Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-29 / 151. szám
O Fi 3 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 151. SZÁM 1984. JÚNIUS 29., PÉNTEK Táborozás Vasadon A szép mellett érdemes megállni Nem felejtem el a vasadi művészeti tábor tavalyi kapuzárását. A gyerekek egymás nyakába borulva zokogtak, sírva búcsúztak pajtásaiktól, az őket oktató tanároktól és művészektől. Azóta is sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon mivel fogták meg így a gyerekeket az ott jelenlevő előadók — és vajon mi lehetett az a többlet, ami így ösz- szekovácsolta és lelkesítette a kis társaságot?! Talán az idei táborlátogatásom alkalmával sikerült megtalálnom a dolog nyitját. A táborban elsődleges a szabadság biztosítása, a választás lehetősége, mert itt semmi nem kötelező — és az előadóművészek kiemelkedő aktivitása. Közvetlenségük és lelkesedésük játszik szerepet abban, hogy mennyire ' magukkal tudják ragadni a gyerekeket Vadász Iván táborvezető is ilyen ember. A gyerekek kedvence. Az Iván-napi köszöntő így az idén sem maradt el, és egy nagy csokor virág jelezte a gyerekek háláját és sze- retetét. Ide sorolhatjuk Gábor Éva szobrászművésznőt, Tölgyes Tamás keramikust, Pál Aranka, Kiss Miklós és Unyi István festőművészt, haza Istvánt, aki a népi táncot oktatja, Petrovics Tamásnét — Ica nénit —, aki a szituációs játékok és az aerobik vezetője. Bódi Ildikót, aki a bábkészítésre ösztönzi a gyerekeket. Bukai Tibort, aki az irodalmat próbálja megszerettetni, Angi Angélát, aki a zene világába vezetgeti a gyerekeket. Orosz Lajos tanár úr, aki csodálatos népdalokat hozott a tarsolyában és a citerázásra oktatja az érdeklődőket Még Pesti Imre, a vasadi otthon igazgatója is előadást tart majd Szabadság — szerelem cimmel, de meghívott vendég volt Galambos Pál induló költő is, aki a verselésen túl, sok hasznos tanáccsal látta el az irodalmi színpad tagjait. Pénteken — ma — este ugyanis egy nagyszabású záró műsorral búcsúznak a gyerekek, melyre minden szülőt és hozzátartozót szeretettel vár a tábor vezetősége. Az elkészült munkákat tehát a „színielőadással” egyetemben este 7 órakor nézhetik meg a szülők. Látnivaló lesz bőven, érdemes elmenni, sok kedves dolog született már eddig is, a gyerekek kezemunkája által. Tóth Tibor üllői 8. osztályos tanulónak az irodalmi szakkör tetszett legjobban, ami nem véletlen, hiszen az elmúlt évben is a legnagyobb közönségsikernek ő örülhetett. Benkó Ibolyának a népi tánc a kedvence, amit Laza István vezet. — Én nem voltam még ilyen jellegű táborban — mondta —, de ez a kötetlenség és ez a sok szabad program nagyon tetszett. Pinczér Zsoltról és Pataki Vincéről — szintén üllőiek — tudni kell, hogy mindketten ifisek és valóságos könyörgő levelet írtak, hogy az idén is ott lehessenek a táborban. Szerintük *»z—idei program kiegyensúlyózottabb, a művészek közvetlenebbek és ezt mi, gyerekek nagyon tudjuk érteke! ni — mondták. A gyömrői Fekete Lászlónak, László Gabriellának, Rácz Miklósnak és Somfai Józsefnek egyöntetűen Kiss Miklós a kedvence és Iván bácsi, aki szerintük „egyszerűen utánozhatatlan!” Király Péter Úriból jött. „Én a sok jó barátnak és a lelkes festőművészeknek köszönhetem, hogy jól érzem magam” — mondta. A monori diákoknak Iván bácsi humora tetszett — és ahogyan hozzááll a dolgokhoz. A mag lód i Pór Zsófinak szintén a kötetlenség tetszett, a vecsési Némedi Mónikának a diszkó, és hogy nem kell korán lefeküdnie. Fehérvári Éva szintén Kiss Miklós „fantasztikus” kézügyességét dicsérte. Dobos Andreát az agyagozás és a bábkészítés hozta lázba. Rónai Erzsébetnek az jelentette a nagy élményt, hogy „igazi művészekkel” is találkozhatott. A fentieket összegezve azt hiszem, így kell ezt- valahogyan csinálni. Hiszen az egész évi tanulás, az év végi nagy hajrá után, kötetlenebb, szabadabb és felszabadultabb programokra vágynak gyermekeink. És íme itt a bizonyíték arra, hogy a szigor, a kiabálás, a fenyítés és a kötelező előírások nélkül is be lehet csempészni a magas színvonalú tudni- és tanulnivalót a fejekbe. Ehhez azonban érteni kell. Ez a pedagógia. Mindezek után tudni kell, hogy a művészeteket szerető és értő ember nyitottabb a szépre, a jóra, és biztos, hogy nem sétál el az élet szépségei mellett. Rohanó világunkban erre kell megtanítani az embereket. Ezt szeretnék elérni a vasadi művészeti tábor vezetői is, a jelek szerint sikerrel. Monostori Kriszta Hí Mén kevesebb sí beleg ái adottságok nem egy formák főbb orvos lakósón nincs földön Két közérdeklődésre is számot tartó témát tűzött legutóbbi ülésének napirendjére a megyei tanácstagok monori körzetének csoportja. Dr. Csernus J. Alán, a körzetközpont főorvosa alapos, részletes tájékoztatóban ismertette az egészségügyi alapellátás helyzetét és főbb tennivalóit, dr. Bihari Ágnes, a KÖJÁL helyi kirendeltségének vezető főorvosa pedig a közigazgatási körzet közegészségügyi és járványügyi helyzetéről beszélt. Területüknek mindketten biztosan irányító „gazdái” és jó ismerői, de ezt tudva is külön köszönettel szóltak a hozzászólók, majd összegezésében a tanácsi csoport vezetője, Bakonyi György is az igen sokrétű, rendkívül alapos ismertetésért, melyek nem csupán felületes bepillantásra adtak lehetőséget. Az egészségügyi alapellátást a körzetben 41 körzeti, 10 gyermekkörzeti és 10 községi fogorvos biztosítja. A felnőtteket gyógyító körzeti orvosokra 2 ezer 400 beteg jut — és valamivel kevesebb, mint az országos átlag. Egy gyermekikörzeti orvosnak viszont 1 ezer 650 kis beteget kell gyógyítania, ami igen magas szám, hiszen az országos átlag 900-1200. A fogorvosok egyenként és átlagosan 5 ezer 450 beteget látnak el, amely — beleszámítva a 13 rendelőintézeti fogorvos munkáját is — megfelel az átlagos aránynak. Csekken a íergalor.» Az alapellátásban közreműködő 61 orvos mellett 193 egészségügyi szakdolgozó is tevékenykedik. Képzettségük aránya jónak mondható, s általában kielégítőek a tárgyi feltételek is, amelyek működésüket segítik. Van kivétel is. Néhány községben még korántsem ideális az orvosi rendelők és a tanácsadó helyiségek állapota, sőt, Gyömrőn egyenes nagyon rossz. Az újonnan létrehozott gyermek- orvosi ellátás is csak ideiglenes helyet kapott, a tanácsadóban pedig, ahol csecsemőket fogadnak, még folyóvíz Sincs. A körzeti orvosok rendeléseinek betegforgalma lassú csökkenést mutat, bár a mutatók így sem mondhatók alaKorlátok között A korlátokat kevesen sze- ** retjük. Legtöbben mégis megtanultunk közöttük élni. Az írott és íratlan törvények, szabályok erre úgyis rákényszerítik az embert. Attól viszont ösztönösen berzenkedünk, ha egy-egy „korlát” feleslegesen rossz helyre kerül. Ilyesmi persze a gyakorlatÄ miénk is a Cserje A Halászoktól siet a Tiszáig Kevesen tudják, hogy a szomszédos ceglédi körzeten, illetve a megye déli részén keresztülhaladó, s 50 kilométeres út után Tószeg alatt a Tiszába ömlő Gerje patak Pilis területén, a haleszi szőlők közelében ered. Vízválasztója — a Gyáli patakéval együtt — Monori-erdő és a Paltár erdő között húzódik. A fürge Gerje tehát elsiet tőlünk, de azért számunkra sem lehet mellékes, hogy a szomszédban, Cegléden és környékén, hogyan törődnek vele. Erről közöljük egy helybeli véleményét. A jó példa Pilis, Albertirsa, Ceglédber- cel, Törtei, Kőröstetétlen, Tószeg és Tiszavárkony települések életétől, az itt lakóktól függ az, hogy meddig tarthatjuk élővíznek a Gerjét és mikor válik ocsmány szennycsatornává. A Tisza sem élő, sem holt vízként nem kedveli a szennyezést, alacsony vízállás esetén árt neki legtöbbet a beléje igyekvő mocsok. A Gerjét csak az szeretheti igazán, aki tudja, legalább elbeszélések alapján, hogy milyen tiszta volt a vize, mint szerencsére most is, egyes szakaszokon. Cegléd városa azonban nagy teher a vízfolyásnak, számos üzem ide juttatja elhasznált vízét, és sajnos, nem mindig tisztát. Holott a jogszabályok és rendeletek erről egyértelműen intézkednek, s aligha remélhető komoly javulás, amíg a felelős üzemek nem építik meg a nagy hatékonyságú víztisztítójukat, vagy nem emelkedik olyan drasztikusan a vízbírság, hogy ne érje meg fojtogatni a folyamot. Néhol már bevezették, hogy abból a vízből kell gazdálkod- niok, amit kibocsátanak az üzemből. Szerintem jó ötlet, tényleg arra sarkall, hogy a régi Temze-mocskosságú Gerje ismét tiszta legyen. Kőröstetétlen jó példát szolgáltatott, mert a víztisztító beállításával annyira megjavult arrafelé a víz minősége, hogy a tejüzemig is felúsznak a tiszai halak. Törtei környékén is elég jó a vízminőség, de a város alatt, a városban kifejezetten rossz. Tudományos ankét A Gerjét az szeretheti igazán, aki látja, mit rontott rajta az ember, a szűklátókörű gazdálkodás. És csak az szeretheti igazán, aki szép nyári, napsütéses őszi vagy téli időben pihent már a bsrceli lapályon, látta a madarak tarka seregét a törteli legelőkön, és észlelte, milyen szép is a Kis-Gerje tiszta vize. Parányi halacskáival, riadt siklóival és számos hüllőfajával, melyeket jobbnak látok nem is említeni. A közeljövőben a felszíni élővizek és felszín alatti vizek védelméről tudományos ankétot szervez a HNF környezetvédelmi bizottsága, az MSZMP munkabizottságával és az MTESZ helyi csoportjával karöltve. Nagyon jó lenne, ha e megbeszélés legfőbb következtetései a legszélesebb körben ismertté válnának. A felvilágosítás sokat segíthet, de önmagában nem elég. Ha a Gerjével kapcsolatban levő üzemek, a szemetet szorgalmasan a partra hordó lakosok végre megfogadnák az intelmeket, megváltozna a patak arculata. Kezd alakulni A meder is kezd átalakulni, ezért a Gerje-rombolók fogjanak össze a Gerjéért: a tisztított víz, vízkeverő kerekek elhelyezése, mederkarbantartás, a szemétlerakás megszüntetése — gyökeres változást hoz. S. D, ban, fizikai értelemben is előfordul. A legfrissebb példát Bényén találjuk rá, ahol a (volt) KPM szakemberei állítólag körültekintő előzetes mérlegelés után a Fő utcán, a tanácskirendeltség előtti ívben helyeztek el védőkorlátot. Lezártak — pontosabban eltereltek — vele egy utcát a kevésbé veszélyes oldalon. Vele szemben azóta is gyakoriak a kisebb-nagyobb balesetek. Mondják, ott lett volna a korlát igazi helye, csak a gyakorlati kivitelezésbe csúszott hiba. Azóta is hiába reklamálnak az érintettek, a körzet tanácstagja. Korlátokba ütköznek. csonynak. Egy körzeti orvos öt munkanapjában átlagosan 55 beteget lát eL A körzeti ápolónői látogatások száma az elmúlt évben összesen 87 ezer 742 volt. Ezt az adatot lebontva derül, ki: egy flővér egy munkanapon átlagosan 9 betegnél jár. 1983-ban a 41 körzeti orvos közül húsznál emelkedett a táppénzes napok száma. Elsősorban ott, ahol a szakmai irányítást és ellenőrzést, a táppénzes felülvéleményezést nem a rendelőintézeti belgyógyász csoportvezető főorvosok, hanem a megyei felülvéleményező csoporttól kijáró főorvosok végezték. (Az idei első negyedévben viszont érdekes módon ötven százalékkal kevesebb a táppénzes napok száma, mint a tavalyi év hasonló időszakában.) Figyelemre méltó a betegségcsoportok szerinti megoszlás is. Az első helyen — 8 ezer 258 beteget jelent ez, valamennyi megbetegedés 32 százalékát — a keringési szervek működési zavarai állnak. Az összes betegek egyötöde, 4 ezer 828 — idegrendszeri panaszokkal fordul orvoshoz, ez is riasztóan magas szám, s nem sokkal maradnak le mögötte a mozgásszervi, a légzőszervi megbetegedések. lehstőségsk híján A nyolc gyermekkörzeti orvos összesen 64 ezer 262 gyermekbeteget látott el tavaly, négy és fél ezerrel többet, mint az előző évben. Monoron és Vecsésen 3—3, Gyömrőn 2, Pilisen és Üllőn 1—1 gyermek- orvos tevékenykedik, a többi településen a körzeti orvosak fogadják a kis betegeket is. E tevékenység egészségügyi szempontból megfelelően zajlik, a gondokat főleg a gyermekélelmezés, s egyes oktatási intézmények korszerűtlensége, a zsúfoltság, a rossz világítás, a tornateremhiány, az elavult W. C.-csoportok okozzák. Emelkedett az anya- és csecsemővédelmi ellátás színvonala, 41 védőnő — közülük 12 főiskolai képesítésű — látja el jól feladatát. Komoly eredmény, hogy a monori rendelőintézet gyógytornásza mellett Vecsésen is munkába állt egy főiskolát végzett gyógytornász. Ugyancsak előrelépés a terület valamennyi terhese számára biztosított alfa-foteo- protein szűrővizsgálat, amely az élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenességek korai stádiumban való felismerését teszi lehetővé. Az egészségügyi alapellátás munkaidőn túli biztosítása az ügyeletek feladata. A területen ezzel még ma is bőségesen adódik gond. A Monoron működő ügyelet — egészség- ügyi szakdolgozóval, URH-ké- szülékkel, gépkocsival — lehetne a példa, csak éppen, lehetőségek híján, hasonlókat felépíteni igen nehéz. A vecsési központi ügyelet gépkocsi és URH hiányában a mo- norihoz hasonló módon nem valósulhatott még meg, Pilisen és Nyáregyházán is elemi feltételek hiányoznak, s a terület nagy részén az orvosok saját lakásukon tartanak ügyeleti szolgálatot. Közös felelősség A telefonhálózat korszerűtlensége további kerékkötő: több orvos lakásán egyáltalán nincs telefon, a segélykérők hol működnek, hol nem, a kisebb települések ,,berepülő- zött” vonalaira pedig több állomás is rá van kötve, s ha valamelyiken beszélnek, sem az orvos nem hívható, sem ő nem tudja hívni a mentőket, a kórházat. Pedig az orvosi ügyeletek betegforgalma változatlanul nagy: tavaly 60 ezer 871 beteg kért sürgős segítséget, közülük is 31 ezernél többen éjszakának idején. Dr. Csernus J. Alán jó néhány kérdésre is válaszolt. Egyebek között szóba került a gyógyszerellátásban mutatkozó gondokat okozó hiánycikk» lista, a veesésiek új rendelőjük felett érzett öröme és elégedettsége, s a szakorvosok „letelepítésével” kapcsolatosan a tanácsok felelősségérzete, segítsége. A közegészségügyi és járványügyi helyzettel kapcsolatban ugyancsak számos hozzászólás hangzott el — ezekről holnapi lapunkban számolunk be. K. Zs. A Nemzeti javára Népfáncbemufofó A rnendei Tápióvölgye népi együttes 1984. július 1-én, vasárnap 19 órai kezdettel bemutató előadást tart a mender művelődési házban. A bevételt az épülő Nemzeti Színház javára ajánlják fel. Kapál a nyugdíjasok brigádja Kapálják a sárgarépát a Ferihegy Termelőszcvetkezet Üllőn levő egyik 40 hektáros táblájában. A képen a rekkenő hőségben Füles Józseí né nyugdíjasokból álló brigádja jó kedvvel végzi ezt a nehéz munkát. Hancsovszki János felv. (X8SN D133—2651 (Monori Hírlapi 4 h