Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

Feliratos transzparens libeg a levegőben a ceglédi torna- csarnok „művészbejárata” előtt, anol a sportolók, no meg az ott dolgozók szoktak az épületbe betérni. Az érkezőket, a kedves vendégeket köszönti. Reggelente ezt olvassa mosta­nában néhány csapat virgonc kis srác is. Általános iskolá­sok, cingárak és gömböckék, pergő nyelvűek és csöndesek. Még az is meglehet, hogy tor­nából nem ötös díszeleg a bi­zonyítványban, mert az nem fontos. Az viszont, hogy ki-ki szereti-e a sportot, az igen. A szülők gondján enyhíteni, Cegléden erre a hónapra ki­tárult az ajtó ezek előtt a gye­rekek előtt: az intézmény ve­zetősége — a sport és a mű­velődés kéz a kézben — nap­közi, hetes sporttábort nyitott. Hetenként váltanak turnust, ám van, aki az ottlétét megúj- rázza. Kikunyerálja otthon a folytatást, s ha szerencséje van, hát be is fér a következő csapatba. Labda kint, bent Ezen a délelőttön jó idő jár a sportnapközisekre. Melegen süt a nap itt kinn, a nagyte­remben nincsen azért kániku­la. A tornászok kis csapata már eiporoszkált az edzőhelyre, itt a tollaslabdázók és asztaliteni­szezők gyakorolnak. A mező- gazdasági technikum udvarán a trikósok és pucér hátúak rop­pant sportszerű kézilabda­mérkőzése folyik. A folyosón üres tálcák sora jelzi, hogy a tízórait nem kellett a gyere­keknek kínálgatni. A tornacsarnok: most épp hat pmgpongos és tucatnyi tol- la:-ozó gyerek birodalma. Cso­portjukkal Jezerniczky Márta t'ijrődik hozzáértéssel, türelem­mel, játékosan és nagy-nagy szeretettel. — Pedagógus vagyok, igaz, matematika-kémia szakos. Na- gyobbakkal, egészségügyi szak­iskolásokkal foglalkozom. Él­mény a kicsik között, lenni. A tollaslabda? Tizennégy éve'fát/ ázom, nagyon szeretem. Sze­retném a gyerekkel is meg- kedveltétni. Ügy fest, hogy' si­kerül. Az egészséges mozgás itt most a cél. Vegyesen jöttek a gyerekek a város iskoláiból és nem sport tagozatosok. Be­mutatok nekik, segítek, egyé­nileg javítok, játszom velük. Tollaslabda-szakosztály igaz, most nincsen. Az is igaz, hogy évekkel ezelőtt Cegléden és környékén reményt keltő sportágnak tűnt. Az itt loholó, hajlongó, perdülő kis srácokat jó látni. Két kipirult Csaba kocog hozzánk, beszélgetőkhöz. — Tanár néni, öt-négyre győztem kiszorítósban — dia­dalmaskodik a Várkonyi isko­la negyedikese, Horváth Csa­ba. — Nem baj. Majd legköze­lebb én.'.. — mondja Orosz Csaba, aki a Mészáros iskola másodikosa lesz szeptembertől. — Majd megmutatom. — Nagyon tetszik a torna- csarnok — említi a tanárnő. — Nagy kedvem van ehhez a feladathoz, szívesen ide já­rok. Széppé teszi a nyaramat. Hurrá, kilenctől Kinn, a technikum kézilab­dapályáján a srácokéval együtt Jezerniczky Attilának, a férj­nek a hátát barnítja a nap. Foglalkozása szerint a torna- csarnok szervezési csoportve­zetője, vizsgázott sportszerve­ző, asztaliteniszezőknél edző, a ház sportnapközijének egyik kiötlője. — Célunk az volt, hogy azo­kat foglalkoztassuk, akik nem sport tagozatosok az iskolá­ban, nem járnak a CVSE sport­napközijébe (ott más a napi szervezett program) és a Bu­dai úti napközis tábor sport- eseményeinek sem részesei. Ez a második hét, napköziseink száma már hatvan. Reggel ki­lencre gyűlnek itt össze, be­melegítővei kezdjük, gimnasz- tikázunk A tízórai után a sport következik, atlétika, foci és teremtorna, labdajátékok „kézzel és lábbal”. A csoport irányító feladatot sporttársak, edzők, tornatanárok vállalták A délutánt a gyerekek a mű­velődési központ munkatársai szervezte program szerint töl­tik azután. Déli harangszóra itt ki-ki zuhanyozni megy, tisztán, frissen indulnak ebé­delni a Kossuth étterembe. Ma valószínű, mozinézés szerepel a programban, jön értük Csil­léi Béla, a művelődési ház munkatársa. Van, amikor a strandra megy a csapat, a mű­velődési központba társasjáték­ra, vetélkedőre, a múzeumba kiállítást látogatni, diaképes ismeretterjesztő kiselőadást hallgatni Cegléd történetéről. Nem válik a kárukra. Van, hogy délután sorversenyeket rendezünk. Mindent nagy ová­cióval fogadnak. Látni, érez­ni, hogy jól érzik magukat, hogy öröm nekik a nyár. Bár többletmunkát jelent, mi sem érezzük köztük rosszul ma­gunkat Új fiú lesz Nem bizony. Férj s feleség, külön-külön említették: a te­remlabdajátékok alkalmával felfigyeltek a másodikos Ha­vasi Andrisra, aki igén ügye­sen tollaslabdázott. Kipróbál­ták, hát a ponpongütőhöz ho­gyan áll a keze? Abban is ügyes volt. Megkérdezték, vol­na-e kedve igazán sportolni, asztaliteniszezni? A fiúcska hamarosan a CVSE játékosai­tól lesheti el, hogyan kell ügye-/ sen bűvölni a kaucsuklabdát.' E. K. Hapsugór érlelje a szemet tvenyér és hús legyen a gabonából Betetőzik az átjárót A Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet ceglédi köz­ponti telepén befejezéshez közeledik a műhelyeket, szerelőcsar­nokokat kiegészítő raktárak és a festőműhely építése. A kivi­telező jászkarajenői Árpád Tsz dolgozói — képünkön — egy fedett átjáró szerelésén dolgoznak. Apáti-Tóth Sándor felvétele Lábravaló féláron Korántsem gyakori esemény, hogy a Cegléden székelő Dél- Pest megyei Cipész Szövetke­zet az általa készített egyéb­ként szerfelett gusztusos láb­beliket itt a városban köz­szemlére teszi és azokat egy­úttal áruba is bocsátja. Most azonban mintegy százötven pá­ros készletük raktáron maradt, s ezek, Íme; ott sorakoznak a Reggel utcai cipőszalon, meg a Rákóczi úti központ pol cain, mind-mind vevőre vár, Aki betér egyik vagy másik árusító helyre, hisszük, hogy nem bánja meg, mert valóban jó minőségű portékát kaphat ötven százalékos áron. Férfi cipőből még van választék. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1984. JÜLIUS 14., SZOMBAT Búmra várnak a tornyok A siló tetejéről, jó időben,' Abonyig is ellátni. Alattunk kör- meg kárócellák sorakoz­nak, tároló betonalkaLmatossá- gok, gabonára várva. — Igen jók a terméskilátá­sok — mondja a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ceg­lédi körzeti üzemének vezető­je. — Ügy néz ki, hogy néhol még az 1980-as rekordokat is fölülmúlják a hozamok. Most már nem kell eső, bár a kuko­rica kaphat még vizet, a búza nem. Ha valami elemi kár közbe nem szól, szép termést lehet betakarítani. A Ceglédi Állami Tangazdaságból már július 9-én tető alá hordták az első tétel búzát. Veszteség nélkül — A ceglédi és a környék­beli mezőgazdasági üzemek­kel öt évre szóló szerződése­ket kötöttünk, serkentve ezzel őket arra, hogy vetésterületü­ket ne csökkentsék. A tavalyi aszály utóhatásaként érezhető volt az őszön némi félsz, de ennek ellenére egyik termelő- szövetkezet sem óvatoskodott az őszi szerződéskötéskor, bi­zakodtak mindannyian. Aratás előtt írásba foglaltuk, hogy mi­lyen terményt, milyen minő­ségben, milyen időpontokban juttatnak el hozzánk. — A felkészülés utolsó pont­jaként megbeszélést tartottunk az illetékes mezőgazdasági egységek szakembereivel, melynek célja természetesen az volt, hogy gazdaságosan, vesz­teség nélkül folyjék majd azj aratás. Tehát, hogy valóban h stagykufyúk kapósabbck Gyalogkakukk, lila toliakkal Aki kedvtelésből váltott ipart ^ Nem hagyom magam dró- J ton rángatni — halljuk £ nemegyszer a keserű kifa- 4 kadást, ha valaki úgy érzi, $ hogy a munkahelyén vagy 2 a családi életében túlságo- ^ san basáskodnak fölötte. ^ Pedig a dróton rángatás tu- £ dománya igazi művészet. 4 Oly annyira, hogy Salz- % burgban világhírű színhá- $ za van, amelyben mindig ^ teltházas előadásokon moz- $ gatják a szereplőket, már £ mint a mcrionettbábukat. 4 A legbonyolultabb mozgás- í formákat is sikerrel alkal- $ mázzák a láthatatlan mű- J vészek. Nem csoda hát, hogy nemcsak a gyerekek, £ hanem a felnőttek is szíve- ^ sen befizetnek egy-egy elő­adásra. Nálunk főleg a bábjátéknak vannak hagyományai, a mario­nett-színház nem honosodott meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fogadnák szíve­sen a gyerekek a vékony, át­tetsző szálon mozgatható figu­rákat. Tíz éve tán a bécsi ut­cán tipegtették a sárga pihés kacsákat, nálunk nem sokkal később pingvin-változataik tűntek fel, s most úgy látszik, ismét • feljövőben van e ked­ves gyerekjátékok csillaga. Gyerekek vágyálma A Táncsics Mihály utcai emeletes lakóház egyik gará­zsa titokzatos műhelyül szol­gál, ahol formát ölt a kisgye­rekek megannyi vágyálma. So­rakozik ott a polcon sodrott szőrű puli pajtás, apró szemű Pompon, holdbéli alakzatú E. T., nyakigláb, hasított bor­sóval degeszre töltött víziló, kopogtató harkály. Csupa olyasmi, aminek a birtoklásá­ért olthatatlan vágyat éreznek a pöttömök. A fából és textilmaradékok­ból megálmodott bábuk kigon- dolója és megalkotója Ivanics Bertalan nyugalmazott peda­gógus, aki hosszú időn át gya­korlati oktatást végzett a ki­segítő iskolában. Kezére áll a szerény szerszámkészlet. Könnyedén bánik a barkács- készlet valamennyi darabjá­val, fúr, farag, ha kell, előve­szi az öreg Singer varrógépet. Szinte kedvtelésből foglalko­zik mindezzel tavasz óta. Meg­szokta, hogy nem fecsérli el haszontalanul az idejét, így hát naponta néhány órát a műhelyben tölt. Csibecsapat Most épben szállításra sora­kozik egy egész osibesereglet. Fából vágta ki valamennyit, lyukakat fúrt belépük és máris tollat, ceruzát, lehet bennük tartani az asztalon. Még egy kis piros filctaréjt is kapnak, azzal illegetik magukat. A megrendelő a játék- és papír­boltok hódmezővásárhelyi áru- elosztó központja. Oda igyek­szik majd a kengyelfutó gya­logkakukk is, tüneményes lila tollaival. Közben kutyasétáltatás ta­núi lehetünk a garázsban, ahol egy koromfekete puli szedi a lábát a „gazdi” diktálta ütem­ben. (A kutyusok kicsi, köze­pes és nagy méretben készül­nek. Gondolták volna, hogy a nagy kutyák a legkapósabbak?) A fa, a filc, a toll, a textilhul­ladék és az agyag a leggyako­ribb alapanyag. Némelyiket néha nem könnyű beszerezni. Pepecselő, aprólékos munkát kíván valamennyi darab. A találékonyságnak sem lehet híján a tanár úr. A cég reklámja Jó ötleteit nemcsak a mun kában kamatoztatja. Nemrég részt vett a fővárosi gyerekek nagyszabású majálisán, ame­lyet az űttörőszövetség szer vezett. Játékai meghódították a kicsiket. Olyannyira, hogy alig ért haza, néhány nap múl va már kézbe vehette a Kis­iparosok Országos Szövetségé­nek köszönő levelét, amelyben elismerően szóltak részvételé­ről ás meginvitálták más ren­dezvényekre is. Az egyszemélyes műhelyben két-három hónap alatt készül el egy nagyobb megrendelés Gonddal formálódnak az Iva- nics-modellek. Többnyire csak üzletekben lesznek kaphatók. A gyártó legfeljebb, ha egy-két vásárba szeretne elmenni meg karácsony táján kínálni a készletet. Ö elmondhatja ma­gáról, hogy kedvtelésből lett kisiparos, aki hasznos időtől tésül, szolid jövedelemforrásul választotta ezt a mesterséget Az utcán egyszercsak feltű nik a cég reklámja, a kisuno- ka. Anyai felügyelettel ballag, miközben egy nyakiglábot pró­bál tanítani. Nosza, kortársai- nak sem kell több. — Nekem is ilyet vegyél, anyukám! — kunyerálnak a lakótelepi kis gézengúzok. Tamasi Tamás kenyér, no meg hús legyen a gabonából. Egyeztettük az el­képzeléseinket, hogy zavarta­lan legyen a felvásárlás rend­je. Emellett mi is ellátogat­tunk a helyszínekre, a tsz- ekbe, megnéztük az aratásra készülő gépparkot, és főleg a szárítóberendezéseket, hi­szen, ha netán csapadék kíséri a betakarítást, akkor koránt­sem közömbös, hogy milyen állapotban vannak a szárítók. Sikérkérdés — Házon belül is készültünk a nagy nyári munkára. Még az elméleti tudás felfrissítéséről sem feledkeztünk meg. Kor­szerű műszerekkel vizsgáljuk a gabona minőségét, béltartal­mát, ezért átvettük a szab­ványismeretet. De foglalkoz­tunk a felvásárláshoz kapcso­lódó adminisztrációval is. — Sikértartalmától függően egy mázsa minőségi búzát, amit főleg különleges tészták készítéséhez használnak fel, 405 és 390 forintért veszünk át. A szokvány étkezési búza mázsájáért 360 forintot adunk, a takarmányfajtáért pedig 331 forintot. Á mi területün­kön elsősorban étkezésibúza szállítmányokkal kell számol­ni, a takarmányból eleve ke­vesebbet vetettek a termelők. Egyébként a beérkező, illetve a teljes felvásárolt mennyiség szükséges a környék ellátásá­hoz. A malmok és a takar­mánykeverők dolgozzák fel a terményt. — A learatott gabonának csak egy része fér el a beton­hengerekben és a malom rak­táraiban. Ezért a CÁT-tal, a Lenin Tsz-szel, a törteli Dózsa Tsz-szel, a jászkarajenői Ár­pád Tsz-szel és a kocséri Pető­fi Tsz-szel kötött megállapodá­sunk úgy szól, hogy kifizetjük ugyan az általuk termelt bű­zét, de annak egy részét saját tárolóikban helyezik el Tizenhat nap — Egyelőre két műszakban dolgozunk, reggel hattól este tízig. De ha a gépek feliberreg- nek a búzaföldeken, az aratók küldeményét igény szerint éj­szaka is átvesszük. Csak min­den rendben menjen, mert ak­kor tizenhat nap alatt levágják a búzát. Az első bemutatott minták valóban jó minősé­gűek, igaz, hogy az égi áldás miatt szárítani kellett, s ugye. jobb ha a nap érleli a szeme­ket V. 8. Szorgalmas diákok Építőtábor a gazdaságban Van kivel megosztani a munkát A Ceglédi Állami Tangazda­ságban sokféle nyári munka folyik egy időben. A gabona­földeken a betakarítás a leg­nagyobb feladat, a hibridku­korica hatalmas tábláin a cí- merezés kínál sokaknak mun­kát. Szorgos kezekre van szük­ség a szőlőben és a gyümöl­csösökben is, ahol szedni kell az érett barackot, meggyet, nyári almát. Minderre képte­len volna egyszerre a gazda­ság, hiszen nincs annyi dolgo­zója. Ezért látják szívesen az ifjúsági önkéntes építőtáborok lakóit, akik sok teendőt átvál­lalnak. Ott vannak például az új­szilvást üzemrészben, ahol a szőlő alhajtásait szedik le és horolják a gyomos pásztákat. A szomszédos lakatosüzemben Csehszlovákiából érkezett egyetemisták töltik nyári gya­korlatukat — cserediákként. A vendégek közreműködésével általában elégedettek, s erről vall a teljesítmény is, amely többnyire meghaladja a célul tűzött feladatokat. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta nács elnökhelyettese július 18- án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán. hivatali helyiségé­ben. Egy üveg höresi A ceglédi piac sarkán, a virágo­sok szomszédságá­ban eddig ismeret­len, aprócska ter­metű árus ácso- rog. Földön a por­tékája, jókora sporttáskában tisztára mosott be- főttesüvegek. egy nagyobb, amolyan családi uborkás­üveg, lehet vagy három literes, a lábainál. Az üveg­ben forgács, a for­gácson sárgarépa­kockák, pár szem borsó, salátalevél, s mindezek mel­lett mozgolódó ku­pacban egy csapat állatka: szíriai aranyhörcsögök, a fekete szemű, fe­hér fajtából. Takaros jószá­gok, meg kel! hagyni. Ilyenkor, délelőtt csendesek, inkább esti, éjsza­kai életet élnek, ám némi mocorga- tásra, noszogatásra kirepül az álom a szemükből, futnak egy sort az üveg­ben. hátsó lábuk­ra ülnek, mancsai­kat kis pocakju­kon összefogják, kíváncsian néznek a világba: történt valami? Ha még nem történt volna, hát történni fog. A kis srác árulja a hör- csiket, nem kér sokat értük. A megvásárolt . hör­csöghöz csomago­lóanyagként, szál­lítódobozként egy befőtt es üveg jár, Vevő is akad. lám már csak két fe­hér gombóc göm- bölyödik az ubor- kásban. Míg e*j nem kelnek, a hörcsögárussal be­szélgetünk. Szere­tettel, alapos is-, merettel szól kis jószágairól. Hang jából kiérezni, nem túl szívesen sza­badul tőlük, de hát otthon nem tarthat több tucat­nyit a terráriurná­ban. Nagyon sza­pora a hörcsinem- zetség. Tartásuk módjáról, szoká­saikról figyelemre méltó tájékoztatást tart a fiú. Már csomagol. Üres a nagy üveg. — De jó le nne, ha az új gazdák nem bánnának ve­lük rosszul — só­hajtja elmentében, (eszes) ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) «□borhelyük a tornacsarnok / Kellemes órák, sporttal teli /ÍMr jövőre és jelentkeznének

Next

/
Oldalképek
Tartalom