Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

Határjárás közben láttuk iwmR&JRj!«- <*§ '•■ ?ty _ j ippp Másodszor kaszálták le a lucernát a sződi Virágzó Mgtsz-ben. A képen: Helembai Mihály traktoros az NDK-gyártmányú gé­pével bálázza a lucernát a sződi határban VÁCI ^xírla A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 161. SZÁM 1984. JÚLIUS 11., SZERDA Az emberré nevelés tudománya Szép hivatás volt, lesz és marad Elcsendesedtek, megüresedtek az iskolai tantermek. Az öreg alma materek falai titokban talán nagyot léle­geznek. Hogyan vélekedik az elmúlt tanév gondjairól, ered­ményeiről és hogyan látja a város oktatásügyének jö­vőjét egy iskolaigazgató? Erről beszélgetünk Rátóti Jó- zsefnéval, a Közgazdasági Szakközépiskola igazgatójá­val. Jólesik az ebéd és a pihenő a háztáji szőlő gondozása szüneté­ben. Hancsovszkl János felvételei — A városi pártbizottság foglalkozott Vác város és a vonzáskörzet közoktatá­sának fejlesztési felada­taival. Mint pártbizottsági tag részt vett a tanácsko­záson. ön hogyan látja és értékeli a város oktatás­ügyének jelenlegi helyze­tét? — Vácott mindig kiemelt szerep jutott a közoktatásnak. Oktatáspolitikai céljaink meg­valósításában a legnagyobb felelősséggel nyújtanak segít­séget tanácsi és pártszerveink. — Okoz-e nálunk feszült­séget a demográfiai hul­lám? Elsimítok az iszcphalmok ősszel már végleg határoznak A félen Jégpályát készíthetnek a korcsolyázóknak Néhány év eltelt már azóta, hogy Pávó Árpád Pest megyei természetvédelmi felügyelővel jártunk a ligetben, s botladoz­tunk iszapkupacokon, a földre döntött fatörzseken. Akikor a felügyelő a következő szavak­kal búcsúzott. — A ligeti saj­nos már nincs miért védetté nyilvánítani! Rövid idő alatt olyan nagy változáson ment keresztül a terület, melyet jó­vátenni nemigen lehet. Ám még így is szép a terület, s ma­radék értékeit még meg lehet­ne menteni. Ehhez vissza kel­lene állítani a kis mocsárvi­lág eredeti állapotát, amely meghatározója volt a liget hangulatának és a változatos élővilág kialakulásának. szik az asztalomon. A terve­zők minden korosztály pihe­nésére, szórakozására gondol­tak, amikor a sportlétesít­mények, játszóterek terveit papírra fektették — folytatta Száz Ferenc. — A Duna-kor- zón a Várléppső és a Gom­bás-patak között foglalnak he­lyet a sportpályák. Ezeket va­riálható kapukkal szerelik fel, mely lehetővé teszi, hogy o kosárlabdapálya rövid idő alatt kézilabdapályává ala­kuljon át. A burkolt aszfal­ton pedig télen jégpálya ké­szíthető a korcsolyázást ked­velők részére. P-------------------­Cs endes pihenőnek Tervek A környéket őshonos fákkal ■ kellene beültetni. Amikor ez a beszélgetés elhangzott, még annyi terv, elképzelés szüle­tett a terület jövőjéről, hogy nem lehetett tudni mi lesz a liget sorsa. Azóta a csatatér­hez hasonló terep rendeződött, az . iszaphalmok nagy része elsimult. A sétautakat — me­lyek azelőtt szinte észrevétle­nül kanyarogtak a fák alatt — messziről virító zúzott kővel szórták be. Egy kicsit kelle­metlen rajta közlekedni, d^ a gyerekek igazán örülnek neki, mert van mit dobálni a tóba. A platánfák helyén szorgos kezek munkája nyomán fiatal facsemeték eresztettek gyöke­ret. — Hogyan tovább? Erről beszélgetünk Szász Ferenccel, a városi tanács műszaki fő­előadójával. — A liget sorsa úgy tűnik véglegesen megoldódik. A Közép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság anyagi támogatásával lehetővé vált rendezési ter­vének elkészíttetése. Erre a Pest megyei Tanács mezőgaz­dasági osztályát kértük fel. Dr. Balázs István megyei ta­nácsos. csoportvezető szakmai irányításával elkészült a programterv, amely itt íek­A gyerekekre külön figyel­tek a tervezők. Részükre fá­ból várat, hintát és különböző ügyességet fejlesztő játéksze­reket találtak ki. A liget séta­parkká. amolyan csendes pi­henőhellyé alakul át. Tájba illő szalonnasütő, kis homoko­zó és esőbeálló várja a látoga­tókat. — A tervet mikor követi a megvalósulás? — Erre nehéz pontos vá­laszt adni. A Duna-part ren­dezése a hosszú távú prog­ramnak megfelelően halad. A Gombás-patakig még jelen­tős tereprendezési munkálatok vannak hátra. Ezután az anya­gi helyzettől függőén gondol­hatunk a létesítmények építé­sére. — Az idén mi készül a Du- na-korzón? — A Tímár utcáig rendben lesz a part. Hátra van még a partfal kövezése, az ülőalkal­matosságok készítése és gaz­dagítani kell a növényállo­mányt is, lehetőleg több fával. A ligetben folytatódik a séta- utak karbantartása és na­gyobb gondot fordítunk a te­rület védelmére is. Ugyanis az autótulajdonosok rászok­tak arra, hogy parkolónak használják a bokrosokat, sé­tautakat. Először figyelmeztet­jük a szabálytalankodókat, de utána nem marad el a felje­lentés. Ebbe a parikönt is be­vonjuk — mondta Szász Fe­renc. Az Égető-sziget A Duna-parti fűzbokros két kilométer hosszú szakaszát és az Égető-szigetet javasolják természetvédelmi területté nyilvánítani. A terület leírásá­ban olvashatjuk, hogy a gazdag madárvilág mellett a füzes növényzete is kiemelt termé­szeti értéket képvisel. A füzes olyan kedvező tájképi adott­ságokkal rendelkezik, mely se­gít megőrizni a korábbi Duna- ártér jellemző képét. Pávó Árpád, természetvédel­mi felügyelőtől megtudtuk azt is, hogy a terület védetté nyilvánításának hivatalos in­tézése folyamatban van és vár­hatóan ősszel születik végle­ges döntés. Dénes János — A demográfiai hullám már elérte a felső tagozatot. Várható, hogy emiatt nálunk is több tanár munkájára lesz szükség. Az 1984,i85-ös tanév­re a város középfokú iskolái­ba 1872 diák jelentkezett, 1348 felvételt nyert, 524-et túljelentkezés miatt el kel­lett utasítaniuk az iskolák­nak. A tanács művelődési osztálya felmérése alapján az 1983/84. tanévben a középfo­kú iskoláinkban tanuló diá­kok létszáma 3 ezer 735, s ez a tanulói létszám 1990-re 2 ezer 251 lesz. A megnöveke­dett gyermeklétszámmal szá­molva, helyi átalakításokat kell tervezniük az iskolák­nak. Persze, ott, ahol erre le­hetőség van. Hiszen iskolánk esetében már minden talpa­latnyi helyet igénybe vet­tünk oktatási célokra. Gyors- és gépíró tanulóink a kollé­giumiban tanultak. Nem volt jobb a helyzet az egészség- ügyiben és a kereskedelmi szakmunkásképzőben sém. A Gábor József Általános Isko­la három osztálya a művelő­dési központban, a Juhász Gyula Általános Iskola há­rom osztálya az úttörőház- ban tanult. A helyi bővítési lehetőségeknél fogva épüle­tek sem jelentenek már meg­oldást. A Radnóti Miklós Ál­talános Iskolában már válta­kozó napszakban folyt a taní­tás az elmúlt tanévben. A szükségtantermi oktatás pe­dagógiai szempontból hátrá­nyos, az oktató-nevelő mun­kát nehezíti és rontja. A kö­zépiskolai ' helyigényt növelni fogja, hogy 1985-től a Lőwy Sándor Gépipari Szakközép- iskolában és a mezőgazdasá­giban is bevezetik az ötéves technikusi képzést. Mindez azt jelenti, hogy az elkövetke­ző években feltétlen szüksé­gessé válik közoktatási intéz­ményeink igen nagy arányú bővítése, ha az igényeket ki akarjuk elégíteni. Szerintem az iskolák önerőből .történő helyi bővítési feladatai csak átmeneti megoldást jelent­hetnek. Az oktatást segítő — és nem kisegítő— megöl - dásokat kell keresnünk. Fiatal alkotók tárlata Körkép egy nemzedékről Nagymaros folytatja a hagyományt ^ A komp és a vasútállomás között ingázó kirándulók és a helybeliek szívesen szakítják meg néhány percre útjukat, hogy eleget tegyenek a falra­gaszok invitálásának és betér­jenek a nagymarosi művelő­dési házba. A nyári hónapok­ban kiállítássorozat várja őket. Kaubek Péter helybeli szob­rász bemutatkozását a Bajor Fotóművészek Szövetsége tagjainak anyagából összeál­lított képsorozat követte. Akik megtekintették, ismeretekre tehettek szert a ma divatos fotóirányzatok műveléséről, témaválasztásáról, megjele­nítési módozatairól. Ebben a szellemben folytatták a ren­dezők a sort, hiszen ezekben a napokban a Művészeti Alap Fiatal Képzőművészek Stú­diójának kollektív tárlata lát­ható.* Másfél tucat művész grafi­kai lapjai és olajképei népesí­tik be a nagyterem paraván­jait. Közöttük vannak olya­nok, akikre még csak most fi­gyelhet fel a közönség, má­sok viszont — közöttük pél­dául Wahorn András, Szv- methy Imre, Sáros András és ifj. Zámbó István — már ne­vet szereztek maguknak. Az útkeresés és a megtalált kife­jezésmód egyaránt jellemzi az alkotókat. Arról is képet kap­hat a figyelmes nézelődő, hogy melyek korunknak azok a kérdései, amelyek leginkább foglalkoztatják a fiatal alko­tókat. Azért is jók ezek a nemzedéki, seregszemlék, mert egyfajta keresztmetszetet ad­nak a képzőművészet iránt ér­deklődőknek az utánpótlás ér- lelődéséről, szellemi irányult­ságáról, technikai, kifejezés­beli próbálkozásáról. A nagymarosi tárlatot július 23-ig tekinthetik meg a láto­gatók. Uamasi) — Mostanában gyakran beszélünk arról, hogy mérsékelni kell a peda­gógusok túlterhelését. Ön szerint mit jelent ez a gyakorlatban? — Az oktatás tartalmának és minőségének megújítása nagy erőpróbát mér az újjal igényesen és lelkiismeretesen együtt haladni kívánó peda­gógusokra. Hogy a pedagógus kiegyensúlyozott légkörben, hivatásszeretete és alkotó- készsége maximális kibonta­kozásával dolgozhasson, meg kell teremteni számára a kedvező feltételeket. Fontos, hogy a szaktanár állandóan bővítse, frissítse tudását, ismereteit. Csak így alakulhatnak ki tanáregyéni­ségek, akik véleményét, szak­mai tudását kikérik, igénybe veszik tankönyvírásnál, fel­adatlapok összeállításánál. Mint gyakorlott pedagógusok ők tudják, érzik, mi az, amit fel lehet, fel kell használni a nemzeti oktatásügy fejleszté­sében. Városunkban több pe­dagógus kolléga tevékenyke­dik, fárad ilyen téren is a ma­gyar oktatásügyért. Az egész­ségügyiből Bánhidi László ké­mia tankönyvek, a gépipariból Újvári István matematika tankönyvek írásához adja szakmai tanácsait. A közgaz­daságiból Schenkné Pellei Mária, Sántáné Madlovics Er­zsébet pénzügyi, Eszterhainé Daru Magdolna a politikai gazdaságtan terén segédke­zük az OPI-nak — Vác diákváros. Vajon az itt végzettek büszkék arra, hogy valaha váci diákok voltak? — A diákvárosi jelleget erősítené, ha iskolák és diá­kok jobban közelednének. Egyre kevesebb a város ösz- szes diákrétegét egyszerre megmozgató, bensőséges ren­dezvény. A négyévi ittlétet hagyományteremtő emlékek elmélyítésével kellene gazda­gítani. Az iskolák testvérosz- tályi kapcsolatát is erősíteni kell. Városunk közoktatása terén van mit tenni. Fontos, hogy az elvégzett munka minősége, hatékonysága legyen mércéje minden pedagógusnak. Persze a pedagógusmunka eredmé­nyességét — régen és ma is — alapvetően meghatározza közérzetük és társadalmi meg­becsülésük. A mi munkahe­lyünk elsősorban az iskola s legfőbb feladatunk az ifjúság tanítása és nevelése. Szép hi­vatás volt, lesz és marad ez mindenkor és minden időben. Mert a pedagógus, a tudomány s az emberré nevelés erkölcsi normáinak felelős átadója. Szórád Ágnes Csuk sürgős esetben Oisifáwiraf Magam is teljesítettem olyan helyen szolgálatot, ahol ki volt írva, hogy az ügyeleti szolgálat csak sürgős esetben vehető igénybe. Mindenki találkozott már ilyennel. „A sürgős eset” leg­többször emberi feliedékeny- ségből ered, vagy netán fele­lőtlenségből származik, 4 vé­letleneken kívül. De mégiscsak bocsánatos dolognak számít­hat, mert pont az ilyenek miatt tartanak mindenütt ügye­letet. j ■ De egyáltalán, ki dönti el azt, hogy mi számít sürgősnek? A felirat? A gyógyszerért éjszaka becsöngető beteget nem való­színű, hogy visszatartja. Nyil­ván az igénylőnek mindig sür­gős, az ügyeletet tartónak ke­vésbé. Az ügyeleti díjat sem azért adják, hogy az illető mindenkivel közölje: „kérem csak sürgős eset miatt ülök itt, az öné nem az, jöjjön reggel, vagy holnap, vagy bármikor, csak nem most". — Miért füstölgők? Úgy adódott, hogy napközben nem jutottam sem posta sem tele­fonközeibe. Este tíz után ér­keztem haza. Ezért telefonon akartam táviratot feladni. Uram bocsá dísztáviratot. Vég­re jelentkezett a központ, amely hosszú ideig foglaltat jelzett. Mikor megmondtam, hogy dísztáviratról lenne szó, közölték velem, hpgy azt nem lehet felvenni, csak reggel hét óra után. Hogy a dísztávirat nem lehet sürgős? — kérdé­semre már nem kaptam vá­laszt. Bevallom, nem értem, hogy a telefonkönyvben ez miért nincs feltüntetve? Ráadásul ezért a felvilágosításért még fizetnem is kellett, mivel én hívtam^ a postát. , Valóban jó lenne tudni, ml a sürgős eset. Annyit már tu­dok, hogy dísztáviratban kö­zölhető dolgok nem lehetnek azok. Pedig a dísztávirat sok­kal drágább, mint az egysSérű úgynevezett sima távirat. Azt sem értem, hogy miért hirde­tik akkor a tv-ben, plakáto­kon, „küldjön dísztáviratot”? De ha nem, hát nem! Kény­telen voltam lemondani a dísz­táviratról. Utóirat: Péterkém! Nagypa­pa az idén azért nem küldött képes postát a névnapodra, mert olyan helyen dolgozik, ahol á névnapod hetében nem tudott telefonhoz jutni. Nappal. Este pedig már mindenki al­szik, csak ügyelet van. Sok puszit küld: Nagyapád. Radványi Lajos Hajéval táborozni Hajóval indultak táborozni Leányfalura a zebegényi Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapat kék- és pirosnyakkendősei. A jú­lius elején kezdődő üdülésen jut idő szentendrei sétára, vö­röskői akadályversenyre és ki mit tudra is. A meleg napokon lesz lehetőség strandolásra, s eldől majd az is. hogy ki a tá­bor legjobb úszója. Az ott szer­zett élményekről a záró tábor­tűznél mutatnak be műsort. Vác a hazai lapokban A Békés megyei Népújság arról írt, hogy a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet­ben befejezték egy halkeltető referenciaüzemnek az építését. A konténereket és a vázszer­kezeteket a váci hajógyár szál­lította. A Népszava híradása szerint idén 2500 lakást gyártanak a dunakeszi házgyárban. Az ott készülő elemeket a fővárosi lakótelepek építésénél, vala­mint dunakeszi és váci épüle­teknél használják fel. A Képes Újság jó kezdemé­nyezésként beszámolt arról, hogy házépítők boltja nyilt Vác északi részén, a Cement- és Mészművek váci gvárának C-telepén, főleg a Dunaka­nyarban építkezők segítésére. A Népsport is tudósított a kisegítő iskolák Vácott rende- í zett X. országos sporttalálko­zójáról. A városi sportstadion­ban a résztvevők atlétikai szá­mokban mérték össze a tudá­sukat. A Magyar Hírlap ismertette a gyermekek részére készült, yakációs programokat. Megem­lítette a sződligeti film- és fo­tótábort, s azt, hogy ügyes ke­zű pajtásokat hívnak a váci képzőművészeti táborba. Az Üj Tükör munkatársa oldalas tudósításban számolt be a Vácott élő, Munkácsy- díjas festőművész: Nagy B. István római kiállításáról, a Palazzo Falconieriben rende­zett, sikeres tárlatról. P. R. ISSN 0139—1789 (Váci Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom