Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-15 / 165. szám

MFl VEI 1384 JÜLIUS 15., VASÁRNAP mm Ciprus egységéért Szolidaritás A ciprusi néppel vállalt szo­lidaritás jegyében világszerte megemlékeznek a szigetországi válság 10. évfordulójáról. A Magyar Szolidaritási Bizottság ée az Országos Béketanács el­nöksége a július 15-én kezdő­dő nemzetközi szolidaritási hét alkalmából szombaton nyi­latkozatot tett közzé. Ebben hangsúlyozza: A cip­rusi válság azóta sem rende­ződött, elhúzódásáért az impe­rialista erők a felelősek. Cip­rus egységének helyreállítását, szuverén, el nem kötelezett po­litikájának folytatását meg­akadályozza, hogy az ország területén továbbra is külföldi katonai támaszpontok működ­nek. A krízis legújabb, ve­szélyt hordozó eleme, hogy a sziget északi részén szakadár állam létrehozásával végleges­sé akarják tenni az ország kettészakítottságát. A békeszerető magyar köz­vélemény szolidáris a ciprusi nép igazságos harcával, s ha­tározottan támogatja az ország egységének helyreállítására irányuló erőfeszítéseket. Irfurti kiállítás ötvenkét magyar vállalat, szövetkezet, kutatóintézet vesz részt az erfurti kertészeti ki­állításon, melyet augusztus 25. és szeptember 23. között ren­deznek meg a Német Demok­ratikus Köztársaságban. A százhektáros kiállítási köz­pontban az. idén az európai KGST-országok bemutatják tu­dományos-technikai együtt­működésük eredményeit és a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelésre gyakorlott ha­tását. A talajművelés mellett nagy figyelmet szentelnek a zöldség-, a gyümölcs- és dísz­növénytermesztés, valamint a korszerű élelmiszerfeldolgozá­si eljárások ismertetésének. Magyarország önálló, 600 négyzetméteres pavilonnal vesz. részt az ..-erfiírU. .kiállítá­son. A kiállítók, szeptember 13-án magyar napot tartanak, amelyen tapasztalatcserét és szakmai ..konferenciákat is szerveznek. Meddig zümmögnek? A dömsödi jéghegy csúcsa körül A hírről, amelynek nyomán elindultunk Dömsödre, hamar kiderült, hogy az csak a jéghegy csúcsa. Az eset is — sajnos — mindennapos. Mégis igen alkalmas arra, hogy általánosít­ható következtetéseket vonhassunk le. Az információ annyi volt. hogy Dümsödön június közepén a méhészszakcsoport két tagja jelentős méhpusztuiást észlelt. Az Országos Állategész­ségügyi Intézet a beküldött minta alapján megállapította, hogy a hasznos kis rovarok pusztulását a Wofatox nevű növényvé­dő szer okozta. A jelzett időben a környé­ken három termelőszövetkezet tábláit is permetezte ezzel a szerrel a repülőgépes növény- védelem. A dömsödi Dózsa és a kiskunlacházi Pereg tsz te­rületének határán álltak Csécs Zsigmond kaptárai. S mivel a repülőgép egyik nap az egyik, másik nap a pedig a másik szövetkezetnek dolgo­zott a Wofatoxszal, teljes bi­zonyossággal szinte lehetetlen megállapítani, melyik tsz a felelős a kárért. Nem kér kártérítést Az idős méhészt dr. Nagy István körzeti állatorvossal keressük fel. — A ki járók közül tíz csa­ládra való pusztult el — mondja szomorúan Csécs Zsigmond. — Vagy húsz éve méhészkedem, de ilyen nagy károm még sohasem volt. Be­jelentettem a szövetkezetnek, hogy hol telepedtem le a kap- tárakkal, tehát tudniuk kel­lett a méheimről. Ügy tűnik, hogy a szövetke- . zetek afféle szükséges rossz­nak tartják a méhek jelenlé­tét. Beszélgetőpartnereim re­kord napraforgó- és .lucerna- magtermésről szólnak, ezek pedig elképzelhetetlenek a szorgos kis szárnyasok meg- porzó munkája nélkül. — Rendkívül erős méhész­szakcsoport dolgozik Dümsö­dön és környékén — mondja az állatorvos. — Szerepük a szövetkezet kimagasló ered­ményeiben — elvitathatatlan. Tulajdonképpen minden hiva­talos intézkedést megtesznek a méhek védelmében, de az sem kérdéses, hogyha vá­lasztani kell, mit is védjenek, Gyalog vagy két korákon lyi figyel oda, hogy kit idéz — nem is teszik hozzá ma ■ » már, hogy Móriczot —, amikor felhangzik a csata­kiáltás vagy a fáradt sóhaj: gyalogolni jó, sőt mi több, nagyszerű. Csakúgy, mint kikapcsolódni, a munkában töltött évek után járó szabadságot pihenésre, felüdülés­re, megújulásra fordítani. Ám ahhoz, hogy felüdüljünk, pihenjünk, sokszor nem is kell — nem is célszerű a ko­runkat nézve — nyakunkba venni a világot. Mert ugye ez huszonévesen nagyszerű, de ötvenen túl. netán "fá­rasztó. Még akkor is, ha nehezen valljuk be... Ha az ember látszólag kevesebbet is markol — nem látja Alexandria esti fényeit, csak mint a szentjánosbo- gárka apró lámpácskái intenek felé Zebegény vagy Sió­fokról nézve Tihany fényei — többet nyer. Életerőben. Amikor kéklő ködbe vész szeme előtt a túlpart, onnan a nyugágyból nézve. S nem kell amiatt szurkolnia, hogy időben befut-e a kijelölt, útvonal szerint esedékes szál­láshelyére. Mert a kert végében, tőle karnyújtásnyira ott az üdülő, a komfort. Örökérvényű igazság, hogy gyalogolni jó. Erdei ösvé­nyeken felkapaszkodni a turistaházig — még akkor is, ha autóút vezet odáig —, nosztalgiázni, mert ugye húsz évvel ezelőtt még gyalog jutottunk el idáig. S az sem baj, ha két községet összekötő poros úton kerékpárral, csak két keréken jutunk el a boltba, a szomszédhoz. Sokszor nem is értjük, miért nem jó az almáskertben, az epreságyások mellett, a málnásban lemorzsolni a sza­badság napjait. Napfényben, levegőn. Jő ez is, csak at­tól függ. kinek. Az irodista, a nap mint nap a könyvelés számosz'.cőai fölé görnyedő könyvelő ezzel is nyer, .még­pedig éveket. Ám az, akinek megélhetését a föld adta, adja az év háromszáz egynéhány napján — nem jó. ha az őt megillető huszonötöt a gyümölcsösben tölti... Ez már nem pihenés! Mint ahogy az sem. ha a vállalati gazdasági munkákö- . zösségben. ránk jutó feladatok megoldására, a gazdasági társaságban meglévő tennivalókra fordítjuk szabad időn­ket. Még ha igaz is, hogy az idő pénz (márpedig igaz!), de életünk, egészségünk csak egy van! Éppen ezért cél­szerű és kell — pénztárcánkhoz méretezve, egészségünk érdekében — gyalog vagy két keréken nyakunkba ven­ni a világot, az országhatáron belüli világot. Azt. ahol minden ismerősként, netán régi ismerősként is vissza­köszönhet. Nem olyan unalmas időtöltés ez, mint első pillantásra látszik. A pihenésre fordítható időt ne fecséreljük e.l másra. Még akkor sem, ha a váial'ati. a szakszervezeti-be­utalók száma véges, s nem mindenkinek, nem mindegyi­künknek jut minden évben. Akkor is fel kell kereked­nünk; ha csak hétvégeken is. Pest megye varázslatos tá­jai csalogatnám hívogatnak. S ezt a hívást ne csak a kül­földiek. a hazánkba látogató turisták vegyék észre — nekünk is szól. Ebben a tomboló nyárban, kánikulában,' amikor vizek, uszodák partján nincs, s nem is lesz egy te­nyérnyi szabad hely som. Ám hűvös simogatésával a szentendrei Kovács Margit Múzeum, éppúgy vár-osalo- gat, mint a visegrádi Fellegvár, a Salamon-tornya. V. E. a termést vagy a méheket, az előbbit választják. Pedig nem kellene ilyen vá­laszút elé kerülniük a gazda­ságoknak. Csécs Zsigmond el­mondja, hogy néhány éve megállapodott az egyik tsz növényvédelmi felelősével, hogy napnyugta után perme­tezzenek. A terület közelében álló kaptárakat — próbakép­pen — be sem zárta, mégsem következett be semmiféle méhpusztulás. Hiszen a kis ál­latok napnyugtára hazatér­nek. S, az is közismert, hogy a méhek virágzáskor gyűjtö­getnek. Ilyenkor a permetezés — ráadásul nappal —, szinte természetes következmény­ként hozza a pusztulást. — Kér-e kártérítést a tsz- től? — teszem fél a kérdést a méhésznek. Legyint és a fejét rázza, de nem válaszol, ké­sőbb kiderül, sok méhész vé­lekedik hasonlóan. Mivel nem egészen értem, hogy mitől fél­nek, dr. Nagy István felvilá­gosít. Kiöntötték, elégették — Tavaly Sass Gyulának, a szakcsoport vezetőjének nyolc­van méhcsaládja veszett el mérgezés következtében. Rend­kívül erős vegyszertől, úgy­hogy a még' élő méheket is el kellett pusztítani, a mézet kiönteni, a viaszt, sőt még a kaptárakat is el kellett égetni. A kár közelített a félmillió forinthoz. Az idős ember maga is csaknem rá­ment az ügyre, annyira meg­rendítették a történtek. Nem is hozzuk szóba a ta­valyi eseményeket Sass Gyu­lánál, csupán mint a környék­be! i méhészek vezetőjét kér­dezzük a közelmúlt esemé­nyéről. — Kettőn áll a vásár — kezdi —, én tudom, hogy a mé­hészek is gyakorta felelőtlenül viselkednek. Nem jelentik be a szövetkezetnek, ha a terü­letükön telepednek le. Azt is tudom, hogy a kártevők ellen védekezni kell, de be kellene látni végre, hogy a háziméhek is védelemre szorulnak; A vegyszerezéssel a kártevők pusztulását ugyan nem min­dig sikerül elérni, viszont a vaclméheket, darazsakat ezek a szerek már szinte teljesen kipusztították. A méhészek munkája sok valutát hoz az or­szágnak. és nemcsak a méz el­adásával. Nem lenne apró mag, nein ehetnénk dinnyét, uborkát, tököt, nem büszkél­kedhetnénk a lucerna- és nap­raforgómaggal a szorgos kis rovarok nélkül. Ötvenhárom éve méhészkedem, a gazdál­kodást iskolában is tanultam. Igaz, hogy régen volt, de ne­künk azt oktatták, hogy a lu­cernát virágzáskor cukros víz­zel kell permetezni, hadd csa­logassa a méheket. A napra­forgón, annak idején nem a levéltetű nyüzsgött. hanem a katicabogár, amely a tetűvel táplálkozott. „Eit megtehetnénk" Sass Gyula egy frissen ér­kezett levelet mutat, amely­ben a Pereg Tsz értesíti, hogy három napon keresztül vegy' szereznek — többek között azon a területen, ahol a kap­tárai állnak. — Mit tegyek? Hová vigyem a családokat, amikor minden számba jöhető helyen egyszer­re permeteznek? A szállítás így is elvisz minden hasznot. Bezárjam a méheket három napra? Választhatok, hogy a Wofatox végez a méheimmei vagy a bezárás. — Hogy miért virágzáskor permetezzük a napraforgót — kérdez vissza a kiskunlac­házi Pereg Tsz főmezőgazdá­sza, amikor a tsz és a méhé­szek kapcsolatáról érdeklő­döm. — A rossz idő miatt egy hétig nem repülhettek a gé­pek. Közben megjelent a zöld levéltetű. Egyébként a tábla csak tíz-húsz százalékban vi­rágzott és a MÉM 26/1983. számú rendelete lehetővé teszi a permetezést ilyenkor. Ügy érzem, hogy jó a kapcsolatunk a méhészekkel. Mindenkor be­engedjük őket a területünkre. — Ez szívesség kérdése, ami­kor bizonyítottan nagy hasz not hajtanak a méhek a szö­vetkeznek, mindamellett, hogy a méhész is jói megtalálja számítását? — Tudjuk, hogy a magas terméseredmények mögött ott van a méhek munkája és amennyire lehet, tekintettel is vagyunk rájuk. De védekezni kell. — ön irta a levelet Sass Gyulának a háromnapos per­metezésről, hiszen valóban nem veszhet kárba a sok hek­tárnyi takarmánynakvaló. Ho vá vigyék ilyenkor a méhészek a kaptáraikat? A szállítgatás közben elúszik a haszon. Vol­na lehetőség arra, hogy a kap­tárakat a szövetkezet saját jár­művein vigye biztos helyre? — Igen, ezt megtehetnénk a méhészekért, de még soha nem fordultak hozzánk ilyen igénnyel. Ez is megoldás. A véglegest én abban látom hogy az Alagi Tangazdaság ál­tal kijelentett ködösítési el­járást alkalmazzuk a vegysze­rezés helyett. Ez veszélytelen lenne a méhek számára is. Móza Katalin A HÉT HÍRE HAZÄHOBBI @ A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége az ipartestület fiataljainak helyzetét tekintette át. 9 Kiállítás nyílt Budapesten a Lengyel Népköztársaság negyven éve címmel. 9 A Hazafias Népfront Országos Tanácsa természet és tájvédelmi bi­zottsága a tájvédelmi körzetek állapotát elemezte. 9 A hét híre az is, hogy Szarvas adott otthont a XII. or­szágos honismereti akadémiának. Múlandóság a királyok királya — sóhajtotta a költé­szet királya, Petőfi Sándor, s bár rossz királyunk volt sok, kiket feledni könnyen ment, a múlandóságnak sok mindent prédaként odaadni nem le­het. Nem lehetne... S mégis, mennyi csillogó kincse, erős vasa a múltnak süllyed bele a feledés porába, mert hiszen annyi minden a mai fontos, a holnapi érdekes...! A kettő nem fér össze? Ikrek! Egyik a másik nélkül keveset ér, az egésznek csupán részét mu­tatja egy-egy, ha nem testvér­ként ölelkeznek össze a másik­kal, s botor ember az, aki beéri a résszel, ha övé lehet az egész. Egyre többeké lehet. A megyé­ben a honismereti, helytörté­neti mozgalom, átmeneti meg­torpanás után, a nyolcvanas évek elejétől ismét lendületet kapott. Amiben persze benne van a mozgalmat keblére vonó Hazafias Népfront helyi testü­letéinek okos segítése és ben­ne az is, hogy a növekvő kép­zettségi szint — az iskolázott­ság — elkerülhetetlenül meg­fogalmaztatja a kíváncsi kér­dést: honnan, hogyan jöttünk, meddig jutottunk? Mert az a szép, az a vonzó a honismeret­ben, hogy kötöttségek nélkül lehet kalandozni múltban és jelenben, tájon és tájban, tör­ténelemben, gazdaságban, kul­túrában. Egy lelkes orvos Maglódon ifjakat olt be a kérdező nyug­talansággal, mit tudnak apá­ik, nagyszüíeik, szépanyáik életéről. Szentendrén őseik szerb irodalmi olvasmányait elevenítik fel mai harminc és negyven között, felett járók, Gödöllőn a Tanácsköztársaság katonai vezérkarának emlékeit gyűjtik nagy szorgalommal cseppnyi fiúk és lányok. Mert hiszen az az igazság, egy ap­ró részlet, egy szerény jelen­tőségűnek látszó mozzanat adott helyzetben, pillanatban érdekessé, értékessé válhat; nemcsak akkor, amikor vetél­kedő kérdésére kell felelni. Példát? Közeledik hazánk fel- szabadulásának negyvenedik évfordulója. Egyszeriben ér. dekessé, mert egy történelmi folyamat számukra közelibb mozzanatává válik, a megye mai területén mely települések csodálkozhattak rá elsőként szabadságuk hajnalára — Jászkarajenő, Kocsér, Tatár- szentgyörgy, Nagykőrös — hol alakultak meg — 1944 novem­berében. Cegléden. Abonyban) Monoron — az első kommunis­ta pártszervezetek. Amint ma és tegnap mérlegének nyelvét billenti a realitások felé arinak ismerete: a megyében 1949-ben a lakásállomány 72 százaléka egyszobás otthonokból állt, s ezeknek a szobáknak is a har­mincnyolc százaléka tapasz­tott — vertföldes — padlójú volt... Csacskaság lenne per­sze úgy vélekedni, fejből tud­ni, fújni kell ezt bárkinek, aki odaáll a honismeret barátai közé, ám túlzás nélkül leírhat­juk: az összefüggéseket, a hon- nét indultunkra adandó lehet­séges válaszokat fölismerni aí ilyen és hasonló tények mel­lőzése nélkül lehetetlen. Lehe­tetlen, mert jelenünk, holna­punk soha nem előzmények nélkül való. SzórOS kapocs bizony, hogy Cegléd mezővárosa hír­nevet szerzett magának Szé­kely Dózsa György hadakozása idején, mert e városban a vég­sőkig nekikeseredett, kiszipo­lyozott parasztok már 1509- ben megölték földesuruk, at óbudai apacák hatalmaskodó, magának mindent megengedő tiszttartóját. Szoros kapocs a megtörténtek és az elszalasz­tolt lehetőségek viszonyából levonható tanulságok között, hogy — csupán a múlt egy ki­csiny filmjét pergetve — a Csepel-szigeten 1520. február hatodikén kezdődött ún, fegy­veres országgyűlés hatezer résztvevője még abban sem tudott megegyezni, miről lö- gyaljanak, és miről ne . ,. Ak­kor, a&rikor 1. Szelim szul­tán már portyázó csapatokat küld ki az ország határvidé­keinek kóstolgatására! S íme a kincstár 1523-as számadása. Bevétel: 189 709 forint. Ki­adás: 237 331 forint. Puszta érdekesség? Aligha. Inkább igazolója okok és okozatok szövevényének, annak, hogy honismeretünknek ezerféle gyökérből kell táplálkoznia, mert csakis akkor formálha­tunk reális képet honunk ré­gebbi és közelebbi múltjának nem feledhető tanulságairól, máig ható tapasztalatairól. A hazahobbi, ahogy a honisme­reti mozgalom részesei tréfá­san szenvedélyüket jelölik, le­het kirándulás vonzó tájakra, lehet levéltárak okmányainak vizsgálata, mindig egy cél fe­lé mozdít egyént és közössé­get: a jobb nemzeti önismeret­hez. Mészáros Ottó HÚSOS A ZÖLDPAPRIKA, ROPOGÓS A CSERESZNYE NAGYKŐRÖSI PIACON JÁRVA Ilyenkor nyár derekán igazán látványos és ínycsiklandozó a piac. Igaz, hogy még nem olcsó, de szép. húsos a zöldpaprika és a paradicsom, ropogós a cseresznye, és megjelent az első őszibarack. Az óvodások is eljöttek ide egy kis sétára, hogy idő­ben megtanulják a bevásárlás fortélyait. A kirakott áruhoz természetesen tilos hozzányúlni, és kóstolgatni is csak megmosva szabad. '-p gr- • sm>2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom