, hogy lefejt­sék az agancsát. Mészáros Beátát (óvónőképzőst) a Peres utca érdekelte a város szélén. Miért peres? Vasúti célokra kisajátított házhelyekért ítéltek meg ott területet az elköltö­zőknek. Erről egyezkedtek. Az­tán Mészáros Beáta sorra vet­te, kik laknak ott. Ez a króni­kás is a mában él. Aktualitások Űjváry Ferenc a fehér ruhás premontrei költőt: Mécs Lász­lót álmodta vissza, amint együtt mondták vele a diákok a verset, amikor néha ide lá­togatott a gimnáziumba. He­gedűs László a humort keres­te Gödöllő múltjában, de tör­ténelmet talált: történelembe ágyazódik, s kémény kritikába torkoll a humora, például ami­kor szemlélteti, mennyire el­maradt, fix fizetést kereső, vállalkozó kedvét vesztett volt értelmiségünk az első világ­háború után. ö maga rádióbol­tot és műhelyt nyitott s tűr- hetőbben élt, mintha mérnöki hivatalt vállalt volna. Mégis megrótták, hogy tehet ilyet gépészmérnök létére. Nem ne­vetünk, mert a probléma, ha különböző formákban is, még mindig aktuális. Született: Chugyik István és Búzás Valéria: Attila, Horváth János és Német Katalin: Gá­bor, Mayer János és Marton Judit: Zoltán, Sebők Pál és Batta Mária: Katalin, Tordai László és Turjáni Ilona: Ta­más, Varjú Gábor és Búzás Erzsébet: Balázs, Gohér Gábor és Lipták Éva: Gábor, Király Pál és Sztraka Judit: Gábor, Kreidlmayer József és Bárdy Mária: Tamás, Medveczki László és Barsi Erzsébet: Krisztina, Baranyai János és Balga Ilona: Bálint és Gergő (ikrek), Braun József é.s Ke- nessey Gyöngyi: Tamás, Hm- csár Pál és Rell Zsuzsanna: Zsuzsanna, Kaszás Zoltán és Fogarassy Erzsébet: Marianna, Matus Lajos és Tolmácsi Má­ria: Edina, Medveczki Sándor és Kiss Éva: Csaba, Szentdvá- nyi-Csomós Zsolt és Vaszil Erzsébet: Szilvia. Házasságot kötött: Jambrik Sándor és Váczi Krisztina, Ma- jercsik Ferenc és Púpos Má­ria. ' Ugyanúgy idézi dr. Mogyo­rós István is gödöllői emlé­keiből — az égykori kandalló- mesélés szelídebb hangulatá­ban — a megélt diáktörténe­teket, s egyéb kedélyes histó­riákat, de valahogy ezek is ko­moly aktualitásokra utalnak. Kökény Ferenc tanár úrnak is éppen a kandallót idézte egyik társuk Kisfaludy Sándor igen szép verséből: Ülj mellém a kandallóba, (?) fel van szítva melege... A tanár úr persze tiltakozott: jobb lesz, ha a kandallóhoz ülnek. Pillanat­nyi derű után mégis érezzük, hogy az egykori tanár—diák távolságot nem hidalja többé át semmiféle utólagos kedélyes barátkozás. Díjazottak Ifjú krónikaírók is foglal­koznak a múlttal: Junasz Györgyi az isaszegi múzeum­ban Szatnmáry Zoltánról, a múzeumalapítóról hallotta, hogy Rózsa Sándor csapata részt vett az 1849-i isaszegi ütközetben. Kalauzolták Aulich hadtestét, segítettek a tüzérek­nek, sebesülteket láttak el. Hogy viszonyul ez a hagyo­mány a jelenhez? Akkor örü­lünk a múlt kutatásának, ha reménységünk van a jövőbeli, mert tudunk élni a mában. Erre nézve jó jel, hogy együtt dolgoznak a króniká­kon idősebbek és ifjak, ahogy az alábbi félsorolás mutatja, I. díjat nyert: Winkler Nándor. Megosztott I. díjas: Hasznos József, Lengyel József, Len­csés Rezső, Szántai Sándor, Hegedűs László. II. díjas: dr. Mogyorós István, Űjváry Fe­renc, Markó Ferenc, Tollas Domokos. II. díjas gimnazis­ták: Akócsi Tibor, ifj. Heltai Miklós, Vajdai Tamás, Kiss Katalin. III. t Tusor Juliánná, Losonczi Andrea, Major Ta­más, Mészáros Beáta (óvónő­képző), Kollár Anikó, Gyeb- nár Enikő, Pintér Erzsébet, Szántai Zsuzsanna, Omelka Csilla, Rektenwald Zoltán. Könyvjutalmat kaptak: Juhász Györgyi, Újvári Miklós, Ludas Krisztina, Boros Andrea, Nyu- lászi Zsolt, Horváth Sándor, Balsai Tamás gimnazisták és Fűzi Csaba (ipari tanuló). Heltai Miklós Elhunyt: Varga Györgyné Ludvig Erzsébet, Aszód, Ber­kes út 10., Majer Jánosné Sztrecskó Zsuzsanna, Iklad, Parti u. 6., Lukács József, Il­lád, Parti út 2., Huszár Mi- hályné Klimász Erzsébet, Do- mony, Dózsa u. 20., Hrencsár József, Domony, Tavasz u. 5., Fröhlich István, Aszód, Falu- járók útja 5/3., Farkas István­ná Baranyai Julianna, Do­mony, Völgyi út 4., Dedinszky Erzsébet, Iklad, Rákóczi út 10., Babinecz József né Valentinyi Erzsébet, Domony, Iskola u. 6., Petrovics András, Aszód, Be­nedek J. u. 1., Mayer János, Iklad, Szabadság u. 123., Hoff­man Jánosné Beskhmtz Emí­lia, Aszód, Malom köz 7., Kő­vágó Jánosné Moór Magdolna, Aszód, Jónásfalva 8., Csitári József, Aszód, Dózsa Gy. út 43., Tóth Gáborné Gabura Er­zsébet, Aszód, Hunyadi u. 5. ■ISSN 0133-1957 (Gödauai HlrUp» Csiba József ... és így szállítják mast. A szerző felvételei B. G. A szemetesek hsjaiirihazi kelnek (y Ä Skodák Járják a várost így szállították a szemetet régen..; k. p. Szarvasokban az anyag Aszódi anyakönyvi hírek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom