Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

1984.-JŰLIUS 18., SZERDA 3 lirportmcgtakarítás Dollár haszon Az idén már több mint 20 millió dollár értékű importtól mentesíti a népgazdaságot a Magyar Ásványolaj és Föld­gázkísérleti Intézetben kidol­gozott eljárások alkalmazásá­val a hazai ipar. Ebben az esztendőben az ország vegy­ipari üzemei már kereken 20, korábban importált termékei állítanak elő az intézet tudo­mányos eredményeire ala­pozva. A folyamatban lévő kísérletek várható eredmé­nyeinek gyors átvételével, hasznosításával a MÁFKI- módszerekkel megtakarított import együttes értéke elér­heti a 80 millió dollárt is. Eddig főként a transzfor­mátorolajok, a különféle ke­nőzsírok, a speciális paraffin­viaszok és ipari olajok, to­vábbá a különböző típusú és funkciójú szigetelő anyagok hazai gyártásának megoldása kamatozott bőségesen a nép­gazdaságnak és a vállalatok­nak is. Eperfinálé Tahiban A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet százötven hektáros enresében megkezdték a szabadföldi bogyós gyümölcs szedé­sét. A területet családi művelésbe adta ki a szövetkezet. Ké­peinken Karnevál Istvánná és családja szedi az értékes cse- meSét. Kerekes Tamás felvétele isiyhe büntetésnek semmi a haszna Megvétel a közös tulajdont A közúti ellenőr szabályosan mutatta a megállásra felszólító jelet. A tehergépkocsi vezetője előbb lassított, azután ismét a gázra lépett és megállás nélkül továbbrobogott. S hagy mi jár véleménye szerint az út szélén döbbenten álló ellenőröknek, azt félreérthetetlen integetéssel mutatta. Nem ő az egyetlen, aki fity- tyet hány a felszólításra. Te­heti, nincs mitől tartania: a Volán 1. számú Vállalatnál éppen az a legnagyobb gond, hogy a szorító létszámhiány miatt az üzemigazgatóságok vezetői meglehetősen enyhe fegyelmiket adnak a legsúlyo­sabb szabálytalanságért is. Volt, akit tavaly ötször kellett felelősségre vonni — három megrovás, egy-egy szigorú megrovás, nyereség- és bér­csökkentés volt a. büntetése. De vajon felmerült-e közvet­len feletteseiben, hogy megér- demlik-e a vállalat becsületes dolgozói, hogy egy ilyen em­ber a jó hírüket rontsa? Gyógyító beavatkozás Számtalan égető gond nehe­zíti ma az ország életét. Nem soroljuk, hiszen közismertek a gazdaság bajai, kezdve a né­mely helyen meglehetősen ala­csony hatékonysággal, folytat­va a megújulást fékező pénz­hiánnyal, s befejezve a kül­piacok farkastörvényei szabta kényszerpályákkal. Az utóbbi időben azonban súlyosabb fe­kély várja a gyógyító beavat­kozást: a társadalmi különb­ségek indokolatlan elmélyülé­se. Akik szót emelnek emiatt, r.em a pénzt irigylik, hiszen, aki megdolgozott, az átlagos­nál többet tett le az asztalra, az természetesen boldoguljon! Ám gyanítható, hogy a hatal­mas pénzeknek nem minden esetben a becsületes munka a forrása. Ezt támasztja alá pél­dául, hogy szinte nincs olyan KISZÖV-elnökségi ülés, ahol a szövetség szakemberei által feltárt hiányosságokról ne es­ne szó. A szabálvtalanu' fel­vett gépkocsiátalányokról, a jogtalanul élvezett előnyökről. Nemrég a dunakeszi székhelyű Dunamenti Építőipari Szövet­kezetnél felfedezett eset kel­tett nagy visszhangot: a szállí­tásvezető és egy kisioaros ösz- szejátszásából keletkezett te­temes kár. A bíróság rövide­sen tárgyalja ügyüket, a szö­vetkezet vezetői pedig a köte­lező ellenőrzés elmulasztása miatt fegyelmit kaptak. Szétzúzni a pajzsai Ám ez még a ritka kivétel. Ma még nem mindenütt van meg a kellő igyekezet és kész­ség a szabálytalanságok feltá­rására. S valljuk be, sok eset­ben a társadalom gondjai szinte tálcán kínálják a sza­bályok megszegésének lehető­ségét. Az okok között említ­hetjük a kielégítetlen keresle­tet — gondoljunk csak az oly sokat kárhoztatott építőanyag­hiányra —, vagy egyes ter­melők monopolhelyzetét, a pénzügyi szabályozás hiányos­ságait. Szigorú el'enőrzéssel ebben a helyzetben is meg le­hetne előzni a bajt, ám a ta­pasztalatok szerint a vezetők egy része elnéző, ha tudomá­sára jut egy-egy eset, vagy éppen maga is érdekelt a do­logban. Érdemes egy kicsit elmél­kednünk a Volán 1. számú Vállalat tapasztalataiban. Nemrég az illetékes pártbi­zottság elemezte a társadalmi tulajdon védelmének és a fe­lelősségre vonások gyakorla­tát, legutóbb pedig vezetői aktíva vitatta meg ugyanezt a kérdést, Mindkét fórum ter­mészetesen a gondokra, a hiá­nyosságokra volt kíváncsi, semmint az eredményekre. A vállalatnál tavaly több mint 61 millió forintnyi kárt és veszteséget voltak kényte­lenek elszámolni! Hatalmas összeg! Érthető tehát, ha az elkövetkező hónapok egyik kiemelt feladata az ily módon elfolyt pénzek alapos csök­kentése lesz. De hogyan? Az egyetlen út: a szigorúbb el­lenőrzés és a vétkesek még szigorúbb felelősségre vonása. Nagyon nehéz dolga lesz a vállalat vezetőinek. Mert nem­csak magát az ellenőrzési fo­lyamatot kell áttekinthetőbbé, egyszerűbbé tenniük, hanem a fejekben is elkél egy kis rend­csinálás. Az üzemigazgatósá­goknál ugyanis gyakori, hogy a belső ellenőrzés által feltárt hiányosságokat megpróbálják megmagyarázni, a különböző beosztású vezetők mintegy ér­dekvédelmi feladatokat felvál­lalva igyekeznek kisebbíteni a szabálytalanságok súlyát. Az így maguk elé tartott pajzs azonban nem áttörhetetlen, ha kell — igaz, erre egyelőre alig akad pé’da — a rossz ügyeket képviselő, azokat elvtelenül felvállaló munkatársaikat is elmarasztalják. Honnan a bátorság? Bár a fegyelmik száma ta­valy 1932-höz képest 1800-ról 1600-ra csökkent, nem ehhez hasonló arányban változott az ittasságért és a károkozásért kiszabott büntetések száma. Ugyancsak kedvezőtlen ta­pasztalat, hogy a közúti ellen­őrök állj jelzésére továbbro­bogó gépkocsivezetők a leg­több esetben eddig kisebb ej- nye-ejnyével — megúszták a felelősségre vonást, ám nem­rég a vállalat igazgatója meg­elégelte a tehetetlenséget, s el­rendelte, hogy a jövőben ezekkel az ügyekkel az ellen­őrzési és igazgatási igazgató- helyettes személyesen foglal­kozzon. Ez a szigor nem túl­zott! Fennáll a gyanú ugyan­is, hogy nemcsak az a két-há- romszáz gépkocsivezető vál­lalkozik esztendőként fekete­fuvarra vagy a menetlevél meghamisítására, akik fenn­akadnak az ellenőrzés hálóián. hanem sokkal többen. Erre utal, hogy egyre több az el­veszett menetokmány. A társadalmi tulajdon ha­nyag kezelése tavaly mintegy nyolcmillió forintos kárt oko­zott a vállalatnál, ez negyven százalékkal több, mint két esztendeje. Eközben a felelős dolgozók által megtérített ősz- szeg csaknem negyven száza­lékkal csökkent. Felvetődik a kérdés: vajon honnan ered az elbíráló vezetők bátorsága, hogy a közösség kárára ilyen nagyvonalúan eltekintsenek a szigorúbb számonkéréstől? S ugyanezt a kérdést tehetjük fel akkor is, amikor fnegem- lítjük: a tavalyi 10 millió fo­rintos selejtezési veszteség ép­pen a kétszerese az 1982-es- nek, s ebből csak 430 ezer fo­rint térült meg, alig egyötöde, mint két esztendeje. Össze kell fogni A Volán 1. számú Vállalat­nál tehát felismerték, hogy nem elég csak beszélni a tár­sadalmi tulajdon védelméről. A tennivalók sürgetnek. Be­zárni a kiskapukat, egyre ki­sebb lehetőséget adva a sza­bálytalankodóknak, s példa­mutatóan szigorú felelősségre vonást alkalmazni — ma már halaszthatatlan feladat, de nemcsak náluk. Kommunisták és pártonkívüliek összefogásá­ra van szükség mindenütt, hogy a nehéz gazdasági hely­zetből reánk nehezedő terhe­ket cipelő többség hátán ne törtessenek tovább a törvé­nyeket, az erkölcsöt semmibe vevők. Furucz Zoltán Ő az, aki nem hallgatSiaf Érdekek keresztútján a bizalmi Az optimizmus is segíthet Közhely már arról beszélni: erősödik a munkahelyeken a szakszervezeti bizalmiak szerepe. Bármennyire is elcsépelt té­ma ez — azért igaz. Elvégre a bizalmi az az ember, akihez bizalommal fordul a tagság, s akit a korántsem könnyű gaz­dasági helyzetben bízvást hívhat segítségül a vezető. Már az iméntiek is sejtetik: nincs rózsás élete a bizalminak, ha fel­adatát komolyan veszi. Eltérő, egymásnak ellentmondó né­zetek közül kell kiválasztania, melyiket képviselje, olykor érdekütközések középpontjában áll, némi pátosszal úgy is mondhatnánk: gyakorta nála van a helyzet kulcsa. Általá­nosságok helyett tekintsük inkább a tényeket. A színhely a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár pomázi gyára. A kérdés: mit vár ön a bizalmitól? Ólmosi Jánosné fonónő: — Éppen 20 esztendeje, hogy itt dolgozom. Egyszer kértem csak szakszervezeti beutalót az üdülőbe, segélyt soha. Nem vagyok problémás ember. Ha meg gondunk van, többen is szólunk, s a kérésünket rend­szerint teljesítik. A , bizalmi dolga az, hogy kijárja, hogy szóvá tegye, ha az anyag mi­nősége gyenge, ha a munka- körülményekkel baj van. Például kánikulában nagy itt bent a hőség. Nemrégiben amiatt bosszankodtunk, hogy a köpenyre, amit kapunk, rá­tapad a szál. Olyan szőrösek voltunk, mint a macska. Nylonotthonkát viselünk, ma­gunk vettük, de azt szeret­nénk, hogy erre is térítést ad­jon a vállalat. HároiRoldsIas munka — Itt van azután a másik ügy, a háromoldalas kiszol­gálásé. Űj dolog ez nálunk, s voltak viták. Muszkli kell ahhoz, hogy 480 orsó helyett 720-at rakjon fel az ember a gépre. Amikor próbaképpen bevezették a háromoldalas munkát, mind a három gép­oldalon fleierrel dolgoztunk, azután áttértek arra: két ol­dal fleier, egy oldal finiseur. Az utóbbin gyakrabban kell cserélni az orsót. Mérgelőd­tünk emiatt, de a bizalmi ma­ga is az elsők között vállal­ta, nekünk is meg kellett szoknunk, hogy ugyanannyi idő alatt, több a munkánk. Most már kezdek belejönni. Digruber Tamásné időellen­őr, a gyári szakszervezeti bi­zottság tagja: — Mit is vá­rok a bizalmitól? Röviden: a legmesszebbmenőkig képvi­selje a hozzá tartozó emberek érdekeit, mutasson példát, tudja, hogy milyen üggyel kihez forduljon. Legyen kez­deményező, tegyen javaslato­kat, ha bármi gond adódik. Tudja, én azt hiszem, általá­ban ilyenek is a bizalmiak. Aki nem, azt előbb-utóbb a dolgozók fricskázzák ki ma­guk közül... Talán nsm csalódnak Milyen hát a jó bizalmi? Preizner Gyula igazgató sze­rint az élet diktálta követel­mények teljesítése érdekében a vezetők mellé kell állnia, s képviselnie a közösen hozott döntéseket, mert első a gaz­daságos termelés. Ez nem je­lenti azt, hogy a bizalmi ne nyissa nagyra a száját, ha a dolgozók vélt vagy valódi sé­relmeiről van szó. Hiszen emberi tényező, a hangulat, az olykor óhatatlanul létrejö­vő feszültségek ismerete nél­kül, nem lehet megoldani egyétlen problémát sem. S ha a bizalmi hallgat, először csak egy-két embert, azután egyre többet nyomaszt a gond. Ennek pedig ismét csak a munka látja kárát. A bi­zalmi segíthet abban, hogy a mostani nehézségekkel teli időszakban olyan legyen a légkör, a dolgozók maradja­nak a gyárban, kötődjenek ide. Így beszél az igazgató: fel­gyorsult az életünk, idén öt százalékkal kell növelni gyá­runkban a termelési értéket, de az anyagi eszközeink eh­hez képest szolidak. Gépben, nyersanyagban nincs hiány, ám az embereket meg kell nyerni. Kidolgoztuk a válla­laton belül az érdekeltségi és a szorosabb elszámoltatási rendszert. Minden egyes dol­gozóval meg kell értetnünk, hogy magasabb a követel­ményszint, s ez átgondoltabb, fegyelmezettebb munkát kí­ván. A bizalmi személyes jó példája, érvelése segíthet ab­ban, hogy a 360 dolgozó együtt eredményt érjen el. Aminthogy ő tehet a legtöb­Tariós fogyasztási cikkek Javulóban a kínálat A tartós fogyasztási cikkek kínálata az év első felé­ben összességében javult a tavalyihoz képest. A lakos­ság a vegyes iparcikkekből — amelyeknek zöme tartós fogyasztási termék — 10 százalékkal többet vásárolt, mint a múlt év első hat hónapjában. A legdinamiku­sabban — csaknem 20 százalékkal — az úgynevezett kultúrcikkck forgalma növekedett, de több mint 15 szá­zalékkal nőtt a műszaki cikkek, s 11 százalékkal a bú­torok forgalma is. Az elmúlt év végén, és az év elején még hiánycikknek számító termékek közül jelen­tős mértékben javult a hűtő- szekrények kínálata és a ja­vulás tovább tart. A Jászbe­rényi Hűtőgépgyár hűtőszek­rényekből 28, fagyasztó-lá­dákból pedig 52 százalékkal többet szállít a belkereskede­lemnek az év folyamán, mint tavaly, s az első félévben idő­arányosan teljesítette szerző­déses kötelezettségét. A keres­kedelem import-hűtőszekré­nyekből kétszer annyit kí­nált, mint a múlt év első fe­lében. Mivel azonban sok háztartásban kicserélik a régi hűtőszekrényeket, s növekszik az igény a fagyasztóládák iránt is, a megnövekedett mennyiség sem elegendő, s előreláthatóan az év második felében sem tudják maradék­talanul kielégíteni az igénye­ket. ötvenliteres és annál na­gyobb villanyboyler jelenleg is csak elvétve kapható, noha a Hajdúsági Iparművek az első félévben 52 ezret bocsátott ezekből a belkereskedelem rendelkezésére. Az év második felében hasonló mennyiséget szállít a gyár, s remény van arra, hogy a szerződésen felül még 10 ezret biztosít. Ez is kevés azonban: a hiányt a belkereskedelem 10 ezer im­port boylerrel részben pótolja. Automata mosógépekből 17 százalékkal többet értékesítet­tek az év első felében, mint tavaly ilyenkor. A mosógépek közül a hazai termékek kapó- sabbak. A Hajdúsági Iparmű­vek hat hónap alatt 44 400-at szállított, de a kereslet válto­zatlanul meghaladja a kínála­tot, s a hiányokat csak részben pótolják az NDK- és csehszlo­vák mosógépek. A színes televíziók forgal­ma 48 százalékkal volt maga­sabb, mint a múlt év első fe­lében, 50 ezer készülék talált vevőre, de több is elkelt vol­na. A második félévben vár­hatóan egyensúlyba kerül a kereslet és a kínálat: a gyá­rak 63 ezer készüléket adnak át a kereskedelemnek. Kismértékben javult a kíná­lat gázboylerekből, cirkogejze- rekből, Sziesztakályhákból és gázkonvektorokból is, de a ren­delkezésre álló mennyiség alatta marad az igényeknek. A Belkereskedelmi Miniszté­rium szorgalmazza, hogy mind több üzletben és áru­házban vegyenek fel előjegy­zést azokra a tartós fogyasztá­si cikkekre, amelyekből rend­szeresen vagy időszakonként nincs elegendő, így a vásárlók — ha nem is jutnak hozzá azonnal a keresett termékhez — tájékoztatást kapnak, mi­kor vehetik át a kívánt cik­ket. Ezen kívül a kereskede­lem is pontosabb képet kap. jobban felmérheti az igénye­ket. Megoldásra váró problé­ma viszont, hogy — miután többnyire nem kérnek előle­get, mert ez túl sok admi­nisztrációval jár — a vevők több helyütt is leadják meg­rendeléseiket. s így sok ter­mék iránt a látszólagos keres­let nagyobb a valóságosnál. bet a feloldásra váró konf­liktusok megszűnéséért, az érdekegyeztetésért is. Vegyük például a 40 órás munkahe­tet! Ezt termeléskiesés ' nél­kül kellett idén megvalósí­tanunk. Az első öt l)ónap eredményei igazolják: sike­rült, s ebben nagy a szak- szervezet érdeme. A fonodá­ban bevezettük a háromolda­las kiszolgálást, s a fonónők­nek 20 százalékkal nagyobb teljesítményt kell nyújtaniuk. Ám minden igyekezetünk el­lenére sem kísérhette az át­állást megfelelő bérnöveke­dés, de csak most. Megpá­lyáztunk ugyanis egy több mint 100 ezer forintos bér­preferenciát, s ha elnyerjük, nő a mozgóbéralapunk. Azaz az esztendő végén több ju­talmat, mozgóbért adhatunk, s talán így majd nem csalód­nak a dolgozók, akik előle­gezték a bizalmat. Vannak vitáink Szélesi Tiborné fonónő, bi­zalmi. A kérdésre — miként lehet ennyiféle várakozás­nak megfelelni? — így vála­szol: — Általában elfogadnak a társaim, tizenketten. Három éve választottak, azóta egy­szer sem akartak meneszteni. Csak én szerettem volna le­váltatni magam. Hogy miért? Építkezem, szocialista brigád­tag vagyok, gmk-zom, sorol­jam meg? A háromoldalas ki­szolgálást két esztendeje, az elsők között vállaltam, idén csatlakoztak a többiek. Elein­te voltak problémák, s ma is vannak. Akadozik az anyag- és a hüveiyelíátás, nincs 'Ta­karítónő (a műszak után mi takarítunk), az elófonal mi­nősége is kifogásolható né­melykor, emiatt nem érjük el a normát. Ez pedig nem raj­tunk múlik, hanem a koope­rációs üzemen. Olyan apró­ságokat is szóvá kell tenni, hogy nincs védőitalunk, pe­dig járna a szódavíz. — A brigádból mindenki szakszervezeti tag. A kom­munista műszakon áprilisban mindannyian itt voltunk, első szóra eljöttünk. A pénzt a szentendrei úttörőtábor építé­sére ajánlottuk fel. Sok a fiatal nálunk, akinek nincs lakása, s talán jobb lenne, ha egy-egy dolgozó kapna kölcsönt az építkezéshez, la­kásvásárláshoz — így a ma­gunk közösségéhez köthet­nénk őket, s ez is társadalmi érdek. — Vannak, persze hogy vannak vitáink. A háromol­dalas kiszolgálásnál nem le­hetett például arányosan el­osztani a munkát, mert aki korábban csak fleierrel dol­gozott, nem akarta vállalni a finiseurt. Először magam is ódzkodtam, azután meggyőztek — s én a többieket —, hogy igazságosabban is osztozha­tunk a feladaton. Vagy itt a köpenyügy. Nem engedtem a huszonegyből, s úgy tudom, nem is kell. A vállalat meg fogja téríteni a nylonköpeny árának egy részét, annyit, amennyit a másik fajtáért adnak., (Minek veszik meg, ha rossz?) — Bizalmiként a szakszer­vezet igényeinek is meg kell felelnem. Űjságot árulok, be­tegeket látogatok, segélyt, üdülést intézek (az előbbit könnyebb kiharcolni), családi problémákkal is megkeresnek a többiek. Szóval: nem köny- nyü. Főleg akkor, ha hiába­valónak érzem az erőfeszí­tést. Évek óta rossz a tető, toldják-foldják, mégis beázik, a padló sem jó, elakad rajta a kocsi. Elmondtam már eze­ket a termelési értekezleten, de semmi sem változott. Ami­kor kudarc ér, a tapasztal­tabbaktól kérek tanácsot. Ha az sem segít, marad a re­ménykedés. Optimista vagyok. V. G. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom