Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

VEST m J/f6 »//] 1981. JÚNIUS 3., VASÄRNAP Koplalni, mégis? Azok az elhízott emberek, akiknek sikerült fölösleges ki­lóiktól megszabadulniuk, nor­mális testsúlyuk tartásához az átlagosnál csak lényegesen ke­vesebbet ehetnek — tíe«ül ki így most nyilvánosságra hozott amerikai tanulmányból. Rudolph Leibei amerikai ku­tató szerint az elhízott emberek anyagcseréje kilóik csökkené­sekor olyan mértékben lelas­sul, hogy a normális étkezés is újabb súlynövekedést okozhat. A lelassult anyagcsere miatt ugyanis sokkal kevesebb kaló­riát igényei szervezetük. Egy kövér ember számára a normális testsúly visszaszerzése körülbelül olyan megterhelés, mint amikor egy átlagos test­súlyú személy állandóan kop­lal. A lefogyott emberek gyak­ran szenvednek alacsony vér­nyomástól, állandó éhségérze­tük van. és csökken a fertőzé­sek ellen a szervezetet védő fe­hérvérsejtek száma. Hasonló tünetekre panaszkodnak az ide­gi alapon étvágytalanságban szenvedők is. Rudolph Leibei kutatásainak eredményei szöges ellentétben állnak az eddig elfogadott elmé­lettel, amely szerint, ha az em­ber többet eszik, de ezzel együtt több fizikai munkát is végez, akkor tartani tudja súlyát. Leibei tanulmánya arra is rá­mutat, hogy a jelenség tartós: a vizsgált pácienseknek még hat évvel a súlyfölösleg leadá­sa után is lassúbb volt az anyagcseréjük. Mint a minta Bizony menet közben is ellenőrizni kell a pontosságot, hiszen a dunavarsányi Petőfi Tsz ZZ. számú mintaüzemében készült sablonok alapján több tízezer öntvény készül majd, s ponto­san olyanok, mint a minta. Ezért kell munka közben többször méregetni a képen is látható vízvezeték-csövekhez csatlakozó idomot. Ebben az üzemben minden darab egyedi. Trencsényi Zoltán felvétele Akikről keveset beszélünk istállóban szerzett tudomány A munkát nem lehet hdasztuni, de knpkedni sem A vesszőseprű harsogva fut a betonon. Inas, munka­ruhás férfi terelgeti a szétszóródott szénaszálakat. Moz­dulatainak üteme, lendülete a kaszásokéhoz hasonló, bár határt szab neki az istállófolyosó két oldalán sorakozó bokszok deszkafala. Pálinkás terenc éppen tizedik esz­tendeje járja be naponta többször is ezt az utat.'A Rá­kosmezeje Termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe sok fájával, zöldjével távolabbról egyébként is inkább gon­dozott vadasparkhoz hasonlít, de az ellető kívül-belül az átlagosnál még tisztább. Vakító fehérre meszelt fa­lak, pácolt-barna fülkék a várandós teheneknek, illetve borjaiknak. időszak, akkor egybefolynak majd nappalok és éjszakák. Olyankor ezrek, tálán százez­rek is függnek attól, milyen ügyes, gondos az ellető. — Aztán jól megfizetik-e ezért? A kép csalóka — Igazi bizalmi állás az il­letőé; igaz, Feri bácsi? — kö­szönti kézfogással a söprűs embert Sonnewend Tamás, az állattenyésztési főágazat veze­tője. — Itt a munkát nem le­het halasztani, de kapkodni sem. — Mindent meg lehet szok­ni és tanulni — mondja csen­desen az ellető. — Kinek ez fekszik jobban, kinek más. Én nem bántam meg, hogy így választottam. Sőt, mi több: Feri bácsi vá­lasztottja — vagyis a felesége — is így választott. Együtt döntöttek úgy egy évtizede, hogy isaszegi létükre a Rá- kosiyezeje Tsz-nek ugyanarra a munkahelyére mennek dol­gozni. Ki tudja, ennyi idő alatt hány borjú világrajöve­tele, lábra állása mellett bá­báskodtak. — Biztos akadnak férjek, akik ezt a döntést egyáltalán nem helyeslik... — provoká­lom a kicsit zárkózottnak tű­nő idősödő férfit. Végre hal­ványan elmosolyodik: — Az ő dolguk. Nekünk így jobb. Könnyebben megszer­vezhetjük az itteni meg az otthoni munkát. Kisegítjük egymást ebben is, abban is. Ad dolgot a háztáji, a kert, ráadásul az egyik fiam most építkezett... Várom, hogy a családról szólva megered a nyelve, de Pálinkás Ferenc elharapja a szó végét. A főágazatvezető lendíti át beszélgetésünket a váratlan holtponton. Az elle- tők tartózkodójába invitál, s egy Magyarországról szóló, több nyelvű színes kiadványt mutat. A címlapon s két belső pá­ros oldalon híres művészek, táncosok, s egyik neves téesz- elnökünk társaságában ott van Feri bácsi meg a felesége né­hány fényképe is. — Szép vörös bora van — dicsérem. — Éppen nem bor az, ha­nem üdítő — hárítja el hun­cutul. — Csak azt írták alá, hogy valóságosabb legyen ... — Mondják — főnök és a beosztott — miközben beszél­getünk, hogy nem mindig len­ne ám erre idő. Ha egy-két hét múlva elkezdődik az ellesi — A múlt hónapi kiugró volt, rájött ez-az... — mond­ja kitérően. Hiába, a hétköz­napi diplomácia is ismer ilyen furíangokat. A főágazatvezető egészíti ki a választ: — Most 11 ezer volt a borí­tékban, de azért átlagban vs megkeresi a 7—8 ezret a Feri bácsi. — Hát igen — teszi hozzá az elletőí hogy már úgysem ti­tok a titok —, mert még az is­kolától is kapok havonta há­romszáz forintot. Ebből tudom meg — vélet­lenül —, Pálinkás ierenc, aki­nek papírja csak arról szól, hogy ó betanított szakmunkás, egyben oktató is. (Betanított: pontos-e ez a szó? Hiszen va­lóban, már gyerekkorában az apjától, nagyapjától tanulta el a parasztemberek tudományát. Ám nem az órák vagy a tan­termek rendje, hanem az élet követelményei szerint. Persze a faluban akkor is rangja volt annak, akit a gazdák közül a legtöbben elhívtak egy-egy el- lés levezetésére.) — A péceli szakiskolából járnak ide gyerekek, nekik szoktam elmagyarázni, meg­mutogatni, amennyit egy-két alkalommal lehetséges. — Érdekli ma egyáltalán a fiatalokat az ilyenfajta mun­ka? — Akad közöttük néhány nagyon is figyelmes, dolgos, rátermett. kás Ferencet. Hátam mögött hallom már, ahogy a főágazat­vezető is búcsúzik: A főnök gratulál — Jő munkát, Feri bácsi, és gratulálok. Azt az utolsó vála­szát én is megjegyeztem. Ta­nítsa meg rá a gyerekeket. Vereszki János Bírságok és beruházások Védeni földet, vizet, levegőt Egészségtelen város — mondják az idelátogatók, kétségte­lenül felületes benyomások nyomán alkotott ítélettel, de ta­lán mégsem alaptalanul. Mert azért egy olyan településen, ahol két energetikai nagyüzem uralja a tájat, s ahol hatal­mas, égbefúródó kémények eregetnek kétes íüstfellegeket a levegőbe, valami mégsem lehet rendben. Arról nem is beszél­ve, hogy az utcák között valóságos csőkígyóként fémes veze­tékrendszerek szelik át a várost, s a széljárás olykor vegyi értelemben aromás illatokat sodor némelyik lakónegyed köze­lébe. Tény, hogy hazánk kőolaj­feldolgozásának egyik felleg­várában, Százhalombattán a környezeti ártalmakról beszél­ni aligha hiábavalóság. Mert, ha riasztó veszélyről nincs is szó, az emberi egészséget ká­rosító 'tényezők azért jelen vannak, s ezek mérséklése vagy megszüntetése még hosz- szú távon feladatot szab a környezetvédelem szakembe­reinek. Csőcsorda a házak közölt Érdemes közelebbről is szemügyre venni, voltaképpen mik a reális veszélyek össze­tevői? Mindenekelőtt: a mo­dern iparvárosban lényegesen nagyobb a népsűrűség, mint általában a megye vagy az or­szág településein. Hatalmas az úgynevezett ipari koncentrá­ció, s ráadásul az ipari léte­sítmények és a lakóterületek között hiányoznak az optimá­lis védőtávolságok. Emellett jelentékeny az átmenő forga­lom vasúton és közúton egy­aránt, s miközben a víz- és levegőszennyezés paraméterei kézzelfoghatóan kimutathatók, még a zajártalom hatásaival is számolniuk kell az itt élők­nek. A felsoroltak egy részén saj­nos már nem lehet változtat­ni. Százhalombattán ugyanis Körbe-körbe Evitop Sokan változatlanul viszolyognak a mosogatástól, hiába ta­lálnak ki mindig valami újat, ami jobban oldja a zsírt, kelle­mes illatot kölcsönöz a mosogatólének, mint a grapefruit illa­tú Evitop is, melynek töltése, csomagolása a lórévi Dunamenti Tsz egyik fontos melléktevékenysége. Képünkön Jakab Matild, a töltőgép kezelője. Tréhcsényi Zoltán felvétele Három szóban Kíváncsi leszek, hogyan mé­ri ezt fel a képesítés, kép­zettség nélküli alkalmi peda­gógus az elletőben. Egyszerű, de hosszabb válaszra számítok, mint ez a három szó: — Akarat, tudás, szorgalom. Ez kell, ha ez megvan a gye­rekben, jó munkás lesz be­lőle. Mindig ezt mondom ne­kik. Pár percet beszélgetünk még, azután elköszönünk, hogy ne tartsuk fel tovább Pálin­VASÁRNAPi GONDOLATOK Mint a mesében AJem akartam hinni a szememnek, fülemnek. Az idős ízbégi néni a tömött buszon csak el akarja venni a ét nehéz csomagom. Szabadkozom, de a néni nem tá­gít. O ül, könnyebben bírja. Átadom, márcsak azért is hogy érvényesüljön az akarata. A HÉV-en bezzeg más állapotok uralkodnak. Két jóképű, erős izomzatú tizen­éves cowboy-övekkel alaposan felszerelve, pitykésen, csak úgy heccből — ontja a trágárságot. Várok, csak nem szakad vége a szennyes szóáradatnak. Felugrok, de mire hozzájuk érek, már csöndes a hangom: — Nők is ülnek a kocsiban, beszéljenek emberhez méltóan. Ha lehet. Csodák csodája, az intelem hat. Béke honol a kocsiban, csak én töprengek. Mi okoz­hatta, hogy nem dübörögtem rájuk, mi okozhatta ezt a csöndet, ennyire szelíd lennék? Dehogy. Valamiképpen áz ízbégi néni kedvessége munkált bentiem, mint Petőfi Falu végén kurta kocsma című versében a csöndes kér- lelés. Gondolataimból a kalauz hangja riaszt fel. A je­gyeket kéri. Nézi, kezeli, majd udvariasan jó utat kí­ván. Nem akarok hinni a fülemnek, de a szomszédom­nak ugyanezt mondja. Mindenkinek. Mi pér eg itt? Ez már nem is lehet igaz, hiszen az egész szerelvény a békés, jó szándékú, figyelmes embe­rek gyülekezete. Mint a mesében. Losonci Miklós még azelőtt zajlott le az ipar­és településfejlesztés, mielőtt a környezetvédelmi szempon­tok dominálhattak volna. Ez­zel magyarázható, hogy a Du­nai Kőolajipari Vállalat és az újvárosi rész között hiányzik a védőtávolság, s hogy a DKV szennyvíztárolóinak közelében üdülőterület alakult ki. Alig^ hanem a városkép része ma­rad a csőcsordának becézett távvezeték rendszer is, mely az erőművet köti össze a lakó­területeken keresztül a kőolaj­finomítóval, s nincs reális le­hetőség az immár 1 45-55 de­cibelt elérő zajszint csökken­tésére sem. Más a helyzet a légszennye­zés mérséklésével. A DKV. pél­dául az elmúlt esztendők so­rán számos olyan intézkedést, technológiai módosítást veze­tett be, amely a káros hatások csökkentését szolgálta. Ko­rábban szennyvíztisztító tele­pein a szilárdanyag-tartalmú uszadékokat nyílt téri égetés­sel semmisítette meg. Időköz­ben azonban több, mint 82 millió forintos költséggel kor­szerű égetőberendezést létesí­tett, s így a folyékony,»paszta- szerű, valamint szilárd hulla­dékok folyamatos elégetésekor keletkező füst nem jut a vá­ros légkörébe. Lángőr és olajfogó Sajnos, a csőkemencékből kiáramló kéndioxid mennyisé­ge, a meglévő átlagos kémény­magasság mellett meghaladja a megengedett mértéket, s a finomító ezért évente másfél­kétmillió forint bírságot is fizet. Ennek kiküszöbölése ter­mészetesen erősen foglalkoz­tatja a szakembereket, s re­mélhetőleg közeli megoldás is születik. Másik, ugyancsak je­lentős légszennyezőforrás a maleinsav gyártásánál kelet­kező szénmonoxid, aminek mérséklése ugyancsak műsza­ki feladatokat ró a kutatók­ra. Kéndioxid és szilárd szeny­nyezőanyag hagyja el a Du­namenti Hőerőmű Vállalat ké­ményeit is. Ez azonban ma már nem olyan mértékű, hogy bírságot vonna maga után. Köszönhető annak, hogy az erőműben fotobellás lángőr al­kalmazásával, illetve a füstsü- rűséget mérő műszerek beik­tatásával meg tudták akadá­lyozni a normálistól eltérő égést, a szennyező vagy mér­gező anyagokat tartalmazó füst keletkezését. Természetesen a vízszennye­zés mérséklésére is születtek különböző megoldások. A DHV például olajfogó akna megépítésével igyekezett óv­ni a Duna vizét, ez azonban csak a birság elkerülését tet­te lehetővé. A folyóba még mindig — főként a DKV-ból, — olajjal, fenollal, lúgokkal és savakkal fertőzött víz folyik. Gyarapítják a zöldvagyont Mindezek azonban csupán a város környezetvédelmének egyik szektorát jellemzik. Egy másik, sajátos ágazat a köz- tisztaság, ahol a kollektív munkálkodásra ugyanúgy szükség van, mint a teendők célszerű és összefogott irányí­tására. A fiatal város egyik legégetőbb gondja nemrégiben megoldódott: új és korszerű szennyvíztisztítómű épült, amely már nem mechanikai, hanem biológiai módszerekkel üzemel. Sokáig problémát okozott a szeméttelep kérdése, ennek megnyugtató megoldása után már csak az illegális sze­métlerakatok felszámolása ma­rad soron következő feladat­ként. Sajnos ez utóbbi néha szélmalomharcnak tűnik: a társadalmi szervezetek — nép­front, Vöröskereszt, KISZ — közreműködésével, valamint a feZööiaiista'brigádok és lakó­közösségek minden erőfeszíté­se ellenére újra és újra fel- bukkanák a város külső terü­letein ezek a lerakatok. Sikeresnek bizonyult azon­ban az utóbbi esztendőkben a fásítási program. A két nagy­üzem kollektívái, de úgy is mondhatnánk, Százhalombatta apraja-nagyja derekasan vett részt azokban a társadalmi akciókban, amelyek a telepü­lés zöldvagyonát gyarapítot­ták. T. I. Mi várható a Dunakanyarban? Hétvégen is árusítanak Időben megkötötték a szerződéseket Az élelmiszer- és vegyiáru nagykereskedelmi vállalatok, valamint a termelők már va­lamennyi üdülőkörzetben — a Balatonnál, a Mátra környé­kén, a Dunakanyarban és a Velencei-tónál — megkötötték a megállapodásokat a kiskeres­kedelmi vállalatokkal a nyá­ri ellátás biztosítására. Az áruszállítási szerződések meg­kötése során a vállalatok / fi­gyelembe vették, hogy — anyagi megfontolásból —, mind a hazai, mind a külföldi turisták egyre inkább az üz­letekben, piacokon vásárol­nak, s nem járnak naponta többször vendéglőbe. Húsból és húskészítmények­ből kielégítő lesz a választék. A kedvelt szabadtéri sütéshez, grillezéshez baromfit, nö­vényevő halakat, valamint tengeri halakat kínál a ke­reskedelem. Fokozott figyel­met fordítanak arra, hogy a főszezonban az üdülőhelyeken megfelelő legyen a választék az olcsóbb húskészítmények­ből is. A vásárlók az idén sem számíthatnak viszont ar­ra, hogy boltnyitáskor min­den üzletben friss kenyeret, péksüteményt kapnak. A kis kapacitású üdülőhelyi péksé­gek ugyanis nehezen győzik a nagy nyári forgalmat. Az el­látást jelentős mértékben segí­tik a magán-kenyérárusok. akik egyre nagyobb számban jelennek meg az üdülőhelye­ken is. A Dunakanyar ke-1 nyérellátását — legalább is ezt ígérték —, talán javítja már az új szentendrei kenyérgyár, Tejből és tejtermékekből a korábbi években is volt ele­gendő, a kánikulai hónapok­ban azonban hiánycikknek bi­zonyult az üdülőkörzetekben a tartós tej. Lényeges javulás az idén sem várható, a teljes hazai szükségletet ugyanis csomagolóanyag hiányában nem tudják kielégíteni. A zöldség-gyümölcs kínálatot az elmúlt három évben is jelen­tősen javította, hogy a kister­melők, kiskerttulajdonosok ke­reskedői engedély nélkül érté­kesíthetik terményeiket. Ezek az árusok a boltok nyitása előtt, illetve zárás után, és többnyire szombat-vasárnap is árusítanak. . A nyári melegben évről évre növekszik a sörfogyasz­tás, de az igényekkel a hazai termelés nem tud lépést tar­tani. A kis- és nagykereske­delmi vállalatok a hiányzó mennyiség egy részét határ­menti árucseréből szerzik be. Üdítőből lesz elegendő. Az üdülőhelyi kisboltok, szerződéses és magánüzletek jobb kiszolgálására beváltak a kereskedők áruházai, illetve az önkiszolgáló raktárak. Konté­nerpavilonokkal is bővül az üdülőhelyek kereskedelmi há­lózata: ezekben élelmiszeren, zöldségen, gyümölcsön kívül iparcikkeket is árusítanak majd“.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom