Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
«MT . It fi. »tv] 1984 JÜLIUS 17., KEDD Látogatóban a pomázi napköziben Gyereknek lenni sem könnyű — Nem szeretnék most gyerek lenni — mondja Rotór Svetozárné tanárnő, a pomázi napközis tábor vezetője. — Igaz ugyan, hogy egyre-másra épülnek a szép házak, van azokban minden, ami kell, de a szülőknek a nagy hajszában nem marad idejük a gyerekekkel foglalkozni. Este, mire hazaérnek, már ahhoz is fáradtak, hogy egy kicsit beszélgessenek. Nem is szólva arról, hogy sok gyerek van, aki leszámítva a szombat-vasárnapokat, oz egész évet az iskolában és a napköziben tölti. Se télen, se tavasszal, se nyáron nem viszik el sehova. Nagyon sajnálom őket ezért. Éjszakába nyúló beszélgetések Egy kis román faluban születtem, Bukarest mellett. Apám, anyám tanító volt. Ha a gyermekkoromra visszagondolok, mindig az éjszakába nyúló beszélgetések jutnak eszembe. Akkoriban a mi falunkban mindössze két rádió volt. Nyári délutánokon a szüleim kitették a készüléket a diófa alá. összesereglett a község aprája-nagyja rádiózni, beszélgetni. Utólag jöttem rá, mennyi mindent tanultam ezekből a beszélgetésekből. Ma épp erre nincs idő. Mindig figyelem év vége felé a gyerekeket: ugyanazzal a türelmetlenséggel várják a vakációt, mint egykor mi. Nézze, mennyi öröm, várakozás sűrűsödik ezekben a vakációról készült rajzokban. Mi igyekszünk megtenni, ami tőlünk telik. Eddig az időjárás nem kedvezett a vakációnak. A napokat kénytelenek voltunk bent tölteni. Amióta tart a kánikula, egyfolytában kirándulnak, strandolnak. A mai programot is közkívánatra cseréltük fel szentendrei kirándulásra, lubickolásra. Ezért nincsenek most itt a gyerekek. Igaz ugyan, hogy a művelődési házban kényelmesen elférünk, de nekik csak jobb kint, a szabadban. — Hogyan került a napközis tábor a művelődési központba? — Az elmúlt évben egyik iskolából a másikba vándoroltunk, mert festettek. Elég keserves időszak volt. Végül a művelődési ház vezetői siettek segítségünkre. Felajánlották, hogy rendelkezésünkre bocsátanak négy termet. Jövőre talán végérvényesen megoldódik a napközi gondja. Nem messze, Pomáz határában van egy gyermeküdülő, igen szép környezetben. Most nyáron az óvodások nyaralnak kint, úgy tudom, jövőre ott kap helyet a napközi is. Kimozdulni az ismert községből Ebben az évben jobban sikerült megszervezni a táborozást, mint eddig bármikor. TaKét forduló után tábor Tehetséggondozás pályázattal A szakemberek véleménye szerint, közoktatásunk jelenlegi rendszere csak kevéssé teszi^ lehetővé a tehetséges fiatalok kiválasztását, s képességeik kibontakozását. Ezen változtatandó dolgozták ki az oktatásügyi szakemberek az általános iskolai tanulók tehetségkutató egyéni pályázatát, amelyet az ősztől vezetnek be. A tanulók a versenykiírásból ismerhetik meg azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldásával részt vehetnek a különböző tantárgyakból kiírt versenyen. A pályázat többlépcsős: az eredményes feladatmegoldók megyei (fővárosi) találkozón vesznek részt, s itt kapják meg a második forduló egyéni feladatait. Ezek megoldásában már segítik őket, ahol ilyen van, a tehetséggondozó szakkörben, másutt konzulenst kérnek fel melléjük. A második fordulóban kiemelkedő eredményeket elérő diákok a pályázat befejezéseként, nyári szünidei szaktáborozáson vesznek részt, ahol kiváló szakemberek vezetésével újabb lehetőséget kapnak képességeik fejlesztésére. A nyár filmjei A következő hetekben számos új filmet mutatnak be a mozik, s a produkciók között több világhírű rendező alkotása szerepel. Július második felében kerül a vetítő- vásznakra Peter Zinner filmje, a Szalamandra, amely angol—olasz koprodukcióban készült és az államellenes, fasiszta csoportok itáliai tevékenységéről szól. Augusztusban mutatják be Francois Truffaut: Szomszéd szeretők című filmjét, amelyben a francia újhullám egykori kiválósága ezúttal egy szerelmi történetet ábrázol. A film főszerepét az európai filmgyártás egyik szupersztárja, Gerard Depardieu alakítja. A nyár egyik legnagyobb szabású produkciója Thomas Hardy világhírű regényének filmváltozata az Egy tiszta nő című, kétrészes francia— angol filrr>. Roman Polanski filmjét három Oscar-díjjal jutalmazták, a főszerepet Nas- tassia Kinski játssza. A hónap nagy érdeklődéssel várt bemutatói közé tartozik Jancsó Miklós: Omega című produkciója. A szakemberek közül még ma is többen ellenzik, tagadják a tehetséggondozás szükségességét. Az egyik leg- gyakoriBEf ^ ellenérvük az, hogy az egyéniség, a tehetség mindenféleképpen kiharcolja a magáét, mások a közoktatás demokratizmusát féltik. A Művelődési Minisztérium illetékesei szerint az oktatás akkor demokratikus, ha mindegyik diáknak azt nyújtja, amire szüksége van: segíteni a gyengébbeket a felzárkózásban, a kiválókat pedig a már birtokba vett tudás fejlesztésében. A tehetségkutató egyéni pályázat — mint komplex tehetségkiválasztó és tehetséggondozó módszer —, a jövőben egyik járható útja lehet a tehetséges tanulók általános iskolai nevelésének. valy például minden pedagógust három napra beosztottak a napközibe, fizetség nélkül. Az emberek naponta váltották egymást. Lehetetlen volt akárcsak fegyelmet is tartani. Idén augusztus 17-ig van tábor, két táborvezetővel. A tanárok egy- egy hétig vannak itt, a heti átlagkeresetük dupláját kapják. így már volt önként jelentkező is elég. — Gondolom, azért most is van megoldásra váró feladat. — Igen, Gond például, hogy mindössze tíz alkalomra kaptunk kiránduláshoz buszt. Pedig mi jóval többször szeretnénk kimozdulni az unalomig ismert községbőL Az útiköltséget így alkalmanként kell beszednünk. Ha valamelyik gyerek nem hoz pénzt otthonról, akkor a tanár kénytelen zsebből kifizetni a jegy árát. És ez bizony nemegyszer előfordul. — Hány napközisük van jelenleg? — Júliusra 93 gyereket írattak be. Hetente három tanár foglalkozik velük. — Ha jól osztok, ez teljes osztálylétszámnak felel meg, nem sok egy kicsit a pedagógusoknak? — Szerencsére több hetediknyolcadik osztályos tanítványunk rendszeresen eljön segíteni. Foglalkoznak a kicsikkel, vigyáznak rájuk, még a játékaikat is behozzák. Hadd említsem meg közülük Elek Tímea és Bíró Zsuzsa nevét. Sokat segítettek eddig is. Gabi lányom is több alkalommal itt volt egész nap. — Érzése szerint, melyik programnak volt eddig a legnagyobb sikere? — A gyerekek Imádják a mesefilmeket. A vetítést alig lehet abbahagyni. Ugyanígy örülnek a raesedélelőttöknek. Néhány nappal ezelőtt nálunk járt Benedek Elek pomázi leszármazottja. Beszélt Elek apótól és meséket olvasott. Tátoít szájjal hallgatták. Örülnek, ha csatangolhatnak Amióta jó idő van, alig lehet a strandról hazacipelni őket. Ismét beigazolódott, hogy semminek nem örülnek jobban, mint ha a szabadban csatangolhatnak, naphosszat fürödhetnek. Jó lenne, ha a strandra ingyen beengednék a napköziseket. ígéretet kaptunk, hogy csak 3 Ft lesz a belépő, de továbbra is 5 Ft-ért vesszük a jegyeket. Nagy Emőke Jellegzetes falurészlet a Felső-Tlsza-vldék tájegységéről Mesterségek szemléje Szentendrén Hangszer készül a dudásoknak Július tizenötödike, az új kenyér megszentelésének napja — olvashatjuk a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum bejáratánál. Azután egymás után sorakoznak a neves dátumok, amelyekhez ebben a hónapban ősi szokás fűződik. Akik errefelé járnak — márpedig a Szentendrére látogatók mind eljönnek —, nyári programfüzetet kapnak a kezükbe. őrlés a mosonszent- miklósi tiprómalomban, kovácsolás a szilsárkányi kovácsműhelyben, mézeskalács-készítés a süttöri lakóházban, lán- gossütés, vajköpülés, bábozás, hangverseny és sorolhatnánk, mi minden várja a látogatókat. Bárki meggyőződhet arról, hogy itt nem csupán a régi falvak lakóházainak látványáról van szó. Értő kezek nyomán életre kel a szövőszék, finom búzát őröl a malom, megindulnak a fazekas- műhelyben a korongok. Vasárnapon a Felső-Tisza-vidék tájegység egyik szérűjében a ti- mármesterség fogásait mutatták be. Türelemjáték — A már megszokott foglalkozások sorában különlegességet jelent a tímármesterség — mondja Hegyi Füstös Ilona, a múzeum közművelődési csoportjának tagja, aki ott tüsténkedik a munka körül. — Meglehetősen kevesen vállalkoznak arra, hogy ebben a melegben a nyers bőrrel dolgozzanak. A másik, amiért V-FIGYELŐ Madonna. Ha valaki eddig nem tudta volna, hogyan is fest a willendorfi Vénusz néven világhírűvé vált szobrocska, akkor most, a Rohamsisakos Madonna című tévéfilm megtekintése után immár nem lehetnek kétségei e vonatkozásban. Ez az Asperján György írta és Várkonyi Gábor rendezte történet ugyanis jó párszor megmutatta e mű magyar honi mását, vagyis azt a telt idomú, a termékeny asz- szonyiság minden anatómiai jegyét magán viselő figurát, amelyet sok herce-hurca után végül is kőtalapzatra állítottak abban az útkanyarban. A mai mese egyik hőse, az idősebb Bicó — Páger Antal alakította őt a reá jellemző eszköztelen egyszerűséggel *- ugyan nem egy efféle combos- kebles hölgyet szánt az illető helyre, amikor a Don-kanyar- ban megfogadta, hogyha épségben hazatér, szobrot állít tat a jóságos Szűzanya tiszteletére. de hát fia, az élelmes kőműves — Módi-Szabó Gábor ízes elővezetésében — egy ilyenre tett szert. Mint tapasztalhattuk, ebből lett a kalamajka, mégpedig nem is akármilyen, hiszen a helybeli tisz telendő — őt Reviczky Gábor keltette életre, kissé bizonytalanul ingadozva a kötelező szelídség és a kínálkozó kari- kírozás kettős csábításában — csak akkor szerzett tudomást milyenségéről, amikor már fején rohamsisakkal helyén magasodott a mű. A hálából felépített garázs pedig szintén készen tárta ki ajtaját... E rövid summázatból is kitetszhet, hogy egy jópofa sztorit vetett papírra a szerző. Egy olyan históriát énekelt meg, amely valóban meg is történhetett, vagy ha így nem került rá sor, akkor is elképzelhetőnek mutatkozik valamennyi epizódja. Ez a kedves anekdota azonban mégsem lett azzá, amivé lehetett volna. Egyszerűen azért, mert megelevenítői nem döntöttek afelől, hogy egy szelíd vígjáték, avagy egy maró-gúnyos szatíra kerüljön-e ki a kezük alól. Egyszer ugyanis az urambá- tyámos kedély uralta a felvételeket, másszor meg hirtelen szikrázni kezdett a légkör, és a néző csak úgy kapkodhatta a fejét, iéy gondolkodván: ez a csípés aztán elevenbe talált. Igen, hol mosolyogni volt alkalmunk, hol meg — sajnos, ritkábban — a találó kifigurázások láttán elégedetten cset- tinteni. Említettük már Reviczky Gábor alakításának bizonytalanságát. Nos, éppen az ő jellemfestése példázza a legjobban a vállalkozás kettősségét. Élesebb színeket csak alkalmanként — főképpen a történet vége felé — mert felvillantani. pedig hát a maga egész valójában kiviccelhető valaki volt (lehetett volna) ez a papocska. Nagy kár, hogy az elképzel- hetőnél szordínósabbra sikeredett ez a Rohamsisakos Madonna, mert — sokszor és sok helyütt panaszolják ezt — a mai téma és ráadásul a humoros körítéssel előadható mai téma a fehér hollókhoz hasonlatosan ritka a mi televíziónk műsorában. Lám, most fölmerült egy olyan hétköznapian vicces trakta, amelyen tényleg mindenki egyformán vidulha- tott volna, és valahogy mégis csak felében-harmadában sikeredett az ügy. Késő bánat ebgondolat, de ilyen esetekben — tanú erre a sikerfilmek garmadája — célszerűbb kiegészíteni a stáblistát olyanokkal, akik az egyes jeleneteket a maguk poénjaival megfejelik. Micsoda jól ki lehetett volna játszatni például annak a Vajda László által szintén csak vázlatosan fölvillantott amatőr szobrásznak az alakját! így csupán egy halvány emlékképünk marad róla, míg ellenben, ha ügyesen belésűrítik a hivatalosan el nem ismert dilettánsok — nem feltétlenül tehetségtelen dilettánsok — ismerős jellemjegyeit, akkor akár főszereppé is kinőhette volna magát. Egy szó mint száz: többeknek és többet kellett volna dolgozni ezen a filmen, és ha ez így történik, akkor biztosan nagyobb a siker. így csak tapsikoltunk, vastaps helyett... Akácz László Mesterségem címere: tímár, készül a kecskebörduda így rendkívüli az esemény, hogy többnyire megpróbáljuk a látogatókat is bevonni. Ez esetben a kívándsiskodók megláthatják: nem is olyan egyszerű a bőr kikészítése. Népművelés szakosként a múzeumi közművelődésnek azok a színterei vonzanak, amelyeken megszólaltathatjuk a rég múlt, már-már feledésbe vesző szokásokat. A múzeumi rácsodál- kozás helyett sokkal jobb, ha ki-ki megpróbálja használni az eszközöket, tárgyakat. Miközben beszélgetünk, Benkő Csaba ráteszi, a rámára a kecskebőrt és a kézvassal elkezdi — úgymond — a bőr lehúsolását. — A hártyától, a zsírtól, a faggyútól alaposan meg kell szabadítani a felületet — magyarázza. — Kókai nagyapámtól kaptam mindehhez kedvet. Később sokat jártam Kis Istvánhoz, a kókai tímárhoz, tőle tanultam. iff'. Mindenesetre türelemjáték, amire az állatorvostan-hallga- tó vállalkozott. A látogatók megállnak, nézik, hogyan készül a majdani duda. A fiatalember elmagyarázza, hová kerülnek majd a sípok. S azt is megtudhatjuk; egy jó dudás egy esztendő alatt szét is fújja hangszerét. — Látod, nem könnyű munka ám a tímárkodás — mutatja unokahúgának a kiskunfélegyházi Boda Jenöné. — Kisbéren születtem, gyerekkoromban nem volt ritkaság az állatbőrök otthoni kikészítése. Először járok Szentendrén, nem hagyhattam ki a szabadtéri múzeumot. — Otthon még mindig van két hombárunk is — pödörge- ti a bajuszát Kovács Sándor, a szatmári pávakör tagja. — A fiam is tímár, de abbahagyta a mesterséget. Kedvtelésbe! — Ami itt múzeumi tárgy, az nálunk még mindig használatos — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Sándor felesége. A fiam még mindig kikészíti a bőrt, de már csak a maga és a család kedvtelésére. A stafirungomat annak idején kenderből szőttem. Olyan erős, még ma is tart! — A nagypapa még most is kikészíti a nyúlbőrt — néz föl ránk a tízéves Repczin Edit és Halász Ildikó. — Itt nyaralunk az izbégi táborban. Vajáról jöttünk Szentendrére. Voltunk a Duna-parton, a múzeumokban. Igaz, ma nagyon meleg van, de a szabadtéri múzeumban sok érdekességet láttunk. — Kijöttünk, hogy megnézzük. mit csinál a barátunk — támasztja a gerendát Rády Anna és Rócz Dániel gyógyszerészhallgatók. — Budapestiek vagyunk, minden érdekel, ami itt történik. — Három esztendeje voltam utoljára a szabadtéri múzeumban — szól Brenkusné Balogh Anikó. — A foglalkozások nagyon tetszenek. Sajnos kevés az információ. így például hiányzik a tájékoztató kiírás. Véleményem szerint a füzet mindezt nem pótolja. — Néhány hónapja dolgozom a múzeumnál — mondja Borka Erzsébet restaurátor. — Ma telik le az egyhetes ügye- letem. Örülök, hogy kiléphettem szűkebb munkakörömbőL Ez alatt a néhány nap alatt a látogatók szemével nézhettem az itteni szépségeket és a gondokat is. Programok Vajon miféle érdekességeket rejt a parasztház? Xtenc*ényi Zoltán felvételei A Szentendrére kirándulók számára külön programot jelent a szabadtéri múzeum. A nyári rendezvények számos foglalkozást ígérnek. E hét végén például megindul ismét a mosonszentmiklósi tipróma- lom, a kovácsműhelyben izzik a vas, mézeskalács, lángos sütésére készülnek. A műhelyekben gyapjút szőnek, ko- rongolnak. Orgonamuzsika csendül fel a mándi templomban. Amíg a szülők részt vesznek az eseményeken, a gyerekekkel népművelők játszanak, így válik élővé, mindenki számára érthetővé és élvezetessé a szabadtéri néprajzi múzeum, Erdősi Katalin
