Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-12 / 162. szám
mr « Jfft'6'l El 1984. JÜLIUS 12., CSÜTÖRTÖK Bemutatkozik a Kékduna együttes Együtt mint kalácsban a fonat Alig fél esztendeje terjedt el a hír Szentendre környékén: táncos kedvű fiatalokat toboroznak a művelődési központban. Bárki jelentkezhet — szólott a felhívás —, aki néptáncot szeretne járni. Azóta megalakult az együttes. A Kékdu- m elnevezést kapták. Igényesen — Nem hittünk a szemünknek, amikor a jelentkezők listáját nézegettük — emlékszik vissza a kezdetekre dr. Tóth Béla, a művelődési központ igazgatója. — A nagy érdeklődés igazolta elképzelésünket. A teljes kezdőktől a gyakorlot- tabbakig mindenkit vártunk. A lényeg az, hogy a fiatalok komolyan vegyék azt. amire vállalkoztak. — Pusztán lelkesedésből mégsem élhet meg egyetlen csoport sem. Hol találtak partnerekre? — Való igaz, hogy egy művelődési központ — mégha megyei funkciókat lát el — sem tudja egyedül menedzselni a csoportokat. — A szövetkezeti együtteseknél' szép példákat láthatunk, miként segítenek a gazdasági egységek. Mi először a tahitótfalui Kékduna Szak- szövetkezettel vettük fel a kapcsolatot. E támogatásnak köszönhető például, hogy van már két rend ruha. Természetesen várjuk a környék többi üzemének, szövetkezetének jelentkezését is. A köznapi gondok után következik az együttes szakmai tudásának'megalapozása. Külső és belső igyekezet egyaránt szükséges ahhoz, hogy „színpadképes” társulattá alakuljanak. Valahol ezen a ponton találkozik az amatőr a profizmussal. Igaz, hogy kedvtelésből, munkaidején túl vállalja a táncot, de az igényesség itt is kötelező. A művészi megjelenítés záloga a technical tudáson túlmenően a gondos irányítás, a jó koreográfia. Mosó- czi István művészeti vezető ezt az igényességet első pillanattól beleoltotta a táncosokba. Kötődések — Alapelvem, hogy mindenki teljesítménye legjavát adja — mondia Mosóczi István, miközben fél szemét a művelődési központ színpadán próbálókon tartja. — Más a táncház, és más a színpadi jelenlét. A dobogó felelősséget sugall. Fontos, hogy a közönség számára közvetítsük az eredeti motívumokat. Ez sok-sok gyakorlást. átgondolt szerkesztést kíván. Néha már átéljük azokat a pillanatokat, amikor a kezdőket sem csupán a lába viszi, hanem o táncban megfogalmazott gondolatiság. — Heti két próba, több órás mozgás. A szabadidő lekötésén kívül mindez mit jelenthet a csoport tagjainak? — Szinte maguk sem vették észre: mássá lettek az alig fél esztendő leforgása alatt. Formálódott az esztétikai érzéken kívül a jellem is. Megtanulták; egymásra vannak utalva, mint kalácsban a fonat. Ha valaki hiányzik, szétesik az egész addigi küzdelem. Barátságok kötődtek, de talán a legfontosabb a felelősségtudat elmélyülése. Miközben beszélgetünk, a színpadon dobbannak a lábak. A bemelegítés után kezdődhet a gyakorlás. A művészeti vezető megállítja a fergeteges ugróst. Tömören jelzi a táncban rejlő tartalmat. Ezúttal azt, hogy a duhaj jókedvet, az örömet próbálják meg a testtartással, a szemek találkozásával is kifejezni. — A táncban az ember teljes élete, egyénisége bontakozik ki — zárja szavait a művészeti vezető. Int, hogy folytatódjék az elkezdett részlet. Egyéniségek — A dél-alföldi táncok, a dunántúli ugrós lépései látszólag egyszerűek — magyarázza Kozma József, a művészeti vezető asszisztense. — Eltáncolni annál nehezebb. Fegyelem, pontosság, erő, ebben a három szóban fogalmaznám meg a lényeget. Ez kell ahhoz, hogy igazi néptánccsoporttá alakuljunk. Szerencsére mindenkiben nagy az igyekezet. Jó néhány esztendeje táncolok. Külkereskedő vagyok. A tánc és a választott hivatás jól megfér egymás mellett. — A táncházakban az utóbbi esztendőkben gyakorta elhanyagolják a tiszta stílusra' való törekvést — folytatja Ere- dics Tibor, aki á felbomlott pomázi csoportot vezette. — Pedig fontos az eredeti motívumok őrzése. Ez ideig délszláv táncöt jártam. Most ismerkedem úgy igazán a magyar tájegységek lépéseivel. — Kisgyerekként a budakalászi Lenvirág együttesben roptam — mondja Virág Aurél vegyipari szakmunkás. — Jó néhány esztendei kihagyás után kezdtem újra. Barátokra is itt leltem. El sem tudnám képzelni az életemet az összejövetelek nélkül. — Főiskolás vagyok — mutatkozik be Pizág Csaba. — Szükségem van a mozgásra, a kikapcsolódásra. — A fővárosban számtalan csoport van, amikor a szentendrei megalakult, azonnal jelentkeztem. Nem vész el az idő az utazgatással. Jó látni az értelmét annak, amit csinálunk. — Régebben táncolunk — szól Rózsa Mária és Nagy Krisztina. — Egyáltalán nem zavaró most már, hogy különféle tudással iratkoznak be ide. A kezdő felsorakozása a mi érdekünk is! — Gyömrőn kezdtem, a szegedi főiskolás évek után folytattam a néptáncot — mondja Hegyi Füstös Ilona. — A szabadtéri néprajzi múzeumban dolgozom, így a napi munkám és a hobbim — ha lehet így nevezni — nem szakad el egymástól. Egyelőre produkció- centrikusak a próbák, ami érthető, hiszen rövid idő alatt szeretnénk bizonyítani. Premier ma Szól a zene, egyelőre magnószalagról. Kezdetben a Téka együttes szegődött hozzájuk, most éppen zenekar nélkül vannak. Jelenleg nem ez a legfontosabb, mindenesetre jó lenne előbb-utóbb egy jól játszó zenekarra bukkanni. Ropják a táncot a színpadon. A lányok, fiúk kipirult arccal forognak. Ma este lesz az első bemutatkozás Szentendrén, a művelődési központban. Mindenki láthatja, mire mentek fél esztendő leforgása alatt. Erdősi Katalin Margitsziget Színpadavató Átadták a régen Várt újjáépített Margitszigeti Szabadtéri Színpadot. A teljesen felújított színpad és nézőtér az Agroépszer — a Szilasmenti Tsz és a gödi Dunamenti Tsz gazdasági társulása — dolgozóinak a munkáját dicséri, összesen 94 millió forint értékű munkát végeztek, s ebben még nincsen benne a szintén korszerűre kicserélt színpad- technikai és a világítóberendezések költsége. Az újjászületett színházban ma este elsőként a Győri Balett lép fel, ugyancsak az ő műsorukat láthatja a közönség 13-án este is. A győriek a korábban már nagy sikert aratott előadásukkal, Az igazság pillanata cíművel jönnek a szigetre. Következőként — 16-án és 20-án — a Magyar Állami Népi Együttes mutatja be amerikai turnéműsorát, ezt pedig újabb csemege követi hat előadáson, 24-től 29-ig. Tahitishow címmel a Tahiti Nagy Balett mutatkozik be. Minden bizonnyal nagy érdeklődésre számíthat a Grúz Állami Népi Együttes produkciója 8-a és 11-e között, műsorukban a grúz nép tánchagyományai elevenednek meg. Az új színház programjában szerepel ezen kívül az Ecseri lakodalmas az Állami Népi Együttes előadásában, az opera gálaest és Verdi Requiemje is. Legnagyobb könyvünk Hazánk legnagyobb könyve Győrött, az Egyházmegyei Könyvtárban található. Az óriáskódex egy egész birkanyáj bőréből készült; ugyanis 318 pergamenlapból áll. Mérete; 84X5? centiméter, a könyv teljes súlya 70 kilogramm, kötését csodálatosan szép bronzveretek díszítik. A betűi, illetve a kottáié,lek nagysága 3 centiméter, az iniciálék mérete pedig meghaladja a 30 centimétert Markó Erzsébet tárlatáról Reményekkel teli világlátás Markó Erzsébet Vácott éiő és alkotó művész. Az évenként megrendezésre kerülő Váci Tárlaton való részvétele mellett számos önálló kiállításon is bemutatkozik az ország különböző vidékein. Művészi teremtő erejének termékenységét jelzi, hogy az egyes kiállításokon zömében új alkotásokat mutat be. Szentendrén, a Művésztelepi Galériában látható festményeinek többsége is ismeretlen még a közönség előtt, noha Markó Erzsébet művészi világának már jól ismert témáit, motívumait vonultatják fel. Alkotásai világ- és természetértelmezéséről vallanak. A festőnő élményei, tapasztalatai elvontan, általánosítva. a lényeg szintjére emelve jelennek meg a műveken. Markó Erzsébet festményei tájképek abban az értelemben, amennyiben táji elemekből épülnek fel. De ezek az elvonatkoztatott tájak, nem a fenséges, a magasztos, a romantikus természet élményét hívják elő, ahol az ember lenyűgözve áll. készen a beolvadásra Ezeknek a képeknek a motívumvilága több jól elkülöníthető valóságszférára utal. Az alkotások egyrészt a madártávlatból látott földfelszínt sugallják, utalásszerűén jelenítenek meg domborzati elemeket. Ez a fajta elemző, az emberi léptéket nem jelző természetszemlélet olyan elemi erejű természeti törvényt éreztet, mely az ember akaratától, szellemi erejétől függetlenül működik. A festmények motívumai azonban éppen stilizált- ságuk révén mikroszkóp! metszetek felnagyított változataiként is értelmezhetők. Ezáltal az alkotó az emberi világ léptékrendszerén kívül eső kétféle végletet fog át: egy mikroszkopikust és egy makrokoz- mikust. Mivel ez még nem jelez semmilyen kapcsolatot az emberi szellem és a természeti törvény között, mítoszától megfosztott és ezért nyomasztó hatású valóságot tár a befogadó elé. Ezen értelmi elemekkel töltött táji motívumok között azonban néhol találni utalásokat a természethez való hagyományos érzelmi viszonyra: egy-egy domborzati elemeket sugalló képen valószínűt- lenül megjelenő rózsa, gyökér vagy csigaház képében. Ezek az apró jelzések képviselik a művön az emberi világ léptékrendszerét az emberi figura konkrét megjelenítése nélkül. A kép kompozíciós felépítésében is döntő szerep jut a fenti elemeknek: szellemi és érzelmi központjai lesznek a festményeknek nem a képsíkon való elhelyezésük révén, hanem a többi motívumhoz való viszonyuk és színezésük által. A domborzati vagy akár mikroszkóp) motívumok a zöld, szürke, kék és fekete különböző árnyalataiban jelennek meg, hiszen a madártávlat vagy a mikroszkóp! szemlélet is ezt a színvilágot kínálja. A virág, a gyökér és a csigaház azonban az emberi környezetben, az ember életében betöltött szerepénél fogva a valóságosnak megfelelő színezést kap, amely azon túl, hogy az érzékszerveink által szerzett tapasztalatoknak is megfelelve a biztonság érzését kelti, a képen az élettelen domborzati, illetve mikroszkó- pi elemek között az élet lehetőségének. a megújulásnak a jeleként értelmezhető. Markó Erzsébet kiállításán látható néhány olyan alkotás, amelyen az emberi figura is megtalálható, a ló vagy a kecske alakjával együtt. Ugyanabban a táji háttérben helyezi el ezeket a motívumokat is, mint az apró természeti elemeket (virág, gyökér, csigaház), de ezek az alakok a táji elemekhez képest feltűnően nagy méretűek. A domborzati elemek csak itf-ott tűnnek elő a női aktok vagy állattestek mögött-között. De annak ellenére, hogy méreteiben az ember, illetve az állat uralkodik a képen, nem az élet, a megújulás lehetőségét hangsúlyozza általuk az alkotó. Hófehér színük, perceiánszerű testfelületük. szenvtelen, élettelen, szinte gépies arcuk ugyanazt a pusztuláshangulatot sugározza, mint a virág, gyökér vagy csigaház nélküli tájak. A figuráknak ez a megjelenítése a testetlenség, időtlenség érzését keltve valamilyen általánosításhoz vezet el. Ennek lényege pedig az alkotó aggodalma az emberi világ értékeinek, az emberi lé» lek természetes megnyilvánulásainak pusztulása, érzelmeink elgépiesedése miatt. A figurális kének nasvobb feszültsége miatt a probléma felfogása tragikusabb. míg az életet. a megújulást apró természeti elemekkel jelző képek egy ootimálisnbb' reményekkel telibb világlátást, emberértelmezést tükröznek. Bakonyvári M. Ágnes ■ Heti filmtegyzeti Balfácán Pierre Richard, a Balfácán című film főszereplője A legjobb filmvígjáték-soro- zatok is gyorsan kifáradnak. Az egyszer megtalált alapfigurákat nem lehet újra meg újra olyan szituációkba hozni, amelyekben ne kelljen ismételni önmagukat. Piedone mindig Piedone marad, mert ha nem maradna az, nem Piedone lenne, és értelmetlenné válna a Piedone-sorozat folytatása. Tőle. s hasonló filmtestvéreitől azt várjuk, amit legelőször adott. De ha azt kapjuk, amit várunk, ezzel máris az előregyártóit elemekből összeszerelt filmkomédiák süppedé- keny talajára tévedünk. Tulajdonképpen eléggé ördögi kör ez. Kitörni belőle lehetetlen, s ha sikerülne, akkor meg az a rossz. így aztán a néző csak abban reménykedhet, hogy a sorozatok készítőiben van annyi ötletesség, szellemesség, hogy a mindig ugyanaz újdonságot elfogadhatóvá tudják tenni. Azaz: a már megismert és elfogadott alapfigurát olyan sztoriban tudják újra elővezetni, amelynek legalább a fordulatai, a szituációi érdekesek. A népszerű francia komikussal, Pierre Richarddal készült új film, a Balfácán kapcsán elmondhatjuk: pontosan ebben az ördögi körben táncol ő is. Eddig látott három-’ négy filmjéből téveszthetetle- nül kialakult’ az ő profilja is. A kétbalkezes;’ csetlő-botló, jóindulatú, de ’kissé ütódött kisember ő, aki folyton belekeveredik valami nagy zűrbe, folyton történik vele valami, amiről semmit nem tehet, s végül mégis megússza a hihetetlen kalandokat és elképesztő méretű pecheket is. A környezete falra mászik tőle, mert olyan dolgok esnek meg vele, amiktől tényleg égnek áll minden normális ember haja. ö viszont, mintha a jóistenke tenyerén sétálgatna, jámbor együgyűséggel lábal át a vészeken, hol felemás cipőben, hol egy szál alsóban. Ha e figura őseit keressük, nincs túl nehéz dolgunk: valahol Chaplin Charlie-ja környékén, Harold Lloyd (Humor Harold, ahogy nálunk elnevezték) kalandjai vidékén találjuk meg az elődöket. Szóval a nagy burleszk-hősök kései leszármazottja ez a Pierre, akit hívhatnak bárhogyan, lehet hegedűs. vagy könyvelő, mindig ugyanaz marad, mert így lett kitalálva, erre van hitelesítve, ezt tudja, ezt adja, ezt várjuk tőle. Az egyes filmek sikere aztán azon múlik, hogyan sikerül egybeépíteni ezt a kész, pontosan kidolgozott komikus figurát meg a sztorit. Magyarán: milyen történetben lehet, felléptetni? Ha a történet szel lemes, fordulatos, frenetikusán humoros vagy legalább mulattató, akkor a sokadszor látott figurát is újnak láttatja velünk egy egyszerű optikai csalódás: új történetben a régi figura is megújul. A mostani film írója, és rendezője, Francis Veber, azt találta ki. hogy az ezúttal szerény, de annál pechesebb könyvelőként elővezetett Pierre Ri- chardnak egy bonyolult bűnügyet kell megoldania: főnöke elrabolt lányát kell megtalálnia, valahol Dél-Amerikában, egy keményöklű, racionális, egyszerű észjárású magándetektív társaságában. A dolgot bonyolítja, hogy a keresett leányzó éppoly kétbalkezes, mint Pierre. Fentiekből következik, hogy a filmben egymás sarkába hágnak a balfácánságból fakadó zűrös szituációk, sok helyzetkomikummal, sok bur- leszksablonnal. és Pierre Richard régtől ismert sok színészi sablonjával. Az történik ugyanis, hogy bár ebből a történetből egy sziporkázó, szellemes, fergeteges filmkomédia is kikerekedhetne, a forgatókönyvír ó-rendezőtől ennyi nem telik. Így aztán a Pierre Ri- chard-sablonok fölébe nőnek a sztorinak, a burleszknek, és csak percekre tud túllépni ezeken a film. A lapos, keletien filmtészta jókora masszáin kell átrágnia magát a nézőnek addig, míg egy kis mazsolához* jut. Pierre Richard komédiái sajnos egyre fáradtabbak lesznek, utóléri őket a sorozatok sorsa. Tőle már aligha várhatunk másféle figurát — talán az segítene, ha filmjeinek írói és rendezői kvalitásosabb szakemberek lennének, s jobb, érdekesebb körítéssel tudnák átnyújtani a nézőknek ugyanazt a fogást. Egész nap esik A behatárolt, szűk térben játszatott cselekményű filmeknél mindig adott az a lehetőség, hogy befelé, az emberábrázolás, a pszichológiai hitelesség, az elemzés felé mélyüljenek el. A most a mozikba kerülő bolgár film, az Egész nap esik erre nyújtana jó alkalmat. ^Alapanyaga egy igen népszerű bolgár író, Jordan Jovkov (181)0—1937), a kicsit Mik- száthra, kicsit Móriczra hasonlító írói világú regény- és drámaíró elbeszélése, A magántanár. Ez a novella az Esték az Antimon fogadóban című kötetből való, s a vidéki, kisvárosi vagy majdnem falusi környezetben éldegélő, beszűkült világú kisemberekről, azok soha el nem érhető, soha meg nem valósuló álmairól szól. Remekül megrajzolt figurák meglehetősen szomorú, csüggedt, reménytelen sorsait meséli el. A novella hőse, Pa- lazov tanító, kicsit olyan, mintha a fiatal Móricz Az isten háta mögött című regényéből lépett volna ki; Jovkov és Móricz századeleji világa sok hasonlóságot mutat. A film — melynek forgató könyvét Nikola T iholov és Vladiszlav Ikonomon írta, rendezője pedig Ikonomon — némiképp átalakítja Palazov tanító történetét. Részint előbbre hozza az időben: az 1930-as évek elejére. Részint kitágítja a novella szűkebb világát, s nagyobb hangsúlyt kap benne az agresszív és buta helyi zsebcézár, Altanov kapitány. Jovkov történetének csak az alapja marad: az isten háta mögötti településre keveredő cirkuszosok üdvöskéjébe, Elizába belehabarodik a tanító, érzelmeit Eliza is viszonozza, s a távozó truppal Palazov is elmegy a faluból. Ha a film a bezárt világot nemcsak külsőségeiben, hanem az ábrázolás mélységében is érzékeltetné, s mindezt lényegesen kevesebb nehézkességgel tenné, érdekes alkotást üdvözölhetnénk. Takács Istváu
