Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-13 / 163. szám

Mftiaszna találmányok Az óhaj kerek évfordulói A közelmúltban nagyszabá­sú tanácskozás és gépbemu­tató zajlott a Gödöllői Agrár tudományi Egyetemen és a tangazdaságban. Sokunk meg­lepetésére, s persze a rende­zők örömére: igen nagy érdek­lődés mellett zajlott az ener­giatakarékos talajmüvelési ta­nácskozás, amelyet jól sikerült gépbemutató követett több ter­melési rendszer, gyártó cég, a Gödöllői Búza—Borsó Terme­lési Rendszer, a MÉM Műszaki Intézet szakembereinek köz­reműködésével. Az esemény­ről annak idején magunk is tudósítottunk. Hogy visszatérünk rá, annak egyebek között az az oka, hogy a jelenlevő, mintegy három­száz szakemberrel együtt új­ból megtekinthettünk váltvá- forgató ekét is, amelyről a GBBR fejlesztő szakembere mondott ezúttal szakmailag megalapozott dicsérő szavakat, elismerést. Kaszab Balázs mérnök szólt arról, hogy ez az ekeféleség miután vele a trak­tor nem lejtőirányban halad, munkája közben kevesebb energiát fogyaszt, mint a ha­gyományos. Működtetése is egyszerűbb, igaz egy-egy ilyen eke drágább is, hiszen forgató mechanizmusa van, s ekefeje is dupla a hagyományoséhoz képest. Mégis megérné, kifi­zetődne a szakszerűbb, olcsóbb munka révén, különösen a mi lejtős, dimbes-dombos gazda­ságainkban, itt, a Szilas és a Galga vidékén. Az érdekes éppen az, hogy ez az óhaj hovatovább kerek jubileumokat érhet meg, mi­vel a váltva forgató ekék szük­ségességét több évtizede hang­súlyozza kutató és gyakorlati szakember; felvonultatták már néhány példányát a MÉMM1 (meg elődje az MGí) számta­lan bemutatóin is. öt-hat éve, hogy éppen a Szilasmenti Tsz- ben tartott tanácskozáson szintén feltűnt, azután eltűnt. Pedig ■ kellene, megérné — mondja változatlanul sok szak­ember. Kellene, mert azon túl, hogy olcsóbb volna vele a munka, a taiaj lemosódás egy részének, az eróziónak is elejét lehetne venni vele. Kell-e mondani, hogy a tei-mőtalajért, amit így nagyobb mértékben hord el a víz, megint csak mekkora kár?! Deltát: hiába a bemutatók sora mintha tanulság nélkül való lenne gyártó, forgalmazó és nagyüzemi szakember szá­mára megannyi. A váltva for­gató eke sorsa is olyan, mint azé a vízcsapé, amelyet örök­életűnek neveznek, találmány­ként jegyzik, de nem gyártják, nem forgalmazzák. Igaz, az egyik kisebb, a másik nagyobb szerkezet. Ha lesz is még be­mutató a váltva forgató eké­vel, ennél többet azután sem lehet mondani esetéről. F. I. A nap programja Gödöllő, művelődési központ: A Horus archívum újabb ki­állítása, megtekinthető 15—19 óráig. Nyári filmmúzeumi napok (18 és 20 óra) II. helyáron! Zef­firelli; Napfivér, Holdnővér, (angol—olasz, 1972). Kertmozi: (belső udvar). 21.30 óra: A nyolcadik utas: A halál. Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Besendorf er Ferenc szíjgyár­tómester, népi iparművész ki­állítása, megtekinthető 9—16 óráig. Lotérépílés A nemrég alakult péceli Gépipari Kisszövetkezet dol­gozói is részt vettek a nagy­községben azon a kommunis­ta műszakon, amelyben társa­dalmi munkával a helyi lőtér építésén dolgoztak. A gépipa­riak a lőtér paneljeinek leásá- sát és az acélszerkezeti mun­kákat vállalták tizenhatan. Ügyelet wmmtt Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon Nagytarcsán, Péce- len, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen július 14-én szom­baton reggel 8 órától július 16-án, hétfőn reggel 8 óráig Dr. Mohai Imre, Veresegyház. Banóczi u. 2. Tel.: 102. Aszódon, Bagón, Dányban, Galgahévizen, Galgamácsán, Hévizgyörkön. Ikladon, Karta­lon, Túrán, Valkón. Váckisúj- falun. Vácszentlászlón, Verse- gen, Zsámbokon július 14-én szombaton reggel 8 órától, jú­lius 16-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth u. 86. T.: 213. Az ügyeleti napokon végzen. dő exportszállításoknál dr. Mohai Imre vehető igénybe. Vészjelzés a tenger alól. Szovjet színes film. Csak 4 órakor 1 Roncspalota. Űj-zélandi szí­nes film. 16 éven felülieknek. Csak 6 és 8 órakor! A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1984. JŰLIUS 13., PÉNTEK Ami ma egyáltalán nem érint bennünket személyesen, az sajnos néhány hét, hónap leforgása alatt létfontosságú­vá válhat. Sokat tudnának er­ről beszélni azok az emberek, akik az idén a gödöllői főor­vosi bizottság vizsgálatán vol­tak kénytelenek részt venni. Január és március között csaknem ötszáz embert vizs­gáltak meg. Olyan betegeket, akiknek munkaképessége va­lamilyen okból megváltozott. Magyarán csökkent. Ilyen­olyan baleset, betegség követ­keztében. Lelki egyensúly Talán másnak Is ez a szám volt figyelmeztető a városi ta­nács végrehajtó bizottságának tagjai közül, amikor a reha­bilitációs tevékenységről kap­tak tájékoztatót a megbízott gödöllői főorvostól, aki ezt a feladatot a megelőzés egyik fontos elemének minősítette. Érthető, hiszen céljuk nem kisebb, mint az egészségében, testi épségében károsodott embert visszavezetni a dolgo­zó közösségekbe. 1 Az első fázis az orvosi re­habilitáció, amely egybeesik a gyógyítással, de nem azonos vele. Elsősorban a személy lelki egyensúlyának helyreál­lításáról van szó. Ha ilyenkor nem kap támaszt, megfelelő segítséget. könnyen léphet tévútra, ott keresve a megol­dást, ahol a jövőt tekintve a legkevésbé jó. Abban a hit­ben, hogy ő már csak életre alkalmas, munkára nem. el­képzeléseiben a járadékra épít. Holott neki is, a társada­lomnak is az volna a legjobb, ha a megváltozott képességei­hez, egészségi állapotához mért' munkát vállalna, végez­ne. Erre kell őt felkészíteni az orvosnak, miközben konk­rét betegségét, sérülését gyó­gyítja. A második szakasz a mun­kahelyi rehabilitáció. Hogy ez ma még nem megy zökke­nők nélkül, azt jelzi, hogy a közelmúltban az idevágó ren­deletet többször is módosítot­ták. Ez másfelől persze azt is mutatja, hogy nem álproblé­máról van szó. Az állami vál­lalatok korábban is kötelesek voltak a csökkent munkaké­pességű dolgozókat a munka- körülmények változtatásával, ha szükséges, külön üzemrész­ben foglalkoztatni. Értesítés megy A vállalat azonban item szo­ciális intézmény. Ezt felimerve jött az újabb módosítás, amely abból az elgondolásból indul ki, hogy akkor számíthatunk eredményre, ha mind a válla­latot, mind az egyént érdekelt­té teszik a munkavállalásban. Az üzemek korábban arra hi­vatkoztak, -hogy ők csak tel­jes értékű embert tudnak fog­lalkoztatni, a betegek pedig attól féltek, hogy rehabilitá­ciós munkahelyen kisebb len­ne a jövedelmük, mint amit rokkantsági nyugdíj címén kaphatnak. A végrehajtó bizottságon el­hangzottakból úgy tűnik, hogy a rehabilitáció egy bizo­nyos pontig már jól megy, on­nan azonban valahogy zava­rossá válik. Gödöllőn két fő­orvosi bizottság létezik, ame­lyik hetente ülésezik, ekkor megvizsgálja a betegeket, megállapítja a munkaképes­ség csökkenésének . mértékét. S ha történetesen rehabilitá­ciós munkakörben javasolják foglalkoztatni, akkor értesítik a vállalatot. A bevezetőben említett ese­tekből például tizenötször ja­vasolták ezt. Kettőre érkezett válasz. Az egyiket a munka­hely elfogadta, a másikat nem. A többiről nem tudnak. Eb­ből még nem következik sem­mi, mert az üzemek nem kö­telesek tájékoztatni a bizott­ságot a fejleményekről. Az viszont biztos, hogy az orvo­sok így nem tudják követni a megvizsgáltak sorsát. Ami az érdekelteket illeti, Embernpzé munkának siámífoft Régen volt aratások emléke Nyolc kombájn arat — mondta Kovács László, a kar- tali Petőfi Termelőszövetkezet elnöke —. s minden munka a kampányterv szerint folyik. Ha az időjárás is kedvező lesz, talán sikerül valamit pótolni a késői tavasz által okozott le­maradásból. Embereinken nem múlik — tette hozzá, aztán el­nézést kért és elsietett a bor- sófeitő gépekhez. A falvak lakossága — Kar- tal, Verseg, Hévízgyörk, Bag — közben ezekben a napokban is éli a maga megszokott éle­tét. mint ahogyan élnek a töb­bi Galga menti és távolabbi községekben is. Hajnalban el­indulnak a munkásszállító vo­natokhoz, este jönnek haza. Hogv aratás van, arról a rádió, a televízió, az újságok híradá­saiból értesülnek. A régen egész falvakat meg­mozgató. minden családot érintő, embert s állatot egy­aránt próbára tevő gabonabe­takarítás kevesek munkála lett. Nem zúgnak a cséplő­gépek sem Ugyan ki tud va­lami keveset is a mai har­mincévesek közül az arató- és cséplőbandák emberkínzó robotjáról. Környékünk falvaiban ud­varról udvarra vontatták a cséplőgépet. A gépet kiszol­gáló emberről krónikákban olvashatunk, és szerencsének tarthatjuk, ha élő tanúk aj­káról hallhatunk az egykor volt, igaz sem volt kenyér­kereső tevékenységről. Ismerek néhány cséplő­munkást, köztük Benkó La­jost, aki két gabonás zsákot is felvitt a vállán a padlásra. Nem külön bérért, csak úgy legényvirtusból. Ismerem Aszódi Mihályt, aki évről év­re nyelte a port, miközben dobálta a kévéket. Ismerek mára nagyanyává öregedett, valamikor a porban, törekben is mosolygó félrészes lányokat. — A legfontosabb beosztás a két etetőé volt — mondja Benkó Lajos, amikor a csép­lőbanda felállásáról kérde­zem. — Ók eresztették a gép dobjába a felbontott kévéket. Ezt veszélyes munkának tar­tottuk, mert könnyen érhette baleset az etetőt, ha nem vi­gyázott. Amíg az egyik etetett, a másik a mázsálást végezte. Az etetőt a kévebontó, s a kévehányók szolgálták ki. A kévehányók sorjában feláll­tak az asztagra, s egymásnak dobálták a kévéket. — A ki­csépelt szalmát — folytatja az emlékezést Aszódi Mihály — hatan rakták kazalba. A legfontosabb ember a kazlas volt, aki a kazlat építette. Őt nem cserélték, mert ez a munka külön szakértelmet kívánt. Rakta, igazgatta a szé­leket, hogy a kazal egyenes falú legyen, ne púposodjon, ne dőljön, mert a kócos ka­zal az egész bandára szégyent hozott. A kazalrakók, aho­gyan a kazal magasodott, egy­re feljebb adták a szalmát. Létrára álltak, s a villára tű­zött boglyákat kézről kézre adva, juttatták a kazlashoz. Később elevátor szállította a szalmát, áfn ehhez át kel­lett csoportosítani a dolgozó­kat. Egy ember az elevátor alá állt, a többiek egymásnak adták villahegyre a szalmát, így töltötték a kazlat, míg a kazlas a széleket építette. A pelyvával négyen kínlód­tak. Egy állt a töreklukba, ő volt a kihúzó. Mennyi port kellett annak nyelni! Csak a szemük villogott. Vályogot köptek. De nem volt köny- nyebb a törekhordónak, a törekigazítónak sem. Mégis csak félrészesnek hívták őket. — A zsákokkal is négyen dolgoztak, folytatja Benkó La­jos. A zsákolás sem volt könnyű, különösen ott, ahol a padlásra kellett hordani a szemet. Emlékeimből tudom, hogy a bandagazda volt a cséplés- nél a munkavezető. Maródi György szapora beszédére, ki­mért, egyetlen fölösleges moz­dulatot sem tevő tempójára máig emlékszem. Ő irányított, felelt a folyamatos munkáért, az emberek beosztásáért. Beszélgető társaim szerint, virradatkor zúgni kezdett a gép. Nyolc óra tájban regge­liztek, délben ebédeltek, négy­kor álltak meg uzsonnázni. Mindenki maga gondoskodott az élelmezéséről, s ez az élel­mezés egy kicsit feljavított volt. A cséplőmunkásnak szí­vesen hitelezett a boltos, meg a hentes, sőt még a kocsmá- ros is. Egy-egy helyen a gaz­dák is kitettek magukért. Volt. ahol pogácsát, volt ahol pampuskát kínáltak, s mód­jával még bort is adtak. — Bizony — emlékszik Benkó Lajos — a folyama­tos, nehéz fizikai munka nagy szívósságot, kitartást követelt mindannyiunktól, s ez fel­emésztette erőnket. Amennyi­re lehetett, igyekeztünk, szin­te hajtottuk egymást, mert százalékban fizettek. A csé­pelt gabona öt vagy öt és fél százalékát kapta a banda. Amikor négy-öt hét után vé­geztünk, áldomást ittunk. Nó- tázva, iszogatva temettük el a sok fáradságot. Fercsik Mihály vagy elfogadják a rehabilitá­ciós munkakörre vonatkozó orvosi javaslatot, vagy nem. Ha nem, saját jogon kérhetik rokkantsági nyugdíjaztatásu­kat, ám erről sem ők, sem a társadalombiztosítási igazga­tóság nem értesíti a főorvosi bizottságot. Dicsérőleg szóltak a végre­hajtó bizottsági ülésen megje­lent felsőbb szervek képvise­lői a gödöllőiekről, akik a me­gyében az elsők között hoztak létre srehabilitációs bizottsá­got, amelynek értekezletén részt vettek a vállalatok meg­bízottjai is. Igen ám, de ennek a segítségét sem veszik igény­be a munkahelyeken. Kezes műhely Ennek ellenére sem mond­hatjuk, hogy az üzemekben nem foglalkoznak kellően ez­zel a problémával, hiszen ép­pen az említett ülésen hall­hattunk arról, hogy az ikladi Ipari Műszergyár őszre reha­bilitációs munkahelyet alakít ki. Ezt tudva is megfontolan­dónak látszik a főorvosi tájé­koztatóban megfogalmazott javaslat: több vállalat közösen hozzon létre rehabilitációs munkahelyet. K. P. Tiniknek Tini fantázia nevű szabadidő- ruhákat készítenek a gödöllői Diana Ruhaipari Szövetkezet­ben. Képünkön: Fehér Miklós- né betanított munkás és Bar- si Erika első éves ipari tanu­ló viselint, keményítőanyagot ragaszt a ruhák övébe. Igazgatói dicséret /? A városunkban dolgozó, egészségügyi szakemberek kö­zül heten kaptak igazgató fő­orvosi dicséretet. Nagy Sán- dorné asszisztens, Fűzi István­ná KöJÁL-ellenőr, Pleiser Fe- rencné gondozó; Mészáros Sándorné szakácsnő, Prohász- ka József né konyhai dolgozó, Darnyik József né gondozó és Sziráki Lászlóné könyvelő ré­szesült ebben az elismerésben. Árantntéró'gyár Juiolsm A Ganz Árammérőgyár szak- szervezeti és pártbizottsága ér­tékelte a két szervezetben dol­gozó propagandisták tevékeny­ségét. A legjobb munkát vég­zők az erkölcsi elismerés mel­lett pénzjutalomban részesül­tek, illetve könyvvásárlási- utalványt kaptak. A fővárosból is jönnek félen sem jó leállni A nagyobbat a helyszínen javítják Balogh Mihály hűtőgépszerelő a freon párolgását ellenőrzi Hancsovszki János felvételei Az udvaron egy nagyobb, kimustrált bolti hűtőpult, oda­benn, a műhelyben két- és há­romcsillagos dobozok... Az egyiknek zárt az ajtaja, de azon két vékony kábelen ki­lóg belőle egy mini izzó. El­lenőrzőlámpa. A másik hűtő­gép ugyancsak működik, há­tával felénk áll, szabályosan tekergő csövének alsó végé­re műszer van kötve. — Ez egy Lehel-gyártmányú masina, újra keLlett tölteni a javítás után, s most azt ellen­őrzőm a műszerrel, hogy meg­felelő-e a hűtőközeg, a freon párolgása — magyarázza a szakértő, Balogh Mihály, aki villany- és hűtőgépszerelő a Pécel—Isaszeg Áfész helyi Ra- movill szervizében. — Tavasz- szal és ősszel sok a munkánk a hűtőgépekkel, télen keve­sebb. — Ami persze csak rész­ben érthető — folytatja a gon­dolatot Szántó Kálmán szer- vizvezető-helyettes. — Ta­pasztalatunk szerint — külö­nösen a magánhasználók — télen leállítják a hűtőgépeket, mondván olcsóbb a fagyon tárolni. Ebben van valami, csakhogy a hűtőgép nem olyan, mint a rádió vagy a te­levízió, mert ha hosszabb ideig kikapcsolják besűrűsödik a fo­lyadéka, s nehezen Indul újra A péceli RamoviU szerviz­ben egyébként mindenféle háztartási gépet javítanak, e szolgáltatás keretében éppúgy reparálják a garanciális,’ mint az azon túl levő gépe­ket; az áfész üzleteiben levő­ket csakúgy, mint a helybe­li cégekét. Sőt, a közeli Rá­koskeresztúrról is gyakran fel­keresik őket? Most valamelyest növeked­tek a lehetőségeik: az éppen említett hűtőgépjavító részleg a napokban kapott új műhely- részt. Itt havonta átlagosan tíz-tizenkét hűtőt képesek rendbehozni. — Tízen vagyunk — mond-; ja Szántó Kálmán. — Termé­szetesen a nagyobb gépek ja­vítását a házaknál, helyszínen végezzük évek óta. A mi munkánk egy része lakossági szolgáltatás, ebből mintegy hetven-nyolcvan ezer forint a bevételünk. — Honnan kapnak a javí­tásokhoz alkatrészeket? — A legfontosabb ellátónk a Ramovill Vállalat. Fehér István ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlepi Megváltozott ir.unka'xépssségíísüs c/ A beteg, az orvos és az üzem

Next

/
Oldalképek
Tartalom