Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-29 / 151. szám

1984. JŰNIUS 29., PÉNTEK ssfiás® Településfejlesztési hozzájárulás A lakosság véleménye Az új rendeletre volt szük- ség, mert az 1987-ben a köz­ségfejlesztési hozzájárulásról szóló törvényerejű rendelet, életbe lépése óta eltelt idő­szakban számos jelentős vál­tozás következett be. A jö­vőben a lakosság település- fejlesztésben! részvételének egyik meghatározó formájává — a jelenlegi kötelező, adó jellegű községfejlesztési hoz­zájárulás helyett —, a helyi elhatározáson alapuló telepü­lésfejlesztési hozzájárulás vá­lik. A fejlesztési vagy mű­ködési célok kiválasztásakor, illetve a hozzájárulás mér­tékének, időtartamának meg­határozásakor, a lakosság vé­leményét ki kell kérni. Ezáltal általánosabbá és egyenlőbbé válik a lakosság teherviselé­se. Változatlanul fennmarad a lehetőség, hogy a helyi ta­nácsok szervezhessék a la­kosság önkéntes felajánlását. A hozzájárulást a lakásbér­let vagy a személyi tulajdo­nú lakáshasználat, illetőleg az egyéb ingatlantulajdon — például üdülő, műhely, üzlet, telek —, és a tartós haszná­lat alapján állapítják meg. Mentesülnek a hozzájárulás fizetése alól azok a családok, amelyeknél az egy főre eső jö­vedelem alacsony. A hozzájá­rulást a helyi tanácsok szo­ciális indokok alapján — pél­dául három- és többgyerme­kes családoknál, fiatal há­zasoknál, lakással kapcsola­tos nagy terhek esetén — el­engedhetik, illetőleg mérsé­kelhetik. A településfejlesztési hoz­zájárulást — az ország egész területére —, 1986-ban veze­tik be. Lehetőség van arra, hogy az önkéntesség elve alapján a helyi tanács ja­vaslatára — a pénzügymi­niszter hozzájárulásával —, a törvényerejű rendeletben foglaltakat már 1985. január 1-től alkalmazzák. A hozzájárulás mértéke évi 300—2000 Ft között lesz. Ahol a helyi tanácsok már jövőre településfejlesztési hozzájá­rulást állapítanak meg, a fi­zetendő összeg nem haladhat­ja meg 1985-ben a 600 fo­rintot. A rendelet hatálya alá tartozók mentesülnek a köz­ségfejlesztési hozzájárulás egyidejű fizetése alól. A lakbérterhek növekedése miatt, kevesebb településfej­lesztési hozzájárulást kell fi­zetniük a lakásbérleti jogvi­szonnyal rendelkezőknek, mint a személyi tulajdonú La­kásban lakóknak. A hozzájárulásból befolyt pénzzel kizárólag a helyi ta­nácsok rendelkeznek: fejlesz­tésre, meglévő intézmények működtetésére, 1 és felújításá­ra használhatják fel. A helyi tanácsok kötelesek nyilváno­san elszámolni arról, hogy mire használták fel a lakos­ságtól származó pénzeszközö­ket, és be kell vonniuk a lakosságot a végrehajtás szer­vezésébe és ellenőrzésébe is. A korábbi, a lakosság köz­ségfej leszt'ési hozzájárulásáról szóló törvényerejű rendelet 1986. január elsejével hatá­lyát veszti. Honvédelmi bizottság ismerkedés a forradalmi rendőri ezreddel Az országgyűlés honvédelmi bizottságának tagjai Pap Já­nosnak (Veszprém m.), a tes­tület elnökének vezetésével látogatást tettek a Belügymi­nisztériumban, ahol a BM forradalmi rendőri ezred éle­tével, tevékenységével ismer­kedtek. A látogatáson jelen volt Cservenka Ferencné, az országgyűlés aleln öke és Trombitás Dezső, a Miniszter- tanács honvédelmi bizottsá­gának titkára. A képviselőket az alakulat­nál Ladvánszky Károly rend­őr altábornagy, belügyminisz­ter-helyettes fogadta. Tóth Ferenc rendőr vezér­őrnagy, a Belügyminisztérium főcsoportfőnök-helyettese tájé­koztatta a vendégeket az ez­red szervezetéről, feladatairól. Egyebek között elmondotta: 1980-től napjainkig az alaku­lat tagjai több esetben haj­tottak végre speciális felada­tokat. Részt vettek bűnözők felkutatásában, elemi csapás, tömegszerencsétlenség helyszí­nén a fénd' fenntartásában, a védekezés, a mentés zavarta­lanságának biztosításában. Évenként mintegy 2500 alka­lommal sport- és kulturális rendezvényeken felügyelnek a rendre. A sokoldalú fe^észültséget igénylő tevékenységet a társ fegyveres testületek kijelölt egységéivel szoros együttmű­ködésben folytatják, A látogatás a BM forradal­mi rendőri ezred bemutatójá­val ért végét. «V ünnepség a megyei kórháznál Semmelweis fgnácra emlékeztek Idén 166 esztendeje szüle* tett Semmelweis Ignác Fülöp, az anyák megmentője, a Ró­kus Kórház szőlészeti osztá­lyának első vezetője, 'aki négy évet töltött 1851-től 55-ig az osztályélén. Emlékét a máso­dik emeleti: szülészeten dom­bormű, a kórház előtt szobor őrzi. Fehér köpenyes orvosok, nővérek, asszisztensek, a Ró­kus — mai nevén a Pest me­gyei Tanács Semmelweis Kór­háza — dolgozói gyülekeztek tegnap délután 1 órakor ün­nepségre a névadó születésé­nek évfordulója tiszteletére. Az alkalomhoz méltóan a gyógyító intézmény higiéni­kus főorvosa, dt. Varga Ká­roly méltatta az anyák meg- mentöjének munkásságát, hangsúlyozva: sóik millió em­ber. köszönheti életét, s édes­anyja életét annak, hogy az orvostudomány e kimagasló egyénisége felismerte a fer­tőtlenítés, a klóros kézmosás jelentőségét. Bár kora nem ér­tettes meg, milyen nagy hord­erejű volt e felismerés, tény az, hogy Semmelweis igazsá­ga ma is érvényes. A kórház dolgozói ezután koszorút helyeztek el Semmel­weis szobrának talapzatánál, majd a kimagasló munkát végzett egészségügyi dolgozók, törzsgárdatagok vehettek át elismeréseket, jutalmakat dr. Rigó János főigazgató főor­vostól. ■! Délután 2 órakor a kórház Székács-termében kitün tetési ünnepségre került sor a Sem- melweis-ünnepség keretében. Ezen részt vett dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács el­nöke. dr. Tóth Albert, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának osztályvezetője és dr. Zádor András, Pest megyei főorvos. Dr. Rigó Jánost, á Pest me­gyei. Tanács Semmelweis Kór­háza főigazgató főorvosát nyugdíjba vonulása alkalmá­ból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Ér­demrend arány fokozata ki­tüntetésben részesítette. A ki­tüntetést dr. Mondok Pál nyújtotta át, meleg szavakkal méltatva dr. Rigó János veze­tői és szakorvosi tevékenysé­gét. 14 évi helytállását a kór­ház és a szülészeti osztály élén. Dr. Mondok Pál, s a ki­tüntetettet köszöntő dr. Tóth Albert és dr- Zádor András is említették: az utóbbi időben a kórház rekonstrukciójának nehéz körülményei között is mindent megtett a főigazgató főorvos, hogy a dolgozóknak nyugodt munkafeltételeket te­remtsen, s szervező tevé­kenységével hozzájárult, hogy megyénkben csökkenjen a szü­letés körüli halálozás. A rekonstrukciónak mielőbb be kell fejeződnie, s ehhez a kórházjak és a kivitelezők együttműködése elengedhetet­len. A többi között ezért is nagy feladat vár a megyei kórház új főigazgató főorvo­sára, dr. Mundi Bélára, akit ez alkalommal iktattak tiszt­ségébe. Dr. Mundi Béla 1958-ban szerzett orvosi, diplomát,' az I. számú Sebészeti Klinikán tett sebész, majd baleseti sebész szakvizsgát. 1974-ben lett kan­didátus, a Korányi Kórház se­bészfőorvosa, majd főigazga­tó-helyettese volt. Itt szerzett orvosvezétői gyakorlatot, s ami ugyancsak nem mellékes: jártasságot abban, miként.kéll megoldani egy átépítés alatt álló gyógyító intézmény prob­lémáit. A Semmelweis-napi ünnep­ség az immár hagyományos emlékelőadással zárult, dr. Incze Férenc a kórház anesz­teziológus főorvosa szólt a tu­dományos ülésen néhány újabb terápiás koncepció al­kalmazásáról az intenzív be­tegeknél. Mondják — persze az Idősebb korosztályból valók —, hogy a táboro­zás romantikája már a múlté. A leselejtezett katonai sátraké, a rosz- szul tömött szalmazsákoké, a patakban mosakodásé valóban az. Ám a táborozás a tizenévesek, az úttörők számára ma is ugyanolyan fiziku­mot, jellemet formáló, gyakran egész életre szóló élményt jelent, mint a ml gyermekkorunkban. Minderre persze aligha gondolt az a nyolc­van gyerek, akt a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács jóvoltából a Nógrád megyei Bánkon töltött tíz napot. S nem csak azért, mert e korosztálynak nem erőssége a filozofálás, hanem, mert az első naptól az utolsóig olyan izgalmas, igazán kamaszoknak való foglalkozásokat szerveztek számukra a tábor vezetői, annyi új élmény, benyomás érte őket, hogy nem is lett volna idejük hiábavalóságokkal törődni. komoly versenyek során, ezt szolgálják az ismeretterjesztő filmek és előadások, mélyek­ről Mudrony József rendőr őr­nagy, a Pest megyei KBT-tit- kárság vezetője és Tóth Ferenc, az ATI Pest megyei igazgató- helyettese gondoskodik. Milyen kár. hogy nem minden gye­rek kap ilyen komoly előkép­zést. Sokkal kevesebb lehetne a gyermekbaleset. Mindenkinek riadó Érdemes mindenekelőtt a körülményekről szólni néhány szót. Luxusüdüiés ez a javá­ból, hiszen a srácok 4 szemé­lyes, kényelmes faházakban kiúsznak,' a bőséges kOsztot vendéglőből kapják, kirándul­ni jórészt busszal járnak, s néhány Pest megyei szövet­kezet és üzem gondoskodása nyomán még ínyencségekhez is hozzájutnak. Szobrát például szörpöt, Vácról finom kolbá­szokat kapnak. A berneceba- ráti Börzsöny Tsz csehszlová­kiai kirándulásuk lebonyolí­tásában működött közre. Ha nem is a szomszédban, de a közelben van a Bánki-tó, ahol jó időben a Balatonnál is selymesebb vízben lubickol­hatnak a táborozok. E fontos információkat a kapuban őrt álló váci, és dömsödi gyere­kektől, Vojtek Csabától, Haj- gátó Pétertől, Lesi Györgytől, Bucsi Györgytől és Heller Pál­tól volt módom beszerezni. Egy szuszra mesélték el azt is (ami ugyebár minden valami­revaló táborozás fontos kel­léke), hogy a szundikáló őr­ségtől tegnap éjszaka ellopták a zászlót, riadóztatni kellett az egész tábort, hogy elfogják a tetteseket. Az egyik bűnelkö­vetői — mint kiderült —, nem volt más, mint Pintér János abonyi testnevelő tanár, a tá­bor vezetője, aki már nyu­galmasabb percekben a tábor lényegéről is adott tájékozta­tást. Azok a fiúk és lányok, akik teljesen ingyenesen, két tur­nusban töltötték el itt 10—10 napot, közlekedési úttörők, a szakkörök tagjai, körzeti, váro­si, illetve a megyei versenyek győztesei, helyezettjei. Az együtt töltött 10 nap egyrészt egész évi munkájuk jutalma, de azt a célt is szolgálja, hogy közlekedési ismereteiket még tovább fejlesszék. Ezt gyako­rolják mopedeken, kemping- bicikliken a különböző játé­kos, de számukra nagyon is Kirándulás Szlovákiába Bármennyire is változatos, játékos formáit ötlőtték ki a képzésnek a tábor vezetői, munka ez a javából, melyet igazi kiskamaszoknak való programokkal kéll feloldani. Például úgy, mint azt a lak­tanya-látogatás során a rétsá­gi katonák tették, akik való­ságos harckocsi-bemutatót tartottak ifjú barátaik számá­ra. Megengedték azt is, hogy a gyerekek belülről is megis­merkedjenek a tankokkal, lát­hassák, megsimogassák a fegy­vereket, s végül pont úgy, ahogy a katonák szokták, ala­posan megkóstolták a lakta- nyakosztot is. Ne lepődjenek meg a ked­ves szülők azon sem, ha a leg­közelebbi üdvözlőkártyát nem bánki, hanem a csehszlovákiai Nyitra pecsétjével kápják. Meglepetésként egy ilyen ki­rándulás is szerepelt a tábor programjában. S' ez már csak azért is örök emlék maradhat, mert bizony akad olyan is a gyerekek között, aki nemhogy külföldön, de Pest megye ha­tárain túl sem járt. A számháború, az éjszakai őr­ségek, a tábortűz, a versenyek izgalmairól, ha hazaérnek a gyerekek, hallhatnak a szülők bőséges beszámolót. De lesz olyan pajtás is, aki nemcsak a fejében, hanem a kezén is visz haza emléket a bánki tá­borozásról. A már befejező­dött első turnusban Bugyi Gabriella ceglédi és Szabó Fe­renc dunakeszi pajtás szere­pelt a legjobban a versenye­ken. Most Pörgye Éva kere- pestarcsai és Surányi Zoltán gödöllői pajtás között dúl á harc az elsőségért. Közülük a legkülönb jutalma ugyanis egy mindent tudó kvarcóra. Az ifik segítsége E kis beszámoló befejezése­ként — a gyerekek és szülők nevében — mondjunk köszöne­tét azoknak, akik e százhat­van Pest megyei pajtás emlé­kezetes táborozásáról gondos­kodtak. A korábban említett táborvezetőn és a parancsno­kon kívül Kotán Sándorné pe­dagógusnak és azoknak az ifi - vezetőknek, akik az elmúlt esztendőkben a Nemzetközi Is­kola Kupa versenyein öreg­bítették úttörőcsapatuk hírne­vét, most pedig már mint gim­nazisták, szakmunkástanulók törődték a táborban a gyere­kekkel. Cs. A. A ráckevei népi ellenőrök A közérdeket szolgálják A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság Császár Fe­renc elnök irányításával teg­nap a ráckevei népi ellenőrök munkájáról szóló beszámolót vitatta meg. A megyei testület elismeré­sét fejezte ki a ráckevei bi­zottságnak, s annak elnöké­nek, F. Nagy Istvánnak műn­Minden napra egy újszülött A Rókus. Cs^k így emle­geti a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházát dr. Ri­gó János főigazgató főorvos. Szobájának ajtaja a második emeleti szülészeten kz anyák megmentőjének domborművé­re nyílik. Az osztály élén 6 volt Semmelweis Ignác tizen­ötödik utóda. Amikor június közepén beszélgettünk, már nyugdíjba készült. . Az én. számomra Rókus volt, Rókus is marad a kórház. Semmelweis valóban dolgozott itt, büszkék is vagyunk rá, tíé má már annyi intézmény, egyetem, szülőotthon, kórház viseli nevét — így könnyebb azonosítani. A Rókus ezen a néven lett világhírű, patinás,. Egészségügyi vezetők, egyete­mi tanárok sóra került ki in­nen. Dr. Zsebők Zoltán, a nagynevű röntgen professzor haláláig híresztelté, hogy itt töltötte segédorvosi éveit. A kórházban évente tarta­nak ünnepséget Semmeiwéig tiszteletére. Dr. Rigó Jánps gyűjti a nagy elődről írott kö­tetéket, lapokat. , Így mondja: ennyi idő múltán is nehéz utódnak lenni. Lassacskán ismét probléma lett a gyer­mekágyi láz. Persze nem úgy, mint annak idején. Az anti­biotikumok indokolatlan, fele­lőtlen használata miatt a bak­tériumok ellen — hajdanán a klórmeszes kézmosás hatásos volt — ma sokkal erősebb sze­rek sem elegendőik. Hiszen a kórokozók ellenállók, védet­tek lettek a sokféle anti­biotikummal szemben. Most a _neomagnolos kézmosás adja a legnagyobb tisztaságot a szü­lést levezető orvosinak. Negyven éve vette kéz­hez a diplomáját dr Rigó Já­nos. Mindössze három mun­kahelye volt ebben a fluktuá­ciós világban. Az oklevelét 1944. október 24-én kapta, alig néhány nappal a nyilas hatalomátvétel után. Nem akart Budapesten maradni, haza Lajosmizséré már nem mehetett, fgy került a zala­egerszegi megyei kórházba — sebésznek. Ott érte a felszaba­dulás is, ő ott maradt 1946, januárjáig. Zalaegerszeg az ak­kori közlekedési viszonyok közepette hatalmas távolságra volt Lajosmizsétől. Közelebb- re törekedett, így talált állást a főváros II. számú női klini­káján. — Ott ragadtam negyedszá­zadig. Szakvizsgát tettem, ez­után. lassan, a szokásos utat bejárva lépegettem felfelé élet­pályám során. A vezető ad- júnktusságig vittém. Ä kandi­dátusi disszertációmat is a kli­nikán készítettem — egy kór- szövettani témáról — de már innen a Rókusból védtem meg. Tizennégy esztehdeje lettem a kórház vezetője. Teljesen ta­pasztalatlanul kezdtem. Ezt nem tanítják Magyarországon. Pontosabban; egy kétéves munka melletti tanfolyamon sajátítottam el az egészségügyi szervezés tudományát, s per­sze a’mindennapok gyakorla­tában. A legnehezebb? Köz- gazdasági ismeretek hiányában dönteni gazdasági ügyekben. A kórháziak szeretettel fogadták az új vezetőt. Ahogy mondja, öröm itt dol­gozni. Arra törekedett, hogy nyugodt munkakörülményeket teremtsen a gyógyítóknak, hi­szen a betegek élete a kezük­ben van. A klinika más volt. Befelé, fordulóbb, zártabb, vi­lág. Itt meg a megye összes problémájával, egymilliónyi ember bajával, gondjával ta­lálkozhatott. így bészél érről dr. Rigó János: — Más szem­léletet kapott a Rókusbán az ember, felismert sok-sok ösz- Széfüg.gést, s így többet 'is te­hetőit. Például á terhesgondo­zásért, vagy az onkológiai szű­résért. Mert igaz, hogy a szü­lés körüli halálozás tekinteté­ben az utolsók között kullog megyénk a fővárossal együtt. A legrosszabb falán a helyzet az agglomerációban. Mégis másfél évtized alatt 35-ről 22- 23 ezrelékre csökkent a szülés előtt, alatt és közvetlenül utána életüket vesztő apróságok aránya. Ez talán éppen a jobb terhesgondozásnak, a megelő­zésnek köszönhető. A kollégákkal, a beosztot­takkal is megtalálta a hangot. Ügy válljá: lehet szelíden igaz­gatni, csak ismerni kell a ha­tárokat, s keresni a józan kompromisszumokat. Hihetet­len erő rejlik az emberek se- gitőkészségében. Hagyni kell őket dolgozni; s ehhez gon­doskodni a feltételekről. A feltételek. A kórház minden támogatást, anyagit és erkölcsit is megkapott a me­gyei tanácstól. Ám a Üókus rekonstrukciója megbolygatta a gyógyintézet életét. Orvosok, nővérek, asszisztensek hátrál­tak évek óta az építők élői. Idén már az új százhúsz ágyas pavilont is felavatják. De ezt nem várja meg. Ho­gyan tovább, a nyugdíj után? Az országos szülészeti intézet­ben vállal módszertani irá­nyítási feladatot. Hobbija sem­mi különös, olvas, majd so­kat. sétál feleségével, szeret gómbászni. Kein, nincs gyer­mekük. S hogy hány aprósá­got segített a világfa? Sosem Számolta. Rengeteget. Talán a negyvenévi munka minden napjára jutna egy újszülött. V. G. P. kajáért. Megállapította, hogy a volt ráckevei járás területén dolgozó 140 népi ellenőr nem­csak a társadalmi érdekeset sértő jelenségek leküzdésében segített, hanem az energia- gazdálkodás, a kereskedelem, a szolgáltatások helyzetével kapcsolatos vizsgálataiból le­vont következtetéseivel; ja­vaslataival a tanácsok és a társadalmi szervezetek mun­kájának eredményesebbé téte­léhez is hozzájárult. A sok elismeréshez azonban az. élet által kikényszerített változtatások szükségességé­nek megállapítása is társult. A bizottság tagjainak több­sége 16 évnél régebben dolgo­zik a testületben. Ez önmagá­ban véve jó dolog, hiszen a magas színvonalú munkában is kifejeződő rengeteg tapasz­talat és tudás birtoklását je­lenti. Ugyanakkor azonban sejteti azt is, hogy ezek a hat- van-egynáhány éves. köztiszte­letben álló emberek most már át akarják adni helyüket a fiatalabbaknak. A változtatás szükségességé­nek másik oka a közigazgatá­si átszervezés. A volt ráckevei járás területén Szigetszan;- miklós is városi jogú nagy­község, s bár a népi ellenőrzé­si bizottság hivatala — miként a rendőrségé, az ügyészségé és a bíróságé — továbbra is csak Ráckevén lesz található, a bizottság új tagjainak megvá­lasztásakor nem hagyhátó majd figyelmen kívül a másik nagy vonzáskörzetű település közigazgatási súlya sem; s a szigetszentmiklósi tanáccsal, társádalmi és tömegszel-veze­tékkel a ráckevei NEB-nek az eddigieknél tartalmasabb kap­csolatot kell kialakítania. Cs. S. Egy képeslap nyifrai pecséttel KRESZ-tábor felsőfokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom