Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-15 / 165. szám

mr , ME WE/ 1984. JŰLIUS 15., VASÁRNAP Amatőrfesztivál * Élvonalban a gödöllőiek Hetedik alkalommal rendez­ték meg az idén Kazincbarci­kán az amatőr színjátszók or­szágos fesztiválját. Az ala­pítás éve 1972, és 1974-től nemzetközivé vált az esemény. Azóta mindig hívnak külföldi csoportokat. Az idei seregszem­lén ír, észt, csehszlovák, nigé­riai és tizenkét hazai csoport lépett színpadra. Az itthoniak közül ötven együttes jelentkezett. A kivá­lasztás a korábbi ágazati fesz­tiválokon mutatott produkció alapján, illetve előzsürizéssel történt. A gödöllőiek már a meghívás tényét sikernek tart­hatták, hiszen három csoport­juk mutatkozhatott be az or­szágos fesztiválon. A GT 80 színházi csoport, a Boleró pantomimegyüttes, valamint az amatőr színészstúdió. A legnagyobb elismerést az 1080 óta az agráregyetem és a városi művelődési központ tá­mogatásával működő GT 80 színházi csoport könyvelhette el Schwajda György Segítség című groteszk játékával. A fő­díjat ebben az évben nem ad­ták ki. noha általános volt a vélemény, hogy az idei feszti­vál darabjai magasabb szín­vonalú előadásban kerültek a szakzsüri és a közönség elé, mint a legutóbbiak. A legjobb rendezésért járó díjat Heré­nyi Gábor kapta a Segítség színpadra állításáért. A legjobb alakítás díját Baranyai Gizi érdemelte ki, a darabban mu­tatott játékáért. S végül a közönség szavazatai alapján is a GT 80 bizonyült a legjobbnak. A szakmai zsűri indoklásá­ból annyit érdemes kiemelni: eredményes volt az együttes ama törekvése, hogy játékuk­kal > az értőbb és a kevés­bé beavatott nézőkhöz egy­aránt szóljanak. A gödöllőiek a kazincbarci­kai szereplés nyomán számos meghívást kaptak. A GT 80 csoportot Miskolcra, Gyulára, Békéscsabára, Pécsre, Szol­nokra, Jászfényszarura és a fővárosba várják. Az amatőr színészstúdiót Monacóba hív­ták. K. P. Régi emlékeket rejt a földtakaró Kincskeresők a Fellegvárban Tréfás embléma hirdeti mes­terségük címerét. A buzgó tá­borozó leás a föld mélyébe, tágra nyílt szemekkel felfe­dez egy láfeszárcsontot, mi­közben alig fél méternyire ott a sok-sok csillogó kincs, királyi ékszerek, szelencék. Vonzerő Visegrádon nem nehéz ál­modozni. A földtakaró évszá­zados emlékeket rejt. A szak­emberek a megmondhatói: mi minden vár itt még feltárás­ra, az utókor számára megőr­zésre. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség visegrádi építésve­zetősége, a visegrádi múzeum, a . józsefvárosi KISZ, a Pilisi Parkerdő Gazdaság fogott ösz- sze, hogy a Dunakanyar leg­szebb részére hívják a fiata­lokat. Környezetvédő és ré­gésztábor nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. — Másodszor kínáljuk fel ezt a lehetőséget — mondja Zana István, a visegrádi épí­tésvezetőség vezetője. — Ta­valy nyáron csupán próbál­koztunk. Saját elképzelésein­Politikai könyvek Az ifjúság helyzete Milyen ma a fiatalok helyzete? Hogyan élnek, gondolkod­nak, miként ítélik meg maguk a jövőjüket? Megannyi kérdés, amelyekre válaszolni igyekeznek neves kutatók, esszéisták, írók és tanárok, akik a magyar ifjúság helyzetével tevőlegesen foglalkoznak. A gyűjteményes kötet a Kossuth Könyvkiadónál jelent meg a napokban, s amelyben többek között Huszár Ist­ván, Gazsó Ferenc, Ancsel Éva, Andorka Rudolf és mások mondják el véleményüket. A magyar ifjúság a nyolcvanas években című kötet ráta­pint a lényegre: megmutatja, hogy miként gyorsult fel az if­júsági probléma, amely élénken foglalkoztatja a közvéleményt, ríéhány csendesebb év után, amelyet a hetvenes években le­hetett tapasztalni, mintha a ma felnövő nemzedékek önálló élet- és pályakezdését a korábbi évtizedekhez képest szokatlan feszültségek jellemeznék, s ennek hatása tükröződik is a mai fiatalok gondolkodásában, magatartásában, a nemzedéki kü­lönbségek és kommunikációs problémák erősödésében. Huszár István éppen az ifjúság és a társadalom összefüg­géseit vizsgálja, foglalkozik a fiatalok sajátos helyzetével, ne­hézségeivel. Megállapítja, hogy az ifjúság körében tapasztal­ható feszültségek egy része a mindennapi élethez kötődik, az önálló pálya- és életkezdés, családalapítás körül sűrűsödik. Gazsó Ferenc azt elemzi, hogyan helyezkedik el társadalmunk szerkezetében az ifjúság, milyenek az osztály- és rétegviszo- nyok, melyek ezeknek a működési mechanizmusuk. Pataki Fe­renc a nemzedékváltás és a szocialista fejlődés folytonosságá­ra hívja fel a figyelmet írásaiban, míg Ancsel Éva az érték változásának az ifjúságra gyakorolt hatását vizsgálja, megálla­pítja, hogy ugyanazok az értékek a különböző dimenziókban is változnak. A kötetben a továbbiakban a kutatók a demográfiai fo­lyamatokat vizsgálják, Tahin Tamás a fiatalok egészségi álla­potát jellemzi, míg Rédei Mária, Salamon Pálné és Üjvári József anyagi-jövedelmi és lakáshelyzetüket kíséri nyomon. Andorka Rudolf és Falussy Béla a fiatal korosztályok élet­módját vizsgálják, hangsúlyozzák, hogy az különbözik az idő­sebbekétől, a fiatalok összetétele más, eltérő az előző nemze­dékétől, magasabb köztük például az iskolázottak, a szellemi foglalkozásúak aránya, kevesebb a szakképzetlen munkás, a mezőgazdaságban dolgozó, több a városi lakos. A fiatalság minds» rétegében megváltoztak az értékek, a normák, az atti­tűdök. Másképp ítélik meg a munkát, másképp gondolkodnak sok mindenben, nagy hatással van rájuk a rádió, a televízió, a zene, mások a társas összejövetelek és ezek más hatással van­nak rájuk. r Mindent összevetve: nagyon érdekes A magyar ifjúság a nyolcvanas években című könyv. Az ifjúságkutatás legújabb eredményeit összegezi, amelyet érdemes és nagyon hasznos el­olvasni, mert átfogó információt nyújt a fiatalok mai helyze­téről és szocializálódásuk legfontosabb kérdéseiről. Gáli Sándor Ebédszünet idején ilyen a tábor. Ismerkedés a 'Fellegvár térképével (balra lent). Szállás a Mogyoróhegyen (jobbra fent). Barcza Zsolt levételei két egyeztettük a táborozok véleményével. A tanulságok szellemében indult a mostanh- Azt szeretnénk, ha a fiatalok belekóstolnának az ásatások örömébe, de. megismernék a nehézségeket is. — Vonzerőt jelent a törté­nelmi hely, a természeti szép­ségekben gazdag >környezet? — Mindenképpen. A Pilis övezte környezetben két hetet eltölteni, mindig kellemes. Természetesen azt sem titkol­juk, hogy komoly fizikai mun­ka vár az ide érkezőkre. Az idén főként a fővárosi közép­iskolákból jöttek. Jó nézni, ahogyan lelkesednek, ahogyan a köveket megforgatják, vé­dik. — Látja-e munkája értel­mét a táborozó? — Mindenki fellelkesül, ami­kor tárgyi emlékekre bukkan valamelyik csapat. A fiatalok ellátogatnak a restaurátor­műhelybe, végigkísérhetik az előbányászott kincsek sorsát. A Fellegvárban az idén előké­szített köveket minél hama­rabb beépítjük, a jövőre visz- szatérők már láthatják tevé­kenységük eredményét. Pitykegomb A Sibrik-dombon, a faluban és a Fellegvárban dolgoznak a táborozók délelőttönként. Dél­után kirándulnak, előadáso­kat hallgatnak, szellemi vetél­kedőn vesznek részt, szórakoz­va tanulnak. Ismerkednek a környékkel. Bepillantanak a régészek, múzeológusok kuta­tó munkájába. A mogyoróhe­gyi jurtatáborban délutánon­ként hangos az élet. — Jobb szálláshelyet ki sem találhattak volna számunkra — mutat körbe Szőke István. a józsefvárosi KISZ-bizottság szervező titkára. — A romanti­kus környezet, a történelmi légkör fellelkesíti a táborba érkezőket. Gimnáziumokból, szakközépiskolákból toboroz­tuk a résztvevőket. — Genetikusnak készülök — kapcsolódik a beszélgetésbe Szegedi Zsolt, a budapesti Fa­zekas Mihály Gimnázium ta­nulója. — Bár a régészetet nem választanám élethivatá­somnak. nagyon érdekel. Az itt eltöltött napok alatt egy­fajta történelemszemléletet nyerünk. Legalább fogalmunk van arról, mint jelent az, hogy ásatás, feltárás. — Szeretném majd valami­kor kamatoztatni a tapasztal­takat — szól Honi Zoltán. — Magyar-történelem szakos ta­nárnak készülök. Tavaly is itt voltam, nem bántam meg. Meglehetősen nehéz . fizikai munka vár ránk. De a felfe­dezés öröme — ha csak egy faragványos követ vagy netán egy ezüstözött pitykegombot is találunk — leírhatatlan. — Mi nemigen tudtuk, mi­re vállalkozunk — mosolyog Kolozsvári Erzsébet és Sze­rencsi Andrea. — A táborozás újfajta romantikája vonzott bennünket. Igaz, közgazdasági szakközépiskolába járunk. Itt legalább kipótoljuk a történe­lemórákat ! A térkép Délután már a Fellegvár­ban találjuk a kis csapatot. Szőke Mátyás múzeumigazga­tó kiteríti a térképet, mutatja a vár egykori alaprajzát. Ma­gyarázatában, visszapörgeti az idő kerekét. A táborozók értik szavait. A délelőtti tevékeny­ség most nyer igazi értelmet. A régésztábor tagjai maguk­kal vihetik Visegrád történel­mi levegőjét. Erdősi Katalin Koncerttető, fényágyú A legek színpada lett Régi, gyerekkori emlék a margitszigeti szabadtéri színpadról: az Aida előadásában élő elefántot láttam. Most Markó Iván csapata próbál a színpadon, a másnapi bemutatóra készülnek. Hosszú-hosszú szü­net után ők az elsők ezeken a deszkákon. A Győri Balett előadásán vehette ismét birtokba a közönség a főváros legszebb fekvésű szabadtéri színházát. A legszebb fekvéshez még más legek is sorakoztathatók; a legkorszerűbb színpadtechnika, a legnagyobb színpad .. • is. Elhelyezésénél külön fi­gyelmet fordítottak arra, hogy ne boruljon föl a színház és a természeti környezet szerves egysége. A világítástechnika egyik érdekessége a 2500 watt teljesítményű fényágyú, amely­re a nézőtér és a színpad nagy távolsága miatt van szükség. A hatalmas méretű rekonst­rukció a bontási munkákkal együtt tizennégy hónapig tar­tott. Az építkezés generálkivi­telezője az Agroépszer, a Szi- lasmenti Tsz és a gödi Duna- menti Tsz gazdasági társulása volt, de részt vett a munkák­ban alvállalkozóként az érdi építőipari szövetkezet is. A nézőtér legmagasabb pont­járól letekintve valóban im­pozáns látványt nyújt a szín­ház. Nem kell nagy fantázia annak elképzeléséhez, hogy egy-egy remek előadás milyen hangulatot kelt ebben a kör­nyezetben. Egy évadban a ko­rábbinál több előadást tarta­nak majd, és bőrül a színház profilja. M. N. P. A margitszigeti víztorony lábánál fölépített színházban 1938 nyarán tartották az első előadást, a Nemzeti Színház játszott itt akkoriban. Vörös­marty Csongor és Tündéjével és Shakespeare Szentivánéji álom-jóval nyitottak. A hábo­rú utáni újjáépítés 1951-ig tar­tott, akkor az első előadáson Otto Klemperer vezényelt a Szigeten. Utoljára 'az 1981-es szezonban töltötte meg a kö­zönség a nézőteret. A teljes rekonstrukció költ­ségei jócskán meghaladták a 100 millió forintot. Átépítették a nézőteret, új bejáratokat nyitottak, a kényelmes széke­ket iparművészek tervezték a 3200 nézőnek. Lebontották a régi színpadot is. A zenekari árok lefedésével a játéktér 47 négyzetméterre növelhető, ez nagyobb, mint az Operaház új színpada. Újszerű, hogy ele­mekből 360 négyzetméter fe­lületű úgynevezett koncerttetö építhető föl, ami növeli a hangversenyek akusztikai ha­tását. Ezt szolgálja a világszín­vonalú hangosító berendezés Rádiófigyelő MIT ÜZEN A RÁDIÓ? Alig­hanem a Kossuth adó egyik legnépszerűbb műsora a mit üzen. Szerkesztői Herényi Má­ria és dr. Szegő Tamás nem kevesebbre vállalkoznak, mint hogy az egyediben, a hallga­tók egyéninek tűnő, ám gyak­ran sokakat érintő panaszainak nyomán megmutassák az álta­lánost. Legutóbb a szerződéses ven­déglátó helyek működésének visszásságait járták körül. A Bajcsy-Zsilinszky úton több szerződéses vendéglátóhely is található. Ezek tevékenységük­kel hovatovább megfosztják a felettük levő bérlakásokban élő, többnyire idős lakókat nyugalmuktól. Korábban, amíg ezeket az üzleteket közvetlenül a vendéglátó vállalat üzemel­tette, este 10 órakor bezártak. Ettől kezdve csend és nyuga­lom honolt a környéken. Ám amióta szerződésbe adták, a bérlők megnyújtották a nyit­vatartási időt, nem ritkán úgy, hogy mindössze egy-két órányi takarítási szünetet közbeiktat­va, nonstop üzemeinek. S hiá­ba halkítják le este 10 után a zenegépet, hiába igyekszik a Köjál zajcsoportja ellenőrzé­seivel rákényszeríteni a bérlőt a csendréndelet betartására, ha a vendégek — akiket, az ilyes­fajta éjszakai szórakozóhelye­ken nemigen lehet megválo­gatni — zajosak, ha éjszakán­ként arcpirulásra késztető al­kuk színhelye az ablakok alatt a járda. A lakók persze protestáltak. Megjártak már minden létező fórumot. Eleddig minden ered­mény nélkül. Megszólaltak a riportban a vendéglátóhelyek bérlői is. Egybehangzóan állították: le­hetőségeik határain belül, min­dent elkövetnek, hogy jó kap­csolatokat tartsanak a lakók­kal, de kénytelenek az éjjel­nappali üzemmódra, mert csak így találják meg saját számí­tásukat. A kerületi tanács ke­reskedelmi osztályának veze­tője tehetetlén, mint szavaiból kiderült, nincs módja a vál­toztatásra. A jogszabály értel­mében a tanácsok nem korlá­tozhatják a szerződéses üzle­tek nyitvatartási idejét. Vagy­is a bérlő belátására van bíz­va, hogy mikor nyit és zár, csupán bejelentési kötelezett­sége van. Ha megszegi a csendrendeletet, esetleg kifize­ti a kiszabható büntetést. A hallgatónak, s az elkese­redett lakóknak egyaránt úgy tűnik, nem a legbölcsebb ez a döntés. Talán módosításra szo­rul a jogszabály... AZ ÁLLAMIGAZGATÁSRÓL — MINDENKINEK. Akár ezt a címet is viselhette volna Kiss Gy. János és Hegedűs Péter e heti reggeli sorozata, melyben egy-egy riport kap­csán az államigazgatás év ele­ji átszervezésének első félévi tapasztalatairól szólt okosan, közérthetően, ismeretterjesztő célzattal, követendő példaként. Bányász Hédi Egy évszázad hány ecsetvonás? Qzületésnap, ötödik. a kilencven­Madárcsontú öregember. Gyermekivé töpö­rödött feje elvész a kalappa­lást terebélye alatt. Kezébe díszdobozt kap, a köszöntő rö­vid, s még kevesebb, amit fü­le befogad. Ujjai a bársony­párnától megfosztott bronz­darabot kutatják végig. Az ujjak közvetítette képszeletek végül rendeződnek, ajkáról egy évszázad nehezével sza­kad föl a szó: emlékplakett. Emlékplakett Benedek Péter festőnek, aki immár kilenc- venötödik esztendejébe lépett. Közel száz év. Vajon mennyi az? Hány ecsetvonás? Sűrített életvázlat. Úszódon született 1889-ben. Anyjától s atyjától Inkább csak napszámosi hivatását örökölte, bár Benedek Benjá­min tudott rajzolni Keze ko­rán megbarátkozott a kapa­nyéllel meg a kemériy vassal „Mikor nem kellett dolgozni, mindjárt rajzolni kezdtem” — fogalmazza Benedek Péter ön­életrajzában. Felfedezője Bá­lint Jenő, egy fővárosi gyár irodavezetője, jó szemű, az üz­let lehetőségét hamar felis­merő polgárember volt in­kább. semmint valódi mecé­nás. Nála gyűltek a képek. 1923. az első budapesti kiállí­tás időpontja, utána még jó néhány tárlat következik. A festő 1949-ben vetődött el Ceg­lédre, azóta is itt él. Munkái­nak egy töredéknyi részét a helybeli Kossuth Múzeum őr­zi, s állandó kiállításon mu­tatja be. Képek a falon. Saját útjait járta. Nem tud­ni, szándékkal-e vagy sem, de máig érvényes foglalatba vonta önnön világát. Mintha csak a földszagú parasztság történetéről íródott könyv lapjait kívánta volna hű il- lusztráeiókkal bélelni. De hát hol van efféle könyv? Talán a fal képein. Simó Lajos uszódi bíró. (Akvarell 1932-ből.) Súlyos fő­úri portrékhoz szokott sze­münknek furcsa kép. Kövé- redő. tokás. az ünneplő ruhá­ban és a nyakkendő szorításá­tól feszengő, hosszú szárú pi­pát szívó falusi tekintély. A bíró. Lehetne döngő léptű, kevély elöljáró, kinek köze­ledtét félik a parasztok. Nem az. Arcán a (bor rajzolta?) pírfoltok szelíd, mélázva pihe­nő öreggé teszik. Dunai hajó (Akvarell 1928- ból.) Puhán, finoman kapcso­lódnak egymásba a színek. Mégis a csendben kegyetlen konfliktus szikrázik. Az elő­térben a fáradtságtól álomba ájult agrármunkások, hátul meg a korlátnál sétapálcás, keménykalapos úriember ácso- rog, szemét a folyó habjain pihenteti. önarckép kalapban. (Olaj 1925-ből.) Kemény, tiszta te­kintetű. kackiás hajuszú, ifjú napszámos, csipetnyit hetyke. Kalapja fekete ernyő, mint­ha bizony felfogná az ütése­ket. Az önarckép nem festőt ábrázol, hanem parasztfiút. /önarckép. (Tempera 1957- bői). Sok évvel később. Időgyúrta, gyönyörű emberi arc. Nem maradt barázdálat- lan szemernyi pontja sem. Megenyhült a festék is. A sér­tetlen fényű szemek konok- sággá tisztították a hetykesé­get. A portré nem festőt áb­rázol hanem parasztembert. Benedek Péter kilencvenöt esztendős. Varga Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom