Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1984. JÚNIUS 38., CSÜTÖRTÖK Ellenőrzik a lakóEtázskoff Sok veszély, de kevesebb kár Nem éppen illendő dolog, de amikor a közelmúltban egy régi önkéntes tűzoltóval a múltról beszélgettem, eszembe jutott a picit gúnyolódó mondat, ami állítólag a valóságban is elhangzott hajdanában: „Tűz állj, víz nincs!”. Megmosolyogtató hangulata ellenére tulajdon­képp reális alapja is lehet, hiszen, amikor nagy nyári kánikulában a falusi ásott kutakból kellett felszivattyúz­ni a vizet, gyakran megesett, hogy az még az oltás be­fejezése előtt kiürült. Szerencsés esetnek számított, ha a településen volt egy kenderáztató, vagy keresztülfolyt rajta egy patak. Persze, míg a lóvontatta lajtoskocsi, vagy az öreg tűzoltóautó megtette az utat oda, s vissza, a lángok tovább pusztítottak. Mostanában lényegesen ke­vesebb a tűzeset, igaz viszont, hogy az előfordulók jóval ve­szélyesebbek. Az előbbi talán a jobb propagandának, a hat­hatós megelőzésnek, az utób­bi a lakásokban található több éghető robbanásveszélyes anyagnak — gáz, olaj, benzin — tulajdonítható. Szóba került ez a gombai ta­nács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén is, a téma tárgyalásakor. A környéken az utóbbi két évben igazán nagy kárt okozó tűzeset egyébként nem volt. Gombán, a Harc-völgyben egy fenyőfával beültetett terü­let kapott lángra, Bényén a Templomhegyen egy bozótos gyulladt ki, a Montíri Állami Gazdaság gombai kerületében szintén két jelentéktelen tűz­eset történt. 'Az önkéntes tűz­oltóknak, illetve a Bényén se­gítségül érkező éeglédi hivatá­sosoknak nem okozott különö­sebb gondot a lokalizálás. Ma már mindhárom telepü­lésen bőven akad — szakkife­jezéssel élve — víznyerő hely, attól tehát nem kell tartani, hogy vízhiány miatt pusztíta­nának a lángok. Gombán és Bényén a vezetékes ivóvízhá­lózat elkészülte óta, minden utcában megtalálhatók a szük­séges tűzcsapok, igaz, nem mindenütt láthatók már a szükséges jelölések. Ezt a PVCSV-nek sürgősen pótolnia kell. Káván egy nagyhozamú kútról és a közeli patakból le­het vizet szerezni, egyik sincs távolabbra a községközponttól másfél-két kilométernél. Különböző akciók révén már eléggé köztudott, hogy a tűzoltóság országos parancs­noksága 1984-et a lakóépületek tűzvédelmi évének nyilvání­totta. A helyi tanács ezért az önkéntes tűzoltóegyesülettel együtt még a betakarítási munkák megkezdésé előtt mindhárom községben ellenőr­zik a lakóházakat. Megvizsgál­Kispályás labdarúgás Sportszerű Veres Ördögök A nagypályás labdarúgó­idény befejezésekor kezdődött a körzeti kispályás labdarúgó­bajnokság, ami egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Emlí­tésre méltó, hogy Monori-erdő csapatát 150 tagú szurkolóse­reg biztatta saját pályáján, bár a siker elmaradt. EREDMÉNYEK: Senior SE— Honvéd SE 1-3, Monori-erdő— DGTS 2-6, Páskom—Lenin út 1- 0, Vörös ördögök—Lenin út 2- 0, DGTS—Gomba 2-2, Lenin út—Vásártér 6-0, Honvéd SE— Páskom 3-0, Senior SE—DGTS 1-3, Gomba—Honvéd SE 2-5, Gomba—Kossuth 4-2, Vörös ördögök—Páskom 2-0, Vörös Ördögök—Senior SE 4-1, Kos­suth—Senior SE 1-5. A tabella: 1. DGTS 33-12 13 2. Honvéd SE 26-11 11 3. Vörös ördögök 14- 7 8 4. Gomba 14-14 6 5—7. Senior SE 11-13 4 5—7. Kossuth 13-16 4 5—7. Páskom 1- 5 4 8. Lenin út 9- 8 2 9. Monori-erdö 4-18 — 10. Vásártér SC 4-21 — Mérkőzésről mérkőzésre ja­vulnak a csapatok teljesítmé­nyei, sportszerűbbek lesznek a játékosok. A bajnokság befe­jezésekor sportszerűségi díjat adnak ki a szervezők, eddig a Vörös ördögök csapata a leg­esélyesebb. Jellemző rájuk, hogy nem reklamálnak, előzé­kenyek, mérkőzés végén meg­beszélik a hibákat. Sokat ja­vult Gomba csapata és sike­rült nekik a Kossuthot legyőz­ni, amely viszont a lendület­hez képest visszaesett. Tovább­ra is nagy harc folyik a he­lyezésekért, különösen a DGTS —Honvéd SE visszavágót várja mindenki, mivel most a Hon­véd SE szeretne győzni, mint pályaválasztó. Úgy látszik a Lenin út is megkapaszkodik és sikerül neki egy-egy mérkőzé­sen győzni is. A nagyon jó színvonalú mérkőzésekre továbbra is vár­ják a labdarúgást kedvelőket. Nagy Zsuzsanna Gyomron Részleges vízkcarkrtozás A gyömröi nagyközségi ta­nácstól kaptuk a tájékoztatást, hogy június 24-től részleges vízkorlátozást rendeltek el a településen. Ennek értelmében tilos a vezetékes ivóvizet lo­csolásra. autómosásra, fürdő- medencék feltöltésére használ­ni. A rendelet betartását el­lenőrzik, s a szabályszegőkkel szemben felelősségrevonást al­kalmaznak. Elveszett — keresik Hiányzik a gazdájának A kiskutya bánatosan kupo­rog a kuckójában, csaknem ;gy hete nem eszik, mióta el­ránt kedvenc játszópajtása. A *azdi is szomorkodik, mert na­gyon megszerette a három hó­napos fekete (kan) kiscicát. A játékos jószág június 23- ín, szombaton tűnt el Simon Henrik nyugdíjas, Monor, Ka­tona József utca 6. szám alat­ti házából. A környékbeliek úgy látták, hogy két 3—4. osz­tályos kisgyerek járt akkor — a háziak távollétében — az udvarban. A tulajdonos kéri a szülő­ket, vagy a gyerekek szom­szédait, ha tudn ik valamit a kiscica sorsáról, a fenti címen értesítsék. jak például szabályosak-e a fűtő-, melegítő berendezések, nem tárolnak-e a kémények közvetlen közelében tűzveszé­lyes anyagokat. Egy más jellegű ellenőrzés a tanácsnál, intézményeinél, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari egységekben már le is zajlott az idén. En­nek az volt a tapasztalata, hogy bár az említett helyeken javulás tapasztalható, még mindig előfordul felelőtlenség, nemtörődömség. Nem ellenőrzik például a poroltókészülékek állapotát, az elektromos berendezéseket, de gyakran még a nyilvánvaló hibákat sem javítják ki. A hiányosságok kiküszöbölésé­re minden egység központját fölszólították, s szigorú határ­időt is szabtak az ellenőrök. Természetesen a saját por­tájuk előtt is söpörnek az ér­dekeltek. Megállapították ugyanis, hogy a tűzoltóegye­sület felszerelései hiányosak, a meglévők között pedig sok az üzemképtelen berendezés. Az illetékesek azóta mind a pótlásról, mind a javításról gondoskodtak. A gombai tanácshoz tartozó közigazgatási területen a Mo- nori Állami Gazdaság gombai kerületében egy tíztagú ön­kéntes tűzoltóraj működik, akik az állami gazdaságok or­szágos területi versenyén a 400-as fecskendőszerelésben első helyezést értek el. A Fáy András Termelőszö­vetkezetnek külön tűzoltóraja nincsen, területének tűzvédel­mét a gombai, bényei, kávai önkéntes -tűzoltók látják el. Persze az lenne a legjobb, ha a tudásuk próbájára — a ver­senyeken kívül — az idén sem lenne szükség. Vereszki János Vidéken élünk, de nem va­gyok biztos benne, hogy ha most módomban lenne a ta­nulóifjúság körében egy kör­kérdésre, hát mindenki kapás­ból válaszolna arra, mi is az a kukorica}attyázás és a búza­ideg enelés. Bezzeg a monori gimnazisták! Ez a „bezzeg” egyébként már csak azért is helyénvaló itt, mert a gimná­zium diákbrigádjai évről évre úgy térnek haza az építőtábo­rokból, hogy az első helynél rosszabb már szinte szégyen­nek számítana. Hagyomány a „hajtás”, hagyomány megmu­tatni, hogy a JAG mire képes. Gumicsizmákban Szentgyörgyvári Istvánnal, a középisKola igazgatójával es helyettesével, ar. óimon Gyu­lával persze nem azért indul­tunk 'i'úröKszentmiklósra, hogy a „monori színeket” a minden­áron való győzelemre biztas­suk, hanem mert az is hagyo­mány, hogy az iskolavezetes mindennel törődik, ami diák­jaival kapcsolatban van. Ez­úttal: hogy érzik magukat a gyerekek, milyen az idén az elhelyezésük, akadnak-e gon­dok? (S mint később kiderül: az igazgató némi „kalória­pénzt” is vitt a táborozóknak, akik harsány örömkiáltások közepette szavazták meg, hogy gyümölcsre kell költeni, cse­resznyére, cseresznyére és nje- gint cseresznyére!) Törökszentmiklósi Állami Gazdaság, szenttamási kerület, Imre-major, Bagi Ilona építő­tábor — ez a hivatalos neve a helynek, ahol az idén 210 középiskolás, közöttük 60 mo­nori diák is dolgozik. A töb­biek, Ceglédről, Gödöllőről, Ráckevéról, Vácról és Nagykő­rösről érkeztek, s látogatá­sunkkor már egy hete zajlott a csata a munkaversenyben — s a kora hajnaltól délig tartó rivalizálást egy csapásra elfe­ledve, délutánonként az is­merkedés, barátkozás. Az Imre-majorban gyönyörű arborétum, ezüstfenyők, hár- sak, kőrisfák ölelésében áll az Almássy grófok volt kastélya, amelyben a szociális helyisé­gek — az orvosi szoba, für­dők, presszó, ebédlő és tanács­kozótermek kaptak helyet. A sétány egyik útján sétálhat a látogató a táborig, amely dél­előtt kihalt, csak a táborveze­tők, s a konyhások uralják a telepet, meg persze a házikók között kifeszített köteleken lengő törülközők, fürdőruhák. Monori a táborvezetőség, Kriskóné Győri Gyöngyi ta­nárnővel az élen, ez a tény azonban egyáltalán nem hajt­ja a monori diákok malmára a vizet. Sőt! Pénteken a sza­kadó eső után egyik brigád sem vonult ki a földekre, a monoriak azonban — „mu­száj, hogy legyen százalé­kunk!” — térdig süppedtek a gumicsizmákkal a kukoricás­ban. — Remek társaság! — mondja Kriskóné. — Én őszin­tén szólva sokat szidom őket, mert rendnek kell lenni, s ehhez „fogni” szükséges a gyereksereget, de szinte semmi baj velük. Fél ötkor kelnek, s fél óra alatt kapják össze magukat, csinálnak körletrendet, reggeli után, hatkor már vagy a bú­za-, vagy a kukoricatáblán ta­lálja őket a hajnali harmat. Délig szinte meg sem állnak, a „műszakiak” ellenőrzik a teljesítményt, a gazdaság szak­emberei szintén — s délután jöhet a pihenés. Jöhetne. De nem jobb programokat csi­nálni? Munka, szórakozás Kint, a kukoricásban inte­getés, sapkalengetés üdvözli Szentgyörgyvári Istvánt és dr. Simon Gyulát, nem tudná, az öröm a „hazai követeknek” szól-e, vagy a „tisztelt látoga­tónak”? Véletlenül éppen a jók közül is a legjobb brigád közé caplatok be a sorok kö­zött, több kilós sárkolonccal a lábamon. A másodikos lányok, Nagy Lászlóné osztályából gyűlnek körém. s mindegyikük a nevét is adja véleményéhez: Bánhal­mi Andrea. Karsai Judit, Hor­váth Tímea, Burján Edina, Trencsényi Kriszti, Lami Ág­nes, Bajári Ildikó és Durjancz Eva a gazdaságtól kapott mun­karuhában, gumicsizmában úgy festenek, mint vérbeli me­zőgazdasági munkások, pedig a legtöbbjük — mint mondják — életében itt fogott először kapát a kezébe. — Nagyon nehéz fattyazni, kapálni, de a legnehezebb a búzát idegenelni. Hullámzik az ember szeme előtt az egész, s végén már alig látjuk, me­lyik a fajtaidegen, hosszabb y@fés£&béaifő el lm Bevetésen járt a helikopter Egy alapító termelőszövet­kezeti tag — tisztségviselő — mesélte: amikor úgy 20—25 évvel ezelőtt arról beszélt az embereknek, hogy majd vegy­szerrel védik meg a kártevő­től a termést, s nagy gépek permetezik a szőlőt, krumplit, búzát, hitték is, nem is. Ami­kor azzal folytatta, hogy a re­pülőgép vagy a helikopter is ugyanúgy a mezőgazdák esz­köze lesz, mint az eke, a fo­gas, a borona — kinevették. Ennek az alapítónak meg­adatott a lehetőség, s megkér­dezhette az egykori hitetlen- kedőket: — No, igazat beszéltem-e? A mezőgazdaság fejlődése, Sürög-forog a kiszolgáló személyzet. Karai Lajos, a gép tar­tályába szivattyúzza a növényvédőszert. gépesítése valóban látványo­san ment végbe. Nem csoda, volt mit behozni. Mindehhez az anyagi feltételeket a terme­lőszövetkezet létrejötte, meg­erősödése teremetette meg. Persze nem olcsó dolog a kemizálás, a technikai színvo­nal korszerűsítése. Egy heli­kopter üzemórájának értéke oéldául 14 ezer forint. De va­jon olcsóbb lenne-e ugyanazt a munkát földi gépekkel el­végeztetni, nem beszélve az időbeli különbségről, amely alatt a kártevők folytathatják pusztításukat. A vetésfehérítő bogár lár­vája például kényszerérést okoz, s az idén különösen sú­lyosan veszélyezteti a búzákat. A Növénytermesztési és Minő­szál... És úgy elfáradunk, hogy mire beérünk a táborba, csak beesünk az ágyba... De mint kiderül, ha be is esnek az ágyba* fél óra múlva már kipattannak belőle, mert a táborban „csodás a hangu­lat”. Mindig van valami jó program, amiből kár lenne ki­maradni, s ha eppen a tábor­vezetőség és a törökszentmik­lósi művelődési ház nem gon­doskodott „csemegéről”, hát csinálnak ők, maguknak, A táboréletet magyarázni persze lehetetlen. Akinek volt már része benne, annak elég csak a szót hallani, hogy nosz­talgia ébredjen benne, hogy életre keljen egy sor élmény. Az élmények itteni építőköveit egyszeri látogatás nyomán le­hetetlen sorbarakosgatni. Tény: fáradtak, de remekül érzik magukat, drukkolnak, hogy a körletrendben kapott pontok is „emeljék” a munká­ban teljesített százalékhoz csatlakozó pontszámokat, mű­sorokat rendeznek, lánynak öl­töztetnek fiút, helytörténeti előadást hallgatnak, miniszok­nyát vásárolnak a mozgó bu­tikban, csokit nyernek a könyvről könyvért házi vetél­kedőn, játszanak, nevetnek, szidják az őrült kánikulát, az­tán a szakadó esőt — s közben a kiszabott tervből 130—120, 116 százalékokat teljesítenek naponta. Sajgó csuklók Egy híradásba a táboréletről — körülbelül ennyi fér. A hét végén hazatérnek a gyerekek magnóikkal, a kényelmet, a szórakozást, a praktikumot szolgáló tárgyaikkal, melyeket magukkal cipeltek. A csoma­gok talán nehezebbek, mert mindegyikük fáradtabb, de aki végigcsinálta, annak nem a sajgó csukló jut majd eszébe az évnyitón, ha elhangzik a dicséret mindenki előtt: az épjtőtáborosok megint öregbí­tették a JAG jó hírét. K. Zs. Felszállásra készül a pilóta Hancsovszki János felvételei Szabadság pzernyi apró jelből ak­■*-' kor is kitalálhatná, ha nem tudná valaki, hogy megkezdődött a sza­badságolások időszaka. Vegyük csak a legkézen­fekvőbb s leggyakoribb példát: „Szabadság miatt zárva.” Számos egy-, illet­ve kétszemélyes bolt ajta­ján, lehúzott rolóján már, vagy hamarosan olvasható ez o szöveg. Vagy: X. elvtársat keres­sük az egyik munkahe­lyen. Szabadságon van — mondják. Y. elvtárs? Ö is. Akkor azzal szeretnénk be­szélni, aki távollétükben helyettesíti őket. Tessék in­kább két hét múlva érdek­lődni — fogják szinte kö- nyörgöre, amiből nyilván­való, hogy a helyettesítést nem oldották meg. Hasonló példákat, követ­keztetéseket a korábbi évekből sok más munkate­rületről is felidézhetnénk. Sajnos tartok tőle, hogy a nyár folyamán még ismét módunk és okunk lesz rá. Pedig körültekintéssel, szervezéssel — mint sok más — ezek az apró bosz- szúságok is elkerülhetők lennének. Néha azonban úgy érezzük, mintha egyik­másik munkahelyen azok is szabadságon lennének, akik egyébként bent tar­tózkodnak, A m sokkal több ellenté- tes példa akad: a kombájnos, a gépkocsiveze­tő, a növénytermesztő, a szőlészeti dolgozó, a nor­mában dolgozó esztergá­lyos, lakatos, marós, az út­építő, a kőműves, az ács, az ügyintézők java része magának nem engedé­lyezhet lazítást. A munká­juk iránti tisztelet megkö­veteli. hogy dologidőben mások se tegyék. V. J. flfSSN 0133—2651 (Monori HlnUp) sítő Intézet fajtakitermelő te­lepének Monori-erdő határá­ban lévő 60 hektáros tábláján keskeny parcellák sorakoznak. Itt vizsgáztatják ugyanis a különböző fajtakísérletekbe bevont vetőmagvakat. A heli­kopteres permetezés ezen a te­rületen különösen célszerű. A MÉM Repülőgépes Nö­vényvédő Állomásának KA 26—26 típusú helikopterével Barta Attila pilóta háromszor szállt fel a tábla fölé. Egy­szerre 600—600 liter permete­zőszert szivattyúztak a gép tartályába. A nagyobb haté­konyság, s a környezet kímé­lése érdekében mindössze egy­két méterrel emelkedett a ka­lászok fölé. Munkájának ered­ménye már pár napon belül látható. Táb?éíef 1984 ­A reggeli harmatban indulnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom